Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

2 VITA A második ötéves tervben szeretnénk, ha Debrecenben is létesítenének televíziós adót Houi Molát az irányelvekben A magyar népgazdaság fej­lesztésének második ötéves tervéhez kiadott irányelveket az MDP Központi Vezetősége az egész dolgozó nép elé bo­csátotta megvitatás, bírálat és kiegészítés céljából. N­épgazdaságunk fejlesz­tésének egyik alapelve a termelési folyamatok­nak az egyedi jelleg irányából a nagysorozat- és tömegterme­lés felé való erőteljes kiter­jesztése. Ennek az elvnek megvalósítása a Gördülőcsap­­ágygyárban szerzett tapaszta­lataink szerint az előfeltéte­lek fokozott biztosítását teszik szükségessé. A tömeggyártás ugyanis alap- és segédanya­gok, energiaellátás, felszerszá­­mozottság és több más feltétel tekintetében lényegesen kö­­töttebb, mint a jelenleg ha­zánkban még kiterjedten al­kalmazott egyedi és kissorozat­­gyártás. A tömeggyártás ré­szére az említett feltételeket jól meghatározott, homogén minőségben, ütemesen és kel­lő mennyiségben kell biztosí­tani. Ez szükségessé teszi meg­felelő tartalékok képzését.. Az irányelvekben erre vo­natkozóan több intézkedés található. Például a beveze­tésnek mindjárt első pontja előírja, hogy a nyers- és alap­anyagok termelését 57—58 szá­zalékkal kell növelni a feldol­gozó iparágak 47—48 százalé­kos termelésnövekedésével szemben. A 10 százalékos kü­lönbözet az anyagellátás biz­tonságát növeli. Ugyanez az elv érvényesül a villamosener­giaellátás terén is, melynek fejlesztési üteme lényegesen felül kell, hogy múlja az ener­giafogyasztók fejlődését. A termelés folyamatosságá­nak biztosítását szolgálja sok olyan új gyártmány hazai elő­állítása, melyeket eddig rész­ben vagy egészben külföldről szereztünk be. Ennek egyik legszebb példája ismét a Gör­dülőcsapágygyár. Az első öt­éves terv elején iparunkban általános csapágyhiány mu­tatkozott: ma magyar csap­ágyon futnak a közkedvelt Pannónia motorkerékpárok, Csepel teherautók, autóbuszok és traktorok. Magyar csap­ágyakat építenek be a gépipar számos gyártmányába, szer­­számszámgépeibe, villanymo­torokba, sőt már exportra is jut. Ma már legfeljebb egé­szen különleges csapágyak te­rén mutatkozik hiány. A népgazdaság vertikális, fejlesztése mellett a külkeres­kedelem kell, hogy biztosítsa a többi gazdasági ág igényeit. A „rákért keringet“ példa természetesen ma még a ma­gyar külkereskedelemre is jellemző. Széleskörű nemzet­közi kooperáció kiépítése a kölcsönös előnyök és egyen­jogúság alapján kell, hogy feladata legyen a külkereske­delemnek. A termelés előfeltételei­nek bőségesebb biztosí­tása természetesen nem eredményezhet tékozlást. El­lenkezőleg. Ha nyers- és alap­anyagokból a szükséges vá­laszték és minőség rendelke­zésre áll, ez az anyagköltségek lényeges csökkentését kell, hogy maga után vonja. Ugyan­akkor eredményeznie kell a berendezések egyenletesebb terhelését,, az átfutási idő csökkentését, a dolgozók kere­setnövekedését, a munkafe­gyelem megjavulását stb. Ezeknek a tényezőknek az ösz­szefüggését a Gördülőcsapágy­­gyár aránylag rövid fennállá­sa óta részletesen volt mó­dunkban tapasztalni. Az irányelvek előírják az állam és a vállalati igazgatás egyszerűsítését, közkeletű ki­fejezéssel élve, a bürokrácia elleni harcot. Ennek a jövőben az eddiginél szervezettebb for­mában kell történnie. A bü­rokrácia elleni harc eddig­­adminisztratív eszközökkel“ folyt, azaz a vállalatoktól egyszerűen elvették a létszám­keretet, nem sokat törődvén azzal, hogyan oldja­ meg a csökkentett­­ létszámmal a nem csökkentett­­feladatokat Magasabbr­endű megoldás­nak tekintjük ennek fordított módszerét: először meg kell szüntetni a felesleges admi­nisztrációt, és ennek elérése után átirányítani a felszaba­dult létszámot a közvetlenül termelő munkára. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy eb­ben a munkában a helyes mértéket megtalálni igen ne­héz. Ugyanis, amikor egy gyár szervezettségének jel­lemzésére a produktív-impro­duktív viszonyt alkalmazzák és a fejlődés helyes irányát a produktív arányszám növelé­sében jelölik meg, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fokozódó automatizálás ép­pen ezt az arányt rontja. Az automata gyárban ugyanis már egyáltalán nincs produk­tív dolgozó, mégis ez a legkor­szerűbb gyár. A helyes arány kialakítása tehát mindig egy­­egy gyár fejlettségi fokának megfelelően kell, hogy történ­jék, és ezt általában legtisz­tábban a gyárak vezetői lát­ják. A bürokrácia elleni harc­ban tehát nagyobb önállóságot kell biztosítani az egyes egysé­gek vezetőinek. N­épgazdaságunk fejlődését akadályozza az építő­ipar viszonylagos elma­radottsága. Ennek fejlesztését már a tervezésnél gyökeresen meg kell javítani. A tervezés ma még egyes fázisaiban kü­lönböző, egymástól független tervező intézetekben történik, s így a tervek összehangolása rengeteg időveszteséggel jár. Ugyanez a helyzet a kivitele­zésnél is. Más vállalat végzi a kitűzést, más a mélyépítést, más a magasépítést, ismét más az épületgépészetet, villamos­szerelést stb. A különböző ér­dekek összehangolása így szinte lehetetlen, a felelősség megoszlik, ami végül is a kivi­telezési határidők évekkel va­ló eltolódását jelenti. Tehát mind a tervezésben, mind a ki­vitelezésben az eddiginél na­gyobb vertikalitást kell bizto­sítani. Erre kényszerít egyéb­ként az építőiparnak szerelés jellegű iparrá való átalakulá­sa is. Az irányelvek tájegységek szerint is részletezik a fejlesz­tésre tervezett gazdasági ága­kat és kulturális intézménye­ket. Így Debrecenben, mint kiemelkedő feladatot a golyós­­csapágygyártás, gyógyszer­­gyártás, bútorgyártás fejlesz­tését, a vasútállomás újjáépí­tését írják elő. Ehhez még azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy a második ötéves terv során Debrecenben is szüksé­gesnek tartjuk televíziós adó létesítését. Erre városunk, mint az ország harmadik vá­rosa méltán tart igényt. Frank János, a Gördülőcsapágygyár főmérnöke Hova küldjék javaslataikat a dolgozók a második ötéves terv irányelveinek tervezetéhez ? A második ötéves terv irányelveinek tervezete — amelyet az MDP Központi Ve­zetősége nyilvános megvitatás céljából közzétett — nagy visszhangra talált a lakosság körében, a dolgozók a máso­dik ötéves tervvel kapcsolatos javaslataikat eljuttathatják: s­z MDP Központi Vezetősége irodájához, a Minisztertanács­hoz, a minisztériumokhoz, a Szabad Néphez és a többi la­pok szerkesztőségeihez, — így a Néplaphoz is —, valamint a tömegszervezetekhez, a válla­latok igazgatóihoz. A fenti szervek a javaslato­kat továbbítják a Központi Vezetőséghez. N­A­P­L­­A­P i­m. itArtis 4.. rimm Az Angliából hazaérkező Bulganyin és Hruscsov elvtársakat ünnepélyesen fogadták Moszkvában is. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének tagja visszaérkezett a Szovjetunióba. A szovjet vezetők fogadására M­osz­kvában nagygyűlést hívtak össze. A főváros mintegy 20 ezer dolgozója fogadta az Angliából hazatérő Bulganyin és Hruscsov elvtársat. A nagygyűlésen Moszkva város ipari dolgozói nevében V. Sz. Rjabov, a Szerp­i Mólót (Sarló és Kalapács) kohászati ü­zem olvasztója szólalt fel először, majd Szoboljev akadémikus beszélt. Ezután viharos éljenzés­­közepette N. A. Bulganyin kapott szót. Kedves elvtársak! Két héttel ezelőtt hagytuk el országunkat, hogy angliai látogatásra induljunk. Boldo­gok vagyunk ma, hogy vissza­térünk hazánkba, Moszkvába, szívélyesen üdvözöljü­ik önöket és köszönetet mondunk a lel­kes és örömteli fogadtatásért. (Taps.) Az angol—szovjet politikai viszony több éven át eléggé feszült volt. Angliával folyta­tott kereskedelmünk jelenté­kenyen csökkent. A múltban kialakult tudományos és kul­turális kapcsolatok megszűn­tek. Ez a helyzet nem felelt meg sem Anglia, sem a Szovjet­unió érdekeinek. Mindkét ország népeinek érdekei megkövetelték és megkövetelik ma a szov­jet-angol politikai, keres­kedelmi, tudományos