Néplap, 1946. november (3. évfolyam, 247-270. szám)
1946-11-03 / 247. szám
4 XEPLAI Lefegyverzés előtt világ ? Ausztria az Intő példa, jó volt nem a Vargha Bélákra hallgatni Múlt héten örömmel adtuk hírül: ma Egyesült Nemzetek közgyűlésének már első napjai visszatükrözték az emberiség egységes és olthatatlan békevágyát. A most eltelt héten még jobban előtérbe került ez, a nemzetközi politikában ma kétségtelenül leghatalmasabb erő. A békemozgalom világszerte tovább hullámzik és elsodorja az új világgyalázatot, háborút, pusztulást kívánókat. Sokszor leírtuk, de most újabb tények igazolják állításunkat: az emberiség óhajának a Szovjetunió kövekezetes békepolitikája ad realitást, mert azt hatékony formába önti és anyagi erővé változtatja. Sztálin elvtárs újabb nyilatkozata az Egyesült Nemzeteik munkáját rendkívül megkönnyítette azzal, hogy a nemzetközi politika jónéhány kérdésében kevés szóval, de annál világosabban és határozottabban leszögezte a szovjet népek véleményét. Nyilatkozata a nagy nemzetek között barátságos légkört teremtett és ezt a célbudsatos békeprogrammot fejlesztette tovább Molotov, amikor e kedvező pillanatot kiválasztvaenyujtotta a fegyverkezés általános korlátozásáról szóló javaslatát. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió a nemzetközi fórumokon mindenkor harcolt a lefegyverzésért. Az első világháború után egyik javaslatát nyújtotta be a másik után a Népszövetségnek, amit a békéről fecsegő, titkon háborúra készülő imperialisták egyszterűx „demagógiának“ minősítettek és tervszerűen visszautasítottak. Az emberiségnek azóta alaposan megnövekedett igénye a békére, az újabb és rettenetesebb világégés után még esetleg más véleményben lévő politikusai sem mernek szembeszállni akaratával így történt, hogy a szovjet delegáció indítványát most nem merték félvállról venni és elvetni. Ennek éppen ellenkezője történt: a két nagy nyugati imperialista állam — hivatalos formában még csak az Egyesült Államok kormánya — kijelentette, hogy egyetért a szovjet javaslatokkal. Molotovnak a lefegyverzésre vonatkozó indítványát napirendre tűzték és bízunk benne, hogy annak tárgyalásakor konkrét, hasznos megállpodások jönnek létre, amelyeket aztán sürgősen végre is hajtottak. Természetesen dőreség lenne arra gondolnunk, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése most már fenékig tejfel és a nemzetközi politika legdöntőbb s egyben legkényesebb kérdéseiben ezentúl tökéletes egyeértésben haladnak előre 51 nemzet összeseregle-fet diplomatái. Sztálin elvtárs azt mondta: reméli, hogy a szövetségesek közötti barátságot megerősítik és az újabb háború veszélyét megszüntetik a mostani tárgyalások. A széles nagyvilág minden dolgozója vele együtt reménykedik abban, hogy Szovjetunió harca a tartós békéért végül is sikerrel fog záródni. Hazánk szomszédságában nagyjelentőségű események történtek. Nyugati szomszédunk, a lehetetlenül rossz politikát folytató Ausztria a tönk szélére került. Megállt az ország vérkeringése, fénytelenek a városok nem futnak be pályaudvaraikra élelmiszerszállító szerelvények. Nincs szén, nincs közlekedés, nincs élet. Ez a mélyen elszomorító állapot természetes következménye annak az osztrák külpolitikának, amely nem akart tudomást venni a valóságról, az ország helyzetéről, nem keresett becsületes barátságot szomszédaival, elsősorban Jugoszláviával, Csehszlovákiával és mindenekelőtt a hozzá közeli Szovjetunióval- következménye annak a gyámoltalan, hibás belpolitikának, amely nem fejlesztette ki a nemzet erőit, nem segített az osztrák népnek abban, hogy saját erejéből talpra álljon. Az osztrák kormány a gazdag amerikai és angol nagybácsik ajándékaira, jó