Néplap, 1945. május (2. évfolyam, 96-119. szám)

1945-05-01 / 96. szám

4 & P l­a­p 1845 május 1. kedd A szövetségesek bevonultak A Garda-tótól északra a né­r- fl n­é­metek makacsul védik a Bren-Milánóba és A­renovéba ner hágóhoz vezető útvonalat. London, április 30. (MTI) Észak- bevonultak Milánóba, melyet a Lombardiában egy teljes német Olaszországban megszűnt minden partizánok már előzőleg fel- hadosztály megadta magát. Az szervezett német ellenállás, 25 nő­ szabadították. . . . . két hadosztály megsemmisült. Az A 8. brit hadsereg elfoglalta Mes­- ........... amerikaiak bevonultak Turinba is,­mét Velencével szemben. Az 5. ame­­novába, amelynek kikötőjében sok London, április 30. A szöveséges rikai hadsereg is átkelt a Brentán raktár és emelődaru maradt ép­csapatok ma is Trentio elfoglalása után előre­­ségben. Ha a demokratikus hatalmak együttműködnek, akkor a béke biztosítva van Molotov beszéde San­ Franciscóban Elnök Úr, Uraiim ! — kezdte Molotov beszédét. — A Szov­­jet Köztársaságok megbízásán bői köszönetemet és hálámat fejezem ki Stettimius külügy­miniszter úrnak a konferen­ciát elők­ész­ítő nehéz munká­jáért és a polgármester úrnak azért a szűrés és meleg fogad­ta­tésért, amellyel engem fo­gadtak. Uraim ! A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít en­nek a konferenciának. Elérkezett az idő, amikor ami­kor a háború utáni dolgokról kell beszélnünk. A második világháború az emberáldozatok számét az elpusztított népeket tekintve, túlszárnyalta az el­sőt. A német fasiszták semmi gaztettől nem riadtak vissza, mikor a háborút megkezdték. Falvak kiirtása, országok le­rombolása, népek gazdagságá­nak elpusztítása barbárságuk­nak következménye. A demo­kratikus né­pek ellen akartak pusztító támadást intézni. Egy céljuk volt csak: hatalom az idegen népeken. Nem ismer­teik, csak úrnépet és szolga­­népet. A németek már táma­dásuk előtt előkészítették ezt a háborút. Gyűjtötték a cinko­sokat, a gaztettek elkövetésére. Hadseregük szabadon járt egész Európában. Azonban Oroszországban hatalmas és legyőzhetetlen ellenfélre talált. A konferencia feladata, hogy lerakja a béke alap­jait. Ez nagy feladat, amelyet ed­dig még nem sikerült megol­dani. A Népszövetség legalábbis nem volt erre képes■ Tá­vol áll tőlünk, hogy ezt a szövetséget akarjuk fel­újítani, amely teljesen le­hanyatlott. Főleg akkor veszítette el jelentőségét, mikor reakciós körök ha­talmi törekvéseinek eszkö­zévé vált. A szovjet kormány híve min­den béketörekvésnek és min­dent megtesz, ami elősegíti az új világ felépítését. Mindenki­vel együtt munkálkodik, aki erre törekszik. Dumbarton Oaksban dol­gozták ki e szervezet alap­jait, Krímben a szövetsé­gesek fontos kiegészítések­kel látták el. Így minden lehetőség megvan a sikerre. Truman elnök is annak a reményének adott kifeje­zést, hogy az új bizton­sági szervezet biztos ala­pokon fog felépülni. Ez azonban csak akkor törté­nik meg, ha az Egyesült Nemzetek közösen intézik­­ dolgaikat. Németország leigázására a világ leghatalmasabb koalíciója alakul, ugyanilyen hatalmas és egységes koalíciónak kell megteremteni a vil­ág jövendő békéjét. Nem kell azonban el­felejteni, hogy a háborúban nehezen megszerzett tekintély szertefoszlik, ha a Népszövet­ség tanulságait elfelejtjük. A Szovjet je­lenléte ebben a szer­vezetben rendkívül fontos. Az Egyesült Államok kezdeménye­zésükkel és hathatós közremű­ködésükkel­ mozdították elő ezt az ügyet. A demokratikus Nagybiritannia kimaradása is elképzelhetetlen volna. Kína és Franciaország is fontosak, hogy közreműködjenek a szer­vezetben. Ha a demokratikus orszá­gok tovább is együttmű­ködnek, ak­kor a béke biz­tosítva van. Egy olyan szervezet létreho­zásáról van szó, amely a né­pek biztonságának megvédé­sére alakult. Ennek azonban megfelelő fegyveres hata­lommal kell rendelkezni, hogy erélyes szankciókat hozhasson és kellő erős legyen ezek gyors ke­resztülvitelére. A népek leg­főbb vágya a szervezet