Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
1 ürgével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csaung Kaj-sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről valószínűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is, hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között. MOLOTOV közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is. KINGSBURY SMITH meg- kérdezte, azt jelenti-e ez, a hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazföldön lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elsegítésére használhatnak fel? MOLOTOV azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. KINGSBURY SMITH megkérdezte: Hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni? MOLOTOV megkérdezte: Ii,Vajan az Egyesült Államok kormánya kér-e bennünket erre?" HEARST Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj-sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. MOLOTOV beleegyező választ adott. HEARST azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka,hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légi támaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. A Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat több üzemében nagy erőfeszítéseket tesznek a dolgozók, hogy lelkes, áldozatkész munkával megszerezzék a vállalaton belüli elsőséget. Ez a sikeres verseny eredményezte, hogy a Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat dolgozói hazánk felszabadulásának 10. évfordulódó tiszteletére tett fogadalmukat együttesen a második dekádban 102,7 százalékra teljesítették. A verseny azonban folyik, kérdés, ki lesz az első. Komádi? Dobaipuszta? Porcsalma? Tuka? Rétköz. Néhány eredmény a legjobbak közül. A Komádi Kendergyárban Krucsó Mária tilos, Pálfi Antal tilos állnak az élen. A Dobai-pusztai Kendergyárban Vass Mária és Vass Julia tilosok, a porcsalmai üzemben Szabó Zsigmond, Bernáth Magda, Császár Etelka, Szász Ilona tilosok, Tukán Cseh Margit tilos és Emődi András törős brigádja, a rétközi üzemben pedig Nagy János tilos és Kovács Miklós rázós brigádja az első. Melyik üzem lesz az Komádi ? — Dobai-puszta ? - Porcsalma ? — Tuka ? — Rétköz ? NÉPLAP W. M. Molotov beszélgetése W. R. Heerst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal (Folytatás az 1. oldalról) MOLOTOV azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak,hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államaik — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közelében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés, és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók. D. Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogyhahozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. HEARST megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. MOLOTOV azt kérdezte Hearsttól, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve, más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. KINGSBURY SMITH megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. MOLOTOV a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. HEARST azt, mondotta, hogyha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során soha sem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszámolását — A szerk.) MOLOTOV azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében semkatonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága, szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása pl. a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kis híjján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az iskiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és meg-értésre olyan népeknél, amelyek tudják mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az EgyesültValnok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekeiből következnek. D, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ami pedig a Szovjetunióit illeti, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása, éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartásról, erre a következőiket lehet megemlíteni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása, és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek, és az egyetemes béke ügyének. Ő és Hearst azonban attól tart, hogy ha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotoval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. EMLÉKEZÉS (hohe iiiiiVitéz J Mihálymi „Nem kezd-e szívedbe nemes öröm szállni. Látván, hogy az ember emberré kezd válni?“ Csokonai Vitéz Mihály örökszép mondatát tolmácsolják a színpad piros- és kékszínű drapériái közül kifehérlő betűk. Mellette, valamivel lejjebb a költő arcképe Félegyházi László Munkácsy-díjas festő művészi kivitelezésében. A színpad derűs összhatását, — amiből szinte „kielevenedik” az életteli arckép — zöld buxusok és dísznövények gazdagítják. Vasárnap délelőtt 11 óra. Elül a színházi közönség moraja. Kezdődik az ünnepség, emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra, Debrecen nagy poétájára. Bevonul a színpadra a díszelnökség: Barczi Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Baranyai György, a városi pártbizottság titkára, Tatár Kiss Lajos, a megyei tanács végrehajtó bizotságának elnöke, Ménes János, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Kádár László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Barta János és Juhász Géza egyetemi tanárok, Waldapfel József egyetemi tanár, Bencsik István, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának elnöke, Zsíros Lajos, a városi DISZ bizottság titkára, Téri Árpád, a Csokonai Színház igazgatója és Parti Ernő, a Csokonai Gimnázium igazgatója. Téri Árpád bevezető szavai után Ménes János elvtárs mond rövid megnyitó beszédet, aztán Waldapfel József elvtárs lép a szónoki emelvényre, hogy megtartsa ünnepi előadását. — Debrecen büszke lehet nagy szülöttjére, aki a felvilágosodás korainak nemcsak legnagyobb költője, de egyben legműveltebb férfia is volt. Öröksége olyan gazdag hagyaték, amelyből bátran tanulhat nyelvi szépséget és következetes eszmeiséget egyaránt a ma és a holnap írógenerációja - mondotta előadásában többek között. A nagy tetszéssel fogadott előadás után szünet következett, majd az ünnepi program második része a Csokonai irodalmi és szavaló verseny díjainak kiosztásával kezdődött. Parti Ernő osztotta ki a jutalmakat. A közönség különösen Kövesdi Erzsébetet jutalmazta nagy tapssal. Nemcsak az irodalmi, de a szavalóversenyben is első helyezést ért el a középiskolások versenyzői előtt. Megérdemelte a tapsot. Szabó Lajos és Rónai Judit az iskolán kívüli versenyzők népes „mezőnyében” került az élre. Az ünnepség további részében a Csokonai Színház művészei, a Kollégiumi Kántus és a szavalóverseny győztesei léptek színpadra Csokonai műveinek tolmácsolásával. Balogh Éva a költő megzenésített műveiből nyújtott át egy kis csokorra valót a közönségnek sokszínű, finom tolmácsolásban. Solti Bertalan Ady egyik Csokonairól szóló írását tolmácsolta egyszerűségében megrázóan, szívbemarkolóan. Mensáros László, aki egyébként a színház egyik legkiválóbb előadója, ezúttal bizonytalankodott „Az estve” című vers előadásában. Örkényi Évát bájos, kedves, közvetlen hangú szavalatai után alig akarták leengedni a színpadról. Nagy sikere volt a Kollégiumi Kántusnak is. Meg kellett ismételni a Szigethy Gyula vezénylete mellett előadott „Tihanyi echót“. A szervezettségében és tartalmában egyaránt színvonalas ünnepi rendezvény méltó volt ahhoz az örökséghez, melyet Debrecen Csokonai révén büszkén vallhat magáénak. 1955. FEBRUÁR 1. KEDU Bemutatták a Pillangókisasszonyt Szombaton az első, majd vasárnap a második szereposztásban mutatta be a Csokonai Színház Puccini: Pillangókisasszony című világhírű operáját. A közönség mindkét szereposztásban nagy tetszéssel fogadta az opera előadását, melyet Vámos László rendezett és Blum Tamás vezényelt. Az operabemutató részletes méltatására rövidesen visszatérünk. AZ EGYMILLIOMODIK NÉZŐ... Szombaton, a Pillangókisaszszony premierjén a jegyszedők izgatottan számolták a belépőket. Az egymilliomodik színházlátogatót várták. Képünk őt mutatja (Fehér blúzban.) Juhász Lászlóné vagongyári dolgozó lépte át államosítás óta egymilliomodiknak a színház kapuját. A színház értékes könyvekkel és két tömb bérletszelvénnyel jutalmazta meg Juhász Lászlónét._____ Megérkezett Párizsba a Magyar Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes 120 tagú csoportja vasárnap este különvonattal Párizsba érkezett. A magyar művészek a Trianon-Palace-ban szálltak meg és hétfőn reggel már próbát is tartottak a L‘Empire színpadon, ahol egyébként vasárnap este fejezte be nagysikerű vendégjátékát a Román Népi Együttes.