Néplap, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)
1946-12-25 / 291. szám
1946 december 26, nerds DölgAMzák iifálc iVíunkásboltokat Ezelőtt két hónappal nézve a kirakatokat, az árakat , összehasonlítva a fizetésünkkel, nagy szomorúság fogott el. Rongyosak vagyunk, sok mindenre volna szükszükségünk. Nincs cipőnk, nincs ruhánk. Árait a nagy világégésben meg tudtunk menteni, arról is le kellett mondani azokban az időkben, amikor élelmiszerszükségletünket csak ruha, vagy cipő ellenében szerezhettük be. Némi vigaszt az adott, hogy az ipari cikkek árát 25*/%-kor leszállítja a Gazdasági Főtanács. Ezzel szemben szomorúan látjuk, hogy az ipari cikkek ára emelkedett. Nekünk, dolgozóknak pártállásra való tekintet nélkül, a múlt szomorú tapasztalatain okulva, ha nem akarunk gazdaságilag teljesen a megsemmisülés útjára kerülni, egységesen hallatni kell a szavunkat. Kérjük az ipari cikkek árának a leszállítását, arányosítva a fizetésünkhöz. Miért emelkednek az eladási árak a gyári árak duplájára, sőt sokszor a triplájára ? Mert sok esetben, amíg az áru a fogyasztóhoz, vagyis a dolgozóréteghez jut, öt, sőt hat kereskedő kezén is átvándorol, akik a megengedett, sőt sok esetben az azon felüli hasznot is a gyári árhoz hozzászámítva élnek. Ezeket látvaelmondjuk, hogy igenis, szükség van a munkásszoltokra! A dolgozók helyzetén könnyebbítene, ha a gyárból közvetlenül szövetkezet útján hozzájuthatnánk a feltétlenül szükséges ipari cikkekhez. A román kormány kötelezett minden üzemet és gyárat — ahol 100 munkás dolgozik —, hogy adjon tőkét munkásboltok felállítására. ■( 'urnákkor az állami hivatalok md maga a kormány gondoskodott, a dolgozók számához arányítva, megfelelő tőkéről. Ezek az intézkedések mind hasznosnak bizonyultak. Megjelentek a szakszervezeti törvények és az üzemi bizottságok hatásköre széles. Ellenőrzik az áruk igazságos elosztását. A gyárak termelésük 70 évét munkásszövetkezetekéek adják. Nem volna-e szükséges mibálunk is, hogy a kormány és az arra hivatottak foglalkozzanak ezzel a kérdéssel? Nézetem szerint így lehetne megmenteni a dolgozókat egy újabb katasztrófától. Akkor biztosak lehetnénk, hogy nem hiába nélkülöztünk és fel tudjuk építeni Magyarországot, a Dolgozók Országát! SZABÓ IMRE postaalkalmazott. * Zománcozol! TAKARÉKTŰZHELYEK és edények, valamint egyéb háztartási cikkek és vasáruk nagy’ választékban kaphatók Langer és Kaiz vaskereskedésében Hatvan u. 62. sz. Babahálók, babafejek, játékok, karácsonyi díszek Fülöp Lajosnál Csapó utca 35. sz. KALAPOKAT VIGET NYAKKENDŐS SZÖVETET A 3 ÉVRE WERNERTŐL PIAC UTCA 53. NÉPLAP Politic demokrácia - gazdasági demokrácia Irta: FÁY ÁRPÁD Azt, hogy 1944 telén a Vörös Hadsereg szabadította fel Magyarországot, annyiszor halljuk,hogy frázisként elmegy a fülünk mellett. Pedig érdemes ezen a közbeven elgondolkodni. Hogy nem magunk szabadultunk meg a fasizmustól, annak sok olyan következménye" támadt, azait még csak ezután fogunk megsínyleni. Freudnak, a na£? lélekelemzőnek van egy elméete, eszerint csak az az orvosi analízis használ, amelyért fizet a deteg. Mi, sajnos készen kaptuk a gyógyszert, ezért fenyeget annyiszor a veszély, hogy visszaesünk a betegségbe. A társadalomtudomány nyelvén ezt úgy is mondhatnék, hogy forradalomnélkül nincs igazi társadalom átalakulás. Pedig most két éve olyan teljes volt a pusztulás, hogy az egész államéretet elölről kellett kezdeni. Itt épül fel a szemünk előtt az új magyar