Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

1955 JÚLIUS 1, SZEKLA Ha az ember nyitott szemmeljár az életben, sokszor hasznos megjegyzéseket hall jóindulatú, segíteni akaró emberekig akik apró, de mindenkit érintő hibákba botlanak bele. Vannak esetek, amikor a népnevelők a párt- szervezetben népnevelőértekezleten mondják el saját tapasztalataikat. Ez eddig rendben is van. Csak az nincs rendben, hogy egyes pártszervezetek vezetői letorkolják a népnevelőket. ,,Ez, elvtársak fecsegés, ez izsidiypoltika. Nem panasznapot tartunk elvtársak, nekünk az eredményeinkről kell beszélni■ Elvtársak, vannak nehézségek, hibák és hiányosságok, de ezt ki fogjuk küszülölni ■.He hogyan küszöböli ki a hibákat és hiányosságokat az, aki nem akarja elismerni a tömegek felől áramló, az élet minden területéről előkerülő apróbb-nagyobb hibákat, vagy ha mondják neki, akkor „állig begorfibolkozik" előtte. Ilyen esetben a fenti kijelentés csak sió, szátyárkodás, hazugság, vagy egyszerűen gyávaság. Az ilyen ember csak dorongok kiírtja az emberek szívéből a lángot, vagy éppen a szikrát, amely benne szunnyad. Az ilyen vezető akár kis, akár nagy feladatokkal bízzák meg, nem tud szenvedélyeset harcolni a hibák ellen és különösen nem tud szenvedélyes létri a nagy tettekre való mozgósításban. Ez pedig nagy baj! Ezt a hibát irtani kell gyökerestől. Másokból is, de saját magunkból különösen f rt .,szívtelen“ bürokrata Csak néhány példát abból, amit joggal kifogásolnak a dolgozók, amit helyesen nem úgy fogunk fel, hogy ezek a hibák ,,a szocializmus építésének nehézségei", mert ez a meghatározás semmiképpen nem vonatkozik ezekre a problémákra. A Sorosi Tanács hivatalában például nem mindenütt lehet tapasztalni, hogy most már a dolgozó nép van hatalmon. Az egyik hivatalban, ahol a munkakönyveket kezelik, sokszor — lehet, hogy mindig — a rosszindulat és a felrengős magatartás levegője kavarog. Előfordult, hogy Majdusámsonból bejöttek munkakönyv ügyben. Gyalog jöttek, bőrig áztak, hogy a munkakönyvét az egyik szombaton kézhez kapják. De ezen a napon 8 órától 10 óráig van ,,felfogadás". Igaz, valamivel később érkeztek... És ekkor jön a szívtelen „hivatalnok”, a bürokrata, a megtestesült, elhízott , ,Nulla Károlyné”Elkergette ezeket a kifáradt embereket és becsapta utánuk az ajtót. „Nem látják, mi van kiírva? Már elmúlt tíz óra!” — lopakodott rájuk. ,,Jöjjenek a jövő héten!” — De kérem szépen, kisasszony vagy elvtársnő, tessék már... — Nem értik, hogy már nem fogadunk? — beléjük fojtva a szót s nagy robajjal bevágva utánuk az ajtót-Ehhez nem kell magyarázat. A következő eset, még az elmúlt év novemberében özv. Huszti Jánosné idős asszonnyal történt, aki a Csapókertben élte le életét. Férje 30 évig dolgozott a Vagongyárban- Vágott egy sertést engedéllyel és idejében teljesítette a zsírbeadást is. Most júniusban, tehát több mint fél év múlva, kapott egy sajtpapíron sokszorosított felszólítást, méghozzá aláírás, pecsét nélkül- A lényege az, hogy azonnal jelentkezzen a begyűjtési osztályon, mert ellenkező esetben 500 forint pénzbüntetés és rendőri elővezetés van kilátásban! Hát ez mi?! Hát hogy működik össze a begyűjtési osztály meg a zsirbegyűjtő vállalat? Vagy elhányták a kimutatásokat, a papírt? Miért zaklatják feleslegesen az embereket, miért akarják megrendíteni a tanács hivatalnokai a dolgozó emberek hitét a saját tanácsukban? Ezek csak kiragadott faéldák. De bizonyos, hogy az esetek nem az elsők és azóta nem az utolsók. Az akták közt és a hivatali szobában elszigetelt embereknek nem szabadna elfelejteni, hogy élő emberek ügyét intézik, akiknek