Néplap, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

­rm .TCrtUS 1 PftNTl'K A fegyelmezett munka biztosíja a terv teljesítését a Táncsics Cipőgyárban Az Alföldi Nyomdában sok a rendbontó A Táncsics Cipőgyárban külön­féle nagyságú táblák hirdetik az üzemi verseny eredményeit. Az egyiken, az egyénileg legjobb szá­zalékot elérő dolgozók neveit ol­vashatjuk, a másik az üzemré­szek versenyének állását közli, a harmadik pedig a Cipőgyár, If­júsági és kecskeméti Cipőgyár hosszúlejáratú párosversenyének legutóbb kiértékelt eredményeit tartja nyilván — s ebben a Tán­csics Cipőgyár vezet.­­ Szerdán újabb tábla került a többi mellé, amelyen tegnap már olvashattuk a békeműszakban legjobban tel­jesítő dolgozók neveit. Az üzem udvarán azonban ké­sőn jövök, igazolatlanul hiány­zók neveit feltüntető táblát nem láthatunk. Mint később kiderült, erre az üzemben nincs nagy szük­ség, mert ebben az évben egy-két esetet kivéve, nem volt későn jö­vő. A Cipőgyárban a csengetés minden dolgozót a munkahelyén talál. Ez azt bizonyítja, hogy az üzemben komoly mértékben meg­erősödött a munkafegyelem, ami viszont a jó népnevelőmunkának, a dolgozók egyre fejlődő politikai tudásának s nem utolsó sorban a vállalatvezetőség jó irányításá­nak, a versenymozgalom megerő­södésének köszönhető. A dolgozókkal a népnevelők, valamint a vállalatvezetőség gya­korlati példákon keresztül ismer­teti, mit jelent a terv teljesítése és a termelékenység emelésének szempontjából az, ha naponta egy dolgozó csak egy percet is késik. Kiszámították, hogy ha egy mun­kás naponta fél órát ellopna a munkaidőből, akkor 100 munkás naponta 30—35, havonta pedig 800—900 pár cipővel készítene ke­vesebbet. Ezzel pedig akadályoz­nák az üzem tervének teljesítését, egyben gátolnák módosított öt­éves tervünk sikeres befejezését is. Ismerve ezeket a tényeket, a dolgozók azon vannak, hogy mi­nél jobban kihasználják munka­idejüket s egyetlen percet ne kés­senek s igazolatlanul ne mul­asz­­szanak. Serkenti őket s erősíti fe­gyelmüket az egyre folyamato­sabbá váló munkaverseny is. Az Alföldi Nyomdában a blok­koló óra két oldalán egy-egy táb­la van kifüggesztve. Egy fehér és egy fekete. A fehér táblán az üzem élenjáró dolgozóinak nevei olvashatók. Budai Ivárolyné elv­­társnő neve mellett, — aki 186 százalékot teljesít, — Hajzer Sán­­dorné elvtársnő és Csorna Ferenc elvtárs neve is szerepel. A másik táblán viszont a munkafegyelem lazítóinak neve olvasható. Azoké, akik késéseikkel hátráltatják az üzem termelését, de ezzel egyben a béketábor erejét is gyöngítik. Czégény Etelka, Nagy Zsuzsánna neve havonta többször rákerül er­re a táblára, de nem marad le­­ mögöttük Szalai Róza, Szalai Etelka sem. Nagy Zsuzsánna pél­dául gépen dolgozik s nem gon­dol arra, hogy az egy- vagy két­perces késése tulajdonképpen nem egy-két perc kiesést jelent a mun­kából, hanem jóval többet. Amíg ténylegesen hozzákezd a munká­hoz, addig sok perc eltelik s a vele egy gépen dolgozó Sállai Énál elvtársat is akadályozza a mun­kában. Szerdán, amikor először tartot­tak békeműszakot az Alföldi Nyomda dolgozói, Tóth Margit hivatali dolgozó 5 percet késett. Ezen a napon, amikor a dolgozók különösképpen magasabbb eredmé­nyek elérésére igyekeznek, ami­kor munkájukkal hangsúlyozot­tabban a nemzetközi béketábort erősítik, akkor még nagyobb szé­gyen a későn jövők listáján sze­repelni. Persze Tóth Margit nem­csak a késéssel, hanem máskor is ellopott már drága perceket mun­kaidejéből. Munkaidő alatt nem egyszer ment le a szedőterembe, hogy az ott dolgozó sportfelelős­től kérdezősköd­jék egy-egy meccs kezdetének idő­pontja felől. Ezzel természetesen a saját mulasztá­sán kívül a sportfelelőst is hát­­ráltatta munkájában. A vállalatvezetőség a fegyel­mezetlenségek kiküszöbölésére és megszűnte­ésére már megtette a szükséges intézkedéseket s a m­­un­­kafegyelem lazítóival szemben szigorú rendszabályokat léptet életbe. 