Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)
1. szám - Műhely - Kovács László: Gyóni Géza földi maradványainak sorsa : egy újabb megvalósíthatatlan, provokatív exhumálási ötlet háttere 107-142
KOVÁCS LÁSZLÓ GYÓNI GÉZA FÖLDI MARADVÁNYAINAK SORSA Egy újabb megvalósíthatatlan, provokatív exhumálási ötlet háttere Eseményekben dúskáló világunkban a nemrég még nagy port felvert barguzini Petőfi-ügy teljesen elvesztette a hírértékét. Bebizonyosodott az érintett szaktudományok képviselőinek az a töretlenül hirdetett meggyőződése, hogy a hitelképtelen legendákból csak a dilettáns szenzációhajhászás és a média lelkiismeretlen támogatása tudott hírözönt gerjeszteni, de valóságalapja nem volt egy pillanatig sem. A meghurcolt csontváz női mivolta még látványosabbá nagyította a bukást, hiszen tönkretette a történtekért szakmailag felelős, még a kutatás forrásainak józan értékelésére is alkalmatlannak bizonyult Kiszely István antropológusi reputációját. Nem véletlen, hogy a történteket feldolgozó monográfiára, az érintett semmilyen tudományos válasz adására nem volt képes, hanem csupán szánalmas politikai mocskolódásra, valótlanságok állítására tellett tőle. A barguzini vállalkozás kudarcán átlépve, újabb meghökkentő exhumálási ötlettel állt elő -persze aligha a férje tudta és beleegyezése nélkül - a Petőfi-ügyben Kiszely véleményét támogató, s a családban egyedüli antropológus végzettségű felesége, Hankó Ildikó újságíró. A páros ezúttal Gyóni Géza maradványainak exhumálását vetette fel, de a javaslatuk elbírálásához annak hiányos volta miatt először sorra kellett vennem a témával kapcsolatban fennmaradt, megkerülhetetlen dokumentumokat. Ilyen áttekintés a hatalmas Gyóni-irodalomban mindeddig nem készült. .. 1914-1917. Hadifogság, halál, temetés Áchim Géza (Gyón, 1884. június 25 - Krasznojarszk, 1917. június 25.) élettörténetéből ide csak annyi kívánkozik, hogy a költő a Gyóni művésznevet a szülőfalujáról kölcsönözte. Az első világháborúban már 1914. augusztus 1-én behívták, s póttartalékos közlegényként a főhadnagyi rangú öccsével együtt (1. kép) került az Osztrák-Magyar Monarchia przemysli „végvárába", amelyet nyolchónapos hősi védelem után 1915. március 22-én foglaltak el az oroszok, s az életben maradottakat szibériai hadifogolytáborokba hurcolták. A már korábban megbetegedett Áchim Mihály főhadnagy tisztiszolgának vette maga mellé a szakaszvezető költőt, hogy a hadifogságban se veszítsék el egymást. A fogság útjának (Kijev-Moszkva-Inza-Alatir-Omszk-Petropavlovszk) Munkám megírásában számos kollégám segítségét élvezhettem, amit ezúton is megköszönök: Benyó Barbara könyvtáros (Békéscsaba, Megyei Könyvtár), Botka Ferenc irodalomtörténész (Budapest), Czagányi László helytörténész (Inárcs), Ferenczy Margit könyvtárvezető (Dabas, Városi Könyvtár), Gécs Béla tipográfus (Békéscsaba), Gyurkovics Györgyi irodalomtörténész (Budapest), Halász Csilla osztályvezető (Pest Megyei Levéltár), Maróti István irodalomtörténész (Petőfi Irodalmi Múzeum), Pritz Pál történész (Budapest), Tatyjana Mihajlovna Rejsz történeti antropológus (Krasznojarszk), Sin Edit irodalomtörténész (Szentendre, Pest Megyei Múzeum és Könyvtár), Szavinovszky Győzőné tanár (Dabas), R. Takács Olga irodalomtörténész (Duna TV), Vándor Anna kutató (Budapest), Varga Katalin osztályvezető (Petőfi Irodalmi Múzeum). Külön köszönetem illeti Seres Attila történészt, aki az általa gyűjtött szovjet levéltári anyagból számomra kiválasztott és közlésre engedett nyolc olyan általam elérhetetlen dokumentumot, amelyek felhasználása lényegesen kibővítette a Gyóni Géza földi maradványainak sorsára vonatkozó ismereteimet. 2 Kovács, 2003. 3 Kiszely, 2003. Idézett könyvemben azonban rámutattam, hogy a munkámnak „nem feladata Kiszely életrajzának megírása, ezért időrendben csupán az életének néhány olyan állomására tértem ki, amelyet maga hozott kapcsolatba a szibériai Petőfi-kutatással." Kovács, 2003. 374. o. Kiszely tudományon kívüli „működésével" - v. ö. Kovács, 2003. 292. o., 1456. jegyzet - kapcsolatos, itt nem tárgyalható legújabb fejlemények Ungváry, 2006.; Ungváry, 2007. Pszichiátriai diagnózis: Szentágothai, 1992. 5-7. o. 4 Hankó, 2006. 5 Fábián, 1984. 51-58. o. 6 Felkai, 1937.; Fábián, 1984. 64. o.