Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

1955. NOT. 6.; VASÁRNAP ÉJJELI MENEDÉKHELY K Csokonai Színház együt­tese az elmúlt héten mutatta be Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját. A Csokonai Színiház az el­múlt esztendőik alatt sok forró sikert aratott. Gondoljunk csak a budapesti fesztivál ese­ményeire. Nem magánügy, a Romeo és Júlia, Ármány és szerelem, Bánk bán nagysze­rű előadásaira. Most ismét ki­magasló teljesítményt nyújt a Csokonai Színház művészgár­dája az Éjjeli menedékhely bemutatásával. A darab Gorkij ezt a művét az 1900-as évek elején írta. Mű­vében egészen új módon dol­gozta fel régi témáját, a ka­pitalista társadalom leleple­zését. Az Éjjeli menedékhely­ben bemutatja a kapitalista rend áldozatainak embertelen életkörülményeit. Gorkij da­rabja fenyegető leleplező vád­irata a kapitalista társadalom­nak, amely elnyomja, eltipor­ja az embereket, a mélységbe taszítja őket, eltorzítja a lel­küket. Kik ezek az emberek az éjjeli menedékhely zsúfolt, szennyes vackain, az áporo­don levegőjében? Valamilyen balsors által sújtott emberek? Alacsonyrendűeik, semmire­kellők? Nem. Szatyin például éleseszű. Natasa tisztalelkű, Kieses szereti a munkát, Fe­­pel elvágyik tisztább, jobb környezetbe. Ezek az embe­rek bárhol a világon, ahol ka­pitalista társadalom van, meg­találhatók. Elesettségük, iszá­­kosságuk, lezüllöttségük, pros­­tituáltságuk nem saját gyen­geségükből fakad, hanem a társadalom könyörtelensége, a társadalom embertelensége ta­szítja őket le olyan mélység­be, ahol az ember elveszti be­csületét, emberi méltóságát, ahol nincs mód a szerelemre, hiába vágyakozik rá Násztya, nincs mód a családalapításra, az anyaságra. Még nevük sincs. A színész tragikusan kiált fel: „Nekem itt nincs ne­vem. .. Megérted te, hogy mi­lyen szomorú, ha az ember elveszti a nevét? Hisz még a kutyáiknak is van nevük ... Név nélkül nincsen ember ...“ És még ide, az emberi nyo­morúság legmélyére lenyújtja kezét a kapitalizmus. Az éjjeli menedékhely tulajdonosa, Kosztilov és felesége, a go­nosz, erkölcstelen, létha Vaszi­­lisza személyében. A darab azonban nemcsak leleplező vádirata a kapitaliz­musnak, hanem fenyegető vádirata is. Gorkij ebben a darabjában kimondja, hogy nem maradhat fenn az a tár­sadalom, amely könyörtelenül tönkretesz embereket. Ezt a tanulságot Oroszországé­n, 1917. októberében levonták és az orosz munkások és parasz­tok megdöntötték hazájukban a kapitalista társadalmat.. . Az előadás A Csokonai Színház egy­szerű előadásban hozta színre Gorkij örökbecsű művét. Az együttes Gorkij művét meg­illető előadást produkált. Egy­séges, összeforrott munka nagyszerű eredménye. Szinte minden alakítás maradandó élményt hagyott a nézőben. Berényi Gábornak, a szín­ház új főrendezőjének ez az első debreceni rendezése. Mély átgondoltság, finom, minden apró mozzanatot kidolgozó munka jellemzi. Rendkívüli művészi erővel és helyesen tárta fel a darab mondani­valóit. Látszik az egész elő­adáson, hogy a színészek és a rendezők tökéletesen értették egymást. Minden felvonásnak megvan a megfelelő alaphan­gulata. Gondoljunk csak a III. felvonás szomorú, kietlen udvarára. Tavaszelő lehet. A barnáslilás fények imbolyog­­nak a sivár tűzfalon. Nem látszik az égből még egy kis darab sem. Egyszer-egyszer fény villan, apró fények, ahogy