Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-02 / 27. szám

1954 FEBETJ­E 2. KEDD . Megkezdte működését a derecskei termelési bizottság Eddig 85 k­ö­d vöröshagyma termelésre szerződtek le a derecskei parasztok A derecskei termelési bizott­ság első falugyűlésén sok min­denről beszéltek a falu paraszt­jai. Elmondták, hogy számítanak a termelési bizottság segítségére. Aztán egymást meg sem várva mondották el problémáikat, va­lamennyien egyszerre beszéltek. Mindenki el akarta mondani vé­leményét. — Nincs elég vetőmag, vala­honnan hozatni kellene ... — Gyümölcsöst is szeretnénk telepíteni, de valami oknál fog­va a fiatal gyümölcsfák kipusz­tulnak ... — Föld is kellene a telepítés­hez. — A legelőket is javítani kel­lene, hogy dúsabb legyen a fű. — Ivóvíz is kellene, mert a ..felsővégen“ 240 családnak nincs ivóvize. Három éve ígérgeti a kábai mélyfúró vállalat, hogy kutat fúr azon a részen, mikor lesz hát már víz ? ... Megoldásra váró feladatok ezek, de mindet meg kell oldani és mind egytől egyig fontos. A felvetődött problémák egy­­részére már talált is megoldást a termelési bizottság. Az hírlik, hogy Nagyecseden van burgonya és lucernavetőmag. Levelet ír­tak az­ ottani termelési bizottság­hoz, írják meg, tudnak-e az em­lített vetőmagvakból juttatni a derecskeieknek. A legelőket is megtisztítják társadalmi munká­val, s úgy tervezik, hogy ahol a Pekál „folyó“ beleömlik a Kálló­ba, ott a kerek rétet az idén már öntözik. Jó kaszáló lesz belőle. A napokban ellátogatnak majd a gépállomáshoz is, megnézik, ho­gyan javítják ki a gépeket. Ha az idő enged, megkezdik a gyü­mölcsfák tisztogatását is. A múlt héten kapott a község 45 mázsa rézgálicát, lesz mivel permetez­ni. Derecske régi, híres, jó hagy­matermő vidék. Az utóbbi évek­ben ugyan kevés hagymát ter­meltek, de most ismét nagy az érdeklődés, mióta a MEZŐKER többet fizet érte. Már sokan be is szerezték egymástól a dug­­hagymát. Egyénileg dolgozó pa­rasztok eddig 65 holdra, a Rá­kóczi termelőszövetkezet 5 hold­ra és a Kossuth 15 holdra szer­ződött le, így érte el Kovács Sándor a 14 mázsás búzatermést Szó volt arról is a falugyűlé­sen, kinek mennyi műtrágya kell a tavaszi fejtrágyázáshoz. Ezen aztán parázs vita alakult ki. A falunak nagy része azon a — he­lyes — véleményen volt, hogy a fejtrágya nagyon jó a gyengén telelt őszieknek, egyesek az el­lenkező véleményen voltak. Ko­vács Sándor 10 holdas ezüstkalá­szos gazda, a termelési bizottság elnöke saját példájával bebizo­nyítja a műtrágya hasznát. Ta­valy Derecskén többen nem hasz­nálták fel a műtrágyát. Kovács Sándor tudta, hogy jó a műtrá­gya, sokat tanul a brossurákból. Mikor tehát osztották a szer­ződéses növényekhez a műtrá­gyát, elment a földművesszövet­kezet udvarára és akiknek a mű­trágya nem kellett, azokét ösz­­szeszedte. Olyan szekérrel gyűlt össze belőle, hogy míg hazavitte, háromszor akadtak el vele a lo­vak. Ebből aztán gazdálkodott Kovács Sándor. Fejtrágyával se­gítette a növények növekedését s holdanként 14 mázsás termést ért el búzából, akik nem hasz­náltak műtrágyát, azok holdan­ként 2—3 mázsával kevesebbet csépeltek. Kovács Sándor 400 négyszögölön 13 mázsa hagymát termelt, pedig csak egyszer ka­pálta meg. Probléma még az, hogy nincs a derecskei termelési bizottság­nak megfelelő helyisége. A kul­­túrházat mégsem használhatják minden nap, márpedig hogy a dolgozó parasztok a termelési bi­zottságot teljesen magukénak érezzék, szükség van olvasókör­re, ahova naponta elmehetnek, szakkönyveket, folyóiratokat, új­ságokat olvashatnak, és zavarta­lanul beszélgethetnek. A község vezetői segítsék a termelési bi­zottságot, hogy helyiséget, ol­vasókört kaphasson, munkája így eredményesebb lesz. Cs.