Néplap, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

1910 SZEPTEMBER. 1. FENTEK Tovább fokozódik megyénkben a termelőszövetkezet fejlesztési mozgalom A k­ishegyesi ,, Táncsics“ új belépői között 13 középparaszt­ban Hajdú-Biharban napról-napra fo­kozódik a termelőszövetkezeti moz­galom fejlődésének lendülete. A kö­zépparasztság köreiben is egyre na­gyobb az érdeklődés, már csopor­tosan lépnek be a termelőszövet­kezeti csoportokba, mint az a kis­­hegyesi „Táncsics” csoportnál is történt. Kishegyesen megbeszélést tar­tott 35 egyénileg gazdálkodó család és elhatározták, hogy rátérnek a föld társas megművelésére. A közeli „Alkotmány”, a nagyhegyesi „Mi­csurin” és a kishegyesi „Táncsics" termelő­csoportok népnevelőinek jó munkája megérlelte a maga gyü­mölcsét. A „Táncsics’’-nak két középpa­raszt tagja volt eddig és ez a szám az új belépőkkel úgy alakult, hogy a csoportban most már 15 kö­zépparaszt van. Egyszerre 13 középparaszt kérte felvételét. A csoport örömmel vette tagjai sorába a következő középparaszto­kat: Kalló Józsefet, Nagy Jánost, Kovács Istvánt, Berecz Gábornét, Brámer Lászlót, Kovács Jánost, Armós Ferencet, Gsige Istvánt, Ke­rekes Györgynét, Elek Gábort, Grill Andrást, Szilágyi Istvánt. A 21 hol­das Armós Ferenc elmondotta, hogy ők figyelték a csoportok munkáját, látták hogyan gyarapodnak, erő­södnek. A nagyüzemi gazdálkodás előnyei hogy segítik a csoportok munkáját, aratáskor is több volt a termés. Meggyőződtek arról, hogy a parasztság fejlődését csak a termelőcsoportok útján lehet elérni, ezért léptek be ők is. Hiába áskálódik Polgáron a kulák Polgár községben jó népnevelő­­munkát végeztek a tszcs-tagok. A csoportok tagjai versengtek, hogy ki tud több dolgozó parasztot meg­győzni és bevinni a csoportba. Ki­tűnő munkát végeztek az agitáció során és egy napon 48 új belépőt szerez­tek. A jó felvilágosító munkában élen­jártak Dobos Lukács, aki 8, Zöldi Sándorné, Murvai Sándor, akik 7­ 7 új belépőt szereztek a csoportnak jó agitációs munkájukkal. A termelőszövetkezet nagy meg­erősödését természetes, hogy vicso­rogva nézik a kulákok és igyekez­nek gátolni a dolgozó parasztság áramlását a szövetkezet felé. Rá­galmaznak, áskálódnak, de ered­ménytelenül. Bacsai Gáspár kulák, ivótt csendőr is megpróbálta lebe­szélni a csoportba lépésről Nemes­­Jánost és így beszélt: — Na, úgy hallom, hogy te is­­cseléd akarsz lenni a csoportban, oszt még majd a nevedet is az új­ságba teszik... Ne menj te a cso­portba, nem leszel a magad em­bere! Nemes János ismeri jól a kulákok gonoszságát, nem is ült fel az ás­kálódó szónak. Este a csoport gyű­lésén beszámolt arról, mit beszélt a kulák. Leleplezte az ellenséget és utána megfogadta, hogy még foko­zottabb erővel dolgozik a szövet-­­kezeti mozgalom fejlesztésén. Nagyon helyesen járt el Nemes­­János, így kell leleplezni a dolgozó nép ellenségeit és fokozni a felvilá­gosító munkát, hogy minél több dolgozó paraszt léphessen be a ter­­melőcsoportokba. A jó felvilágosító munka eredménye A sárándi „Dózsa” termelőszövet­kezeti csoportnál az őszi fejlesztési mozgalom kezdetben nem haladt jól és az Alkotmány