42 hold — 12 kihágás: így szabotál a halak A kulákok nemcsak a debre­ceni határ­ban, hanem mindenütt szabotálnak. Míg a becsületen dolgozó parasztok hősies küzdel­met folytatnak az esős időjárás folytán, elburjánzott gyomokkal és az idővel, addig a kulákok az ötéves tervet a növényápolási munka elha­nyagolásával igyekeznek sza­botálni. A biharnagybajomi határban Gaál Lajos tanácstag jár az élen a mezei munkákban, az ő földje a legtisztább az egész határban. Ezzel a szép és jó munkájával is bebizonyítja, hogy méltó volt a dolgozók bizalmára, amikor a ta­nácsválasztásokon őt is megvá­lasztották. B. Csák István 42 holdas kulák földjei egy váratlan szemlén pe­dig azt bizonyították be, hogy a kulákok ellenőrzéséről egy pilla­natig sem szabad megfeledkezni és szüntelen a legnagyobb éber­séggel kell ellenőrizni őket, mert a legcsekélyebb lazaság, éberte­­lenség esetén szabotáláshoz fo­lyamodnak. 42 hold föld aránylag nem olyan nagy darab, szinte el sem képzelhető, hogy ezen az aránylag kis földdarabon 13 növényápolási kihágást lehes­sen elkövetni. Nem is tudná akárki­­megoldani, ha feladnák neki. Annál jobban sikerült ez azonban B. Csák Ist­ván 42 holdas kukiknak. Az első kihágás: a kukoricát nem kapálta meg, sőt oly gyo­­mos, hogy bizonyos, hozzá sem nyúlt mióta elvete­te. Második kihágás: a cukorrépát nem egyel­te, sőt valószínűleg meg sem sa­­rabolta. A harmadik: a cirokot is teljesen ellepte a gyom. Negye­dik: Búzája és árpája teljesen repcés. ötödik: Két hold szénát még mindig nem kaszált le, pe­dig már elvénül. Hatodik: Azon­ban lekaszált egy jó darabnyi szé­nát, de otthagyta a réten ek­ot­ Möni. Tretecek: Egy sertését az ól­­t.-n találták meg elhullva és ■ ne ellenül. Még azt sem hogy mikor döglött meg. (Talán az amerikai gyilkosoktól tanult? így akarta terjeszteni a fertőzést?) Nyolcadik kihágás: dohányföld­jét nem szántotta fel és itt kö­vetkezik mindjárt a kilencedik, a dohányt sem ültette el még. Tóth Józsefné ,tanyás dolgozik a tanyáján, azonban Tóthnét nem jelentette be az SZTK-ba és ezzel elkövette a tizedik kihágást is. Ezenkívül kulák természeténél fogva Tótinét rendszeresen mun­kaidő után is dolgoztatja. Ez a ti­zenegyedik kihágása. Ennyi kihágás 42 hold földön és egyidőben elegendő volna bár­mely gazembernek, de a kulák nem holmi közönsé­ges gazember, több ennél: kulák, legaljasabb ellensége népi demokráciánknak és a dolgozóknak. Ez mutatkozik meg tizenkettedük kihágásában is: a 42 hold földjé­ből 18 holdat törvénytelenül bér­beadott és így hárította rá egy dolgozó parasztra a maga sokkal súlyosabb közterheit és adóját. A biharnagybajomi Tanács tag­jai sorra jegyzőkönyvezték a ki­hágásokat és mikor közben meg­kérdezték, hogy miért nem ültette ki a dohányt, a következőképpen feleit: — Majd elvetjük hogy a fene egye ki a­z­övit... Mérhetetlen gyűlöletéről így lebbent fel egy pillanatra a lepel. Szabó Pál értekezlete A Magyar Írók Szövetségének debreceni csoportja ezúton kéri a debreceni írókat, jelenjenek meg vasárnap délután 4 órakor a Köz­ponti Egyetem rektori tanácstermé­ben, ahol Szabó Pál, mint az író­ a debreceni írókkal szövetség kiküldöttje értekezletet óhajt velük tartani. Problémáit, kí­vánságait írásban juttassa el min­denki Koczogh Ákoshoz, az Építünk szerkesztőjéhez. (Központi Egyetem­ III. 301.). Eltávolították a kártevőket a püspökladányi Járási Tanácsból A látszat azt mutatta, ha ille­tékesek figyelték And­rássy Mik­lósnak, a püspökladányi Járási Tanács titkárának, Szotyori End­re segédelőadónak, vagy dr. 5­s. Fekete András ipari előadónak a munkáját, hogy azok valóban megfelelnek a dolgozó nép által beléjük helyezett bizalomnak. „Be­téve” tudták ezek az urak a mi­nisztériumok megjelent intézke­­déseit, rendeleteit, hivatkoztak