Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

________ Cyrankiewicz elvtárs lengyel miniszterelnök beszéde az V.­VIT megnyitóján Varsó (MTI) Józef Cyran­kiewicz, a Lengyel Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke beszéde elején meleg szeretettel köszöntötte több mint száz ország fiataljait a Lengyel Népköztársaság fővá­rosában, Varsóban. Hangoz­tatta, hogy a lengyel nép na­gyon örül, hogy a világ fia­taljainak küldötteit országá­ban üdvözölheti. A lengyel nép mélységesen átérzi a bé­ke áldásait, mert súlyos ta­pasztalatokat szerzett a máso­dik világháború alatt. A len­gyel nép a szocialista építés nyújtotta lehetőségekkel élve, sok sebet gyógyított be orszá­gában, nagy eredményeket ért el a békés építőmunkában. Cyrankiewicz kérte a kül­dötteket, ismerkedjenek meg közelről Lengyelország életé­vel, figyeljék meg, hogyan te­remtette meg a lengyel nép országában az új 'világot, amelyben­­már nincs kizsák­mányolás. A továbbiakban hangoztatta, hogy a világ bé­kéjéért és szabadságáért, a nemzeti függetlenségért har­coló fiatalok mindig számít­hatnak a Lengyel Népköztár­saság népének támogatására. „Mi azokkal vagyunk, akik azért harcolnak, hogy a há­borút eltüntessék az emberi­ség életéből“ — mondotta, majd hangoztatta, hogy a genfi értekezlet eredményei a legszentebb, legnemesebb célkitűzést, a béke ügyének megvalósulását segítik elő. A lengyel nép meg van győződ­ve arról, hogy százmilliók kö­zös akarata, közös harca vé­­­gül is győzni fog. Senki sem tudja ezeket a célkitűzéseket őszintébben megérteni, mint éppen az ifjúság, amely a jö­vő nemzedéke. Beszéde végén Józef Cyran­kiewicz hat nyelven éltette az V. Világifjúsági Találko­zót; megkezdődtek az V. Világifjú­sági Találkozó gazdag rendez­vényei. Az esti események kö­zül kiemelkedett a VIT nem­zetközi rendező bizottságának fogadása, amelyet a tudo­mány és kultúra palotájában rendeztek meg. A fogadás mű­sorában fellépett a DISZ bu­dapesti együttesének ifjúsági népi zenekara, a közkedvelt „Rajkó-zenekar“ is. Az együt­tes tagjai közül a legtöbb még 16 éves sincs. Az ifjú magyar művészek műsorát a jelenlé­vők igen nagy tetszéssel fo­gadták. Különösen Liszt II. Magyar Rapszódiájának elő­adása aratott hatalmas sikert. A fogadás részvevői a magyar fiatalok zenéjére hosszú ideig járták a csárdást. A nap kiemelkedő esemé­nye az ifjú lengyel művészek díszelőadása volt, amelyre a tudomány és kultúra palotá­jának 3500 személyes kong­resszusi termében került sor. Hat színpadon nemzetközi mű­sornak tapsolt a közönség. Este két hangversenyterem­ben és két szabadtéri színpa­don adtak hangversenyt a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia ifjú művészei. Varsó. A Magyar Távirati Iroda kiküldött tudósítója je­lenti: Hétfőn, a VIT második nap­jának délelőttjén a varsói nemzeti filharmónia hatalmas, 1200 személyes, tökéletes akusztikájú koncerttermében ünnepélyesen megnyitották az V. Világifjúsági Találkozó kulturális versenyeit. Az ün­nepi megnyitó ülés elnökségé­ben helyet foglalt Bruno Ber­nini, a DÍVSZ elnöke, vala­mint a DÍVSZ több más ve­zetője és a lengyel zenei élet számos kiváló személyisége. Malcolm