Néplap, 1945. december (2. évfolyam, 270-291. szám)

1945-12-01 / 270. szám

jobb jövőt biztosít a vetés! Sok baj, sok ijesztő gond között vegyünk észre valamit, ami már ma is biztató jel a jobb jövő fel­é. Annak ellené­re, hogy a régi s különösen az új gazdák ezer hiánnyal, nehéz­séggel, meg nem értéssel, rosszindulattal küzdenek, a vetés — ahogyan ennek tiszta képe debreceni, illetve hajdú­­megyei viszonylatban lassan má­r kezd kibontakozna — ked­vezően áll. Szem- és füjtanúi voltunk a­­s­iántás-vetés küzde­lem nem egy mozzanatának, az iga után erőlködő, a vető­magért kiáltó gazdák harcá­nak. Láttuk és ostoroztuk a debreceni fuvarosok meg nem értő magatartását, szemmel­­tartottuk a traktorok és a hoz­závaló üzemanyag nehéz útját, amíg a termelés szolgálatába végre bevettették azokat. Tud­tuk, hogy a rengeteg nehézség ellenére, az új gazdák kezében jó kezekben van kenyerünk, mert ha sehol, abennük van meg az az erő, mely ki fogja segíteni hazánkat a mélyből, amibe a nagy­birtokosok ural­m­a tar­ította. A harc a termésért még ja­vában folyik, sőt nem fejező­dött be maga az őszi szántás sem. A végleges kép még nem alakulhatott ki, a sóikban függ az időjárásitól is. A jelenleg enyhébbre fordult idő is jo­gossá teszi derűlátásunkat, de jogossá teszi az eddigi ered­mény is, mely Hajdú megye és Debrecen jelenlegi szántás­­vetési helyzetéről s számol be. De­brecen szántóterületén bú­zával eddig 8571 holdat vetet­tek be a tavalyi 4065-tel szem­ben, rozzsal 3612 holdat a ta­valyi 2460-nal szemben. Lucer­nával 614 holdat vetettek be, őszi árpával 148 holdat. Az őszi árpavetőmag hiánya okoz­za, hogy ilyen kis területen van csak árpa­vetés. — a há­ború átvonulása takarmánynak emésztette fel a még lábon volt zöld árpát. A búza tehát már az eddigi eredmény szerint a duplája a tavalyinak, a rozs is­ 1200 holddal több, 1519 hold van már tavaszra beszántva. A traktorok és a gazdáik ter­mészetesen ez utolsó jelentés óta is szántanak. Hajdús megyei viszonylatban még kedvezőbb a vetéshelyzet, 50.000 holdat vetettek be ed­dig, szemben a tavalyi 13.000 holddal. Ez a békebeli vetés­terület 50%­-a. A felszántott te­rület a 75—80.000 holdat is meghaladja. A búzaössztermés a tavalyi esztendőben 65.000 métermi­ara volt, amely meny­­nyiségnek 90®/%-át vetőmag­ként használták fel a gazdáik. Természetesen jövő évi termé­sünknek ilyen nagy hányadát már nem fogj® igénybevenni a volt "magszük­séglet. Kedvező idő esetén az ered­­további javulásávall szilmálhatu­nk. I vm f^etdlxhfai kmn HÖÜ N »*' flip wsgtömk Külpolitikánk első feladata a Szovjetúnió bízat­’IlwMgn flip mm fefrf­ BBBB&k h^S lElg­mának megszilárdítása és a Szovjetúnióval való • l Rajniss még március végén is hitt a német győzelemben Rajniss Ferenc háborús bűnpert­nek folytatólagos tárgyalásán a Népbíróság folytatta a vádlott­­­ hallgatását, akihez a népbírák is tettek kérdéseket. — Mikor jött rá, hogy a háború elveszítettük ? — hangzik a köve­kező kérdés. — Németországban 1945 marchus végén. — Tudta-e Ön, hogy Wesenmeyer már a vonaton Imrédyt javasolta Ne feledkezzünk meg a ren­geteg gól. (Írói, h­­illáról és nél­külözésiről, melyeik között ez az eredmény megszületett. Ha most nélkülözéseik között, éhe­sen is vívjuk küzdelimün­­nket 4. — a vratoanac' a föta'iwm, miniszterelnöknek a kormányzó ■lőtt ? —­ Annyit ’ tudok, hogy a kor­mányzó kijelentette : „Bárkit óhaj­nak miniszterelnöknek, elfogadom,­­ Imrédyt, azt a zsidót nem.