Néplap, 1946. november (3. évfolyam, 247-270. szám)

1946-11-03 / 247. szám

4 X­E­P­L­A­I Lefegyverzés előtt világ ? Ausztria az Intő példa,­­ jó volt nem a Vargha Bélákra hallgatni Múlt héten örömmel adtuk hírül: ma­ Egyesült Nemzetek közgyűlésé­nek már első napjai visszatükröz­ték az emberiség egységes és olt­­hatatlan békevágyát. A most eltelt héten még jobban előtérbe került ez, a nemzetközi politikában ma kétségtelenül leghatalmasabb erő. A béke­mozgalom világszerte to­­vább hullámzik és elsodorja az új világgyalázatot, háborút, pusztu­­lás­t kívánókat. Sokszor leírtuk, de most újabb tények igazolják állításunkat: az emberiség óhajának a Szovjet­unió kövekezetes békepolitikája ad realitást, mert azt hatékony for­mába önti és anyagi erővé vál­toztatja. Sztálin elvtárs újabb nyilatkozata az Egyesült Nemzeteik munkáját rendkívül megkönnyí­tette azzal, hogy a nemzetközi po­litika jónéhány kérdésében kevés szóval, de annál világosabban és határozottabban leszögezte a szov­jet népek véleményét. Nyilatkoza­ta a nagy nemzetek között barát­ságos légkört teremtett és ezt a célbudsatos békeprogrammot fej­lesztette tovább Molotov, amikor e kedvező pillanatot kiválasztva­­­enyuj­totta­ a fegyverkezés általános korlátozásáról szóló javaslatát. Emlékezetes, hogy a Szovjet­unió a nemzetközi fórumokon mindenkor harcolt a lefegyverzé­sért. Az első világháború után egyik javaslatát nyújtotta be a másik után a Népszövetségnek, amit a békéről fecsegő, titkon há­borúra készülő imperialisták egy­­szterűx „demagógiának“ minősítet­tek és tervszerűen visszautasítot­tak. Az emberiségnek azóta ala­posan megnövekedett igénye a békére, az újabb és rettenetesebb világégés után még esetleg más véleményben lévő politikusai sem mernek szembeszállni akaratával így történt, hogy a szovjet dele­gáció indítványát most nem mer­ték félvállról venni és elvetni. En­nek éppen ellenkezője történt: a két nagy nyugati imperialista ál­lam — hivatalos formában még csak az Egyesült Államok kormá­nya — kijelentette, hogy egyet­ért a szovjet javaslatokkal. Molo­­tovnak a lefegyverzésre vonatkozó indítványát napirendre tűzték és bízunk benne, hogy annak tárgya­lásakor konkrét, hasznos megáll­­podások jönnek létre, amelyeket aztán sürgősen végre is hajtottak. Természetesen dőreség lenne arra gondolnunk, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése most már fenékig tejfel és a nemzetközi po­litika legdöntőbb s egyben legké­nyesebb kérdéseiben ezentúl töké­letes egyeértésben haladnak előre 51 nemzet összeseregle-fet diploma­tái. Sztálin elvtárs azt mondta: reméli, hogy a szövetségesek kö­zötti barátságot megerősítik és az újabb háború veszélyét megszün­tetik a mostani tárgyalások. A szé­les nagyvilág minden dolgozója vele együtt reménykedik abban, hogy Szovjetunió harca a tar­tós békéért végül is sikerrel fog záródni. Hazánk szomszédságában nagyjelentőségű események történ­tek. Nyugati szomszédunk, a lehe­­tetlenül rossz politikát folytató Ausztria a­ tönk szélére került. Megállt az ország vérkeringése, fénytelenek a városok nem futnak be pályaudvaraikra élelmiszerszál­lító szerelvények. Nincs szén, nincs közlekedés, nincs élet. Ez a mé­lyen elszomorító állapot természe­tes következménye annak az osztrák külpolitikának, amely nem akart tudomást venni a való­ságról, az ország helyzetéről, nem keresett becsületes barátságot szomszédaival, elsősorban Jugo­szláviával, Csehszlovákiával és mindenekelőtt a hozzá közeli Szovjetunióval- következménye an­nak a gyámoltalan, hibás belpoli­tikának, amely nem fejlesztette ki a nemzet erőit, nem segített az osztrák népnek abban, hogy sa­ját erejéből talpra álljon. Az osztrák kormány a gazd­ag ameri­kai és angol nagybácsik ajándé­kaira, jó