Nixon, a DÍVSZ titkára mondott megnyitó be­szédet. Szpinalski, a varsói konzer­vatórium igazgatója köszön­tötte a lengyel művészek ne­vében a vendégeket, majd ün­nepi hangversennyel folytató­dott a műsor. Az ünnepi hang­verseny után került sor a ked­den kezdődő versenyek sorso­lására. A magyar művészek csaknem valamennyi ágban már az első napon zsűri elé lépnek. Megkezdődött az V. VIT kulturális versenye Varsó. A Magyar Távirati jelenti: A vasárnap délutáni Iroda kiküldött munkatársa 1 ünnepélyes megnyitó után Moszkva (TASZSZ) A Prav­da hétfői száma közli Hja Erenburg cikkét „Genf után“ címmel. Erenburg többek kö­zött a következőket írja: Tíz év óta most először tör­tént meg, hogy az olvasók minden országban egyaránt a mély megkönnyebbülés érzé­sével nyitották ki az újságot. A leningrádi munkás és a nebraskai farmer, a londoni kifutóim és a sanghaji diák, a párizsi művész és a kalkut­tai orvos — mind a genfi ér­tekezlet eredményei fölött ör­vendezett. Eltelt egy hét. Egyes embe­rek, akiknek nincsen ínyükre a népek öröme, kitekintettek a kulisszák mögül és újból kísérletet tettek baljós jöven­döléseik terjesztésére. A kis­­hitűek hallják és arcuk meg­nyúlik: vajon nem korai-e az öröm? Hiszen a genfi érte­kezleten — mondogatják —­ nem oldottak meg egyet sem a sok bonyolult kérdések kö­­zül, amelyek bizalmatlansá­got és rosszindulatot keltettek az országok között. Igen, egy hét alatt nem le­het felépíteni a tartós békét, egy hét alatt nem lehet bete­metni azokat a szakadékokat,­ amelyek majdnem tíz év óta, mind mélyebbek lettek. Mégis, indokolt az emberiség öröme:­ ha Genfben nem is épült fel­ a béke, mégis súlyos csapást mértek ott az új világháború­­gondolatára. A négy hatalom­­ vezetői nem fenyegették egy-­­mást. Komolyan beszéltek a­ kölcsönös megértésről és a­ bizalomról. A népek már rég­­ óta torkig vannak a hideg-­ háborúval, a hidegháború csak­ kellemetlen érzésekkel, aggo-­­dalmakkal töltött el minden­ becsületes em­bert. Nem csod­­da, hogy mindenki, bárhol élt is, barátságosan elmosolyodott a genfi értekezlet eredményei­nek hallatán: a hidegháború jege megtört. Egy amerikai újságíró ezt mondta nekem: „Fél évvel ez­előtt még csak álmodni sem lehetett volna erről. Nem cso­da ez?“ A genfi értekezletről minisztikus remegéssel be­szélt: olyan ez, mint amikor a nap keresztültör a sűrű fel­legeken, amelyek mintegy pa­rancsszóra elborították az egész égboltot. A genfi értekezlet nem volt csoda, hanem az összes népek józan eszének és lellkiismere­­tének diadala. Beszélgető part­nerem még csak álmodni sem mert róla, de a béke hívei vi­lágosan előre látták ezt, nem is fél évvel ezelőtt, hanem a legaggasztóbb időkben is: 1950-ben. Ha létrejöhetett a genfi ér­tekezlet, ha a kifejezésre jut­tatott nézetek különbözősége ellenére sem szánta rá ma­gát senki a tárgyalások meg­szakatására és a rossz emissy múlthoz való visszatérésre, ez elsősorban azért történt, mert világszerte megnyilvánult a népek akarata. A történetíró majd feljegy­zi, hogy a genfi értekezletet a helsinki Béke Világtalálkozó előzte meg. A Béke Világtalálkozón nem hangzottak el zengzetes be­szédek, nem voltak