Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-26 / 275. szám

5­950 NOVEMBER' 56, VASAKNAK Járási és városi pártbizottságaink oktatási munkája Hajdú-Bihar megyében novemberi 7-én megindult az elméleti oktatás. Már az­ első órák is megmutatták, hol készítették jól elő az­ oktatási évadot, hol válogatták ki jól az elő­adókat és a hallgatókat.J­árási és városi pártbizottságaink a tavalyi hibákból okulva, sokkal nagyobb gondot fordítottak az oktatási évad előkészítésére. Súlypontként a propagandista sze­mináriumokat kezelték s elsősorban a propagandisták kiválogatását tar­tották legfontosabb feladatuknak. Már az első tapasztalatok is azt mutatják, hogy a járási és városi, pártbizottságok általában jól vá­lasztották ki a politikai iskolák ve­zetőit és jól szervezték meg a poli­tikai iskolákat. Pártbizottságaink tudják, hogy ahhoz, hogy a marxiz­­mus-leniniz­mus nagy eszméit meg-­­értessék a párttagsággal, lelkisme­­re­tes, jó elméleti tudással rendelke­ző előadóra van szükség, aki ál­landó tanulással, n­após felkészülés­sel old­ja meg feladatát. Csakis ilyen előadó képes arra, h­ogy ne­ csak száraz adatokat adjon elő, hanem eze­ken az adatokon keresztül fel­tár!.­ a marxizmus-len­inizmus el­méletet s megmutassa gyakorlati alkalmazását. ..Megtanulni a marxiz­must és leninizm­ust mindenki, ké­pes — mondotta Kalinyin elvtárs. —, nehezebb a lényegébe behatolni és megtanulni az alkalmazását." Tehát­ nem­ mint elvont tudományt kell­­ a halgatók előtt ismertetni, szára-­­zon felsorolni az eseményeket, ha-­­nem szorosan a gyakorlati munká­val összekötve, megtöltve élettel kell átadni a hallgatóknak. Úgy kell előadni, hogy a hallgatók szakadat­lanul lássák és tapasztalják az elmé­let és a gyakorlat összefonódását, el­­választhatatlanságát. Lássák a ta­nulók azt, hogy a marxizmus-leni­­nizmus kulcs, — ahogy Kalinyin elvtárs nevezte, — amely megnyit­ja a lehetőséget, hogyan oldjuk meg ezt, vagy amazt a kérdést. A november 7.-i politikai iskolákra az előadók általában jól ké­­sz­ültek fel, ez­t is mutatja, hogy az előadók kiválasztása jó volt. Szűcs elv­társ, a’ nagy’,csat­járás propagan­dat­ája a gyakorlattal összekötve szélősen és jól tartotta meg az elő­adását. S ez nem elszigetelt jelen­­éért. De kerültek olyan propagan­­d­-­ák is, ilyen a bödönháti állami gazdaság politikai iskolájának ve- , 7... ő:e aki nem jelent meg a pro-­­ pigarri'sta szemináriumon, mert — mint ahogy ő mondta, — van egyéb fontos­­dolga. Pedig tanítani csak úgy tudhat mindenki, ha maga is tanú'. F'lz az elvtárs mélyen lebecsüli az­­ noeV.et, ped’g ez mindig meg­­b' •-z:i'ta masát. • (' -'ondonif e'vtari és Vida elvtárs 1 p' 'ji'l nem készült az előadására, 1 ml- t-o’yen olyan elvtársat küldtek­­ ki,­­ki nem népszerű a tagság előtt. A Debreceni­­fúrásban pedig o'yat jp'Volt, akinek nem volt oktatási­­ elől önzettsége, ezenfelül öreg és i be­ug­­­r. Van a helyeken mechanikusan , válogatták ki az előadókat s ha az el! során nem ismerik fel ezt­­ a hő'mvc.