“ Rajniss, a stratéga — Hogyan tájékozódott Ön 1945 januárjában a hadihelyzetről ? — Semmi különös tájékozódásunk nem volt. A minisztertanácson Be­van már ! S az új gazdák nem­ fogják engedni földjüket s vele a magyar népet elveszni, kitartó munkájukkal biztosít­ják az életet, a jövő évi jobb 'd'­U­bad­ai ví­zi­ók s­zámáira. regt­ív és egy általa berendelt ma­­gasabbrangú tiszt adott tájékozta­tást. — Akkor, január 15-én miért mondta Ön a budapesti harci hely­zetről, hogy enyhült ? — Beregffy ugyanis a miniszter­­tanácson kijelentette — feleli Raj­niss —, hogy mire a miniszterta­nács végetér, bejelentheti Budapest felmentését. (Derültség.) — Emlékszik­­ Ön az újvidéki szörnyű eseményekre ? — hangzik Erős népügyész újabb kérdése. — Részleteket nem ismerek az ügyről­, csak a parlamenti interpel­lációkból értesültem — feleli Raj­­niss. — Tudtam, hogy vérengzések voltak, de azok az emberek, akik ezt elkövették, lovagkeresztet és egyéb kitüntetéseket kaptak és ami­kor később Tiégis elővették nevüket. ( II. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM. * 1945 DECEMBER 1. SZOMBAT TILDY ZOLTÁN kétórás beszédben ismertette a nemzeti kormány programonját A Nemzetgyűlés pénteki ülésén ke­rült sor a miniszterelnök bemutatkozó beszédére. A kormány, amely vezetésem alatt áll — kezdte beszédét Tildy Zoltán —, az egész Nemzetgyűlésnek, a nemzet egyetemének kormánya. Őszinte és reális koalíció A miniszterelnök ezután kiemelte, hogy a választás alatt a pártoknak volt egy közös programmja. Még a vá­lasztások alatt kialakult az az elhatá­rozás, hogy nagy kérdéseink megol­dása érdekében a koalíciós kormány­zást fenntartani kívánjuk. A kormány megalakítását megelőző tárgyalásokon teljesen tisztázták a jövendő kor­mányzás szempontjait. Az előttünk álló feladatok óriásiak, de nagy biztonságot jelent az az őszinte és reális koalíció, amely­ben a Nemzetgyűlés négy pártja a kormányt megalkotta és hogy a kormányban mellette a két nagy munkáspárt vezetői miniszterel­­nökhelyettesként vesznek részt. Ezután megemlékezett elődjének, dalnoki Miklós Béla kormányának munkájáról. Különösen kiemelte a fegyverszünet megkötését, a földrefor­mot és a választások levezetését. Kérte a Nemzetgyűlést, iktassa jegyzőkönyv­be dálnoki Miklós­ Béla kormányának elévülhetetlen érdemeit. A magyar külpolitika A kormu­ányiirverfium részletes is­mertetése során a miniszterelnök min­­ denekelőtt a külügyi vonatkozású kér­désekről szólt.­­ Az új magyar kormány külpoli­tikája továbbra is azon az alapon áll, amelyet az ideiglenes nemzeti kormány még Debrecenben lefektetett. Ennek a külpolitikának első fel­adata a Szovjetunió bizalmának megszilárdítása és a Szovjetunió­val való gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése. — A kormány és az egész nemzet minden erejével eleget kíván tenni a fegyverszüneti feltételeknek, mert a két nép közötti kapcsolatoknak ez az előfeltétele. — Nagy súlyt helyez ez a magyar kormány a nyugati demokráciákkal való kapcsolatok kimélyítésére is.­­ örömmel látja a kormány, hogy a Romániával jelenleg fennálló kap­csolatok fejlődésképesek. A magyar-román vámuniónak és az útlevélkényszer megszüntetésé­nek gondolata további kapcsolatok kiépítésének lehetőségét jelenti, amelyet a magunk részéről is készséggel fogadunk. — Magyarország Jugoszlávia maga­tartását a komoly baráti jóviszony ki­alakulása zálogának tekinti. A baráti jugoszláv megnyilatkozásokat a ma­gyar kormány őszinte rokonszenvvel viszonozza. — A demokratikus Ausztriával nin­csenek ellentéteink, megoldandó kér­dés csak az ottlévő anyagok és az el­hurcolt magyar személyek hazaszállt­a A demokratikus Magyarország jószomszédi viszonyt igyekszik terem­teni a csehszlovák köztársasággal is, bár ez az igyekezetünk eddig nem járt eredménnyel, mert a Szlovákiában vég­­bement és a magyarságot súlyosan érintő események miatt a viszonyt kel­lőképpen nem tudtuk kialakítani.