Néplap, 1949. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1949-02-01 / 26. szám
1949 FEBRUÁR 1. KEDD TISZÁNTÚLI NÉPLAP Sztálin elvtárs békenyilatkozata Sztálin elvtárs válaszai Kingsbury Smith, az „International News Service” amerikai hírügynökség európai vezérigazgatójának január 27-én hozzáintézett kérdéseire. Első kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormánya megfontolni az USA kormányával közösen kiadandó nyilatkozat kérdését, amely megerősítené, hogy sem az egyik, sem a másik kormánynak nincsen szándékában háborúhoz folyamodni egymás ellen. Válasz: A szovjet kormány hajlandó lenne ilyen nyilatkozat közzétételének kérdését megfontolni. Második kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok kormányával közösen a békepaktum megvalósítására irányuló intézkedéseket tenni, mint például a fokozatos leszerelés? Válasz: Magától értetődik? A Szovjetunió kormánya együttműködhetik az Egyesült Államok kormányával olyan intézkedések végrehajtásában, amelyek a békepaktum megvalósítására irányulnak és a fokozatos leszereléshez Harmadik kérdés: Ha az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kormányai hajlandók elhalasztani a nyugatnémet különállam megalakítását a külügyminiszterek tanácskozásának összeüléséig, amely részében megvitatná a német kérdést, hajlandó lenne-e a Szovjetúnió kormánya megszüntetni azokat a korlátozásokat, amelyeket a szovjet hatóságok a Berlin és Németország nyugati övezetei közötti forgalomban léptettek életbe? Válasz: Ha az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország megtartja a harmadik kérdésben felsorolt feltételeket, a szovjet kormány nem látja akadályát a közlekedési korlátozások megszüntetésének, de csak azzal a feltétellel, ha egyidejűleg megszüntetik a három hatalom által elrendelt közlekedési és kereskedelmi korlátozásokat is. Negyedik kérdés: Hajlandó volna-e Ön, Miniszterelnök Úr, Truman elnökkel találkozni mindkettőjük számára megfeelő helyen, hogy megvitassák ilyen békepaktum megkötésének lehetőségét? Válasz: Már régebben kijelentettem, hogy a találkozás ellen nincs kifogásom. A nyilatkozat világvisszhangja A sztálini nyilatkozat Washingtonban nagy zavart keltett, mert a szovjet békeakarat hangsúlyozása ökölcsapást jelentett a háborús uszítók arcába. A Sztálin-nyilozatra ugyanolyan hangnemben kell válaszolni, amilyet Sztálin használt, tehát a béke lehetséges. Más szavakkal: Washington olyan helyzetbe került, hogy Sztálin nyilatkozatára igenlően kell válaszolnia, mert mindenki a békét akarja. Párisból jelentik, hogy francia politikai körökben a legnagyobb megelégedéssel fogadták Sztálin válaszát. A francia fővárosban általános a felfogás, hogy Sztálin válasza enyhíti a nemzetközi feszültséget. Rómában a válasz szintén nagy feltűnést keltett. Ott is az a felfogás uralkodik, hogy Sztálin nyilatkozata hozzájárul a béke megszilárdításához. Londonban a brit külügyminisztérium szóvivői még nem foglaltak állást, de jólértesült politikai körökben hangoztatják, hogy Sztálin nyilatkozata fontos politikai lépés, amelyet haladéktalanul megbeszélések követnek a brit, az amerikai és a francia kormány között. A londoni „Daily Worker” Sztálin nyilatkozatából azt a következtetést vonja le, hogy a Szovjetúnió még erőteljesebb harcot szándékozik folytatni a háborús uszítók ellen és mivel az UNO bizonyos tekintetben akadályozza és fékezi a támadó törekvéseket, a Szovjetúnió még az eddiginél is nagyobb szilárdsággal küzd az UNO aláaknázása ellen. A nyilatkozat azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió a kapitalista világháborús készülődése ellenére is szilárdan bízik abban, hogy el