Hadtörténelmi Közlemények, 128. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tolnai Gergely: Az első világháború erődjei

Tolnai Gergely Másodszor 1914 őszén, a keleti fronton volt jelentősége az erődöknek, az oroszok őszi előrenyomulásakor, az első lembergi csata után. Az évvár­o­m körül­zárása idején Przemysl vára sikerrel tartóztatta fel a keskeny sávban előrenyomuló támadókat, ezzel időt szerzett a Monarchia hadseregének, hogy rendbe szedje a visszavonulás során szétzilálódott csapa­tait és sikeres ellentámadást indítson, mellyel hamarosan felmentette az erődöt.37 Harmadszor 1915-ben volt stratégiai szerepe az erődöknek: amikor Olaszország meg­támadta a Monarchiát, az osztrák-magyar államszövetség már kétfrontos háborúba bonyo­lódott, s nem igazán álltak rendelkezésre olyan csapatok, amelyekkel a harmadik frontot is biztosítani tudták volna, így a meglepetésszerű olasz támadást az erődökre támaszkodó hegyivadász, finánc- és rendőralakulatok (vagy a népfelkelés, illetve az osztrák országos lövész alakulatok, alig 30 000 fő) tartóztatták fel addig, míg a hadvezetésnek sikerült re­guláris alakulatokat a térségbe átcsoportosítania.38 Végül, ide sorolhat a Dardanellák védelme is, amikor Churchill azon elképzelését, hogy tengeri hadművelettel foglalják el Isztambult, és ezzel kiütik a törököket a háború­ból, jórészt a török parti erődök akadályozták meg, melyek a háború végéig lehetetlenné tették az ellenséges nehéz csatahajók behatolását az Aranyszarv-öbölbe. Ezáltal megaka­dályozták, hogy egy meglepetésszerű hadművelettel az antant kikapcsolja Törökországot a háborúból, a török hadszíntéren küzdő német és osztrák-magyar csapatokat elvágja az utánpótlásuktól és lehetővé tegye az Irakot és Perzsiát biztosító angol csapatok nyugati frontra vezénylését.39 Erődök az első világháborúban Az első világháborúban a legismertebb erődharcok a nyugati fronton zajlottak. A né­met csapás először a belga erődökre zúdult. Lüttich öv várának ostromát 1914. augusztus 4-én kezdik meg, s 16-án már az egész erődrendszer elesett. E helyen nem lehet igazi ostromról beszélni: a védőknek nem volt idejük a térközállásokat kiépíteni, így az erődök közé betörő németek hamarabb foglalták el a várost, mint az överődöket. Ezzel lehetet­lenné tették az erődök ellátását, a védtelenebb torokoldal felől támadhatták az erősségeket és pszichológiailag is végzetes csapást mértek a védőkre. A későbbi vizsgálatok már itt kimutatták a Brialmont-rendszer hátrányait: mivel a kisméretű erődmagban össze voltak zsúfolva a tüzérségi és a megfigyelő kupolák, alig volt olyan nehézlövedék, amelyik nem talált el valami lényegeset: ha nem lövegállást, akkor megfigyelőt. Kevesebb lövedékkel is nagyobb rombolást tudtak okozni a támadók. Felmerült még egy olyan probléma, mellyel korábban senki nem számolt: a robbanások okozta mérgező füstgázok leszivárogtak az erődök belsejébe, a kazamatákba és megmér­gezték a legénységet, amely választhatott a kapituláció és a gyötrelmes fulladás között 37 Schmoll 1930. 237.; Szabó 1982. 108-124. o. 38 Schmoll 1930. 239-241. о. 39 Természetesen ez egy összetett hadművelet volt. Az erődök hősies ellenállása mellett nem szabad elfe­lejtenünk a német és az osztrák-magyar tengeralattjárók tevékenységét sem. Legalább három ellenséges nehéz hadihajót tettek ártalmatlanná, torpedókkal és aknákkal. Illetve a gyalogság küzdelmeit sem feledhetjük, akik a Gallipolinál partra szállt antant gyalogságot először feltartóztatták, majd visszavonulásra kényszeríttették. HK 128. (2015) 3.

Next