Néplap, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
1910 SZEPTEMBER. 1. FENTEK Tovább fokozódik megyénkben a termelőszövetkezet fejlesztési mozgalom A kishegyesi ,, Táncsics“ új belépői között 13 középparasztban Hajdú-Biharban napról-napra fokozódik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének lendülete. A középparasztság köreiben is egyre nagyobb az érdeklődés, már csoportosan lépnek be a termelőszövetkezeti csoportokba, mint az a kishegyesi „Táncsics” csoportnál is történt. Kishegyesen megbeszélést tartott 35 egyénileg gazdálkodó család és elhatározták, hogy rátérnek a föld társas megművelésére. A közeli „Alkotmány”, a nagyhegyesi „Micsurin” és a kishegyesi „Táncsics" termelőcsoportok népnevelőinek jó munkája megérlelte a maga gyümölcsét. A „Táncsics’’-nak két középparaszt tagja volt eddig és ez a szám az új belépőkkel úgy alakult, hogy a csoportban most már 15 középparaszt van. Egyszerre 13 középparaszt kérte felvételét. A csoport örömmel vette tagjai sorába a következő középparasztokat: Kalló Józsefet, Nagy Jánost, Kovács Istvánt, Berecz Gábornét, Brámer Lászlót, Kovács Jánost, Armós Ferencet, Gsige Istvánt, Kerekes Györgynét, Elek Gábort, Grill Andrást, Szilágyi Istvánt. A 21 holdas Armós Ferenc elmondotta, hogy ők figyelték a csoportok munkáját, látták hogyan gyarapodnak, erősödnek. A nagyüzemi gazdálkodás előnyei hogy segítik a csoportok munkáját, aratáskor is több volt a termés. Meggyőződtek arról, hogy a parasztság fejlődését csak a termelőcsoportok útján lehet elérni, ezért léptek be ők is. Hiába áskálódik Polgáron a kulák Polgár községben jó népnevelőmunkát végeztek a tszcs-tagok. A csoportok tagjai versengtek, hogy ki tud több dolgozó parasztot meggyőzni és bevinni a csoportba. Kitűnő munkát végeztek az agitáció során és egy napon 48 új belépőt szereztek. A jó felvilágosító munkában élenjártak Dobos Lukács, aki 8, Zöldi Sándorné, Murvai Sándor, akik 7 7 új belépőt szereztek a csoportnak jó agitációs munkájukkal. A termelőszövetkezet nagy megerősödését természetes, hogy vicsorogva nézik a kulákok és igyekeznek gátolni a dolgozó parasztság áramlását a szövetkezet felé. Rágalmaznak, áskálódnak, de eredménytelenül. Bacsai Gáspár kulák, ivótt csendőr is megpróbálta lebeszélni a csoportba lépésről NemesJánost és így beszélt: — Na, úgy hallom, hogy te iscseléd akarsz lenni a csoportban, oszt még majd a nevedet is az újságba teszik... Ne menj te a csoportba, nem leszel a magad embere! Nemes János ismeri jól a kulákok gonoszságát, nem is ült fel az áskálódó szónak. Este a csoport gyűlésén beszámolt arról, mit beszélt a kulák. Leleplezte az ellenséget és utána megfogadta, hogy még fokozottabb erővel dolgozik a szövet-kezeti mozgalom fejlesztésén. Nagyon helyesen járt el NemesJános, így kell leleplezni a dolgozó nép ellenségeit és fokozni a felvilágosító munkát, hogy minél több dolgozó paraszt léphessen be a termelőcsoportokba. A jó felvilágosító munka eredménye A sárándi „Dózsa” termelőszövetkezeti csoportnál az őszi fejlesztési mozgalom kezdetben nem haladt jól és az Alkotmány ünnepére is csak 11 új belépő családot tudtak bejegyezni. Az eredmény után a csoportértekezlet elhatározta, hogy megjavítja agitációs munkáját és szélesebb körben viszi a felvilágosító szót. A jó munkának nem is maradt el az eredménye, mert azóta 36-ra emelkedett az új belépő családok száma, száz hold földet vittek a csoportba. A „Dózsa” a siker után nem állt le, nem elégedett meg azzal, hogy megkétszerezte tagjai számát, tovább viszi az agitációt, és a tegnapi napon is 6 új belépő családot jegyeztek elő, akiket a tagosítás befejezés© után vesznek fel a csoport tagjainak sorába. Szerte a megyében így halad a csoportok erősítése, a lemaradtcsoportok felzárkóznak az élenjárókhoz. Az őszi munkát megerősödve munkaerőben, termőföldben gazdagodva kezdik