Néplap, 1950. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1950-05-01 / 100. szám

2 A Párt és a tömések kapcsolata népi demokráciánkban Kádár János elvtárs előadása a MDF Politikai Akadémiáján —. Az élenjáró csapat e Párt és a munkásosztály tömegeinek a dolgozó tömegeknek eleven, állandó és szilárd kapcsolata — kezdte beszédét —, a vezető erő és vezetettes kapcsolata a siker elengedhetetlen alapfeltétele a harc minden periódusában, így a szocializmus l­épése népi demo­­kráciákb­a is. Kádár elvtárs ezután Lenin és Sztálin anításait idézte a Párt és a tömegek kapcsolatának alapvető fontosságáról. Hangoztatta, hogy a mi fejlődésünk jelenlegi szakaszá­ban különösen fontos a Párt és a tömegek ka­pcsolatánal­ hel­yes meg­ítélése és megszilárdítása. Minden eddigi sikerünk és jövő fejlődésünk egyik alapvető oka, hogy Pártunk élvez, a magyar munkásosztály, a dolgozó magyar nép túlnyomó több­ségének halmát és támogatását. Azt bizonyt szocialista építé­sünk eddigi eredményei is, hogy a Pártunk és a tömegek közti kap­csolat kézséges és erős. Mégis ezen a trón helyenként még sok kívánni való van. • Egyes pártszervezeteink vezetősé­ge — és ezek száma nem is kevés — még mindig nem ismeri fel a Párt és a Hlzségek közötti ki­pesü­­st igazi jelentőségét és funkcioná­riusaink sokszor durván vétenek is e kapcsolat lenini-sz­­állni követel­ményei ellen. Erősítenünk kell kap­csolatainkat a tömegekkel azért is, mert a Pártunk előtt álló felada­tok megoldása, ötéves tervünk vég­i pártmunkában mind a pártta­gokkal, mind a pártonkívüli tömé­­gekkel való kapcsoltunk vonalán döntő jelentőségű a felvilágosítás, a meggyőzés. Pártvezetőségünk min­dig élesen fellépett az olyan funk­cionáriusok ellen, ak­ik a­­ meggyő­zés munkáját megkísérelték a pa­rancsolás módszerével helyettesíte­ni. A munkásosztály élcsapatának, hogy politikáját és célkitűzését a tö­megekkel elfogadtassa, a meggyőzés a fegyvere. Rákosi elvtárs a február 10-i Köz­ponti Vezetőség­ ülésen rámutatott, hogy a munkásosztály hatalmának megszilárdulása egyes pártszerveze­teink vezetőjné- arra a káros gya­korlatra vezetett- hogy kezdtek a meggyőzés módszeréről lemondani és helyette a tömegek vezetésénél az állami, adminisztratív eszközök a­lkalmazására és a bürokratikus módszerekre tértek át. Ezek a funk­cionáriusok mérhetetlen kárt okoz­tak és okoznak a Párt és a töme­gek kapcsolata ügyének. Kádár elvtárs kifejtette, hogy a proletárdiktatúra, a legdemokrati­kusabb államrendszer ereje első­sorban a dolgozó tömegek támoga­tásában van Ez biztosította a Bolse­vik Párt, a Szovjetunió te­jes dia­dalát is Az, hogy a széles tömegeket a meggyőzés m­ódszerével nyertük meg ügyünk támogatására, ez Pár­tunk sikereinek alapvető oka, ez Pártunk megnövekedett tekintélyé­nek és Pártunk iránt a tömegek részéről megnyilozítozó bizalomnak és szeretetnek egyik magyarázata. A tömegek meggyőzésének és a tö­­megfelvilágosításnak jelentősége megmutatja hogy a tömegek kö­zött végzett munka legfontosabbját jelenti úgy a városban, mint falun agitátoraink és népnevelőnk mun­kája. Minden ügy sikere azon mú­lik­ hogy vele a tömegekhez for­duljunk. Hogy világosan feltárjuk az akció okát, jelentőségét és kér­jük a tömegek támogatását meg­valósításához. Nincs az a nehéz fe­l­adat, néha leküzdendő kellemetlen visszásság, amelyben, ha őszintén és világosan feltárjuk a kérdést, ha igazságunkat megmagyarázzuk és megértetjük a dolgozó tömegekkel, ne követnének bennünket. Párt­­funkcionáriusaink- pártvezetősé­­geink éppen ezért, — dolgozzon az alapszerva akár üzemben, akár in­tézményeknél, akár