nem mániájuk a tanácshoz fordulni, hanem szükségük van rá és bizalommal szeretnék azt tenni. A községekben sem jobb a helyzet Vidéken, mint a községekben is találkozik az ember felháborító jelenségekkel. A dolgozó tömegek bírálata, segíteni akarása, bátorsága talán még olyan őszintén és szárnyaiban nem szabadult fel, mint éppen a közelmúlt országgyűlési választások előtti hetekben. A dolgozók szívesen fogadták a népnevelőket, szívesen beszélgettek, együtt örültek ragyogó eredményeinknek, békésen alkotó életünknek. A dolgozók több panaszt is tettek. Így Kövér József hajdúnánási dolgozó paraszt is, akinek már néhány évvel ezelőtt 5—6 hold földjéből kihasítottak jócskán dülőútnak. Ezt hivatalosan tették. Ez rendben is van eddig, a tanács azonban elfelejtette Kövér Józsefnek levenni a gondját erről a darab földről- Azóta ugyanúgy fizeti az adót és egyéb kötelezettségeket a kisajátított föld után, mint azelőtt. Már beleunt a kilincselésbe, az ide-oda való folyamodásba. Ezt a hibát annak idején elmondta egyszer a népnevelőknek is. Ezúttal talán felháborodottabban. Kövér Józsefet, akiről a legrosszabb indulattal sem lehet elmondani, hogy ellenség — amiért ki merte mondani, hogy ez ,,helytelen”, vagy valami megillető bírálatot mondott — ellenségnek nyilvánították. Még a nánási pártbizottság tagjai" is- Tudják-e vajjon ezek az elvtársak, hogy milyen mérhetetlen felelősséggel kell emberek felől dönteni? Sajnos, sokan nem érzik ennek a súlyát, ez pedig elvakultságból, az emberekhez, a dolgozókhoz való helytelen viszonyból ered. Abban a vezetőben, akit a dolgozó nép bizalma állít felelős beosztásba, bíznak az emberek. Különösen bíznak a dolgozó tömegek a pártszervezet vezetőiben. Tőlük várnak kis és nagyobb ügyekben megoldást, akár közös, akár személyes probléma legyen az. Az embereket is általában házuk tájáról lehet megismerni. Erre is hadd citáltassék egy példa. Tiszacsegén a választás előtt igen élesen felvetették a faluban, hogy’ nincs ivóvíz. A népnevelőkmondták, hogy épül, szépül a falu, hogy már villany van és épül az új tanácsháza. Ez így is van és ezt látja az egész falu, csak azt nem érti, hogy az ötéves tervtől kapott jóvizű kút már másodikéve nem adja a vizet. Ott áll a falu közepén, mint egy kiszáradt fa a pusztaságban. Várjon a vállalatot vagy a vállalkozót felelősségre vonták-e, hogy óriási beruházással lényegében semmit nem adott a falunak — legfeljebb bosszúságot. De legalább a régi kutak adnák a vizet El lehet mondani, hogy a több mint 7000 lakosú község szinte ivóvíz nélkül v.m. Részletezve: Tiszacsegén 7—8 szivattyús, fúrott közkút volt. Ebből igaz 1 — 8 ;amndig rossz volt, nem adta a vizet. Most egy van, amelyik vizet ad és a falu jelentős része szabad húsból iszik. Mit szólnak ehhez a tiszti orvosok? Nagy szégyen, hogy még mindig felmáll ez a helyzet. A kútszivattyú félrebontva, vagy belecsúszva a kútaknába hirdeti, hogy nincs gazda, nincs, aki gondoljon a falura. Leet az is, hogy semilyen ,,a rovaton” nincs kútjavításra költség előirányozva, de ha nincs, — vagy valaki kihúzta, — az még nagyobb szégyen. Ma az újra nem is fogékonyak az illetékes vezetők, legalább a haladó hagyományokat ápolnák, vagy ápoltatnák. Fazekas Mihály sírjáról van szó, amit ellepett a gyom. Tóth Árpád szerény emlékművét a „cigánybúza” nőtte be. A télen kivágták Tóth Árpád kedvenc tölgyfáját, de helyette még egy mogyoróbokrot, sem ültettek. Ami elcsúfítja a szépet Sorba, sorba, de készakarva csak hibákról írtam. Nem kerestem őket, csak jártomban-keltemben belébotottam. Az eredmények mellett, persze, eltörpülő kicsinyességek, de