Hadtörténelmi Közlemények, 126. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2013)

2013 / 2. szám - SZEMLE - Norman Housley: Crusading and the Ottoman Threat, 1453-1505 (Veszprémy László)

650 Szemle NORMAN HOUSLEY CRUSADING AND THE OTTOMAN THREAT, 1453-1505 (Oxford, Oxford University Press, 2012. 242 o.) A középkori hadtörténelem, s különösen a keresztes háborúk jeles kutatója, Norman Housley (University of Leicester) jól ismert a magyar történészek előtt is. Nemcsak azért, mert vendégelő­adóként is megfordult már a CEU-n, hanem mert számos tanulmányban az angolszász előadók közül elsőként foglalkozott magyar tárgyú témákkal.A Norman Housley kötete - már a címéből kikövetkeztethetően is - a keresztes háborúk eszmé­jét, mozgósító erejét nem tekinti idejétmúltnak és anakronisztikusnak. Éppen ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy a Konstantinápoly bukását követő fél évszázad a keresztes háborúk szervezésének páratlanul aktív időszaka, még ha eredményekben nem is tekinthető túlságosan gazdagnak. Persze ebben sem szabad igazságtalannak lennünk, hiszen Nándorfehérvár megvédése és a Kapisztrán Já­nos tevékenysége az egész korszakra nézve azt a reményt keltette, hogy a török túlerővel szemben van esélye a keresztes seregeknek. Közvetve ezt a tapasztalatot erősíthette 1480-81-ben az Otran­­tónál, Dél-Itáliában partra szállt törökökre mért vereség és Rodosz sikeres megvédése. A kötet a magyar történelem szempontjából többszörösen is érdekes, hiszen Velence mellett Magyarország volt az az ország, amelyiktől a közös európai hadjárat megindítását várták. Ehhez képest a magyar kutatók rendkívül kis számban jelentettek meg idegen nyelven publikációkat a témában - legutóbb Szakály Ferenc, Bak János és Rázsó Gyula. Ez még inkább szembeszökő, ha a nagyszámú romániai kiadvánnyal állítjuk szembe, még ha Housley nem is ismeri a Déli harangszó című kötet olasz kiadását,­ vagy Szörényi Lászlón és Pajorin Klára témába vágó, magyar és idegen nyelvű tanulmányait. Mátyás alakja egyébként is központi jelentőségű, akinek török­ellenes politi­káját szemmel Housley láthatóan túlértékeli. A magyar király 1463-64-es boszniai helytállása va­lóban fordulatot hozott az oszmán előrenyomulás történetében, s azt fél évszázadra megakasztotta, de Mátyás komoly támadó hadjáratot sosem forgatott a fejében. Úgy gondolhatta, hogy a vazallus román fejedelemségek segítségével a nyugati hódítások és a fekete sereg elrettentő erejére, vala­mint a római és velencei segélypénzekre támaszkodva egy határmenti korlátozott katonai aktivitás­sal fel tudja tartóztatni a törököket, s az általuk az ország területén okozott károkat minimalizálni tudja. Ezzel egyidejűleg az évszázados velencei-magyar érdekellentéteket alábecsüli, amiket csak súlyosbított Mátyás aragóniai házassága. Ez utóbbi szempontnak azért van nagy jelentősége, mert a támadó keresztes tervek a két frontország erőforrásainak és seregének mobilizálásán alapultak, amit megtámogattak volna a nagy európai segélypénzekkel. A reálpolitika szempontjai azonban alapvetően más irányt adtak az eseményeknek: Velence 1479-ben békét kötött az oszmánokkal, de 1456, különösen 1463 után a magyar stratégia alapvetően defenzívvé vált, melynek támogatásában fontos szerep jutott a keresztes diplomáciának, de hadjárat megindítását várni tőlük hiú remény maradt. Összességében Housley-nak igaza van, hiszen a korszakkal és témával kapcsolatban, így a humanizmus és keresztes háború, humanizmus és iszlám témakörében rengeteg új publikáció szü­letett, s nem utolsósorban a Regesta Imperii-projekt előrehaladása a forrásbázist jelentősen kiszé­lesítette. A szerző ezen belül is a főbb személyiségekre, így Kapisztrán Szt. Jánosra (1386-1456), Piccolominira, azaz II. Piusz pápára (1405-1464), Raymond Perault-ra (1435-1505), írásaikra és tevékenységükre koncentrálva igyekszik a témát új szempontból megközelíteni. Legérdekesebb fejezete ennek az 1500-as évek elejének keresztes háború terve, ami Perault legátusi fáradozásai­ 7 Matthias Corvinus and crusading. In: Worlds in Change: Church Union and Crusading in the Fourteenth and Fifteenth Centuries. Transylvanian Review, 18. (2009) 2. sz. 239-253. o.; Giovanni da Capistrano and the crusade of 1456. In: Crusading in the Fifteenth Century: Message and Impact. Ed. N. Housley. Basingstoke, 2004. 94-115. o.; Crusading as social revolt: The Hungarian peasant uprising of 1514. Journal of Ecclesiastical History, 49. (1998) 1-28. o.; Boucicaut marsall NikápolynáL Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 593- 602. о.; King Louis the Great of Hungary and the crusades, 1342-1382. The Slavonic and East European Review, 62. (1984) 192-208. o. 8 La campana di mezzogiomo. Ed. Visy Zsolt. Budapest, 2000. HK 126. (2013)2.

Next