szívére építette egész politikáját és erre most csúfult ráfizetettönkéntelenül visszaemlékezünk a magyar közelmúltra. Nálunk is volak olyan halálmadarak, nemzetünk erejét mélyen alábecsülő „nagy" politikusok — mint például Vargha Béla, a Kisgazda Párt elnöke —, akik azt hirdették: saját erejéből legalább 10 évig nem állhat teóra az ország. Azóta még egy év sem telt el és ma — hogy csak egy idevágó számot mondjunk — széntermelésünk napi 2500 vagonnal rekorderedményt, a békebeli termelés 80 százalékát érte el Ausztriában, ahol a nép hallgatott a Vargha Bélák szavára és külföldi kölcsönre, sültgalambra tátotta ki száját, minden megbénult- Szerencse, hogy népünk nem hallgatott a magyarság élniakarását és élni tudását semmitvevevő politikusokra. Bízott erejében, bízott munkás és szabad jövőt hirdető vezetőiben, épített, termelt és ma is azt teszi. Ausztria egyedülálló, fekete foltja Európa keleti felének. A katolikus klérushoz közelálló Néppárt uralja az országot, így könnyen megérthető sok keserve. Milyen más a helyzet egész Délke- Dél-Európában, ahol mindenütt a Kommunista Pártok vezetésével épülnek a népi demokráciák ! Bulgária is a felemelkedő, boldog országok egyike. A nemzetközi megfigyelők árgus szemei előtt választott tisztán, demokratikusan és jól. Abszolút többséget adott a nép a legjobb harcosainak, leghűségesebb fiainak, a kommunistáknak. A bolgár nép minden bizonnyal rohamléptekkel megy a jövőben előre a felemelkedés útján, amin eddig is járt és nagyszerű eredményeket ért el a Kommunista Párt, Dimitrov elvtárs irányításával. Magyarországnak ilyen Juhász Nagy Sándor: A forradalom kitörése Csütörtökön ünnepelte a harmadik magyar köztársaság az 1918-as őszirózsás forradalmat. Felidézzük a forradalom kitörésének történetét a nagy politikus, Juhász Nagy Sándor műve. ..A magyar októberi forradalom története nyomán. Október 30-án egész nap lázban égett Budapest népe. Mindenki nagy eseményeket várt. A levegő izgalmakkal volt telítve. Miközben Hadik tárgyalt s még mindig nem volt képes kormányát megalakítani, az Utca állandóan tüntetett Károlyi Mihály és a Nemzeti Tanács mellett. Az utcán forrongó tömegben elvegyülve katonák, rendőrök, tisztek tüntettek. A katonai sapkarózsákat, amelyeken K betű jelezte a király nevét, ■már szedik, sót tépik le, úgy, miként előző napokban Prágában, Zágrábban és Bécsben. Különösen zajos jelenetek folynak az Astoria-szálló Kossuth Lajos utca és Múzeum körút sarkán fekvő épülete előtt, ahol a Nemzeti Tanács felütötte székhelyét. Lauik küldöttsége másik után érkezik ide, hogy bejelentse csatlakozását. Rendkívüli feltűnést keltenek a vasutasok és postások egyenruhás csapatai. Délután 4 órakor a rendőrfőkapitányságon mintegy 400 rendőr gyűl össze, tisztek és legénység, akik forradalmi hangulatban tárgyalnak. Átvonulnak egy szomszédos kávéházba, ahol megalakítják a rendőrök szabad szervezetét és újra kimondják a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásukat. A gyűlésen Szilárd kapitány elnökölt, de kívülük sokan beszédeket tartottak, köztük közrendőrök is. Delóczi Rezső közrendőr így beszélt: Nem akarjuk, hogy továbbra is elnyomjanak és kizsákmányoljanak. Mi többé nem lövünk a nép közé! A katonák sem lőttek, mi sem lövünk. Mi is jó magyarok vagyunk! A gyűlés után különös jelenet következett. A rendőrök nyolcas sorokba fejlődve megindultak tüntetni az utcára. Vegyesen haladtak : tisztek, polgári ruhás detektívek, sisakos, revolveres közrendőrök. A poszton álló őrszemek csatlakoztak hozzájuk. A felvozsnuló csapat lelkesen éljenezte Károlyi Mihályt,a független Magyarországot. A Károlyi-partkör Gizella-téri helyisége elé mentek, ahol felállottak az utcán. Búsa Barna és Vass János tartottak hozzájuk beszédeket. Közben röpiratok járnak kézről-kézre az utcán, és a kávéházakban. A Nemzeti Tanács kinyomatta és terjeszti Várnai Zseni költőnőnek „Katonafiamhoz“ című versét, amelyben felhívja a katonaságot, hogy ne lőjjön a népre. „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek !“ — így hangzik a költemény refrénje. A Nemzeti Tanács kiáltványt intéz a katonasághoz, amelyben tudatja, hogy Zágrábban és Prágában az ottani katonák tábornokaikkal együtt a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátották magukat. Miért ne lehetne ezt itt is, Budapesten! Felszólítja a katonákat, hogy ők is járjanak el ekként. „Katonák, ne lőjjetek testvéreitekre, anyátokra, ne ontsatok Budapest utcáin magyar vért!“ ,,Legyetek a Magyar Nemzeti Tanács katonái! Tartsatok fegyelmet, szervezkedjetek! Várjátok a Magyar Nemzeti Tanács parancsait!“ A délutáni órákban viharos tüntetések voltak a Rákóczi-úton, a Margit-körúton, az Andrássyúton, a Mária Terézia laktanya előtt és a város számos pontján. Mindenütt Károlyi Mihályt, a Nemzeti Tanácsot, sőt már a köztársaságot éljenzik, követelik a békét és szedik le a király kezdőbetűjével ellátott katonai sapkarózsákat. Különösen gyakoriak és kevesek a tüntetések a Nemzeti Tanács Astoria-szállóbeli helyisége előtt. Az itt tüntető tömegben állatidban nő a katonák, lisztek száma. Ugyancsak zajos mozgalom van a Károlyi- párt kör Gizella-téri helyisége előtt is. Az esti órákban itt maga Károlyi Mihály szól a tömeghez, amelyben szintén sok katona tolong. „Talán napok, vagy talán órák kérdése, hogy átvegyem a hatalmat a nép kezéből“ — jelentette ki a Nemzeti Tanács elnöke —, mire a tisztek kardot rántottak, a közemberek bajonettet és a tömeg percekig éljenezte „a független Magyarország első miniszterelnökét“. A kora délutáni óráktól kezdve fiatal tisztek járták a várost és az utcán, üzletekben, kávéházakban polgárokat, katonákat szólítottak fel, hogy tartsanak velük. A folyton növekvő tömeg már a forradalmat és a köztársaságot éljenezte. A menet élén kalóriák haladtak, köztük matrózok is. A tömeg éljenezte azt „a 600 matrózt, akik ma éjjel érkeztek haza Pólóból“. A menet az esti órákban ért az Astoria elé, ahol a Nemzeti Tanácsnak és a Katona Tanácsnak jelenlévő tagjai kivonultak a nemzeti zászlókkal felékesített erkélyre. Egy tiszt innen szólította fel a katonákat, hogy tegyenek esküt a Nemzeti Tanácsra. A tisztek itt is kivont karddal esküdtek, hogy ha leéli, életüket, vérüket adják a Nemzeti Tanácsért és a független Magyaras szögért. Az erkélyről mámoros lelkesedés közepette jelentette a népnek Lovászy Márton, hogy a Conti-utcai katonai fogház őrszemélyzete szabadon bocsátotta a fogságban tartott magyar katonákat. Ekkor valaki elkiáltotta a tömegben, hogy a Keleti-pályaudvarról most akarnak a harctérre vinni több menetszázadot. A tömeg azonnal megindult a katonák kiszabadítására. Az esti órákban mintegy 1000 ember rohanta meg a pályaudvart, ahol a Bahnhofkommandó katonái csatlakoztak a tüntetőkhöz. A menetkész katonákat a vasúti kocsikból kihozták és fegyveresen, géppuskákkal kitódultak velük a pályaudvar Baross téri főkapuján. Ilyen jelenetek között hajlott át, az idő október 30-ának éjfelén a következő napra, a döntést hozó október 31-ére, csütörtökre. egészséges, demokratikus környezete nem volt még a történelem folyamán. Még csak egy ország van hátra, az is rövidesen dönt sorsa felett: Románia. Nem kétséges, hogy az egyesült baloldali pártok és azon belől a Kommunista Párt itt is győzelmet fog aratni. Ezzel a népi demokráciák vörös gyűrűje bezárul hazánk körül, egyetlen rést rajta csak a nagy nyomorúságával bajlódó Ausztria üt. Ezt a környezetet, a körülöttünk szabadságukat nagy eréllyel építő népek koszorúját figyelembe kell vennünk belső ügyeink intézésénél is. Magyarország nem lehet az elmaradottság, a reakció szigete ! Magyarországnak élharcossá kell emelkednie abban a nemes küzdelemben, ami most egész Délkelet- Európában a még tökéletesebb, szabadabb, boldogabb népuralmakért folyik. 