-né. Jobb, ízletesebb ételeket a dolgozóknak Ankét az üzem élel­mezés időszerű problémáiról Az üzemélelmezés terén egyre nagyobbak a feladatok. Amikor a vállalatok saját kezelésében megalakultak az első üzemi konyhák, az volt a cél, hogy a dolgozók mindennap meleg ételt kapjanak, ne éljenek hétszámra száraz koszton. Az eltelt idő alatt — különösen az utóbbi hat hó­napban —­­ez a feladat jelentő­sen megváltozott: a dolgozók mind jobb minőségű, egyre ízle­­tesebb és változatosabb ételeket várnak a Keletmagyarországi Üzemélelmezési Vállalattól és a vállalatok saját kezelésben lévő üzemi konyháitól. Sőt rövidesen el kell érnünk, hogy az üzemi dolgozók négy-ötféle étel közül választhassák ki a számukra leg­megfelelőbbet. A dolgozók jobb ellátása érde­kében már egy sor intézkedés történt. Létrehozták a Keletma­gyarországi Üzemélelmezési Vál­lalatot, amely sokkal változato­sabb, jobb minőségű ételeket biz­tosíthat a dolgozók számára, mint a vállalatok saját kezelésé­ben lévő üzemi konyhák tudtak adni. Azonban az üzemélelmezés javulása nem tartott lépést az általános fejlődéssel. Az utóbbi hónapokban is igen sok panasz hangzott el az ételek minősége, az étrend egyhangúsága miatt. A hibák feltárása, kiküszöbö­lésük módjának meghatározása és az üzemélelmezés előtt álló feladatok megbeszélése érdeké­ben a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Néplap szerkesztő­sége ankétot hívott össze. Az an­kéten részt vettek a Keletmagyar­­országi Üzemélelmezési Vállalat vezetői, a központi telephely és néhány üzemi konyha szakácsai, a nyersanyagot szállító vállala­tok (MEZŐKER, Vágóhíd, stb.) megbízottai és néhány debreceni üzem dolgozóinak küldöttei, az asztalokra, így mindenki any­­nyit szedhet belőle, amennyit kíván és nem vesz kárba a ma­radék. Ragályi Imréné a Táncsics Ci­pőgyár dolgozóinak sérelmeit mondta el: már háromszor hagy­ták ott az Üzemélelmezési Válla­latot, mert nem kaptak jó minő­ségű ebédet, sőt néha olyan ke­veset küldtek ki a központi te­lepről, hogy egy-két dolgozónak nem jutott. Majoros Ilona a Villamos Vasút étkezdéjének panaszkönyvéből idézett. A dolgozók kifogásolták, hogy fővetlen, rágós a hús, fa­gyott, büdös a burgonya, nem adnak kést , kanállal kell szét­­trancsírozni a húst. Megállapí­totta azonban ő is, mint az ankét számos más résztvevője, hogy a felsorolt hibák az utóbbi időben már egyre kevesebbszer fordul­nak elő, januárban komoly mér­tékben javult az ételek minősé­ge. Jogos panaszok Az ankéten résztvevő dolgozók egy sor olyan hibára hívták fel az Üzemélelmezési Vállalat ve­zetőinek figyelmét, amelyek azonnali kijavításra várnak. Király Gézáné elvtársnő, a Postaigazgatóság dolgozója kifo­gásolta, hogy sok esetben nagyon rossz minőségű — előfordult az is, hogy ehetetlen — ételt kap­nak. E hiba okát abban látja, hogy az Üzemélelmezési Válla­lat áruátvevői rossz minőségű, sőt romlott árut (savanyú vagy penészes túrót, zsizsikes­ lencsét) is átvesznek. Javasolta, hogy a minőség javítása érdekében csak kifogástalan, jó árut vegyenek át az árubeszerzők, másrészt vizs­gálják felül és változtassák meg azoknak az ételeknek a hatósá­gilag megállapított nyersanyag­­normáját, amelyek ellen rend­szeresen panaszok érkeznek. Rázsó Antal, a Villamos Vas­út dolgozója a saját tapasztala­tairól és munkatárs­i észrevéte­leiről beszélt: — Az ételek mennyisége ki­elégítő. Azonban a minőséggel baj van: egy-két szem szilvánál több nincs a szilvalevesben, a székelykáposztából rendszerint hiányzik a hús, a lebencs leves zsírtalan