ünnepére is csak 11 új belépő családot tudtak bejegyezni. Az eredmény után a csoportértekezlet elhatározta, hogy megjavítja agitációs munkáját és szélesebb körben viszi a felvilágo­sító szót. A jó munkának nem is maradt el az eredménye, mert az­óta 36-ra emelkedett az új belépő családok száma, száz hold földet vittek a csoportba. A „Dózsa” a si­ker után nem állt le, nem elégedett meg azzal, hogy megkétszerezte tagjai számát, tovább viszi az agi­­tációt, és a tegnapi napon is 6 új belépő családot jegyeztek elő, aki­ket a tagosítás befejezés© után vesznek fel a csoport tagjainak so­rába. Szerte a megyében így halad a csoportok erősítése, a lemaradt­­cso­portok felzárkóznak az élenjárók­hoz. Az őszi munkát megerősödve munkaerőben, termőföldben gazda­godva kezdik megyénk termelőszö­vetkezeti csoportjai. Meg kell érteni, hogy nem biztosítható tovább az előrehaladás a ki­spar­cellákon Vasárnap, 27-én délután szövetkezetünk régi és harminc újonnan belépett zajje, rádióelőadásra gyűlt össze a csoport kultúrtermében A rádió délután 4 órakor kezdte meg közvetítését. Dögei Imre, a most Szovjetunióban járt parasztküldöttség egyik vezetője beszédét közvetí­­tette a rádió. Beszédében a Szovjetunió kolhozainak eredményét ismertette, rá­mutatott a nagyüzemi gazdálkodás előnyeire. Meg kell értenünk, hogy nem biztosítható további fejlődésünk kisparcellákon, mert nem tudnánk lépést tartani a szocialista fejlődéssel. Országunk, népünk fejlődése megkívánja, hogy megszűnjenek a keserves küszködést jelentő kis par­cellák s a dolgozó parasztok az önkéntesség útján termelőszövetkeze­tekbe tömörülve járuljanak hozzá szocialista mezőgazdaságunk kiépít­­­séhez. A rádióelőadás meghallgatására népnevelőink sok,­­még kívülálló kis- és középparasztot gyűjtöttek egybe, akik még eddig húzódoztak a szövetkezettől. A rádióbeszéd befejeztével úgy a tagok, mint a még kívülállók jól megvitatták egymás között a szövetkezet fejlesztés kérdését. Kis szünet után Borányi István tszcs elnök rövid beszámolójában ismertette a csoport eddigi működését, eredményeit, majd hozzászólások következtek: Ifjú Fórián József, Nemes Sándor, Kiss János szólok hozzá elő­ször. Aztán Kovács Antal, aki hét hold földjével most lépett be a szö­­vetkezetbe, elmondta, hogy bár már két évvel ezelőtt szövetkezeti tag lett volna, akkor most ő is magáénak mondhatná azt a sok szép ered­ményt, melyet a csoport elért. Hozzászólása végén felhívta a jelenlevő, még ingadozó kisparasztokat, hogy ne húzódjanak el a belépéstől, ha­nem itt van az idő, még be lehet lépni a termelőcsoportba. Magyar Zsigmond volt parasztpárti képviselő 8 katasztrális hold földjével lépett be és kijelentette, hogy együtt fog harcolni, dolgozni a régi csoportlapokkal. Szövetkezetünk fejlesztésén keresztül hozzájárul szocialista mezőgazdaságunk kiépítéséhez. Nagyüzemi gazdálkodásunk helyességét, fontosságát lassan, de biz­tosan minden dolgozó belátja s önkéntes belépés alapján az apró par­cellák átformálódnak s beleilleszkednek: a szövetkezeti, nagyüzemi gaz­dálkodás keretébe, KERESZTESI SÁNDOR bellegelői ..Lenin“­tszcs. Felkészültek