Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-01 / 128. szám
as*yomens T, hebbo NÉPLAP JELENTÉS A KONGRESSZUS OKLEVÉLLEL KITÜNTETETT ÜZEMEKRŐL Tovább fokozzuk a versenyrendületet — mondják a Hajdúsági Gyógyszergyárban A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói nagy örömmel értesültek arról, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa oklevéllel tüntette ki a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben elért jó eredményért. Az üzem május havi termelési tervét 100 százalékos tervszerűség mellett 120,5 százalékra teljesítette. Ez azt jelenti, hogy májusban több mint másfélmillió forint értékű penicillint termeltek terven felül a dolgozók. Ezzel ebben a negyedévben összesen 2,286,518 forint értékű penicillinnel adtak többet a népgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni. Hisz a Hajdúsági Gyógyszergyár, mivel új létesítmény, az üzemeltetés kezdetén sok nehézséggel küzdött. Azonban a nehézségeket a pártszervezet, a szakszervezet segítségével és az üzem dolgozóinak, vezetőinek lelkes munkájával sikerült legyőzni. A kongresszusi verseny során az üzem dolgozói együttes erővel, együttes lelkesedéssel küzdöttek a kongresszusi versenyzászlóért. Most, amikor a jó munka jutalmául az MDP III. kongreszszusa oklevéllel tüntette ki a Hajdúsági Gyógyszergyárat, a dolgozók újabb lelkes felajánlásokat tettek. Vállalták, hogy az első félévi tervet június 5-ig, a második negyedévi tervet pedig június 15-ig befejezik. Vállalták továbbá azt is, hogy a munkafegyelem megszilárdítása érdekében a késések számát május hónaphoz viszonyítva felére csökkentik. — A kongresszusi verseny után tovább fokozzuk a versenylendületet. Azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy továbbra is megtartjuk a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, amelyet május 1-én kaptunk meg, — mondotta tegnap délután Patkovszki Imre, a Hajdúsági Gyógyszergyár igazgatója. Normálholdanként 4,55 forintos megtakarítást érnek el a püspökladányi gépállomáson A rádió közölte, a vasárnapi lapok hozták a hírt. „Figyelembe véve a kongresszusi versenyben elért kiváló teljesítményeket, a III. kongresszus elnöksége dicsérő oklevéllel tüntette ki (többek között — A szerk.) a püspökladányi gépállomást.“ A gépállomás dolgozói és vezetői megérdemlik a nagy kitüntetést. Több mint 180 százalékra teljesítették tavaszi talajmunka tervüket. Az egy gépre eső műszaknorma 123, az egy traktorra eső normálhold teljesítmény 5,7. Műszaki hiba miatt nem volt kiesésük. A dolgozó parasztok bizalma egyre nő a gépállomás jó munkája iránt. A traktorosok sohasem tévesztik szem elől a minőséget. A pártkongresszuson elhangzottak pedig olyan területre is ráirányították a figyelmüket, aminek szintén nagy jelentősége van és ahol hasonló jó eredményeket tudnak elérni: az önköltségesök hentesére. Már az elmúlt évben is kevesebb volt az egy normálholdnak megfelelő munka összes költsége a megengedettnél. A kongresszus után pedig azt vállalták, hogy minden munka jó minőségben való elvégzése mellett — egy normálholdnál 4,55 forintos megtakarítást érnek el. Az egész évben kb. 36.000 normálhold elvégzett munkát véve alapul, a megtakarítás értéke több mint 163 ezer forint. A kitüntetés után még lelkesebben láttak munkához a traktorosok és a gépállomás vezetői. Részletesen