Hadtudomány 1. (1991)
1991 / 2. szám - A Magyar Hadtudományi Társaság első országos tudományos konferenciájáról
A hadtudományi konferenciáról A hadtudomány egyetemes tudomány, mert az általa feltárt törvényszerűségek és az általa megfogalmazott elvek egyetemesek, és ezért nem oszthatók fel világnézeti vagy osztályalapon. Egyetemességét nem kérdőjelezi meg az a tény sem, hogy legáltalánosabb tételei a nagyobb méretű fegyveres erőkkel vívott háborúk tapasztalataira épülnek. A hadtudománynak vannak nemzeti ■vonásai, amelyek a hadtudományt művelő országok földrajzi helyzetéből, nagyságából, történelmi hagyományaiból és más sajátosságokból, valamint a kisebb fegyveres erőkkel vívott harcok tanulságaiból következnek. A hadtudomány általános kérdései az emberiség által vívott nagyobb háborúk tapasztalataival, s az ezek alapján leírt anyagokkal, a haditechnikai eszközök fejlődésével és az azokkal folytatott kísérletekkel kapcsolatosak. A nemzeti sajátosságok az általános hadtudományi kérdéseknek az egyes országok körülményeivel való összevetése alapján fogalmazódnak meg, illetve alakulnak ki. A hadtudomány művelésének az általános és a sajátos kérdésekre egyaránt ki kell terjednie. A különböző hadügyi törvényszerűségek és összefüggések felismeréséhez más tudományok közreműködésére is szükség van. Ezért a legtöbb országban intézményesítik a hadtudomány és a határ-, illetve a kapcsolódó tudományok közötti együttműködést. A hadtudomány sok szállal kötődik a politikához. Ebből következik, hogy a politika időnként „rendel" a hadtudománytól és a kapott eredményeket összeveti a maga elképzeléseivel. Ez a közelség, illetve kapcsolat különösen fontossá teszi a kutatás és a véleményhangoztatás szabadságának biztosítását. Más tudományok többségéhez hasonlóan a hadtudomány is az elmélet és a gyakorlat egysége. A hadtudomány művelői azonban azt is érzékelik, hogy a hadügyben a „gyakorlat" különösen nagy figyelmet érdemel. Itt ugyanis a problémák zöme igen közel van a materiális valósághoz. (Ez a „gyakorlat" ugyanis nagyon sok emberi és anyagi áldozattal járhat.) A hadtudományról eddig elmondottak feltehetően hozzájárulnak a hadtudomány magyarországi művelésének értelmezéséhez, azt is figyelembe véve, hogy az mindig az európai hatalmi viszonyoktól függött. Ismerve a történelmet, megállapíthatjuk, hogy a Habsburg-monarchiához való tartozás idején a hadtudomány nemzeti művelésének Magyarországon alig volt tere. Éppen ennek következtében kell különös tisztelettel adóznunk Zrínyi Miklósnak, aki jelentős kísérletet tett a sajátos magyar célokat szolgáló hadsereg létrehozását szolgáló elméleti tételek kidolgozása érdekében. Hasonlóan értékelhető II. Rákóczi Ferenc katonai vonatkozású elméleti és gyakorlati munkássága, később pedig a XIX. századi reformkor katona-akadémikusainak tevékenysége. A kiegyezés után és az első világháború alatt a magyar katonatudósok a Monarchia katonapolitikájának megvalósítása érdekében foglalkoztak hadtudományi kérdésekkel. A két világháború között az első világháború általános tapasztalatainak feldolgozásával, a haditechnika fejlődési tendenciáinak megismerésével, a megcsonkított ország viszonyait elemezve Magyarországon már számottevő hadtudományi munka folyt. Abból következően azonban, hogy a politikai vezetés megítélése szerint az ország előtt álló alapvető cél, a revízió csak Németország és Olaszország táma- HADTUDOMÁNY 1991/24