Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

2 Párt és pártépítés * A PÁRT HÍVÓ SZAVÁRA JÖTT VISSZA Debreceni ember. Vagyis közelebbről a debreceni határban született — és itt is nőtt fel. Uradalmi birtokon cse­­léd­kedett apja, anyja és ő maga is. Amikor nagyobb korában megunta ezt az embertelen sorsot, úgy gondolta — „szabadabb“ ember lesz a felcsapott favágónak, alkalmi munkásnak, csak­hogy meneküljön a Rickl-féle urada­lomból, a jobbágyi sorból. I­gaz, sokkal jobb életet nem ta­■ lárt, de mégis félig „szabad“, félig ipari munkán a Fohn-féle fa­telepen kereste keserves kenyerét. Egy­szer csak behívták katonának, mert eljött az ideje és rrjint ahogy annyi százezer magyar ifjú nem tudta, hogy miért, angyalbőrbe rázták ... 1944 őszén tépte ki magát az ak­kori szörnyű életből és döntött: vagy, vagy, más szóval vagy élek, vagy halok, de én „a fűbe nem kampók". Visszalopa­kodott az uradalmi birtokra, s néhány heti bujkálás után a szó legigazabb ér­telmében felszabadult: megszabadult a félelemtől és egy új élet hajnala de­rengett előtte. Lente Mihály elvtársról van szó, aki­nek tánc évszázadokra visszamenő­leg a legszebbik nagyapja is jobbágy, vagy cseléd volt. 1944 őszén egyik ve­zetőként lépett fel a cselédek között, s harcos katonája lett a nagybirtok felosztásáért vívott küzdelemnek, a cselédek,­kisbirtokosok földhöz juttatá­sának. Akkor mindjárt meg is nősült. Mert most már saját földjén­­biztosítva látta megélhetését: a családalapítást. Nemcsak földosztó volt, hanem az első vonalban­­harcolt azért is, hogy a föld­ből egy talpalatnyi se kerüljön vissza a régi uraságnak. Azóta is kipróbált, edzett harcosa a pártnak Lente Mi­hály elvtérs, aki élete világában most 38. esztendejét tapossa. Szíve és esze, teljes ereje a pártért, a szocializmus építéséért dobog. Hogy miért igaz ez, azt jó néhány példa igazolja. Amikor a párt megindí­totta a harcot, hogy Magyarországon virágzó mezőgazdaság, boldogan élő pa­rasztság legyen, a debreceni határban ő volt az első 1948 őszén, aki elepi Táncsics néven megalakította az első termelőszövetkezetet. A tagság mind­járt annak elnökévé is választotta. Nehéz harcok árán, sok buktatóval, de kemény helytállással mégis csak bebizonyította Lente elvtárs, hogy igaza volt a pártnak, amikor a nagy­üzemi gazdálkodás útjára igazította a dolgozó parasztságot. Annak idején a párt úgy döntött , amikor talpraállt az elepi Táncsics TSZ, hogy a kishe­gyes­ Táncsicsot is hozza rendbe. Előbb elnöke, majd párttitkára lett. Mind a két termelőszövetkezetben élő, harcos pártszervezetet hozott létre, a munká­ban helytálló, állhatatos kommunisták nőttek fel mellette, akik a sok nehéz­ség, harc és küzdelem során álltak helyt. Négy kemény esztendőt harcolt vé­gig a debreceni földeken. Messze fa­lutól, várostól. S egyszer csak a párt azzal tisztelte meg, hogy 3 hónapos pártiskolára küldte. Amikor visszajött az iskoláról, „szűz“ területre küldte a párt, Nagyhegyesre párt­titkárnak, oda, ahol a tájék mindenfajta embere, ösz­­szejött életet kezdeni különbözőkép­pen. S ebben az újonnan született köz­ségben nem könnyen, de kommunista helytállássa­l megbirkózott minden ár­mánykodással szemben, és a régi pusz­taságból a párt és a népi demokrácia segítségével szocialista községet „vará­zsolt“, és ténylegesen varázsolt, mert olyan harcos kommunistákat vonulta­tott fel maga mellett az igaz, tiszta ügy érdekében, akikkel együtt boldog­gá tették ezen az új településen az em­bereket. Lente Mihály elvtárs akkor jött el Nagyhegyesről, amikor