Néplap, 1945. január (2. évfolyam, 1-23. szám)
1945-01-04 / 1. szám
cérloljan. 1« n£» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Debrecen, Ferenc Józael-út 28. II. emelet Ara 40 finer 1*43 január 4, caűtörmk DEMOKRATIKUS NAPILAP Előfizetési áru: Egy £or* 7‘fcO P Negyedévi» 21— p Félévre hr— p ♦ Gyilkosok A tisztességes emberek megvetését már régen kiérdemelték a németek rablóháborújuk bitang eszközeivel. Most azonban a koronát tették rá alávalóságukra. Ha volna még valaki, aki a németek „kultúrnemzetként“ valóemlegetésével a végső elítélést vonakodnék kimondani, el kell, hogy némuljon. A legsötétebb barbár háborúk, a rablóháborúk óta nem ismer a világtörténelem olyan aljas merényletet, mint amit december 29-én követtek el a németek. Meggyilkolták az orosz parlamentereket ! A bekerített Budapest sorsa megpecsételődött. Látszott, hogy onnan kitörni nem lehet Hogy a város kulturális értékeit kíméljék, hogy a sokat szenvedett lakosságot mentsék, Tolbuchin és Malinovszki marsallok megadásra szólították fel a bennrekedt német és magyar csapatok tábornokait, tisztjeit Előre bejelentett időben, előre jelzett útvonalon haladtak a paramenterek fehérzászlós kocsijai. Az egyiket már odamenet, a másikat visszafelé menet orvul, hátulról agyonlőtték. Szégyen önti el a magyarság arcát, ha arra gondol, hogy ezzel az elvetemült, minden törvényt és rendet lábbal tipró néppel harcolt együtt A barlangjába szorított fenevad esztelen, vad küzdelmének utolsó felvonásai ezek. Nincs észszerűség, nincs nemzetközi jog, nincs törvény számukra, mert magukból indulnak ki. »Utánam az özönvíz.“ Mit jelent számukra az ártatlan emberek élete, akik a sztalingrádihoz hasonló pesti csatában életüket vesztik, mit számít a kultúra, mit számít a tisztesség, az önbecsülés, ha orvul, gyalázatosan képesek szándékosan nem védekező, nemzetközi jogilag védett személyeket, parlamentereket lelövöldözni. A gyilkosság nem véletlen, nem elnézés, ez szándékos. Ez gyilkosság, előre megfontolt, szándékos gyilkosság. És gyilkosokat csak megverni lehet és küzdeni ellenük. Nekünk kötelességünk, hogy sürgősen kérjünk részt a dühöngő fenevad kipusztításáért is foló iratokal ! Buda majdnem teljesen a vörös haderő birtokában van A pesti részen is mélyen benyomultak a hős szovjet katonák A vörös hadsereg a székesfehérvár—győri útvonalon tör előre Nyugaton heves harcok . Egy év háborús mérlege Hitler Adolf újévi beszédében a háború befejezését ígérte népének, de nem kapitulációval, hanem győzelem útján. E beszédét éjfél után 5 perccel tartotta ... Hitler és szószólói már sokszor beígérték a végső győzelmet a háború oly szakaszában, amikor egyesek előtt ez talán még elképzelhető volt A szimbolizmusra hajlók a beszéd időpontjából is következtetést vonhatnak le az ígéret, illetve a jóslat értékéről. Tárgyilagosan vizsgálva a helyzetet, talán legjobban rávilágíthatunk a való lehetőségekre, ha összehasonlítjuk a mai német háborús potenciát azzal, amellyel Németország nekiindult az 1944. évnek. 