Néplap, 1949. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1949-02-01 / 26. szám

1949 FEBRUÁR 1. KEDD TISZÁNTÚLI NÉPLAP Sztálin elvtárs békenyilatkozata Sztálin elvtárs válaszai Kings­­bury Smith, az „International News Service” amerikai hírügynökség európai vezérigazgatójának január 27-én hozzáintézett kérdéseire. Első kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormánya megfontolni az USA kormányával közösen ki­adandó nyilatkozat kérdését, amely megerősítené, hogy sem az egyik, sem a másik kormánynak nincsen szándékában háborúhoz folyamodni egymás ellen. Válasz: A szovjet kormány­ haj­­landó lenne ilyen nyilatkozat közzé­tételének kérdését megfontolni. Második kérdés: Hajlandó len­ne-e a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok kormányával közösen a békepaktum megvaló­sítására irányuló intézkedéseket tenni, mint például a fokozatos leszerelés? Válasz: Magától értetődik? A Szovjetunió kormánya együttmű­­ködhetik az Egyesült­­ Államok kormányával olyan intézkedések végrehajtásában, amelyek a béke­­paktum megvalósítására irányul­nak és a fokozatos leszereléshez Harmadik kérdés: Ha az Egye­sült Államok, az Egyesült Király­­ság és Franciaország kormányai hajlandók elhalasztani a nyugat­német különállam megalakítását a külügyminiszterek tanácskozásá­nak összeüléséig, amely részében megvitatná a német kérdést, haj­­landó lenne-e a Szovjetúnió kor­mánya megszüntetni azokat a kor­látozásokat, amelyeket a szovjet hatóságok a Berlin és Németor­szág nyugati övezetei közötti for­galomban léptettek életbe? Válasz: Ha az Egyesült Álla­mok, Nagybritannia és Franciaor­szág megtartja a harmadik kér­désben felsorolt feltételeket, a szovjet kormány nem látja akadá­lyát a közlekedési korlátozások megszüntetésének, de csak azzal a feltétellel, ha egyidejűleg meg­szüntetik a három hatalom által elrendelt közlekedési és kereske­delmi korlátozásokat is. Negyedik kérdés: Hajlandó vol­­na-e Ön, Miniszterelnök Úr, Tru­man elnökkel találkozni mindket­tőjük számára megfeelő helyen, hogy megvitassák ilyen békepak­tum megkötésének lehetőségét? Válasz: Már régebben kijelen­tettem, hogy a találkozás ellen nincs kifogásom. A nyilatkozat világvisszhangja A sztálini nyilatkozat Washing­tonban nagy zavart keltett, mert a szovjet békeakarat hangsúlyo­zása ökölcsapást jelentett a hábo­rús uszítók arcába. A Sztálin-nyi­­lozatra ugyanolyan hangnemben kell válaszolni, amilyet Sztálin használt, tehát a béke lehetséges. Más szavakkal: Washington olyan helyzetbe került, hogy Sztálin nyi­latkozatára igenlően kell válaszol­nia, mert mindenki a békét akarja. Párisból jelentik, hogy francia politikai körökben a legnagyobb megelégedéssel fogadták­­ Sztálin válaszát. A francia fővárosban általános a felfogás, hogy Sztálin válasza enyhíti a nemzetközi fe­szültséget. Rómában a válasz szintén nagy feltűnést keltett. Ott is az a felfo­gás uralkodik, hogy Sztálin nyi­latkozata hozzájárul a béke meg­szilárdításához. Londonban a brit külügyminisz­térium szóvivői még nem foglal­tak állást, de jólértesült politikai körökben hangoztatják, hogy Sztá­lin nyilatkozata fontos politikai lé­pés, amelyet haladéktalanul meg­beszélések követnek a brit, az ame­rikai és a francia kormány kö­zött. A londoni „Daily Worker” Sztá­lin nyilatkozatából azt a következ­tetést vonja le, hogy a Szovjet­únió még erőteljesebb harcot szán­dékozik folytatni a háborús uszí­tók ellen és mivel az UNO bizo­nyos tekintetben akadályozza és fékezi a támadó törekvéseket, a Szovjetúnió még az eddiginél is nagyobb szilárdsággal küzd az UNO aláaknázása ellen. A nyilat­kozat azt bizonyítja, hogy a Szov­jetunió a kapitalista világ­háborús készülődése ellenére is szilárdan bízik