büszkén jelenthette a pártjának: Nagyhegyes szövetkezeti község lett. Ezután az or­szág védelmére, az államvédelmi ható­sághoz hívták meg. Először alhadnagy, majd hadnaggyá lépett elő és Zalában teljesített szolgálatot. Amikor február 9-én a Központi Vezetőség határozata megjelent, hogy hívják vissza falura a régi har­cosokat, az elsők között jelentkezett Lente elvtérs. Vissza a szülőföld tájé­kára, oda, ahol a cselédek százai, a földek ezer és ezer holdjai ismerik, ahol sok röghöz és barázdához mun­kája, verejtéke tapad. íme, most itt van, Debrecen közelé­ben: Mikepércsre küldte a párt, hogy ott álljon helyt és tegye erőssé, át­­ütővé a pártszervezet munkáját. Mike­pércsen van sok párttag, több mint száz elvtárs hordja itt zsebében a pi­ros tagsági könyvet, csak eddig nem nagyon tűnt ki munkájával a párt­­szervezet, a pártvezetőség, hogy eze­ket a nagyrészben régi, kipróbált har­cosokat sorompóba állítsa. Milyen tervekkel indult el Lente elv­társ Miskepércsre? Először is azzal, hogy a pártszervezetet megerősítse. Ez a terve rögtön egyetértéssel találkozott Mikepércsen. Mindjárt az első nap, amikor oda költözött, és még a bútora a kocsin volt, mér régi, 1945-ös kom­munisták keresték fel lakáson ismerős­ként, akikkel együtt harcolt még a felszabadulás utáni években. J­ente elvtárs május hónapban ke­l■rillt Mikepércsre. Azóta pezs­­dülő élet van a pártszervezetben, újjá­született a DISZ szervezet és nemcsak a község fiataljai, hanem két termelő­­szövetkezet ifjúsága is élő DISZ szer­vezetet hívott létre. Nagyon sok elv­társ fordul hozzá bizalommal, hogy ,,mellőzve érzi magát". Mint például Almási Lajos elvtárs. Fiatalember, de „öreg“ harcos már, aki az irigység, az intrika és a félreismerés folytán nem kapta meg azt a megbízatást, amelyet várt, és megérdemelt volna. Almási Lajos elvtárs Lente elvtérs javaslatára termelőszövetkezeti tag lett és miha­marabb az Új Élet TSZ-nek elnökévé választották. Azóta ezt az embert úton­­útfélen megállítják. Hogy vagy Lajos? Mi újság Almási elvtérs? Szeretnék oda menni hozzátok a tsz-be é­s ha­sonló problémákkal fordulnak hozzá. Amióta Almási elvtárs a termelőszö­vetkezetbe lépett, egyesült az Új Élet és Bocskai TSZ, s június dereka óta 54 dolgozó paraszt választotta a ter­melőszövetkezeti életet. Lente elvtárs ezen a „nehéz“ terüle­ten vállalta a harcot. Azt mondják, hogy Mikepércs nehéz hely, ahol sok a kupec, a kofa, akiknek sokszor nagy befolyásuk van a termelőszövetkezet és a falusi élet más területén. Lente Mihály elvtárs tiszta vizet öntött a po­hárba és Mikepércsen megértették, hogy sem a kupecekre, sem a kofákra nincsen szükség a termelőszövetkeze­tekben, sem máshol, hanem ott kizá­rólag a becsületes dolgozó parasztokra. Egy nagyon jelentős esemény a­­ mikepércsi pártéletben, hogy alig két hónap alatt tíz tagot és tag­jelöltet vettek fel a párt soraiba. A legközelebbi taggyűlésen újra négy tagjelölt áll a taggyűlés színe elé, hogy felvételét kérje a párt soraiba. A párt­­szervezet szemlátomást erősödik. Lente Mihály elvtárs megérttette magát a falu becsületes dolgozóival és néhány hónap alatt megbecsült vezetője lett a községnek. FÁBIÁN SÁNDOR Hajd­ú-Bihar megye ötödik! A Begyűjtési Minisztérium jelenti: Az alkotmány ünnepe tiszte­letére indított begyűjtési ver­seny tíz nap múlva zárul. Ezekben a napokban ország­szerte fokozódik a verseny len­dülete. A megyék rangsorá­ban az augusztus 27-i állapot szerint 1. Bács, 2. Szolnok, 5. Hajdú. Az állat és állati termék begyűjtésében:­L Győr, 17. Hajdú. Bőséges