Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

2 Párt és pártépítés_____31 A debreceni járás pá­rtv­álasz­tm­á­nyi ülésének tapasztalatai A debreceni járási pártválaszt­mány vasárnapi ülésén megvi­tatták a pán Központi Vezetősé­gének június 20-i határozatát és a járás pártszervezeteinek e ha­tározattal kapcsolatos teendőit. A járási pártbizottság beszá­molóját Elek János elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára mondta el. A beszámoló bevezető része átfogó képet, adott a járásnak a felszabadulás óta elért ipari, me­zőgazdasági és kulturális fejlődé­séről. A beszámoló ezután rövi­den ismertette a Központi Veze­tőség június 28-i határozatát és a határozat, megállapításai alap­ján elemezte a járási pártbizott­ság és a községi pártszervezetek munkáját­,,Nálunk még a járás legfel­sőbb pártszervében sem sike­rült meghonosítani, mindenna­pos gyakorlattá tenni a marxi­leuiai tanítást a kollektív veze­tést illetően .. • a pártválaszt­­mány sem töltötte be feladatát” — állapította meg a beszámoló. — „Az a tűrhetetlen helyzet ala­kult , hogy a pártválasztmány ..­­ jogait a járási pártbizottság, illetve úgynevezett belső appa­rátusa gyakorolta.” A beszámoló megállapította, hogy a járási pártbizottság — és a járás területén lévő községi és városi pártbizottságok — veze­tésében az egyszemélyi vezetés érvényesült. A titkárok nem kér­ték ki sem a választott funkcio­náriusok, sem a párttagság egé­szének véleményét. A választott funkcionáriusok pedig kritika nélkül elfogadták a titkárok ja­vaslatait, megmásíthatatlan „ki­nyilatkoztatásoknak” tekintették — sok esetben akkor is, ha a ja­vaslatok nem voltak teljesen he­lyesek. Súlyosan megsértették a pártdemokráciát azzal is, hogy egyes pártszervezetek hónapo­kon keresztül nem tartottak vá­lasztmányi ülést,­ nem tartották meg rendszeresen a vezetőségi üléseket, taggyűléseket, pártna­­pokat és az egyes funkciókra nem választották, hanem kine­vezték a tagokat- E helytelen módszer a bírálat lehetetlenné tételéhez, az alulról jövő kritika elfojtásához, végső soron tehát a tömegektől való elszakadáshoz vezetett. Különösen élesen mu­tatkozott ez meg az egyénileg dolgozó parasztok jogos pana­szainak, bírálatainak, javaslatai­nak semmibevevésében. A beszámoló megállapította, hogy ezekért a hibákért elsősor­ban a járási pártbizottság fele­lős. Nem adott kellő segítséget az alsóbb pártszervezeteknek, nem mutatott példát a kollektív vezetés gyakorlati megvalósításá­ban. A beszámoló ezután az ok­tatásban, a népnevelő munkában, a káderpolitikában, a pártszer­vezetek és a tanácsok, tömeg­szervezetek közötti kapcsolat terén, a tag- és tagjelöltfelvétel­ben és az ellenség elleni harcban mutatkozott hiányosságokkal foglalkozott. A járási pártbizott­ság belenyugodott abba, hogy elterjedjen a „nem érünk rá ta­nulni” hangulat. Sok esetben ma­ga is elősegítette, hogy meggyő­ző munka helyett adminisztratív intézkedésekhez folyamodjanak egy-egy feladat végrehajtásakor. Ez szintén a tömegektől való el­szakadáshoz vezetett­ A párt­­szervezetek és a tanácsok kö­zött­ kapcsolatban maga a járási pártbizottság „mutatott példát". Elek elvtárs utasítgatta a járási tanácsot, vagy éppen a tanács munkáját végezte el a pártbizott­ság. A tömegszervezeteknek sem nyújtottak megfelelő segítséget. A tag- és tagjelölt felvételt pedig elhanyagolták. Az ellenség elleni harc is felszínes volt. A beszámoló végül a feladato­kat ismertette. A debreceni járási pártbizott­ság beszámolója helyesen állapí­totta meg ,a munka hiányossá­gait. Azonban nem mutatta meg e hiányosságok következményeit. Az elemzés rendszerint cs­a­k a városi vagy községi pártbizottsá­gok munkájára gyakorolt hatá­sig ment el. Meg kellett volna mutatni azonban azt is, hogy mi­lyen hatással voltak a járási pártbizottság hibái az alapszer­­vezetekre, milyen hatást váltot­tak ki a tömegekben. Hiba