a sorszámokra, a kacskaringós pa­ragrafusokra, egyszóval minden­re, amire lehetett, csakhogy ezzel a szemfényvesztéssel eltereljék sötét múltjukról, a jelenben elkö­vetett aljas ténykedéseikről a fi­gyelmet. Mint jó „szakemberek” kerül­tek a tanácsba, azon a címen, hogy biztosítsák a közigaz­gatás zökkenőmentes folyta­tását és támogassák a még kevés tapasztalattal rendel­kező tanácselnököt — Pénzes Józsefné el­vtársnőt — és becsületes munkatársait, akik most kerültek be az államappa­rátusba. Ezzel szemben András­­syék nem a tanácselnököt, ha­nem a tanácsból az ellenséget tá­mogatták. De ki is várhatott mást And­­rássytól, aki a múltban szolga­­bíró, később büntetőbíró volt. (Ő ítélte el, teljesen jogtalanul, Ke­rekes Antal elvtársat, a Járási Pártbizottság titkárát is.) Szo­tyori csendőr volt, akit szolgálati helyén csak úgy ismertek, mint a „szadista Szotyorit”. Vagy itt van a kulákcsemete: dr. Zs. Fekete András. A Járási Tanács megalakulása előtt rendő­ri bü­ntetőbíró volt. El lehet kép­zelni, hogy milyen „szigorú” íté­leteket hozott a ladányi vagy ká­bai kulákok ellen. Egy-egy kihágás, amelyért 5—600 forintos pénzbüntetést kapott a dolgozó kis- vagy középparaszt, azért a kulákot — igaz fájó szívvel — 50— 100 forintra büntette. De azt is csak a látszat kedvéért. Íróasztalfiókjában még az elmúlt héten is 25—30 olyan akta feküdt elintézetlenül, amely még 1950 ta­vasza óta porosodott ott és cso­dák csodájára valamennyinek a „szereplője” kulák vasrú kupec volt, így aztán nem véletlen az, hogy altatták az osztályharcot a ha­táskörükben. A Járási Pártbizottság fi­gyelt fel ténykedéseikre és nyújtott segítséget leleplezé­sükhöz. Szombaton távolították el őket. A Járási Tanácsház nagytermé­ben összegyűltek a tanács dolgo­zói. A régi közigazgatásból a Ta­nácsba átkerült becsületes tiszt­viselők, a munkásokból lett köz­­igazgatási dolgozók egyöntetűen követelték leváltásukat. Már tí­zen felszólaltak, amikor az el­nöklő Pénzes elvtársnő szavazás­ra tette fel: a károk egyszerre emelkedtek a levegőibe s ez a la­dányi Járási Tanács megtisztulá­sát jelentette. A ladányi Járási Tanács esete­­ nem elszigetelt jelenség. Az ellenség emberei megtalálha­tók a megyében a többi tanácsok­ban is. Mindez arra figyelmezteti a tanácsok dolgozóit, hogy fokoz­zák az éberséget: leplezzék le kí­méletlenül az ellenséget, mint ahogy azt Püspökladányban a Já­rási Tanácsnál tették. 3 A lépő ekszkavátor A Volga és a Don között elterülő végtelen sztyeppén, a két nagy orosz folyót összekötő csatorna építésénél dolgozik ez a többezer dolgozó munkáját elvégző, úgynevezett lépő ekszkavátor. A tech­nika csodája ez a gép, melyet a szovjet munkások és mérnökök keze teremtett meg. Berettyóújfalu postah­ivatali kézbesítői­e­x vesenyfelhívása Berettyóújfalu postahivatali kézbesítői versenyre hívják ki Hajdú-Biha­r megye postahivata­lait, illetve kézbesítőit azzal a cél­lal, hogy Pártunk kongresszusá­nak határozatát, a felemelt öt­éves terv célkitűzéseit a sajtó út­ján minél szélesebb körben is­mertessék. A háromhónapos verseny idő­tartamára — június 1-től augusz­tus 31-ig — a következő verseny­pontokat jelölik meg. 1. Vállaljuk, hogy a május 1-én lévő lappéldányokat megtartjuk, mind a Szabad Nép, mind a Nép­lap előfizetőinek számát 5 száza­lékkal emeljük. 2. Vállaljuk, hogy azoknál az egyénileg dolgozó parasztoknál, akik eddig sajtót nem olvastak, a Szabad Föld előfizetőinek számát szeptember 1-ig 10 százalékkal növeljük. 3. Hetenként sajtókiértékelést tartunk hivatalunknál, hogy fej­lesszük politikai tudásunkat s a reánk bízott feladatot, a sajtó ter­jesztését még jobban végezhes­sük. A havonkénti kiértékelésre a Megyei Hírlaphivatalt kérjük meg. Berettyóújfalu, 1951 május 24. Szilágyi János üzemi párttit­kár. If­j. Lisztes Ferenc SzB. titkár

Next