Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-01 / 1. szám

1953 szár­át­­ a ti­­­hiúiek­öve­t­ ő terv nagyszerű eredmé­­nyekben bővelkedő döntő esztendejét hagyja maga mögött dolgozó népünk. A döntő tervév szülöttei, a nyersvas ezertonnáit termelő diósgyőri óriáskohó, a Sztálin Vasmű új tűzálló tégla­gyára és erőműve, a hejőcsabai cementgyár, a hódmezővásárhe­lyi gyapotegrenáló, a makói gép­gyár, a bányási szénbánya lük­tető munkája, új iskolák, tudo­mányos és szociális létesítmé­nyek egész sora, gyorsan fejlődő mezőgazdaságunk — népünk jó­létének, életszínvonalának ug­rásszerű növekedése — arról ta­núskodnak, hogy dolgozóink az elmúlt tervévben is eredménye­sen szálltak szembe a nehézsé­gekkel, diadalra vitték pártunk, kormányunk útmutatásait- Az új évben új gyárak, tárnák kapcsolódnak be a termelő mun­káb­a- Tovább fokozzuk a szocia­lista építés ütemét, még nagyobb célkitűzéseket valósítunk meg- Az év első napjaiban csapoljuk le az első adag izzó acélt a diós­győri száznyolcvan tonnás buk­tatható m­artin-kemencéből. A Sztálin Vasmű új, hétszáz köb­méteres nagyolvasztóját is el­hagyja az első nyersvassal teli uist. Nagy leékealkotásunk két 125 tonnás martin-kemencéje és a kokszolómű egy része színtén, megkezdi a termelő munkát. Dunakeszin új gyár épül, ahol a földalatti gyorsvasút tübing­­jeit gyártják majd­ Tovább emel­kednek a dunai cementnal falai és megkezdi munkáját az új hód­mezővásárhelyi kenyérgyár kö­zel húsz kemencéje. Komlón két­ezer, Sztálinvárosban ezerhat­­száz, szerte az országban sok­­ezer új, napfényes munkáslakás, új napköziotthonok, csecsemő­­otthonok, iskolák jutalmazzák dolgozóink lelkes munkáját. Több kombájnt küldünk a falunak, több gépet a bányának­ Az új tervév azonban nemcsak új győzelmeket igér, fegyelme­­zettebb munkát, nagyobb áldo­zatkészséget újabb erőfeszítése­ket követel.­­A jövő évben 16 szá­zalékkal kell növelni iparunk termelését. A bányászok ezrei­nek kell követnie Loy Árpád, Tajkov András és a bányászhő­sök többi ezreinek nagyszerű példáját, hogy 1953-ban 4-6 mil­lió tonna szénnel termelhessünk többet, mint 1952-ben- A szocia­lizmus építésének nem lehet egyetlen űrhelye sem, ahol ne találna követőre Muszka Imre, Szodorai István, Mautner K­ó­­­­bert és a termelés többi élenjá­rójának nemes versengése a még jobb eredményekért. T­­agy célkitűzéseink az ország valamennyi dolgozójától megkövetelik, hogy egyetlen nappal, órával se maradjunk adósai a tervnek- Már az új év első munkanapján tegyünk ele­get tervkötelezettségünknek. A Diósgyőri Kohászati Üzemek pél­dája bizonyítja, hogy ha a kez­detnél elmaradunk, később ne­hezebben birkózunk meg a meg­növekedett tervvel, hisz az el­maradást is pótolni kell. Az oroszlányi „Szeptember 6“ akna dolgozóinak munkája viszont azt példázza, hogy ha az első perc­től kezdve teljesítjük a tervet, akkor egész évben lépést tudunk tartani a növekvő előirányzattal és bátran bízhatunk abban, hogy túlteljesítjük évi feladatainkat. Pártunk, kormányunk az 1953-as terv összeállításánál biz­tosan épített arra, hogy az új feladatok végrehajtásánál min­den tartalékot mozgósítunk- Bnden egyes újítás bevezetése orsítja, könnyíti munkánkat, akinek sem­­ utolérhetetlen Izka Imre eredménye, aki el húsz újítás segítségével öcszorosára növelte gépének sítményét. Újítóink lelems­­ége olyan munkaeszközö k­­önnyítette meg dolgozóink árát, mint a mechanikus­sapkás esztergakés, amely eddig kétszáz esztergályosunk eredmé­nyét sokszorozta meg. Az első magy­ar gyártmányú fogaskerék­­hengerlőgép, a szállítóberende­zések gyárából kikerülő exkavá­torok, az új szovjet gépóriások, az élenjáró szovjet technika szé­leskörű alkalmazása, mind-m­ind új erőforrást jelent a terv vég­rehajtásához. 