szívére építette egész politikáját és erre most csúfult ráfizetett­önkéntelenül visszaemlékezünk a magyar közelmúltra. Nálunk is volak olyan halálmadarak, nem­zetünk erejét mélyen alábecsülő „nagy" politikusok — mint pél­dául Vargha Béla, a Kisgazda Párt elnöke —, akik azt hirdették: sa­ját erejéből legalább 10 évig nem állhat te­óra az ország. Azóta még egy év sem telt el és ma — hogy csak egy idevágó számot mond­junk — széntermelésünk napi 2500 vagonnal rekorderedményt, a bé­kebeli termelés 80 százalékát érte el­ Ausztriában, ahol a nép hall­gatott a Vargha Bélák szavára és külföldi kölcsönre, sültgalambra tátotta ki száját, minden megbé­nult- Szerencse, hogy népünk nem hallgatott a magyarság élniakará­­sát és élni tudását semmitvevevő politikusokra. Bízott erejében, bí­zott munkás és szabad jövőt hir­dető vezetőiben, épített, termelt és ma is azt teszi. Ausztria egyedülálló, fekete foltja Európa keleti felének. A katolikus klérushoz közelálló Nép­párt uralja az országot,­­ így könnyen megérthető sok keserve. Milyen más a helyzet egész Délke- Dél-Európában, ahol mindenütt a Kommunista Pártok vezetésével épülnek a népi demokráciák ! Bulgária is a felemelkedő, bol­dog országok egyike. A nemzet­közi megfigyelők árgus szemei előtt választott tisztán, demokrati­kusan és­­ jól. Abszolút többsé­get adott a nép a legjobb harco­sainak, leghűségesebb fiainak, a kommunistáknak. A bolgár nép minden bizonnyal rohamléptekkel megy a jövőben előre a felemelkedés útján, amin eddig is járt és nagy­szerű eredményeket ért el a Kom­munista Párt, Dimitrov elvtárs irányításával. Magyarországnak ilyen Juhász Nagy Sándor: A forradalom kitörése Csütörtökön ünnepelte a harmadik magyar köztár­saság az 1918-as őszirózsás forradalmat. Felidézzük a forradalom kitörésének tör­ténetét a nagy politikus, Juhász Nagy Sándor műve. ..A magyar­­ októberi forra­dalom története­ nyomán. Október 30-án egész nap lázban égett Budapest népe. Mindenki nagy eseményeket várt. A levegő izgalmakkal volt telítve. Miközben Hadik tárgyalt s még mindig nem volt képes kormányát megalakí­tani, az Utca állandóan­ tüntetett Károlyi Mihály és a Nemzeti Ta­nács mellett. Az utcán forrongó tömegben elvegyülve katonák, rendőrök­, tisztek tüntettek. A ka­tonai sapkarózsákat, amelyeken K betű jelezte a király nevét, ■már szedik, sót tépik le, úgy, miként előző napokban Prágában, Zágrábban és Bécsben. Különösen zajos jelenetek foly­nak az Astoria-szálló Kossuth Lajos­ utca és Múzeum­ körút sar­kán fekvő épülete előtt, ahol a Nemzeti Tanács felütötte szék­he­lyét. Lauik küldöttség­e másik után érkezik ide, hogy bejelentse csatlakozását. Rendkívüli feltű­nést keltenek a vasutasok és pos­tások egyenruhás csapatai. Délután 4 órakor a rendőrfőka­­pitányságon mintegy 400 rendőr gyűl össze, tisztek és legénység, akik forradalmi hangulatban tár­gyalnak. Átvonulnak egy szom­szédos kávéházba, ahol megala­kítják a rendőrök szabad szerve­zetét és újra kimondják a Nem­zeti Tanácshoz való csatlakozásu­kat. A gyűlésen Szilárd kapitány elnökölt, de kívülük sokan beszé­deket tartottak, köztük közrend­őrök is. Delóczi Rezső közrendőr így beszélt: Nem akarjuk, hogy továbbra is elnyomjanak és ki­zsákmányoljanak. Mi többé nem lövünk a nép közé! A katonák sem­ lőttek, mi sem lövünk. Mi is jó magyarok vagyunk! A gyűlés után különös jelenet következett. A rendőrök nyolcas sorokba fejlődve megindultak tün­tetni az utcára. Vegyesen halad­tak : tisztek, polgári ruhás detek­tívek, sisakos, revolver­es közrend­­őrök. A poszton álló őrszemek csatlakoztak hozzájuk. A felvoz­s­nuló csapat lelkesen éljenezte Ká­rolyi Mihályt,­a független Magyar­­országot. A Károlyi-partkör Gi­­zella-téri helyisége elé mentek, ahol felállottak az utcán. Búsa Barna és Vass János tartottak hozzájuk beszédeket. Közben röpiratok járnak kéz­­ről-kézre az utcán, és a kávé­há­zakban. A Nemzeti Tanács kinyo­matta és terjeszti Várnai Zseni költőnőnek „Katonafiamhoz“ című versét, amelyben felhívja a kato­naságot, hogy ne lőj­jön a népre. „Ne lőjj fiam, mert én is ott le­szek !