tudta hárítani az új háborút és fenn tudja tartani a békét. A Szovjetunió jegyzéke Norvégiához A Szovjetúnió norvégiai nagykövete szombaton felkereste Iilstandot, a norvég külügyminisztérium főtitkárát és közölte vele a Szovjetúnió álláspontját az Atlanti Egyezménynek Norvégiára vonatkozó tervével kapcsolatban. A nagykövet megállapította, hogy a sajtóban közlések jelentek meg arról, hogy Norvégia az Atlanti Szövetségbe belépni szándékozik. Ennek a szövetségnek támadó szellemű céljai vannak. A Szovjetúnió határaihoz közel fekvő államok területén katonai, légi és haditengerészeti támpontokat akarnak létesíteni. A szovjet kormány felhívja Norvégia kormányának figyelmét erre. A Szovjetúnió kormánya aláhúzza, hogy az Atlanti Szövetséget olyan államcsoportosulásnak tekinti, mely ténylegesen szembenáll az Egyesült Nemzetek szervezetével és oyan célokat követ, amelyeknek semmi közük sincs a béke megerősítésének érdekeivel. — Tekintettel minderre — mondotta a nagykövet — a szovjetkormány felkéri Norvégia kormányát, hogy világosítsa meg álláspontját az Atlanti Szerződéssel kapcsolatos kérdésben, tekintetbevéve különösképpen azt, hogy Norvégiának a Szovjetunióval közös határa van. A szovjet kormány kéri annak a közlését, megfelelnek-e a valóságnak azok a sajtóközlemények, hogy Norvégia belép az Atlanti Szövetségbe és vállal-e a norvég kormány az Atlanti Szövetséggel szemben kötelezettségeket Norvégia területén létesítendő katonai, légi, illetőleg haditengerészeti támaszpontok tekintetében. ____. — Mi ezt nem akarjuk — mondotta a professzor. — A Szovjetúnió és Norvégia között mindig jószomszédi viszony volt. A Szovjetünk szabadította fel Norvégiát a náci megszállás alól. A Szovjetúnió vonta ki elsőnek csapatait az országból. Kreiberg tanár végül harcot hirdetett a kormány politikája ellen, amely Norvégiát szerencsétlenségbe dönti. A gyűlés másik szónoka, Nedreas írónő aláhúzta a Szovjetúnió őszinte békevágyát és megbélyegezte a norvég háborús uszítók működését. A gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták azt a határozatot, amely tiltakozik Norvégiának az Atlanti Szövetséghez való csatlakozása ellen. A tiltakozást eljuttatták a kormányhoz. Egyébként vasárnap este — amint a londoni Reuter-iroda oslói tudósítója jelenti . Svédország, Norvégia és Dánia a skandináv államok tanácskozásairól közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban bejelentették, hogy nem sikerült megegyezésre jutniuk. Hatalmas béketüntetés Oslóban A norvég nép aggodalommal kíséri áruló kormányának tárgyalásait. Felháborodása annál nagyobb, mert Norvégiát a Szovjetúnió szabadította fel. Oslóban nagy tömeggyűlést tartottak a béke védelmére, az ország függetlenségének megvédésére. Határozati javaslatokat köröztek a városban és felhívták a becsületes polgárokat, tiltakozzanak a norvég kormány áruló politikája ellen. Norvégiának nem szabad csatlakozni az Atlanti Szövetséghez. A tömeggyűlésen sokezer dolgozó, főváros polgárai jelentek meg. Kreiberg epetemi tanár, a gyűlés elnöke kijelentette, hogy ő bár nem kommunista, mégis kötelességének tartja támogatni azokat az erőket, amelyek szembehelyezkednek az új háború szerzőivel. Ezek azt szeretnék, ha norvég vér folyna az Egyesült Államok védelmében. A szovjet közlemény a népek elé tárta az angolszászok támadó politikáját A Szovjet Távirati Iroda megállapítja, hogy a szovjet külügyminisztériumnak az északatlanti szerződéssel kapcsolatban kiadott nyilatkozata történelmi jelentőségű a népeknek a demokratikus békéért vívott küzdelmében. Az amerikai külügyminisztériumnak január 1-én ugyanezen ügyben kiadott nyilatkozna képmutatóan békeépítésről