zajos de­monstrációk: a népek képvi­selői megértették, hogy eljött az idő a konkrét javaslatok­ra és a konstruktív munkára. Helsinki után különösen nyil­vánvalóvá vált, hogy nem tűr haladékot az összes európai államok biztonságával és együttműködésével összefüg­gő kérdések megoldása. A genfi értekezlet megerő­sítette azt, ami a népek igazi akarata: le kell mondani a háborúról, mint a nézetelté­rések megoldásának módjá­ról, a tárgyalásokhoz kell fo­lyamodni és a tárgyalásoknak valamennyi részvevő számára elfogadható megoldáséra kell vezetniük. Ma már nehéz, nagyon ne­héz visszatérni a hideghábo­rú rossz szokásaihoz. Mégis, ha a népek látják is, hogy de­rülni kezd, a fellegek még nem tűntek el. Most nincs he­lye sem a szkepticizmusnak, sem a megnyugvásnak: a né­peknek tető alá kell juttat­niuk a megkezdett ügyet, ki kell vívniuk a tartós békét. Nem kis feladatok várnak a béke harcosaira: sok aka­dály van még előttük, sok olyan kísérlet, amelynek cél­ja felszítani a hidegháború kihunyó tüzét. De a béke haz­i­cosai ennél nagyobb nehézsé­geket is leküzdötték. Amikor öt évvel ezelőtt azt követel­ték, hogy a nagyhatalmak képviselői üljenek le a kerek­asztal mellé, utópistáknak, ábrándozófcnak nevezték őket. Ha a népek elértek egy olyan jó kezdetet, mint a genfi ér­tekezlet, akkor ki tudják és fel is fogják vívni a béke dia­dalát ebben az ügyben job­ban, mint bármi másban, fon­tos a kezdet. A jég megtört, a jégnek meg kell indulnia. „GENF UTÁN“ ILJA ERENBURG cikke a Pravdában ► • IV. : Eddig a sztalinográdiak vol­tak legbüszkébbek a maguk If­júsági Palotájára, most a var­sóiak előzték meg őket. Ott ka­­­pot helyet a Kultúra és Tudo­­­mány Palotájában, melyről a­­magyar olvasó mostanában ele­­­get olvashatott, de talán soha­sem eleget szépségéről. Mégis,­­hadd mond­jam el azt, amit­­Sztalinográdban éreztem, ami­kor beléptünk ebbe a nyolcvan ■tanárt, hatvan fizikai dolgozót­­és húsz adminisztrátort foglal­­­koztató palotába. Első pillanat­ban arra kellett gondolnom,­­hogy: egy csodálatosan szép, de­­ fölösleges kirakat. A gyermek­­­­nek az kell, hogy a maga erejé­­­ből építse fel világát. Sárká­nyomhoz, a magunkén kívül,­­öt-Hat ház tetejéből húztam ki­­a nádat, sokból, hogy nagyobb ;híja ne lássék, aztán, később,­­az első rádiómat egy kiszupe­­­rált palatáblára építettem, ka­jakot csináltam három eszten­dő gyomron megtakarított s kinstruálással összekuporgatott filléreiből, de soha senki sem­milyen palotába meg nem invi­tált, s anyám mégis évekig­­őrizgette és őrizgethette joggal, ■azt a leydeni palackot, melyet­­én fabrikáltam otthon és amely biztosabban működött, mint a­­ fizikai szertárunké. Most is azt­­ mondom, hogy az ember a m­aga­­ erejéből legyen emberré. De az Ifjúsági Palotát sem tartom fö­löslegesnek, pedig senki sem igyekezett meggyőzni az ellen­kezőjéről. Még akkor sem tar­­­tom annak, ha a túlságosan fé­­­nyes márványlépcsők és a négy esztendő nyüvését el nem ■áruló szőnyegek is olyasfélét ; [súgnak a fülembe, hogy: még ;.több gyermeknek kellene itt ; megfordulni; Vizsgák vannak és ; .vakáció — mondották szeré­nyen a nevelők. KOCZOGH ÁKOS: AZ IFJÚSÁG PALOTÁJA