volt a beszámolóban az is, hogy a hiá­nyosságokért jóformán csak Elek elvtársat tette felelőssé. A járási bizottság többi tagjait csak fe­lületesen bírálta, vagy éppen csak megemlítette. A beszámoló har­madik hiányossága az volt, hogy — bár az agitatív erejű példák egész sorával mozgósított a ter­melőszövetkezetek megszilárdí­tására — a mezőgazdasági fel­adatokban nem mutatott előre, például az őszi munkákkal nem is foglalkozott. A vita során felszólaló elv­társak a beszámoló megállapítá­sait támasztották alá és hiányos­­ságait igyekeztek pótolni- Vala­mennyien bátran bírálták a já­rási pártbizottság munkáját és saját munkájukat. Szalóki Sándor elvtárs, a haj­dúdorogi pártbizottság titkára, Plangár János nyiradonyi párt­­bizottsági titkár elvtárs és még többen Elek elvtárs ellenőrzési „módszerét” bírálták. ,,Ha kijön hozzánk Elek elvtárs, alig van kint 5—10 percig. Mindig siet. Alig beszélünk néhány szót, már robog is autóval tovább, így nem lehet komoly segítséget adni” — mondták­ Általában a felszólalások jók voltak. Azonban hiányzott belő­lük — ugyanúgy, mint a beszá­molóból — az előremutatás. A felszólalók nem mint választmá­nyi tagok, nem mint a járás — két pártértekezlet között — leg­felsőbb pártszervének tagjai szó­laltak fel, hanem mint egy-egy területiért felelős funkcionáriu­sok. Nem érzett a felszólaláso­kon, hogy tisztában lennének jo­gaikkal. A járási pártbizottság munkája helyett is csak Elek elvtársat bírálták. Ennek egy­részt a beszámoló, másrészt a já­rási pártbizottság tagjainak passzivitása volt az oka. Vágó elvtársnőt kivéve egyetlen járási pártbizottsági tag sem szólalt fel, nem bátorították az elvtársakat a bírálat alkalmazására- Hiba volt az is, hogy a felszólalók nem tettek javaslatokat a hibák kik­üs­z­ö­bö­lésé­nek módjaira. A járási pártválasztmány a hi­bák kiküszöbölésére határozatot hozott Értékelve az egész pártválaszt­­mányi ülést, megállapíthatjuk, hogy fogyatékosságai ellenére is betöltötte hivatását: felszínre hozta a debreceni járási pártbi­zottság munkájának hiányossá­gait, és megjelölte azok kijavítá­­sának módszereit a határozatban ­ Német Demokratikus Köztársaság kormánya tanainak és a Németek Szövetsége vezetőségének megbeszélése Berlin (ADN).Wirth volt birodal­mi kancellár és Wilhelm Elfes volt főpolgármester kezdeményezésére 1953 augusztus 28-án beható meg­beszélés folyt Berlinben a Németek Szövetségének vezető­sége, valamint Grotewohl miniszterelnök, Nitschke és Loch miniszterelnökhelyettesek és Wunderlich államtitkár között. A megbeszélés középpontjában a nyugati hatalmakhoz intézett szov­jet jegyzék és a Szovjetunió, va­lamint a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya között lefolyt tárgyalások eredménye folytán be­következett új helyzet állott. A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy olyan helyzet állt be, amely nemcsak a Német Demokra­tikus Köztársaság számára jelent döntő sikereket, hanem közelebb hozza a megvalósuláshoz Németor­szág békés újraegyesülését és a békeszerződés megkötését Német­országgal. Németország újraegyesülése­ első­sorban német ügy. A német nép ér­deke megköveteli, hogy a németek egymás között megegyezzenek ab­ban az útban, amely az ideiglenes össznémet kormányhoz vezet. Az össznémet kormány fő feladata lesz a Kelet- és Nyugat-Németországra érvényes választási rend kidolgo­zása. Grotewohl miniszterelnök ismé­telten hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nya mindenkor hajlandó tárgyalni a belnémet kereskedelem fejleszté­séről évi egymilliárd márkás keret­ben. Wirth és Elfes berlini tartózko­dása során hosszabb megbeszélést folytatott Szemjonov nagykövettel, a Szovjetunió németországi főbiz­tosával a Szovjetuniónak augusz­tus 15-én a nyugati hatalmakhoz intézett jegyzékéről és a Szovjet­unió, valamint a Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya között Moszkvában kötött megállapodá­sáról, valamint annak jelentőségé­ről Németországra nézve. A lipcsei Nemzetközi Vásár megnyitása - Otto Grotewohl beszéde Vasárnap ünnepélyes keretek kö­zött megnyitották Lipcsében a ha­gyományos nemzetközi vásárt. Az ünnepélyes megnyitáson be­szédet mondott Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Grotewohl rámuta­tott, milyen óriási jelentőségű a nemzetközi kereskedelem normális fejlődése a világ békéjének fenn­tartása és megszilárdítása szem­pontjából. Hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya az új politikai irányvo­nallal kapcsolatos feladatoknak megfelelően arra törekszik, hogy minden vonalon bővítse külkereske­delmi kapcsolatait. Otto Grotewohl részletesen fog­lalkozott az NDK kormányküldött-­­­sége és a szovjet kormány között­­ nemrég lefolyt tárgyalásokkal és­­ hangsúlyozta, hogy a Moszkvában kötött megállapodások óriási jelen-­­­tőségűek az NDK további gazdasá-­­­gi fejlődése és az egész német nép­nek az egységes, független, demo­kratikus és békeszerető Németor­szág mielőbbi megteremtéséért, a Németországgal való békeszerző­dés megkötéséért vívott harca­­ szempontjából. S Otto Grotewohl befejezésül hang-s súlyozta, hogy a lipcsei vásár nagyjelentőségű az össznémet meg­egyezés létrehozása szempontjából is. 1953 SZEPTEMBER ; XI A Szovjetunió kormányának jegyzék­e az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30-án jegyzéket in­tézett az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányához amiatt, hogy jú­lius 29-én egy amerikai katonai re­pülőgép nem messze Vlagyivosz­toktól, durván megsértette a Szov­jetunió államhatárát. A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, az Amerikai Egyesült Államok mosz­kvai nagykövete az Amerikai Egye­­sült Államok kormányának megbí­zásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak, amelyben vitatja azt a tényt, hogy amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államha­tárát és úgy tünteti fel, mintha az amerikai repülőgépet a japán ten­ger feletti megszokott repülése köz­ben szovjet vadászgépek megtá­madták volna. A Szovjetunió kül­ügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcsolat­ban jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagy­­követségének, amelyben a szovjet kormány az emlékiratban foglalt tiltakozását — mint alaptalant — visszautasította és megerősítette július 30-án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagy­­követsége az Amerikai Egyesült Államo­k kormányának megbízásá­ból ebben a kérdésben új jegyzéket küldött a Szovjetunió külügymi­nisztériumának s ebben megismét­lődik az a kijelentés, amelyet a fent említett emlékirat tartalmazott. Augusztus 26-án a Szovjetunió külügyminisztériuma jegyzéket kül­dött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. A jegyzék hangsúlyozza: minthogy pontos megállapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai re­pülőgép megsértette a szovjet ál­lamhatárokat, a szovjet kormány, mint minden alapot nélkülözőt, visszautasítja az Amerik­ai Egye­sült Államok kormányának jegyzé­kében foglalt tiltakozást. A jegyzék végül leszögezi: a szovjet kormány fenntartja a július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében foglaltakat, újból hangsúlyozottan kívánja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyeket, akik a szov­jet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Amerikai Egye­sült Államok kormánya intézkedé­seket tesz, hogy a továbbiakban amerikai repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió államhatárait. Kim Ir Szén beszéde a Koreai Munkapárt Bizottságának teljes ülésén Phenjan (TASZSZ). A központi koreai lapok közölték Kim Ir Szén­nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága e hó elején tartott hato­dik teljes ülésén mondott záróbe­szédet. Kim Ir Szén beszédében