Néplap, 1945. január (2. évfolyam, 1-23. szám)

1945-01-04 / 1. szám

c­érloljan. 1« n£» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Debrecen, Ferenc Józael-út 28. II. emelet Ara 40 finer 1*43 január 4, caűtörmk DEMOKRATIKUS NAPILAP Előfizetési áru: Egy £­or* 7‘fcO P Negyedévi» 21­— p Félévre h­r—­ p ♦ Gyilkosok A tisztességes emberek megve­tését már régen kiérdemelték a németek rabló­háborújuk bitang eszközeivel. Most azonban a ko­ronát tették rá alávalóságukra. Ha volna még valaki, aki a né­metek „kultúrnemzetként“ való­­emlegetésével a végső elítélést vo­nakodnék kimondani, el kell, hogy némuljon. A legsötétebb barbár háborúk, a rabló­háborúk óta nem ismer a világtörténelem olyan aljas merényletet, mint amit december 29-én követtek el a németek. Meggyilkolták az orosz parla­mentereket ! A bekerített Budapest sorsa megpecsételődött. Látszott, hogy onnan kitörni nem lehet Hogy a város kulturális értékeit kímél­jék, hogy a sokat szenvedett la­kosságot mentsék, Tolbuchin és Malinovszki marsallok megadásra szólították fel a bennrekedt né­met és magyar csapatok táborno­kait, tisztjeit Előre bejelentett időben, előre j­elzett útvonalon haladtak a par­­amenterek fehérzászlós kocsijai. Az egyiket már odamenet, a má­sikat visszafelé menet orvul, há­tulról agyonlőtték. Szégyen önti el a magyarság arcát, ha arra gondol, hogy ezzel az elvetemült, minden törvényt és rendet lábbal tipró néppel har­colt együtt A barlangjába szorí­tott fenevad esztelen, vad küzdel­mének utolsó felvonásai ezek. Nincs észszerűség, nincs nemzet­közi jog, nincs törvény számuk­ra, mert magukból indulnak ki. »Utánam az özönvíz.“ Mit jelent számukra az ártatlan emberek élete, akik a sztalingrádihoz ha­sonló pesti csatában életüket vesztik, mit számít a kultúra, mit számít a tisztesség, az önbecsü­lés, ha orvul, gyalázatosan képe­sek szándékosan nem védekező, nemzetközi jogilag védett szemé­lyeket, parlamentereket lelövöl­­dözni. A gyilkosság nem véletlen, nem elnézés, ez szándékos. Ez gyil­kosság, előre megfontolt, szándé­kos gyilkosság. És gyilkosokat csak megverni lehet és küzdeni ellenük. Nekünk kötelességünk, hogy sürgősen kérjünk részt a dühöngő fenevad kipusztításáért i­s fo­ló iratoka­l ! Buda majdnem teljesen a vörös haderő birtokában van A pesti részen is mélyen benyomultak a hős szovjet katonák A vörös hadsereg a székesfehérvár—győri útvonalon tör előre Nyugaton heves harcok . Egy év háborús mérlege Hitler Adolf újévi beszédében a háború befejezését ígérte népé­nek, de nem kapitulációval, ha­nem győzelem útján. E beszédét éjfél után 5 perccel tartotta ... Hitler és szószólói már sokszor beígérték a végső győzelmet a há­ború oly szakaszában, amikor egyesek előtt ez talán még el­képzelhető volt A szimbolizmusra hajlók a beszéd időpontjából is következtetést vonhatnak le az ígéret, illetve a jóslat értékéről. Tárgyilagosan vizsgálva a helyze­tet, talán legjobban rávilágítha­tunk a való lehetőségekre, ha összehasonlítjuk a mai német há­borús potenciát azzal, amellyel Németország neki­indult az 1944. évnek. 