a falun — az agitátorok és a népnevelők munká­rehajtása e kapcsolatok további erősítését és a tömegek még aktí­vabb támogatását kívánja meg. A mi Pártunkra vár az a történelmi feladat, hogy az elkövetkező évek­ben a magyar munkásságot, dolgo­zó parasztságot, értelmiségi töme­geit, hazánk népét a tömegek aktív támogatásával és közreműködésével elvezessük a kizsákmányolástól mentes, magasabbrendű társadalom­ba, a szocializmusba. Nem kétséges, hogy Pártunk a szocializmus teljes győzelmét ha­zánkban nemcsak meg akarja, ha­nem meg is fogja valósítani. Ehhez azonban Pártunknak a dolgozó tö­megek részéről az eddiginél sokkal aktívabb támogatást kell kapnia. A Párt és a tömegek egészséges kapcsolatának feltétele — hangoz­tatta Kádár elvtárs —, hogy a Párt alkalmas legyen a vezetésre, elmé­­leti színvonala megfelelő legyen és a KV február 10-i határozata értel­mében bátran éljünk a kritika és önkritika fegyverével, szilárdítsuk meg a belső pártdemokráciát. Kü­­en hangsúlyozta az alulról jövő kritika fontosságát, amely a vezetők tapasztalatát kiegészíti a tömegek tapasztalatával s így biztosítja a helyes vezetést. Hangsúlyozta a dolgozók leveleinek fontosságát, amelyek elsőrendű segítséget jelen­tenek a pártmunkában. Tömeg­kap­csolatainkat erősíti, ha funkcionáriu­saink a legnagyobb gonddal foglal­koznak ezekkel a level­ekkel, ame­lyek jórésze pártonkívüliek­től jön. Hónak a legnagyobb figyelmet szen­teljék, minden segítséget és­­ támo­­g­­ás a a­djanak meg ehhez. A Párt és a tömegek kapcsolatá­nak alapját képező kölcsönös b:za­­■omról Szóló sztálini tanításról be­szélt ezután Kádár elvtárs, majd a különböző el­hajtások veszélyére hívta fel a figyelmet. A tömegek naponta értékelik és vizsgálják a Párt politikáját, még­pedig nemcsak országosan a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének cselekedetei alapján, hanem közvetlenül a helyi párt­­szervezet vezetőségének intézkedé­sei, sőt minden egyes funkcionáriu­sunk tettei, állásfoglalása alapján értékeik és bírálják. Ezért a Párt helyes politikájától való minden he­lyi eltérés, a jobb- és baloldali el­­hal­ások egyaránt, a Pártnak oko­zott mérhetetlen káron túl, a Párt és a tömegek közötti kapcsolat egyenes rombolását jelenti. Megjegyzendő, hogy úgy a jobb­oldali, mint a baloldali elhajlások egy kis része ered csak tudatlan­ságból, a legtöbb esetben a reak­ciós erők közvetlen tevékenységére jelentkezik. Azért kell teljes következetesség­gel és erél­lyel fellépnünk a Párton belül minden jobb- és baloldali el­hajlással szemben, mert ez elenged­hetetlen harc a Párton belül jelent­kező ellenséges befolyással szem­ben és egyben híve a Párt és a tö­megek közötti erős kapcsolat továb­bi megszilárdításáért. Kádár el­vtárs ezután azt hangsú­lyozta, hogy a Párt és a­­tömegek k­apcolatánal­ sokféle formája van, valamennyit erősíteni és fejleszteni kell. E tekintetben a legfontosabb a Párt vezető szerepének biztosítása a szakszervezetekben és minden tö­megszervezetben. Különösen hang­súlyozta az új, egységes ifjúsági szervezet és a megalakulandó taná­csok szerepét a Párt és a tömegek kapcsolatának még szorosabbra fű­zésében-A magyar munkásosztály, a ma­gyar dolgozó nép ezekben a napok­ban r. nemzetközi munkásság har­cos seregszemléjének, május elseje nagy napjának megünneplésére­­ ké­szül. Az ünnepi készülődésben dön­tő szerepe van a tettekkel, a szo­cialista építés cselekedeteivel való ün­neplésnek. Dolgozó’n': éb er.járó s:*-ginek szocialista f­rankevsz*eny­­iben tett felajánlásai mutatják * magyar dolgozók megváltozott vi­szonyát a munkához. Valóban