-'ságot, az a minőségi ok- : la ő-' rovására ment volna. Azonban­­ ezeket ez elvtársakat menetközben levál'r'fák. A tavalyi, oktatási évad egyik lesz­­nagyobb hiányossága a fluktuáció­­ volt, az, hogy gyakran 5—6 szenti- - náriumvezető váltotta egymást, s Nyk­adnayban az egyik előadó elv­társ fel "kerte éleszteni ezt a rossz-­­ emlékű fluktuáció, úgy, hogy a pót- 1 előadóval felváltva akarta megtar­­­­tani a politikai iskolák előadásait. . Ez tel csah egyedülálló jelenség,­­ amelyet a Debreceni Járás még ide­ie hé't m?«*ak­ adályozott. ■pokozoltabb ügyeimet kel! fordi­­tnia.’i; a járási és városi párt­­bir.ott«áPT-knak a propagandistákra. Bár álteMb-n­­'ak az előadók, de az ellnörzK­ ki'erjesztésével segíteni ke’! rmunká'uk még jobbal életét. Az ő munka :,!k e' néle'i tudásuk, az, hogyan ad­ik át a hallgatóknak az anyagot, műven mélyen tárgyalják a kérdéseket, mi’"átkozik m-rd meg a hallgatók gyakor’"t; munkájában a elméleti íHefr­ény!;''-t. Azt mond­ta Katiny'n elvtárs; . I­­gazi iskola az lesz, am'kar m­': örök vitat­koznak -- ember kl:e'. ••m'ko» majd a nepp-' len­ élnek ... „A cél az,­­ hogy gyakorlatilag tudjuk alkal­mazni a marxizmust.’’ Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a propagandistákat ne terhel­jék tá'., mert csak úgy tudnak ered­ményes munkát végezni, ha van idejüik alaposan felkészülni a Poli­tikai iskolákra. A politikai iskolák hallgatóit is a tavalyi hiányosságok kkerül­ésével állították össze a járási és városi pártbizottságok. A felvilágosító munka eredményeként oktatásra je­­lentkező párttagokkal egyéni beszél­getéseket folytattak, s ezek az egyé­ni beszélgetések döntötték el, hogy ki milyen fokú oktatásban vegyen részt. Az eddig eltelt idő már meg­mutatta, hogy hol készítették elő jól a hallgtók kiválogatását és hol rosszul. Ahol jó volt a felvilágosító­­ munka, ott hatalmas tanulási kedv mutatkozott. Derecskén nagytömegű pártonkívüli dolgozó akart bekap­csolódni az oktatásba, s csak akkor nyugodtak meg, amikor megtudták, hogy részükre külön rádiószeminá­rium indít, ahol elméleti oktatást nyernek. Bakonszegen, Don­osházán. Újhrázon sokkal többen jelentek meg a politikai iskolán, mint, ahá­nyat jelöltek. A Hortobágyon még most is kérik a felvét­elüket. Oha­­jon több analfabéta arra kérte a pártszervezetet, hogy bár ők még nem tudnak írni és o­vrulni, de le­galább hallgatni szeretnék az elő­adásokat. S ez a tanulási vágy ál­talánosnak mondható. Sokkal ke­vesebb azoknak a községeknek a száma, ahol ezt a kérdést reszort­­munkaként kezelték, s közömbösen vitték a tagság elé az oktatás kér­dését. Azonban volt ilyen hely is, például Nyírábrány és Görbeháza. H­iányosság járási és városi­bi­zottságainknál, hogy a szervezés túlteng a politikai munka rovására. Pedig a pártmunka abban is áll, hogy minden gyakorlati ügyet, le­gyen az bárrmilyen kicsiny is, fel kell emelni politikai színvonalra, eszmeiséget, politikai tartalmat kell belevonni. Ez vonatkozik a szerve­­zés munkájára is. Ha gyakorlati munka nélkülözi a politikai meg­gondolást, akkor ez mindenképpen a párt munk­ rovására megy. La­zaság és hiányosság természetesen ott­ fordul leginkább elő, ahol a já­rási és vérósi bizottságok nem el­­lene­zik kellően a politikai iskolá­kat. Darvason például a titkár elv­­társ a legjobbat jelentette az okta­­tás menetéről- azonban