1944 január 1-én Németország uralma alatt tartotta az európai kontinens nagy ré­szét. Látszólag megbízható szövetsége­sek táborára támaszkodott, ezen­kívül megszállva tartotta egész Franciaországot, Belgiumot, Hol­landiát, Norvégiát, Olaszország jórészét, az egész Balkán-félszige­tet, Lengyelországot, a Balti-álla­mokat, és végül a Szovjetunió nyugati részét. Távolkeleti szövet­ségese, Japán, uralma alatt tar­totta a csendesóceáni térség leg­fontosabb régióit és India elfogla­lására készült. Egy esztendő leforgása alatt Németország a katonai vereségek sorozatát szenvedte el. A diadalmas vörös hadse­reg példátlan győzelmek után felszabadította egész Kelet- Európát és a Balkán-félsziget túlnyomó részét, egymásután verte ki a német h­adigépezet fogaskerekeit alkotó Finnor­szágot, Romániát, végül Ma­gyarországot és részben már német földön készíti elő téli offenzíváját. A nyugati inváziós hadseregek több döntő vereséget mértek a németekre, felszabadították Fran­ciaországot, Belgiumot, Hollandia egy részét, Közép-Olaszországot és most ugyancsak német területen készülnek döntő rohamra a JV­est vall ellen. E területveszteségek nemcsak azzal a következménnyel jártak, hogy a németek saját országuk­ban, saját bőrükön tapasztalják a totális háború borzalmait, hanem pótolhatatlan ember- és anyagforrások elvesztését is jelentik. A veszteség kettős: Ukrajna, Fehéroroszország, Ro­mánia, Magyarország, Franciaor­szág, stb. Ipari és nyersanyagter­­melvényei nemcsak a pótlás re­ménye nélkül elvesztek a német hadigépezet számára, de ma már a Szovjetunió és szövetsége­sei részére jelentenek hatal­mas erőtöbbletet. Ez a veszteség annál súlyosabb következményekkel jár, mert a német ipari — főleg üzemanyag­termelő — gócpontokra éjjel-nap­pal zúduló légitámadások (csak angolszász részről havonta kb. 100.000 tonna bomba!) a saját termelést is legalább részben megbénították. Az 1944. év folyamán — szövet­séges hadseregeik kiesésén kívül — reális számítás szerint, a né­metek 3 millió katonát vesztettek katonákban, sebesültekben és ha­difoglyokban. Márpedig a jól ki­képzett katonát nem pótolhatja a serdületlenek és aggok bevetése (Volkssturm). Nem elhanyagolható tényező a Németországban belül, a párt és a hadsereg vezetői között bekö­vetkezett törés sem, mely a Hitler ellen július 20-án elkövetett me­rényletben és államcsíny-kísérlet­ben robbant ki. Tábornokok tö­meges kivégzése és öngyilkossága még egy hadsereget sem erősítet meg. A távolkeleti szövetséges is a múlt év sorozatos vereségei után ma ott tart, hogy már nemcsak az anyaország állandó légibombázá­­sát kénytelen elszenvedni, hanem az előző évek hódításai során megszerzett támaszpontok közül a hadászati fontosságúak nagy részének elvesztése után a japán félszigetek elleni kö­z vetlen támadástól tart Mit tud ezzel szemben felmu­tatni Hitler? A rövidebb utánpót­lási vonalak előnyét. Ez sem szá­mottevő tényező A szövetségesek döntő anyagi fölényük folytán, az elfoglalt területek közlekedési vonalait rövid idő alatt helyreállították, viszont Németország tőszomszéd­ságában kiépített repülőtereikről fokozott intenzitással pusztították el a német közle­kedési hálózatot Az 1945. (és minden bizonnyal utolsó) háborús év küszöbén te­hát megállapíthatjuk, hogy egy minden részében megkopott, nyi­korgó német háborús gépezet áll szemben a szövetségesek erejé­nek teljében lévő vagy éppen még fokozódó — az USA hadipara csak a múlt évben érte el maxi­mális teljesítőképsségét — poten­ciáljával. Csak nagy vonalakban világí­tottuk meg a helyzet reális képét — jóslatok nélkül. De azt feltéte­lezhetjük, hogy ha a nyári me­rénylet óta szellemileg és testileg megrokkant Hitler tisztában lett volna a könyörtelen valósággal, talán ő is dodainabb lett volna legalább a jóslat megfogalmazásá­ban. Vázsonyk­ letrána !

Next