“ — így hangzik a költe­mény refrénje. A Nemzeti Tanács kiáltványt intéz a katonasághoz, amelyben tudatja, hogy Zágrábban és Prá­gában az ottani katonák táborno­kaikkal együtt a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátották magu­kat. Miért ne lehetne ezt itt is, Budapesten! Felszólítja a kato­nákat, hogy ők is járjanak el ek­ként. „Katonák, ne lőjjetek test­véreitekre, anyátokra, ne ontsa­­tok Budapest utcáin magyar vért!“ ,,Legyetek a Magyar Nem­zeti Tanács katonái! Tartsatok fegyelmet, szervezkedjetek! Vár­játok a Magyar Nemzeti Tanács parancsait!“ A délutáni órákban viharos tün­tetések voltak a Rákóczi-úton, a Margit-körúton, az Andrássy­­úton, a Mária Terézia laktanya előtt és a város számos pontján. Mindenütt Károlyi Mihályt, a Nemzeti Tanácsot, sőt már a köz­társaságot éljenzik, követelik a békét és szedik le a király kezdő­betűjével ellátott katonai sapka­rózsákat. Különösen gyakoriak és kevesek a tüntetések a Nemzeti Tanács Astoria-szállóbeli helyisége előtt. Az itt tüntető tömegben ál­latidban nő a katonák, lisztek száma. Ugyancsak zajos mozgalom van a Károlyi- párt kör Gizella-téri he­lyisége előtt is. Az esti órákban itt maga Károlyi Mihály szól a tömeghez, amelyben szintén­ sok katona tolong. „Talán napok, vagy talán órák kérdése, hogy átvegyem a hatalmat a nép kezé­ből“ — jelentette ki a Nemzeti Tanács elnöke —, mire a tisztek kardot rántottak, a közemberek bajonettet és a tömeg percekig éljenezte „a független Magyaror­szág első miniszterelnökét“. A kora délutáni óráktól kezdve fiatal tisztek járták a várost és az utcán, üzletekben, kávéházak­ban polgárokat, katonákat szólí­tottak fel, hogy tartsanak velük. A folyton növekvő tömeg már a forradalmat és a köztársaságot éljenezte. A menet élén kalóriák haladtak, köztük matrózok is. A tömeg éljenezte azt „a 600 matrózt, ak­ik ma éjjel érkeztek haza Pólóból“. A menet az esti órákban ért az Astoria elé, ahol a Nemzeti Tanácsnak és a Katona Tanácsnak jelenlévő tagjai kivo­nultak a nemzeti zászlókkal fel­­ékesített erkélyre. Egy tiszt in­nen szólította fel a katonákat, hogy tegyenek esküt a Nemzeti Tanácsra. A tisztek itt is kivont karddal esküdtek, hogy ha leéli, életüket, vérüket adják a Nemzeti Tanácsért és a független Magyar­as szögért. Az erkélyről mámoros lelkesedés közepette jelentette a népnek Lovászy Márton, hogy a Conti-utcai katonai fogház őrsze­mélyzete szabadon bocsátotta a fogságban tartott magyar kato­nákat. Ekkor valaki elkiáltotta a tö­megben, hogy a Keleti-pályaud­varról most akarnak a harctérre vinni több menetszázadot. A tö­meg azonnal megindult a katonák kiszabadítására. Az esti órákban mintegy 1000 ember rohanta meg a­ pályaudvart, ahol a Bahnhof­­kommandó katonái csatlakoztak a tüntetőkhöz. A menetkész katoná­kat a vasúti kocsikból kihozták és fegyveresen, géppuskákkal ki­tódultak velük a pályaudvar Ba­ross­ téri főkapuján.­ Ilyen jelenetek között hajlott át, az idő október 30-ának éjfelén a következő napra, a döntést hozó október 31-ére, csütörtökre. egészséges, demokratikus környezete nem volt még a történelem folya­mán. Még csak egy ország van hátra, az is rövidesen dönt sorsa felett: Románia. Nem kétséges, hogy az egyesült baloldali pártok és azon belől a Kommunista Párt itt is győzelmet fog aratni. Ezzel a népi demokráciák vörös gyűrűje bezárul hazánk körül, egyetlen rést rajta csak a nagy nyomorú­­ságával bajlódó Ausztria üt. Ezt a környezetet, a körülöttünk szabad­ságukat nagy eréllyel építő népek koszorúját figyelembe kell ven­nünk belső ügyeink intézésénél is. Magyarország nem lehet az elma­radottság, a reakció szigete ! Ma­gyarországnak élharcossá kell emelkednie abban a nemes küzde­lemben, ami most egész Délkelet- Európában a még tökéletesebb, szabadabb, boldogabb népuralma­kért folyik. 