megbeszélték és kidolgozták azokat a lehetőségeket, amelyeknek a segítségével ígéretüket teljesíthetik. A gépállomás műhelyében használt anyagból végzik a kisebb javításokat és alkatrész pótlásokat. A kampányszerű javítást végleg megszüntetik. Állandóan és tervszerűen végzik a karbantartást. Minden erőgépnél, a nyári és őszi munkák idején bevezetik a kettős műszakot. A kombájnnal való aratásnál gépi erővel végzik a szalma összeszedését és elszállítását, hogy a tarlóhántást és a vetést idejében elvégezhessék. Megfelelő munkagépösszekapcsolással, az üresjárat csökkentésével 10 százalékos üzemanyag megtakarítást érnek el. Kövesse a megye minden gépállomása a püspökladányi jó példát. A párt fokozott segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. A gépállomások feladata, hogy még jobb munkát végezzenek — különösen most a növényápolás idején. — Olyan bizalommal és lelkesedéssel végezzék mindenütt a munkát, amilyen meggyőződéssel a püspökladányi gépállomás igazgatója mondotta : — Első helyre kerültünk 28 gépállomás versenyében — és ott is maradunk ! • Meggyőződésünk azonban, hogy ehhez még 27 gépállomásnak van egy-két szó mondanivalója. LE." Gyermeknapi ünnepségek Debrecenben Vasárnap ragyogó arcú, boldog gyermekekkel találkozhattunk lépten-nyomon. Az édes kis csöppségeket, nagyobb iskolás lánykákat, fiúkat ünnepelték a városban a szülők. Minden helyre nem tudtunk elmenni, de nem volt olyan üzem, vagy intézmény, ahol ne vendégelték volna meg a gyermekeket. A Járóműjavító Vállalat kultúrtermében vendégelték meg a Szabadság-telepi óvoda, a MÁV műhelytelepi iskola gyermekeit. Kávét, kiflit és annyi fagylaltot kaptak, amennyit csak meg bírtak enni. A kisebbeket meséskönyvekkel, képeskönyvekkel ajándékozták meg. A Gördülőcsapágygyár kultúrtermében a Pedagógus Szakszervezet bábcsoportja adott műsort. Persze. Itt is „fejedelmi koszt“ volt. Kávét, kalácsot, fagylaltot ehettek a csöppségek. A belügyminisztérium Hajdú- Bihar megyei Főosztályának napközi otthonában a gyerekek maguk adták a műsort. A nézőtéren a szülők, hozzátartozók gyönyörködhettek a legkisebbek „színpadi alakításában“. Egy-két gyerek nagyszerűen szavalt és bátran mozgott a színpadon. Igaz, kis üzemzavarok is voltak, egy kisfiú majdnem elsírta magát, míg elszavalta, hogy mi lesz, ha nagy lesz. De így is annyira megható s egyben mulatságos volt, hogy „vastapsot“ kapott. Műsor után uzsonnára voltak hivatalosak a gyerekek. Teát, szendvicset, piskótatortát, csokoládét, útravalóul pedig egy léggömböt kaptak. A Ruhagyárban az édesanyák hulladékból készítettek játékokat és a gyermeknapi ünnepség keretében adták át a kis ünnepelteknek. Gyermekeknek és szülőknek egyaránt felejthetetlen ünnepséget rendezett az ÉlelmiszerkiskeMég a betűvetés is nehezen ment, amikor bevonult a hadseregbe. Itt tanult meg jól írni. Napszámos volt előbb a Tallérosban, aztán a sárándi útépítésnél dolgozott. Szombatonként, ha hazament tisztát váltani, elpoharazgatott apjával az alföldi savanyúból. Többnyire csak hallgattak, mert az öreg Ujszászit is úgy ismerték a faluban, mint aki legfeljebb ünnepnapokon nyitja szóra a száját. A fia megszakasztott mása volt. Egy késő októberi nap váratlan látogatást tett a fiú. Asztalra tett egy nyomtatott lapot s csedesen így szólt: — Megkaptam a behívót, apám! ★ A jó parancsnok mellett