nagyon elcsúfítják a szépet, s mindezek a dolgozók közvetlen problémái. A legminimálisabb, amire gondolni kell! Nem magasigényű szükségletek ezek, úgy szokták mondani, hogy „filléres dolgok”. De, hogy ezeket megértsék a falu vagy a város vezetői, szeretni, kell hivatásukat, megbecsülni a megbízatást és érezni a felelősséget a hazával, a párttal és a dolgozó néppel szemben. Szív kell minden munkához és ész. Emberi szív és ész, amelyben elfér az egész falu, ha kell, az egész megye , amely szenvedélyesen harcol, dolgozik, gondolkozik azon, mit lehet jobban csinálni, így lehet csak számítani a párt és a dolgozó nép bizalmára, megbecsülésére. Irtani kell a közömbösséget, a bürokráciát, mert ha nem teszszük, akkor úgy nő, mint az aranka a dús lucerna közt. Ha nem ezt tesszük, egyre több szépséghibával találkozunk az életünkben s ez zavarja békés építő munkánkat! FÁBIÁN SÁNDOR: Amit joggal kifogásolnak a dolgosok Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmlmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Esősorban a keresettebb készruhák, méteráruk, cipők, fehérneműfélék árát csökkentették Így például a 196 forintos női kartonruha ára 166 forintra, , 203.,)11 forintos női flancilruha ára 103 forintra, a 319 forint 20 filléres női szövetruha ára 300 forintra csökkent A 991 forintos férfi kamgarn öltöny 911 forintért, a 239-40 forintos férfi szövetnadrág 200 forintért kaphatók. Az egyes gyermekruhák, női fehérneműik, méteráruk és cipők ára is csökkent. Így pl. a 220 forintos fittruhát 170 forintért a 192 forintos bakfisruhát 136 forintért, az 57,30 forintos gyermekszandált 35 forintért árusítják A 193 forintos férfi bőrtalpú, sertésbőrből készült félcipő új ára 155 forint, a 18750 forintos női velúr bőrtalpú cipő ára pedig 145 forintra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én jén hatályba. (MTI) Kombájnosok versenye A debreceni gépállomás kombájnosa Rácz József elvtárs versenyre hívta a megye kombájnosait, vállalva, hogy 400 holdról aratja és csépeli le a gabonát. A kihíváshoz már csatlakoztak a dorogi kombájnvezetőképző iskola tanárai, akik közül Varga Jenő, Balogh József, Őze Lajos és Huba Imre is vállalták a 400 holdról való betakarítást. „ÉPÍTŐK KULTUROTHONA“ Helyesírási hibák Debrecen utcáin A békéért harcoló, szocializmust építő ember egyik leghűségesebb fegyvere lett a könyv. Debrecen is a könyvolvasók városává lett Éppen ezért tűnnek fel mindenkinek azok a helyesírási hibák, amelyeket Debrecen utcáin, az üzletek kirakataiban, sokszor hirdetőoszlopokon olyan nagy számban olvashatunk. Én akkor lettem figyelmes erre, amikor nemrégiben a Kossuth utca sarkán villamosra vártam. Mondanom sem kell: bőven volt időm unatkozni. Unalmamban aztán a cégtáblákat olvasgattam s eközben rávetődött tekintetem a villamosmegállóval szemben lévő Építők Kultúrotthonára. Nem akartam azonban hinni a szememnek: a Kultúrotthon egy t-vel díszelgett a felíráson. Elolvastam még egyszer. Most is csak egy „t”! Mellettem állt egy öreg bácsi- Láthatta rajtam elképedésemet, mert azt mondta: „Ne bosszankodjék, kedves, van ilyen rengeteg! Még a Batthyány-utcáig sem ér, találkozik három vagy négy ilyen „kis” hibával. Erre aztán gyalog elindultam, hogy végére járjak a dolognak. Igaza volt a bácsinak. Nem is kellett messze menni. Mindjárt a virágüzlet kirakatában ez állt: , A Kertészeti Vállalat szeretettel értesít minden szórakozni vágyó embert, hogy júniusi bált rendez és szeretettel hív mindenkit a Postás Kultúrotthonba” — szintén egy „V"-vel. De ez, ugye, megbocsátható, mert ,,helyszűke miatt" maradt el a