Néplap, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

usztamiR FH WH m W_w iw b* VT. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1949 JANUÁR 1. .SZOMBAT S­S­HU! Éft I wk fÉBt Min fl­éftí IMn* ■ iBH |||JR minden olvasónknak A „fővezér" fi­dőlése után " (R. 1.) Hónapok óta forr es nő az indulat az ország dolgozó népé­ben. Gyuések tízezrei mind sürge­tőbben, határozottabban követelték kormányunktól: ha a szép szó nem használ, számolja id kemény kéz­zel a tábornoki palást mögé bújt hazaárulást, ne legyen izgalmas azokkal szemben, akik az újgazdák földjére, a köztársaságra, az épülő szociaizmusra törnek. Úgy vélték országszerte, hogy a kormány a türelem legvégső határáig elment s ma már mindenki, még a legval­lásosabb katolikusok előtt is nyil­vánvaló, hogy az állam és a kato­likus egyház egyezségének elmara­dása nem a népi demokrácia lelkén szárad. J­ó lesz, ha a fekete reakcióval vívott hosszú harc újabb nyert csalja után megnézzük: vál­jon véletten-e ez a kérlelhetetlen merevség egyes főpapok részéről? A főpapság jórészének a magyar nép szabadságával, jogaival való szembenállása távolról sem mai keletű. Nem akarunk nagyon mesz­­szire visszamenni s részletesen szólni arról, hogy Rákóczi felke­lése idején egy kivétellel minden főpap labanc volt, épp elég, köny­vekre menően bőséges­­ anyagot nyújt­­számunkra a most százesz­tendő.: 48-: 49-es forradalom törté­nnie. Oakhorn az egész főpapság, élén az akkori Min­dszentyvel, fiam­ János hercegprímással féktelen gyűlölet­tel fordult szembe a papi tizedes, egyházi iskolákat, hatalmas földbír­tokokat veszélyeztető felkelt magyar néppel és szívvel-lélekkel a gyűlölt elnyomók, a Habsburgok o­da ára állt. Persze akkor is a „vallás megvédelm­ezésének” szent nevében. Hám hercegprímás szavai szerint: „a papi rendnek a teljes pusztulástól való megmentéséért" könyörögtek az udvarnál és azon igyekeztek, hogy „az egyház jogai, szabadsága­­ és érdekei­k biztosítását őfelségének a szívére kössék". Mik voltak a főpapok jogai és érdekei? — ami a dolgozó népnek jogtalan­ság, nyomorúság volt, az ő szabad­ságuk a parasztság jobbágysorsát, szörnyű igáját jelentette. A Habsburgok és a magyar ka­­tolikus egyházfők között évszáza­dos szoros politikai szövetség ál­lott fenn. Együtt hadakoztak a re­formáció ellen, az uralkodó vallás előjogait élvezték, a többiek kárára, megtarthatták hatalmas alapítvá­nyaikat és politikai befolyásukat. Ahova a protestáns vezető egy­házfiak a lábukat se tehették be, a s­zel­sőtáblán az érsekek és püspö­kök a világi főurak előtt álltak, mint az ország első rendje. A XX. század elején közel kétmillió, pon­tosan 1.956.829 holdra becsülték az egyházi birtokok nagyságát, az esztergomi érsek 1842-ben évi 400—500.000 forint fizetést húzott akkor, amikor a legmagasabb álla­mi fizetés, a kancelláré, „csak” 16 010­ forint volt. em csoda, ha Hám prímás sze­­rint március 15-e a „nemzeti szerencsétlenségek gyászos napja” volt és nem csoda az sem, hogy a népi demokrácia rendje Mind­­szenty prímás úr és az őt követő főpapok gyűlölt korszaka lett. Az esztergomi prímás most is leghű­ségesebb szövetségesével, a Ha't­­h'jrg-családdal forralgatta ki balul kiütött terveit. Jól tudta a volt nagybirtokosokkal, az Esterházyak­­kal vallyázó, sértelő Mindszenty, így a püspökladányi határban fel­ütött huszonkétezer hold földet, ég a többit, sőt összesen csaknem egymillió holdat a dolgozó paraszt­ságtól csak Habsburg Ottó uralma alatt szerezhetné vissza és hozzá a kormányzóságot, a zászásurasá­­got, a főrendi házban való politizá­lást, a gyönyörűszép régi hatalom teljes fényét és erejét. Mindszenty azokkal a Habsbur­gokkal fogott össze, akikre Petőfi, a forradalmas nép költője akasztó­fát követett. 