az őszi munkákra a hajdú-bihari állami gazdaságok Hajdú-Bihar megye állami gazda­ságai felkészültek az őszi mezőgaz­dasági munkák sikeres elvégzésére. Minden gazdaság a pártszervezet vezetésével, irányításával ütemter­vet dolgozott ki, amely a rendelke­zésre álló lehetőségek figyelembe­vételével pontosan meghatározza a vetés, a mag alá szántás, a mély­szántás határidejét. Az ütemtervek kidolgozásánál úgy az állami gazdaságok, mint azok üzemegységei már figyelembe vet­ték a tavaszi, nyári munkák tapasz­talatait, ahol főképp az volt a hiá­nyosság, hogy igen költséges volt a termelés. Az új ütemtervek be­állításánál már ennek kiküszöbölé­sére fordították a legfőbb figyelmet, feladatként jelölte meg az önkölt­ségcsö­kkentést, a rendelkezésre ál­­l gépi eszközök tökéletes kihaszná­lását, valamint a munkák pontos és észszerű megszervezését. Az állami gazdaságok hajdú-bi­hari alközpontja ezeket az ütemter­veket felülvizsgálja és ha szüksé­ges, saját munkaterve alapján ki­egészíti. Általában, ahogy már a ter­vekből kitűnik, az állami gazdasá­gok egymással versenyezve az ősziek alá való szántást szeptember 15-ig, a vetést október 1-ig, amely­­szántást legkésőbb november 20-ig befejezik. Az őszi munkák megindításaként a heverő szántás máris teljes erő­vel folyik a gazdaságok területén. Sőt, legutóbbi jelentések szerint a darvasi állami gazdaság elsőnek a megyében már be is fejezte ezt a munkát. Igen előrehaladt még a keverőszántás menete a komádi, biharkeresztesi állami gazdaságok­ban, ahol egy-két napon belül szin­tén teljesítik az előirányzatot. Több állami gazdaságban — mint Böször­ményben is — azonban lemaradások vannak. Ezeken a helyeken gyorsí­tani kell a munkák menetét. Értük is hullott a szovjet katonák vére Pár nappal ezelőtt 22 kacagó, vi­dám gyermek indult útra Komádi községgől Salgótarján-Rónabányá­­ra a hűs hegyek közé. 22 munkás és paraszt gyerek, akik jó tanulá­sukkal érdemelték ki az üdü­lést. Ezek a kis úttörők, akik most vidáman töltik idejüket a csodaszép környezetben, a múltban álmodni sem mertek volna nyaralásról, aho­vá most minden anyagi megterhe­lés nélkül, díjmentesen mentek el és ahonnan testileg megerősödve. Szellemileg felfrissülve térnek visz­­sza s új erővel látnak hozzá a ta­nuláshoz. Gondoskodó szeretettel veszi kö­rül minden és mindenki a gyerme­keket. A Párt, amely számukra megadta a tanulási és nyaralási le­hetőséget s az egész népi demokrá­cia úgy óvja, neveli, félti őket, mint legdrágább kincseit. Ezek a kisfiúk és kislányok mind tudják, hogy jó életüknek alapjait a szovjet katonák vére hullása rak­ta le, akik életüket áldozták a dol­gozó nép gyermeke jobb jövőjé­ért és boldog életéért. Hollósi Béláné MNDSZ sajtófelelős, Kanadi. a Ha itt ülsz velük szemben a me­gyei tanács elnöki szobájában és Klenczner József, Kathi Zsigmond, Szathmári István és a többi paraszt küldött szavait hallgatod, önkénte­lenül is az jut eszedbe, hogy ezek az emberek egy néhány héttel ez­előtt a dicsőség földjén jártak. Is­merkedtek a szovjet ember, a szov­jet kolhozparaszt életével, szocialista mezőgazdaságukkal, melynek nyom­­dokán