Néplap, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-03 / 1. szám

1932 JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Il hajdúdorogi „Rákosi tsz tettekkel válaszol az országos tanácskozás felhívására A hajdúdorogi „Rákosi" ter­melőszövetkezet irodájában nagy érdeklődéssel olvasták a Néplap­ból a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói­nak az 1951 december 27—28-i országos tanácskozáson elfoga­dott felhívását. Nagy Sándor, a termelőszövet­kezet igazgatósági tagja is ott volt és a felhívással kapcsolatban elhangzottakról nyomban értesí­tette is a Néplap szerkesztőségét. — Az országos tanácskozáson elfogadott felhívás — mondotta — nagy segítséget ad a termelő­­szövetkezeteknek. Megtárgyal­tuk is néhány,itt az állattenyész­tésről szóló felhívást és a ma­gunk részéről is ígérhetjük, hogy igyekszünk a felhívásnak minél­ nagyobb eredményt elérve, ele­get tenni Fejősteheneinknél 8 literes az átlag, ezt tovább fogjuk nö­velni. 126 mázsán felüli hízó­­di­sznónk van már, még kevé­­rednek egy kicsit, aztán átad­juk és 100 süldőt á­lltunk be új hizlalásra.­­ Az országos tanácskozás fel­hívása a baromfitenyésztés fon­tosságát is hangsúlyozza. Ezen a téren se lesz nálunk hiba, mert január 15-re 10.000 forintért ve­szünk baromfit, hogy meglévő állományunkat gazdagítsuk­. A juhtenyésztést sem ha­nyagoljuk el. Ezen a téren ko­moly eredményeink vannak- Szö­vetkezetünk juhászát, Szojka Györgyöt most tüntették ki Mun­ka Érdemrenddel. Van itt 414 juh, ebből 180 az anya- A nyí­rásnál 0,28 kilogrammos állagot ért el. A bárányozásnál is jó eredménnyel dicsekedünk. Szojka György eredményeit még tovább akarja emelni és vállalta, hogy az 1952. évben a gyapjúnyírásnál 7 kilogram­mos átlagot ér el, a bárányo­­zásnál 135-öt, a fejesnél pedig 15 százalékkal többet, mint az 1951-es évben. Szojka György nem azért kapta meg a Munka Érdemrendet, hogy­ne tartsa be azt, amit vállalt.­­ Az országos tanácskozás fel­hívása arról is szól, hogy az ál­lattenyésztés fejlesztése érdeké­ben fokozzák a termelőszövetke­zetek a saját erejükből való épít­kezéseket, szervezzék meg a házi téglaégetést és az építkezéseiknél szervezzék meg az építő brigádo­kat. A mi szövetkezetünk ezen a téren se marad hátul, mi már a felhívás szellemében dolgozunk. Most tárgyalunk egy tégl­aégető­­műszerrel és százezer téglát fogunk égetni, mert új lóistá­lót építünk és a tehénistállót is lényegesen ki­­bővítjük. Baromfiállományunk bővítése is szükségessé teszi, hogy két új ba­romfiótat építsünk. — A mi szövetkezetünk rész­letesen megbeszéli az országos tanácskozás felhívását és­ az 1952-es évi munkánk szer­vezésénél már annak alapján járunk el. Tudjuk, hogy a több épület több vagyont jelent, az állatokkal tele istállók gyorsabban gyarapítják a szövetkezet vagyonát, emelkedik tagságunk jóléte.