Néplap, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)

1948-10-01 / 226. szám

1348 OKTOStK 1, etrj.cft Internálták Toókos Gyula horthysta tábornokot Megírtuk már, hogy Toókos Gyula volt Horthysta tábornok lakásán rejtett fegyverre bukkantak. Az ügyészség és a rendőrség újból kiszállt a helyszínre, alapos vizsgálatot folytattak le a lakás­ban és számos új tanút hallgattak ki. Ugyanis olyan tanúk jelent­keztek, akik igazolták, hogy mialatt a házban a házkutatás folyt, egyik hátsó ablakon egy nő kiugrott és valamit elrejtett egy bo­korban. Amikor ezt észrevették, még nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a dolognak, később azonban a tárgyaláson felfigyeltek erre a momentumra és jelentkeztek a szemtanúk. A vallomások és az újabb vizsgálat adatai alapján őrizetbe vették és internálták Toókos Gyulát s ügyében az új bizonyítékok birtokában ismét vá­dat t emel az ügyészség. Vasárnap oktatási konferenciát rendez az MDP hajdúmegyei bizottsága — A következő láncszem a ta­nulás— írta Rákosi Mátyás elv­­társ emlékezetes cikkében, mely vezérfonala lett a Magyar Dolgo­zók Pártja további munkájának. Vasárnap délelőtt nyolc órai kez­dettel oktatási konferenciát ren­dez az MDP hajdúmegyei bizott­sága a Magyar—Szovjet Művelő­­dési Társaság Vörös Hadsereg útja 45—47. szám alatti nagyter­mében. A konferencia előadója Szabó József elvtárs, az oktatási bizott­ság elnöke lesz. Pártunk vezető kádereinek elméleti felkészültsé­gét ez a konferencia lesz hivatva továbbbfejleszteni és megadni a további irányítást a munkában. Nánás és Püspökladány szégyent hoz Hajdú megyére A beszolgáltatási verseny szep­tember 26-ig terjedő hete különö­­sebb meglepetést nem hozott. A községek versenyében az első vál­tozatlanul rózsa, eredménye most is növekedett és elérte az ütem­­terv 288 százalékát. A 2. Balmaz­újváros 124, Hajdúsámson 113, 4. Hajdúszoboszló 107, 5. Téglás 106, 6. Hajdúhadház 102, 7. Kaba 101, 8. Nyírmártonfalva 98, 9. Nád­udvar­ 96, 10. Tetétlen 93, 11. Nyír­­ábrány 91, 12. Debrecen 86, 13. Hajdúszovát 86, 14. Vámospércs 86 15. Földes 85, 16. Nagyfülöp 77, 17. Hajdúböszörmény 75,9, 18. Mi­­kepércs 75.6, 19. Egyek 75, 20. Hajdúdorog 75, 21. Tiszacsege 66, 22. Püspökladány 60, 23. Hajdúná­­nás 51­ százalékos teljesítménnyel. Hajdúnánás beszolgáltatása igen rossz, hiszen alig valamivel több mint felét teljesítette a rárótt ütemtervnek. Balmazújváros ros­­­szabb terméseredményt mutat fel mint Hajdúnánás, mégis 24 száza­lékkal teljesítette túl az ütemter­vet. Az elmaradott községek kö­zül csak Tiszacsegének van ment­sége, mert csakugyan a legros­­­szabb termés a megye területén ott volt. Hajdúnánás és Püspök­ladány eredménye azonban kima­­gyarázhatatlanul rossz. Súlyos hi­bák vannak mindkét helyen. Eze­ket a hibákat ki kell küszöbölni! Ismét népbíróság elé kerül ifj. Varj­assy Imre Mint ismeretes a debreceni nép­­bíróság még 1946-ban öt és fél évi börtönre ítélte ifj.