RÉSZLETEK EGY LENGYELORSZÁGI ÚTIRAJZBÓL S én úgy gondolom, hogy a r­­portban is ki tudná elsorolni, üveg fölé hajol. Ha líceumiba kor meg egyenesen sorba kel- hogy még mi mindenen az ar- jár, egyedül ülhet asztala mel­lene állni, hogy beférhessenek, rá érdemes tanuló, akit tanár lett, ha kisebb, hármasával, mert, lám, mindazt megkaphat- vai ajánlanak s aki nyilván be Harminc asztal egy teremben, ja ott a gyerek, ami vágyai­ is fejezi, amihez hozzákezdett, s egy könyvtáros tanárnő. Ez nak aranyhegye. Sokat fordít igen ám, de a hely nem végre­ már egészen kis akadémia, a lengyel állam ezekre a palo­­lea s a jelentkezők között tákra, bizonyosan mi is meg­­válogatni kell. A között az öt­ LegSZorgalmasabbak próbálkozunk vele, hadd venezer fiatal között, aki ha- modellezők és rajzosok­­mondjam hát el a benyomásai- vonta átlépi a küszöbét. — A k , ,flAzn ! mat. Legfeljebb tévedek. A naponta több mint másfélezer, oktogén este határa tál­­gyermek természete olyan, — nemcsak eminensek van­ . at.° a l,at hogy kamaszkoráig a szűkebb, nak, hanem gyengébbek is az tűnt 1­82 panában is megszokott környezetben érzi újabb gyakorlat szerint, hadd még is 10S02 között is- kinís jól magát, iskolát, várost ne­ nőjjenek a jobbak mellé. ,, | p, . , p í,__ ... , , .... J a maguk gondjával vannak el­hezen változtat, uj családban foglalva másról sem feledikez­eleinte rosszul érzi magát, ide- Bizonyos, hogy a Palota nek­enek ez a klantár fo­gén áttörő csapattal inkább jó ízlésre kapat, már azzal is, iyosóján ott láttam egy csinos versenyre kel, semmint még­ha végigsétálnak rajta. De a plakáton a többnyire lengyel, lyebben megbarátkozzék. Ha szépség, stílus, érték arra is , alig egy-két külföldi könyv akad egy-két társa, ezekkel ezért’között a ”Pál utcai fiúkat“ is­­esetleg, alkalom szerint, meg­ vsz^ge Leg“ egySsJ^Sel^g! indul, hogy körülnézzen a vi­­evesek könyvtárszobájába ha­ hogy a pionírszobából a ma­­lágban.­talmas szőnyeget teríteni, nem gyar zászlók, se hiányozzanak. 1­.. „­­ TMtrnöki tervJez° De az már nem kötelesség és könnyű volt addig az­t ablak mellé állítani a serdül- nem véletlen, hogy a zenető­­iskolai nevelés, míg kevesebb többeket, hogy egyenesen mer­ rem előtti folyosón, amerre té­­volt a diák és teljesebb az is- hőknek érezhessék magukat, nyes delegációk sem járnak, kólás felszerelés. De az iskolán Az is bizonyos, hogy olyan hét zeneszerző portréja között, kívüli nevelésről lemondani nagyszerű ötven tagú harmo- Debussyé mellett ott függ nem lehet. Egyszerűbb hét együttest, és alig kisebb Bartók Béláé is. Hány magyar egyetlen helyre összehordani x“Ofon­ zenekart másutt Ősz- zeneiskolában kereshetnénk, minden kelléket, tervező ös­­­szehozni ugyancsak képtelen- hiába? Az sem véletlen, hogy ta­loktól kezdve, ifjúsági szín­­ség. A közös művészeti vas.al- 105ban tudják, melyik magyar padon át lapszerkesztőségig, , “P®1, m­‘ volna ne- gyerek milyen rajzzal hol mint valamennyi iskolát ellát- v el­őbb hatása. Úgy láttam, nyert pályadíjat a nem­­ai eszközzel, tanárral. Az Is- ters,z,k, a, gyermekeknek az lezajlott gyermekrajz kiál­­tósági Paloták mai formájuk- asztaluk lapja alá elhelyezett