Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-01 / 203. szám

2 Így fest a természetbeni jövedelem elosztás a termelőszövetkezetekben — Mindenünk megtermelt bősé­gesen, minek lépjünk be a csoport,­ba? J­ó nekünk így is. — Ezt feleli nem egy dolgozó paraszt a nép­nevelőknek, amikor azok a terme­­lőszövetkezetről beszélnek. Valóban nagyon jó termés van az idén. Bőségesen termett tehát mindenkinek. De a tszcs-knek még bővebb aratása volt, mint az egyé­nileg gazdálkodóknak. Hajdúbö­szörményben az átlagtermés 10,5 mázsa, ezzel szemben a tszcs-k át­laga megközelíti a 15 mázsát. Kö­zel 50 százalékkal nagyobb termé­sük volt. A hajdúböszörményi ,,Dózsa" tsz-nek termett 23 vagon, vagyis 2300 mázsa búzája. Elcsépeltek és meg is csinálták a számadást a búzáról. Így osztották fel: Kötelező beadás 366 „ Vetőmagnak kell 220 „ Fejadagnak a tagoknak és csa­ldjaiknak 534 „ C vételi jegyre beadtak 718 „ Szabad érzésre kiosztanak a munkaegységre 310 „ A többit tartalékolják. Az alapszabály és a miniszterta­nács jövedelem elosztásról szóló határozata szerint a fejadagot, meg a szabadőrlésre juttatott ga­bonát a munkaegységek arányában osztják szét. Tehát fejadagra és szabadőrlésre szétosztanak 844 má­zsát. Előre várható, hogy a jelen­legi tíz és félezer munkaegység október elsejéig 14 ezerre fel fog szaporodni. Tehát egy munkaegy­ségre 6 kiló búzát osztanak majd szét,­­ a többi juttatások mel­lett. Hogy fest ez a valóságban? Nagy Ferenc állattenyésztési bri­gádtag augusztus elsejéig 360 mun­kaegységet teljesített. A családja is dolgozott, feleségének 50 és két gyermekének több, mint 150 mun­kaegysége volt. Ehhez még októ­ber elsejéig hozzászereznek leg­alább kilencvenet, így 650 munka­egységük lesz a gazdasági év vé­gén. Ezért búzában kapnak pontosan 39 mázsát. Azt csinálhatnak vele, amit éppen akarnak, szabadon megőrlethetik, vagy beadhatják, vagy a lisztet a szabad piacon el­adhatják. Ez azt jelenti, hogy szükségle­tükön felül 30 mázsa búzát kap­nak. Ezt megőrlethetik és ha csak 20 mázsa lisztet adnak el a szabad piacon, akkor 10.400 forintot kap­hatnak érte. Melyik dolgozó pa­raszt rendelkezhetik ennyi szaba­don őrlelhető búzával? Egy sem." Hogy 30 mázsát megér­ethessen, legalább 80-at kell termelnie, de ennyit csak középparaszt termelhet, viszont ekkor a beadott gabonának csak felére kaphat őrlési enge­délyt. 30 mázsát szabadon nem őr­lethet meg senki, csak tszcs-tag, egyszerűen azért, mert nem terem­het neki ennyi. Egyetlen dolgozó paraszt sem őrlethet meg ennyi bú­zát, csak a termelőszövetkezetek és a IH. típusú csoportok tagjai. Nagy Ferenc, és még sok százan és ezren, ha akarnak ennyit és még többet is megérlethetnek: ez a tel­jest­ett munkaegységektől függ Nagy Ferenc állattenyésztő, sok munkaegységet szerzett. Gellén Ferenc mint növénytermelő brigád tagja eddig csak 200 munkaegysé­get teljesített. De már eddig is jócskán részesedett a közös jöve­delemből. A tavalyi zárszámadás óta a következőket kapta: Május 2-án 8 mázsa morzsolt tengerit ára akkor 500 forint, ös­szesen 4000 forint, a télen 78 kiló cukrot, ára 12 forintjával összesen 936 forint, június elején 3 mázsa árpát, á 500 Ft, összesen 1500 fo­rint, fejadag 11 mázsa búzát, á 84 forint, összesen 924 forint, az