a tisztább életre vágyó nyo­morult emberek szívében fel­lobban a remény. A nap le­megy, és ahogy eltűnik a fény, úgy tűnik el a szabadu­lás reménye az ottlakók szí­véből. Klenscs, a lakatos üvölt, mert látja, nincs kiút. Natasa ordítása mögött ott van a fé­lelem a jövőtől. Pepel sorsa a börtönt, s a vigasztalást, a hamis illúziókat hirdető Lu­ka eltűnik a kavarodásban. ’ Mensáros László meg­rázó alakítást nyújtott a szí­nész szerepében, akinek „orga­nizmusát" megtámadta az al­kohol, aki gyógyulásra vágyik. Mensáros egy-egy mozdulata, révedező tekintete sokáig meg­marad az emberek emlékezeté­ben. Amikor Lukéval beszél­get és megdöbbenve jön rá, hogy elfelejtette kedvenc ver­sét, összeomlik. „Én, barátom elpusztultam ... Végem van nekem .. “ Nem sokkal utána, amikor Luka meglibbenti előt­te az illúzió fátyolét az alko­holisták kórházáról, már nevet és vidám. Ezt az inpulzív, min­den hangulatra, benyomásra reagáló embert kitűnően alakít­ja Mensáros. Utolsó megrázó je­leneteiben,amikor utoljára resz­kető kézzel issza ki a pálinkát, kiveszi nyakából a sálat, min­denki belső szorongással érzi, hogy itt tragédia készül. Szatyin szerepében Solti Bertala­n Kossuth-díjas mű­vészünk nyújt nagyszerű ala­kítást. Szatyin alakját, jelle­mének mélységét apró részle­tekig kidolgozta. Gorkij meg­írta, hogy a darabban „jeladás van a felkelésre”. Ez a jeladás Szatyin szavaiból csendül ki. Az emberről alkotott vélemé­nyében: „Mi az ember ? Nem te, nem én, nem ők ... Nem, hanem te, én, ők. Ember ! Ez gyönyörű ! Ez büszkén... hangzik... Tisztelni kell az embert, nem sajnálni.” E nagy­szerű szavak méltó tolmácso­­lója volt Solti Bertalan, Sza­tyin az ő alakításában az, aki­nek Gorkij rajzolta. Ember, akit a társadalom megmérgezett, ké­telkedő, passzív, nem szeret dol­gozni. Benne is megvolt a csa­vargó anarchista illúziója, a vélt szabadság megtalálása, még ha itt a mélyben kell is azt megta­lálni. De ezek az illúziók meg­­tépázottak, nincs szabadság a kapitalista rendben. Nincs meg még az anarchikus vélt szabadság sem. A kizsákmá­nyolás pókjai még ide is ki­nyújtották csápjaikat, itt is börtönben vannak. Mindezek kifejezően kilátszanak Solti alakításából. Novák István alakítja Luka sokrétű különös figurá­ját. Luka alakját nem könnyű megmintázni, ő a sorssal ki­­békítő hazugság megtestesítő­­je. Eljön az éjjeli menedék­helyre. Igyekszik segíteni, ön­zetlenül segít. Rokonszenvet ébreszt az emberekben. A szí­nésszel elhiteti, hogy van kór­ház, mely kigyógyítja őt a bajából Pepelnek Szibériáról, az arany országról beszél. Vi­gasztalja a haldokló Annát. Hangoztatja, hogy szeretni kell minden embert. De Luka nem hisz az emberben. Szerinte minden ember hitvány, sajná­­latraméltó, gyenge. Humaniz­musa passzív, idealista huma­nizmus. Vigasztaló hazugságai azonban senkin sem segítettek. Volt akinek ártott, például a színésznek. Luka sokrétű figu­ráját Novák István kitűnően ábrázolja Az író elképzelésé­nek megfelelően. Finom művé­szi eszközökkel leplezi le az "öreg humanizmusát és mutat­ja be, hogy a passzív, idealista humanizmusra csak a ményék támaszkodnak. Kiváló ,­nészi Nehéz eldönteni, hogy a szí­nészek közül melyik nyújtott legjobb alakítást. Mindegyik kiváló volt a maga szerepében, teljesítményt nyújtott Novák István. Vaszilisza szerepét Hotti Éva