Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

as*­yomens T, hebbo NÉPLAP JELENTÉS A KONGRESSZUS­ OKLEVÉLLEL KITÜNTETETT ÜZEMEKRŐL Tovább fokozzuk a versenyrendü­letet — mondják a Hajdúsági Gyógyszergyárban A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói nagy örömmel értesültek arról, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa oklevéllel tüntette ki a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben elért jó eredményért. Az üzem május havi termelési tervét 100 százalékos tervszerűség mellett 120,5 százalékra tel­jesítette. Ez azt jelenti, hogy májusban több mint másfélmillió forint értékű penicillint termel­tek terven felül a dolgozók. Ezzel ebben a negyedévben összesen 2,286,518 forint értékű penicillin­nel adtak többet a népgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni. Hisz a Hajdúsági Gyógyszergyár, mivel új létesítmény, az üzemeltetés kezdetén sok nehézséggel küzdött. Azonban a nehézségeket a pártszer­vezet, a szakszervezet segítségével és az üzem dolgozóinak, vezetőinek lelkes munkájával sikerült legyőzni. A kongresszusi verseny során az üzem dolgozói együttes erővel, együttes lelkesedéssel küz­döttek a kongresszusi versenyzászlóért. Most, amikor a jó munka jutalmául az MDP III. kongresz­­szusa oklevéllel tüntette ki a Ha­jdúsági Gyógyszergyárat, a dolgozók újabb lelkes felajánlásokat tettek. Vállalták, hogy az első félévi tervet június 5-ig, a második negyedévi tervet pedig június 15-ig befejezik. Vállalták továbbá azt is, hogy a munkafegyelem megszilárdítása érdekében a ké­sések számát május hónaphoz viszonyítva felére csökkentik. — A kongresszusi verseny után tovább fokozzuk a versenylen­dületet. Azt a célt tűzzük ki ma­gunk elé, hogy továbbra is megtartjuk a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, amelyet május 1-én kaptunk meg, — mondotta tegnap délután Patkovszki Imre, a Hajdúsági Gyógy­szergyár igazgatója. ­Normálholdanként 4,55 forintos megtakarítást érnek el a püspökladányi gépállomáson A rádió közölte, a vasárnapi lapok hozták a hírt. „Figyelembe véve a kongresszusi verseny­ben elért kiváló teljesítményeket, a III. kongresszus elnöksége dicsérő oklevéllel tüntette ki (többek között — A szerk­.) a püspökladányi gépállomást.“ A gépállomás dolgozói és vezetői megérdemlik a nagy kitüntetést. Több mint 180 százalékra teljesítették tavaszi talajmunka tervüket. Az egy gépre eső mű­szaknorma 123, az egy traktorra eső normálhold teljesítmény 5,7. Műszaki hiba miatt nem volt ki­esésük. A dolgozó parasztok bizalma egyre nő a gépállomás jó munkája iránt. A traktorosok soha­sem tévesztik szem elől a minőséget. A pártkongresszuson elhangzottak pedig olyan területre is ráirányították a figyelmüket, aminek szintén nagy jelentősége van és ahol hasonló jó eredményeket tudnak elérni: az önköltség­esök hentesére. Már az elmúlt évben is kevesebb volt az egy normál­holdnak megfelelő munka összes költsége a megengedettnél. A kongresszus után pedig azt vállal­ták, hogy minden munka jó minőségben való elvégzése mellett — egy normálholdnál 4,55 forintos megtakarítást érnek el. Az egész évben kb. 36.000 normálhold elvégzett munkát véve alapul, a megtakarítás értéke több mint 163 ezer forint. A kitüntetés után még lelkesebben láttak munkához a traktorosok és a gépállomás vezetői. Részletesen megbeszélték és kidolgozták azokat a lehetőségeket, amelyeknek