­­ Azt is örömmel olvastuk az országos felhívásból, hogy a ter­melő sz­ö­ve­t­k­e­z­e­t­e­k k­ö­z­gy­ű­lésé­n hozzanak határozatot a kötelező munkaegységek számának fel­emelésére és mondják ki, hogy a tagok és azok családtagjai évenként 100—120 munkaegysé­get kötelezően teljesíteni­artoz­­nak. — Ez igen helyes. Ahol többen dolgoznak, több munkát végeznek, ahol több munkát végeznek, ott több a jövedelem. Ennek a felhívásnak tehát min­den becsületes dolgozó csak örül­ni tud, mert elejét veszi a lógás­nak, szilárdítja a munkafegyel­met, ez pedig nem egedhet el ott, ahol növelni akarják ered­ményeiket, ahol több jövedelmet akar szerezni a tagság. SZTAHANOVISTÁK NAPTÁRA SzakkötiiT­csiből képeztem magam Én, mint, vasongyári esztergályos sokat gondolkoztam azon, hogyan le­hetne munkámat gyorsabbá tenni- Több esztergályos szakkönyvet átta­nulmányoztam. Olvastam a Bikov­­féle gyorsvágást. Késeimet próbál­tam olyan formában megköszörülni. A munkadarab megmunkálásában ésszerűsítést vezettem be. Rájöttem arra, hogy ötszöri felfogás helyett háromszor kell csak felfogni azokat a darabokat amiket legtöbbször meg­munkálok. Ez a munkadarab a lök­tök kosár fúrása és a belevaló sze­lence. A löktökot, amelyiknek egyen­lő a talpazata, azt a szegnyetegbe szerelt kúpos kim­errel központosí­tom é­s így síktárcsán fogatom fel két csavarral. Ezzel a művelettel llátom­ négy percet tudok megtakarí­tani darabonként. A perselynél a fej­részt egy művelettel leoldalazom és leholkerezem. A második műveletnél a kés vágó élét úgy állítom, hogy a kifúrással a belső domborítást is el tudom végez­ni, a harmadiknál a külsejét stoppo­lom le. A tok kifurásánál vigyázok, hogy a furatok egyforma méretűek legyenek. Ezáltal csak az első per­selyt kell pontosan megmérnem és a többit gyorsan rakhatom bele, a mé­réssel nem kell tölteni az időt. A szelence végén a beszúrást a stop­poló késsel végzem el. Késeim mind negatív élszögben vannak köszörülve és vidra kések. Ezzel a köszörüléssel az él tartósságát növelni tudom. Mű­szaki vezetőim igyekeztek folyama­tos munkát biztosítani részemre, én ezt észszerűen osztottam be, így let­tem áprilisban sztahanovista. Azóta is állandóan tanulok, ennek mun­kámban nagy hasznát látom. Egyéni teljesítményem mellett arra is törek­szem, hogy dolgozó társaim is ugyanilyen teljesítményt érjenek el. Timóri Zsigmond sztahanovista, Vagongyár, dörzsölöm. Ezzel azt érem el, hogy omlósabbá és simulékonyabbá válik és így a dohánycsomókat könnyeb­ben tudom válogatni és szétszedni. Ezután a már kevésbbé összeállott dohányt a hüvelyk és a mulató­­ujjaimmal könnyen és gyorsan száj­­jelszedem, kiválogatom. Ezzel a mód­szerrel értem el a sztahanovista szin­tet. Ezzel a módszerrel dolgoztam 2019-ben­ is, amikor Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére végzett jó munkára jutalmául élmunkás let­tem. Százalékom most is állandóan 150—160 százalék között mozog, ugyanakkor a minőségi munkám is kifogástalan. Nem elégszem meg azzal, hogy csak én dolgozom jól és eredménye­sen. Munkamódszeremet nem egy dohánygyári munkásnak adtam át, így például Gergely Lászlónénak, Németi Ilonának és Varga Mariká­nak. Munkám eredményes volt, mert mióta ezek a munkások az én mun­kamódszerem szerint dolgoznak, tel­jesítményük mindig 100 százalékon felül van. Vannak azonban olyanok is a válogatóban, ak­ik nem hallgat­ják még a jó tanácsok. Ilyen Kiss Etelka és Ország Barnabásné, akit­ nem veszik át a válogatásnál bevált jó módszert. Az igaz, hogy módsze­rükkel normájukat 110—120 százalék­ra telyetttüik,­­de ugyanakkor nagyon rossz minőségi munkát végeznek.. Most üzemünkben