17­zernyi rejtett tartalékunk mellett új erőforrást jelen­tenek számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX- kon­gresszusának útmutatása. Sztá­lin elvtárs újabb nagyjelentősé­gű tanításai. Szélesebb látókört, szilárdabb öntudatot adott dol­gozóinknak a szovjet emberek példája. Dolgozó népünk most még tisztábban látja, hogy ál­lamunk gazdasági erejének szün­telen fejlesztésével az eddiginél is eredményesebben szolgálhat­juk a szocializmus, a béke ügyét­­-a sztálini tanítások sokezernyi munkáskezet együtt lendítenek újabb béketeltekre­ Népnevelőink úgy értékesítsék a XIX. pártkongresszus tanúsá­gait, mint a felsőnyárádi bánya­üzem párt- és szakszervezeti ak­tívái, akiknek munkája nyomán az elsők között fejezték be évi tervüket­.D­olgozóink az új esztendő küszöbén felmérik az el­múlt év munkasikereinek gaz­dag tapasztalatait- Az élenjárók a tervismertető értekezleteken, a százezrek az utána következő napokban mondják el, hogyan akarnak küzdeni az új évben ter­vük megvalósításáért. Az or­szágnak nem egy olyan üzeme van, mint a Csepel autógyár, ahol a dolgozók javaslatai alap­ján már összeállították az új tervév műszaki és szervezési in­tézkedéseinek tervét, ahol a dol­gozók egésze nemcsak segíti a vezetők munkáját, hanem egész évben számon is kéri a műsza­kiaktól hogy mit tesznek a terv sikeréért. Közös erővel kell fel­vennünk a küzdelmet a fegye­lemsértések ellen, egységesen kell fellépnünk a liberalizmus, a lazaság ellen. A terv sikeres megvalósításá­val hazánkat, elért eredményein­ket védjük. Ezért műszaki és fizikai dolgozók­­ úgy készülnek fel az új tervévre, hogy minden egyes s­épalkali­g­, elkészítése, minden talpalatnyi földő meg­munkálása, a képzetlenesidék­­nek átadott tudás minden gon­dolata a békeharc újabb szaka­szának egy-egy győztes csatájá­vá váljék. PETŐFI SÁNDOR 1823 január 1-én, 130 évvel ez­előtt született a magyarság láng­lelkű forradalmár költőapostola, Petőfi Sándor. Az hogy forra­dalmár volt, az, hogy világiro­­dalmi viszonylatban a legnagyob­bak között foglal helyet, hogy szerelmi és tájleíró versei, élet­képei, szinte utólérhetetlenek, ma nem szorul méltatásra. Pe­tőfi költészetéhez méltó jelzőt csak a Petőfi-név ad. Költészete önmagáért beszél. Lehet, hogy ez is a magyarázata annak, hogy még napjainkig sincs olyan Pe­tőfi tanulmány, amely költésze­tének óriás skáláját teljes egé­szében felölelné. A mai Petőfi sokkal több annál, mint aminek Ha Kölcsey Eötvös, Vörös­marty, majd­ később Ady Endre költészetét összevetjük a Petőfié­vel, egy sajátos tényt figyelhe­tünk meg. Petőfi is bírálta a ko­rabeli Magyarországot — és ez nem is vitás — de ez a kímélet­len bírálat elsősorban a magyar nemes Magyarországnak szólt, nem pedig a dolgozó nép Ma­gyarországának. Tudott hinni a magyar népben, annak erejében és a jövő világ felépítését is a népre alapozta. Ez nyomja rá bélyegét egész költészetére. Pe­tőfi a népből soha sem ábrándult ki és csak ezen a szemüvegen keresztül nézte az eseményeket és szólt bele a politikai életbe. Ezért tudott a márciusi napok idején a legkövetkezetesebben haladni, ezért került szembe ké­sőbb a Batthyány-kormánn­yal, sőt még Vörösmartyval is. For­­radalmiságát is ez a tény hatá­rozza meg. A politikus és költő nem rá­1948 nyarán, a szabadszállási kerületben, mint képviselőjelöltet a reakció csúfosan megbuktatta. Ez az esemény sem keserítette el, mert jól látta az igazi mozgó­egyes régi méltatói igazi arcula­tát ködösíteni próbálták — (köl­tő-e vagy politikus, „szerepját­szás’,. ..