Néplap, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-17 / 193. szám

* Nem kell már félni a munkanélküliségtől a megaláztatásoktól, soha nem remélt jövő vár a most fel­növő nemzedékre. Általános és középiskoláinkban tízezerszámra tanulnak munkás és dolgozó paraszt­­fiatalok, hogy felkészüljenek a szorgos alkotásokban kimeríthetetlenü­l gazdag életre. A körösszakáli községi alapszervezet vezetősége gondoskodik a párt további erősítéséről Most, a nagy nyári munkák idején, az aratás, cséplés és be­gyűjtés munkálataiban a párton­­kívüli becsületes dolgozók százai és ezrei tűntek ki. Beadási kö­telezettségük túlteljesítésével bi­zonyítják be a dolgozó nép álla­ma iránti szeretőket, ragaszko­dásukat. A pártonkívül becsü­letes dolgozó parasztok legjobb­jainak pedig a munkásosztály él­csapatában van a helyük. Éppen ezért pártszervezeteink úgy fog­lalkozzanak velük, mint pártunk jövendő tagjelöltjeivel, tagjaival. Neveljék őket, hogy pártunk to­vább erősödjék, tovább mélyül­jön a munkás- paraszt szövetség. A P­ártunk további erősítését Kö­rösszakálban a községi pártszer­vezet vezetősége nem bízza a vé­letlenre, hanem tervszerűen irá­nyítja a pártépítés területének e fontos szakaszát. Nem várja meg, hogy önként jelentkezze­nek, kérjék felvételüket a pártba. ■V pártszervezet vezetősége, Tóth Imréné elvtársnő, párttitkárral az élen, nyilvántartásba veszi azokat a dolgozó parasztokat, akik mostani munkájukkal bebi­zonyították: érdemesek arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltjei sorába kerüljenek. Körösszakálon a pártszervezet eddig 15—16­­ olyan dolgozó pa­rasztot vett nyilvántartásba, akik a községben példát mutattak a jövő évi kenyér biztosításáért folyatott harcban. Olyan dolgozó parasztok ezek, mint Szakadáti György, Gáll Péter, Kovács Jó­zsef, akik élenjártak a nagy nyá­ri munkákban, de élenjártak a beadásban is, jóval túlteljesítet­ték beadási kötelezettségüket. Mint pártunk jövendő tagje­löltjeit, a pártszervezet nemcsak nyilvántartásba vette őket, ha­nem a nevelésükkel is tolódik. Egyrészről­­az elméleti képzettsé­gük­ további fejlesztéséről gon­doskodik, másrészt pedig párt­­megbízatással, mint a nevelés egyik fő eszközével látja el őket. A nevelő munkát a pártszervezet nem most kezdte el. Már a múlt évbe­­ is azokat, akik élenjártak a mezőgazdasági munkában, mint például Szakadáti György, Gör­­bedi György és K. Szakadáti Já­nos, bevonták a pártoktatásba. Ők a mostani oktatási évben már középfokú politikai iskolán vesznek részt. A többiek is be­kapcsolódnak az oktatásba, hogy mire felveszik őket pártunk tag­jelöltei sorába, már alapjában ismerjék pártunk politikáját, célját. A most folyó politikai is­kola hallgatóinak a kiválogatása során — amikor Tóth elvtársnő beszélgetett velük — kiderült, hogy örömmel vesznek részt az oktatásban és megtiszteltetésnek veszik ezt a gondoskodást a párt részéről. Az élenjáró dolgozó parasztok­kal való foglalkozás eredménye legjobban lemérhető K. Szakadáti János példáján. K. Szakadátival. Atyim Péter és Túri Gábor az ötvenes házcsoport népnevelői foglalkoztak. Az állandó nevelő munkának lett is eredménye. K. Szakadáti János elsőnek aratta le gabonáját, elsőnél­ csépelt el