Hadtörténelmi Közlemények, 124. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2011)
2011 / 4. szám - MŰHELY - Kovács László: Petőfi Sándor fehéregyházi sírhelyének legújabb meghatározásáról
KOVÁCS LÁSZLÓ PETŐFI SÁNDOR FEHÉREGYHÁZI SÍRHELYÉNEK LEGÚJABB MEGHATÁROZÁSÁRÓL Petőfi Sándor „ úgy tűnt el az életből, mint azok a görög hősök, akiket az istenek ragadtak fel a harctérről és vittek magukkal az Olümposzra" (Ismeretlen szerző könyvismertetése: Újság, 16:271 [1940. nov. 28.] 7.) Új lendületet adhat a Petőfi-kutatásnak Szűcs Gábor most megjelent kötete, a fiatal Petőfi-kutató ugyanis könyvében a költő sírjának lehetséges helyét is meghatározza - nagyjából ilyen megfogalmazással terjedt el nagyszámú át- és átvétellel a világhálón a munka ismertetése. Az olvasóban feltámad az öröm: na, végre! Érdeme a szerzőnek, hogy kizárólag az 1849. július 31-én lezajlott fehéregyházi ütközettel foglalkozott, a szibériai hadifogság és a barguzini sír kérdését pedig szakirodalmi idézés nélküli két mondattal intézte el. Az alábbiakban nem vesztegetem a szót az ütközet körülményeire, amelyeket Szűcs tekintélyes forrásanyag felhasználásával és 105 hivatkozással alátámasztva újólag összegyűjtött, hanem csupán a költő halálára és feltételezett sírhelyére vonatkozó „felfedezéseivel” foglalkozom. A későbbiek megértéséhez előre kell bocsátanom, hogy a kötetkében egy Papp Kálmán nevű mérnökre háromszor történt utalás. Először, amikor Szűcs azt a vizsgálatot ismertette, midőn Papp meteorológiai célú kísérleteket végzett annak megértésére, hogy az adatközlők miért emlékeztek néhány órás eltéréssel a magyarokat bekerítő orosz ulánusok rohamának megindítására. Másodszor a szövegébe szervetlenül beszúrt alábbi ömlengés formájában: „Mindent köszönök Papp Kálmánnak (!), akivel ugyan soha nem találkozhattam, mégis úgy éreztem, valahonnan figyel engem, vizsgáló szemmel nézi, amint Az ottfelejtett ember című egykori könyvtervét olvasom, azt a megfeszített kutató munkával létrehozott dolgozatot, mely soha nem kerülhetett a nyájas és értő Olvasó elé [sic! - K. L.], mert rossz időben, rossz helyen keletkezett. Papp Kálmán az 1980-as évek derekán, nyugalmazott mérnök létére, nyugdíjának minden fillérjét ráfordítva próbálta kideríteni a »nagy ártatlan igazságot«, és tulajdonképpen sikerrel is járt, még ha a siker általános értelemben vett jelentését sohasem tapasztalhatta meg.”4 Harmadszor pedig a forrásjegyzékben: Papp Kálmán: Az ottfelejtett ember. (Tanulmány). Budapest, 1986. formájában.5 A megboldogult Papp Kálmán talán belenyugvással figyelte fentről a Móricz Zsigmond Gimnáziumban 2011-ben érettségizett Szűcs munkálkodását, de a szerzői jogokra kényes, még életben lévő idősebbek nem lehetnek ennyire megértőek. Hadd magyarázzam meg ezt a kijelentésemet. 1 Szűcs Gábor: Petőfi halála. Fehéregyháza, 1849. július 31. Budapest, 2011. 2„Haláláról rengeteg szóbeszéd járta és járja még a mai napig is ... A legtöbbször felbukkanó helyszín Szibéria, azon belül is Barguzin. Ám ezt is megcáfolták.” Uo. 7. o. 3 Uo. 39-40. o., jegyzet nélkül. 4 Uo. 61. o. 5 Uo. 71.0. 6 A szerzőről az áll a Móricz Zsigmond Gimnázium Könyvtára honlapján http://86.101.232.185/hir/ szűcs-gabor petőfi halála -, hogy megjelent Szűcs Gábor iskolánk volt diákjának első könyve, továbbá hogy Szűcs Gábor az előző évben érettségizett gimnáziumunkban, azaz pontosabban telefonon történt könyvtári információm szerint a 2010/2011-es tanévben. Ismereteim szerint jelenleg a Corvinus Egyetem hallgatója. 1118 —