többhetes szta­hánovista iskola indult, ahol a többi sztahánovisták — köztük én is — is­mertetik munkamódszereiket, hogy üzemünkben az 1952-es tervévben mi­nél több sztahánovista legyen, hogy tervünket a mostaninál jóval túl tudjuk teljesíteni. özv. Cseresznyés Istvánná, élm­unkás-sztaháno­vista. Nem elégszem meg azzal, hogy csak én dolgozom eredményesen A Dohánygyárban a válogatásnál dolgozom. Reggel mindig pontosan, inkább egy-két perccel előbb bent vagyok a gyárban. Amikor dudál a gyár, én már munkára készen állok­ A megmunkálásra kapott, összeállt, gyűrött, fermentált dohánycsomó­kat először is a tenyeremmel mett­ Munkám mellett munkamódszerátadással segítem győzelemre az 1952-es tervet Most, amikor befejeztük az 1951-es tervévet, úgy érezzük, hogy az eddi­gieknél sokkal nagyobb feladatok várnak reánk, sokkal jobb munkát kell végeznünk. 1952-es tervévünket, nem hogy teljesíteni, de túlteljesíte­ni akarjuk. A Bástya brigád tagjai eddig is jó munkát végeztek. Ezt bi­zonyítja az, hogy a brigád minden tagja sztahánovista. Ez a brigád most amikor az 1952-es év kezdődik, elha­tározta, hogy a sztahánovista szintet megtartja, sőt az eddig elért ered­ményeit tovább fokozza. Én, a Bás­tya brigád tagja azt akarom, hogy 1952 év végén büszke és boldog le­hessek, hogy érezhessem azt, hogy ebben az évben a terv teljesítéséért, túlteljesítéséért mindent megtettem. Elhatároztam, hogy mint sztahanovis­ta, nem rejtem véka alá a tudásomat, hanem négy szaktársnak, akiknek teljesítménye a 160 százalékon alul van, munkamódszeremet átadom. Ezért a négy elvtársért felelősséget érzek, hogy állják meg helyüket a munkában, hogyan használják fel az átadott munkamódszereket, tapaszta­latokat. Felelősséget érzek azért, hogy a négy elvtárs is tudásához és képességeihez mérten kivegye részét az 1952-es terv év sikeres teljesítésé­ért folytatott harcból. Mert az biz­tos, hogy a terv teljesítése harc lesz, mégpedig kemény harc, de nem “•'«eményelerL Üzemünkben minden egyes dolgo­zó feladatának és kötelességének ér­zi, hogy az 1952-es évben még jobb munkát végezzen, megjavítsa munka­­fegyelmét. Gyárunkban most indult be a műszaki tanfolyam, melynek én is hallgatója vagyok. Ezen a tanfo­lyamon a dolgozók tapasztalataikat kicserélve segítik egymás munkáját, az 1952-es tervév túlteljesítése érde­kében. Szeretném, ha a többi gyárak dol­gozói is éppen olyan lelkesen és munkájuk megjavításával készülné­nek az 1952-es tervév túlteljesíté­sére. Moldován János, ruhagyári sztahanovista. Az előfeltételek biztosítása után életbe lép az új autóbuszjárat a Wolaff­ka-telepen December 8-án a Néplap a Wo­­laffka-telepi lakosok autóbusz ké­relmét közvetítette. December 10-én a Városi Tanács V. B. épí­tési és közlekedési állandó bizott­­sága, majd 14-én a Városi Tanács végrehajtó bizottsága az új autó­­buszjáratot, mely a Rózsa­ utcai köz­ponti autóbuszállomástól kiindul­va a Vöröshadsereg útja, Petőfi tér, Homokkerti felüljáró, Szabó Kál­mán utca, Vécsey utca, Monostor­­pályi út, Wolaffka telep irányában közlekedne, elfogadta. Az autóbuszjárat megindításá­nak feltétele a Vécsey utca kiépí­tése és a Monostorpályi út, Vé­csey utca és Wolaffka telep kö­zöt­ti autóbuszforgalomra alkalmat­lan