gyakorlat­ban igen keveset végzett, s ugyanez volt az eset Nagyrábén is. N­ovember 14-én beszámolót tar­tottak a járási és városi bi­zottságok, amelyben kiértékelték az eddi,?? végzett munka eredményét. Ennek a beszámolónak legnagyobb hiányossága az, hogy a derecskei és püspökladányi járás kivételével, nem foglalkozik a politikai iskolá­kon felvetődött ideológiai problé­mákkal. A beszámoló feltárta a hi­bákat, azt is, hogy milyen fontos­ságú az illető pártbizottság számá­ra az elmélet kérdése, megmutatta, hogyan viszonyulnak az oktatási munkához. A járási és városi bizott­­ságok többsége, úgy foglalkozik az oktatással, mint döntő pártmunká­val, így foglalkozik többek között a püspökladányi és berettyóújfalui járás­bizottság is. Azonban a bihar­­keresztesi járásban a beszámoló után megmutatkozott, hogy a J. B. csak harmadrangú pártmunkának tekinti az oktatást Tárcsás elvtárs­nő ágit. prop. felelős beszámolója mindössze öt percig tartott, s ebben a beszámolóban mechanikusan mu­tatott rá egy két h­ángosságra. A J B. tagjai közül mindössze ketten szóltak hozzá, ami azt is bizonyít­ja, hogy reszortfel­adatként kezelik az oktatást. De felszínre kerültek egyéb hiányosságok is. Arany elv­­társ­ a polgári titkárhelyettes saját tanulását elhanyagolja, egyetlen sor jegyzete sem volt a múltheti ,kö­zépkáder tanulóköri foglalkozáson. Ugyanez a helyzet Fám el­vtársnál is, a böszörményi Városi Bizottság titkáránál. A beszámolóban arról beszél,­­ hogy mennyire helytelen ez a nézet, hogy a sok munkára való hivatkozással .. egyesek nem készül­nek fel rendesen az oktatásra, s ő maga is ígéri" gyengén készült fel­ a káderképző tanulókörére. Természe­tesen csak ott lehet jó és eredmé­nyes oktatást elérni, ahol' ,mago A titkár jár elől jó példával a tanu­lásban. Ha a pártvezetőség tagjai saját oktatásukat lazán kezelik, ak­kor hogyan kívánhatják az elméle­­til­eg kevésbé képzett párttagoktól, hogy jól készüljenek fel a politikai iskolára. A javítás útja először a járási és városi bizottságok tagjain kezdődjék. Az első hetek általános tapaszta­lata az, hogy jól indult az oktatás a megyében és a pártbizottságok döntő többsége szívügyének tekinti. Ha­talmas eredmény az is, hogy hiá­nyosságaikat és hibáikat felismerik, s azt igyekeznek menet közben ki­javítani.­­S ha ezeket, a hiányosságokat gyökeresen kiküszöbölik, további jelentős eredményeket érnek el min­den egyes politikai iskolán és ak­kor az elméleti színvonal emelke­dése kézzelfoghatóan jelentkezik majd a gyakorlati munkában. SZEMÉLY bérbev­ennénk Cím: « kiadóban «■ii ii tuti t—i T—rr Hazánk polgárainak követn­ök kell a Béke Hívei II. Világkongresszusa kiáltványának szavait Papok nyilatkozata a Béke Hívei II. Világkongresszusáról­ ­Pénteken reggel jelent meg a saj­tóban a Béke Hívei 11. Világkon­gresszusának kiáltványa a világ né­peihez. A kiáltvánnyal a megye de­mokratikusan gondolkozó papjai is teljes mértékben egyetértenek és lelkesedéssel fogadták. Dr. Véghseő Dániel hajdúböszörményi görög ka­tolikus plébános, tiszteletbeli kano­nok a következőket mondotta: — Mi, papok a béke hívei va­gyunk, a békét óhajtjuk. Minekünk célunk, hogy békességben éljünk és békében építsük országunkat és ha­zánkat. Aki a békét biztosítja ne­künk, mi annak a pártján vagyunk. Éppen ezért követelnünk kell a tömeggyil­kos atomfegyver használatá­nak megtiltását, az általános le­szerelést és minden támadó fegyver megsemmisítését A hadikiadásokra fordított javakat használják fel az emberiség boldo­gulására. — Szilárd meggyőződésem, hogy aki ma háborút akar és aki a há­borút ki akarja robbantani, az az emberiség gyilkosa. A II. Békevi­­lágkongresszus példátlan erővel bi­zonyította be,, hogy a különféle or­szágok emberei a köztük fennálló különbségek ellenére meg tudják érteni egymást, meg tudják akadá­lyozni a háborút és fenn tudják tar­tani a békét. Mindenki kövesse a Béke Hí­veinek példáját és egyesült erő­vel meg fogjuk menteni a bé­két. — Hogyne volnék én a béke hí­ve?! El lehet azt képzelni, hogy én háborút akarok?! Hiszen nyolc gyermekem és huszonnégy unokám van. Én békét akarok! Lovas Márton református lelkész kijelentette, hogy teljes mértékben egyetért a Béke Hívei II. Világkon­gresszusának kiáltványával. — Meglepő volt, ahogy a brit kormány eljárt és a többi vissza­utasított küldött között Péter Já­nos református püspököt sem en­gedte be. Ezzel szemben a lengyel nép egységes maga­tartásai a Békevilágkongresz­­szus előkészítésében őszintén csodálom. Nagy örömömre szolgált, hogy itt Péter János püspök úr is megje­lenhetett.­­ Figyelemmel kísérlem a II. Bé­ke Világkongresszust a rádióban és a Szabad Népben. A felszólalások elolvasása után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a világ­történelem leghatalmasabb mozgal­máról van szó, amelyet vallására, fajára, nemzetiségére való tekintet nélkül minden embernek egyformán magáévá kell tennie. Ma egy akarat kell, hogy ér­vényesüljön, a békeakarat, mert békére vágyik minden ember.­­ Az atombombát, ezt a legir­­tózatosabb pusztító fegyvert meg kell semmisíteni, használatát meg kell tiltani, háborús bűnösnek kell nyilvánítani és nemzetközi ítélőszék elé­­ kell állítani az atombomba fel­használóit. — A kiáltvánnyal teljes mérték­ben egyetértek. A népeknek és ha­zánk polgárainak követniük kell a kiáltvány szavait. ílettbb felháborító imperialista provokáció: Joliot-Cu­riet az amerikai hatóságok parancsára nem engedték Nyugat-Németországon keresztül hazautazni Joliot-Curie professzor, a Béke Világtanácsa elnöke pénteken éj­szaka kénytelen volt visszatérni Prágába, mert a nyugatnémet rendőrség az amerikai hatóságok utasítására feltartóztatta a né­met határon és nem engedte, hogy hazatérjen Franciaországba. Prágába érkezése után a Cseh­szlovák Távirati Iroda tudósító­jának elmondta, hogy nemcsak feltartóztatták, de le is szállították a vonatról, holott érvényes útlevele és érvé­nyes amerikai engedélye volt, hogy átutazzon Nyugat-Német­országon. Azt is elmondta Joliot- Curie, hogy a német rendőrség öt órán keresztül őrizetben tartotta. Közben kihallgatásnak vetették alá. Joliot-Curie kijelentette, hogy ez az eset hasonló provokáció volt azokhoz, amelyeknek a II. Világkongresszus töb­bszáz kül­dötte esett áldozatául az angol határon. „Bár az én esetemben csupán egy emberről van szó, az eljárás ugyanolyan szemforgató jellegű, mert hiszen megenged­ték, hogy elmenjek Varsóba, de nem engedték meg hazatérése­met. Szemforgató az eljárás azért is, mert a provokáció értelmi szerzői mindkét esetben amerikaiak voltak, akik először az angol, azután most a német hatóságok útján intézkedtek.’’ , A felháborító gazság részletei­ről Joliot­ Curie elmondotta: Ami­kor Schirnding német falunál át­lépte a csehszlovák határt, a né­met rendőr, aki a többi utas út­levelét érdeklődés nélkül vizsgál­ta át, elvette a Béke Világtanács elnökének útlevelét és azzal­­ együtt elhagyta a vonatot. Egy idő múlva a német rendőrség kö­zölte a professzorral, hogy nem utazhat kereszt­ül Nyu­­gat-Németországon. Joliot-Curie hivatkozott arra, hogy érvényes amerikai átutazási engedéllyel rendelkezik, mire a német rendőr röviden azt felelte: „am­eri­­kai utasítás”, majd hozzátette, hogy ezt az uta­sítást aznap reggel adták ki, mert előbb nem tudtak arról, hogy Jo­iot-Carle tanár is az az­nap átutazó utasok névjegyzéké­ben szerepel. A német rendőrség felszólí­totta, szálljon le a vonatról. Be­kísérték egy rendőri őrszobára és kikérdezték. Szándékosan értel­­metlen kérdéseket intéztek hozzá. Ilyen volt például az, hogy Var­sóból jön-e és mit csinált ott ? Amikor a professzor telefonálni akart, megkérdezték, van-e né­met márkája ? Amikor közötte, hogy nincs, egy amerikai rendőr — szájában cigarettával és a seb­­redugott kézzel — arcátlanul ki­jelentette, hogy m­árkát csak dollárért kaphat. Ugyanez volt a válasz, amikor Joliot-Curie valami ennivalót sze­retett volna vásárolni. Végül, amikor a kihallgatás során leg­alább egy pohár vizet kért, a né­met rendőr ismét ezt kérdezte: ,,Van-e márkája ?” — A kihallgatás során — mondotta Joliot-Curie — vissza­emlékeztem arra, hogy hasonló német rendőrök — talán annyi volt a különbség hogy a korábbiak Gestapo­­emberek voltak — a náci megszállás idejének 12 óra hosszat hallgattak ki Páris­­ban. — A német rendőr végül is te­lefonon felhívta feletteseit és ezek jóváhagyásával felszólított, kértek telefonon engedélyt utam folytatására attól az amerikai tiszttől, aki reggel utasítást adott feltartóztatásomra. Közöl­ték velem, hogy írásbeli kérvényt is előterjeszthetek. Joliot-Curie nyilatkozata során elmondta még, hogy ezek után nem látta értelmét újabb enge­dély kérésének és a további meg­alázások és provokációk elkerülé­se céljából elhatározta, hogy visz­­szatér Prágába. Hozzáfűzte még nyilatkozatához, hogy vele utazó titkárának — kinek ugyanolyan érvényes útlevele és ugyanolyan átutazási engedélye volt, mint ne­ki , megengedték, hogy Német­országon keresztül térjen haza. ----------------— st SZOVJET MÉRNÖKÖK ÚJFAJTA GÉPSORT SZERKESZTETTEK ÚTÉPÍTÉSI MUNKÁHOZ Szovjet mérnökök újfajta gépsort szerkesztettek útépítési munkálatok céljára. Az „építő futószalag“, ahogy az új gép­sort nevezik, egyidejűleg több, nehéz munkát igénylő munka­­műveletet végez. A kőtörés, a teheremelés és a kocsiberakás munkáját egy ember irányítja. Az új gépsort, amely 100 mun­kást helyettesít, a bielorussziai útépítési munkálatok során már sikerrel alkalmazták. HAJÓS MAGDOLNA és PÁSKULY ZOLTÁN 16-án tartják eljegyzésüket.

Next