Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 49-74. szám)

1953-03-29 / 73. szám

■1965 MÁRUUIÓ 29 VÁSÁRNÁL Az alma nem esik messze a fájától — mondja egy régi közmondás. özv. Boczán Pálné püspökladányi kulákasszony esete is ezt bizonyítja- Pont olyan ő, mint a többi kulák. Nagyon jól megtanulta, hogyan kell harácsolni, az emberek vérét szívni. Régi ,kereskedő 4 családból származik és ott keresett leginkább, ahol talált. Találatban nem is volt hiány, hiszen munkások és a dolgozó parasztok a múltban ki voltak szolgáltatva. Lenyúzták a szegény emberről az utolsó ruhadarabot is, csakhogy erszényük minél duzzadtabb legyen. Boczánné is ilyen volt. Hosszú éveken keresztül árult üzletében textiltől kezdve bőrig mindent — minden kapható volt nála. Másban is megtalálta, számítását. Igen ,,jószívűnek“ tartotta magát. Hitelbe is adott szívesen, pénzt is kölcsönzött Abban aztán nem igen Volt köszönet, mert 15—20 százalékos kamatot számolt fel a kölcsön után. 1 Ha a dolgozók a nagy nyomorban megszorultak és hitelbe vásároltak, nála a „szívesen“ hitelezett- Aratás után aztán odavihették minden termésüket az adósság kifizetésére, mert a kis könyvben a számla akkor is gyarapodott, ha nem vásároltak- Aki nem tudta határidőre kifizetni adósságát, annak házánál megperdült a dob elárverezték azt a kis bútorai is ami volt. Eladatta a szegényember házát a szenteltvízben áztatott kezű Boczánné- Mert Boczánné igen „szentéletes“ volt- Ott áhitatoskodott minden nap a templomban. Mennél alázatosabb, alijal gyalázatosabb volt — mondotta az egyik dolgozó paraszt. És Boczánné valóban alázatos és gyalázatos haramia volt- Reggel ő volt a templomban, este a pap kereste fel: Dessewffy Elemér kanonok. Mások is gyakran megfordultak nála. Esténként hangos volt az udvara a tivornyától, de ha egy szegény koldus kenyeret kért tőle, a kutyákkal zavartana el-Azt mondják, embert barátjáról lehet megismerni. Kik voltak Boczánné barátai? Lovassi Jenő daráló és cséplőgéptulajdonos, Kovács István horthysta tiszt, Baranyi Balázs, Papp Sándor és a többi kulákok Ehhez a „díszes“ névsorhoz nem is kell semmit sem fűzni — magáért beszél. Özv. Boczánné úgy ült a maga kereskedésével és 14 hold földjével a dolgozók nyakán, akár egy kiskirály. Úgy ragadt az emberekre, mint a pióca és éppen úgy szívta a vérüket. Aki egyszer a hálójába került, az nehezen szabadult. A felszabadulás után is minden maradt a régiben. Igaz, hogy már nyíltan nem mert támadni, de alattomban annál inkább. 1950 ben, mikor a kölcsönjegyzés volt, azt a kijelentést tette: ,Nem bánom én, ha mindent elvesznek, akkor is meg fogok ésmindig legyen elegendő“. Hogy mire gondolt, az hamarosan kiderült- 1951-ben üzletének államosítása után mintegy 40.000 forint értékű árut találtak lakásán elrejtve- Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni: textiltől feketén vágott sertéshúsig, a legdrágább italtól a legfinomabb csokoládéig minden. Egyszer aztán csodák csodájára, megváltozott a kulákasszony. Mintha egész bűnét jóvá akarná tenni, felajánlotta egész házát, mondván: nem kell az neki. Most derült ki, miért volt ilyen nagylelkű ez a minden hájjal megkent asszony. 1951-ben, 1952 ben nem lehetett mást hallani tőle: „Nincs semmim, még egy rendes ruhám sincs.’ Elvették, sóhajtozott, pedig saját kétkezem munkájával kerestem. Nem restelte ezt kimondani — persze az uzsorakamatról mélyen hallgatott. Beszélet igyekezett is alátámasztani. Rongyos ruhában járt, szakadozott cipőben. De a dolgozók jól ismerték. Később- amikor Ladányból kitiltották — Debrecenbe költözött, Rákóczi u. 18. szám alá, testvéréhez, László Józsefhez. Hogy ki ez a László József? 1947-ben jött haza hadifogságból. Azonnal, mint a legjobb ember, munka után nézett. Persze, nem valami nehéz munka után. Hentesüzletet nyitott és akár a kedves nővére, „saját hét kezével“ 3 év alatt „véres verejtékkel"448.000 forintos házat vett. Itt lakott Boczánné nevelt lányával, a ladányi malmos szerelőjével Hogy miért adta oda olyan szívesen a házát, arra éppen a napokban derült fény. A ladányi házának végében a WC padlása felett lévő víztartály helyébe 136 kiló talpat, 296 kvadrát bőrt, 70 méter textilt, 268 karika cérnát, 20 kiló rizst, 50 kiló kristálycukrot, 126 gombolyag fonalat, 32 üveg rumot és finomszeszt, 41 kiló lisztet, 111 kefét, 137 csomag szegfűborsot, 47 csomag fahéjat, ezenkívül borsot, ceruzát, szappant és ki tudná felsorolni, mennyi mindent rejtett el, aztán szépen lefalazta. Hogy mire számított, az is biztos, majd megváltozik megint minden, mondogatta, eljön az ő ideje, „ügyesen“ úgy spekulált, hogy jó he helyen van az a „kis‘‘ holmi, államosított házában, ugyan ki keresné-Csakhogy rosszul számított-Persze, a kulákasszony tagadja, hogy ő rejtette volna oda a töménytelen holmit- „Biztos a bátyám tett« oda' — mondotta. Pedig ez rossz kifogás, tekintve, hogy a bátyja 1914 ben eltűnt. Ez nehezen hihető azért is, mert 1911-ben, a felszabadulás előtt a cukroszacskón a Cukorértékesítő N felirata, rajta a köztársasági címerrel még nem volt olvasható. Tagjad, de ennek merni igen van haszna. Ismerik őt már régebbről. Boczánné a lisztet is elrejtette, de ugyanakkor a bátyja kenyérért állt sorba, meg a nevelt lánya is. Egyszerre három kenyér is volt a kenyeres kosárban, így néz ki Boczán Pálné kulákasszony kártevése A felszabadulás előtt a dolgozókat szipolyozta, most pedig akár csak a többi osztályellenség, árut rejtegetett, rémhíreket terjesztett, sorbanállást és sorbanállást szervezett, holott a sok áru ott volt elrejtve a lakásán. Nem lesz kí íaélet iránta, miint ahogy ő nem ismeri kíméletét — megkapja megérdemelt büntetését. Rácz Béla fs KIRIEVÖ PÜSPÖHLEDAHY! KÜLÉKUSSZQHY A kulákasszony . ■. ... és a bátyja LAPZÁRTAKOR JELENTIK A megyei rendőrkapitányság a közellátást veszélyeztető bűncselekmény miatt özv. Boczán Pálnét és László Józsefet, örökre kitiltotta Debrecen területéről. Ötévi és négylzlapi börtönre ítélték asztercm népállomás kártevő igasgatóját Maki József jobboldali szociáldemokrata, múltját leplezve, befurakodott a mezőberényi gépállomásra és ott igazgató lett. Úgy gondolta, mint igazgató folytathatja kártevő munkáját. Az erőgépek beosztását felborította, példátlan kiskirályoskodással elfojtotta a dolgozók bírálatát. Norma- és bércsalással 4000 forint kárt okozott. Tudatosan nem hajtotta végre a balesetvédelmi rendszabályokat és ennek következtében két traktoros kartörést szenvedett. Bűncselekményeiért a békési járásbíróság vonta felelősségre. A bíróság Maki Józsefet ötévi és négyhónapi börtönre ítélte és nyolc évre eltiltotta a közügyektől. Vetést szabotáló kulákokat ítélt el a bíróság A dolgozó nép esküdt ellenségei, a kulákok nemcsakígy ártanak, hogy sorban állnak, szabotálják a beadási kötelezettség teljesítését, hanem azzal is, hogy nem vetik el a kötelező terményeket azért hogy minél kevesebb kenyér kerüljön a dolgozó nép