és kevés benne a burgo­nya. Nem azt kívánjuk mi, hogy minden nap rántott hús, vagy sült disznóhús legyen. A mi kí­vánságunk az, hogy minden ételt, a legegyszerűbbet is­­ a legizle­­tesebben főzzenek meg. Javasol­ta, hogy a levest tálakban tegyél. NÉPLAP Mezőgazdasági dolgozóink jó munkával ünnepüik a III. kongresszust Bi­harnagyba­jom és Barátid község pároversen­ye Csikorgó hidegben szánkáztak át a bárándiak, hogy párosver­­senyszerződést kössenek a bi­­harnagy bajomiakkal. A bajomi tanácsházán már összegyűlve várták a bárándiakat a dolgozó parasztok. Az alábbi verseny­szerződés született meg köztük: 1. A két község dolgozói április 1-re kukorica kivételével a ta­vaszi vetést befejezik. 2. Őszi vetést március 1-ig 100 százalékig fejtrágyázzák a ter­melőszövetkezetekben, egyé­niek pedig az őszi vetés 40 szá­zalékán alkalmaznak fejtrá­gyázást. 3. Mindkét községben február 10-ig 6 helyen tartanak trágya­­kezelési bemutatót. 4. A két község termelőszövetke­zetei a tavaszi magvak 50 szá­zalékát, egyéni parasztjai 10 százalékát keresztsorosan, illet­ve négyzetesen vetik el 5. Kapásoknál háromszori kapá­lást végeznek. S. Biztosítják a szakaszos legel­tetést s emellett bevezetik a legelők fektetéses trágyázását is a legelők javítására. A fenti versenypontok mellett vállalták az acatolás, gyomirtás jó megszervezését, a felfagyás el­leni hengerezést, az egy évesnél öregebb lucerna pótbeporzását tsz-eknél 100 százalékban, egyéni parasztoknál pedig 25 százalék­ban. A versenyben győztes község az értékelés után egy néprádiót kap a vesztes községtől. Segítjük a termelőszövetkezeteket A biharnagybajomi „MASZO­­LAJ“ dolgozói a kongresszus tiszteletére a következőket vál­lalják: A garázs dolgozói vállalják, hogy a December 21 tsz-nek a most telepítendő szőlője alá a földet megszántják. A berettyó­­szentmártoni Béke tsz-nek kija­vítanak egy benzinmotort. A gépműhely dolgozói a sár­­­­rétudvari gépállomást patronál­ják, a kovácsműhely dolgozói pe­dig lófogatú ekevasak, lópatkók és boronák készítését végzik el selejtből. Szegedi Sándor párttitkár egyéni vállalásában ígéretet tett, hogy a December 21 tsz-nek r me­­legágyi eljárással meggyökerez­teti a szőlővesszőket 20 nap alatt. Ezzel az eljárással egy évvel elő­rehozza a szőlő termésidejét. MASZOLAJ dolgozói. A debreceni méntelep) megkezdte a törzskönyvezéshez az állatok kiválogatását A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat kimondja: meg kell szüntetni azt a helytelen szemléletet, amely a lótenyész­tés jelentőségét a gépesítés fej­lődése miatt lebecsüli. A debre­ceni méntelep dologzói napjaink­ban legfőbb feladatuknak a ló­állomány minőségi megjavítását tekintik. Az elkövetkező termé­kenyítési időszakra már beosz­tották a kiváló fedeztetési mé­­neket a fedeztetési állomásokra. A méntelep ebben a hónapban egyébként 11 új fedeztetési állo­mást létesített. A méntelep dolgozói megkezd­ték már a törzskönyvezés elő­munkálatait is. A községekben, tsz-ekben és állami gazdaságok­ban kiválogatják a kancákat, és felvilágosítják a dolgozó parasz­tokat az új törzskönyvezési szab­ványokról. Javasatok , feladatok A felszólalók azt kérték az Üzemélelmezési Vállalat vezetői­től, hogy ez a javulás tartós le­gyen és ne következzék be is­mét visszaesés, mint december hónapban. A Keletmagyarországi Üzem­­élelmezési Vállalattól Kurucz Mihály igazgató elvtárs és Né­meth János elvtárs, az X. sz. konyha telepvezetője szólaltak fel. Az üzemélelmezési vállalat szakácsai, szakácsnői igyekeznek jól főzni — mondotta Kurucz elvtárs. — Hogy ez ne csak igye­kezet legyen, hanem mindig eredményre is