u­tasokon Párizsban és In­ban az átmenet feltétlen kel- Fas­zef könyvismertető is. Egyi­­diában. Mert nemcsak a kel­lékei. Kellékei elsősorban a k°íuk megírta a véleményét, lengyeleki de a gyerme­­továbbképzésnek, másodsorban másik szépen betűkbe rajzol- kék jó szívük teljes odaadásá­­n szabad idő helyes igénybe- ja, a harmadik a festő tago­­val szeretnek bennünket és vételének, héttől tizennyolc zatból rajzot készít hozzá, ez- nagyon számon tartják, ami a Hetil—2 órát tölthet itt fel már hárman alaposan fog- velünk történik. nyelvórán, rajzgyakorlaton,­lalkoztak a könyvvel — s a Sietnünk kell, este még sportedzésen, színjátszó cső­ többi már arra tartozik, aki az színházba megyünk. Még egy kérdés, a megszokott: ■— Tud­tok-e rólunk valamit? — An­nak­ elébe a könyvtár kis ol­vasói, miután megtudták, hogy amellett, hogy látogatók, magyarok is vagyunk. — Igen! — vágják vissza természetes nyugalommal. Ez dicséretes, gondoljuk, ilyen ap­róságok és máris törődnek ve­lünk. — Hát mit tudtok? — Azt, hogy jó futballcsa­patuk van. A nap erősen besüt, összébb húzzuk a függönyöket. Fény­képezni akarnánk, s nem sze­retném, hogy az elpirult arcok túl sötéteknek lássanak. — Ez szép, de egyebet nem? Íróinkról nem hallottatok? Erre még eddig mindig azt a feleletet hallottam: Petőfi. *— De igen — mondja egy hetedikes — a könyvünkben például volt egy verse Petőfi­nek, Bemről, tanultuk is, így már másképp hangzik: — És olvastunk egy regényt Jókaitól, A kőszívű ember fiait, — néz fel a Faustból a másik hetedikes barna lány­ka. Ez meg még szebben hang­zik. Könnyű neki, hétezerötszáz példányban jelenik meg len­gyelül egy-egy Jókai kötet, s rövidesen megindul 20 000 pél­dánnyal a válogatott Jókai; előbb húsz, aztán ötven kötet­ben, ameddig bírják a fordí­tók. Most már a kíváncsiskodás és a színház is veszélyessé vál­hat, indulhatunk. Többen szo­morúan távoznak, hogy saját könyveiket nem olvasták, le­het, hogy a könyv a hibás, de még inkább, hogy egyelőre ke­vés a műfordító. (Folytatjuk) tmmmm.. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak működéséről. Nemrégen alakult meg ■ Debrecenben 150 taggal a Me-­­gyei Kórháznál a 20. Kölcsö-­ nös Segítő Takarékpénztár.­­ Több száz dolgozó tag része­­­sült eddig, előre nem látott; kiadásainak megsegítésénél, kölcsönben. A Hajdúsági­ Gyógyszergyárban az első idő-­­szakot augusztus végével zár-: jáik le. A tagok ezzel egyévi, megtakarításuk révén na-­ gyobb összeghez jutnak, ame-; lyek befizetését meg sem érez-; ték. Tudunk olyan tagról 56,­ aki 800 Ft-ot és annak 5 szá-­ zalékos kamatát kapja egy-­ szerre kézhez. Nagy az öröm, köztük és csak azok sajnálkoz-! nak, akik eddig távol marad-! tak a KST-tól. A szeptember-­ vel kezdődő új idény indulása­ a Hajdúsági Gyógyszergyár-! ban még nagyobb taglétszám-! mal kecsegtet.­­ Az évzárók sorrendje az­ idén: a Dohánygyár, Posta-­ igazgatóság, Magyar Nemzeti­ Bank, Gördülőcsapágygyár,­ Ruhagyár. Ez üzemekben a­ KST nagy betéttel rendelke-­ zik és tagjainak jelentős fi­­­telt tud adni. Megegyeztek a kínai—amerikai tárgyalások napirendjében Hétfőn megtartották Genfben a kínai—amerikai tárgyalások első ülését. Az ülésről közös közleményt adtak ki. A köz­lemény szerint a két fél meg­egyezett a tárgyalások követ­kező napirendjében: 1. A két fél állampolgárai­nak visszatérése hazájukba. 