abban, hogy el tudta hárítani az új háborút és fenn tudja tar­tani a békét. A Szovjetunió jegyzéke Norvégiához A Szovjetúnió norvégiai nagy­követe szombaton felkereste I­il­­standot, a norvég külügyminiszté­rium főtitkárát és közölte vele a Szovjetúnió álláspontját az Atlanti Egyezménynek Norvégiára vonat­kozó tervével kapcsolatban. A nagykövet megállapította, hogy a sajtóban közlések jelentek meg arról, hogy Norvégia az At­lanti Szövetségbe belépni szándé­kozik. Ennek a szövetségnek tá­madó szellemű céljai vannak. A Szovjetúnió határaihoz közel fekvő államok területén katonai, légi és haditengerészeti támpontokat akar­nak létesíteni. A szovjet kormány felhívja Norvégia kormányának figyelmét erre. A Szovjetúnió kormánya aláhúzza, hogy az At­­lanti Szövetséget olyan államcso­portosulásnak tekinti, mely tényle­gesen szembenáll az Egyesült Nemzetek szervezetével és oyan célokat követ, amelyeknek semmi közük sincs a béke megerősítésé­nek érdekeivel. — Tekintettel minderre — mon­dotta a nagykövet — a szovjet­­kormány felkéri Norvégia kormá­nyát, hogy világosítsa meg állás­pontját az Atlanti Szerződéssel kapcsolatos kérdésben, tekintetbe­­véve különösképpen azt, hogy Norvégiának a Szovjetunióval kö­zös határa van. A szovjet kor­mány kéri annak a közlését, meg­felelnek-e a valóságnak azok a sajtóközlemények, hogy Norvégia belép az Atlanti Szövetségbe és vállal-e a norvég kormány az Atlanti Szövetséggel szemben kö­telezettségeket Norvégia területén létesítendő katonai, légi, illetőleg haditengerészeti támaszpontok te­kintetében. ____. — Mi ezt nem akarjuk —­ mon­dotta a professzor. —­­ A Szovjet­únió és Norvégia között mindig jószomszédi viszony volt. A Szov­jetünk szabadította fel Norvégiát a náci megszállás alól. A Szovjet­únió vonta ki elsőnek csapatait az országból. Kreiberg tanár­­ végül harcot hirdetett a kormány politikája el­len, amely Norvégiát szerencsét­lenségbe dönti. A gyűlés másik szónoka, Ned­­reas írónő aláhúzta a Szovjetúnió őszinte békevágyát és megbé­lyegezte a norvég háborús uszítók működését. A gyűlés résztvevői egyhangú­lag elfogadták azt a határozatot, amely tiltakozik Norvégiának az Atlanti Szövetséghez való csatla­kozása ellen. A tiltakozást eljut­tatták a kormányhoz. Egyébként vasárnap este — amint a londoni Reuter-iroda oslói tudósítója jelenti . Svédország, Norvégia és Dánia a skandináv államok tanácskozásairól közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatko­zatban bejelentették, hogy nem sikerült megegyezésre jutniuk. Hatalmas béketüntetés Oslóban A norvég nép aggodalommal kí­séri áruló kormányának tárgyalá­sait. Felháborodása annál nagyobb, mert Norvégiát a Szovjetúnió sza­badította fel. Oslóban nagy tömeggyűlést tar­tottak a béke védelmére, az or­szág függetlenségének megvédé­sére. Határozati javaslatokat­­ kö­röztek a városban és felhívták a becsületes polgárokat, tiltakozza­nak a norvég kormány áruló poli­tikája ellen. Norvégiának nem sza­bad csatlakozni az Atlanti Szövet­séghez. A tömeggyűlésen sokezer dol­gozó, főváros polgárai jelentek meg. Kreiberg epetemi tanár, a gyű­lés elnöke kijelentette, hogy ő bár nem kommunista, mégis kötelessé­gének tartja támogatni azokat az erőket, amelyek szembehelyezked­nek az új háború szerzőivel. Ezek azt szeretnék, ha norvég vér foly­na az Egyesült Államok védelmé­ben. A szovjet közlemény a népek elé tárta az angolszászok támadó politikáját A Szovjet Távirati Iroda meg­állapítja, hogy a szovjet külügy­minisztériumnak az északatlanti szerződéssel kapcsolatban kiadott nyilatkozata történelmi jelentőségű a népeknek a demokratikus békéért vívott küzdelmében. Az amerikai külügyminisztériumnak január 1-­én ugyanezen ügyben kiadott nyi­latkozna képmutatóan