terméskő burkolatának átépí­tése. Mindezen előfeltételek biztosítá­sa érdekében megtettük a szüksé­ges lépéseket a Megyei Tanácson keresztül az illetékes kormányzati tényezők felé. Andrássy István Városi Tanács. ­ A tag- és tagjelöltfelvételi munka tapasztalatai a polgári járásban Néhány hete, hogy a polgári járásban is befejeződött a veze­tőségek újraválasztása. A párt­­építésnek ez a módszere jól be­töltötte feladatát. A vezetőségek újraválasztásával komoly mére­tekben erősödtek a pártszerveze­­tek. Az új vezetőségek tagjai kö­zött megnőtt a munkások, tszcs­­tagok, egyénileg dolgozó parasz­tok százalékaránya, sokat javult az ifjak és nők arányszáma is. A n­agy hibát követnénk el ak­­­­kor, ha a pártépítés erősí­tése terén a vezetőségek újravá­lasztásával elért eredményeink önelégültté tennének bennünket, ha azt gondolnánk, hogy most a vezetőségek újraválasztásának befejezése után nincsenek továb­bi feladataink pártszervezeteink építése, erősítése területén-E feladatok között legfonto­­sabb a tag- és tagjelölt felvételi munka további javítása. A régi vezetőségek a tag- és tagjelölt­felvételnél nem a legjobb munkát végezték a polgári járásban. Ezt a megállapítást bizonyítja, hogy a járás lakosságának csupán hat százaléka tag-, vagy tagjelölt. Az év első háromnegyedévében a járás lakosságának mindössze 0,8 százaléka került felvételre. Ha a Járási Pártbizottság belenyu­godott volna ebbe az igen gyen­ge ütemű tag- és tagjelöltfelvé­­teli munkába, akkor 8 és fél esz­tendő lett volna szükséges ah­hoz, hogy elérjék az országos át­lagot, amely Rákosi elvtárs kon­gresszusi beszéde alapján 9,4 szá­zalék. De nemcsak a számszerinti gyenge eredmény tükrözi a gyen­ge tagjelöltfelvételi munkát. Hi­ba van a felvett tagjelöltek tár­sadalmi összetétel­éb­en is. Míg az elmúlt háromnegyed év fel­vételének mintegy 12 százaléka alkalmazott, addig az egyénileg dolgozó középparasztok százalék­aránya csak 2,5 százalék. Ez annál inkatib­ém­­a, mert ezrekre megy azoknak a dolgozó parasztoknak a száma a járás területén, akik 100, 200 százalékon felül telje­sítették terménybeadási kötele­zettségüket, pontosan fizetik az adót, általában helytállnak az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése területén- A tiszacse­gei pártszervezetnél szeptember­ben 11 felvétel volt, ebből nyolc kispolgári elem volt, akiknek nagy­­részét osztályhelyzetüknél, ma­gatartásuknál fogva nem lehetett felvenni a Pártba. Ennél a párt­­szervezetnél a pártszervezet tit­kára, Fodor elvtárs olyan véle­ményen van, hogy ,,a dolgozó parasztok nem szeretik a Pártot. Népnevelő munkát ugyan végez­nek, de nem lehet őket felvenni a Pártba-“ Hogy Miért? — arra Fodor elvtárs nem tud választ adni. Pedig Tiszacsegén 488 dol­gozó paraszt teljesítette beadási kötelezettségét 200 százalékon fe­lül, akik közül lehetne a Pártot erősíteni. De nem a tiszacsegei pártszer­vezet az egyedüli, ahol ilyen helytelen­ álláspontot foglaltak el pártszervezeteink vezetői a tag­ és tagjelölt felvételi munkával kapcsolatban. Az egyek-telekhá­­zai pártszervezetnél 13 hónap óta egyetlen tagot és tagjelöltet nem vettek fel. Az egyeki II. alapszervezeténél nyolc hónapig nem volt felvétel. De hiba van az éberség terüle­tén