és teljesítette beadási kötelezett­ségét. Ezután ő maga is együtt ment a párttag népnevelőkkel agi­tálni a gyors beadás érdekében. Sőt ennél többet is tett. A múlt­­heti népnevelő értekezleten vál­lalta, hogy a Sztálin­ utcában la­­kó dolgozókkal rendszeresen fog­lalkozik. Vállalását szombaton már tetté is váltotta, amikor a hármas típusú termelőszövetke­zeti csoport alapszabályzatáról beszélgetett velük. De nemcsak agitál a tszcs fejlesztése mellett, hanem — mint népnevelőhöz il­lik — jó példával jár élen ezen a téren is. Már tagja is annak az előkészítő bizottságnak, mely­nek célja: egy új termelőcsoport alakítása Körösszakálon. Ugyanígy részt vesznek a nép­nevelő munkában a többi élen­járó dolgozó parasztok is. A pártszervezet jó munkát végzett, nemcsak saját belső ügyeivel tö­rődött, hanem bátran támaszko­dott a becsületes pártonkívüli dolgozókra. A pártszervezet jó munkáját igazolja az, hogy a községben csak két embert kellett elszámoltatni,, mert­ nem tettek eleget a törvényben előírt köte­lezettségeiknek. A körösszakáli pártvez­etőség tehát a nagy munkák idején ■ is szem előtt tartja pártunk erősí­tését. ,,Elébe megy” a becsületes pártonkívüli dolgozóknak és rá­ébreszti őket, hogy nekik a leg­jobbak között van a helyük. A pártszervezetnek ez a munkája — és csakis ilyen irányú munká­ja a biztosíték arra, hogy a pártszervezet egészségesen to­vább erősödik Körösszakálon és jövőre még szebb eredményekről számolhatnak be az ottani párt­­szervezet vezetőségének tagjai. !».s: AVC'CSZTUS 17 VASAn.s' VI« Az ezeréves Avicenna A mai Tadzsik szovjet köztár­saság területén született Buhara közelében nyugati nevén Avicen­na, arab nevén Abu Ali Husszein ben Abdullah be Husszein ben Ali ibn Szína, a nagy középkori tudós. Születésének ezredik év­fordulóját ma ünnepli a haladó emberiség. Avicenna filozófus volt, költő, államférfi és csillagász. Viszon­tagságos élete folyamán több mint 300 kötet könyvet, valósá­­gos könyvtárt irt. Műveinek egyes részleteit még a múlt szá­zadban is kötelező tankönyvként használták a francia egyeteme­ken. Élete szerfelett viszontagságos volt. Már tíz éves korában kívül­ről tudta a Koránt és elsajátí­totta korának összes számtantu­dományát és mértanát. Tizenhét éves korában már m­essze föl­dön ismert tudós volt. De még na­gyobb műre kelt sikeres gyógyí­tásai következtében. Mivel felvi­lágosodott tudós lét­ére nem tartotta be a Korán parancsait, eretnekség gyanújába került s menekülnie kellett a bokharsi emir udvarából, holott éppen ő gyógyította meg az emirt is. Hosszú vándorélet kezdődött meg ekkor. De mindenütt, ah­ol­­csak megfordult, írt, olvasott, ta­­nított és tanult. S egyre újabb „csodálatos gyógyutásokat” hajtott végre. Közben Teheránban negy­vezírré — miniszterré — tette az­ uralkodó de innen is menekülnie kellett, mert lázadást szítottak el­lene. Ettől fogva hosszú évekig a reakciós papság — az egyház mindenkor gyűlölte a haladás képviselőit , és a korlátolt uralkodók városról városra, or­szágról országra üldözték. Csaki életének utolsó tíz évében talált nyugalmat Iszpahánban. 58 éves korában halt meg. Avicenna életműve szép példá­ja az emberiségnek tett Szolgá­latnak. A tudomány minden te­rén új gondolatokat vetett fel. 800 évvel Pasteur előtt azt hir­dette, hogy a fertőző betegsége­ket kórokozók terjesztik.