állam. Sajnos, sok intézménye a régi, korhadt anyagok felhasználásával építt s nem egyet kell majd bontani s újból felépíteni, ha meg akarunk maradni a demokrácia útján. Egy nagy pozitívum kétségtelen: megalkottuk a földreformot. A társadami élet terén is vannak eredmények, politikai szabadság, munkaszabadság, a szakszervezeti élet szabadsága n Mindmegannyi vívmánya az új magyar dómokra látnak. FELTÁMAD A BANKOKRÁCIA Az vetnél, egy nagy területé maradt csupán ugaron. Ez a gazdasági élet .terül-Ma. A romok helyén szinte észrevétlenül épült fel a régi szerkezetű közgazdaság, a maga nagybankjaival, nagyiparival, éles ellentétként az agrárország mezőgazdaságával ahol radikális reformot hozott a földosztás. Az a különös helyzet állott elő, hogy adva van egy kisbirtokrendszerre felépült mezőgazdaság és fölébe húztuk a régi felépítményt a régi értékesítési és fogyásodat, szervezetet. Más szóval: a politikai demokrácia terén tettünk nagy lépéseket előre, a gazdasági demokrácia terén úgyszólván semmit. Feltámadt a TÉBE, a nagybankok érdekképviselete, amely szervezeti erejénél fogva ellenőrzés alatt tartja valamennyi pénzintézetet, mindenesetre szigorúbban, mint a Pénzintézeti Központ, amelynek ez hivatása lenne. Feltámadt a GyOSz, az árpolitikai események azt mutatják, hogy erősebb a befolyása, mint valaha. Feltámadt az egész nagy-kapitalista-' kartó’-világ s éppen úgy kormányozza a gazdasági élet eseményeit mint azelőtt. Mialatt a dogozók dühe a a gazdasági rendészet ébersége fokozódó erélyivel veszi űzőbe a gazdasági élet kis kártevőit, a nagy ipar és nagytőke képviselői nyugodtanülnek párnázott ajtajaik biztonságában, mert őket védi az Anyag és Arhivatal, védi elvképpen, hogy pecsétes írással b biztosítja üzleti számvetéseiket, nem úgy, mint a kisiparost, vagy kiskereskedőt, aki a maga eszére s tapasztalataira van utalvaha ,el akar igazodni a rendeletek tömköllyében, így történhetik meg, hogy például észrevétlenül beiktatnak egy cukorárdrágító szervet a cukorkereskedelem organizációjába, a Magyar Általános Hitelbankot, amelyet régi jogok alapján kineveznek főbizományosnak, minden különösebb indok nélkül, hiszen a cukorgyárból feladott cukor éppen úgy megtalálná az utat a nagykereskedelmen át a kiskereskedőhöz , fogyasztóhoz, mint ahogyan eddig megtalálta, egész ez év november eseléig. Vagy í?m esik meg, hogy a Szerencse cukorka- és csokoládégyár — hogy a szakmánál maradjunk •— a hatforintos gyári cukorból, harmincforintos szaloncukrot és negyven forintos pralinét készíthet, semmi egyéb nem kell ehhez csak egy recept, amit beterjesztett az Árhivatalhoz. Az természetesen jóváhagyja, nem gondalván aT9, hogy régi tapasztalat szerint ezeknek a cikkeknek az ára nem lehet 100 százalékná nnga- i sabb a Cikkek alapanyagánál, a cukornál, amintkopr békében már valódi kakaóbab felhasználásával készült cukortöltény dragmnt kapott a fogyasztó kilónként 240 pengőért, ami körülbelül kétszerese volt a cukor akkori alapárának. Ma ugyanezen alapárötszörösét, hatszorosát kapja a gyér a cukorkáért. Világos, hogy azt a kiskereskedőt, aki a rendeletben megalapított 15 százalékos haszonkulcsot meghaladó filléreket ülné hozzá haszon címén az ezektől a gyáraktól beszerzett cikkek áraihoz, statáriais bíróság elé állítanák. De világos az is, hogy ennek a gondolata sem merül fel a gyárral szemben- hiszen annak árverésétaz Anyag- és Árhivatal jóváhagyta, hír nem 15, hanem 513 RABLÓGAZDÁLKODÁS FOLYIK Minden