Hadtörténelmi Közlemények, 126. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2013)
2013 / 2. szám - SZEMLE - Norman Housley: Crusading and the Ottoman Threat, 1453-1505 (Veszprémy László)
650 Szemle NORMAN HOUSLEY CRUSADING AND THE OTTOMAN THREAT, 1453-1505 (Oxford, Oxford University Press, 2012. 242 o.) A középkori hadtörténelem, s különösen a keresztes háborúk jeles kutatója, Norman Housley (University of Leicester) jól ismert a magyar történészek előtt is. Nemcsak azért, mert vendégelőadóként is megfordult már a CEU-n, hanem mert számos tanulmányban az angolszász előadók közül elsőként foglalkozott magyar tárgyú témákkal.A Norman Housley kötete - már a címéből kikövetkeztethetően is - a keresztes háborúk eszméjét, mozgósító erejét nem tekinti idejétmúltnak és anakronisztikusnak. Éppen ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy a Konstantinápoly bukását követő fél évszázad a keresztes háborúk szervezésének páratlanul aktív időszaka, még ha eredményekben nem is tekinthető túlságosan gazdagnak. Persze ebben sem szabad igazságtalannak lennünk, hiszen Nándorfehérvár megvédése és a Kapisztrán János tevékenysége az egész korszakra nézve azt a reményt keltette, hogy a török túlerővel szemben van esélye a keresztes seregeknek. Közvetve ezt a tapasztalatot erősíthette 1480-81-ben az Otrantónál, Dél-Itáliában partra szállt törökökre mért vereség és Rodosz sikeres megvédése. A kötet a magyar történelem szempontjából többszörösen is érdekes, hiszen Velence mellett Magyarország volt az az ország, amelyiktől a közös európai hadjárat megindítását várták. Ehhez képest a magyar kutatók rendkívül kis számban jelentettek meg idegen nyelven publikációkat a témában - legutóbb Szakály Ferenc, Bak János és Rázsó Gyula. Ez még inkább szembeszökő, ha a nagyszámú romániai kiadvánnyal állítjuk szembe, még ha Housley nem is ismeri a Déli harangszó című kötet olasz kiadását, vagy Szörényi Lászlón és Pajorin Klára témába vágó, magyar és idegen nyelvű tanulmányait. Mátyás alakja egyébként is központi jelentőségű, akinek törökellenes politikáját szemmel Housley láthatóan túlértékeli. A magyar király 1463-64-es boszniai helytállása valóban fordulatot hozott az oszmán előrenyomulás történetében, s azt fél évszázadra megakasztotta, de Mátyás komoly támadó hadjáratot sosem forgatott a fejében. Úgy gondolhatta, hogy a vazallus román fejedelemségek segítségével a nyugati hódítások és a fekete sereg elrettentő erejére, valamint a római és velencei segélypénzekre támaszkodva egy határmenti korlátozott katonai aktivitással fel tudja tartóztatni a törököket, s az általuk az ország területén okozott károkat minimalizálni tudja. Ezzel egyidejűleg az évszázados velencei-magyar érdekellentéteket alábecsüli, amiket csak súlyosbított Mátyás aragóniai házassága. Ez utóbbi szempontnak azért van nagy jelentősége, mert a támadó keresztes tervek a két frontország erőforrásainak és seregének mobilizálásán alapultak, amit megtámogattak volna a nagy európai segélypénzekkel. A reálpolitika szempontjai azonban alapvetően más irányt adtak az eseményeknek: Velence 1479-ben békét kötött az oszmánokkal, de 1456, különösen 1463 után a magyar stratégia alapvetően defenzívvé vált, melynek támogatásában fontos szerep jutott a keresztes diplomáciának, de hadjárat megindítását várni tőlük hiú remény maradt. Összességében Housley-nak igaza van, hiszen a korszakkal és témával kapcsolatban, így a humanizmus és keresztes háború, humanizmus és iszlám témakörében rengeteg új publikáció született, s nem utolsósorban a Regesta Imperii-projekt előrehaladása a forrásbázist jelentősen kiszélesítette. A szerző ezen belül is a főbb személyiségekre, így Kapisztrán Szt. Jánosra (1386-1456), Piccolominira, azaz II. Piusz pápára (1405-1464), Raymond Perault-ra (1435-1505), írásaikra és tevékenységükre koncentrálva igyekszik a témát új szempontból megközelíteni. Legérdekesebb fejezete ennek az 1500-as évek elejének keresztes háború terve, ami Perault legátusi fáradozásai 7 Matthias Corvinus and crusading. In: Worlds in Change: Church Union and Crusading in the Fourteenth and Fifteenth Centuries. Transylvanian Review, 18. (2009) 2. sz. 239-253. o.; Giovanni da Capistrano and the crusade of 1456. In: Crusading in the Fifteenth Century: Message and Impact. Ed. N. Housley. Basingstoke, 2004. 94-115. o.; Crusading as social revolt: The Hungarian peasant uprising of 1514. Journal of Ecclesiastical History, 49. (1998) 1-28. o.; Boucicaut marsall NikápolynáL Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 593- 602. о.; King Louis the Great of Hungary and the crusades, 1342-1382. The Slavonic and East European Review, 62. (1984) 192-208. o. 8 La campana di mezzogiomo. Ed. Visy Zsolt. Budapest, 2000. HK 126. (2013)2.