Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
2 NÉPLAP Ünnepélyes keretek között megnyitották „A népi demokratikus országok munkásmozgalmának története“ múzeumot Pénteken délután ünnepélyes keretek között megnyitották a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben „A népi demokratikus országok munkásmozgalmának története“ múzeumot. Az ünnepségen megjelent Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Boldóczki János külügyminiszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, a politikai, gazdasági és kulturális élet számos más vezető személyisége. Részt vettek az ünnepségen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői és tagjai. Jelen voltak az ünnepségen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok munkásmozgalmi intézeteinek a múzeum megnyitása alkalmából hazánkba érkezett képviselői. Réti László, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja ünnepi megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta: Mire tanítja népünket a népi demokratikus országok munkásmozgalmát bemutató múzeum? Először is a marxizmus elmélete után a történelmi tények gyakorlatával bizonyítja a szocialista forradalom győzelmének nemzetközi jellegét. A népi demokratikus országok munkásmozgalma arra tanít,hogy annak a szabadságharcnak, amelyet a világ népei a XX. században az imperializmus gyilkos rendszere ellen folytatnak, legfőbb vezetője és szervezője a munkásosztály és az egész dolgozó nép új típusú pártja, melynek példaképe a Szovjetunió nagy Kommunista Pártja, arra tanít, hogy a XX. században eszmei fegyvereinket a tömegek megszervezésének, mozgósításának, vezetésének művészetét, magát a tényleges felszabadulást s napjainkban a szocializmus építését mindannyiunk nagy példaképének, a Szovjetunió úttörő Kommunista Pártjának, a Szovjetunió népeinek, a világ proletariátusa lángeszű vezérének, Leninnek és műve nagy folytatójának, Sztálinnak köszönhetjük! Ugyanakkor arra is figyelmeztet ez a kiállítás, hogy az imperializmus felett aratott győzelem, a demokrácia megteremtése és a szocializmus építése a helyi körülmények, a történelmi helyzet és időpont által megszabott különböző formák és keretek között zajlik le az egyes országokban. A szocialista forradalom Lenin által kidolgozott elvei minden országra érvényesek s az úttörő Szovjetuniót követve, minden népi demokrácia útja összehasonlíthatatlanul könnyebbé vált. Ugyanakkor minden egyes ország munkásmozgalmának útja a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait elméleti és gyakorlati téren egyaránt gazdagítja, külön elmélyedésre, elemzésre és tanulmányozásra tart igényt. A kiállítás a népek testvériségére tanít. A Szovjetunió vezetésével a demokrácia és a szocializmus táborába tartozó népek között az egyenjogúság alapján a népek új, a történelemben eddig ismeretlen kapcsolata fejlődött ki. E tíz ország munkásmozgalmának története a népek szabadságharcának s a néppel összeforrott kommunista pártoknak legyőzhetetlenségéről beszél. A kiállítás legfőbb tanulsága, hogy e kis és nagy országok, melyek hősies önfeláldozással képesek voltak kivívni és megtartani a szabadságot, és el tudtak indulni a demokrácia és szocializmus útján, legyőzhetetlenné váltak. A népi demokráciák országai, élükön a Szovjetunióval, testvéri egységben és szövetségben összeforrva, az elnyomott népekhez fűződő testvéri szolidaritással visszaverik és legyőzik az imperializmus minden háborús provokációját. A béketábor országaiban a világ népeinek minden reménysége, az emberi haladás lebírhatatlan ereje testesül meg. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet érdeme, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét és a népi demokráciák munkásmozgalmának történetét bemutató múzeumokkal hozzájárul népünk öntudatának emeléséhez, a nemzetközi szolidaritás fejlesztéséhez. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének nevében a népi demokratikus országok munkásmozgalmát bemutató múzeumot megnyitom. Ezután A. V. Tusunov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Marx-Engels-Lenin-Sztálin Intézet helyettes igazgatója szólalt fel, majd több felszólalás után a megjelentek megtekintették a kiállítást. A genfi értekezlet pénteki ülése Genf (MTI) Pénteken, magyar időszámítás szerint 15 órakor megkezdődött a genfi értekezlet ötödik ülése. Az ülésen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt. Genf (MTI) A genfi értekezlet pénteki, ötödik ülése mindössze 40 percig tartott. Az ülésen, amelyen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, Van Narabhip Bogszpraband, a thaiföldi és Csevat Acsikalin, a török küldöttség vezetője vázolta kormányának a koreai kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Mindkét szónok kompromisszumos megoldás szükségességét hangoztatta, ugyanakkor azonban kijelentették, hogy a koreai kérdést az ENSZ 1950 október 7-én az amerikai nyomásra hozott, egyoldalú határozatának alapján kellene rendezni. A francia küldöttség sajtóértekezletén közölték, hogy Molotov szovjet külügyminiszter pénteken délben villásreggelin vendégül látta Eden angol és Csou En-laj kínai külügyminisztert. A villásreggelin folytatott eszmecseréről péntek estig nem adtak kihivatalos jelentést. Az amerikai küldöttség sajtóértekezletén bejelentették, hogy Bedell Smith amerikai külügyminiszterhelyettes szombaton Genfbe érkezik. Dulleshétfőn átadja Bedell Smithnek az amerikai küldöttség vezetését és az indokínai kérdéssel kapcsolatos politikai hadjáratának szemmellátható kudarca után visszautazik Washingtonba. A genfi értekezlet az eredeti tervtől eltérően szombaton nem tart ülést. A legközelebbi ülés hétfőn délután három órakor kezdődik. A hétfői ülés szónoki listájára egyelőre csak a délkoreai küldöttség vezetője iratkozott fel. Április 18-án érkezett haza Koreából az ötödik orvosegészségügyi csoport. Közöttük volt dr. Várkonyi Pál elvtárs, debreceni belgyógyász is. Vele beszélgettem élményeiről, megkérdeztem tőle, miket hozott haza szívében, emlékezetében. Csak néhány epizódot akarok itt megírni abból, amiket elmondott. Megrázó és kedves híradások ezek, amelyről most írok. ★ Több mint 10 hónappal ezelőtt lépték át a határt Antungnál. Akkor még dúlt a véres háború a koreai félszigeten. Június 19-ét mutatott a naptár, éjjel volt, mikor átmentek a Jalu folyót átívelő hídon. Az amerikai repülőgépek dongtak, keresték a fontos hidat, de olyan fogadtatásban részesültek, amire még sokáig viszszaemlékeznek. És lent a földön egy kis tisztáson félelmet nem ismerő emberek várakoztak. Őket, a magyar gyógyítókat várták mintegy háromszázan. Ott volt a párt, a tanács, a nőszövetség képviseletében a küldöttség, sokat szenvedett asszonyok, gyermekek, aggok és fiatalok. Virággal és őszinte tisztelettel várták már az újabb orvosküldöttséget... Ezt a kapcsolatot, a „fegyverbarátságot“ egyelőre csak érezni lehet, s talán sohasem fogja ábrázolni semmilyen bronzba, vagy kőbe vésett szobor. E nagy barátságnak örök emléke a történelem aranykönyvében lesz és unokákról unokákra szájról szájra fennmarad. ★ . Nagy érzésekkel indultak útnak Korea földjén gépkocsin, s egyszer csak valaki megszólalt a sötétségben: „Nézzék meg jól elvtársak! Itt egy város volt...!