békeépítés­­ről éss az Atlanti-óceán északi övezetében kollektív biztonságról beszélt. Az USA kormánykörei azon­ban ingyáilitasén nem a békére tö­rekszenek éa senki sem fenyegeti az Észe­katlanti­ államok biztonsá­gát. A szovjet közlemény leleplezi a különböző angolszász bokkalalkítási kísérleteket, amelyek a népi de­mokráciák, a munkásmozgalmak és az egyre növekvő népfelszaba­dító mozgalmak ellen, irányulnak. Az angolszász kormánykörök a demokratikus erők és népfalszaba­­dító mozgalmak hatalmas arányú megnövekedését veszedelmes táma­dásnak igyekeznek beálltani és ezzel próbálják igazolni képtelen támadó politikájukat. A szovjet közlemény leplezi azt is, hogy az angolszász kormánykörök alá akar­ják ásni az UNO szervezetét és külpolitikájukban visszatérnek a Szovjetúnió elszigetelésére irányuló régi politikájukhoz. Az egész világ népei mély megelégedéssel fogad­ják a szovjet nyilatkozatot, amely hatalma® erővel hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió még erélyesebben fogja védelmezni az egyetemes tartós béke megszilárdításának szent ügyét. '—= CSOKONAI SZÍNHÁZ ' HAMI­ST Díszelőadás 1 VI V 1 ■—L— ■ Shakespeare drámája S felvonásban A" HARMADIK ÉVFORDULÓN (R. I.) A magyar köztársaság három esztendővel ezelőtt harcban született. Ahogy a földreformot „elsietett“ lépésnek tartotta az annak idején még álcázott reakció, ugyanúgy a köztársaság kikiáltá­sánál is gyorsulta a tempót, nép­szavazást és egyéb kibúvókat ajánlott. A debreceniek emlékez­nek arra, hogy az akkori jobbol­dali kisgazdapártiak, a későbbi pfeifferisták, ívekkel járták a vá­rost, aláírásokat gyűjtöttek a köz­társaság kikiáltása ellen, befolyá­suk alatt álló debreceni sajtójuk is rosszallotta az államforma meg­változtatását. N­em sokkal később rájöttünk arra, hogy még azok közt is, akik ott állottak a magyar köz­társaság bölcsőjénél, bőven meg­bújtak a népuralom ellenségei, a Nagy Ferencek, Sulyok Dezsők és a többiek, ők is tudták, amit a köztársaság kikiáltásának első perceiben a kommunista szónokok hangsúlyozták, hogy a köztársa­sági államforma csak keret, amit különféle tartalommal lehet, meg­tölteni. Tudták, hogy a harc még nem dőlt el: várjon a kapitalisták vagy a dolg­ozók köztársasága lesz-e Magyarország? A nép ellenségei azon voltak, hogy a megindult demokratikus fejlődésnek útját szegjék, hogy a köztársaság keretét az imperialis­táktól ideimportált tőkésbarát, kommunista-ellenes tartalommal töltsék meg. .Nem rajtuk múlott, hogy a hazánk szabadságát és függetlenségét porbatipró tervük nem valósult meg, a Magyar Kom­­munista Párt szilárdsága, ébersége, a dolgozók ra­ll­óit megmozdítani tudó szervező, irányít­ó ereje verte széjjel viszonylag békésen az áru­lók számításait. Így történt, hogy köztársaságunk jellegét és irányát a „fordulat éve“ határozta meg: akkor dőlt el, hogy nem leszünk kapitalista, polgári demokrácia, az amerikai nagytőke köztársasága, hanem a magyar munkásosztály vezetésével, a dolgozó parasztság és a haladó szellemű értelmiség m­inden ééző erejét csatasorba állító­­demokrácia, igazi népuralom. A Nagy Ferenc-féle összeesküvés leleplezésével kezdődő­­.fordu­lat évében“ a politikai­ és gazda­sági sikerek kézenfogva jártak. 