többek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lépést je­lentő fegyverszünet megkötése után kialakult helyzettel és az ország egyesítése ügyének feladataival. Az ország gazdasági életének helyreállítását és fejlesztését érint­ve Kim Ir Szen részletesen ismer­tette az ezen a téren felmerült fel­adatokat, majd foglalkozott olyan kérdésekkel, mint az összes tartalé­kok mozgósítása, a munkaerő ész­szerű felhasználása, a munkafolya­matok gépesítése, harc az állam anyagi esz­közeinek pazarlása ellen, a dolgozók képzése színvonalának emelése. Kim Ir Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a köny­­nyűipar gyors fellendülése a köz­szükségleti cikkek nagyobb méretű gyártásához. A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülése Keszon (Új Kína) A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek parancsnoksága adjon haladéktalanul és felelősségteljes módon választ két rendezetlen kér­désre. Az első kérdés a Li Szin Man által amerikai jóváhagyás mel­lett erőszakosan visszatartott 25 ezer hadifogolyra vonatkozik, a má­sik arra a 2000 főnyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év máju­sában és júniusában a nyilvános­ság előtt elhangzott és a koreai­­kínai fél közvetlenül hazatelepíten­dő hadifoglyainak számára vonat­kozó nyilatkozatai között mutatko­zik. Az ülésen a koreai-kínai fél ha­tározottan követelte, hogy az ENSZ parancsnokság a lehető legrövidebb időn belül telepítse haza a koreai­- kínai fél haderőinek mindazon fog­ságba esett tagjait, akik hazatele­pítésüket kívánják, de akiket az ENSz parancsnokság túszként nyíl­tan visszatart. Mark Clark egyébként 1953. má­jus 27-én kijelentette, hogy az ENSz parancsnokság őrizetében 26.000 olyan koreai-kínai hadifo­goly van, aki gyakorolni kívánja hazatelepítésére vonatkozó jogát. Június 29-én Clark azt közölte, hogy csak 24.000 olyan koreai-kínai hadifogoly van az ENSz parancs­nokság őrizetében, aki hazatelepí­tését kívánja. Az ENSz parancs­nokság mindezideig nem adott fe­lelősségteljes választ arra a kér­désre: miért csökkent egy hónap alatt 2000-rel a koreai-kínai fél azon hadifoglyainak száma, akik hazatelepítésükhöz ragaszkodnak. A francia rendőrség terrorjának újabb­ halálos áldozata van - a temetés idejére Ch­aumont dolgozói ssm­eteltetik a munkát Párizs (MTI). Mint ismeretes, a Seine-et-Marne megyei Chaumont­­ban a rendőrség pénteken gumibo­tokkal támadt a sztrájkban miartó algíri munkásokra, hogy őket a munka újrafelvételére k­ényszik­k­se. A vad rendőrrohamnak 50 sebesült­­je van, hat munkást súlyos sérülé­sekkel kórházba kellett szá­rjani. A sebesültek egyike, Daim Mesz­­szaud sérüléseibe belehalt. A hely­beli három szakszervezeti központ, a CGT, GFTC és Fa­ce Ouviiere együttes határozatára a szabadság­­jogokért vívott harc újabb áldoza­tának holttestét felravatk­ozták és a helybeli munkások, valamint a la­kosság heti­en hosszú menetben tisztelettel adózott a szabadságjo­gok védelmében eles­ett munkás Pil­lérének. A megyei Siaksze­rvezeti Szövetségek felszólítottá,­ tagjai­kat, hogy a temetés idejébe szüne­teltessék a munkák Hétfőn az algíri nép dem­okrati­­kus szabadságjogaiért küzdő moz­galom párizsi központja nyilatko­zatot tett közzé, amelyben tiltako­zik az újabb rendőri gyilkosság ellen. A !!yerme!0l!!ionok­ számának emeltense Szlovákiáb­an 1948 februárja óta Szlovákiá­­ban egyre emelkedik a gyermek­­otthonok száma. A gottwaldi öt­éves terv első évében már 773 gyermekotthon működött Szlová­kiában 117,925 gyermekkel, 1951- ben pedig 1.423 gyermekotthon­ban 56431 gyermeket helyeztek e­l a dolgozó anyák. Ilyen gyermek­­otthonokat főleg­ ipari körzetek­ben, valamint magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezet mellett létesítenek. Ebben az év­ben a gyermekotthonok száma Szlovákiában 1913-ra emelkedett és azokban összesen 67.680 gyer­meket gondoznak.

Next