kialakulóban van nálunk az új munkásosztály, az új, megvál­tozott dolgozó parasztság és az új értelmiség. Mindinkább kifejezésre jut az a mérhetetlen alkotó erő, amely a magyar dolgozó tömegek­ben kibontakozóban van, amióta a magyar munkás, a dolgozó paraszt és az értelmiségi dolgozó egykép­pen érzi, hogy az ország az övé és önmagának a kéz. A magyar dolgozók a Magyar Népköztársaságot saját államuknak érzik és ebben az államban más­kép tudnak dolgozni, mint régen. A tömegek viszonya az államhoz, a rendszerhez ma gyökeresen más, mint régen, a felszabadulás előtt volt. És ez teljesen indokolt is. Teljesen érthető, hogy minden be­csületes dolgozó csak gyűlölettel és elkeseredéssel nézett a Horthy-Ma­­gyarország tőkés, földesúri államá­ra, társadalmára és annak minden intézményére. De a Magyar Népköztársaság gyökeresen más állam. A mi álla­munk minden intézménye a dolgo­zó parasztsággal szövetséges mun­kásosztály hatalmát képviseli. A mi államunk feladata a reakció erőit elnyomni, a dolgozók érdekeit vé­delmezni és a szocializmus építését szolgálni és védelmezni. Dolgozó népünk ezt érzi, tudja és ezért van az, hogy amilyen módon az állam gyökeresen más, ugyanolyan módon alapjában megváltozott a dolgozók viszonya ehhez az államhoz. Ez a magyarázata annak, hogy olyan munkások, dolgozó parasztok, akik a múltban megrugdosott, jogfosz­­tott páriák voltak, tudatlanságban tartva, ma, mint felszabadult dol­gozók, mint a munka hősei, nagy­szerű újítók, sztahanovisták, mint mindnyájunk büszkeségei jelentkez­nek és megmutatják, milyen nagy alkotásokra képesek Ma a munkás ura a gépnek, a technika és az újí­tások felé fordul a figyelme és nemsokára ura lesz a technikának is. Töri a fejét az újításokon, fel­­fedezi őket, mert serkenti őt, hogy önmagának, családjának, saját álla­mának erejét, gazdaságát gyarapítja vele. Ma a termelőcsoportban a szocia­lizmust építi a falu élenjáró pa­rasztsága. Új kultúrnövényekkel kí­sérletezik, rizst, gyapotot termel, újításokon, jobb munkamódszere­ken töri a fejét, a jobb, gazdagabb termésért. Tudja jól, hogy önma­gának, családjának és saját álla­mának gazdaságát növeli munkájá­nak minden eredménye. Egyéni és társadalmi érdekek egysége Az államhoz és a rendszerhez való új viszony bár szélesen kibon­takozott, örvendetes és gyors fejlő­dést mutat, de még nem teljesen végbement folyamat. A Párt egyik legfontosabb feladata a legközelebbi szakaszban, annak tudatosítása, hogy nálunk már létrejött a dolgo­zók egyéni érdekének és a társadal­mi érdekeknek egybeesése. Kádár elvtárs ezután arról be­szélt, hogy amíg a kapitalista tár­sadalomban a dolgozó ember egyé­ni érdeke és a kapitalista társada­lom érdeke szöges, kibékíthetetlen ellentétben vannak, a mi szocializ­must építő társdalmunkban már most is mind fokozottabb mérték­ben a dolgozók egyéni érdeke és a társadalom érdeke egybeesik. Ezt kell tudatosítanunk a dolgozó nép egészében. A mi dolgozó tömegeink mai fel­nőtt nemzedéke a kapitalista társa­dalom neveltje volt. A kapitalista ideológia maradványai, a kispolgári csökevények az egyes emberek tu­datában még élnek és hatnak. Nekünk komolyan hozzá kell lát­nunk, hogy eleven érvekkel és való­ban tömegharccal felvegyük a küz­delmet a kispolgári előítéletek el­len. Rákosi elvtárs közvetlenül a fordulat után, 1948 januárjában már így jelölte meg a feladatot a Ma­gyar Kommunista Párt funkcioná­riusainak értekezletén: „Ennek a konferenciának egyik feladata az, hogy tudatosítsa Pár­tunk útján azt az alapvető válto­zást, hogy az egész munkásosztály, az egész magyar demokrácia felis­merje, hogy