kereskedő tudna hasonló példákat említeni a saját szakmája köréből. .Mindebből pedig az a tanulság, hogy a nagytőke olyan hasznokat vág a sebre az új, demokratikus Magyarország fogyasztóitól, amilyenekről azelőtt" álmodni sem mert, vagyis a demokrácia követelménytebül nemcsak , hogy nem valósítottunk meg semmit a nagytőke körén belül, hanem ellenkező-leg olyan rablógazdálkodás folyik e téren, amilyenre még a legvadabb reakció idején sem volt példa. Akárhová nézünk- nagyjából ugyanezt látjuk. Foliuma diai a nagy biztosító intézetek. Ravasz körlevelekkel környékezik meg régi, becsapott ügyfeleiket, akiket a háborús „vis major“-ra való hivatkozással egyetlen fillérrel nem kártalanítottak a sok kirablott lakásért, leégett házért, kioltott életért, és ■ felszültjük őket ,érvényben lévő“ bizosítási kötvények díjának továbbfizetésére. De nehogy azt higyje valaki, hogy éles verseny indult meg a különböző intézetek között a piac megszerzéséért . Éles verseny van, de csak a filléreket kereső üzletszerzők között, az intézetek maguk kartellben vannak, jaj annak a biztosítási ügynöknek, aki a kartetidíjszadástól el merne térni. Vagy próbálkozott-e már valamelyik kisiparos, kiskerekedő hitelt kérni pénzintézeteinktől? Ha próbálkozott, biztosan a válását is ismeri. Nincs pénz, nincs hitel. Újabban ugyan úgy alszik, a kormány mégis belenyúl a TÉFIE-barázkrészekbe, mert rendelettel kötelezi a pénzintézeteket saját tőkéik 40 százalékának kihelyezésére a gyakorlat fogja azonban megmutatni, hogy a nagyvezérek hogyan játsszák ki majd ezt a rendelkezést is. Egy biztos, annyi ágyüzetbe soha , a történelm folyamán nem léptek be „csendes társként“ a bankok, mint napjainkban, így bukolják ugyanis a jogszerűség selyempapírjába a teljesen jogszerűtlen koszt kamat-üzleteket. Viszont nem lehet csodálkozni rajta, hogy ez így van. Budapesten is a vidéken is, ugyanazok intézik a hitelélet irányítását, mint a fasizmus idejében. Nem kell messzire mennünk, ugyanaz a vezérigazgató, akit saját intézete a felszabadulás után nem akart visszavenni, ma nemcsak újból aktív bankigazgató ugyanannál az intézetnél, deráadásul még a TKTE körzeti elnöke is. "Milyen címen várhatunk ilyen embert demokratikus balokkassidasági kieexisztencia teremtheti meg itt a gazdasági demokrácia létfeltételit.. Egyik útja a gazdasági demokráciának ■ az egészséges szövetkezeti hálózati Sajnos, éppen a legutóbbi napokban látjuk, hogy itt szín haladunk jó úton. A régi szellem, a régi erők, megint felkerekedtek és átmenetileg diadalmaskodtak a jó szándékon. Tusok azonban ezen sem múlik. Hiszen az igazi szövetkezeti mozgalomnak, bár eleinte felsőbb ösztönzésre , bátorításra csakugyan szüksége vám valójában alulról kell kiépülnie. Az a’uró" felépített szövetkezetek az igazi egészséges szövetkezetek. Ne féljenek a kereskedők és iparosok a szövetkezeti mozgalomtól. A kis vállalkozó mozgékonysága és alkalmazkodóképessége még sokáig olyan erőt jelent, amel rálázva veszi fe a versenyt ezekkel a szövetkezetekkel. A demokrácia kormányai mindig a hóna alá fognak nyúlni a kis gazdasági exisztenciáknak, mert ■uem lehet más céljuk, mint az ő magerősítésük. A kisiparos és kiskereskedő szövetek vezetre nagy jövő vár, ők lesznek a jövő bankjai és nagykereskedői, akik vagyonszerzési szándék nélkül, puszta létük fenntartásának minimá is községei ellenében fogják ellátni azt a funkciót, amelyet ma sem a bankok, sem a gyárvállalatok nem vállaknak. VÉDENI KELL A GYENGÉBB FI A demokratikus közg... . ..