alakítja. Hotti Vasziliszája ke­gyetlen, könyörtelen, mohó, te­le van gyűlölettel. Nem tud senkit szeretni, még a szerető­jét sem. Gyűlöli, utálja a fér­jét. Hotti következetesen viszi el Vaszilisza alakját élete út­ján a gyilkosságig. Egész alak­járól szikrázik az embergyű­lölet. Hegedűs Ágnes játssza Nasztina szerepét A szerelem­re, az életre szomjazó prosti­tuált lányét. Megrendítő, ami­kor elmondja ábrándjait egy elképzelt szerelmesről. Játéká­ból érezzük, hogy sorsa tragi­kumba torkollik s a színész után ő következik. Andaházi Margit Na­tasa alakításából sugárzik a tisztaság, de egyben a félelem az élettől, a sorstól. Téri Árpád nagyszerű jellemábrázolással és a tőle megszokott művészi átéléssel formázza meg Medvegyev rendőr alakját. Bármelyik sze­repére is gondolunk — Kos­suth a Fák­valángban, a Hol­napra kiderül főmérnöke, vagy apa alakítására —, mindenütt él színekkel, az ábrázolt jel­lem figurájának megfelelően nemcsak játszik, hanem éli is szerepét. Nem pusztán a jól sikerült maszkkal éri el hatá­sát, hanem taglejtéseivel, orgá­numának fegyelmezett mo­dulálásával. Pepel a tol-, vaj szerepében Angyal Sándor talán eddig egyik legjobb alakítását nyújtotta. A báró alakját Márkus László mintázta meg. Nevet­séges és tragikus egyszemély-­­ben. Ez a fiatal művész, akit elsősorban operett szerepek­ben ismertünk meg, bebizonyí­totta, hogy nagy drámai ereje van. Tyll Attila helyesen ábrázolta az embert, aki fogcsikorgatva, mindenáron ki akar törni a menedékhely o­­kói közül. Nem munkássá, ki.­ tulajdonossá akar válni. Ki­tűnő volt Zelenai József Bubnov szerepében, T­h­u­­­r­ó­c­z­i Gyula Kosztilov ál­­­szent, gyűlöletes, szemforgató, gyáva, ahogy azt Gorkij meg­írta. Annát hibátlanul alakí­­kította Szende Bessi. Újvárosi Katalin Kvas­­nya szerepében kövér, jólelkű, egészséges, vidám. Major Pál Aljoska, Nagy Béla Ferdenyakú, Bán Elemér tatár szerepében hűen vissza­­­adták Gorkij elképzelését. Összegezve: a Csokonai Szín­ház nagyot alkotott ezzel a be­mutatóval. Akik látták, nyu­godtan jelenthetik ki, remek­művet láttak nagyszerű elő­adásban, élmény volt. A múlt­ra már alig emlékszünk. Vagy legalább is alig akarunk emlé­kezni. Arra a múltra, amikor nem hangzott büszkén ez a szó: ember. Harmincnyolc év­vel ezelőtt, októberben munká­sok, parasztok és katonák har­ca megdöntötte azt a világot. Ennek a harcnak, ennek a győztes forradalomnak köszön­hetjük mi is, hogy országunk­ban is ez a szó, hogy ember, büszkén hangzik. K. E. Az alakítások M­e­pup Több és jobb bort ihatunk Sáry Károly, az Élelmi­szeripari Minisztérium bor­ipari igazgatóságának veze­tője a várható borellátásról a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iro­da munkatársának: — Jelentős javulás lesz a kimért boroknál. Eljutottunk odáig, hogy a vendéglők, az itathatták a sok évtizedes hagyományok szerint ismét hosszú időn át azonos fajta, tájjellegű borokat árusíthat­nak. A fogyasztók újból megtalálnak számos olyan borfajtát, amelyeket éveken át nélkülöztek. Nagy meny­­nyiségről gondoskodtunk többi között a csongrádi és a kecskeméti rizlingből, a Hel­véciai és a jánoshalmi fehér­ből, a bácsalmási fehérből, a hajósi sillerből, az alföldi ezerjóból, a kiskőrösi kadar­kából, a kiskunhalasi és solt­­vadikerti fehérből. Ismét kapható lesz a tüzes­­kadarka, a szegedvidé­ki fehér, a szegedi vö­rös, a csongrádi kadarka, a ceglédi rizling, a nyársapáti ezerjó, az alföldi kövidinka, a gyöngyösi rizling és pe­csenye, valamint a paksi ka­darka is. Már tél előtt több hónap­ra elegendő készletet adunk át a különböző vendéglők­nek, italboltoknak, hogy a bor a hidegben „ne fázzék meg“, mert ez rontja a minő­séget. Történelmi borvidékeink termékeiből is több jó bort adhatunk. A tavalyinál lé­nyegesen nagyobb mennyisé­get árusítanak badacsonyi szürkebarátot, kéknyelűt és olasz rizlinget. Nagyobb mennyiségben biztosítjuk a balatonfüredi, a villányi bo­rokat és az egri bikavért is. Aki már harminc éve harcol a dolgozó népért fi­tikor keleten új hajnal­i pirkált az égre, Becske­­reki Sándor, a Tervező Iroda dolgozója mindössze hétéves volt. Az okos, értelmes fiúcs­ka akikor még gyermekésszel nem tudta felfogni, hogy mi az a forradalom. Igaz, a for­radalomról nem 1917. októbe­rében, hanem 1919-ben hallott először a Tanácsköztársaság idején. A nagyok szarvát érdek­lődve hallgatta a forradalom­ról. A felnőttek szívét nagyon megdobogtatta a Tanácsköz­társaság győzelme. A bukás pedig megrázta, elkeserítette azokat a szíveket, akik annyi­ra szerették az új hatalmat. A kis Sanyi szívéből viszont hamar elszállt a felnőtteb­ ar­cáról lenéző szomorúság. Nyomtalanul még­sem tűnt el azoknak az időknek az em­léke. A kamaszkorban, a tanonc­­évek alatt ismét felvillant sze­me előtt egy-egy munk­ás ar­ca, s ha véletlenül tükörbe, üvegbe pillantott, 17 éves ar­cán, komoly munkás vonáso­kat keresett. Az ifjú Becske­­reski azt latolgatta, lesz-e be­lőle harcos, igazi munkás, amolyan keménykötésű, mint amilyet már nem egyszer lá­tott, s akikkel dolgozott is, és akik azt mondták neki, hogy igazi munkás legyen belőle. A Tanácsköztársaság buká­sa után tíz évvel Becskeretki Sándor, a festőinas a Margit­ba ment előadást hallgatni a tan­onc sorsról. Az előadó sza­vát lélegzet elállva hallgatta, szinte megdöbbent, mert az hitte, éppen róla beszélnék. Mert vele is éppen úgy bán­tak, mint azokkal, akikről az a pesti munkás beszélt. H a szavak mély gyökeret vertek lelkében, s ezután gyakrabban részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban. Mintegy nyolc­­vanan-százan voltak fiatalok, akik ha még nem is tudatosan, de ösztönösen­­kifejezték elé­­gedetlenségi ilyet. Nem sokáig nyi nehezhettek azonban. A rendőrség csakhamar lecsapott rájuk. Behurcolta őket valla­tásra. Becs­kere­ki Sándor is j­ócskán kapott a rendőrkopó osztogatta pof­onökből. Évekre elegendő szidással, fenyegetés­sel, káromlással is ellátták. Se­­skeréki elvtárs azonban mosolyogva elhallgatta ezeket a tehetetlenségben elszórt szitkokat, fenyegetéseiket, s ekkor elhatározta, hogy még szilárdabban, kitartóbban har­col a tanoncok, a munkások igazáért. A rendőrségtől megszaba­dulva Becskere­ki elvtárs elha­tározta, hogy sokkal óvato­sabb lesz ezután. Ezeknek az időknek másik, nagyobb neve­zetessége is volt: az eszperantó nyelvcsoport. Az eszperantó nyelv tanulására iratkoztak fel a baloldali, becsületes szo­­ciáldemokraták és a fiatalok bátrabbjai. Az eszperantó nyelvcsoport fedőszerv volt, s tagjai nem kizárólag nyelv­­tanulási céllal tömörültek ben­ne. Miközben jól megtanulták az eszperantó nyelvet, meg­ismerkedtek a kommunista eszmékkel is Far­kas Gyula