­­ A magyar kormány ezekre a je­lenségekre felhívta a szövetséges nagy­hatalmak figyelmét és kérte közbelépé­süket. Megállapítjuk, hogy Csehszlová­kiának a magyar kisebbséggel szem­ben tanúsított bánásmódja a világ közvéleményének elítélését váltotta ki. A magyar kormány kész mindent meg­tenni, hogy a csehszlovák kormánnyal megegyezés útján rendezze a magyar­­ság helyzetét. A külügyminiszter a kö­zeli napokban prágába utazik és re­méli, hogy látogatása eredménnyel fog járni. A miniszterelnök ezután a béke­kötés kérdésével foglalkozott.­­ Nemcsak a kormány, de a nem­zet is várja, hogy a békekötés mielőbb valósággá váljék A kormány azt a bé­ket tekinti legjobbnak, amely a hábo­rúban m­egsanyargatott neneknek a megnyugvást hozza, "minél tágabb kör­­ben, elégedettséget teremt és az összes koráttarnokscal'b&Mi­ együttműködést biztosíta. A belső kérdésekre tért át ezután a miniszterelnök.­­ Hangsú­­lyozta, hogy most már minden erővel biztosítanunk kell a teljes rendezett­­ség állapotát.­­ A belügyi kormányzat legfonto­sabb feladata a közigazgatás egysze­rűsítése és megszilárdítása, a belső rend és közállapot megszilárdítása, az élet- és vagyonbiztonság megteremtése. Kíméletlen erővel fogják letörni a fe­ketézők, árdrágító spekulánsok mester­kedéseit. A korrupciót gyökeresen ki kell irtani az állami gépezetből, min­denekelőtt a rendőrségből. A honvéd­­ségnek egyik legfőbb feladata a had­sereg demokratikus szellemének kifej­­lesztése. Ezután az egyes szakminisztériu­mokra váró feladatokat részletezte. Behatóan foglalkozott a miniszter­elnök a közellátás kérdésével. Az ország közellátási hely­zete rendkívül súlyos. A legsúlyosabb a kenyérgabona helyzete. Jelenlegi készleteink mellett a mostani kenyér- és lisztellátás színvonala legfeljebb ja­­nuár közepéig tartható fenn. A nem­­dolgozó ellátását megszünteti. Az eh­hez szükséges jogszabályokat már ki­adták, végrehajtásuk az autonómiák feladata. A zsiradékellátás minimális lesz. A közellátás legkritikusabb perió­dusa január közepér é­ március végéig terjedő időszak lesz. A jelenlegi ke­nyérellátást január közepéig tudjuk talán tartani, azon túl esetleg csak különféle lisztek kiosztásával operálha­­tunk. Március végétől a helyzet javul.­­ Meg kell állapítani az árak és bérek megfelelő arányát, arányba kell hozni a mezőgazdasági és ipari árakat és az így kialakított ár- és bérrend­,­szer mellett a kormánynak a legna­gyobb szilárdsággal ki kell tartani. Az egyes tárcák programmjának is­mertetése után a miniszterelnök meg­állapította, hogy gazdasági helyzetünk rendkívül súlyos, a reakciósok tervei­ket erre építik. A dolgozó magyarság ebben a reménytelennek látszó, kifosz­tott, romországban mégis munkához látott. Ennek a munkának a jövő szempontjából nagyon biztató eredmé­nyei vannak. A kormány igyekszik, hogy ami kérésünk van, azt szervezet­ten és egyenlően eloszthassuk elsősor­ban a becsületesen és keményen dol­gozó rétegek között. Aki élelmiszereket el akar vonni a törvényes utakról, a kormány szilárd és kemény akaratával talalja szembe magát. Nem riadunk vissza ahtoz, hogy az ilyen cselekmé­nyeket­­ hazaárulásnak minősítsük. Figyelmeztető szóval fordult ezután a gazdákhoz. Figyelmeztette