szivet nyer az újonc, így volt Ujszászi elvtárs is. Csendes maradt továbbra is s úgy tartotta, ahogy éppen Petőfinek egyik versében olvastam a minap: minden szónál szebben beszél a tett. Az eredmény nem maradt el. Az egyik parancskihirdetésnél nevét hallja: — Ujszászi Lajos honvéd! — Jelen! — A legutóbbi gyakorlat idején végzett jó munkájáért megdicsérem önt! A parancsnok szavára keményen, boldog-büszkén jött a válasz az első sor végéről: — Dolgozó népemet szolgálom! A parancskihirdetés után még sokáig ott állt az ablaknál és gondolkodott. Megdicsérték! Pedig nem tett ő semmi különöset, csak mikor látta, hogy az „ellenség“ éket vágott az egység jobbszárnyán és veszedelmes közelségbe jutott, hirtelen kitört három társával, s megzavarva az elbizakodott „kékszalagosokat", akik kénytelenek voltak visszavonulni. Nem volt ez nagy dolog. Erre kötelezte őt az eskü szava. Idézte is félhangosan... békében és háborúban egyaránt becsülettel élek... Jóleső érzéssel szívében aludt el aznap. Teljesítette az eskü iránti kötelességét. Nehéz köd ül az erdőre. A viruló zöld is komor, sötét szint ölt magára. Előbb csak nagy cseppeket hullat az ég, aztán mintha csak dézsából öntenék, kiadós eső kerekedik. Feltámad az északi szél is: az átázott gimnasztyorka alatt libabőrös lesz a test. — Átkozott idő! — ebbe a két szóba sűríti véleményét Ujszászi honvéd. Lefordítja a puska csövét, hogy legalább a mentse a víztől. Komoly feladatot kapott ismét az egység. Érthető ,hát V. szászi elvtárs bosszankodásira, de túltesző az időjárása is. Nem egy esetben bebizonyította már, hogy helytállást termett: igaz katona ... Belevág az erdő sűrűjébi kis szekercéjével szétritkíti maga előtt a bozótot. Kezét véresre karmolja a tüske, át Puskája is csupa sár, hiáb óvta. Megtörli keze fejével izzadt homlokát, hátrafordul é int a többieknek: — Szabad az út! ★ Levelet postáznak az egység parancsnokságán. A címzett Ujszászi Gyula, Sáránd. Alatti meg az üzenet: Fia, alakulatunk egyik legjobb harcosa. Méltán lehetnek büszkék a szülei... Nagyoroszi, 1954 május 33. SÜTŐ GYULA Konv reskedelmi Vállalat MNDSZ csoportja. A gyerekek által adott gazdag műsor után finom uzsonna volt, amit igazán jó étvággyal fogyasztottak el a gyerekek. Utána még sokáig játszadoztak a kis apróságok — közölte velünk levelében Sallai János, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat dolgozója. • Uzeneé Udza FIA - ALAKULATUNK EGYIK LEGJOBB HARCOSA... Martin Andersen Nexő súlyosan megbetegedett Martin Andersen Nexő, a híres író súlyosan megbetegedett. Állapotáról az orvosok közleményt adtak ki, amely szerint 1954 május 26-án agyvérzést kapott. Állapota súlyos. A konziumra összehívott orvosok minden szükséges intézkedést megtettek. Nexe állapotáról jelentéseket fognak kiadni. 8 Napról-napra gondosan átolvasom pártunk kongresszusának anyagát. Különösen nagy élményt jelentett a K. V. beszámolója, valamint Gerő Ernő, Horváth Márton és Kristóf István elvtársak felszólalásai. Úgy gondolom, hogy fordulópontot jelentenek egész közoktatásunk területén a kongresszus határozattá vált irányelvei. Bennünket, pedagógusokat és engem is, elsősorban éppen a közoktatás kérdései érdekelnek. Különösen gondos figyelmet érdemelnek Rákosi elvtársnak a szavai, amelyekben hangsúlyozta, hogy nem másodrendű kérdés a középfokú és egyetemi oktatás