­ Varjassy Imre volt ipartestületi elnököt, aki üldözte a felszabadulás előtt a balodali gondolkozásukat, így többek között Galamb Ferenc pékmestert a Gestapo fogságába juttatta. Ezenkívül a debreceni ipartestület tisztikarába csupa szélsőjobboldali egyént válasz­tatott be. Ifj. Varjassyt a tárgyalás után a fasisztákat mentő Illyés tanács­elnök szabadlábra helyezte, azon­ban most fordulat állt be a volt ipartestületi elnök népellenes bűnügyében. Az igazságügyminisz­ter ugyanis a napokban leiratot intézett a debreceni népügyész­séghez, melyben elrendelte az ügy újrafelvételét és új tárgyalás kitűzését. Az előjelekből ítélve no­­vember 12-én ül össze új ítéletho­zatalra a debreceni népbíróság. Szombaton nyílik meg Nyíregy­házán a „Szabolcsi­ Hét“ kereté­­ben rendezett mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális kiállítás. A kiállítás méretei lénye­gesen meghaladják a vidéki kiál­lítások szokásos méreteit. Igen gazdag szántóföldi, kertészeti és állattenyésztési anyaggal vonul fel a mezőgazdaság. Egyik kima­gasló pontja a kiállításnak a­ sza­­bolcsi almaterm­elők szereplése. A nagyipar, a kisipar és a ke­reskedelem kiállítási anyaga há­rom nagy épületet tölt meg. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság kiállítása és a kulturális kiállítás többi anyaga, különösen a nyíregyházi képzőművészet rendkívüli fejlettségét bizonyítja. A kiállításra utazók 33 százalé­kos utazási kedvezményben része­­sülnek akként, hogy Nyíregyhá­zára eg­ész jeggyel utaznak és a kiállítás területén kapott igazol­vány felmutatása ellenében a nyír­egyházi vasútállomás a visszauta­­zásra 06 százalékos engedménnyel adja ki a vasúti jegyet. A kiállítás október 10-ig tart. —­ Holnap nyílik meg Nyíregyházán a „Szabolcsi Hét“ CSOKONAI SZÍNHÁZ Utoljára az idényben, Áll­f pénteken este fél 6-kor vidám nagyoperett - felvonásban Hajdú megye dolgozó parasztsága termelési versenyre hívta ki az ország valamennyi megyéjét Túlteljesítettük az őszi szántási ütemtervet, de a vetésben elmaradtunk Hajdú megye mezőgazdasági termelési versenybizottsága teg­nap délelőtt Fehér János elvtárs, az Országos Mezőgazdasági Ter­melési Versenyiroda kiküldöttje jelenlétében értekezletet tartott. Fehér elvtárs nagy előadásban ismertette az őszi mezőgazdasági munkálatok körüli teendőket és az őszi mezőgazdasági termelési ver­seny feltételeit. Kiss Lajos elvtárs nádudvari gazdajegyző hozzászólásában el­mondta, hogy a megyében éjjel­nappal folyik az őszi mezőgazda­­sági munka. „Nincs az éjszaká­nak olyan része, amikor ne lehet­ne kint látni szántó-vető embere­ket” — mondotta többek között. Ezután Nádudvar dolgozó pa­rasztsága nevében az őszi mező­­gazdasági munkák elvégzésének minél hamarabbi teljesítésére ver­senyre kihívta Hajdúszoboszló dolgozó parasztságát.­­ Hajdúszoboszló részéről Kádár Béla elvtárs kijelentette, hogy a verseny­felhívást elfogadják. Hoz­zátette, hogy Hajdúszoboszló dol­gozó parasztsága nemcsak Nádud­varral, hanem az ország bármely más községével vagy városával állja a munkaversenyt. Több felszólalás után Molnár János elvtárs, az UFOSZ megyei titkára javaslatot terjesztett elő a megyei versenybizottság elé. A versenybizottság egyhangú lelke­sedéssel és tapssal magáévá tette a felolvasott versenyfelhívást. Hajdú megye dolgozó pa­rasztsága termelési verseny­ben áll, hogy az őszi szántás­vetési munkákat időben és­ ­ jól végezze el s hogy a sze­­lektorozott és