itt alapvető változás­ról van szó és hogy ennek folytán meg kell változnia a munkásosztály Kádár elvtárs hangoztatta, hogy a nagyszerű eredmények mellett még mindig van javítani való a gyárakban is a munkafegyelem te­rén. A becsületes dolgozók felhábo­rodással látják, hogy még mindig vannak helyek, ahol csalnak a nor­mával, válogatnak a munkadarabok között és anyagpocsékolással, selejt­­termeléssel károsítják meg egyesek a közösséget. Magyarul mondva: lopják a nép vagyonát. Tudják a becsületes dolgozók, hogy a hanya­gok és lusta napl­opok helyett ne­kik kell dolgozni, hogy a norma­­csalók az ő rovásuk­ra csalnak. Tud­ni kell, hogy akik a drága nyers­anyagot pocsékolják és szemétbe dobják, azok a becsületes dolgozó­kat, népünket és államunkat káro­sítják meg. A becsületes dolgozók mindig mérgelődnek és fel vannak háborodva, ha ilyesmit látnak, de még valahogy nem lépnek fel elég aktívan ebben a kérdésben. Pedig itt is a tömegek aktív segítségére van szükség. A dolgozók maguk te­gyék szóvá bátran és nyíltan, ne befolyásoltassák magukat valami­­lyen hamis előítélettel, mert ők a szocializmus ügyét képviselik. Eb­ben a felvi­ágosító és jobb munka­­fegyelemre nevelő munkában párt­szervezeteink mellett igen komoly szerep vár a szakszervezetekre. Véget kell vetni a szakszerveze­tekben, a szakszervezetek egyes he­lyi szerveiben még meglévő mara­­diságnak. Helyenként bizony még előfordul, hogy a szakszervezeti funkcionárius, sőt néha pártfunk­­­cionárius is tud a normacsalásról és nem lép fel ellene. Előfordul he­lyenként, hogy osztályöntudat nél­kül­ dolgozók csak­ ezt a normát tartják jónak. V­égte­jesít­ménnye! 200 százalékot lehet csinál­ni és­­ a szakszervezeti funkcio­nárius bólogat hozzá. Ennek meg kell változnia. Munkaidejével, tu­dásával, a rábízó­­­géppel, anyag­gal mindenki úgy bánjon, mint a köz vagyonával és úgy használja fel őket, ahogy azt a szocializmust épí­tő népünk érdeke megkívánja. Az állammal szembeni új viszony általános érvényre juttatása kell hogy jelentkezzen abban a kérdés­ben is, hogy falun, amikor az egyes ember adófizetéséről vagy a ter­­ménybegyűjtésnél teljesítendő köte­­lez­.Végről van szó, legyen tudatá­ban mindenki, hogy a munkások és parasztok államáról van szó, a dol­gozók összességével szemben telje­síti az illető kötelezettségét. Aki ma az állammal szembeni kötelezettsé­gének nem tesz híven eleget, az hátráltatja az utak, a vasút, a vil­lamosítás- az iskolaépítés, a mező­gazdaság fejlesztésének ügyét. — Amennyire erény volt, vagy lett volna Horthy fasiszta államával szemben az adó be nem fizetése, any­­nyira bűnné változott az ma a mun­kások és parasztok államával szem­ben. Ma, amint a munkások látják, hogy munkájuk gyümölcse az övék lesz, úgy a falun is nyugodtan hi­vatkozhatnak arra, hogy a befize­tett adó a dolgozók érdekeit szol­­­­gálja. Azzal az állammal szembeni a beállítottságának a termeléshez." Meg kell mondanunk, hogy ezt a feladatot még nem végeztük el a maga egészében. Ez a feladat még jelentős részben megvalósításra vár. A munkások összeségében tudatosí­tani kell, hogy a munkához való új viszonynak a kialakításába valamennyi dolgozó személyileg is érdekelve van. kötelességteljesítést jelent ez ma, amely ugyanakkor, amikor megkö­veteli az állami fegyelmet minden­kitől, bevételeiből gondoskodik a falu dolgozóinak megsegítéséről gépállomások építésével, a villany­világítás bevezetésével, utak, vas­utak építésével, műtrágyasz­állítás­sal, nemesített vetőmag, tenyész­állatok biztosításával és ezerféle más módon.