ügye, hiszen a jövőben még nagyobb mértékben lesz szüksége hazánknak középiskolai és egyetemi végzettségű szakemberekre. A népi demokrácia saját értelmiségének a megteremtésében nekünk óriási feladataink voltak és vannak jelenleg is. Eddigi feladatainkat Rákosi elvtárs szerint jól elvégeztük, hiszen iskoláinkban alapvetően megváltoztattuk a szociális összetétel arányát. A munkásosztály és a dolgozó parasztság gyermekei ma pl. iskolámban, a volt uralkodó osztályok gyermekei egykori fellegvárában is 60 százalékban tanulnak a Horthy-korszak 4,5 százalékával szemben. Most az a kötelességünk, hogy úgy végezzük munkánkat, ahogyan a Központi Vezetőség iránymutatása azt megszabja: a minőségen van a hangsúly. A legteljesebb pedagógiai segítséget kell tehát megadnunk minden munkás- és parasztgyereknek. Viszont az egyéb származású kitűnő és jeles tanulónak — az osztályellenséget kivéve — helye van a középiskolában. Az a feladatunk, hogy osztályainkat és egész iskolánkat tegyük bukásmentessé és a reális osztályozás szigorú megtartása mellett emeljük iskoláink tanulmányi eredményét. Nevelőmunkánkhoz is egészen új szempontokat ad kongresszusunk határozata. Nevezetesen abban, hogy hangsúlyozza a család és az egész társadalom részéről a nagyobb támogatást és a nagyobb megbecsülést, amelyre valóban minden pedagógusnak, akár az általános iskolában, akár a középiskolában tanít, feltétlenül és sürgősen szüksége van. Már erről a kérdésről nem elég beszélni, hanem sürgős tét szükségesek, a falun épp, mint a városon. A család és társadalom, valamint a neve kapcsolatának és a nevelők erősebbé válásának elmélyítihez óriási segítséget jelent az távlat, amelyet hazafias nevelünk terén nyújt a kongressz A demokratikus hazaszeretet gyémányaira támaszkodva gyorsíthatjuk és elmélyíthet; ifjúságunk hazafias nevelését közelebb hozhatjuk egymáshoz szülőket és nevelőket. Dáig, népünkben él Kossuth, Szécnyi tisztelete, mi nevelők pedig nagy magyar tudósok életmű és életpályáját — az Apác Cseri Jánosét, Tessedik Samué, Eötvös Lorándét, Bolyai Jáno és a többiekét kell, hogy példaállítsuk ifjúságunk elé. Nagy Imre elvtársnak, a Nőfronttal kapcsolatos beszé amelyet a pártkongresszus bár elvként szintén határoza emelt, különösen jelentős feladatot jelent nevelőink száma Az államhatalom helyi szerv a tanácsok munkájában nélközhetetlen szerepet kell játsznia a nevelőknek és újra a népel való szoros egység útjára lépniök. Meg kell erősíteni azkat a kapcsolatokat, amelyek utóbbi időben — a nevelők betélén, nem hivatásuknak mefelelő — foglalkoztatásuk mia a falun meglazultak a nevelők a szülők között. Meg kell szi letni Nagy elvtárs szavait anácsok új munkájáról is. E szrint a dolgozókat közvetlen éritő kérdések, mint az oktat kérdései is, nem szorulhatna háttérbe a tanácsüléseken, mi eddig ez megtörtént. Egy pillanatig sem kétsges számomra az, hogy a kogresszus határozatai nyomán a magyar pedagógusok még fokzottabb lendülettel, tudásunk tejes latbavetésével akarjuk fogjuk szolgálni ifjúságunk egész népünk nevelésének nai ügyét, és minden erőnket az fordítjuk, hogy az új társadalomj emberének, a kommunist embernek a jellemvonásait oljuk be növendékeinek tudatába. Nóbrádi Mihály, a Kossuth gyakorló leánygimnázium igazgató Fordulópontot jelent közoktatásunkban a kongresszus határozattá vált irányelv