1944 január 1-én Németország uralma alatt tartotta az európai kontinens nagy részét. Látszólag megbízható szövetségesek táborára támaszkodott, ezenkívül megszállva tartotta egész Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Norvégiát, Olaszország jórészét, az egész Balkán-félszigetet, Lengyelországot, a Balti-államokat, és végül a Szovjetunió nyugati részét. Távolkeleti szövetségese, Japán, uralma alatt tartotta a csendesóceáni térség legfontosabb régióit és India elfoglalására készült. Egy esztendő leforgása alatt Németország a katonai vereségek sorozatát szenvedte el. A diadalmas vörös hadsereg példátlan győzelmek után felszabadította egész Kelet- Európát és a Balkán-félsziget túlnyomó részét, egymásután verte ki a német hadigépezet fogaskerekeit alkotó Finnországot, Romániát, végül Magyarországot és részben már német földön készíti elő téli offenzíváját. A nyugati inváziós hadseregek több döntő vereséget mértek a németekre, felszabadították Franciaországot, Belgiumot, Hollandia egy részét, Közép-Olaszországot és most ugyancsak német területen készülnek döntő rohamra a JVest vall ellen. E területveszteségek nemcsak azzal a következménnyel jártak, hogy a németek saját országukban, saját bőrükön tapasztalják a totális háború borzalmait, hanem pótolhatatlan ember- és anyagforrások elvesztését is jelentik. A veszteség kettős: Ukrajna, Fehéroroszország, Románia, Magyarország, Franciaország, stb. Ipari és nyersanyagtermelvényei nemcsak a pótlás reménye nélkül elvesztek a német hadigépezet számára, de ma már a Szovjetunió és szövetségesei részére jelentenek hatalmas erőtöbbletet. Ez a veszteség annál súlyosabb következményekkel jár, mert a német ipari — főleg üzemanyagtermelő — gócpontokra éjjel-nappal zúduló légitámadások (csak angolszász részről havonta kb. 100.000 tonna bomba!) a saját termelést is legalább részben megbénították. Az 1944. év folyamán — szövetséges hadseregeik kiesésén kívül — reális számítás szerint, a németek 3 millió katonát vesztettek katonákban, sebesültekben és hadifoglyokban. Márpedig a jól kiképzett katonát nem pótolhatja a serdületlenek és aggok bevetése (Volkssturm). Nem elhanyagolható tényező a Németországban belül, a párt és a hadsereg vezetői között bekövetkezett törés sem, mely a Hitler ellen július 20-án elkövetett merényletben és államcsíny-kísérletben robbant ki. Tábornokok tömeges kivégzése és öngyilkossága még egy hadsereget sem erősítet meg. A távolkeleti szövetséges is a múlt év sorozatos vereségei után ma ott tart, hogy már nemcsak az anyaország állandó légibombázását kénytelen elszenvedni, hanem az előző évek hódításai során megszerzett támaszpontok közül a hadászati fontosságúak nagy részének elvesztése után a japán félszigetek elleni köz vetlen támadástól tart Mit tud ezzel szemben felmutatni Hitler? A rövidebb utánpótlási vonalak előnyét. Ez sem számottevő tényező A szövetségesek döntő anyagi fölényük folytán, az elfoglalt területek közlekedési vonalait rövid idő alatt helyreállították, viszont Németország tőszomszédságában kiépített repülőtereikről fokozott intenzitással pusztították el a német közlekedési hálózatot Az 1945. (és minden bizonnyal utolsó) háborús év küszöbén tehát megállapíthatjuk, hogy egy minden részében megkopott, nyikorgó német háborús gépezet áll szemben a szövetségesek erejének teljében lévő vagy éppen még fokozódó — az USA hadipara csak a múlt évben érte el maximális teljesítőképsségét — potenciáljával. Csak nagy vonalakban világítottuk meg a helyzet reális képét — jóslatok nélkül. De azt feltételezhetjük, hogy ha a nyári merénylet óta szellemileg és testileg megrokkant Hitler tisztában lett volna a könyörtelen valósággal, talán ő is dodainabb lett volna legalább a jóslat megfogalmazásában. Vázsonyk letrána !