1848-as elődje­­paraszt­fogásnak tartotta , a jobbágyság eltörlését, Mindszenty álláspontja is ez volt: „A földműves népet megvesztegetlek az ajándékba adott földdel.” Hám hercegprímás hűségét és hódolatát fejezte ki Windischgrätz és Jelaschich előtt, büszke volt arra: „Amit csak pa­rancsolt vagy legalább jelzett win­dischgrätz herceg őmagassága, azt mind megtettük ... (pásztorlevelek­ben) arra is figyelmeztettünk, hogy a császári sereget nem­ mint ellen­séget, hanem mint jóbarátot tekint­sék, amely avégett jött, hogy a békét és rendet helyreál­ltsa és a lakosságot boldogítsa.” Mindszenty a mai Windischgrätzek és Je­la­­schschak, Marshallnak és Turman­­nak fogad örök hűséget és a mai reakciós, „békét és rendet", azaz nagybirtokos és nagytőkés uralmat visszaállító hadsereg, az amerikai hódítók bevonulásáról álmodozik. Ham hercegprímást, a szavai sze­rint „munkáb­an rablók s henye gonosztevők”, azaz Kossuth Lajo­séit, a nemzed kormány hazaáruló­­nak nyilvánította és minden vagyo­nát elkobozta. A mai Hámra, Rávid­­szentyre is lesújt a dolgozó nép méltó ítélete. Ak magyar népnek azonban nem király, nem ezerholdas „kö­zépbirtok”,­­ nem amerikai meg­­szállás, nem világháború kell, ha­nem magasabb életszínvonal, füg­getlenség és szabadság. Mind­­szenty így hát szembekerült a dol­­gozókkal. De ne higgyük azt, hogy egyedül képviselte ezt a politikát! Egyházon belül és kívül még sok a mindszentysta, másképpen szólva reakciós. Az osztályharc frontjai állanak, a fővezér kidőlése még nem jelenti egész hadserege meg­semmisítését. A fejetlenség, ijedt­ség most nagy a nép ellenségeinek táborában, de igyekezni fognak ezt a vihart is túlélni, megkísérlik majd a szétzüllő sorokat újraszervezni. A harc az egyházon belül, a pap­ság soraiban is áll. Az alsó papság széles tömegekben sorakozik fel a dolgozók ügye mellé Debrecenben, Hajdú megyében és az egész or­szágban. Így volt ez a 48-as forra­dalom idején is: az alsópapság nem vállalt közösséget azzal a főpap­sággal, amelynek gazdagságából és hatalmából morzsák is alig-alig jutottak neki. A népi demokrácia is azt akarja, hogy a becsületes, néppel tartó papsággal mielőbb megegyezzék, szavunk feléjük ugyanaz, mint Kossuthé volt­. „Fel tehát hazánk lelkészei, kiknek a nagy szerencse jutott, hirdessétek az Úr oltára előtt hazánk igazsá­gos ügyét, világosítsátok a népet!” Másként szólunk azokról és azokhoz, akik Mindszenty hazaáru­lását erénynek és követendő úrnak hirdetik, akiket még Mindszenty sorsa sem térített észhez.. Itt­ nem utolsó helyen kell beszélnünk a debreceni ferencesek főtsökéről, Faddy Ottmar atyáról. Azt még nem tennénk szóvá, hogy köz­ismert nőügyeiben az az állás­pontja: „Emberek vagyunk, ne­künk is vannak félrecsúszása,pku, erkölcsi félrecsúszásai nem ránk Mindszentyt hazutfozással próbálják tisztára mesni külföldi cinkostársai • Illetékes