2. A két fél között függő­ben lévő más gyakorlati kér­dések. A tárgyaló felek megegyez­tek abban is, hogy legközeleb­bi ülésüket augusztus 2-án magyar idő szerint délelőtt 11 órakor tartják. (MTI) Az AFP jelenti, hogy háza hétfőn határozatilag til­takozott az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti tárgyalások ellen. A határozat szerint az ilyen ta­nácskozások aláássák az Egye­sült Államok és a nacionalista Kína „hagyományos barátsá­gát“. A Reuter hírügynökség ér­tesülése szerint az amerikai külügyminisztérium ígéretet tett a kuomintang kormány­nak arra, hogy tájékoztatja az Egyesült Államok és a népi Kína közötti genfi tárgyalá­s csangkajsekista­­képviselő­ sok menetéről. Jugoszláv parlamenti küldöttség indult Belgráditól a Szovjetunióba Belgrád (TASZSZ) A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának meghívására augusztus 1-én elutazott Belgrádiból Moszk­vába a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés küldöttsége. A küldöttség vezetője Vladimír Bakancs, a horvát nemzet­­gyűlés elnöke. A zemuni repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelentek: M. Pijade, a Ju­goszláv Szövetségi Nemzet­­gyűlés elnöke, V. Szimics, a Szövetségi Nemzetgyűlés alel­­nöke és más hivatalos szemé­­lyek. A küldöttség búcsúzta­tásán megjelentek még Val­kov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és a nagy­követség felelős munkatársai. A parlamenti küldöttség el­utazása előtt V. Barkanics ki­jelentette a sajtó képviselői­nek: „Mint önök előtt ismeretes a Szovjetunió Legfelső Taná­csának meghívására utazunk a Szovjetunióba. Véleményünk szerint ez a látogatás jó for­mája a kölcsönös bizalom erő­sítésének, a vélemények ki­cserélésének és a jobb kapcso­latok megteremtésének. A küldöttség tagjai igen elége­dettek, hogy részt vehetnek ebben a látogatásban.“ Árubemutatót rendezett a Ruházati Bolt Vasárnap a Ruházati Bolt 10. számú üzletében egészna­pos árubemutatót rendezett a debreceni Ruházati Bolt köz­pontja. Az ízlésesen, szaksze­rűen kiállított áruk iránt igen nagy volt az érdeklődés. Na­gyon sok látogató figyelmét magára vonta a Német De­mokratikus Köztársaságból importért középnagyságú gyapjú perzsaszőnyeg, mely több színben és változatban volt kiállítva. Nem kisebb ér­deklődést tanúsítottak a láto­gatók az ízléses, de olcsó huli­­gánok iránt, amelyeket 130— 150 forintos árban vásárolhat­nak a Ruházati Bolt vala­mennyi üzletében. A zöld női düftin kabát is, melyet a kon­fekció a legújabb fazon sze­rint készített, sokak tetszését nyerte meg. A konfekció fejlődéséről minőségi munkájáról tett ta­núságot a trencskó fazonnal készített és kiállított kord férfi felöltő, kord, valamint berberi férfiöltöny. A kon­fekció jó munkájának elisme­réséről tanúskodnak a dolgo­­zók által beírt vélemények is. Az árubemutatón kiállított árukat a Ruházati Bolt vala­mennyi üzletében meg lehet vásárolni. A vasárnap megrendezett árubemutatót nyolcezren te­kintették meg.

Next