álarc“, „rakoncátlanság", „hóbort" és más erőszakkal rá­ruházott, hamisítások, félrema­gyarázások). Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila mellett Lé­vai József elvtárs tanulmányai adják meg a kulcsot Petőfi költé­szetének a teljes megértéséhez. Annak a százharminc évvel ez­előtt született költőnek azonban szűkén fél emberöltőim élete alatt több hányatottságot kel­lett elviselnie, mint amit sok más ember száz évig is nehezen tudna lefürleszteni,­lasztható külön Petőfi életművé­ben. A költői tett politikai tett is és viszont. Mint a „fiatal Ma­gyarország“ lelkes írói csoportja, ő maga sem kívánta „­­ -­ a haza kopott bocskorát ,örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, ha­nem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni”. Ez a polgári­­demokratikus programm hirde­tése és már nem csak a feuda­lizmussal áll szemben, hanem annak fokozásával, a reformok­kal is felveszi a harcot. Hogy mit akart, egy rövid cikkben nehéz lenne részletesen kifejteni. Néhány verseim meg­említése is igen sokat mondhat: „Meddig alszol még hazám?“, „ Megint beszélünk V­esni- beszó­lünk", „A nép nevében*’, „A nép“, T’Tálasszátok fel a királyokat“, „Respublika”, vagy „Az apostol”; mindezek önmagukban is nagyon kifejezőek. Idézzünk „A XIX- század küllői“ című verséből: Jó rugókat. Rövidesen költe­ményben fogalmazta meg az újonnan összeülő nemzetgyűlés feladatait. „Drága ékes új ruhám volt, S volt ruhámon folt hátán folt. Zöldre raktam sárgát, kéket... Szent atyám, de tarka élet!” Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán i­s is addig? addig nincs megnyugvás. Addig folyvást húzkodni kell. — 1553 JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Mao­ Ce-tung elvtárs távirata J. V. Sztálin elvtársh­oz Peking (Új Kína)­ Mao Ce­­tung, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának el­nöke, december 31-én táviratot intézett J. J. Sztálinhoz, a Szov­jetunió minisztertanácsának el­nökéhez, amelyben köszönetet mond Sztálinnak, a szovjet nép­nek és a szovjet kormánynak a közösen igazgatott kínai Csang- Csung vasútvonal átadásáért. Mao Ce-tung elnök táviratának szövege a következő: „Sztálin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. A kínai Csang-Csung vasútvonal Kína és a Szovjetunió által történt közös igazgatása alatt a szovjet fél igen nagy mérték­ben hozzájárult a kínai nép vasútépítési programmjához. A kí­nai nép sohasem feledkezik meg erről a testvéri, baráti támoga­tásról. őszinte szívből jövő köszönetet mondok a nagy szovjet népnek, a szovjet kormánynak és önnek abból az alkalomból, hogy a szovjet kormány — az 1950. évi egyezménnyel és az 1952. évi­­ közleménnyel összhangban — ellenszolgáltatás nélkül a Kínai Népköztársaság kormányának tulajdonába adja át a kínai Csang-Csung vasútvonal közös igazgatásával kapcsolatos min­den jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. Kívánom, hogy a Szovjetuniót és Kínát egybefűző nagy ba­rátság napról napra még jobban elmélyüljön és erősödjék“ 1952 december Sí. MAO CE-TUNG.” 1952. januer 31-én a kínai népköztársaság­­ i áaolásra ment át a Kínai Csang-Csung vasutvonal Harbin (Új Kína)- Az 1950 feb­ruár 14-én a kínai Csang-Csung vasútvonal, Port-Arthurról és Dalnyijról­ kötött kínai-szovjet egyezmény, valamint a kínai Csang-Csung vasútvonalnak a Kínai Népköztársaság kormá­nyának átadásáról szóló 1952 szeptember 15-i kínai-szovjet közlemény értelmében a Szov­jetunió kormánya 1952 végén el­lenszolgáltatás " nélkül a" Kínai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adja át a kí­nai Csang-Csung vasútvonal kö­zös igazgatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. A vasútvonal átadásával meg­bízott kínai-szovjet vegyesbizot­­ság december 31-én Ilarbinban ünnepséget rendez, amelynek keretében aláírják­ a vegyesbi­­zottság üléseiről készült jegyző­könyveket. Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél fis tartósabb is, kell alkotnotok Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságosok kévéig nagy tornyai. N­a eldobod egykor az özvegyi fátyol­ Fejfámra sötét lobogóul akaszdl, fia feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt. Letörölni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeleded hívedet. S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Ezek az eszmék csak ma van­nak megvalósulóban. Csonka az a Petőfi-m­egemlé­­kezés — kissé skatulyázó felosz­tás bár — amely forradalmisá­­ga, hazafisága mellett nem dom­borítja ki népiességét, tájverseit, szerelmi költeményeit- Nyomaté­kosan hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez csak kényszercsoportosí­­tás és nem kifejező, mert Petőfi költészetében „Egy ember szól, de milliók nevében**. Ez a mil­liókkal való azonosulás, millió­kért való bátor kiállás, a hala­dás zászlajának milliók előtt való magasra tartása a magyar tájról és szerelméről írott ver­seiben is mindenütt fő motívum­ként találhatók meg. Népiessége pusztán irodalmi szempontból nem magyarázható meg. Petőfi népiessége politikai Programm is­ Elég idézni néhány sort egyik leveléből,­ amelyet Arany Jánoshoz írt: .,Ha a nép uralkodni fog a költészetben, k­­Mindezek igen vázlatosan és röviden tartalmazzák nagy köl­tőnk művészetének örökkévaló­ságát. Petőfi azért is legnagyobb­­jaink élén van, mert az egész emberiség boldogulásáért szállott síkra. Amint Révai elvtárs írja A dolgozó magyar, nép ma szeretettel ápolja és szívébe zár­ta a százharminc éves költő em­lékét és tanítását is valóra vált­ja. A napjainkban orosz, francia,­zel áll ahhoz, hogy a pálinké­ban is uralkodjék, s ez a század­ feladata, ezt kivívni célja min­den nemes kebelnek, ki megso­kallta már látni, mint mártizkod­­nak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek, ligbe a népet, pokolba az aristo­­krátiát!” A Magyar Alföld szépségeinek a megörökítésében Petőfi szinte utolérhetetlent alkotott. Sem elötte, sem utána nem írt róla olyan művészien senki sem. Eb­ben valószínűleg az is közreját­szott, hogy az alföldi sik rom­­­ságokban a szabadság jelképét is látta.Mint az egész Petőfi-költészet­­ben, ugyanúgy, annak egy kira­gadott kisebb részével, szerelmi költeményeivel is emelt fővel állhatunk a világirodalom leg­nagyobbjai között. „Reszket a bo­kor”, „Szeptember végén“ és sok más­— nemzetközi is, mert az 1948— 49-es magyar forradalom — melynek Petőfi egyik vezéregyé­nisége, része volt egy európai általános szabadságmozgalom­nak­ kínai és más nyelveken mind nagyobb számban megjelenő Pe­­tőfi-fordítások is örökkévalósá­gát bizonyítják. SÜLE SÁNDOR El­ső első az a nagy szép idő. Amely felé reményi in szállónak. Mint ősszel a deb­­tlebb ég alá Hosszú sorban a vándormadarak. A zsarnokság ki fog pusztulni, és Megint virító lesz a föld színe. — Ezt a virító földet jósolta meg­­ is ennek áldozta fel. A „Jöven- Petőfi és rövid, de harcos életét­­ dő]és*’-ben írta: Takarjon bár a szemfedés: Dicső neve költőfiadnak. Anyám, soká, örökkön él.

Next