hely válasza az amerikai rágalmakra Illetékes helyről közült, hogy Mindszenty letartóztatása elsősor­ban azoknál keltett nagy zavart, akiknek szolgálatában állott: az amerikai imperialistáknál. Miután Mindszenty tevékenységéről lehul­lott a lepel, külföldi cinkostársai szemtelen hazudozással próbálják tisztára mosni. Előljár ebben L­o­­v­e 11 úr, az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere, aki „vérlázító hamis vádakat”, meg „valásüldözést” emleget Mind­­szenty őrizetbe vételével kapcso­latban. Illetékes helyen a Mindszenty ellen emelt vádakkal kapcsolatban három iratot közölnek: az elsőt Schönfeld Arthur volt buda­pesti amerikai követ írta Min­d­­szen­tynek és ebben nyugtázza Mindszenty 1946 november 22-én kelt levelét, amely bizonyos intéz­kedésekre vonatkozik, amelyeket a csehszlovák kormány hozott a szlovákiai magyar kisebbségre vo­­natozóan. Nyugtázza továbbá két levelét, amely megfigyeléseket ad politikai vonatkozásban Magyar­­ország helyzetéről. Az amerikai követ a levélben megállapítja, hogy A Mindszenty az Egyesült Ál­lamok beavatkozását sürgette a magyar belpolitikai viszonyok megváltoztatására. A másik levelet Mindszenty sa­ját kezűen írta Chapin buda­pesti amerikai követhez s ebben azt kéri, eszközölje ki, hogy az amerikai hadsereg vitesse Rómá­ba Szent István koronáját. A harmadik irat Chopin követ válasza, amelyben nyugtázza Mind­szenty levelének vételét és megál­lapítja, hogy a szükséges figyel­met fogja szentelni az ereklye sorsával kapcsolatban. Amennyiben ezek a bizonyíté­kok Lowert úrnak nem­ elegendők, kerestesse ki Royal amerikai hadügyi államtitkár irattárából az a levelet, amelyet 1947 augusz­tus 11-én Spilmann bíboros­nak írt és amely Mindszenty tit­kos irattárában feküdt. Bár tud­juk, hogy Lovvett úr tovább fog hazudni, azt is tudjuk, hogy az ebben a kérdésben még közlendő adatok a tárgyilagos közvéle­ményt meggyőzik, hogy MHus­­szenty ügyében nem vallásüldö­­zésről hanem egy hazaérnie fele­­lősségrevonásáról van szó. Az egész lakosság kapcsolódjék be a népszámlálás végrehajtásába December 31-én este a Statisz­tikai Hivatal elnöke, Pik­er György elv­társ beszédet mondott a Szil­veszter éjfélkor megindult nép­­számlálás jelentőségéről. — A magyar statisztikai szervek — mondotta — a múltban szorgal­mas buzgalommal gyűjtötték az országra vonatkozó összes adato­kat, de akkor, amikor ilyen pontos lelkiismeretességgel gyűjtötte a saját népellenes uralmának tükör­képet megelevenítő adatokat, sem­mit sem tett, hogy ezeket valami­képpen a nemzet javára hasznosít­sa. Ezzel szemben a népszámlálás­­nak egészen más a jelentősége a mi államunkban. A mi tervgazdál­kodásunk — amelynek célja a dol­gozók életszínvonalának emelése — csak megbízható, pontos statiszti­kai adatok alapján hajtható végre. Amikor számba vesszük országun­kat, nem idegen tulajdont veszünk leltárba, mint a régi rendszerben, hanem saját országunkat. Ezért szükséges, hogy az egész lakos­ság belekapcsolódjék a népszám­lálás sikeres végrehajtásába, hi­szen az így kapott adatok alkotják majd a biztos alapot, amelyen új ötéves tervünk nyugodni fog. Szük­séges tehát, hogy ezt a népszám­lálást minden dolgozó saját ügyé­nek érezze és támogassa a szám­­láló­biztosokat, fel­ülvizsgálókat, a Statisztikai Hivatal központi ellen­őreit.