ág másik előfeltétele olyan jogrendszer megteremtése- amely a gazdaságilag gyengébb felet védi az erősebbel szemben. A törvény előtti egyenlőség kétes értékű igazsága megszűnik abban a pillanatban, amikor a gazdag kerül szembe aszegénynye . Ezt a gyakori társadalmi öszszecsapást kell a jogszolgáltatásnak megelőlnie demokratikus adósvédelmi jogszabályokkal. A pénzügyi adópolitika, elveinek is a kisember védelmén kel felépülniük. A demokrácia elvének a gazdasági élet minden területén érvényesülnie kell. Ez semmiesetre sem jelenthet a szükségesnél kevesebb szakszerűséget, viszont a szakszerűség nem jelenthet feltétlenül mambrságot vagy reakciót. Jó példa erre külkereskedelmünk egészséges demokratizálódása. A fasizmus idején külkereskedelmünk szinte kizárólag a „tengely“, majd később nyíltan a háború szolgáltában állott. Azok az ortodox közgazdászok, akik a néhai „Pester Lloyd“ emlőin neve kedvezésekén állították, hogy külkereskedettei mérlegünk örvendetesen aktív, mert a kivitel felülmúlja a behozatalt, végül is a teljes csődbe kergették nemzetgazdaságunkat egyoldalú politikájukkal. Ma, Pent jegyezzék meg „függetlenségünk“ fanatikus féltői — közgazdaságunk történetében először, lettünk valóban függetlenek közgazdaságilag. Szabad egyezkedés alapján kötünk külkereskedelmi szerződéseket más államokkal, „boci-nesze“ alapon. És ha termelésünk egy esztendőn belül legtöbb terményünk s termékünk terültén eléri a békebelit, éppen akkor fog szabad alkuval a világpiacon megjelenni, amikor a világkereskedelem megindul. Annak fogja portékáját eladni.., aki a legtöbbet ígéri érte , azt fog a pénzen vásároni, amire a legnagyobb szükségünk van. Mi ez, ha nem függetlenség? Mi ez, ha nem demokratikus külkereskedelem? A Vörös Hadsereg meghozhatta számunkra a felszabadulást , megteremthette a demokrácia életfetételeit, az életet magát azonban nekünk kell megteremtenünk. Azt a közgazdasági demokráciát, amit a politikai demokrácia éötébe akarunk beépíteni, magunknak kell kidolgozni. Ezt sem adják ingyen. A kisembernek még néhány keserves tapasztalatra szükségelesz, amíg ráébred, mi szorítja voltaképpen, az új rend, ahogyan sokan hiszik, vagy az új rendben ottfelejtett régi lökés szellem. Egyre többen vannak, akik már felismerik a bajt. És ez fél gyógyuás. ,Felgyógyulás, de egy egész lépés a közgazdasági demokrácia felé vezető úton . SOK EGÉSZSÉGES KISEXISZTENCIÁT II. -t gazdasági demokrácia útjára akarunk lépni, ha azt akarjuk, hogy ne csak az élet alsó és felső rétegében, vagyis ott, ahol a munka lövik meg ott, ahol a politikát irányítják, vezéreljék cselekedeteinket .Az épülő demokrácia eszményei, akkor kemény késel kel belenyúlnunk a közgazdasági életet behálózó főyondárba és kitépni mély és szívós gyökereit. Egyes nagyipari vállalatok államosításával már megtörténtek a kezdeményező lépések. De nem elég a nagyvállalatokat állami kezelésbe venni, a földreform mintájára meg kell erősíteni a közgazdasági élet kisexisztenciáit. Persze, ehhez az is kell hogy ezek a kisexisztenciák maguk is meg akarjanak erősödni, vagyis szervezkedniük kell. Senki ok, egészséges gaz Sigységet kérnek a rongyos fogházőrök A gyengén fűtött őrszobában 8— 10 szakadozott ruhájú, felemás öltözetű, melegedő fogházőrt találunk. Nem kell válogatni: egyforma nehéz helyzetben van a 36 éve szolgáló Tornyai Mihay, aki harmadmagával 238 forintot kap, vagy Vezendi Imre, aki