“ — Néztük, néztük a tájat, ahol elhaladtunk, de sehol egy ház, csak sík rom ameddig a szem ellát — mondja Várkonyi elvtárs. — Csak néha egy árva kémény, vagy falrész kontúrjai rajzolódtak ki a sötét homályban. Ez valamikor Szinkcson városa volt. Aztán már csak ilyen várost találtunk, ahol útunk vezetett. ★ Első nap, amikor odaértek, azonnal munkához láttak, hiszen nem volt itt pihenésre idő, Phenjanhoz kb. 280 kilométerre volt a hadikórház, hegyek között, sziklák árnyékában szétszórtan, mintegy 3 kilométeres területen. Várkonyi elvtárs nem beszél az itteni munkáról. Talán azért is, mert természetesnek tartja, hogy az orvosi kötelesség s a nagy hőstett nem itt születik, hanem kint a fronton és a romok közt a termelésben. Egy történetet mondott el az emberiességről, a szolidaritásról, a helytállásról. „A kórházhoz tartozó gépkocsi három katonával egy távoli útról tért vissza állomáshelyére. Útközben egy fahídon kellett átkelniök, egy folyó felett. Ott érte őket az „égi veszedelem“, a monszuni eső. De ez nem is eső, hanem áthatolhatatlan vízzuhatag, amely 5—6 mázsás köveket sodor maga előtt és a monszum odaszögezte őket a folyó hídjára, nem bírtak áthajtani. Percek alatt a folyó, az elemek mérhetetlen ereje tehetetlenné tette a három koreai katonát. Négy kínai önkéntes az áradatnak vetette magát, hogy megmentsék a bajbajutott koreai bajtársakat. Nem sikerült... A megvadult folyó elsodorta őket. Az éjszaka is leszállt, a három koreai még mindig küzdött az árral, míg a kórház helyettes parancsnoka — Kán őrnagy — keresésükre indult. Reggel talált rájuk a vízrengeteg közepén, elaléltan ölelkezve, a gépkocsi tetején. Kán őrnagy bikákat szerzett, összekötözte őket, a víznek hajtotta, ő pedig a bikák farkába kapaszkodva érte el a három katonáját. Megmentette őket... ★ Mindennap megesett, hogy a kórház ápoltjai és a magyar személyzet egymást dalokra tanítgatták... — Emlékszem, egyszer a legtávolabbi pavilontól — mintegy 2500 méterről — jöttem a központ felé gyalogosan. Szép nyári este volt. Jenki gépek kóvályogtak a levegőben — hiszen ez már egészen megszokott volt — sűrűn rázkódtatták meg a néma csendes éjszakát a bombarobbanások. És ahogy közel érek a központi pavilonhoz, mintha álmodtam volna, ismerős melódia üti meg fülem. De nem álmodtam ... Egy csodálatos kórus énekelte messze csengő hangon az éjszakában: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom, virágom ...“ — És mikor odaértem, kint a pavilon előtt sebesült koreai katonák énekeltek, akik elvesztették szemüket, lábukat, vagy kezüket, súlyos sebeket viseltek testükön, vagy akiket a napalm égetett össze. Aztán mi kezdtünk rá koreai dalt énekelni nekik. S egyszer csak egybeforrt ez a kórus, mint ahogy a szívünk is egyért dobbant: a megbonthatatlan barátságunkért, s hogy végre szűnjön meg a vandál pusztítás a sokat szenvedett földön... ★ S eljött a fegyverszünet első csendes perce: július 27-én éjfélkor. Mindenfelé az új életről tervezgettek, az emberek nyugodtabban jártak-keltek. Elmondta Várkonyi elvtárs, hogy a fegyverszünet után 24 órával minden fővonalon megindult a forgalom. Koreában nem ismernek már az emberek nehézséget, mindent, mindent leküzdhetőnek tartanak. Azonnal megkezdődött a vasgyár újjáépítése. Egy olyanféle gyárváros, mint Diósgyőr is romokban hevert, Szongnin-nak hívják ezt a várost. Szemlátomást nőttek ki a romokból az épületek, a falak, még tető sem volt rajtuk, de már megkezdték a termelést. Kórház, iskola, politechnikum állt helyre legelőször. Aztán egymás után épültek a házak, középületek, utak, hiszen a koreai nép élni akar. Az egyszerű emberek nagyságáról beszélt még. A koreai munkatársak felejthetetlen emberségéről és figyelmességéről számolt be. Con-Jong-Ca ápolónővér például két hónap alatt megtanult magyarul annyira, hogy el tudja mondani betegeinek panaszát. Csak azért, hogy ezzel is könynyítse a