a segítségével ígére­tüket teljesíthetik. A gépállomás műhelyében használt anyagból végzik a kisebb javításokat és alkatrész pót­lásokat. A kampányszerű javítást végleg megszüntetik. Állandóan és tervszerűen végzik a karban­tartást. Minden erőgépnél, a nyári és őszi munkák idején bevezetik a kettős műszakot. A kom­bájnnal való aratásnál gépi erővel végzik a szalma összeszedését és elszállítását, hogy a tarlóhántást és a vetést idejében elvégezhessék. Megfelelő munkagépösszekapcsolással, az üresjárat csökkenté­sével 10 százalékos üzemanyag megtakarítást érnek el. Kövesse a megye minden gépállomása a püspökladányi jó példát. A párt fokozott segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. A gépállomások feladata, hogy még jobb munkát végezzenek — különösen most a növényápolás idején. — Olyan bizalommal és lelkesedéssel végez­zék mindenütt a munkát, amilyen meggyőződéssel a püspökladányi gépállomás igazgatója mondotta : — Első helyre kerültünk 28 gépállomás versenyében — és ott is maradunk ! • Meggyőződésünk azonban, hogy ehhez még 27 gépállomásnak van egy-két szó mondanivalója. LE." Gyermeknapi ünnepségek Debrecenben Vasárnap ragyogó arcú, boldog gyermekekkel találkozhattunk lépten-nyomon. Az édes kis csöppségeket, nagyobb iskolás lánykákat, fiúkat ünnepelték a városban a szülők. Minden hely­re nem tudtunk elmenni, de nem volt olyan üzem, vagy intéz­mény, ahol ne vendégelték volna meg a gyermekeket. A Járóműjavító Vállalat kul­túrtermében vendégelték meg a Szabadság-telepi óvoda, a MÁV műhelytelepi iskola gyermekeit. Kávét, kiflit és annyi fagylaltot kaptak, amennyit csak meg bír­tak enni. A kisebbeket mesés­könyvekkel, képeskönyvekkel ajándékozták meg. A Gördülőcsapágygyár kultúr­termében a Pedagógus Szakszer­vezet bábcsoportja adott műsort. Persze. Itt is „fejedelmi koszt“ volt. Kávét, kalácsot, fagylaltot ehettek a csöppségek. A belügyminisztérium Hajdú- Bihar megyei Főosztályának nap­közi otthonában a gyerekek ma­guk adták a műsort. A nézőtéren a szülők, hozzátartozók gyönyör­ködhettek a legkisebbek „szín­padi alakításában“. Egy-két gye­rek nagyszerűen szavalt és bát­ran mozgott a színpadon. Igaz, kis üzemzavarok is voltak, egy kisfiú majdnem elsírta magát, míg elszavalta, hogy mi lesz, ha nagy lesz. De így is annyira meg­ható s egyben mulatságos volt, hogy „vastapsot“ kapott. Műsor után uzsonnára voltak hivatalosak a gyerekek. Teát, szendvicset, piskótatortát, csoko­ládét, útravalóul pedig egy lég­gömböt kaptak. A Ruhagyárban az édesanyák hulladékból készítettek játékokat és a gyermeknapi ünnepség ke­retében adták át a kis ünnepel­teknek. Gyermekeknek és szülőknek egyaránt felejthetetlen ünnepsé­get rendezett az Élelmiszerkiske­Még a betűvetés is nehezen ment, amikor bevonult a had­seregbe. Itt tanult meg jól ír­ni. Napszámos volt előbb a Tallérosban, aztán a sárándi útépítésnél dolgozott. Szombatonként, ha hazament tisztát váltani, elpoharazgatott apjával az alföldi savanyúból. Többnyire csak hallgattak, mert az öreg Ujszászit is úgy ismerték a faluban, mint aki legfeljebb ünnepnapokon nyit­ja szóra a száját. A fia meg­szakasztott mása volt. Egy késő októberi nap vá­ratlan látogatást tett a fiú. Asztalra tett egy nyomtatott lapot s csedesen így szólt: — Megkaptam a behívót, apám! ★ A jó parancsnok mellett szi­vet nyer az újonc, így volt Uj­­szászi elvtárs is. Csendes