­eg­­támadta az asztrológusokat, a csillagjósokat és leszámolt velük. Ezer évvel ezelőtt merészen hirr­dette, hogy a hegyek a földkéreg mozgása, felemelkedése és a vi­zek munkája folytán keletkeztek tagadta a sírontúl életet és a holtak feltámadását. Nem csoda tehát, ha műveit nyilvánosan el­égették és úgy Keleten, mint Nyugaton üldözték. De­­miseket, az elmúlt reakciós évszázadok alatt sem tudták megölni,­­taní­tásai nagy értékekkel gazdagítot­ták a tudományt. Az arab Avicenna élete törté­netének tanulsága: az emberi ci­vilizáció hatalmas művéhez min­den nemzet és minden nemzedék­ egy-egy építőkővel járul hozzá. Kendeláink e­gy­ben­ Fekete István hajdúböszörmé­nyi dolgozó leveléből: „A múltban dolgoztunk hajnal­tól napestig. Hogy mi volt a fi­zetség, arról jobb nem is beszél­ni. Ha betegek voltunk, az ura­ság orvosa fejfájás ellen lábunk­ra, lábfájás ellen fejfájásra adott orvosságot. Még most is ökölbe szorul a kezem, ha erre gondo­lok.” * Ma pedig a dolgozók ezrei szó­rakoznak és üdülőhelyeken gyó­gyulnak, hogy aztán újult erővel foghassanak szocializmusunk fel­építéséhez _– írja Nehéz Ilona Ebes­ csemetekerti dolgozó. # „Hálás szívvel gondolunk első­sorban azokra a szovjet­­ hősökre, akik értünk meghaltak, hogy mi szabad, boldog hazát építhessünk, pártunkra, Rákosi elvtársra, aki vezeti népét, hogy egyre szebb legyen életünk, hogy soha többé vissza ne jöhessen a múlt. Ne­künk pedig állandóan fokoznunk kell termelésünket, az ellenség el­leni harcot, boldog jövőnk érdeké­ben.” — Botos Gézáné 61/5. Szak­ipari váll. dolgozójának leveléből, * Vékony János vagongyári dol­­gozó írja: „Tudjuk, hogy boldog, szabad életünk abban a tényben gyökerei­zik, amit alkotmányunk paragraf­fusa kimond. A Magyar Népköz­­társaság a munkások és parasz­tok állama.” *­­ „Az alkotmány adta a lehetős­séget a dolgozók kezdeményező- alkotó munkájához. Biztosítja az dolgozók felemelkedéséhez ad anyagi alapot. Ilyen körülmények között jönnek létre a munka hős­tettei. Ez adott lendületet Barnás Jánosnénak, aki az alkotmány ünnepére 11,2 százalékot vállalt és 178-at teljesített” — írja Papp Lászlóné a Gyógyszergyárból. :ft .,Az egész fiatalság versenyből áll. Alkotmányunk ,békénk meg­védéséért küzdenek. DISZ-műsza­­kot indítottak. A fiatalság azt a sok-sok gondoskodást hálálja meg, amit az alkotmány biztosít számára.” _ Borbély Gáborné ruhagyári dolgozó leveléből. * ..felejthetetlen szép napokat él­tem át Csehszlovákiában. Tátra­­lomnicon üdültem. Én, mint mun­kásod olyan helyeken jártam, ahol 1945 előtt csak az urak jár­hattak. A cseh dolgozók szerető gondoskodása, figyelmessége vett­ körül bennünket. Az a tudat, hogy közös cél felé haladunk, összekovácsolt bennünket”__írja Tokai Mihályné, a Dohánygyár sztahanovistája, a szakma legjobb dolgozója. * A magyar nép alkotmánya Viruljon örökké, És ne legyen szabad hazánk Többé kártevőké. Ezért megfogadjuk e szent ünnepre, Hogy alkotmányunkat Megvédjük örökre, Büszkén jelentjük Rákosi elvtársnak: A zsák most nekünk telik, Nem a hutáknak. Idézet Balogh András tégla­mester verséből. A héten beérkezett