vezessen, komoly szaktudásra van szükségük. Meg­indult a szakmai továbbképzés a vállalatnál: hetenként 4 órát fog­lalkozik a szakácsinstruktor a szakácsnőkkel. Német elvtárs főleg a nyers­anyagot szállító vállalatok mun­kájának hiányosságaira hívta fel a figyelmet: — Sok a panasz a fövetlen bur­gonya miatt. Nos, ebben a ME­ZŐKER a hibás. Ugyanis külön­böző fajtájú burgonyát összeke­vernek — így aztán míg az egyik szélső, a másik kemény marad. Ha kifogásoljuk az áru minősé­gét, az a válasz: „Ha kell iigyek, ha nem — ittmarad“. Több segí­teni akarást várunk a MEZŐ­KER-től. A FŰSZERT árube­szerzői sem sok gondot fordíta­nak a minőségre, a múltkor zsi­zsikes lencsét adtak. if Az ankét betöltötte feladatát: egy sor olyan hibára hívta fel az Üzemélelmezési Vállalat illeté­keseinek figyelmét, amelyet sür­gősen ki kell javítani. Az Üzemélelmezési Vállalat és a vállalatok saját kezelésében lévő üzemi konyhák vezetőinek most az a feladatuk, hogy minél rövidebb idő alatt megjavítsák az üzemélelmezést. Egyrészt ja­vítsák meg az ételek minőségét, változatosabbá tegyék az é­tren­det, emeljék az ételek minősé­gét. Ehhez az szükséges, hogy lé­nyegesen több gondot fordítsa­nak a szakácsok szakmai kép­zettségének emelésére. A nyers­anyagot szállító vállalatok pedig azzal segítsenek, hogy csak kifo­gástalan minőségű árut szállítsa­nak az üzemélelmezésnek. Más­részt sokkal több gondot fordít­sanak az üzemeinkben az ebéd­lők, a konyhák tisztaságára le­gyen virág az asztalokon, fűtse­­nek be rendszeresen , kulturál­tabb körülményeket teremtsenek, így kívánják ezt a dolgozók. ly A féti­se­k m­a Vau Ma van harmincadik évfordulója annak, hogy a brit bi­rodalom kormánya hivatalosan és forma szerint elismerte a Szovjetuniót. Érdemes hangsúlyozni, hogy hivatalosan és for­ma szerint. Úgy „balkézről“ már régebben is elismerte azt a tényt, hogy a Szovjetunió létezik... Elismerte akkor, amikor intervenciót szervezett a fiatal szovjetállam ellen, elismerte létezését akkor, amikor Murmanszkban partraszállott csapa­tait csúfos kudarccal kellett hazahívnia... És elismerte létezé­sét azzal, hogy diplomáciai missziójának vezetője, Lockhardt úr a kormány tudtával és beleegyezésével felforgató és kém­­szervezetet létesített Moszkvában. A brit kormány tehát sok­féleképpen ismerte el a Szovjetunió létét, hiszen nemlétező valami ellen aligha lehet olyan ravasz és szívós módon har­colni, mint ezt Nagy-Britannia kormányai évek során tették. A sokféle elismerés azonban nem diplomáciai: Anglia szí­vósan ragaszkodott ahhoz, hogy ne mint egyenrangú, mint dip­lomáciá­ig „jogszerűnek“ elismert tárgyaló féllel, hanem mint a nemzetközi érintkezésben hátrányosabb helyzetű állammal álljon szemben a szovjet néppel és annak törvényes kormá­nyával. A tények azonban makacs dolgok. A tények nem az an­gol kormány szándékait és vágyait igazolták, sőt, félreérthe­tetlenül megcáfolták, megsemmisítették azokat. A Szovjetunió nem omlott össze, hanem megszilárdult, gazdasági és védelmi szempontokból egyaránt példátlan tempóban izmosodott. A tények arra kényszerítették az imperialistákat, hogy megmá­sítsák struccpolitikájukat. 1924 februárjában „őfelsége kormá­nya“ formálisan is elismerte a Szovjetuniót és diplomáciai kapcsolatba lépett vele. Ma, a berlini tárgyalások várakozás teljes napjaiban külö­nösen nagy jelentőségű visszaemlékezni ezekre a dolgokra. Berlinben a tárgyalások egyik kényes pontja a népi Kína elis­merése az Egyesült Államok által. A mai évforduló arra figyelmeztet, hogy a tények ereje, a felszabadult népek ereje mérhetetlen és igazságuk legyőzhe­tetlen. G. P.

Next