ma­radt továbbra is s úgy tartotta, ahogy éppen Petőfinek egyik versében olvastam a minap: minden szónál szebben beszél a tett. Az eredmény nem maradt el. Az egyik pa­rancskihirdetésnél nevét hall­ja: — Ujszászi Lajos honvéd! — Jelen! — A legutóbbi gyakorlat ide­jén végzett jó munkájáért megdicsérem önt! A parancsnok szavára kemé­nyen, boldog-büszkén jött a vá­lasz az első sor végéről: — Dolgozó népemet szolgá­lom! A parancskihirdetés után még sokáig ott állt az ablaknál és gondolkodott. Megdicsérték! Pedig nem tett ő semmi külö­nöset, csak mikor látta, hogy az „ellenség“ éket vágott az egység jobbszárnyán és vesze­delmes közelségbe jutott, hir­telen kitört három társával, s megzavarva az elbizakodott „kékszalagosokat", akik kény­telenek voltak visszavonulni. Nem volt ez nagy dolog. Erre kötelezte őt az eskü szava. Idézte is félhangosan... béké­ben és háborúban egyaránt be­csülettel élek... Jóleső érzéssel szívében aludt el aznap. Teljesítette az eskü iránti kötelességét. Nehéz köd ül az erdőre. A viruló zöld is komor, sötét szint ölt magára. Előbb csak nagy cseppeket hullat az ég, aztán mintha csak dézsából öntenék, kiadós eső kerekedik. Feltá­mad az északi szél is: az átázott gimnasztyorka alatt libabőrös lesz a test. — Átkozott idő! — ebbe a két szóba sűríti véleményét Uj­­szászi honvéd. Lefordítja a pus­ka csövét, hogy legalább a­ mentse a víztől. Komoly feladatot kapott is­mét az egység. Érthető ,hát V. szászi elvtárs bosszankodási­ra, de túltesz­ő az időjárása is. Nem egy esetben bebizonyí­totta már, hogy h­elytállást termett: igaz katona ... Belevág az erdő sűrűjébi kis szekercéjével szétritkíti maga előtt a bozótot. Kezét vé­resre karmolja a tüske, át Puskája is csupa sár, hiáb óvta. Megtörli keze fejével iz­zadt homlokát, hátrafordul é int a többieknek: — Szabad az út! ★ Levelet postáznak az egység parancsnokságán. A címzett Ujszászi Gyula, Sáránd. Alatti meg az üzenet: Fia, alakulatunk egyik leg­jobb harcosa. Méltán lehetnek büszkék­­ a szülei... Nagyoroszi, 1954 május 33. SÜTŐ GYULA Konv­ reskedelmi Vállalat MNDSZ cso­portja. A gyerekek által adott gazdag műsor után finom uzson­na volt, amit igazán jó étvággyal fogyasztottak el a gyerekek. Utá­na még sokáig játszadoztak a kis apróságok — közölte velünk le­velében Sallai János, az Élelmi­­szerkiskereskedelmi Vállalat dol­gozója. •­­ Uzeneé Ud­za FIA - ALAKULATUNK EGYIK LEGJOBB HARCOSA... Martin Andersen Nexő súlyosan megbetegedett Martin Andersen Nexő, a hí­res író súlyosan megbetegedett. Állapotáról az orvosok közle­ményt adtak ki, amely szerint 1954 május 26-án agyvérzést ka­pott. Állapota súlyos. A konz­­iumra összehívott orvosok min­den szükséges intézkedést meg­tettek. Nexe állapotáról jelenté­seket fognak kiadni. 8 Napról-napra gondosan átolvasom pártunk kongresszu­sának anyagát. Különösen nagy élményt jelentett a K. V. beszá­molója, valamint Gerő Ernő, Horváth Márton és Kristóf Ist­ván elvtársak felszólalásai. Úgy gondolom, hogy fordulópontot jelentenek egész közoktatásunk területén a kongresszus határo­zattá vált irányelvei. Bennünket, pedagógusokat és engem is, első­sorban éppen a közoktatás kér­dései érdekelnek. Különösen gon­dos figyelmet érdemelnek Rákosi elvtársnak a szavai, amelyekben hangsúlyozta, hogy nem másod­rendű kérdés a középfokú és egyetemi oktatás ügye, hiszen a jövőben még nagyobb mértékben lesz