1945 november 3. vasárnap Bajok vannak az erdő körül Tégláson és Hajdúhadházon A téglási fakitermelők egy méter fa kitermeléséért 350 forintot kapnak és ahogy mondják, ugyancsak neki kell látni a munkának, hogy ez egy nap alatt meglegyen. Ilyen nehéz munka mellett ez nagyon silány kereset, hiszen majdnem egy hétig kell dolgozniok, hogy meg tudjanak venni egy mázsa fát. Munkabérbe fát nem kapnak, csupán az 5 cm-nél vékonyabb galyakat. De ezt is nagyobb részben el kell adniok hogy megélhetésüket biztosíthassák. Ezért azt szeretnék, ha a fakitermelést részébe adnák ki, vagy pedig 1 méter fa kitermeléséért többet fizetnének nekik. Hajdúhadházon is baj van az erdővel. Az erdőbirtokosság választmánya még mindig a régi összetétel. Az 1938-as alapszabások vannak érvényben s a birtokosságban a szavazati jog aszerint alakul, kinek hány hold erdője van. A szegényebb embereknek 100 -200 négyszögöl erdőjük van, így csak egy szavazati jog illeti meg. A 10 holdasok viszont a választásnál tízszer adják le szavazatukat. A legutolsó választásná is éppen ezért kerültek be a választmányban 98 százalékban nagyobb gazdák. Az erdőbirtokosság szegényebb tagjai követelik, hogy most a közeljövőben megtartandó választásnál tekintet nélkül birtoka nagyságára, mindenkinek csak egy szavazati joga legyen, a tíz.iroda-ok ne legyenek kiváltságosak, mer' a plurális szavazati jog aztán igazán nem demokratikus. Biztosítani Szell a dohánygyári munkásnők gyermekeinek megfelelő gondozását Az idei várakozáson felüli jólsikerült dohánytermés lehetővé tette, hogy a debreceni Dohánygyár a munkáslétszámát jelentékeny mértékben emelje. Komoly munka indult meg a gyárban és egyes munkacsoportok két, sőt három szakmányban vannak foglalkoztatva. Mindenki tudja, hogy a Dohánygyár munkásai leginkább nők közül kerülnek ki. Ez tette szükségessé, hogy a gyár vezetősége már régebben óvodát és bölcsödét állított fel. A hangsúly itt azon van, hogy régebben, mert a mai követelményeknek már nem felel meg teljes mértékben ez az intézmény. Az óvodába két évestől 13 éves korig lehet beadni a gyermekeket. Ez igen nagy korkülönbség, így komoly és szakképzett felügyelőkre, vagy nevelőkre van szükség. Súlyosabb panasz az, hogy férfielétől csak négy óráig lehetnek bent a kicsik, tehát azok a munkásnők, akik a második, vagy különösen a harmadik szakmányban, éjjel dolgoznak és küzülnk nagyon soknak a férje még hadifogságban van, nem tudják kire hagyni gyermeküket. Lehetővé kellene tenni, hogy ebben az esetben is megoldható legyen a gyermekekről való gondoskodás. Baj az is, hogy félnyolctól négyig is csak egy alkalommal kapnak enni a kicsik. A bölcsődében háromhetestől másfél éves korig helyezik el az apaságokat. Ide méginkább kívánatos lenne egy olyan jól képzett gondozónőnek az alkalmazása, aki már új módszer szerinti tanfolyamon vett részt és a gyermekek gondozásánál mindenben szakszerűen tud eljárni. Miután a Dohánygyár a megfelelő nyersanyagkészlet következtében hosszabb ideig lesz ilyen munkabeosztással foglalkoztatva a gyár vezetőségének és az üzemi bizottságnak sürgősen foglalkozni kell ennek a kérdésnek a megoldásával. Igen fontos, hogy a családos anyák a munkagépeknél nyugodtan dolgozhassanak és ne kelljen aggódniuk a kicsinyeik miatt.