Néplap, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
usztamiR FH WH m W_w iw b* VT. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1949 JANUÁR 1. .SZOMBAT SSHU! Éft I wk fÉBt Min fléftí IMn* ■ iBH |||JR minden olvasónknak A „fővezér" fidőlése után " (R. 1.) Hónapok óta forr es nő az indulat az ország dolgozó népében. Gyuések tízezrei mind sürgetőbben, határozottabban követelték kormányunktól: ha a szép szó nem használ, számolja id kemény kézzel a tábornoki palást mögé bújt hazaárulást, ne legyen izgalmas azokkal szemben, akik az újgazdák földjére, a köztársaságra, az épülő szociaizmusra törnek. Úgy vélték országszerte, hogy a kormány a türelem legvégső határáig elment s ma már mindenki, még a legvallásosabb katolikusok előtt is nyilvánvaló, hogy az állam és a katolikus egyház egyezségének elmaradása nem a népi demokrácia lelkén szárad. Jó lesz, ha a fekete reakcióval vívott hosszú harc újabb nyert csalja után megnézzük: váljon véletten-e ez a kérlelhetetlen merevség egyes főpapok részéről? A főpapság jórészének a magyar nép szabadságával, jogaival való szembenállása távolról sem mai keletű. Nem akarunk nagyon meszszire visszamenni s részletesen szólni arról, hogy Rákóczi felkelése idején egy kivétellel minden főpap labanc volt, épp elég, könyvekre menően bőséges anyagot nyújtszámunkra a most százesztendő.: 48-: 49-es forradalom történnie. Oakhorn az egész főpapság, élén az akkori Mindszentyvel, fiam János hercegprímással féktelen gyűlölettel fordult szembe a papi tizedes, egyházi iskolákat, hatalmas földbírtokokat veszélyeztető felkelt magyar néppel és szívvel-lélekkel a gyűlölt elnyomók, a Habsburgok oda ára állt. Persze akkor is a „vallás megvédelmezésének” szent nevében. Hám hercegprímás szavai szerint: „a papi rendnek a teljes pusztulástól való megmentéséért" könyörögtek az udvarnál és azon igyekeztek, hogy „az egyház jogai, szabadsága és érdekeik biztosítását őfelségének a szívére kössék". Mik voltak a főpapok jogai és érdekei? — ami a dolgozó népnek jogtalanság, nyomorúság volt, az ő szabadságuk a parasztság jobbágysorsát, szörnyű igáját jelentette. A Habsburgok és a magyar katolikus egyházfők között évszázados szoros politikai szövetség állott fenn. Együtt hadakoztak a reformáció ellen, az uralkodó vallás előjogait élvezték, a többiek kárára, megtarthatták hatalmas alapítványaikat és politikai befolyásukat. Ahova a protestáns vezető egyházfiak a lábukat se tehették be, a szelsőtáblán az érsekek és püspökök a világi főurak előtt álltak, mint az ország első rendje. A XX. század elején közel kétmillió, pontosan 1.956.829 holdra becsülték az egyházi birtokok nagyságát, az esztergomi érsek 1842-ben évi 400—500.000 forint fizetést húzott akkor, amikor a legmagasabb állami fizetés, a kancelláré, „csak” 16 010 forint volt. em csoda, ha Hám prímás szerint március 15-e a „nemzeti szerencsétlenségek gyászos napja” volt és nem csoda az sem, hogy a népi demokrácia rendje Mindszenty prímás úr és az őt követő főpapok gyűlölt korszaka lett. Az esztergomi prímás most is leghűségesebb szövetségesével, a Ha'th'jrg-családdal forralgatta ki balul kiütött terveit. Jól tudta a volt nagybirtokosokkal, az Esterházyakkal vallyázó, sértelő Mindszenty, így a püspökladányi határban felütött huszonkétezer hold földet, ég a többit, sőt összesen csaknem egymillió holdat a dolgozó parasztságtól csak Habsburg Ottó uralma alatt szerezhetné vissza és hozzá a kormányzóságot, a zászásuraságot, a főrendi házban való politizálást, a gyönyörűszép régi hatalom teljes fényét és erejét. Mindszenty azokkal a Habsburgokkal fogott össze, akikre Petőfi, a forradalmas nép költője akasztófát követett. 