z­öldség- és gyümölcsfelhozatal a szerdai piacon Tegnap, bár a hivatalos piaci nap kedd, csütörtök és szom­bat, mégis bőségesen állt zöld­ség és gyümölcsféle a vásárlók rendelkezésére. Egyre nagyobb a forgalom a fedett vásárcsar­nokban is, sok őstermelő itt kínálja eladásra áruját. A vá­­vásárcsarnokban tegnap 15 mázsa, a Rákóczi utcai piacra pe­dig 40 mázsa burgonyát hoztak az őstermelők. Az eladási ár 1,10—1,30 Ft között mozgott. Az 1,30-as rózsa­burgonyát so­kan vásárolták. A szerdai piacon gyümölcs­ből több volt a felhozatal, mint kedden. Szőlőből például ked­den 3 mázsa került kínálatra, míg tegnap 7 mázsát hoztak fel. A nagyobb kínálat árcsökke­nést is hozott maga után. Ked­den 6,50-ért árusították a sző­lőt, szerdán már 6 forintért is lehetett kapni kilóját. Almából 19 mázsa, körtéből 12, szilvából 9,5, sárga- és görögdinnyéből több mint 100 mázsa volt a tegnapi piacon. Egy „tetőtő­l talpig“ olajos emberhez * vezetitek, amikor az Építőgépkarbantartónál a legjobb brigádvezető után ér­deklődtem. Leiter József — mutattak az előttem álló fér­fire — ő majd beszél a bri­gádjáról. Mikor magunkra marad­tunk, tényleg ömlött a szó Leiter elvtársból. Pedig elő­ször nem látszott beszédes­nek. Csak búcsúzáskor jöt­tem rá, hogy miért volt ez így. Leiter elvtérs szokatla­nul bő és részletes infor­mációit korántsem a véletlen­nek, hanem a szakma és a bri­gád határtalan szeretőjének köszönhetem.­­ Brigádunk nemrég fon­tos munkát kapott — így kezdte Leiter elvtárs. — Húsz­­huszonöt évvel ezelőtt gyár­tott szovjet mintájú beton­keverőgépeket alakítunk át kavicsosztályozó rostává. Ná­lunk ezeket az elhasznált gé­peket nem olvasztják be, ha­nem felhasználják. Komlón, Sztálinvárosban, Győrben és másutt nagy építkezéseken az első ilyen átalakítással szüle­tett kavicsosztályozó rostákat nagy szeretettel fogadták, mert megkönnyíti és meggyor­sítja a munkát. — Az új és nehéz mimikától nem idegenkedtek a brigád tag­jai. — kérdezem Leiter elvtárstól.­ — Aki igazán becsüli a szakmáját, az szeret ilyen munkába fogni. A mi brigá­dunk is így van ezzel. Azt mondták a fiúk, mindegy akármit bíznak ránk, mi meg­csináljuk becsülettel. Eddig álljuk a szavunkat. Különben ezt a munkát nemcsak azért vállaltuk örömmel, mert ér­dekesnek ígérkezett, hanem azért is, mert egy hónapra „kiadós“ munkát biztosított számunkra, olyat, aminél so­kat kell „spekulálni“. — Árulja már el, mire gon­dol? — Biztosan nem rosszra... — és Leiter elvtárs zavará­ban egy­­hideg vason babrál. Azután elmosolyodik. — Nem egyszer a brigád leleményességén múlik, hogy határidőre kész vagyunk-e a munkával. Ezeknek a kavics­osztályozó rostáknak az elké­szítéséhez a vasakra, s geren­dákra lenne szükségünk. Az Ózdi Kohászati Üzemek hibá­jából ezek a vasszerkezeti ele­mek nincsenek a raktárunk­ban, kénytelenek vagyunk magunkon segíteni. Szögvasat hegesztőnk össze, hogy­­ va­sat nyerjünk. Leiter elvtárs arról nem is beszélt, hogy a hegesztés időt vesz igénybe, s más tervezett munkától vonja el a villany­hegesztőt. Az ilyen „terven felüli“ munkát be is kell hoz­ni. Ezért a brigádért azonban nem kell aggódnunk, mert nap mint nap 150 százalékos teljesítményt írnak a brigád­naplójukba. A munkamódszerre terelő­dik a szó. Megkérdezem Lei­ter elvtársat: mi a titka sike­reiknek? — A brigádom tagjai kivé­tel nélkül szorgalmas, erős emberek és jó szakmunkások. De az erő bármilyen nagy is legyen, kevés megfontolt, okos, számító gondolkodás nél­kül. Jól bevált módszerünk van. A munkát, amelyet rend­szerint rajzon