elvtárs, budapesti bőripari munkás révén, a­kit közvetlen a KMP Kö­zponti Vezetősége küldött 1932-ben Debrecenbe, azzal a megbízatással, hogy erősítse a kommunista moz­galmat. árkos elvtárs elvégezte megbízatását. Az ő ne­velő és felvilágosító munká­jának eredményeképpen Becs­­kereki Sándor 1932-ben kom­munista lett. Előbb szépirodal­mi könyvekből ismerkedett meg a munkásság legégetőbb problémáival. Gorkij „Anya“ című regénye volt az első ol­­vasmánya. Később eszperantó nyelven francia, lett, litván, észt, finn mun­kásokkal leve­lezett. Ezekből a levelekből megismerte a külföldi munká­sok harcait, vívmányait, cél­kitűzéseit. Mindezek révén a mozgalom harcosává vált. Egy pillanatig sem hagyta abba Becskereki elvtárs az el­méleti képzést. Tudományos marxista—leninista munkákat tanulmányozott már ekkor. A leninizmus alapjait például 1932-ben olvasta. Természetesen gyakorlati mun­két is végezték a kom­munista sejt topjai, éjjel, röp­lapokat ragasztottak, sarló­kalapácsot rajzoltak fehér és színes krétával. A munkás­­negyedekben ,,dolgozta­k“ fő­leg. A Csapókertben, a Va­gongyár környékén helyezték el a legtöbb röplapot. Termé­szetes­en a legszigorúbb titok­ban vitték véghez minden munkát. Mun­kásárulók azonban min­dig voltak. Becs­kereki elvtárs egy besúgóna­k az áldozata lett, s még 1932-ben ismét a rendőrségre került, most már mint kommunista. A valla­tást és kínzást nem kerülte el, de szerencsésen megszabadult a rendőrség karmai közül, mert la­kásán a kutatáskor egy sor­­kompromittáló írást sem találtak. Igaz, ettől az időtől kezdve a rendőrség ne­gyedévenként felkereste, s la­­­kásán mindent feltúrt, zsák, hogy kommunista iratokat ta­láljon. Természetesen Becske­­réki elvtársat meg úgy kezelte, mint a legközönségesebb bű­nözőt. Az üldöztetés azonban nem tudta megtörni a hitet, és kommunista erőt Becsk Bereki elvtársban. Egészen 1941-ig eredménytelen volt minden kutatás, keresés, zaklatás. Mikor már a fasizmus em­ber gy­alázó, esztelen korszaka Magyarországon is haláltánc­ba kezdett, Becskereki elvtár­sit elhurcolták a különleges büntető századba. Két piciny gyermekétől és fiatal felesé­gétől szalkították el. A külön­leges büntető században el­töltött napjók rettenetes órá­kat okoztak a raboknak. Becs­­kereki elvtársnak is, aki pi­ciny gyermekeiért és felesé­géért aggódott, miközben ütöt­ték, verték, éheztették és kí­nozták. A fasizmus végórája azon­ban ütött, s Becskereki elv­társ meg sem várva a szaba­dulást 1945. március 19-én megszökött a szőnyi táborból. Március 26-án Komáromban találkozott a szovjet katonák­kal, s április 1-én már Debre­cenben volt ismét szerettei között k­üzdelmes ifjúság és férfi­kor volt az övé. De a legszentebb és legszebb célo­kért harcolt. A terror, az el­nyomatás idején is az új világ felépítéséne­k terveit szövö­gette. S ma, 1950 óta a szo­cialista ország építésében a legközvetlenebbül részt vesz, mint a Tervező Iroda dolgo­zója.­­ S ma, mint minden novem­ber 7-én emlékezik azokra, az időkre, amikor Utakban, csak bent a szív mélyén emlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóira, és sóvárogva várták azt az időt, amikor harcaik eredménye­képpen szabadon ünnepelhetik az emberiség legnagyobb ün­nepét!