el­adott szénából kapott a télen 1300 forintot, az eladott takarmányré­pából kapott a télen 720 forintot, cséplés után kapott 155 kiló árpát, á 300 forint, összesen 465 forint, végül munkaegységenként kapott 6­80 forintot, összesen 1360 for­in­tot, kapott így összesen 11.205 fo­rin­tot. Tehát tíz hónap alatt kapott több, mint 11.000 forintot. Ezért teljesített 200 munkaegységet. En­nél azonban még többet is lehet teljesíteni. De Gellén Ferenc még koránt­sem fejezte be az évet. Nagy pén­zek vannak még a földeken! A 22 hold cukorrépából 126, a 22 ho­l gyapotból 150, a 2 hold dohányból 8 és a 14 hold napraforgóból leg­­alább 12.000 forintot vesznek be még. Ebből a 300.000 forintból tel­jesített munkaegységének arányá­ban részesedik Ge­lén Ferenc is. Kukorica is terem majd vagy 24 vagon és ebből is kiveszi a részét. No meg a búzából is részesedik munkaegységenkint 6 kilójává . Mindezekhez hozzájön a ház­aji gazdálkodás jövedelme. Gel­én Fe­­renc tehát 1500 forint havi jöve­delemhez jut a termelőszövetkezet­­ben. Gond­ja nincs. Ez a jövedelem tisztán az övé. Ugyanekkor a szövetkezet közös vagyona is százezrekkel gyarapo­dik. Ebben is része van Gellén Fe­rencnek! Bőséges jövedelemhez jut és gazdasága is rohamosan gya­rapszik. Melyik egyénileg dolgozó­­paraszt mondhatja el ezt magáról? Egyre több dolgozó paraszt számára válik közszükségleti cikké a könyv Minden községben megrendezik a könyvnapot Van-e község, vagy csak tanya is, ahol dolgozó parasztságunk ne ismerné Solohov: „Új barázdát szánt az eke” című regényét, vagy Veres Péter: „Próbatétel" című könyvét. A vidék dolgozói közül is egy­re többeknek válik közvetlen barátjává, mindennapi segítő­társává a könyv. Az idei könyvnap egyik fontos célja, hogy az eddiginél még foko­zottabb mértékben jussanak el vi­déki dolgozóinkhoz a könyvek. Az idén már nem csupán a me­gye egy-két helységében, ha­nem minden városban és köz­ségben megrendezik a könyv­napot, sőt nem lesz tszcs, gépállomás vagy állami gazdaság sem, ahol ne állítanának fel könyvsátrat. A falusi könyvnapokat a földmű­­vesszövetkezetek rendezik a külön­böző tömegszervezetek segítségé­vel. Ne legyen egyetlen értekezlet, gyűlés, röpgyűlés sem, ahol ne foglalkoznának legalább pár szóban a könyv jelentőségével. Kultúrcsoportjaink rendezzenek mi­nél több olyan előadást, mellyel a könyvnapot népszerűsítik. A nép­nevelők, tömegszervezeti aktívák és általában az olyan dolgozók, akik szeretik a könyveket és éppen ezért meggyőződéssel ajánlják másoknak, folytassanak egyéni agi­­tációt, minél több dolgozó parasz­tot nyerjenek meg rendszeres könyvolvasásra. Székelyhídi Sándorné sárándi­­szcs-tag mondta: „A város és a fa­lu közötti különbség egyik igen komoly oka dolgozó parasztságunk nagy olvasatlansága. Éppen ezért fontos, hogy dol­gozó parasztságunk minél töb­bet olvasson, mert ezzel meggyorsítjuk ennek a különbségnek az eltüntetését.” A könyvterjesztés minden aktí­vájának látni kell ezt. A könyvnapi bizottságok, tömegszervezetek tö­rekedjenek a könyvterjesztésének, a könyv népszerűsítésének minél jobb formáit megtalálni. Szervezzenek könyvterjesztő bri­gádokat, melyek egymással ver­senyezve igyekezzenek minél több könyvet kivinni a dolgozók közé. Faliújságok, hirdetőtáblák, han­gos