1947 tavaszától üldöztük a Kis­gazdapártban felderített hazaáruló, imperialista ügynökséget- Nem hagytuk hogy rendbeszedje sorait, egymásután vertük szét­ a Sulyok-, aztán a Pfeiffer-pártot és harc közben hatalmas gazdasági győzelemmel szilárdítottuk meg politikai sikereinket: államosítot­tuk a bankokat, pénzgazdálkodá­sunk és iparunk nagy részét a dolgozó nép vette kezébe. Ezzel — ahogy azt Gerő elvtárs novem­berben bejelentette — ,­átléptük a Rubikont“, megvalósítottuk az igazi népi demokráciát De a „fordulat évének“ zárókö­vét, a népi demokráciáért folyó harc győzelmes lezárását s egyben egy­ új korszak, a szocializmus építésének kezdetét a munkásosz­tály belső bitangjainak, a­­jobbol­dali szociáldemokraták megsemmi­sítése, a marxista-leninista, újtí­­pusú 13 meg párt­na­k, a Magyar Dolgozók Pártjának megteremtése jelentette. A munkásosztály vezető élen­járó szerepe a harcokban formá­lódott ki s vált természetessé. Azé a munkásosztályé, amelynek történelmi hivatása a kizsákmá­nyolás nélküli társadalom, a szo­cializmus megteremtése s ezzel minden dolgozó felszabadítása a városi és falusi kapitálisok járma alól. M­ost a munkásosztály a szövet­ség új formáit teremti meg a többi dolgozó réteggel: nem akármilyen összefogást, k­ánon csakis olyat, ami hozzájárul az ú­j gazdasági és társadalmi rend ki­alakításához. Szervezett formát és programot ez a szövetség éppen a köztársaság harmadik évforduló­ján, a Magyar Függetlenségi Nép­fronttal kapott. A minden demokratát, hazafit tömörítő Függetlenségi Népfront hosszú időre meghatározza népünk jövendőjét. De minden program megalkotása csak a feladatok egyik, méghozzá kisebbik része, a munka dandárja most kezdődik: meg kel valósítanuu­k a magyar nemzet további felemelkedését, a nép politikai uralmát és gazdasági virágzását biztosító igazi nemzeti programot, húsból-v­ízből való népköztársasággá kell fejlesztenünk mai köztársaságunkat. A program megvalósításának kulcsa az, hogy a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó pa­­rasz­ok, értelmiségiek és becsületes kisemberek megérjék: az ő orszá­guk, hazájuk, jövőjük épül, végre ők lettek az ország gazdái. Így is kell dolgozniok, harcolniok. Félt­sék, őrizzék sajátjukat, hozzanak érte áldozatot, ne csak a jogokból, a kötelességekből is vállalják ön­tudatosan a maguk részét. És ha ez azt jelenti, hogy a normát szi­gorúbbra fogjuk a gyárakban, mert a termelékenységet emelnünk kell, vagy azt, hogy a drága disznóhús árát megszabjuk, azt mint a legjobbjaikból odaállított kormány bölcs és hasznos intézke­dését, mint a szocializmus megte­remtésének kisebb vagy nagyobb '""'’szemét lássák. A­zt mondtuk: három évvel ez­előtt harcban született a ma­gyar köztársaság. Tegyük hozzá: most még keményebb harcban kell népköztársasággá fejlesztenünk, eddig kimagasló eredményeinket újakkal tetéznünk. Ellenségeink bőven vannak, országhatáron belül és kívül. Hogy mennyire így van, azt a Mindszenty-féle hazaárulás mutatja legjobban, a Habsburgok­kal és Esterházyakkal való paktá­­lás, a királyság, a nagybirtok és az amerikai megszállás gyal­ázatos terve. Ezért kell építenünk egységes, demokratikus Népfrontunkat, szo­cialista iparunkat és szövetkezeti mezőgazdaságunkat, korszerű, erős néphadseregünket. Ezért kell a nemzetközi méretekben dúló osz­­tályharcban a népünk szabad éle­tét kiharcoló s azt biztosító szo­cialista Szovjetúnóra, a magyar dolgozók hatalmas, leghű­bb barát­idra és a többi népi demokráciára támaszkodnunk. A kapitalizmus világválsága, amely az első szocialista állam megszületésekor, 1917-ben állandó­sult, továbbterjed. A felszabaduló Kína és más népek győzelmes sza­badságharca kongatja feje felett a halálharangot. A magyar nép feladata, hogy a pusztuló, korhadó, a nép által gyűlölt kapitaizmus he­lyén a munkásosztály vezetésével bátran építse az új, szabad és bol­dog társadalmat. A köztársaság most induló ne­gyedik esztendeje ebben a serény és dicső munkában fog eltelni 3 Benyáts Emil, Debrecen céget Ügyfelem megvenni szándékozik. Felhívom nevezett cég hitelezőit, hogy követelésüket jogvesztés terhe mellett irodámban 5 na­pon belül bejelenteni szíveskedjenek I­r. Véti Pál ügyvéd BUDAPEST VI. IZABELLA-I. 47. SZ.

Next