1945 november 3. vasárnap Bajok vannak az erdő körül Tégláson és Hajdúhadházon A téglási fakitermelők egy méter fa kitermeléséért 3­50 forintot kap­nak és ahogy mondják, ugyancsak neki kell látni a munkának, hogy ez egy nap alatt meglegyen. Ilyen nehéz munka mellett ez nagyon si­lány kereset, hiszen majdnem egy hétig kell dolgoz­niok, hogy meg tudjanak venni egy mázsa fát. Munkabérbe fát nem kapnak, csupán az 5 cm-nél vékonyabb galyakat. De ezt is nagyobb részben el kell adniok hogy megélhetésü­ket biztosíthassák. Ezért azt szeret­nék, ha a fakitermelést részébe ad­nák ki, vagy pedig 1 méter fa ki­termeléséért többet fizetnének ne­kik. Hajdúhadházon is baj van az erdővel. Az erdőbirtokosság választ­mánya még mindig a régi össze­téte­l. Az 1938-as alapszabá­sok vannak érvényben s a birtokosság­­ban a szavazati jog aszerint ala­kul, kinek hány­ hold erdője van. A szegényebb embereknek 100 -200 négyszögöl erdőjük van, így csak egy szavazati jog il­leti meg. A 10 holdasok viszont a választásnál tízszer adják le szavazatukat. A legutolsó választásná is éppen ezért kerültek be a választmányban 98 százalékban nagyobb gazdák. Az erdőbirtokossá­g szegényebb tagjai követelik, hogy most a kö­zeljövőben megtartandó választás­nál tekintet nélkül birtoka nagysá­gára, mindenkinek csak egy szava­zati joga legyen, a tíz.iro­da-ok ne legyenek kiváltságosak, mer' a plurális szavazati jog aztán igazán nem demokratikus. Biztosítani Szell a dohánygyári munkásnők gyermekeinek megfelelő gondozását Az idei várakozáson felüli jól­­sikerü­lt dohánytermés lehetővé tette, hogy a debreceni Dohány­gyár a munkáslétszámát jelenté­keny mértékben emelje. Komoly munka indult meg a gyárban és egyes munkacsoportok két, sőt há­rom szakmányban vannak foglal­koztatva. Mindenki tudja, hogy a Dohány­gyár munkásai leginkább nők kö­zül kerülnek ki. Ez tette szüksé­gessé, hogy a gyár vezetősége már régeb­ben óvodát és bölcsödét állí­tott fel. A hangsúly itt azon van, hogy ré­gebben, mert a mai követelmé­nyeknek már nem felel meg teljes mértékben ez a­z intézmény. Az óvodába két évestől 13 éves korig lehet beadni a gyermekeket. Ez igen nagy korkülönbség, így ko­moly és szakképzett felügyelőkre, vagy nevelőkre van szükség. Sú­lyosabb panasz az, hogy férfi­elé­től csak négy­ óráig lehetnek bent a kicsik, tehát azok a munkás­nők, akik a második, vagy külö­nösen a harmadik szakmányban, éjjel dolgoznak és küzü­ln­k nagyon soknak a férje még hadifogságban van, nem tudják kire hagyni gyer­meküket. Lehetővé kellene tenni, hogy ebben az esetben is megold­­ható legyen a gyermekekről való gondoskodás. Baj az is, hogy fél­­nyolctól négyig is csak egy a­lka­lommal kapnak enni a kicsik. A bölcsődében háromhetestől másfél éves korig helyezik el az apaságokat. Ide méginkább kívánatos lenne egy olyan jól képzett gondozónő­nek az alkalmazása, aki már új módszer szerinti tanfolyamon vett részt és a gyermekek gondozásá­nál mindenben szakszerűen tud eljárni. Miután a Dohánygyár a megfe­lelő nyersanyagkészlet következ­tében hosszabb ideig lesz ilyen munkabeosztással foglalkoztatva a gyár vezetőségének és az üzemi bizottságnak sürgősen foglalkozni kell ennek a kérdésnek a megol­dásával. Igen fontos, hogy a csa­ládos anyák a munkagépeknél nyugodtan dolgozhassanak és ne kelljen aggódniuk a kicsinyeik miatt.

Next