szüksége hazánknak közép­iskolai és egyetemi végzettségű szakemberekre. A népi demokrácia saját értel­miségének a megteremtésében nekünk óriási feladataink voltak és vannak jelenleg is. Eddigi fel­adatainkat Rákosi elvtárs­­ szerint jól elvégeztük, hiszen iskoláink­ban alapvetően megváltoztattuk a szociális összetétel arányát. A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság gyermekei ma pl. isko­lámban, a volt uralkodó osztá­lyok gyermekei egykori fellegvá­rában is 60 százalékban tanulnak a Horthy-korszak 4,5 százaléká­val szemben. Most az a köteles­ségünk, hogy úgy végezzük mun­kánkat, ahogyan a Központi Ve­zetőség iránymutatása azt meg­szabja: a minőségen van a hang­súly. A legteljesebb pedagógiai segítséget kell tehát megadnunk minden munkás- és parasztgye­reknek. Viszont az egyéb szár­mazású kitűnő és jeles tanuló­nak — az osztályellenséget kivé­ve — helye van a középiskolá­ban. Az a feladatunk, hogy osz­tályainkat és egész iskolánkat tegyük bukásmentessé és a reá­lis osztályozás szigorú megtartá­sa mellett emeljük iskoláink ta­nulmányi eredményét. Nevelő­munkánkhoz is egészen új szem­pontokat ad kongresszusunk ha­tározata. Nevezetesen abban, hogy hangsúlyozza a család és az egész társadalom részéről a na­gyobb támogatást és a nagyobb megbecsülést, amelyre valóban minden pedagógusnak, akár az általános iskolában, akár a kö­zépiskolában tanít, feltétlenül és sürgősen szüksége van. Má­r erről a kérdésről nem elég­­­ beszélni, hanem sürgős tét szükségesek, a falun épp, mint a városon. A család és társadalom, valamint a neve kapcsolatának és a nevelők­­ erősebbé válásának elmélyíti­hez óriási segítséget jelent az távlat, amelyet hazafias neve­lünk terén nyújt a kongressz A demokratikus hazaszeretet gyémányaira támaszkodva­­ gyorsíthatjuk és elmélyíthet; ifjúságunk hazafias nevelését közelebb hozhatjuk egymáshoz szülőket és nevelőket. Dáig, népünkben él Kossuth, Széc­nyi tisztelete, mi nevelők pedig nagy magyar tudósok életmű és életpályáját — az Apác Cseri Jánosét, Tessedik Samué, Eötvös Lorándét, Bolyai Jáno és a többiekét kell, hogy példa­állítsuk ifjúságunk elé. Nagy Imre elvtársnak, a Nő­fronttal kapcsolatos beszé amelyet a pártkongresszus b­ár elvként szintén határoza emelt, különösen jelentős felad­­atot jelent nevelőink száma Az államhatalom helyi szerv a tanácsok munkájában nélk­­özhetetlen szerepet kell játsz­nia a nevelőknek és újra a né­pel való szoros egység útjára­­ lépniök. Meg kell erősíteni az­kat a kapcsolatokat, amelyek utóbbi időben — a nevelők be­­télén, nem hivatásuknak me­felelő — foglalkoztatásuk mia a falun meglazultak a nevelők a szülők között. Meg kell szi letni Nagy elvtárs szavait a­­­nácsok új munkájáról is. E sz­rint a dolgozókat közvetlen éri­tő kérdések, mint az oktat kérdései is, nem szorulhatna háttérbe a tanácsüléseken, mi eddig ez megtörtént. Egy pillanatig sem kéts­ges számomra az, hogy a ko­gresszus határozatai nyomán a magyar pedagógusok még fok­zottabb lendülettel, tudásunk te­jes latbavetésével akarjuk fogjuk szolgálni ifjúságunk egész népünk nevelésének nai ügyét, és minden erőnket az fordítjuk, hogy az új társadalo­mj emberének, a kommunist embernek a jellemvonásait ol­juk be növendékeinek tudatá­ba. Nóbrádi Mihály, a Kossuth gyakorló leánygimnázium igazgató Fordulópontot jelent közoktatásunkban a kongresszus határozattá vált irányelv

Next