­­ PONGOR JOLÁN 5 te?sok nyitvatartása az ünnepen Debrecenben vasárnap, no­­vember 6-án 7 —10-ig nyitvatar­­tanak az élelmiszerboltok va­sárnap nyitvatartó boltjai, a te­let árusító boltok 6 — 9 óráig, a ruházati Bolt 10-es számú áru­dása. Vörös Hadsereg útja 22, 9 — 12 ó­áig és az Állami Áruház ? —13 óráig. Az édesség és trafik boltok november 6-án és 7-én a szoká­sos vasárnapi nyitvatartási idő­én árusítanak. A piacok árusítása vasárnap és hétfőn a szokásos vasárnapi IC­ont szerint történik. A veti­­dC­­­ - tó egységek nyitva­­a­rása vasárnap és hétfőn a szokásos vasé napi nyitvatartás szerint történik. November 7-én, hétfőn az élel­miszer, ruházat és vegyes Ica­r cikk boltok egész nap zárva tartanak. Vidéken a Hajdú-Bihar me­gyei Népbolt öt kenyérboltja (Hajdúböszörmény, Hajdúszo­boszló, Hajdúnánás, Derecske, Berettyóújfalu) és a hajdúbö­szörményi 28, 29-es fűszer, az 51-es konfekció, a hajdúnánási 25, 26-os fűszer, 61-es ruházati és a hajdúszoboszlói 21-es fű­szer és 78-as konfekció boltok november hó 6-án délelőtt 8 órától 10-ig nyitvatartanak. Ezen túl valamennyi földműves­szövetkezeti főüzlet, az összes községben ezen a napon 8-tól 11-ig nyitvatart. Azokon a he­lyeken, ahol november hó 6-án a földművesszövetkezetek helyi szövetkezeti vásárt tartanak (összesen 30 helységben) vala­mennyi iparcikk szaküzlet reg­gel 8-tól délután 2-ig nyitvatart. November hó 7-én az üzletek általában egész napon át zárva tartanak, kivéve a vendéglátó­ipari üzemeket, melyek a vasár­napi nyitvatartási rend szerint meghosszabbított nyitvatartási idővel üzemelnek. 7 ­ Ütemesebb, egyenletesebb termelést Nemrég a Táncsics Cipőgyár termelésének ingadozását mu­tattuk be grafikonon. Most a megyei ipar ez évi tervteljesíté­séről közlünk hasonló rajzot. Mint láthatjuk, a szeszélyes és rapszódikus lázgörbe itt is megvan. Januárban, február­ban a ktsz-ek kivételével mind a minisztériumi, mind a helyi ipar jóval 100 százalék fe­lett teljesítette a tervet. A II. negyedévben azonban már olyan hónap is volt (április), amikor csak a helyi ipar tett ki magáért. Jellemző az egyes hónapok közötti eltérésre, hogy a minisztériumi ipar márciusi és júliusi tervteljesítése között több mint 15 százalékos szint­­különbség van. Még szembe­tűnőbb ez, ha a helyi ipar má­jusi és szeptemberi tervteljesí­tését hasonlítjuk össze. Május­ban a tanácsi vállalatok jóval a 120 százalék fölött zártak, míg szeptemberben 95 százalé­kot sem érte el a tervteljesí­tés. A fenti adatok is bizonyítják, hogy az egyenletes és ütemes termelés még korántsem való­sult meg megyénkben. Sőt a hullámzás indokolatlanul nagy, aminek az okát a lényeges tervmódosítások mellett első­sorban a szervezetlenségben, a negyedévek első hónapjaira jellemző megnyugvásban s nem utolsósorban a hóvégi hajrák­ban kell keresnünk. A további munkánk során mindenképpen változtatni kell ezen az abnor­mális helyzeten. Az egyenletes termelés és ütemesség nélkül végeredményben nem csök­kenthetjük a kívánt és megfe­lelő módon a gyártmányok ön­költségét, a kapkodásból eredő minőségromlásról és más té­nyezőkről nem is beszélva \ d megyei ipar /erme/ési fari/fat/esi-éesének - yi /fai/omkén­te/aku/asa . )0 . ?. 2 \ /----------' \ * ______\ 5 ^ V / N. *­ * ' \ \ • K i s i —i- . i_____i____ i tatutdr fojinu_IT mehwxj 4*»^ At*/** IMn/sztépiu/m iparé----------­Helyi ipar - ----------­Szövetkezeti park.-----------------------­

Next