­­ A népszámlálás sikere az adatok pontosságán, az adatgyűj­tés sikere pedig a számlálóbizto­­sok munkáján múik. A falvakban, a messze eső tanyakor, a számláló­­biztosnak nemcsak feladatát pon­tosan és lelkiismeretesen ellátó ha­tósági megbízottnak kell lennie. A számlálóbiztos, ha feladatát helye­sen oldja meg, a népszámlálás ügyének jó propagandistája lesz s különösen a falu népének egyszerű szavakkal tudja majd megmagya­rázni, hogy a kérdőívek adatainak birtokában a kormány jobban gon­doskodik szükségleteikről.­­ A felülvizsgálók nem eléged­hetnek meg azzal, hogy a nép­számlálás befejezésekor megka­pott kérdőíveket vizsgálják csak felül. Szinte a népszámlálás első órájában kell a számlálóbiztosok munkáját ellenőrizniük és állandó­ készenlétben, éber figyelemmel kísérniük a népszámlálás lefolyá­sát a maguk körzetében.­­ A számlálóbiztosok és a fe­lülvizsgálók ellenőrzése a helyi közigazgatási szervezetekre, Nem­zeti Bizottságokra és a koalíciós pártokra, közöttük elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjára ha­rt.­.­­ A népszámlálás komoly ko­­moly politikai feladat, annak si­keres végrehajtása komoly politi­kai eredmény. Ennek megfelelően kell bekapcsolódni a Magyar Dol­gozók Pártja szervezeteinek a munka irányításába és ellenőrzé­sébe. Különösen a népszámlálás első napjaiban figyeljük a mun­kát, mert ha későn intézkednek, amikor a munka már javában fo­lyik, a hibákon már nem lehet segíteni. — „A szocializmus mindenek­előtt számvetés” — mondotta nagy tanítómesterünk Sztálin —, de a számvetéshez pontos szám­adatok kellenek. A­­népszámlálás rendelkezésünkre bocsátja majd azokat a pontos adatokat, ame­lyek segítségével népi demokrá­ciánk sikeresen valósíthatja meg a szocializmus továbbépítését — fejezte be előadását a Statisztikai Hivatal elnöke. tartoznak.. De politikai bűnei ak­nál inkább. „Az újság hazudik” — mondja a Mindszenty bűneit ismer­tető jelentésről, amiről jól tudja, hogy a belügyminisztérium hivata­los közleménye volt. ..Mindszenty­­ről az lesz a véleményem, amit Róm­a dönt. Ha Róma azt mondja, hogy megszünteti A Magyarországon a római katolikus egyházat és be­zárja a templomokat, akkor ezt csináljuk. Mi pedig kimegyünk Ró­­mába, vagy ped­i,,­­fetartóztatnak bennünket.” Egyszóval Faddy Ott­mar atyát nem a magyar nép íté­lete és érdekei­­irányítják, külföldi utasításhoz tartja magát. A Faddy Otmároknak is azt mondjuk, amit 1848-as forradalom, pontosabban a Honvédelmi Bizottmány mondott: „A törvény és az alkotmány nevé­ben figyelmeztetve volt mindenki köteleségére. Magának tulajdo­nítsa, kit az igazság utolérem­.” ■7 fenségeink, azt híresztelték: Mindszentyhez nem­ mer nyúl­ni a népi demokrácia. Azt hitték, hogy Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeif­fer, Peyer után végre legyőzhetet­len vezérre találtak. Nagyot téved­tek, lebecsülték a dolgozók ön­tud­a­tát és erejét. Mi nem esünk a reakció hibá­jába. Nem becsüljük túl, de nem is fitymáljuk le a kapitalizmus mind összébb szoruló, kisebbedő, de el­szánt csapatát. Tudjuk jól, hogy mi a fekete reakció,­­ a kulák és a városi kizsákmányoló. 1949 még inkább a szocializmus építését jelenti, mint 1948 s ez együttjár az ellenük vívott kemény harccal. Ez a harc is a dolgozó nép győ­­zelmét foci* meghozni

Next