megyénk termelőszövetkezeti csoportjai. Meg kell érteni, hogy nem biztosítható tovább az előrehaladás a kisparcellákon Vasárnap, 27-én délután szövetkezetünk régi és harminc újonnan belépett zajje, rádióelőadásra gyűlt össze a csoport kultúrtermében A rádió délután 4 órakor kezdte meg közvetítését. Dögei Imre, a most Szovjetunióban járt parasztküldöttség egyik vezetője beszédét közvetítette a rádió. Beszédében a Szovjetunió kolhozainak eredményét ismertette, rámutatott a nagyüzemi gazdálkodás előnyeire. Meg kell értenünk, hogy nem biztosítható további fejlődésünk kisparcellákon, mert nem tudnánk lépést tartani a szocialista fejlődéssel. Országunk, népünk fejlődése megkívánja, hogy megszűnjenek a keserves küszködést jelentő kis parcellák s a dolgozó parasztok az önkéntesség útján termelőszövetkezetekbe tömörülve járuljanak hozzá szocialista mezőgazdaságunk kiépítséhez. A rádióelőadás meghallgatására népnevelőink sok,még kívülálló kis- és középparasztot gyűjtöttek egybe, akik még eddig húzódoztak a szövetkezettől. A rádióbeszéd befejeztével úgy a tagok, mint a még kívülállók jól megvitatták egymás között a szövetkezet fejlesztés kérdését. Kis szünet után Borányi István tszcs elnök rövid beszámolójában ismertette a csoport eddigi működését, eredményeit, majd hozzászólások következtek: Ifjú Fórián József, Nemes Sándor, Kiss János szólok hozzá először. Aztán Kovács Antal, aki hét hold földjével most lépett be a szövetkezetbe, elmondta, hogy bár már két évvel ezelőtt szövetkezeti tag lett volna, akkor most ő is magáénak mondhatná azt a sok szép eredményt, melyet a csoport elért. Hozzászólása végén felhívta a jelenlevő, még ingadozó kisparasztokat, hogy ne húzódjanak el a belépéstől, hanem itt van az idő, még be lehet lépni a termelőcsoportba. Magyar Zsigmond volt parasztpárti képviselő 8 katasztrális hold földjével lépett be és kijelentette, hogy együtt fog harcolni, dolgozni a régi csoportlapokkal. Szövetkezetünk fejlesztésén keresztül hozzájárul szocialista mezőgazdaságunk kiépítéséhez. Nagyüzemi gazdálkodásunk helyességét, fontosságát lassan, de biztosan minden dolgozó belátja s önkéntes belépés alapján az apró parcellák átformálódnak s beleilleszkednek: a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás keretébe, KERESZTESI SÁNDOR bellegelői ..Lenin“tszcs. Felkészültek az őszi munkákra a hajdú-bihari állami gazdaságok Hajdú-Bihar megye állami gazdaságai felkészültek az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésére. Minden gazdaság a pártszervezet vezetésével, irányításával ütemtervet dolgozott ki, amely a rendelkezésre álló lehetőségek figyelembevételével pontosan meghatározza a vetés, a mag alá szántás, a mélyszántás határidejét. Az ütemtervek kidolgozásánál úgy az állami gazdaságok, mint azok üzemegységei már figyelembe vették a tavaszi, nyári munkák tapasztalatait, ahol főképp az volt a hiányosság, hogy igen költséges volt a termelés. Az új ütemtervek beállításánál már ennek kiküszöbölésére fordították a legfőbb figyelmet, feladatként jelölte meg az önköltségcsökkentést, a rendelkezésre áll gépi eszközök tökéletes kihasználását, valamint a munkák pontos és észszerű megszervezését. Az állami gazdaságok hajdú-bihari alközpontja ezeket az ütemterveket felülvizsgálja és ha szükséges, saját munkaterve alapján kiegészíti. Általában, ahogy már a tervekből kitűnik, az állami gazdaságok egymással versenyezve az ősziek alá való szántást szeptember 15-ig, a vetést október 1-ig, amelyszántást legkésőbb november 20-ig befejezik. Az őszi munkák megindításaként a heverő szántás máris teljes erővel folyik a gazdaságok területén. Sőt, legutóbbi jelentések szerint a darvasi állami gazdaság elsőnek a megyében már be is fejezte ezt a munkát. Igen előrehaladt még a keverőszántás menete a komádi, biharkeresztesi állami gazdaságokban, ahol egy-két