már itthon is az új élet felé fordul a mi parasztságunk. De egy­úttal arra is gondolsz, hogy ebbe a terembe még néhány évvel ez­előtt a dolgozó embernek nem volt joga belépni — ma pedig a megyei tanács meghívására. Fábián és Nagy elvtársak, a megyei bizottság tagjainak jelenlétében egyszerű dol­gozó parasztok, tszes tagok ülnek itt és beszélnek a szovjetunióbeli útjukról és élményeikről. Beszélgetnek. Kolhozok, szovhozok elevenednek meg. Az ukrajnai Budgyonnij kolhoz, ahol hektáron­ként 50 mázsa búzát termelnek, a Vorosilov kolhoz, ahol 9 kilóra is megnő egy szőlőfürt. Aztán korunk nagy alkotóiról, a szovjet emberek­ről beszélnek- Klenczner József azt meséli, hogy az egyik moszkvai áruházban, mikor kérdezősködés út­ján sem tudott zöldágra vergődni, az egyik szovjet lány fején lévő kendőre mutatott, hogy arra volna szüksége. A szovjet fiatal először nem értette, hogy mit akar, de mi­kor a lépcsőn lefelé haladt, lelke­sedve szaladt utána, karonfogta, fel vezette a kendőosztályra, ahol szebbnél szebb kendőket tettek tu­catszámra elébe. Szathmári elvtárs, a hencidai gép­állomásról azt meséli el, hogy ami­kor a moszkvai földalattiban jár­tak, mely a világ egyik legcsodála­tosabb alkotása, ott is talá­koztak­ ezzel a rendkívüli kedvességgel. Amikor az ott utazó szovjet embe­rek megtudták, hogy magyar dele­gációról van szó, körülutaztatták őket a vonalon, megmutogatták a csodálatos szépségű, tiszta márvány­ból készült állomásokat. Később arra terelődik a beszéd, hogy a Szovjetunióban szerzett él­ményt, tapasztalatot a parasztküldöt­tek széles körben ismertetik a dol­gozó parasztsággal. Minden faluban, sőt tanyaközpontban előadást tar­tanak, ahol beszámolnak élmé­nyeikről, a szovjet mezőgazdaság nagyszerű fejlődéséről. Első előadá­sukra már vasárnap sor kerül­ Haj­­dúbagoson Klenczner József, Debre­cenben Tukacs János■ Polgáron Ancsám Mihály, Tápén Szathmári László, Tiszacsegén Gulyás József, Berettyószentmártonban Kathi Zsig­mond, Bagamérban Kovács Sándor beszél a falu embereivel. A paraszt­­küldöttek Fábián és Nagy elvtárs szavai után megígérték, hogy azt a hatalmas kincset, tapasztalatot, amit összegyűjtöttek, átadják paraszttár­saiknak. Parasztkülldettek a Megyei Tanács székházában így láttam a kolhozcsalád magánéletét A böszörményi pártbizottság eme­let szobájába beragyog a nap­fény. Kathi Zsigmond 14 holdas kö­zépparaszt megtöröli gyöngyöző homlokát. (Csak most jött meg Bó­déról, ahol 51 tagot szervezett be a Zaja tszcs-be.) Leveti a rá,apadt sárga vászonkabátot — közelebb ül az asztalhoz. Beszélgetünk. Mint a — Micsurinszk városiban, a mi­­csurinszki körzetben tett látogatá­sunk során — kezdi elbeszélését — bőven nyílt alkalmam megismer­kedni a szovjet kolhozparasztok ma­­gánéletével is. Tanulmányútunk harmadik napján a Lenin kolhoz­ban. Pjotr Alexandrovicsnál, a kol­hoz állattenyésztőjénél, valamint Natalja Ruskovinánál,­ a kolhoz egyik fejőnőjénél tett látogatásunk során végkép meggyőződtem arról, hogy ezen a téren is példaképpen állanak előttünk a szovjet emberek. A kolhozistáknak kiegyensúlyozott, boldog családi életük van. Az