kilencedmagára keres ■ —■ 308 forintot. Igaz, hogy ő vclak 19 éve szolgálja az ádamot. Lakatos Lajos lakbérrel, öt családi pótékkal kap 280 forintot —a tovább lehetne venni akármelyik fogházért, mindegyikük ajkán jogos a keserű panasz. A NI- emeretenélő fogházban kell teljesíteni a fogházöröknek nehéz és békeidőben is rendkívül felelősségteljes szolgálatukat. A lépcsőháznak most nincs korlátja, vagy csak egészen gyenge, fába úgy-ahogy ő?Szelákolt korlát szegi s így mindegyik fogházör valósággál az ételével játszik, amikor a meredik lépcsőházban fel-le kísérgeti a rabokat, akik közt nem egy 15-20 évre elítélt elvetemül rablógyilkos van. Márpedig az ilyen emberek nem csinálnak nagy esetet abból, hogy kísérőjüket lelökjék a megbe , így vegyenek egérutak A debreceni törvényszéki fogház őrei közül a legtöbben saját ruhájukban, saját egypár bakancsában, vagy lyukas csizmájában teljesítik a szolgálatot. Egyre fogyó türelemmel várva, hogy egyszer már őket is sorra veszi az állam és nehéz bírálásukkal legalább némileg arányban álló fikciójáéi honorálja azt a munkát, amit ők ma -— túl az önfeláldozás legtávolibb határain — rongyosan és éhesen teljesítenek a köz: mindannyiunk biztonsága éss nyugalma érdekében. 15 A vagongyár korriministái a Bartók-ko!!é£i!!mért Minden program annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak. Ezt maradéktalanul igazolja a Kommunista Párt III. kongresszusán kiadott jelszó, a patronázs segítőakciók é felrehívása Debrecenben. A Bartók Bea népi kollégium vezetősége megkereste a Kommunista Pártot: „A népi kollégiumokban tanuló diákok munkás és parasztszármazásúak. Olyan anyagi körülmények között élnek, hogy a kollégium működése és létezése nélkül nem tudnák tanulmányaikat folytatni. A kollégium anyagi körülményei azonban sanyarúak, a berendezés olyan silány, hogy egyáltalán nem tud nyugodttanulási lehetőséget nyújtani. Enélkül pedig nem tudják azt az eredményt felmutatni, ami szükséges lenne hogy képességeiket kellőképpen kifejthessék.“ Erre a debreceni Vagongyár kommunista pártszervezetéből négyen, névszerint Tóth János, Csabai József és Kiss József asztalosok, rajtamra Sz házai Béla akatos elvtársak elmentek a kollégiumba és egy napos munkával rendbohoztak nyoc négyméteres padot, öt darab hajlított ,széket, három darab szekrényt, három darab ajtózárat, egy négyméteres asztalt és egy fotelt. Persze, egy nap alatt nem pótolhatják mindazokat a hiányokat, ami a Bartókkollégium gondmentes életét biztosíthatta voln® de nagymértékben hozzásegítette a munkás és paraszt diákokat, hogy a 11 hónukat kényesmesetikó varázsolja. A köszönet nem is maradt ki, amint ezt az alábbi sorok igazolják. A kollégium igazgatójának aláírásával hosszú köszönő éveiben nyugtázzák a kommunista munkások segítségét. A levél így fejeződik be „Legősintóbb köszönetünket tolmácsoljuk a kollégium e regény Boint lakói nevében a munkásság megélelt és önfeláldozó segítségéért, viszgyel intézetünkön segítettek.“ A segítségre a jövőben is gara Mél’ lenne, miután a bútorok egy renc még mindig siralmas állapotban van, hogy azok szinte használhatatlanok. Ezért arra kérik a tövegességet, hogy ha mód van rég a jövőben is segítse őket, mivel nem ér módjukban ezeket rendbehozatni. Szinte természetes volt a Kontaronista Párt vezetőségének a rövid válasza, amelyet a Bartók-kollegium igazgatóságának küldött. A lényege egy mondatján foglalható össze: „a kért segítség ezután maradni“.