napon belül szintén teljesítik az előirányzatot. Több állami gazdaságban — mint Böszörményben is — azonban lemaradások vannak. Ezeken a helyeken gyorsítani kell a munkák menetét. Értük is hullott a szovjet katonák vére Pár nappal ezelőtt 22 kacagó, vidám gyermek indult útra Komádi községgől Salgótarján-Rónabányára a hűs hegyek közé. 22 munkás és paraszt gyerek, akik jó tanulásukkal érdemelték ki az üdülést. Ezek a kis úttörők, akik most vidáman töltik idejüket a csodaszép környezetben, a múltban álmodni sem mertek volna nyaralásról, ahová most minden anyagi megterhelés nélkül, díjmentesen mentek el és ahonnan testileg megerősödve. Szellemileg felfrissülve térnek viszsza s új erővel látnak hozzá a tanuláshoz. Gondoskodó szeretettel veszi körül minden és mindenki a gyermekeket. A Párt, amely számukra megadta a tanulási és nyaralási lehetőséget s az egész népi demokrácia úgy óvja, neveli, félti őket, mint legdrágább kincseit. Ezek a kisfiúk és kislányok mind tudják, hogy jó életüknek alapjait a szovjet katonák vére hullása rakta le, akik életüket áldozták a dolgozó nép gyermeke jobb jövőjéért és boldog életéért. Hollósi Béláné MNDSZ sajtófelelős, Kanadi. a Ha itt ülsz velük szemben a megyei tanács elnöki szobájában és Klenczner József, Kathi Zsigmond, Szathmári István és a többi paraszt küldött szavait hallgatod, önkéntelenül is az jut eszedbe, hogy ezek az emberek egy néhány héttel ezelőtt a dicsőség földjén jártak. Ismerkedtek a szovjet ember, a szovjet kolhozparaszt életével, szocialista mezőgazdaságukkal, melynek nyomdokán már itthon is az új élet felé fordul a mi parasztságunk. De egyúttal arra is gondolsz, hogy ebbe a terembe még néhány évvel ezelőtt a dolgozó embernek nem volt joga belépni — ma pedig a megyei tanács meghívására. Fábián és Nagy elvtársak, a megyei bizottság tagjainak jelenlétében egyszerű dolgozó parasztok, tszes tagok ülnek itt és beszélnek a szovjetunióbeli útjukról és élményeikről. Beszélgetnek. Kolhozok, szovhozok elevenednek meg. Az ukrajnai Budgyonnij kolhoz, ahol hektáronként 50 mázsa búzát termelnek, a Vorosilov kolhoz, ahol 9 kilóra is megnő egy szőlőfürt. Aztán korunk nagy alkotóiról, a szovjet emberekről beszélnek- Klenczner József azt meséli, hogy az egyik moszkvai áruházban, mikor kérdezősködés útján sem tudott zöldágra vergődni, az egyik szovjet lány fején lévő kendőre mutatott, hogy arra volna szüksége. A szovjet fiatal először nem értette, hogy mit akar, de mikor a lépcsőn lefelé haladt, lelkesedve szaladt utána, karonfogta, fel vezette a kendőosztályra, ahol szebbnél szebb kendőket tettek tucatszámra elébe. Szathmári elvtárs, a hencidai gépállomásról azt meséli el, hogy amikor a moszkvai földalattiban jártak, mely a világ egyik legcsodálatosabb alkotása, ott is talákoztak ezzel a rendkívüli kedvességgel. Amikor az ott utazó szovjet emberek megtudták, hogy magyar delegációról van szó, körülutaztatták őket a vonalon, megmutogatták a csodálatos szépségű, tiszta márványból készült állomásokat. Később arra terelődik a beszéd, hogy a Szovjetunióban szerzett élményt, tapasztalatot a parasztküldöttek széles körben ismertetik a dolgozó parasztsággal. Minden faluban, sőt tanyaközpontban előadást tartanak, ahol beszámolnak élményeikről, a szovjet mezőgazdaság nagyszerű fejlődéséről. Első előadásukra már vasárnap sor kerül Hajdúbagoson Klenczner József, Debrecenben Tukacs János■ Polgáron Ancsám Mihály, Tápén Szathmári László, Tiszacsegén Gulyás József, Berettyószentmártonban Kathi Zsigmond, Bagamérban Kovács Sándor beszél a falu embereivel. A parasztküldöttek Fábián és Nagy elvtárs szavai után megígérték, hogy azt a hatalmas kincset, tapasztalatot, amit összegyűjtöttek, átadják paraszttársaiknak. Parasztkülldettek a Megyei Tanács székházában így láttam a kolhozcsalád magánéletét A böszörményi pártbizottság emelet szobájába