1848-as elődjeparasztfogásnak tartotta , a jobbágyság eltörlését, Mindszenty álláspontja is ez volt: „A földműves népet megvesztegetlek az ajándékba adott földdel.” Hám hercegprímás hűségét és hódolatát fejezte ki Windischgrätz és Jelaschich előtt, büszke volt arra: „Amit csak parancsolt vagy legalább jelzett windischgrätz herceg őmagassága, azt mind megtettük ... (pásztorlevelekben) arra is figyelmeztettünk, hogy a császári sereget nem mint ellenséget, hanem mint jóbarátot tekintsék, amely avégett jött, hogy a békét és rendet helyreálltsa és a lakosságot boldogítsa.” Mindszenty a mai Windischgrätzek és Jelaschschak, Marshallnak és Turmannak fogad örök hűséget és a mai reakciós, „békét és rendet", azaz nagybirtokos és nagytőkés uralmat visszaállító hadsereg, az amerikai hódítók bevonulásáról álmodozik. Ham hercegprímást, a szavai szerint „munkában rablók s henye gonosztevők”, azaz Kossuth Lajoséit, a nemzed kormány hazaárulónak nyilvánította és minden vagyonát elkobozta. A mai Hámra, Rávidszentyre is lesújt a dolgozó nép méltó ítélete. Ak magyar népnek azonban nem király, nem ezerholdas „középbirtok”, nem amerikai megszállás, nem világháború kell, hanem magasabb életszínvonal, függetlenség és szabadság. Mindszenty így hát szembekerült a dolgozókkal. De ne higgyük azt, hogy egyedül képviselte ezt a politikát! Egyházon belül és kívül még sok a mindszentysta, másképpen szólva reakciós. Az osztályharc frontjai állanak, a fővezér kidőlése még nem jelenti egész hadserege megsemmisítését. A fejetlenség, ijedtség most nagy a nép ellenségeinek táborában, de igyekezni fognak ezt a vihart is túlélni, megkísérlik majd a szétzüllő sorokat újraszervezni. A harc az egyházon belül, a papság soraiban is áll. Az alsó papság széles tömegekben sorakozik fel a dolgozók ügye mellé Debrecenben, Hajdú megyében és az egész országban. Így volt ez a 48-as forradalom idején is: az alsópapság nem vállalt közösséget azzal a főpapsággal, amelynek gazdagságából és hatalmából morzsák is alig-alig jutottak neki. A népi demokrácia is azt akarja, hogy a becsületes, néppel tartó papsággal mielőbb megegyezzék, szavunk feléjük ugyanaz, mint Kossuthé volt. „Fel tehát hazánk lelkészei, kiknek a nagy szerencse jutott, hirdessétek az Úr oltára előtt hazánk igazságos ügyét, világosítsátok a népet!” Másként szólunk azokról és azokhoz, akik Mindszenty hazaárulását erénynek és követendő úrnak hirdetik, akiket még Mindszenty sorsa sem térített észhez.. Itt nem utolsó helyen kell beszélnünk a debreceni ferencesek főtsökéről, Faddy Ottmar atyáról. Azt még nem tennénk szóvá, hogy közismert nőügyeiben az az álláspontja: „Emberek vagyunk, nekünk is vannak félrecsúszása,pku, erkölcsi félrecsúszásai nem ránk Mindszentyt hazutfozással próbálják tisztára mesni külföldi cinkostársai • Illetékes hely válasza az amerikai rágalmakra Illetékes helyről közült, hogy Mindszenty letartóztatása elsősorban azoknál keltett nagy zavart, akiknek szolgálatában állott: az amerikai imperialistáknál. Miután Mindszenty tevékenységéről lehullott a lepel, külföldi cinkostársai szemtelen hazudozással próbálják tisztára mosni. Előljár ebben Love 11 úr, az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere, aki „vérlázító hamis vádakat”, meg „valásüldözést” emleget Mindszenty őrizetbe vételével kapcsolatban. Illetékes helyen a Mindszenty ellen emelt vádakkal kapcsolatban három iratot közölnek: az elsőt Schönfeld Arthur volt budapesti amerikai követ írta Mindszentynek és ebben nyugtázza Mindszenty 1946 november 22-én kelt levelét, amely bizonyos intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a csehszlovák kormány hozott a szlovákiai magyar kisebbségre vonatozóan. Nyugtázza továbbá két levelét, amely megfigyeléseket ad politikai vonatkozásban Magyarország helyzetéről. Az amerikai követ a levélben megállapítja, hogy A Mindszenty az Egyesült Államok beavatkozását sürgette a magyar belpolitikai viszonyok megváltoztatására. A másik levelet Mindszenty saját kezűen írta Chapin budapesti amerikai követhez s ebben azt kéri, eszközölje ki, hogy az amerikai hadsereg vitesse Rómába Szent István koronáját. A harmadik irat Chopin követ válasza, amelyben nyugtázza Mindszenty levelének vételét és megállapítja, hogy a szükséges figyelmet fogja szentelni az ereklye sorsával kapcsolatban. Amennyiben ezek a bizonyítékok Lowert úrnak nem elegendők, kerestesse ki Royal amerikai hadügyi államtitkár irattárából az a levelet, amelyet 1947 augusztus 11-én Spilmann bíborosnak írt és amely Mindszenty titkos irattárában feküdt. Bár tudjuk, hogy Lovvett úr tovább fog hazudni, azt is tudjuk, hogy az ebben a kérdésben még közlendő adatok a tárgyilagos közvéleményt meggyőzik, hogy MHusszenty ügyében nem vallásüldözésről hanem egy hazaérnie felelősségrevonásáról van szó. Az egész lakosság kapcsolódjék be a népszámlálás végrehajtásába December 31-én este a Statisztikai Hivatal elnöke, Piker György elvtárs beszédet mondott