Hadtörténelmi Közlemények, 127. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2014)

2014 / 3. szám - SZEMLE - Balla Tibor: M. Christian Ortner: Die K. U. K. Armee und ihr letzter Krieg (Carl Gerold's Sohn Verlagsbuchhandlung KG, Wien, 2013. 248 o. ISBN 978-3-900812-93-5)

meghódításáról, az olasz hadszíntéren megindított osztrák-magyar dél-tiroli offenzíváról, az orosz fronton megindult és nagy veszteségekkel járó Bruszilov-offenzíva megállításáról, a Románia el­leni győztes hadműveletekről, az olasz hadszíntéren vívott 5-9. isonzói csatákról. A fronton zajló hitélet valamint a hadbíróságok működése korabeli fotók segítségével elevenedik meg. A következő nagy fejezet az 1917-es hadiév eseményeit foglalja össze. Megismerhetjük a Monarchia új uralkodója, I. (magyar királyként IV.) Károly háború folytatásával kapcsolatos el­képzeléseit, az uralkodóváltással egyidejűleg a haderő felső vezetésében bekövetkezett személy­­cseréket, az olasz fronton a 10-11. isonzói csata, a caporettói áttörés hadműveleteit, az orosz had­színtéren a Kerenszkij-offenzíva kivédésére tett erőfeszítéseket, továbbá a Breszt-Litovszkban folyó fegyverszüneti és béketárgyalásokat. A hegyekben vívott háborút a szerző képek segítségével is­merteti meg az olvasóval. A nyolcadik témaegység az 1918-as esztendő és az osztrák-magyar katonai összeomlás téma­körét vázolja fel. Bemutatja a hadsereg állapotát 1918 elején, a hátországban lezajlott sztrájkhullá­mot, az orosz hadifogságból hazatérő katonák helyzetét, a breszt-litovszki és a bukaresti békekötés­sel a keleti front tulajdonképpeni felszámolását, a haderő utolsó támadását, vagyis az olasz fronton kudarcba fúlt piavei offenzívát. Részletesen végigköveti a Monarchia 1918 októberétől elkezdődött politikai felbomlását, az olasz hadszíntéren bekövetkezett katonai vereséget és a padovai fegyver­­szünet megkötését. Képekben számol be a katonák háború alatti ellátásáról. Külön fejezet foglalkozik az osztrák—magyar harceljárások háború előtti és alatti fejlődésével. Christian Ortner megismertet minket az 1914 előtti időszakban a gyalogsággal gyakoroltatott talál­kozóharc megváltozásával, bemutatja a világégés alatt kialakult állásháború viszonyai között alkal­mazott lövészárok harcászat módjait és annak módosulását, az 1917-re kialakult ún. zónaharcászat lényegét és a rohamcsapatok harcmódjait. A fejezet végén található képek az egészségügyi szolgálat sokoldalú háborús tevékenységébe engednek bepillantást. A tizedik témaegység az anyagcsaták problematikáját és a háború elgépiesedését járja körül. Ortner bemutatja az osztrák-magyar haditechnikai eszközök (ismétlőfegyverek, géppuskák, kézi­gránátok, tüzérség, aknavetők, légaknavetők, gránátvetők, lángszórók), a légierő és a légelhárítás, a távközlés fejlődését, ír a lőszerutánpótlásról és a haderő gépjárművekkel való ellátottságának vál­tozásáról. A fejezet végén található blokkban számos kép mutatja be a hadifogság viszontagságait. Az utolsó fejezet a császári és királyi haditengerészet háborús szerepét foglalja össze. Áttekintést ad a hadiflotta 1914-es szervezetéről és állapotáról, röviden felvázolja annak Nagy Háború alatti szereplését. Az epilógusban a kötet írója megvonja a világégés mérlegét a Monarchia szempontjából, ösz­­szefoglalja a birodalom felbomlása utáni eseményeket, felvázolja az egykori Központi Hatalmak utódállamaival kötött békeszerződések nyomán kialakult új európai hatalmi viszonyokat. A feje­zetet a haditemetőkről készült néhány korabeli fotó zárja. A kötetet a Nagy Háború egyes frontjain zajló főbb eseményeket kronológiai sorrendben összefoglaló táblázat és egy válogatott bibliográfia egészíti ki. A könyvben számos kiváló minőségű, eddig nem vagy csak részben publikált korabeli archív fényképen keresztül nyerhetünk bepillantást a Monarchia haderejének világégés alatti törté­netébe, a háború mindennapjaiba, a hátország, a front, a katonák életébe, megismerhetjük a legfon­tosabb, első alkalommal a Nagy Háborúban tömegesen használt harceszközöket. A recenzens egyetlen kifogással élhet csupán. Ortner a háború osztrák szempontú megjeleníté­sére koncentrál, a magyar álláspontok — mint ahogyan azt már a korábbi hasonló összefoglaló fel­dolgozások esetén is megszokhattuk — sajnálatos módon szinte egyáltalán nem kerülnek előtérbe. Az Ausztria-Magyarország háborús szerepvállalását népszerűsítő és inkább tudományos isme­retterjesztő formában feldolgozó művet nem is a szakemberek, hanem az 1914-1918 közötti ese­mények, a Monarchia utolsó háborújának hadtörténete iránt érdeklődő olvasók szíves figyelmébe ajánlom. Balla Tibor HK 127 (2014) 3.

Next