asztalára. Az elmúlt napokban a bíróság több ilyen vetést szabotáló kulákot ítélt el. A debreceni járásbíróság Kálmán József hajdúhadházi kulákot azért ítélte 3 évi és 6 hónapi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre 2000 forint ingó vagyon elkobzására, mert 1952 őszén nem vetett el 300 négyszögöl őszi árpát, egy hold és 700 négyszögöl rozsot és 705 négyszögöl tavaszi árpát. Ugyanakkor az őszi mélyszántást sem végezte el. 1953 tavaszán ismét szabotált a nép elvetemült ellensége: nem vetett el 2 hold és 1200 négyszögöl tavaszi búzát, nem szántott fel 14 hold földet és hét hold vetését nem hengerelte le Tállai Gyula 22 holdas grrbeházi lakost 1 év 2 hónapi börtönre. 1000 forint pénzbüntetésre és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélték, mert földjén sem az őszi, sem a tavaszi talajmunkálatokat nem végezte el és 4 és fél hold földön a tavaszi búza vetési köidézettségét sem teljesítette. Nemcsak a vetést szabotálta, hanem beadási kötelezettségét is. Hátraléka 8632 darab tojás, 5100 kiló baromfi és 215 kiló sertés. Megérdemelten kapta meg mind a két luilák a méltó bűntelést. A dolgozó nép kenyerének szabótálsáért oda jutottak, ahova valók. LEVELEZŐINK EGYHETI MUNKÁJA * * w • J ‘-I'““« « «uizt élen szeretet, a még boldogabb Met felé vezető jövő lelkesedésétükrözik a felszabadulási hét nagyszerű eredményei. Ezt tükrözik a Néplap szerkesztőséghez leérkező levelek is. Molnár László így kezdi tévéét : „A Vágóhíd dolgozói is kiteszik részüket a felszabadulási lét sikeréért folytatott harcból. A versenyben a sertésvágók vezetnek 144.6 százalékkal. A húsizem dolgozói közül a legjobb eredményt Szűcs László érte el,16.6 százalékos eredménnyel, deatyja, Szűcs István sem maradt, 206.5 százalékot teljesített. A öltőbrigád a 24-i 138 százalékkal szemben 25-én 195,5 százalért teljesített. Az egész üzemben megjavult a munka, úgy értük azt ■l, hogy a március havi második sokádban nem volt egy dolgozó sem, aki 100 százalékon alul teljesített volna. Az eredmények mellett vannak hiányosságok is, különösen az üzemi bizottság munkájában. Egyes üb. tagok nem érzik át annak a felelősségét, hogy a dolgozók bizalmából lettek üb. tagok, nem érzik, hogy a bizalmat csak úgy lehet meghálálni, ha jól végzik el munkájukat“ „Legméltóbban a termelésben elért eredményekkel tudjuk ki-fejezésre juttatni hálánkat a felszabadító Szovjetunió iránt“ — írja egy másik levelezőnk, Not'd Borfalaimé, a debreceni Gyógyszergyár injekciós osztályának műszaki vezetője. — „Közülünk többen dolgoztak it az osztályon a múlt rendszerben. Ha felmérjük a jelenlegi eredményünket, megállapíthatjuk, hogy amíg a múlt rendszerben 16-an naponta 80 liter oldatot töltöttünk be, ma az osztály 42 dolgozója naponta 320 liter töltött oldatot ad a népgazdaságunknak. Látszik ebből is, hogy a dolgozók érdekelve vannak a termelésben. A mi eredményeink is a szocializmus építésének ügyét szolgálják. Ez a cél lelkesít bennünket a felszabadulási hét ideje alatt is. Így születnek a kiváló eredmények. Püspök Lajosné 170 százalékos átlagot vállalt és már az első nap 19- ot teljesített- Barnás Jánosnné 178 százalékos teljesítményét 192-re emelte. Büszkén mondhatjuk, hogy osztályunkon nincs lemaradás. Szabó Ferenc, a berettyóújfalui Szabó Kisipari Termelőszövetkezet dolgozója így ír: „Szövetkezetünk az 1953 első negyedévi tervét március 25-én teljes egészében és részleteiben befejezte- így március 31-ig terven