a Szilveszter éjfélkor megindult népszámlálás jelentőségéről. — A magyar statisztikai szervek — mondotta — a múltban szorgalmas buzgalommal gyűjtötték az országra vonatkozó összes adatokat, de akkor, amikor ilyen pontos lelkiismeretességgel gyűjtötte a saját népellenes uralmának tükörképet megelevenítő adatokat, semmit sem tett, hogy ezeket valamiképpen a nemzet javára hasznosítsa. Ezzel szemben a népszámlálásnak egészen más a jelentősége a mi államunkban. A mi tervgazdálkodásunk — amelynek célja a dolgozók életszínvonalának emelése — csak megbízható, pontos statisztikai adatok alapján hajtható végre. Amikor számba vesszük országunkat, nem idegen tulajdont veszünk leltárba, mint a régi rendszerben, hanem saját országunkat. Ezért szükséges, hogy az egész lakosság belekapcsolódjék a népszámlálás sikeres végrehajtásába, hiszen az így kapott adatok alkotják majd a biztos alapot, amelyen új ötéves tervünk nyugodni fog. Szükséges tehát, hogy ezt a népszámlálást minden dolgozó saját ügyének érezze és támogassa a számlálóbiztosokat, felülvizsgálókat, a Statisztikai Hivatal központi ellenőreit. A népszámlálás sikere az adatok pontosságán, az adatgyűjtés sikere pedig a számlálóbiztosok munkáján múik. A falvakban, a messze eső tanyakor, a számlálóbiztosnak nemcsak feladatát pontosan és lelkiismeretesen ellátó hatósági megbízottnak kell lennie. A számlálóbiztos, ha feladatát helyesen oldja meg, a népszámlálás ügyének jó propagandistája lesz s különösen a falu népének egyszerű szavakkal tudja majd megmagyarázni, hogy a kérdőívek adatainak birtokában a kormány jobban gondoskodik szükségleteikről. A felülvizsgálók nem elégedhetnek meg azzal, hogy a népszámlálás befejezésekor megkapott kérdőíveket vizsgálják csak felül. Szinte a népszámlálás első órájában kell a számlálóbiztosok munkáját ellenőrizniük és állandó készenlétben, éber figyelemmel kísérniük a népszámlálás lefolyását a maguk körzetében. A számlálóbiztosok és a felülvizsgálók ellenőrzése a helyi közigazgatási szervezetekre, Nemzeti Bizottságokra és a koalíciós pártokra, közöttük elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjára hart.. A népszámlálás komoly komoly politikai feladat, annak sikeres végrehajtása komoly politikai eredmény. Ennek megfelelően kell bekapcsolódni a Magyar Dolgozók Pártja szervezeteinek a munka irányításába és ellenőrzésébe. Különösen a népszámlálás első napjaiban figyeljük a munkát, mert ha későn intézkednek, amikor a munka már javában folyik, a hibákon már nem lehet segíteni. — „A szocializmus mindenekelőtt számvetés” — mondotta nagy tanítómesterünk Sztálin —, de a számvetéshez pontos számadatok kellenek. Anépszámlálás rendelkezésünkre bocsátja majd azokat a pontos adatokat, amelyek segítségével népi demokráciánk sikeresen valósíthatja meg a szocializmus továbbépítését — fejezte be előadását a Statisztikai Hivatal elnöke. tartoznak.. De politikai bűnei aknál inkább. „Az újság hazudik” — mondja a Mindszenty bűneit ismertető jelentésről, amiről jól tudja, hogy a belügyminisztérium hivatalos közleménye volt. ..Mindszentyről az lesz a véleményem, amit Róma dönt. Ha Róma azt mondja, hogy megszünteti A Magyarországon a római katolikus egyházat és bezárja a templomokat, akkor ezt csináljuk. Mi pedig kimegyünk Rómába, vagy pedi,,fetartóztatnak bennünket.” Egyszóval Faddy Ottmar atyát nem a magyar nép ítélete és érdekeiirányítják, külföldi utasításhoz tartja magát. A Faddy Otmároknak is azt mondjuk, amit 1848-as forradalom, pontosabban a Honvédelmi Bizottmány mondott: „A törvény és az alkotmány nevében figyelmeztetve volt mindenki köteleségére. Magának tulajdonítsa, kit az igazság utolérem.” ■7 fenségeink, azt híresztelték: Mindszentyhez nem mer nyúlni a népi demokrácia. Azt hitték, hogy Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeiffer, Peyer után végre legyőzhetetlen vezérre találtak. Nagyot tévedtek, lebecsülték a dolgozók öntudatát és erejét. Mi nem esünk a reakció hibájába. Nem becsüljük túl, de nem is fitymáljuk le a kapitalizmus mind összébb szoruló, kisebbedő, de elszánt csapatát. Tudjuk jól, hogy mi a fekete reakció, a kulák és a városi kizsákmányoló. 1949 még inkább a szocializmus építését jelenti, mint 1948 s ez együttjár az ellenük vívott kemény harccal. Ez a harc is a dolgozó nép győzelmét foci* meghozni