öre­geket különösen megbecsülik. . . Már a kolhozban feltűnt ne­kem, ahol aránylag sok öreg van, hogy milyen szeretettel veszik kö­rül ezeket az embereket- Kedvenc kérész­­nevükön szólítják, kikérik tanácsaikat. De Pjotr Alexandro­­vicsnál még inkább szemtől szembe láthattam, hogy ez mennyire élő és igaz. A családban még élt az asz­­szony 82 éves édesapja. A magas kora ellenére is rendkívül fürge­mozgású aggastyánt minden étke­­zésnél az asztalfőre ültették, ő me­rített először a feltálalt ételekből. Ezenkívül nem volt a családnak parasztküldöttség egyik tagja, kint járt a Szovjetunióban. Rengeteget látott, tapasztalt az élenjáró, boldog emberek országában- Szívesen is magyaráz élményeiről- A kolhozok gazdagsága, igen fejlett technikája mellett különösen arról mond leg­többet, hogy milyen a szovjet em­ber magánélete a kolhozokban, egyetlen tanácskozása sem, ahol ne kérték volna ki az öreg véleményét. Az öregek szeretetén túl a család nevelésére is rendkívül nagy gon­dot fordítanak. A gyermekeket, míg a felnőttek dolgoznak, napközi ott­honokba viszik, ahol gondoskodnak ellátásukról és szórakoztatásukról. Később középiskolákba, főiskolákba íratják, ahol ösztöndíjjal tanulhat­nak- A napközi otthonok gyönyö­rűen vannak felszerelve. Itt meg­kérdeztük az egyik ápolónőt, hogy meddig tartózkodhatnak ott a gyer­mekek. Azt felelte, hogy az telje­sen a szülők gondja, akkor hozzák be és viszik ki a gyermeket, ami­kor nekik tetszik. Bezzeg nálunk hányszor mondogatták (persze a reakció ösztökélésére), hogy a gyer­mekeket elveszik a szülőtől s úgy nevelik. Ez szemenszedett hazugság­ A gyermeknevelés ilyenfokú meg­szervezése sok gondtól mentesíti az anyát. Biztosan, nyugodtan dolgo­zik, jó helyen tudja gyermekét. Legboldogabb örökség a kolhozgazdaság örökösödési jog is van a szovjet családokban. A szovjet kolhozokban, ha az apa, vagy anya meghal, a gyermekek éppúgy, mint nálunk, örökítik a házat s az összes ingó­ságokat. Az örökség körül nincs semmi vita. A kolhoztagoknál nem a magántulajdon, de az egész bol­dog élet, az új generáció előtt álló ragyogó jövő a legnagyobb örök­ség. Érdekes, hogy veszekedés kolhoz­családoknál soha sincs. Ha „vitat­koznak“ is, az mindig a körül fo­lyik, hogy lehetne egyes kérdéseket szakszerűbben megoldani, hogy le­hetne emelni a termelékenységet Natalja Ruskovina például mikor nála jártunk, nevetve mesél hogy hosszú heteken kereszti^^^É tarkozol: Olga Lépcsők . Hí 1® Hl ' ' H hozc.'a’ád ® ól. szórón ruházkod k. H jövedelem biztosítja o® W­­ásunk során pedig lást ® minden egy­es család ....^^^H ruhája is van. Szórakozásra^^® nyi lehetőség van a kolhozt^^H nak. Délután, munka után^H terem, klub, este színház^® cirkusz áll rendelkezésükre.^® hozisták szeretnek is szórakc® gadni­ A házkörüli teendők® zése után az egész kolho® mint Natalja Ruskovlniékiy láttuk, felkerekedik, meg na­­­rkusz legfrissebb­­előadását a vetítőterembe látogatnak , tán este 9—10-ig rádiórea­gátunk. Nem ismenk a bi® ságot, gondtalanul.­ bőidet® Így láttam a kolhozcsalá® életét, . .4 szovjet kolhozcsalád etetésiek alapja « szeretet és « megbecsülés

Next