ered­ményes munkája. Ha most sem jönne létre a szervezet, ha képtelenek volnánk meg­birkózni a nagy feladattal, ez nem azt mutatja, hogy ennek még nem jött el az ideje és a szervezet nem lesz megalkotva a jövőben. Egyben biztos le­het a konferencia. Népünket úgy neveljük, hogy a szövetségben való hit hassa át. A szovjet nép készséggel fi­gyel mindazok szavára, akik itt őszintén a béke érdekében dolgoznak. A Szovjet tud­­har­colni, de a békét is épp oly lelkesedéssel tudja támogatni. Mi tudjuk jól, mi a háború és mi a béke. Bennünk a demo­kratikus népek megbízhatnak. Fontosnak tartottam, hogy ezeknek a gondolatoknak itt is kifejezést adjak. Azzal feje­zem szavaim, hogy nagyon szeretném, ha munkánk minél sikeresebb és eredményesebb lenne. Megalakult az osztrák kormány Kancellár dr. Renner Károly (szoc. dem.) Moszkva, április 80. Bécsben (a Vörös Hadsereg parancs­nokságának tudomásával) a Szociáldemokrata-, a Keresz­tény Szocialista- és a Kom­munista Párt, valamint a Bundsbund vezetői értekezle­tet tartottak. Ezen az értekez­letem Karl Renner dr, volt osztrák szövetségi kancellár és az osztrák köztársaság utolsó Szabad Nemzeti Tanácsának elnöke előterjesztette az oszt­rák politikai pártoknak egy ideiglenes osztrák kormány megalakítására vonatkozó ja­vaslatát. Az osztrák pártok ve­zetőik és tagjaik meghallga­tása után elhatározták, hogy meg­teremtik az osztrák köz­társaság ideiglenes hatal­mi szervét, Ausztria ideig­lenes kormányát. Április 28-án közzétették a pártok vezetőinek és más oszt­­rák közéleti tényezőnek kiad­ványát, valamint Ausztria ideiglenes kormányának meg­alakítására vonatkozó hivata­los jelentését. A hivatalos je­lentés szerint Ausztria valamennyi párt­jának megegyezése alap­ján, továbbá a három szö­vetséges hatalom moszk­vai deklarációjának meg­felelően megalakították Ausztria ideig­lenes kormányát, amelynek célja az osztrák köztársa­ság önállóságának és füg­getlenségének visszahe­lyezése. A kormány összetétele a követ­kező : Szövetségi kancellár és a külügyek vezetője : Karl Ren­ner dr., szociáldemokrata. Minisztertanácsosi külügyi államtitkárok és a Politikai Tanács tagjai: Schere (szoc. dem.), Puntschek (kér. szoc.) és Publok (komm.). Belügyi államtitkár: Hoh­­ner (komm.). Igazságügyi államtitkár : Gehr (pártonkívüli). Hadügyi államtitkár: Zim­mermann (pá­rtonkívüli). Földművelésügyi államtit­kár : Buchinger (kér. szoc.). Ipar, keresk. és közlekedés­­ügyi államtitkár: Heim (kér. szoc.). Közoktatásügyi államtitkár : Fischer (komm.). Közélelmezésügyi államtit­kár : Korb (szoc. dem.). Közmunka- és újjáépítésügyi államtitkár: Rab, mérnök (kér. szoc.). Minden államtitkárnak a kü­lönböző pártok sorából három helyettese van. Ezeket nagy­részt szintén kinevezték már. Rövid külföldi hírek Brit nehéz bombavetők ma a megszállt Hollandia felé repültek és élelmiszer csomagokat dobtak le a holland lakosság számára, főleg Hága és Rotterdam vidékeire. Zsír, hús, kenyér és egyéb élelmi­­szert vittek a bombavetők. Ma reggel az indulás­i""­ résben figyelmeztették a hollandokat, m­g­y a gépek — amelyek 6000 tonna élelmiszert vittek — útban vannak. Német ellenállás nem volt s a gé­pek hiánytalanul érkeztek vissza támaszpontjukra. • London, április 30. Lávait, volt francia miniszterelnököt kül­ügyminiszterével visszautasították a svájci határon. A határőrök ugyan­csak megtagadták a határátlépést Mussolini és Ribbentropp felesége számára. Ha az államét bes­zélni tudna... Gyermekvonat helyett „urak“ vonata, deportáltak helyett fasiszták A debreceni állomás, ha beszélni tudna, elképedésé­nek adna kifejezést afölött a páratlanul botrányos két eset fölött, a reakció ama két sötét gaztette fölött, ami vasárnap előtte lejátszódott. Vasárnap délután a Nem­zeti Segély átutazó gyer­mekvonatot várt s az álló-, máson meg akarta vendé­gelni a kis utasokat. A kül­döttség néhány tagja, Faze­kas Józsefné elvtársnővel az élén, a pályaudvaron vá­rakozott, mikor furcsa