csávázott vető­mag használatával és minél több gépi munka elvégzésével a termelési eredményét minő­ségileg és mennyiségileg meg­javítsa. Szem előtt tartja a megye dolgozó parasztsága a föld­művelésügyi minisztérium ütemtervét, munkáját pedig úgy irányítja, hogy annak előírásait időben és teljes egészében teljesítsék. A községek közti verseny­ben a vármegye dolgozó pa­rasztsága új munkamódszere­ket, új termelési eljárást ala­kít ki és tanul meg egymás­tól. A megye versenybizott­sága élére áll a növekvő ver­senymozgalomnak, amely már csaknem minden dolgozó pa­rasztot összefog. A példa­szerű versenyt, amelyet köz­ség községgel, tanyaközpont tanyaközponttal folytat, a me­gye dolgozó parasztsága , or­szágos mozgalommá akarja fejleszteni úgy, hogy abban minden megye minden közsé­gének dolgozó parasztsága részt vegyen. Ezért Hajdú megye dolgo­zó parasztságának nevében kihívjuk az ország minden vármegyéjét a folytatódó, illetve most meginduló mező­gazdasági termelési verseny­re az Országos Versenyiroda által kidolgozott pontok sze­rint. Külön kihívjuk Bihar megyét kukoricaszár levágási és betakarítási versenyre a fenti szempontok szem elétt tartásával. Előre a kukoricaszár beta­karítási versenyben! Hajdú megye Termelési Versenybizottsága Bihar vármegye kiküldöttje azonnal válaszolt a kihívásra és megyére dolgozó parasztsága ne­vében elfogadta a kihívást, hozzá­téve, hogy Bihar megye kötelezi magát az egész dolgozó paraszt­ság versenyben való részvételé­nek megszervezésére. Bedő Zoltán gazdasági felügye­­lő beszámolójából , kiderült, hogy Hajdú megye dolgozó parasztsá­ga az FM ütemtervét nagyjában túlteljesítette. A szántási munkák elvégzésénél 26.000 hold elő­irányzat helyett 41.713 holdat szántottunk fel, azaz 160 száza­lékos teljesítményt értünk el. Hátramaradtunk azonban a vetési előirányzat teljesítésében, mert alig 50 százalékos teljesítményt mutathatunk fel. A mai nappal tehát most már a megye dolgozó parasztságának hatalmas arányú részvétele mel­lett megindul az új mezőgazda­­sági termelési verseny, amely de­cember 31-ig be is fejeződik. A versenyben legjobb eredményt el­ért gazdákat januárban fogják megjutalmazni, a közöttük kiosz­tandó egymillió forint összeggel. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy a most befejeződő mezőgazdasági termelési verseny legjobb ered­ményt elért gazdáit novemberben fogják megjutalmazni, a kiszabott két és fél millió forinttal Kanadában csak az tanulhat, akinek sok pénze van A magyar demokráciát építeni jött haza a tengeren túlről Veres Lajos és K. Szabó Zoltán Délutáni félhomály van a kapu­aljban. Az épület mögül vidám zsivaj hallatszik. Röplabdáznak. Az elkerített szomszéd udvaron csend. Behúzom magam után az ajtót és elindulok felfelé a lép­csőn. A régi bakabakancsoktól kikop­­tatott lépcsőkön ma diákok sza­ladgálnak le és fel a Csokonai Népi Kollégium falai között. A ka­nyarban két fiú áll, beszélgetnek. Még látásból sem ismerem őket. Új h­arcok. Kettesével szedem a lépcsőket- s már lent is vagyok. Az irodában beszélgetünk. Egy­­szercsak nyílik az ajtó és belép a két ismeretlen fiú, akikkel az előbb találkoztam a lépcsőházban. — Nem is ismered még két új