éss az Atlanti-óceán északi övezetében kollektív biztonságról beszélt. Az USA kormánykörei azonban ingyáilitasén nem a békére törekszenek éa senki sem fenyegeti az Észekatlanti államok biztonságát. A szovjet közlemény leleplezi a különböző angolszász bokkalalkítási kísérleteket, amelyek a népi demokráciák, a munkásmozgalmak és az egyre növekvő népfelszabadító mozgalmak ellen, irányulnak. Az angolszász kormánykörök a demokratikus erők és népfalszabadító mozgalmak hatalmas arányú megnövekedését veszedelmes támadásnak igyekeznek beálltani és ezzel próbálják igazolni képtelen támadó politikájukat. A szovjet közlemény leplezi azt is, hogy az angolszász kormánykörök alá akarják ásni az UNO szervezetét és külpolitikájukban visszatérnek a Szovjetúnió elszigetelésére irányuló régi politikájukhoz. Az egész világ népei mély megelégedéssel fogadják a szovjet nyilatkozatot, amely hatalma® erővel hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió még erélyesebben fogja védelmezni az egyetemes tartós béke megszilárdításának szent ügyét. '—= CSOKONAI SZÍNHÁZ ' HAMIST Díszelőadás 1 VI V 1 ■—L— ■ Shakespeare drámája S felvonásban A" HARMADIK ÉVFORDULÓN (R. I.) A magyar köztársaság három esztendővel ezelőtt harcban született. Ahogy a földreformot „elsietett“ lépésnek tartotta az annak idején még álcázott reakció, ugyanúgy a köztársaság kikiáltásánál is gyorsulta a tempót, népszavazást és egyéb kibúvókat ajánlott. A debreceniek emlékeznek arra, hogy az akkori jobboldali kisgazdapártiak, a későbbi pfeifferisták, ívekkel járták a várost, aláírásokat gyűjtöttek a köztársaság kikiáltása ellen, befolyásuk alatt álló debreceni sajtójuk is rosszallotta az államforma megváltoztatását. Nem sokkal később rájöttünk arra, hogy még azok közt is, akik ott állottak a magyar köztársaság bölcsőjénél, bőven megbújtak a népuralom ellenségei, a Nagy Ferencek, Sulyok Dezsők és a többiek, ők is tudták, amit a köztársaság kikiáltásának első perceiben a kommunista szónokok hangsúlyozták, hogy a köztársasági államforma csak keret, amit különféle tartalommal lehet, megtölteni. Tudták, hogy a harc még nem dőlt el: várjon a kapitalisták vagy a dolgozók köztársasága lesz-e Magyarország? A nép ellenségei azon voltak, hogy a megindult demokratikus fejlődésnek útját szegjék, hogy a köztársaság keretét az imperialistáktól ideimportált tőkésbarát, kommunista-ellenes tartalommal töltsék meg. .Nem rajtuk múlott, hogy a hazánk szabadságát és függetlenségét porbatipró tervük nem valósult meg, a Magyar Kommunista Párt szilárdsága, ébersége, a dolgozók rallóit megmozdítani tudó szervező, irányító ereje verte széjjel viszonylag békésen az árulók számításait. Így történt, hogy köztársaságunk jellegét és irányát a „fordulat éve“ határozta meg: akkor dőlt el, hogy nem leszünk kapitalista, polgári demokrácia, az amerikai nagytőke köztársasága, hanem a magyar munkásosztály vezetésével, a dolgozó parasztság és a haladó szellemű értelmiség minden ééző erejét csatasorba állítódemokrácia, igazi népuralom. A Nagy Ferenc-féle összeesküvés leleplezésével kezdődő.fordulat évében“ a politikai és gazdasági sikerek kézenfogva jártak. 