lát­vány ragadta meg a figyel­müket. Hosszú szerelvény állt bent az egyik vágányon s a nyitott vagonokon eső­ben, ázva és fázva síró cse­­csemők, kisgyermekek és terhes anyák. A szerelvény­hez azonban zárt kocsi is tartozott, benne kb. húsz jólöltözött úriember és hölgy, békebeli kényelem­ben, míg a nyitott vagonok­ban 70-­80 személy volt el­helyezve. Ez az urak vonata A puszta látványtól felhá­borodva, a küldöttség tagjai odaléptek a nyitott kocsihoz és érdeklődni kezdtek. Meg­tudták, hogy az annak ide­jén elűzött szerbek földjére, Bácskába telepítettek tér­nek most vissza Magyaror­szágra. — Miért nem mennek leg­alább a gyermekek a zárt­kocsikban ? — kérdezték. — Nem lehet, ott urak vannak, — hangzott a vá­lasz. De már ki is szállt a fe­dett kocsiból egy úriember, fényes rendőrtanácsosi egyenruhában és erélyes hangon kikérte, hogy a dol­gaikba beleszóljanak. A mi küldöttségünk azonban nem hagyta magát ilyen könnyen megfélemlíteni. Azonnal ér­tesítették a rendőrséget és detektívek szálltak ki, iga­zoltatni az erélyes urat. Ki­derült, hogy Borsi Béla nyíregyházi rendőrtanácsos az illető, a nyíregyházi gettó volt parancsnoka. Elő is vett a zsebéből egy igazol­ványt, amely felsőbb hely­ről meginti Borsi tanácsos urat, amiért túl keményen bánik a nyilasokkal. Mostanában azonban, úgy látszik, üldözi a pech a volt rendőrtanácsosokat. — Az egyik jelenlévő írásszakértő volt s igy azon nyomban megállapította, hogy az Írás legfeljebb egy héttel ez­előtt készült s így természetesen hamisítvány. Borsi urat „át­telepítették“ a rendőrségre, az átázott gyermekeket pe­dig a zárt kocsiba. A kocsi­ban még így is kényelmesen elfértek. Mekkora emberi gonoszság kellett akkor ki­tenni esőnek és szélnek az apróságokat? És hogyan le­hetséges az, hogy a kocsiban katolikus papok és apácák is ültek, a szeretet hangos szavú hirdetői ? Perzsaszőnyeges fasiszta vonat Az állomáson a gyermek­vonaton kívül még más vo­natot is vártak aznap dél­után. Sokezer, szégyenlete­sen elhurcolt magyar állam­polgár várja szerte az or­szágban, hogy deportálásuk kínnal telt napjai véget ér­jenek, hogy otthonukba tér­hessenek. Sok nemtörődöm­ség és huza­vona után végre vonatot ígért a kormány ezek számára. Sok-sok hoz­zátartozó, barát és ismerős lesi egy hét óta szívdobogva a megváltást ígérő vonat be­futását. Vasárnap délután ismét tömeg gyűlt össze az állomáson arra a hírre, hogy hosszú szerelvény közeledik Püspökladány felől. A vonat végre befutott, a kocsik aj­taját kitárták , és a türel­metlenül várakozók szeme elé rekamiék- és perzsasző­­­nyegekkel berendezett ko­csik tárultak, kényelmesen elhelyezkedett utasokkal. A Dunántúlra elmenekült tiszt­viselők térnek most vissza lóhalálában, hogy május 1-ig elfoglalják különben el­vesztendő állásukat. A de­portáltak éhesen, rongyo­san, legyengülve és betegen hadd várjanak a határon ! Hadd utazzanak csak vago­nok tetején, összezsúfolva, szenvedések tengere után újabm szenvedések között az „édes otthon“ felé! A fontos az, hogy az elmene­kültek, az egész- és fél­fasiszták, azok, akik százez­res tömegek deportálásának bélyegét sütötték a magyar­ságra, azok, akik egyáltalán nem törődtek a munkájuk­kal akkor, mikor menekül­tek,­­ hazatérhessenek bú­toraikkal és szőnyegeikkel, kényelmes kocsikban, hogy lehetőleg semmit se érezze­­nek abból a tengernyi szen­vedésből, amit az országra zúdítottak. A felháborodott várako­zók csak úgy „kapásból“ le­tartóztattatok több bűnöst, közöttük: Kerékgyártó Gyulát, a Világítási Válla­lat­ helyettes igazgatóját, aki­ről épp a napokban mondta ki a vállalat munkássága, hogy fasiszta magatartása miatt helyét többé közöttük nem foglalhatja el és Zilahy Sándort, a városi közellátás volt vezetőjét, aki annak ide­jén nagymennyiségű zsírt és szalonnát vitt magával a vá­ros tulajdonából. De meg vagyunk győződve arról, hogy ennek a szégyen­vonat­nak még nagyon sok utasá­val fogunk találkozni rend­őrségi akták között. R. É.

Next