másikat” — és a Kertészeti Vállalat résztvesz a takarékossági versenyben. Pár lépéssel arrébb, a 39. sz. Fűszer—Csemege Bolt kirakata előtt aztán szintén érdemes megállni. A következő felírás olvasható: „A Minisztertanács határozata: „Minden munkát mezőgazdaságunk területén határidőre el kell végezni, hogy biztosítjuk jövő évi nagyobb kenyerünket” Az első részt még csak értjük, de a második..! A debreceni embereket azért szólongatják, mert olykor felszólító módon beszélnek, amikor nem kellene. A Fűszer—Csemege Bolt díszletezői pedig még akkor sem használják a felszólító módot, amikor szükség lenne rá. Mi az aztán, hogy „nagyobb kenyerünket”? Ezentúl kétkilós kenyérhelyett három kilósat, fog sütni a Kenyérgyár? Nem rossz! De a legjobb az, hogy mindez a „Minisztertanács határozata”, igaz, ezt én nem akarom elhinni. Díszletező elvtársak! Talán utána kellene nézni valahol... Vannak olyan rajzolók, alak az egybeírással és a kürlönírással nincsenek tisztában. Ezek aztán még a helyesírási szótárt sem szeretik igénybe venni. Ezt láthatjuka Városi Tanácsháza épületében lévő Vas- és Edénybolt egyik kirakatában. Itt a következő felirat olvasható: „ötéves tervünk főfeladata nehéz iparunk fejlesztése.” Ez magában véve szép, csak az a kár, hogy a nehézipart egybe kell írni. Igaz, hogy ezt a feliratot is olvashatjuk: „Kirakat, rendezés alatt” — de ez, azt hiszem, nem sokat változtat a helyzeten. A Művészi Fotó KSz Riport Részlegében feküdt egy nagy kép. A falu szocialista versenyét örökítette meg. Kár hogy a magyarázó szöveg így kezdődött: „hálóljuk, hogy...” stb. talán nem is komolyan vállalták — úgy gondolom, csak úgy felvállal. A Csapó-utcán annyi helyesírási hiba van, hogy csak az „érdekesebbeket” említem A Kőrösáru Bolt dekorációját nem zavarja túlságosan, hogy a' habselyem kirakatában egy V'-vel szerepel a „felnőtt" szó. Engem annál inkább — és javasolom, sürgősen javítsa ki! A Csapó- és Rákóczi-utca sarkán lévő Férfiszabó KSz cégtábláin két helyen is szerepelnek az „ujjas mellények” egy „f’-vel. Így olyan féligmeddig új mellényekre gondolhatunk, olyat viszont a Bizományi Áruházban — az ingóságiközvetítőben — szoktak árulni. Beszélhetnénk még a hosszú és rövid i, o, u, a használatáról és még sok-sok apróbb nagyobb helyesírási hibáról. Nem teszem. Jó lenne ellenben az, ha mindenki szétnézne a maga portáján és kijavítaná az ilyen hibákat. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen a legegyszerűbb nyelvtani és helyesírási szabályokkal. Dolgozó népünk ma már a műveltség útján jár és nem tűri, hogy egyesek műveletlensége vagy felületessége miatt bárki kedvezőtlen véleményt alkosson népünkről. Szabó Judit Kossuth gimnázium. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tartott, melyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezetőség megfelelő határozatokat hozott. A Központi Vezetőség újjáválasztotta a Politikai Bizottságot, melynek tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A Központi Vezetőség új Titkárságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása és döntés a hatáskörébe utalt káderkérdésekben. A Központi Vezetőség a Titkárság tagjaivá és egyben a Központi Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos és Vég Béla elvtársakat választotta meg. A Központi Vezetőség megszüntette a Szervező Bizottságot és — eddigi formájában — a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Központi Vezetőség a főtitkári tisztséget. A Központi Vezetőség pót tagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá választotta. Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta.