Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
. Rákosi elvtárs megállapította,gy a három napig tartó vitában tbb mint ötven küldött vett részt amint ezt a Kongresszus megapíthatta, minden kérdésben, melyet ő beszámolójában érint, egyetértettek a felszólalók. E tveti hozzászóló egységes hese kifejezi és képviseli a resszus álláspontját is. Tartó tapssal válaszoltak a jöttek Rákosi elvtárs szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi elvtárs így fejezte be rövid felszólalását : Amilyen egyetértéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolómban kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtsuk is végre azokat. Az MDF Kongresszusának negyedik napi tanácskozásait szerdán reggel Piros László elvtárs vezérőrnagy nyitotta meg. A táviratok ismertetése után megkezdték a kongresszus második napirendjének tárgyalását, amelynek címe: „Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén”. A napirend előadójaként Gerő Ernő elvtárs, álammini£2fsr, a Népgazdasági Tanács elnöke, a Párt főtitkára,elyettese tartotta meg beszámolóját. Rákosi Mátyás elvtárs válasza I. Ötéves népgazdasági tervünk e első évének eredményei és hiányosságai A Magyar Dolgozók Pártjának Kongresszusa olyan időpontot ülésezik, amikor normáinkban áll részleteiben is kiér. ■kelni ötéves népgazdasági terünk első évének eredményeit. Ha népgazdaságunk fejlődését részében tekintjük, túlzás nélkül álapíthatjuk meg, hogy az ötéves ízvidőszak első évében jó munát végeztünk. Gyáriparunk — anityi ipar nélkül — mintegy másflszer gyorsabban fejlődött az leírtnál. Mint ismeretes, gyáriparok a menetközben felemelt elő. Inyzatot is 9,6 százalékkal túleljesítette, s ennek eredményeként egész tervkötelezett iparunk emelésének növekedése 1950-ben hároméves terv utolsó, évéhez, 949-hez képest 35,1 százalékolt. Olyan hatalmas növekedést, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta, s amelyet foghatót sohasem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini örvényének megfelelően nehézparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az ötéves év első évében 36,2 százalékkalmelkedett a megelőző évhez kéest, könnyűiparunké pedig 34 zázalékkal. Az egész ipar, és ezen elül a gyáripar termelésének elfödését is messze maga mögött agyta gépiparunk, amelynek terelése egyetlen év alatt 42,3 szálékkal ugrott előre, ami ugyansak megfelel a szocialista iparoítás sztálini törvényének. Nehéz, és könnyűiparunk melett komoly fejlődést mutat építőparunk, melynek termelése az ötvös tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalkkal növekedett, s amely termeési tervét kereken 30 százalékkal erősítette túl. • Ötéves népgazdasági tervünk beírta, hogy a gyáriparban a rumira, termelékenységének öt év datt 50 százalékkal kell növekednie. Ismeretes, hogy már az első ívben gyáriparunkban a termelékenység az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben mérve öbb mint 20 százalékkal emel keleti. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott az emelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz, és könnyűparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkoztatva a termelés értéke 2,6 százalékkal, az építőiparban pedig 1,6 százalékkal csökkent.Más szóval iparunkban a cétalap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk az 1950 54. évek időszakára 25 százalékban írta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy 5 százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek a már említetteken kívül iparunk fejlődésében megmutatkoznak, így, jól lehet, ötéves tervünk eredeti előirányzatához képest alapanyagiparunk termelésének fejlődése is meggyorsult, mégis alapanyagtermelésünk, a vas-, acél-, a hengerelt acél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmaradt az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet, már az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit tervünk szerint termelnünk kellett volna, villamosenergia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Ha az iparunkban az ötéves terv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegében egyhégyben topog és helyi iparunk, tehát túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demokrácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe. Ami a helyi ipart illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevékenység fokozatos átadása a helyi tanácsoknak és a helyi iparigazgatóságok megteremtése kell, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünk lépést tudott tartani népgazdaságunknak, s különösen gyáriparunknak, és építkezéseteknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasútaink 1950-ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút megelőző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút megelőző időszakban a magyar vasút áruforgalmának növekedése évente átlagosan 2,3 százalék volt, ez világosan megmutatja egész nép gazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust építő népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését is. Mezőgazdaságunk részben a kedvezőtlen időjárás miatt, 1950- ben nem fejlődött egyenletesen, így, míg kenyérgabonából 9,2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és takarmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és a cukorrépánál, mely terményekből több termett ugyan, mint 1949- ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 65 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt részben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben, persze, az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950 októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50 ezerrel csökkent. Ugyanekkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállománya (számos állatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emelkedett, s eredésében túlhaladta a terveldozatot. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén is. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink traktorállománya 4400 traktorral növekedett, s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépeket is adtunk a mezőgazdaságnak. A műtrágyafelhasználás mezőgazdaságunkban 1950 folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. A minisztertanács ismert határozata nyomán az agrotechnika nemcsak az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy- Magyarországon. Nem húnyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy szétaprózott mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött, így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4,5 százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásának legfőbb oka az, hogy iparunk már túlnyomó többségében szocialista nagyipar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. E mellett szerepet játszik az is, hogy egyéni parasztgazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítunk elég gondot. Ebből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy fokozni kell az iparosítás ütemé , fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak műtrágyával, munkaeszközökkel,szállítóeszközökkel való ellátását s a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan nagyüzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szociaista gazdasággá szervezhessük át. Belső áruforgalmunk 1950 folyamán nagymértékben megnőtt. Az árlami nagykereskedelem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünké, mert 1950-ben már nem volt nálunk magánnagykereskedelem) egy év alatt 57,4 százalékkal emelkedett , az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát, az állam, a szövetkezet, és a magánkiskereskedelem együttvéve) 1950. évi forgalma 18,8 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az 1950-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödött belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát az állam és szövetkezeti) kereskedelem szerepe. Jelenleg a szocialsta kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Belkereskedelmünk jelentős fejlődés© és szocialista kereskedelmünk komoly megerősödése azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy szemet hunyjunk a hiányosságok előtt. Mindenekelőtt meg kellállapha,nunk, hogy míg az előző években gyakran a fölös mernyiségben raktáron fekvő áruk elhelyezése okozott számunkra gondot, addig 1950- ben a termelés átalános emelkedése ellenére a kereslet számos területen elébe szaladt a kínálatnak. Magában véve ezt nem lehet negatív jelenségnek tekiteni. PL az, hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és közel tízezer motorkerékpárt termeltünk s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek, mutatja, mennyire felemelkedett dolgozó népünk éves színvonala. De természetesen a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenességek nemcsak erre vezethetők vizsza. A belső áruforgalomban megmutakozó rendellenességekben szerepet játszó mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmaradása. De szerepet játszik emellen az is, hogy a dolgozók, a keresők száma s ezzel "együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez e gyorsüzemi növekedése átmenetileg csak kisebbmértékben jut kifejezésre a fogyasztási javaktermelésének emekedésében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéz párunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mindezekhez járul saját tapasztalatlanságunk és gyenge szervezettségünk is az állami s általában a szocialsta kereskedelem terén. Végül, de nem u metsó sorban igen komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a lzsákmányolő osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos kártevő munkája is. Ismeretes, hogy 1950 folyamán az ellenség időről-időre több alkalommal kísérelte meg, hogy küzellátásunkat a folyó szükségleteket messze meghaladó tömeges vásárosokkal zavarja, mesterségesen sorbaállásokat szervezett. Jellemző, hogy megyénként és területenként vizsgálva az áruforgalom hirtelen, időről-dőre történő megnövekedését, a vásárlások rendellenes emelkedését, összefüggést lenne megállapítani az úgynevezett vásárlási láz megjelenése és a mezőgazdasági termelvények beadásának menete között, így pl. múlt év júliusában Vas és Veszprém megyében, amelyek akkor a beszolgúlatással jelentősen elmaradtak, ütötte fel fejét a tömeges vásárolás. Ugyanakkor azonban Hajdú megyében, amely a beszolgáltatásban az élen haladt, alig volt tapasztalható a vásárlás emelkedése. Ez is azt mutatja, hogy az ellenség, amelyre számos területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közel-, látás területére. Ily modern a közellátás kérdése az aszályharc egyik legfontosabb területévé vált. Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatalma kemény ököllel sujtott rá a közelátás frontján garázdálkodó eltérségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést te hozott, a közellátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezeknek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor és finomliszt ellátást kielégítően megoldani Nyilvánvaló, hogy a közellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőtt a mezőgazdasági és az ipari termelés tovább fokozása terén, nemcsak általában a mezőgazdasági és ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdasági és az ipar árutermének további növelése útján. Kell elvtársak: Továbbra is százalék tartanunk a puskaport és festelenül sokszorozod erővel kell ujtanunk népünk ellenségeirenelyek —ezt előre kell látni — meg fogják kieérelt az újból aból támadásba át menni közelünk, népi demokrácánk elleni. A közelásásunk terén mánghozott és még meghozandó érkedések célja: a dolgozóksaládtagjaik zavartalan ellát!$igfontosabb élelmezési és egyészszükségleti cikkekkel — jelenik.* látni tartalkok biztosítása, mez elengedhetetlen feltétele a *vszerü gazdálkodásnak s végünl kereskedelmi áruforgalmánk taniára a szükséges brukésztetendelkezésre bocsátása, bár az éyszerkivitelt ötéves tervünk tamán mind nagyobb mértékhangjuk gépköveirel helyettesíteni. Külkereskedelmünk az impeisták által velünk szemben alkíizott ellenséges rendszabályok.cára általában megoldotta aztz éves terv első évében rá váróladatokat. Ebben döntő szerepet jszott a Szovjetunió é S a nc-pémokráca országai közétt lételt újtipusú gazdasági kapcsok rendszere, amely meggyorsitott s meggyorsítja a pépi demokrateszágainak iparosítását s idifié tette és lehetővé teszi, hogy ez az országok, így Magyarország a hiányzó nyersanyagokat a néphaság fejlesztésére szükös ipari felszerelést, gépeket inhidkozottabb mértékben az egyközötli kereskedelemben bízták. A tőkés imperialista onszk külkereskedelmi és általábandasági kapcsolatainak törvényéül bírta marja! Minthogy ped'gz erősebb inkább bírja, tehát azsebb ragadozó marja a gyengéket. Ezzel szemben az új vér, amely a Kölcsönös GazdaságiEít még . Tanácsa révén a Szamál és a népi demokrácia ors£ között megvalósult, valóban alcsörös megsegítésen alapul- LA*—. De a szabad népek szolidarita, egymás kölcsönös érdekének figyelembevétele s az, hogy az ősebb segíti a gyengébbek mert alán felesleges külön aláhúzni, bgy bár kölcsönös segítésről van . Jó, mégis elsősorban a nagy Szovdurró az, amely segít valamennyiket, segíti a népi demokrácd czszps országait. Mely tersek természetesei nincsek a Szovjetunióval és a no.demokrácia országaival eltűntk fenntartani külteereskede'm.. felcsolatokat. hanem a tőkés orsigokkal is. A tökés országok azok, amelykfőként az amerikai imperialistic nyomására, mindinkább elzárulnak attól, hogy velünk kizsszeljenek, jóllehet ez a magatar is ezekre az országokra nézve hátsngosabb, mint a mi számunka. Ugyanakkor, amikor 1950 folyamán külkereskedemi forgalmunk esszében több mint 13 százalékká emekesdett, a tőkés országokká folytatott külkereskedelmünk nem csak viszonylag, de abszolút mértékben is csökkent Szocializmust építő népi demokráciánk szempontjából rendkívül fontos kérdés a népgazdaság beruházásainak alakulása, mert ezen mérhetjük le a szocialista felhalmozás ütemét országunkban. 1950- ben lényegesen magasabb összeget ruházunk be, mint amekkorát ötévee tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950- ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67,4 százalékkal haladta meg 1949. évi beruházásunk összegét. Egyetlen év alatt több mint 1vmilliárd forintnyi összeget ruházunk be népgazdaságunkba. A gyáripar fejlesztését szolgáló beruházásoknak több mint 90 százalékát fordítottuk nehéziparunkra- ami megfelel a szocialista iparosítás követelményének, de hatalmas összegek juttak mezőgazdaságunknak, közlekedésünknek, könnyűiparunknak és szociális a kerestesdeműnknek is. Beruházásaink révén jelentős mértékben fejlesztettük iskolahálózatunkat, kulturális intézményeinket, növeltük a dolgozók szociális egészségügyi kiszolgálását biztosító létesíményok számát. Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban nőve. 1931 MÁRCIUS 1. CSÜTÖRT