magyar orvosok munkáját. Sok apró figyelmesség, s a szeretet, amely megnyilvánult minden percben, a baráti magyar népnek szólt. ★ Sok mondandó volna még. Nem lehet ezeket leírni talán sohasem. Csak végül néhány szót még a búcsúzás perceiről. Egy márciusi reggelre volt kitűzve az indulás ideje. A koreai elvtársak már napokkal ezelőtt nem aludtak. Segítettek csomagolni, ott ácsorogtak a haza indulók mellett, lesték minden gondolatukat, mozdulatukat. ■ — .A búcsúzás oly nehéz volt!... — mondotta Várkonyi doktor. — Szólni senki sem bírt, csak a könnyek hullottak. Vágytam haza már nagyon, hiszen feleségem, két kicsiny gyermekem várt idehaza, a kisebbiket még nem is láttam. De oly rettenetesen nehezen esett ezektől az emberektől megválni és itthagyni ezt a hős népet, hogyha mondta volna valaki egy szóval, hogy maradjak még, talán maradtam volna ., HÍRADÁS KOREÁBÓL Egy debreceni orvos emlékei 1954 4 MAJUS 1 SZOMBAT A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői a jövő héten Genfbe érkeznek Genf. Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A genfi értekezlet résztvevői, a sajtó és a közvélemény Molotov szovjet külügyminiszter csütörtökön elhangzott beszédének hatása alatt áll. A lapok kiemelik a béketábor két legnagyobb országa, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külpolitikájának szilárd elvi egységét. A Journal de Geneve a szovjet diplomácia hatásosságáról és eredményéről szólva megállapítja, Molotov nemcsak azt bizonyította, hogy a népi Kína az amerikaiak minden tiltakozása és mesterkedése ellenére ténylegesen ötödik nagyhatalomként vesz részt a genfi értekezleten és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit a közeli napokban bevonják az indokínai kérdésben tartandó genfi tárgyalásokba, hanem Molotovnak még az a követelése is időszerűvé és megvalósíthatóvá vált, hogy India, Indonézia, Burma és más érdekelt ázsiai államok képviviselőinek esetleg helyet biztosítson a genfi konferencián. A La Suisse című genfi lap közli, hogy a Riviérán tartózkodó Bao Daj vietnami bábcsászár a szorongatott helyzetben lévő Laniel-kormány unszolására kénytelen volt feladni eddigi merev ellenállását és csütörtökön beleegyezett abba, hogy képviselői közös tárgyalóasztalhoz üljenek Génfben a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldötteivel. A baseli Nationalzeitung úgy tudja, hogy a demokratikus Vietnam kormányának megbízottai már a legközelebbi órákban Genfbe érkeznek és hétfőn vagy kedden bekapcsolódnak az indokínai kérdéssel kapcsolatos tanácskozásokba. A Die Tat című zürichi lap szerint amerikai körökben „elkeseredést keltett az a tény, hogy Washingtonnak Indolkínával kapcsolatos tervei elé akadályok tornyosultak”. Több svájci lap azt írja, hogy Dulles hétfőn vagy kedden visszatér Amerikába. Az Egyesült Államok genfi küldöttségének vezetését Bedell Smith külügyminiszterhelyettes veszi át, Bede’l Smith szombaton érkezik meg Genfbe. Genfi, zürichi és baseli lapok felhívják a figyelmet Eisenhower amerikai elnök nyilatkozatára, amely szerint a genfi értekezleten valamifajta modus vivendit kell elérni az indokínai kérdésben. A svájci sajtó úgy véli, Eisenhower ezzel előkészíti az amerikai közvéleményt azokra az engedményekre, amelyekre Washington az indokínai kérdésben kényszerül. A szovjet pavilon sikere a lyoni nemzetközi vásáron Az elmúlt napokban Lyonban megnyílt a 36-ik nemzetközi vásár. Lyon lakóinak tízezrei, Franciaország és más országok üzleti köreinek képviselői keresik fel a szovjet pavilont, ahol nagy érdeklődéssel tekintik meg a kiállított árucikkeket. A kiállítás vendégkönyvének bejegyzései bizonyítják, hogy a látogatók nagyra értékelik a szovjet pavilonban látottakat.