Haemus, 1992 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 2. szám
Georgi Markovszki Szondi György tízezreket számláltak ők, róluk még ki szólhat? Kik a városról hallottak, mind siettek, egyedül a kisgyermekek nem siettek, kik járni se tudtak, s az öregek még, kik már sietni nem tudtak. ” Északon rabok várakat építettek, s a világtól a várost elszakították. Gallipoliban Juszup Baltaoglu admirális - Joszif Baltov, a bolgár - háromszázötven hajójából flottát parancsnokolt. Urban, a magyar ágyút öntött, mit „hatvan pár bikas vagy kétezer ember mozdított” - írta Laonikosz Khalkokondülész, a krónikás. Csöve három lábnyi széles, hatszázötven kiló követ röpített, és ahogy a csata kezdetét vette, az ágyú szétpukkadt, s Urbánt, a magyart leterítette, le a Pattantyús Rasót s minden segítőjét, szörnyet haltak helyben. így pusztult el a Pattantyús Raso. Ők voltak Petar tíz tanítványa. Szondi György fordítása SZONDI GYÖRGY Georgi Markovszki A népdalokban mennyi az ismétlés? A Bibliában, a balladákban, az élőbeszédben? Georgi Markovszki aranymetszéses tudatossággal (de beretvaélen) ismétel. Szövegrészeket. Többször. Az epitheton mondatok azonban eredetien elmondott, végiggondolt történeteket, okfejtéseket ölelnek körül. Noha tömbökben való, bekezdéseket is változatlan görgető mesélés a mű egészében figyelhető meg igazán, s itt csak regényrészt tehet közzé a folyóirat, ezzel „kell” kezdenem a bolgár író bemutatását, mert Markovszki szembetűnő jellegzetessége, erőssége ez az építkezés. Az író és a Halál (1985) című nagy összegező s mondjuk, kísérletező regényében e sokszorosság, a belső leíráselemek mint ősepikai kellékek uralkodó hármasságban, a fejezetezés ötös tagolásában alkotnak kimódoltan szigorú szabályosságot. Markovszki ebben a regényében az alkotás folyamatának titkait, értelmét, az alkotó ember sorsát, etikai tartását, vívódásait, szabadságát és kötelességét fogalmazza meg (járja körül az olvasót is meghíva és beavatva) több helyütt öngúnyoló, alapvetően azonban vallomásos hittel. Szokatlan egység ez a könyv is: sok stíluselem, formai megoldás (parabola, pátosz, irónia, álom, mese, interjú, hitvita, fohász, interziabetétek stb.) ötvözete mégsem esik széjjel. S nem is csupán a szerkezet tartja össze, hanem a gondolattisztaság, a logikus kifejtés fegyelme. A regénykísérlet gyönyörű nyelven hömpölyög: modern megoldások szinte archaikus lüktetésű népi szófűzéssel, ritmikus prózában. Az 1941-ben Vaszilovci faluban született író a hatvanas évek végén jelentkező jelentős bolgár prózaíró raj meghatározó egyénisége. Három novellája olvasható még magyarul a Huncut Petar más fejezetei mellett. Itt remek novellásköteteiről, vallomásos bolgár író-arcképcsarnokáról, Falusi kalendárium című folklorisztikus gyermekkönyvéről is beszélni kellene. Ez utóbbi - kicsit tematikában - már átvezet ahhoz az alapregényéhez, a Huncut Petarhoz, amely magyar kiadásra kész, s amelyből ízelítővel szolgálunk. Huncut Petar a bolgár Krisztus, születése egybeesik a török rabság kezdetével. A krónikás egy szegény korabeli pap, kinek „ennyi jutott”, hogy megörökítse Petar életét és cselekedeteit, halhatatlanságának (elő)történetét. A bolgárságot hősének örök példája tartja életben, s menti át majd a sötét századokon. Részben a regény ideje, részben a korabeli szerzetes szerepeltetése, részben az így diktált nyelv Emilijan Sztanev szellemi örökségét jelzi. Petar keresztapja az a Todor bíró (hallhassuk ki: Todor Zsivkov), ki később török hitre térvén fő üldözője, majd elveszejtője, keresztrefeszítője lesz. Tanítványai megannyi létező vagy kitalált, de a bolgár történelemre s a bolgárságra jellemző típusok-egyéniségek. Jézus-Petarra legendásnépmesei csodái, csínyei után, tudjuk, halál vár. A tanítványok azonban földi rabbá alacsonyodva vagy hősként hullva el folytatják életüket. Nem egy közülük a magyar, a román, az albán (a balkáni) történelem haditetteinek cselekvő részese lesz. A tényekben roppant gazdag és pontosan leírt történelmi eseményeket szárazon, puritánul adagolja háttérként a szerző. A szereplők között ott találjuk a bibliai mondakör más kitüntetettjeit is, kik éppen a Jézus-történet vonalán-fonalán válnak szemünk láttára a bolgár népköltészet ismert alakjaivá. Az élőszóbeli elbeszélés ismétlődő jellegét imitáló, ugyanakkor balladisztikus stílus népdalokkal, nyelvtörőkkel, népi hiedelmek, szokások leírásával sokasított archaizáló, istentiszteleti és bibliai szövegeket, de vulgáris szavakat is használó míves nyelven hímes. 37