is. Több pártszervezet van, ahol nem szívlelték meg a K. V. 1951 május 22-i határozatát. Emiatt fordult elő, hogy pl. a görbeh­ázi pártszervezet tagjelölté­nek felvett egy volt horthysta kato­natisztet, a tiszacsegei pártszer­vezet egy továbbszolgáló hor­thysta őrmestert és egy 33 hol­das kulák unokáját, akiknek a Pártba való bejutását a J­­B­ ébersége akadályozta meg. A tag- és tagjelöltfelvételi mun­kában fennálló összes hiányossá­gok onnan erednek, hogy maga a Járási Pártbizottság sem látta kellően a tag- és tagjelöltfelvételi munka jelentőségét. A hibák on­nan adódtak, hogy nem volt biz­tosítva a tag- és tagjelöltfel­vételi munkában a kellő szervezettség, megfelelően irányított jelleg és egészen az utóbbi időkig — a vezetőség újraválasztásáig — az ösztönösség, a véletlenre való bízás jellemezte a munkát. A Járási Pártbizottság látta ezt a hibát és a vezetőségek újraválasztása után az új veze­tőségek kioktatása alkalmával nagy gondot fordított arra, hogy az új vezetőségek elvileg és gya­korlatilag jól megértsék a tag- és tagjelöltfelvételi munka jelen­tőségét. Az új vezetőségeket ös­­­szevont értekezleten oktatták ki a tag- és tagjelöltfelvételi munka fontosságáról, arról, hogy ho­gyan kell végezni a pártmunká­nak ezt az igen fontos részé­t Az értekezlet után az új vezetőségek minden pártszervezetben nyil­vántartást fektettek fel az élen­ járó, példamutató pártonkívüli becsületes dolgozókról. Ezek mel­lé a dolgozók mellé egy-egy pártvezetőségi tagot, legjobb bi­zalmi és népnevelő elvtársakat osztottak be, akik állandóan fog­lalkoznak ezekkel a dolgozókkal, nevelik, hogy előkészítsék őket a Pártba való felvételre. A­z új vezetőségek jó munká­­ja a tag- és tagjelöltfelvé­teli munka frontján a tag- és tag­jelöltfelvételek számszerű és mi­nőségben­ javulásával mérhető le. Augusztushoz és szeptember­hez, de általában az ezt megelő­ző hónapokhoz viszonyítva is, októberben a felvételek 40 szá­zalékkal, novemberben 120, decem­berben 280 százalékkal lett maga­sabb, mint az előző hónapokban. Ezt a javulást szemléltetően bi­zonyítja a középparasztok felvé­tele is­ Az év előző háromne­gyedévében a középparasztok fel­vétele az összes felvételből 2,5 százalék volt, addig októberben és novemberben az összes felvé­tel 44 százaléka középparaszt. Ha az október és november hó­napban felvett középparasztok számát az előző háromnegyedév­hez viszonyítjuk, akkor e két hó­napban feleannyi középp­arasztot vettek fel, mint az előző 9 hónap során összesen. Az elért kezdeti eredmé­nyek a tag- és tagjelöltfelvételi munkában ne tegyék elbizako­­dottá a polgári Járási Pártbizott­ságot és a községi pártvezetősé­geket. További tervszerű tag- és tagjelöltfelvételi munkával fo­kozottabban építsék, erősítsék Pártunkat, hogy ezzel is hozzá­járuljanak népi demokráciánk erősítéséhez, ötéves tervünk tel­jesítéséhez, a béke védelméhez. Megkezdi előadássorozatát a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémián A Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Akadémiája 1952 január 4-én rendezi megnyitó előadását. Az elő­adást Kovács István, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősége titkárságának tagja „A nemzetközi helyzet” címmel tartja meg.

Next