őket a be. s­zolgáltatási kötelezettség bezárására. Le kell mondaniuk a feleslegről azok­nak a dolgozóknak javára, akiknek semmijük sincs. A kormány szándéká­ban áll, hogy segítség elnyerése érde­kében hivatalosan az M­RA-hoz for­dul. __ Erre a Nemzetgyűlésre történelmi feladatok várnak — fejezte be több mint kétórás beszédét Tildy Zoltán mi­niszterelnök. — A kormány mély biza­lommal fordul a Nemzetgyűlés felé, benne az egész nemzetet látja. Bizal­mat kér a maga és munkája számára a Nemzetgyűléstől, rajta keresztül az egész magyar néptől. A Nemzetgyűlés ezután dálnoki Mik­lós­­ Béla kormányának érdemeit jegy­zőkönyvben örökítette meg. Nagy Fe­renc elnök indítványára elhatározta a Nemzetgyűlés, hogy legközelebbi ülését szombat délelőtt tíz órakor tartja és ennek napirendjére a kormány prog­rammja feletti vitát tűzte ki. Kárlay miniszterelnöktől hallottam, hogy éppen a főbűnös nincs a vád­lottak között, az a tiszt, aki a leg­több embert személyesen pusztította el. Rendkívül visszataszítónak tar­tottam, hogy a vezérkari főnöktől kezdve ugyanazok az emberek, akik a vérengzéseket elkövették, most mint bírák léptek fel. Az volt a meggyőződésem, hogy ez az ügy Magyarországnak súlyos bajokat fog okozni. Ön a magyarság életét Német­ország oldalán látta biztosítva ? — Igen. — Milyen 'embernek tartotta ön I­­­rédy Bélát ? — Tiszta, becsületes, jó magyar­­embernek — feleli Rajniss a közön­ség tiltakozása közben. — Miért vállalta el Ön a ku­lu­z­­arcát a Szálasi-kabinetben ? — Azt hittem, azon a helyen se­gíteni tudok. A politikai ügyész számos kérdést intéz a vádlotthoz a Nemzeti Szö­vetség szerepével kapcsolatban majd azt kérdezi • — Résztvett-e Ön 1943 .szeptem­ber 21-én Zsuhacher, a német biro­­dalmi bank megbízottjával és We­senmeyerrel egy közös ebéden - Résztvettem ismeri be Ra.i * ni is. '-•‘•“'—""Miró, he./. — Ez a beszélgetés az akkori ifjők .Jegárdekezebb beszélgetése vő­t -- jelentette ki a rádióit. - Zii­bacher a Balkánról jött és arra fi­gyelmeztetett bennünket, hogy pró­báljuk megakadályozni a magyar sajtóban az Anglia és Amerika el­leni támadásokat, mert a Balkánon olyan tárgyalások folynak, amelyek az egész vonalon fegyverszünet lehe­tőségére adnak módot. A beszélge­tésen Wesenmeyer is jelen volt. Zsubacher elmondotta, hogy a tár­gyalások Mihajloviccsal folynak, neki is és Angliának is egy-egy megbízottja van jelen. Elmondotta, hogy a maga részéről mindent meg­próbál a fegyverszünet megkötő­­érdekében. A kormányzó proklamációja célzatos volt A politikai ügyész a fegyverszü­neti proklamáció részleteiről kérdezi a vádlottat, aki kijelenti, hogy véle­ménye szerint a proklamáció ré­szint a kormányzó, részint környe­zete részéről voltaképpen célzatos volt, aminek az volt a célja, hogy a kormányzó német fogságba kerül­jön. Rajniss szerint a proklamáció egyáltalában nem volt előkészítve. Rajniss a további kérdésekre vá­laszolva kijelentette, hogy a Szálasi­­kormányt törvényesnek tartotta, mert az Országtanács előtt letette az esküt, és az Országtanácsnak tagja volt Serédy hercegprímás is. Az elnök ezután a vádlott sajtó­­tevékenységével kapcsolatban tett fel kérdéseket. Rajniss kijelenti,­ hogy minden újságcikkért, amelyek nevével vagy nevének kezdőbetűivel jelentek meg, vállalja a felelősséget Ezután a Népbíróság áttért a tanúkihallgatásokra. Az első tanú, Peyer Károly nem­zetgyűlési képviselő előadja, hogy a vádlott az egyes bizottsági ülése­ken állandóan követelte a kormány­tól holta minél nyilvebb számlá­ra­

Next