híradók foglalkozzanak rendszeresen a könyvnappal. Iskoláink készítsék föl a tanulóif­júságot is a könyv­ népszerűsítésé­re: igyekezzenek a szüleiket meg­győzni a könyvolvasás fontosságá­ról. Készítsünk mozgó, hordozható könyvárudákat, melyeket el lehet vinni a község kisebb részeire is. Rendezzünk a sátrak, árudák kö­rül jó kultúragitációs előadásokat, csasztuskákkal, zakatolással tegyük állandóan hangulatossá, tartsunk esti lampionos árusításokat, szer­vezzük meg a könyvsátrak csopor­tos látogatását stb. A könyv ma már közszükség­leti cikk és ezt napról-napra egyre több dolgozó paraszt érzi a személyes példáján ke­resztül is. A idei könyvnap feladata, hogy dolgozó parasztságunk újabb nagy tömegei számára tégy© közszük­ségleti cikké a könyvet, minden­napi szellemi táplálékká az olvasást. 1951 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT A HáPLAP "rovata DOLGOZÓ PARASZTOK! Bala Mih­ály hajdúszoboszlói ötholdas dolgozó paraszt 2641, Herczeg Margit ötholdas do­gozó paraszt pedig 1310 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Népnevelőm­unkát is végez­nek. Kövessétek példájukat! MAGASÉPÍTÉSI VÁLLALAT BÉRELSZÁMOLÓ ÉS SZTK CSOPORT! Az augusztusi szakszervezeti taggyűlésen nem jelentetek meg. Titeket nem érdekel a szakszervezet munkája? Vegyetek példát a könyvelési csoportról, akik teljes létszámban megje­lentek! (Beküldte: Tóth Pálné U. B. titkár.) MÁZSÓ ISTVÁN, SZABÓ JÓZSEF, BONÁK MÁRTON, ERDEI RÓZSI VÉRTESI TSZCS PARASZTOK! Jó példát mutattatok a dohányszedési és felzési munka el­végzésében. Vértesi dolgozó parasztok! Kövessétek példájukat! MÁV ÁLLOMÁSELÖLJÁRÓ, KONYÁR! Reggelenként későn kezded meg a jegyek kiadását. Emiatt mindennap 20—25 utas jegy nélkül kénytelen felszállni a rónai­ra és büntetést kell fizetniük a te hanyagságod és kényelmes­séged miatt. Eljárásod a kissl­ajosi időket juttatja a kányának eszébe. Sürgősen változtass helytelen munkamódszereden! S. RÁCZ JÓZSEF, HOSSZÚHÁTI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI BOLTKEZELŐ! Az ellenőr egész árukészletedet átrakta, pénztárellenőrzést csinált, minden hivatalos könyvedet átnézte, utasításokat adott — és te­le sem igazoltattad. A jövőben légy éberebb! A tervkölcsönhúzás előtt Pár nap választ el bennünket a tervkölcsönkötvények harmadik hú­zásától. Előkerülnek a szekrények mélyéből a kötvények. Egy kis papír­lapra vagy füzetbe feljegyzik a számokat, hogy mindig kéznél le­­gyen. Várakozásteli, kellemesen iz­galmas napok ezek. Várjon nye­rünk-e? Sokat beszélnek erről munkahe­lyen ebédközben, vagy estefelé az otthonokban. Erről beszélnek öregek, fiatalok egyaránt. Emlékeznek a régi kölcsönökre is, a Horthy-rendszer kölcsöneire. Be­szélnek a reakciós hadikölcsönökről, amelyek papírronggá semmisültek meg, beszélnek az erdélyi nyere­ménykötvényről, amelynek befizetett pengői gazdagabbá tették a gazda­gokat és szegényebbé a szegényeket. Beszélnek a Marshall kölcsönről is, amelynek átkait országok proletárjai nyögik. Rossz, lidérces álom ez már csak a számunkra. Forintjainkat már nem a kapitalista tőkések, kizsákmányo­­lók kérték kölcsön egyéni hasznuk növelésére, hanem a dolgozó nép ál­lama, hogy szebbé, gazdagabbá te­gye a dolgozó nép életét. A Párt kérte kölcsön. A Párt