1947 tavaszától üldöztük a Kisgazdapártban felderített hazaáruló, imperialista ügynökséget- Nem hagytuk hogy rendbeszedje sorait, egymásután vertük szét a Sulyok-, aztán a Pfeiffer-pártot és harc közben hatalmas gazdasági győzelemmel szilárdítottuk meg politikai sikereinket: államosítottuk a bankokat, pénzgazdálkodásunk és iparunk nagy részét a dolgozó nép vette kezébe. Ezzel — ahogy azt Gerő elvtárs novemberben bejelentette — ,átléptük a Rubikont“, megvalósítottuk az igazi népi demokráciát De a „fordulat évének“ zárókövét, a népi demokráciáért folyó harc győzelmes lezárását s egyben egy új korszak, a szocializmus építésének kezdetét a munkásosztály belső bitangjainak, ajobboldali szociáldemokraták megsemmisítése, a marxista-leninista, újtípusú 13 meg pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának megteremtése jelentette. A munkásosztály vezető élenjáró szerepe a harcokban formálódott ki s vált természetessé. Azé a munkásosztályé, amelynek történelmi hivatása a kizsákmányolás nélküli társadalom, a szocializmus megteremtése s ezzel minden dolgozó felszabadítása a városi és falusi kapitálisok járma alól. Most a munkásosztály a szövetség új formáit teremti meg a többi dolgozó réteggel: nem akármilyen összefogást, kánon csakis olyat, ami hozzájárul az új gazdasági és társadalmi rend kialakításához. Szervezett formát és programot ez a szövetség éppen a köztársaság harmadik évfordulóján, a Magyar Függetlenségi Népfronttal kapott. A minden demokratát, hazafit tömörítő Függetlenségi Népfront hosszú időre meghatározza népünk jövendőjét. De minden program megalkotása csak a feladatok egyik, méghozzá kisebbik része, a munka dandárja most kezdődik: meg kel valósítanuuk a magyar nemzet további felemelkedését, a nép politikai uralmát és gazdasági virágzását biztosító igazi nemzeti programot, húsból-vízből való népköztársasággá kell fejlesztenünk mai köztársaságunkat. A program megvalósításának kulcsa az, hogy a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó paraszok, értelmiségiek és becsületes kisemberek megérjék: az ő országuk, hazájuk, jövőjük épül, végre ők lettek az ország gazdái. Így is kell dolgozniok, harcolniok. Féltsék, őrizzék sajátjukat, hozzanak érte áldozatot, ne csak a jogokból, a kötelességekből is vállalják öntudatosan a maguk részét. És ha ez azt jelenti, hogy a normát szigorúbbra fogjuk a gyárakban, mert a termelékenységet emelnünk kell, vagy azt, hogy a drága disznóhús árát megszabjuk, azt mint a legjobbjaikból odaállított kormány bölcs és hasznos intézkedését, mint a szocializmus megteremtésének kisebb vagy nagyobb '""'’szemét lássák. Azt mondtuk: három évvel ezelőtt harcban született a magyar köztársaság. Tegyük hozzá: most még keményebb harcban kell népköztársasággá fejlesztenünk, eddig kimagasló eredményeinket újakkal tetéznünk. Ellenségeink bőven vannak, országhatáron belül és kívül. Hogy mennyire így van, azt a Mindszenty-féle hazaárulás mutatja legjobban, a Habsburgokkal és Esterházyakkal való paktálás, a királyság, a nagybirtok és az amerikai megszállás gyalázatos terve. Ezért kell építenünk egységes, demokratikus Népfrontunkat, szocialista iparunkat és szövetkezeti mezőgazdaságunkat, korszerű, erős néphadseregünket. Ezért kell a nemzetközi méretekben dúló osztályharcban a népünk szabad életét kiharcoló s azt biztosító szocialista Szovjetúnóra, a magyar dolgozók hatalmas, leghűbb barátidra és a többi népi demokráciára támaszkodnunk. A kapitalizmus világválsága, amely az első szocialista állam megszületésekor, 1917-ben állandósult, továbbterjed. A felszabaduló Kína és más népek győzelmes szabadságharca kongatja feje felett a halálharangot. A magyar nép feladata, hogy a pusztuló, korhadó, a nép által gyűlölt kapitaizmus helyén a munkásosztály vezetésével bátran építse az új, szabad és boldog társadalmat. A köztársaság most induló negyedik esztendeje ebben a serény és dicső munkában fog eltelni 3 Benyáts Emil, Debrecen céget Ügyfelem megvenni szándékozik. Felhívom nevezett cég hitelezőit, hogy követelésüket jogvesztés terhe mellett irodámban 5 napon belül bejelenteni szíveskedjenek Ir. Véti Pál ügyvéd BUDAPEST VI. IZABELLA-I. 47. SZ.