kapunk meg, erő és szaktudás szerint oszt­juk szét. Rendszerint a gyen­gébb fizikumú szakmunkás mellé erős segédmunkást adunk,­­ más ilyen apró meg­gondolás szerint mindenkire rábízzuk, amit végeznie kell. Ezután én összeírom, milyen anyagra van szükség, elme­gyek a raktárba, s ott körül­nézek, megtalálom-e azt, ami­re szükségünk van, illetve mi­vel helyettesíthetjük a hiány­zó anyagokat. A kivételezést papíron én intézem el, de az anyagot mindannyian szállít­juk arra a helyre, ahol dolgo­zunk. Ezután kezdődik el a munka. Számos esetben le­egyszerűsítjük a munkafolya­matokat, újításokat, ésszerű­sítéseket alkalmazunk. fels Van a brigádban újító? *— Van, de eddig csak ki­sebb újítást alkalmaztunk. «— No, most alapos bírálatot mond a vállalati újítómozga­lomról? — Á, dehogy, neveti el ma­gát Leiter József. — Nincs itt baj azzal. A mi üzemünk egy nagyon korszerűen megépí­tett, jól felszerelt műhellyel rendelkezik. Inkább javítás­sal foglalkozunk, mint gyár­tással. Persze így ritkábban van alkalom újításokra. An­nak ellenére, hogy a brigád kimondottan nagy újításokon nem töri a fejét, mégis sokat tesz a technika és gépesítés fejlesztéséért. Szorgalmasan és lelkesedéssel készíti a ka­vicsosztályozó rostákat, csak­hogy minél előbb üzemeltet­hessék azokat nagy építkezé­seinken.­­Meg kell jegyezni, hogy ko­rábban is nagy jelentőségű mun­kákat végzett ez a nyolc­tagú, kiváló brigád. A Tisza­­palkonyai Erőmű építkezés ré­szére közel harminc méteres betonelemtartó oszlopokat, da­ruhoz kapaszkodó, emelőszer­kezeteket, majd vázszerkeze­teket gyártottak.) — Milyen a további tervei a brigádnak? Leiter elvtárs ezt is el­mondja: A jövőben is legjobb tudásunkkal és akaratunkkal dolgozunk a negyedévi tervek, a kavicsosztályozó készítésé­hez hasonló különleges meg­bízatások teljesítéséért. Job­ban szervezzük meg a mun­kát, s nagyobb figyelemmel fordulunk az új technikai módszerek felé. Ebben a ne­gyedévben 20 betonkeverő­dobot, év végéig pedig 7 ka­vicsosztályozó rostát készí­tünk. Ezek elkészítése terven felül munkának számít. Búcsúzás előtt még hosz­­szan elnéztem a brigád tag­jainak munkáját. Csodáltam az örökmozgó, „intézkedő“ Leiter Imrét, a brigádvezető bátyját, a szögvasat emelő Kormos Albertet és Budai Imrét, a kavicsosztályozó ké­szítésén szorgoskodó Székely Istvánt, Jarabek Istvánt, Nagy II. Imrét, Szappanos Imrét, a hegesztőpisztollyal dolgozó Nagyházi Gyulát. PONGOR JOLÁN kiváló brig,dd az Építn­épkarbantartónál NÉPLAP »55. SZEPT. T. CSÜTÖRTÖK Emlékezzünk 1930. szeptember 1. hőseire Az 1929-ben kezdődött nagy világgazdasági válság Magyarországra is kiterjedt és a munkások tíz és tízezrei itt is munkanélkülivé vál­tak. A Szociáldemokrata Párt minden igyekezetével azon volt 1930-ban, hogy a munkások növekvő elége­detlenségét valamilyen mó­don levezesse és a burzsoá­ziát megnyugtassa. Ezért Peyerék, a Szociáldemokrata Párt vezetői elhatározták, hogy 1930. szeptember else­jén felvonulással egybekö­tött tömeggyűlést hívnak össze, de mivel ezt nem en­gedélyezték, úgy döntöttek, hogy békés tüntető sétát rendeznek. A KMP azonban békés és néma sétával nem elégedett meg és felhívta a munkáso­kat, hogy a békés sétát vál­toztassák harcos — Mun­kát! Kenyeret! követelő — tüntetéssé. Mintegy százezer munkás vonult fel ezen a napon és már délfelé meg­látszott, hogy mily hatalmas mértékben megnőtt a kom­munisták befolyása, min­denfelé a kommunisták jel­szavait hangoztatták és él­tették a Szovjetuniót. Így vonultak végig Budapest ut­cáin a tüntetők a Városli­getig, ahol