szavára pedig építeni lehet, mint a kősziklára. Tudja ezt mindenki. Tudja ezt Ta­­más György elvtárs, a Vagongyár kerékműhelyének dolgozója is, ami­kor kölcsönadta forintjait. — Tudtam, ha a nép államának adom, magamnak, családomnak adom — mondja és tudtam azt is, hogy vissza fogom kapni. Arra azonban mégsem gondoltam, hogy a jegyzett összegnek több, mint háromszorosát kapom vissza. Mind a két húzáson nyertem eddig 1000—1000 forintot és m­ég mindig van bent kötvényem, továbbra is esélyes vagyok. — De nem ez a fő nyereményem, ennél sokkal többet kaptam már. Tudjuk mire gondol Tamás elvtárs. Arra, hogy megtanította a Párt öröm­mel, vidáman dolgozni, hogy boldog békés családi élete van és hogy egy­­re szebb és gazdagabb lesz körülötte az egész ország, ami az övé. Az ötéves terv eddigi győzelmei mindannyiunk szeme előtt van, min­denki tisztán látja, mit kapott az első évtől, melynek beindulásához pár forintjával hozzájárult. Forint­jaik, amelyek segítségéve­l házak emelkedtek a magasba, hidak és gyárak, bőségesen, százszorosan ka­­matos­ kamatjával kerültek vissza hozzájuk. Mi már a jövő esztendő hatalmas perspektíváit látjuk magunk előtt végigtekintünk az eddig kapottakon és összeszorítja az öröm mellünket, ha arra gondolunk, amit még ezután kapunk az ötéves terv további évei­ben. Erre gondol Tamás György a hú­­zás előtti napokban és erre gondol az egész ország dolgozó népe. A KÍNAI nép békeharca Pekingben a Tianyangming (Meny­­nyei nyugalom nagy kapui) téren zajlanak le a nagy felvonulások, ün­nepségek és béketüntetések. Annak­idején százezrek örömujjongása kö­zepette itt kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot is. Azt a vörössel és arannyal díszített­­ kapuivet, amelyről a tér nevét nyerte, mely a kínai nép évszázados­­ békevágyát jelképezi, 300 évvel ezelőtt a Ming- dinasztia idején építették. A leg­újabb­ kor folyamán a kínai csapa­tok csak egyszer harcoltak határai­­kon kívül: 1942-ben, amikor az ango­­lok kérésére Burma területéről segí­tettek kiűzni a japán agresszorokat. A Kínában most kibontakozó ha­­talmas békemozgalomnak semmi kö­ze nincs a régi tehetetlen pacifiz­mushoz. Az új Kína békeharcosai azt követelik, hogy csírájában fojt­­sárk el az agressziós készülődéseket, szabadítsák fel Tajvant Csang Kai- Sek szétzüllött, vérszomjas csapatai­nak uralma alól és semmisítsék meg a tajvani repülőtámaszpontokat s egyéb, betörés céljaiból épített híd­főállásokat. A hatalmas egységes nemzetként megszületett új Kína „Allj“-t kiált a külföldi imperialistáknak, akik új háború kirobbantásán törik fejüket és a forró barátság jegyében nyújt ke­zet a földkerekség minden békesze­rető népének. A Koreában harcoló kínai önkén­tesek, akik jól tudják, hogy az ag­resszorokra mért csapásaikkal jelen­­tősen erősítik a világbékéért folyó harcot, tisztában vannak a feladatuk­kal, hogy minden agresszort távol kell tartaniuk Kína határától A kínai önkéntesek jól tudják, ha nem állítják meg a fékevesztett amerikai agresszorokat, Kínára és a világ töb­bi országaira is Korea sorsa vár. A kínai nép hatalmas békehadjá­­ratot folytat Japán újraf­elf­egy­vér­zése ellen is. Az ország minden zu­gában tüntetnek a japán hadigépe­­zet ellen. A lakosság minden rétege, a nők, akik