­­ Az államhoz és a rendszerhez való új viszonynak jelentkeznie kell a legkülönbözőbb egyéb terüle­teken is. Ezelőtt a kapitalista világ­ban a dolgozók természetesen nem szívesen fordultak a rendőrhöz, de ma a rendőr és minden állami kö­zeg a dolgozókat védi. Például a rémhírterjesztők, uszítók ellen hoz­zájuk lehet fordulni segítségért. Vagy miért tűrik azt a vallásos érzésű emberek, asszonyok, hogy titokban új háborúra spekuláló re­akciós egyházi személyek vallásos összejövetelek, vagy látogatások ürügyén sokszor saját házastársuk, családjuk, dolgozó testvéreik, népük és hazájuk ellen uszítsák őket? A dolgozók mindenkitől megköve­telhetik, hogy akiket a mi álla­munk véd, akiknek megélhetést nyújt, akik a magyar dolgozók ál­tal termelt javakat fogyasztják és abból élnek — legyenek akár vi­lági, vagy egyházi személyek —, azok ne uszítsanak ellene, hanem viseltessenek tisztelettel hazánk al­kotmánya és törvényei iránt, nép­köz­társaságunk, a munkások és pa­rasztok állama iránt. Pártaktivistáink, párttagjaink, munkásosztályunk, a magyar dolgo­zó­­milliók érezzék át, hogy *m‘‘' kérdés, a népi demokratikus állam».» - hoz való új, szocialista viszony ki­­fejlesztése és a tömegek nagyobb aktivitása nálunk ma a gyorsabb előrehaladás fő feltétele. Kádár elvtárs hangoztatta, hogy ha a dolgozók egész tömege felis­meri: az állam az övék, s ennek megfelelően egész tömegükben az aktív cselekvés terére lépnek — ugrásszerűen­ meggyorsul hazánk­ban a szocializmus építése. Ezután így folytatta: Mennél jobbak a­zért kapcsolatai a tömegekkel, an­nál könnyebb nagy alkotó, építő munkánk elvégzése és annál nehe­zebb az ellenség dolga. A kisajátított kapitalisták és nagybirtokosok, a kulákok és min­den rendű és rangú burzsoá és re­akciós elem, ha manapság már lep­lezetten is, de annál elkeseredet­tebben harcol a magyar dolgozó nép ellen. A reakciós támadások min­denkori szétzúzása és megsemmisí­tése csak a Párt és a tömegek leg­szorosabb kapcsolatának, a Párt és a tömegek közös harcának útján fog nekünk sikerülni, de ezen az úton biztosan sikerül. A Párt és a tömegek kapcsolatá­nak alapját képezi Pártunk pro­gramja, amelyet a nép sajátjának vall — mondotta Kádár elvtárs — és összeforrasztja a Pártot a töme­gekkel a békéért vívott elszánt küzdelem. » A politikai lehilfgottító munka jelentőségéről Az öntudatos dolgozó tömegek segítségével javítsuk meg a munkafegyelmet 1950 ÁPRILIS 50, VASA­RRA A béke védelmére követ bennünket az egész magyar nép! Az a hallatlan lelkesedés, amely­­lyel a magyar dolgozók pártállásra, foglalkozásra, nemre, korra való te­kintet nélkül tömegesen írják alá a békekonferencia határozatát és hoz­zák létre a békevédelmi bizottságo­kat üzemekben, lakónegyedekben é­­falvakban, mutatja, hogy a magyar nép a béke védelmében és a háborús gyuj­to­latok elítélésében mennyire egységes. Fényesen igazolja e moz­galom pár napja is Rákosi el­vtár­’ szavait, hogy a béke véde­mény!. kérdésében Pártunkkal van és kö­vet bennünket az eg­is­ tv. nép A béke védelmére k­.b­­.­­ako­­zó, hatalmas társadalmi mozgalom, a békevédelmi bizottságok ezrei újabb szoros kapcsolatot jelentenek Pártunk és a tömegek között. Április 4. ragyogó ünnepe meg­mutatta, hogy a felszabadult, saját boldog jövőjét építő nép és a har­cait vezető Párt egybeforrott — mondotta. Végül Kádár elvtárs a hallgató­ság viharos tapsa és éljenzése kö­­zepette azzal fejezte be előadása. Párosukat és népünket összefűzik a dicsőséges Szovjetunió és népünk atyai barátja, a nagy Sztálin iránti hála is­­■zsretet s a Rákosi elvtárs, népünk bölcs, harcos vezére iránti szeretet magasztos érzését

Next