kanadai kománkat. Bemutatkozunk egymásnak. Ve­ress Lajos az egyik, K. Szabó Zoltán a másik. A messziről jött emberrel mindenki­­szeret elbe­szélgetni. Leülünk, megtárgyaljuk a dolgokat. Először csak úgy családi kö­rülményekről beszélget­ü­nk. K­­Szabó Zoltánnak gyári munkás az apja. A­­ háború után elbocsá­tották a gyárból. Az édesanyjá­val jött haza. Veress Lajos már önállóan dolgozott. Próbált min­dent. Volt autószerelő, dolgozott gyárban is, dolgozott farmon is , nyolchónapos volt, m kor kike­rült Kanadába, K. Szabó Zoltán kint is született. — Hát mégis mi vett rá ben­neteket, hogy hazajöjjetek? — Tanulni akartunk — mondja Szabó Zoltán — Kanadában nem tudtam volna. Szegények voltunk ahhoz. Hallottuk, hogy Magyar­­országon a munkások, parasztok fiait hozzásegítik a tanuláshoz. Hát ezért jöttünk haza. Ott, kint bár­mennyire lett volna kedvem ta­nulni, már most be kellett volna ami hozzánk is jár a szerkesztő­ségbe. A júniusi nagy Kossuthn ünnepségekről érdeklődöm. — Én is ott voltam — csillan fel Veress Lajos szeme. — Láttad a riportban a képet? Ott állok a m­ásodik sorban bal­ról. Benne voltam a tornászcsa­patban. Előadtuk a „János vitéz”-t is. Igaz, hogy János vitéz szere­pét egy lány játszotta, de azért nagyon jó volt. Most az is haza­jött velünk. Kanadában nem tel­jesülhetett be a vágya, Budapes­ten énekelni tanul. Többen jöttünk haza. A mi hajónkon 52 fiatal ka­nadai magyar, de már vagyunk itthon vagy hetvenen. Így mondja: itthon. S egyszer­esek, mielőtt idő lenne álroman­tikusan elérzékenyedni e felett az „itthon” szócska felett, egyszerű hétköznapi nyelven, minden pá­­thosz nélkül mondja az egyik: — Dolgozni akarunk­­ Magyarországért, ahol munkásoké a jövő. Dolgozni szeretnénk a demokráciáért. Mintha csak közbekiáltaná va­laki, felharsan a csengő s fel is kiabál valaki. — Gyerünk munkára! Felpattannak a szobák ajtajai s mennem a gyárba. Csak azok ta­nulhatnak ott, akiknek sok pén­zük van. Először csak vontatottan­ megy a beszélgetés. Persze, valami kö­zös ismerős, valami közös tám­pont kellene. Eszembe jut valami tódulnak lefelé a fiúk. Ők egy ki­csit értetlenül bámulnak utánuk, de aztán, ahogy én felállok, ők is elindulnak velem. Odalent már munkába is álltak a többiek. Az embermagasságú gazt irtják a kertből. Percenként növekszik a föld, újabb és újabb négyszögöl válik láthatóvá és így művelhetővé. Kicsit idegenkedve állanak a lelkes sürgés-forgás kö­zepén. Valahogy mintha nem ér­tenék, hogy ennek a hétköznapi munkának is­ köze van ahhoz a kijelentéshez, amit az előtt tettek odafent. Fecsegni kezdek, mintha csal éppen eszembe jutna. Mindenről. Arról, hogy mi volt itt, a há­ború után és mit csináltunk, meny­nyit építettünk azóta. És arról is, hogy mindent saját erőnkből csi­náltunk. A munkás a maga gyá­rát, az új földhöz juttatottak a földjüket és,... és igen, a népi kollégisták is a maguk földjét mű­velik. Felkapják a fejüket. Megérte-­­nek. Mosolyogva nyúl az egyik egy lentfekvő gerenda után. Dol­gozni kezd. El is búcsúzunk ha­­m­­arosan. Megmarkolják és jó erő­sen megrázzák a kezemet. Miu­t­na csak ígérnék, hogy nem fog ben­nük csalódni ez az épülő ország. A „Kanadai Magyar Munkás44

Next