beragyog a napfény. Kathi Zsigmond 14 holdas középparaszt megtöröli gyöngyöző homlokát. (Csak most jött meg Bódéról, ahol 51 tagot szervezett be a Zaja tszcs-be.) Leveti a rá,apadt sárga vászonkabátot — közelebb ül az asztalhoz. Beszélgetünk. Mint a — Micsurinszk városiban, a micsurinszki körzetben tett látogatásunk során — kezdi elbeszélését — bőven nyílt alkalmam megismerkedni a szovjet kolhozparasztok magánéletével is. Tanulmányútunk harmadik napján a Lenin kolhozban. Pjotr Alexandrovicsnál, a kolhoz állattenyésztőjénél, valamint Natalja Ruskovinánál, a kolhoz egyik fejőnőjénél tett látogatásunk során végkép meggyőződtem arról, hogy ezen a téren is példaképpen állanak előttünk a szovjet emberek. A kolhozistáknak kiegyensúlyozott, boldog családi életük van. Az öregeket különösen megbecsülik. . . Már a kolhozban feltűnt nekem, ahol aránylag sok öreg van, hogy milyen szeretettel veszik körül ezeket az embereket- Kedvenc kérésznevükön szólítják, kikérik tanácsaikat. De Pjotr Alexandrovicsnál még inkább szemtől szembe láthattam, hogy ez mennyire élő és igaz. A családban még élt az aszszony 82 éves édesapja. A magas kora ellenére is rendkívül fürgemozgású aggastyánt minden étkezésnél az asztalfőre ültették, ő merített először a feltálalt ételekből. Ezenkívül nem volt a családnak parasztküldöttség egyik tagja, kint járt a Szovjetunióban. Rengeteget látott, tapasztalt az élenjáró, boldog emberek országában- Szívesen is magyaráz élményeiről- A kolhozok gazdagsága, igen fejlett technikája mellett különösen arról mond legtöbbet, hogy milyen a szovjet ember magánélete a kolhozokban, egyetlen tanácskozása sem, ahol ne kérték volna ki az öreg véleményét. Az öregek szeretetén túl a család nevelésére is rendkívül nagy gondot fordítanak. A gyermekeket, míg a felnőttek dolgoznak, napközi otthonokba viszik, ahol gondoskodnak ellátásukról és szórakoztatásukról. Később középiskolákba, főiskolákba íratják, ahol ösztöndíjjal tanulhatnak- A napközi otthonok gyönyörűen vannak felszerelve. Itt megkérdeztük az egyik ápolónőt, hogy meddig tartózkodhatnak ott a gyermekek. Azt felelte, hogy az teljesen a szülők gondja, akkor hozzák be és viszik ki a gyermeket, amikor nekik tetszik. Bezzeg nálunk hányszor mondogatták (persze a reakció ösztökélésére), hogy a gyermekeket elveszik a szülőtől s úgy nevelik. Ez szemenszedett hazugság A gyermeknevelés ilyenfokú megszervezése sok gondtól mentesíti az anyát. Biztosan, nyugodtan dolgozik, jó helyen tudja gyermekét. Legboldogabb örökség a kolhozgazdaság örökösödési jog is van a szovjet családokban. A szovjet kolhozokban, ha az apa, vagy anya meghal, a gyermekek éppúgy, mint nálunk, örökítik a házat s az összes ingóságokat. Az örökség körül nincs semmi vita. A kolhoztagoknál nem a magántulajdon, de az egész boldog élet, az új generáció előtt álló ragyogó jövő a legnagyobb örökség. Érdekes, hogy veszekedés kolhozcsaládoknál soha sincs. Ha „vitatkoznak“ is, az mindig a körül folyik, hogy lehetne egyes kérdéseket szakszerűbben megoldani, hogy lehetne emelni a termelékenységet Natalja Ruskovina például mikor nála jártunk, nevetve mesél hogy hosszú heteken kereszti^^^É tarkozol: Olga Lépcsők . Hí 1® Hl ' ' H hozc.'a’ád ® ól. szórón ruházkod k. H jövedelem biztosítja o® Wásunk során pedig lást ® minden egyes család ....^^^H ruhája is van. Szórakozásra^^® nyi lehetőség van a kolhozt^^H nak. Délután, munka után^H terem, klub, este színház^® cirkusz áll rendelkezésükre.^® hozisták szeretnek is szórakc® gadni A házkörüli teendők® zése után az egész kolho® mint Natalja Ruskovlniékiy láttuk, felkerekedik, meg narkusz legfrissebbelőadását a vetítőterembe látogatnak , tán este 9—10-ig rádióreagátunk. Nem ismenk a bi® ságot, gondtalanul. bőidet® Így láttam a kolhozcsalá® életét, . .4 szovjet kolhozcsalád etetésiek alapja « szeretet és « megbecsülés