levelek nagy része alkotmányunk iránti mély szeretetet fejezi ki. 180 le­velet kaptunk. Az utóbbi napok­ban érkezett levelek bármilyen problémával foglalkoznak, mind­ben ott szerepel az öröm, a sze­retet Rákosi Mátyás elvtárs mi­nisztertanács elnökévé való vá­lasztása felett. ALKOTMÁNYUNK 49. PARAGRAFUSA Nagy és kegyetlen volt az elnyo­más minden dolgozó felé az urak Magyarországában, de különösen nagy volt a nemzetiségi kisebbsé­gek felé. Ez­eknek a tőkések és földbirtokosok igáján kívül még a nemzetiségi elnyomás súlyos ter­hét is viselniük kellett. Az urak, hogy leplezzék népellenes csibész­­ségeiket, azt, hogy ők maguk a nép igazi ellenségei, a dolgozó nép minden nyomorának és szenvedé­sének okát a nemzetiségek nyakába sózták. Uszítottak, rágalmaztak, féktelen gyűlöletet szítottak elle­nük. A sovinizmus mérgével oltot­ták be a magyar dolgozókat. Ebből a célból, az ő jóvoltukból születtek ilyen és, ehhez hasonló versek: . ..Szerb, cseh, román nem ember. Mind egy szálig söpörd el.” Ez a seprűzés azonban ford­va sikerült: a nép seprűzte el az uta­kat. Megdőlt hatalmuk, leomlott hazugságaik kártyavára, mindenki megismerhette őket. Sztálin elvtárs bölcs szavai eb­ben az esetben is beigazolódtak: nem lehet egy népet megsemmisí­teni, de kizsákmányolóikat, elnyo­móikat igen. Azóta már Dunajevszkij örökbe­csű dallaméi szabadon szárnyalnak hazánkban is. Beköltöztek minden dolgozó szívébe: „Egyik ember annyi mint a másik ...Mennyi munkát végez annyit ér.” Ezt a megváltozott viszonyt a különböző nemzetiségű dolgozók között így rögzíti Népköztársasá­gunk alkotmányának 49. §-a: (1) A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. (2) A polgárok bármilyen hátrá­nyos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek sze­rint a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultú­rája ápolásának lehetőségét. Körösszegapátiban Argyelán Lő­­rincnében a nemzetiségi elnyomás már csak mint a múlt gyászos, szomorú emléke él. Ha nem gon­dolna vissza néha-néha el se hinné, hogy veszekedések, viszálykodások is lehettek, olyan szépen megér­tik egymást románok és magyarok a községben. Ma ő a község párt­­titkára. Fia román főiskolán is­együtt dolgoznak románok és ma­gyarok s ha van vetélkedés, — mert van, — csak abban, hogy ki dolgozik többet, ki szaporítja job­ban a közös vagyont. A kurtú­ Cso­­portban ? Úgy összekeveredtek magyarok és románok, hogy bi­zony széjjelválogatni is nehezen lehet őket. A román táncosok meg­tanulták a magyar táncokat is, a magyar fiúk, meg lányok pedig a román táncokba állnak be. A községet, de ugyanúgy Körös­szakált, Mezőpeterdet meg Bérlőt, — ahol különösen sok román él, s rendszeresen látogatja a Román kultúrszövetség művészegyüttese, nemzeti kultúrájaik legszebb alko­tásait mutatja be, hogy megszeret­tesse s még közelebb vigye hozzá­juk. Bedőn külön nemzetiségi iskola van, ahol a gyerekek saját anyai nyelvükön tanulják a betűvetést, saját anyanyelvükön ismerkednek meg a proletár nemzetköziség esz­­méivel, a bölcs sztálini nemzetiségi politikával, ennek egyik legszebb, legfelségesebb megállapításával, hogy, , Nem lehet erős és szabad az a mű­ a termelőszövetkezetekben nép, amely más népeket elnyom­”

Next