felül még 60.000 forint értékű árut termelünk. Tervünk teljesítéséhez nagyban hozzájárult a felszabadulási hét nagyszerű eredménye. Bondár Bálint 185, Szepes Lajos 188, Nagy Gyula 185, Szabó Ferenc 176 százalékos teljesítményt ért el. Ezek a nagyszerű eredmények, a dolgozók által írt levelek bizonyítják, hogy népünkben az eltelt nyolc év alatt elmélyült a haza, a Szovjetunió iránti forró szeretet. E. M. AZ „ELSŐ FECSKÉK“ Április elején tűzik műsorukra ,a filmszínházak az ..Első fecskék 44 című új, zenés magyar filmvígjátékot A Dunántúli Porcelángyár életéről, dolgozóinak problémáiról, Fitos Juli és Patak Pista szerelméről szól a film, amely arról szól, hogy a gyár dolgozóit közöny jellemzi egymás ügyei iránt. Napirenden vannak a veszekedések, eivakodások. A filmben három baráttal ismerkedünk meg: Andorkával Bartalossal és Csetével. Ők az „első fecskék”, az elsők, akik foglalkoznak a dolgozóik magánügyeivel, problémáikkal, ügyesbajos dolgaival. Ügyes, leleményes ténykedésüket siker koronázza és az üzemben megjavul a a kollektív szellem. Az érdekes témájú film szerepelt neves művészek alakítják: Feleki Kamil, Ladomerszky Margit, Kállai Ferenc, Maklári Zoltán, Sováts Nóra, Tompa Sándor, Rozsos István és még sokan mások. A filmet Gyárfás Miklós forgatókönyve alapján Bán Frigyes kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művészünk rendezte. Az „Első fecskék“-kel egy műsorban szerepel egy másik új filmalkotásunk is, az „Ecseri lakodalmas“. Ennek a színes, zenés, táncos rövidfilmnek a szereplői a Magyar Állami Népi Együttes tagjain kívül az ország legkiválóbb kultúrcsoportjaiból kerültek ki. A néphagyományon alapuló Ecseri lakodalmas színes, fergeteges humoros táncai és énekszámai képet adnak egy hangulatos falusi lakodalomról. A színes filmben 180 énekes és táncos vonul fel. Filmgyártásunk két új alkotása méltán tarthat nagy érdeklődésre számot dolgozóink körében. Az Araksz folyó partján Az Araksz — határfolyó. A túlsó partján már török föld terül el. Két világot választ el egymástól. A török parton nyomorúságos viskók és földkunyhók éktelenkednek, szánalmas, kiaszott emberek görnyedeznek. Mit láthatunk a szovjet parton? A szovjet parton végig a folyó mentén gyümölcsösökkel, gyapot- és búzaföldekkel övezett rendezett, szép kolhozfalvak terülnek el. Itt minden jólétről tanúskodik. Arajatli faluban csupán a legutolsó években szén,nagy kultúrház, áramfejlesztő telep, új iskola és orvosi rendelő épült■ A „Május 1“ kolhoz bevétele tavaly elérte az ötmillió rubelt. A kolhoztagok jómódú, kultúráit életet élnek. Nabi Sirinov kolhozparaszt 9 tagú családjával az új kétemeletes házak egyikében lakik. A családtagok közül négyen a kolhozban dolgoznak, hárman egyetemet végeznek, két kisgyerek a falusi iskolába jár. A Sirinov család tavaly 34 ezer rubel készpénzt, 13 tonna búzát, több mint egy tonna húst, vajat és sajtot kapott munkaegységei után. Az utolsó két évben 16 kolhoz paraszt vásárolt autót. A kolhoz tagjai közül sokan vásároltak motorkerékpárt vagy kerékpárt, rádiót, bútort, stb. A „Május 1“ kolhoz fiataljai közül több mint harmincan tanulnak a köztársaság főiskoláin. Minden gyermek jár iskolába. A kolhoztagok kiváló eredményeket értek el a gyapottermesztésben. A gyapottermesztés terén elért kiemelkedő eredményeiért 5 kolhoztag kapta meg a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címet. Sok kolhozparasztot érdemérmekkel és rendjelekkel tüntettek fel.