aztán a rendőrök mellett harcba vonultak a csendőrök is... Sortűz szó­lalt meg, de a munkásosz­tály hősei még órák hosszat tartották magukat és éltet­ték a proletárdiktatúrát. — 1930. szeptember 1. a mun­kásosztály hősi megmozdulá­sának napja... Győzelmes munkásosztá­lyunk mély tisztelettel hajt­ja meg az emlékezés vör­ös lobogóját szeptember elseje hőseinek emléke előtt és megfogadja, hogy minden erővel erősíti a munkásosz­tály hatalmát, a népi demok­rácia államát. Antonin Zápotoczky betegsége A Csehszlovák Távirati Iroda közzétette a Köztársa­sági Elnöki Iroda közlemé­nyét, mely szerint Antonin Zápotoczky köztársasági el­nök augusztus 30-án várat­lanul szívgyengeséget érzett. Vérkeringési zavar fennállá­sát állapították meg. Az el­nök orvosi megfigyelés alatt áll. A később kiadott orvosi je­lentés beszámol arról, hogy Zápotoczky elnök szív- és vérkeringés gyengeségben szenved. Az orvosi kezeléssel sikerült megjavítani a szív működését. Hőmérséklete szerdán reggel hat órakor 36,3 fok volt. Vérnyomása és pulzusa normális. A beteg nyugodtan töltötte az éjsza­kát. Lemondott Peron argentínai elnök Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Peron argentin elnök szerdán benyújtotta lemondását. Peron levélben közölte lemondását a peronis­­ta párttal és az általános munkásszövetséggel. A pe­ronista párt és az általános munkásszövetség nem fogad­ta el az elnök lemondását. Az általános munkásszö­vetség országos sztrájkot hir­detett és tömegtüntetést ren­dez, hogy Peront lemondásá­nak visszavonására késztes­se. Az AFP jelentése szerint a csendőrség erői megszáll­ták a minisztériumokat. A csendőrség és a rendőrség központja riadókészültség­ben van. A tartományi kép­viselőház és szenátus távira­tot intézett Peronhoz szolida­ritásának kifejezésére. Menauer a minisztertanács elé terjesztette a moszkvai tárgyalásokra kidolgozott nyugatnémet irányelveket irányelveket, amelyeket Mürrenben politikai mun­katársaival a moszkvai nyu­gatnémet—szovjet tárgya­lásokra dolgozott ki. Adenauer szerdán fogad­ta a Bonnban tartózkodó Livingstone Merchant ame­rikai külügyi államtitkárt és a genfi külügyminiszteri értekezlet, valamint a kö­zelgő moszkvai nyugatné­met—szovjet tárgyalások napirendjén szereplő kérdé­sekről tanácskozott vele. A megbeszéléseken, amelyet csütörtökön is folytatnak, Brentano külügyminiszter is részt vesz. Adenauer péntekre magá­hoz kérette a bonni parla­mentben képviselt pártok­ vezetőit, köztük Ollenhauert, a­­ Német Szociáldemokrata Párt elnökét. A kancellár a moszkvai tárgyalásokkal kapcsolatos terveiről tájé­koztatja majd a pártok ve­zetőit. Legújabb közlések szerint Adenauer a moszk­vai tárgyalások előtt idő­hiányra és technikai akadá­lyokra hivatkozva az ere­deti tervtől eltérően már nem tart négyszemközti megbeszélést Ollenhauer­­ral. A szociáldemokrata párt sajtószolgálata szemére veti Adenauernak, hogy a bonni parlament, mandátumának egy harmad részével rendel­kező szociáldemokrata párt véleményének meghallgatá­sa nélkül akar a moszkvai tárgyalóasztalhoz ülni. A bonni kormány szerdán Adenauer elnökletével ülést tartott. A kancellár ez alka­lommal a minisztertanács elé terjesztette azokat az Az észak-afrikai helyzet a Biztonsági Tanács előtt A londoni rádió hírül ad­ja, hogy az ázsiai és afrikai országok ENSZ képviselői kedden megbeszélésre ültek össze New Yorkban. Elhatá­rozták, hogy hivatalosan fel­kérik a Biztonsági Taná­csot, foglalkozzék az észak­afrikai helyzettel. E lépés megtételének időpontját nem határozták meg.

Next