végigszenvedték a japán megszállók erőszakoskodásait, a pa­rasztok, akiknek családját 1942-ben japán repülők által ledobott pestis bacillusbombák pusztították el, diá­­kok és kereskedők, keresztyén és budhista kínaiak, muzulmán papok, s Tibet élő Budhájának, Pancsen lá­mának vezetésével a mongol lámák is szembefordulnak a japán imperia­lizmus felélesztésével. A parasztok sarlóval és kapával vettek részt a 4 milliónyi tömeget megmozgató im­­perialistaellenes b­ékefelvonulások­ban. Az egész kínai nép békét akar, mert csak a béke teszi lehetővé az Ázsia arculatát megváltoztató hatal­mas tervek végrehajtását Kínában. A kínai nép kormánya által tervbe­ vett nagyszabású építkezésekhez ké­pest a Nagy Kínai Fal is jelentékte­lenné fog törpülni. A kormány sze­­retné, ha leszerelhetné a hadseregnek azt a részét, melyet az imperialisták kalandor-politikája miatt még fegy­verben kell tartani, hogy a leszerelt katonákat beállíthassa a termelő munkába. A nemrégiben földhöz jut­tatott kínai parasztnak is az a leg­hőbb vágya, hogy fiával együtt mű­­velhesse földjét. De várjon lehet-e csökkenteni az erőfeszítést, amikor amerikai tankok törnek északra, a kínai nehézipari központ felé, ami­kor az amerikai légierő kínai váro­­sokat és falvakat áraszt el bombá­val és söpör végig géppuskát űzzel, amikor Tajvanban egyre árad az amerikai hadianyag, hogy Csang Kai- Seket a kínai betörésre ösztönözze. A kínai sajtó nem táplál gyűlöletet az amerikai néppel szemben. Ugyan­akkor, mikor beszámol az amerikaiak Koreában elkövetett gonoszt­et­teik­­ről, amerikai hadifoglyok koreai há­ború beszüntetését követelő leveleit is közli. Legutóbb 400 hadifogoly há­rom pontból álló felhívását közölték, mely követeli, hogy­ Koreából von­­ják ki az összes amerikai csapatokat, az új Kínát vegyék fel az ENSZ-be és rendezzék békés úton a koreai kérdést. A kínai sajtó számolt be ar­ról is, hogy a Hangan folyó mentén búcsúgyűlést rendeztek 132 hadifo­­goly (köztük 41 amerikai, 5 angol és 3 ausztráliai) szabadonbocsátása al­kalmával. Az ilyen és hasonló köz­lemények meg akarják értetni a kí­­nai néptömegekkel, hogy Kína nem az egyszerű amerikai katonát, csupán az amerikai imperializmust tekinti ellenségnek. , ——----------­Érdemes bányásznak lenni Mindig nehezen tudtam elképzel­ni, milyen lehet egy bányász élete. A hajdúszováti kenyérüzemben dol­­goztam, nem is gondoltam arra, hogy valaha én is bányász leszek. Most már tudom, mit jelent bá­nyásznak lenni, felhozni a föld mé­­lyéből a fekete kincset, az ipar ke­nyerét. Minden munkanap új len­dületet ad a munkámnak, úgy ér­zem, hogy a bánya lett a második otthonom. Most már sok bányászt ismerek szívesen segítenek a mun­kánkban. Sokszor beszélgetek ve­lük s ők még csak megerősítik a hitemet. Érdemes bányásznak len­ni. A bányászok dolgozó népünk megbecsült emberei, államunk ju­talomban részesíti a bánya élenjáró dolgozóit. A legtöbb vájár kere­sete havonként 1600—1800 forint, amiből családjának gondtalan éle­tet tud biztosítani. Szorgalmasan fogok hozzá a ta­nuláshoz, hogy minél hamarabb is­merjem a bányász mesterséget, hogy mint képzett bányász járuljak hozzá 5 éves tervünk szénszükség­­letének biztosításához. OLÁH MIHÁLY bányász, Bükkaljos Bánfalvi szénbánya.

Next