és kulturális kapcsolatok ja­vítását és szilárdítását. Angliai tartózkodásunk nyomán szilárd meggyőző-Kedves elvtársak! Azért utaztunk Angliába, hogy az angol kormány vezető személyiségeivel létesített sze­mélyes kapcsolat útján na­gyobb kölcsönös megértést te­remtsünk és megtaláljuk az országaink közti viszony to­vábbi javításának útjait. Igen hasznosnak tartjuk utazásunkat. A tárgyalásokon őszinte esz­mecserét folytattunk mind az angol—szovjet viszonyról, mind pedig a legfontosabb nemzetközi problémákról. A tárgyalások eredményei újabb bizonyítékai annak, hogy jóakarattal meg lehet teremteni az együttműködést és békés egymás mellett élést lehet folytatni az államok kö­zött, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A tárgyalások eredményei­nek nagy jelentősége ab­ban is rejlik, hogy e tár­gyalások új szakaszt jelen­tenek a nemzetközi fe­szültség további enyhítésé­nek útján, fontos lépést je­lentenek az országok közti jobb bizalom megteremté­sében. Angliai tartózkodásunk ide­jén, a leg­barátságosabb fogad­tatásban és vendégszeretetben részesültünk. * Ezért újból őszinte köszönetet mondunk az angol népnek, Sir Anthony Edennek, az Egyesült Király­ság kormánya miniszterelnö­kének és kollégáinak. Angliai tartózkodásunk alatt szívesen fogadtuk el a La­­bour-párt vezetőinek azt a javaslatát, hogy találkozzunk velük és folytassunk eszme­cserét a két pártot — az SZKP-t és a labourista pártot — érdeklő kérdésekről. Ilyen néer­­désre jutottunk, hogy az angol nép nem kíván há­borút, hogy az angol nép a békét, a barátságot és a szovjet néppel való együtt­működést óhajtja. Ezenkívül az a határozott be­nyomásunk alakult ki, hogy az angol üzleti körök hajlanak a Szovjetunióval való gazdasá­gi együttműködés és kereske­delem fejlesztése felé. Mindez feltétlenül hatással volt az angol kormánnyal folytatott tárgyalásainkra. Milyenek tárgyalásaink eredményei? A nyilvánosság­ra hozott nyilatkozatok — a két kormány nyilatkozata és a londoni sajtóértekezleten el­hangzott nyilatkozatunk — tü­zetesen megvilágítják azokat. A tárgyalások eredményei természetesen még távol áll­nak a minden kérdésben való megegyezéstől. Mindaz azonban amiben megegyeztünk az angol kormánnyal, fontos és lé­nyeges a szovjet—angol találkozásra sor került. Elvtársak, meg kell őrtőik­nek nyíltan mondanunk, hogy e találkozó eredményeként az a véleményünk alakult ki, hogy a Labour-párt vezetősé­gében a funkcionáriusok egy része reakciós, szovjetellenes álláspontot foglalt el. A Labour-párt egyes veze­tői mindezideig nem mon­dottak le a Szovjetunióra, az SZKP-ra, a népi demok­ratikus országok kommu­nistái és munkáspártjaira vonatkozó káros nézeteik­ről. Külön előkészítettek szá­munkra és nekünk szegeztek kérdéseket bizonyos szociál­demokratákról, akik nálunk és a népi demokratikus orszá­gokban börtönben ülnek. Mi ezeket a kérdéseket, mint pro­vokációsakat határozottan visszautasítottuk. Ha ezek a Labour-párti ve­zetők jó szándékkal lettek volna az SZKP irányában, ak­kor akadtak volna más kérdé­seik. Hiszen nagyon jól tud­­­­ják, hogy mindent megte­szünk, hogy kijavítsuk a múlt­ban több esetben elkövetett hibákat, s az ártatlanul elítél­teket rehabilitálták, s hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokratikus országokban is felülvizsgálják azokat a pereket, amelyeknek helyességéhez valamilyen két­ség fér. Jól tud­ja ezt az egész, vi­lág, jól tudják ezt az említett labourista vezetők is. Miért hozták hát elő ezt a kérdést, és más ilyen visszataszító kérdéseket? Azért, hogy ér­demieket szerezzenek a reak­ciósok szemében. Más magya­rázatot nehéz találni. ■«•—■« / kapcsolatok fejlődése és a béke szempont­jából. A legfontosabb az, hogy tárgyalásaink eredményekép­pen új feltételek jönnek létre államaink kapcsolatainak to­vábbi megjavítására. Egyre kiterjedtebb lehetőségek nyíl­nak a politikai és gazdasági téren folytatandó együttműkö­dés­, valamint a kulturális és a tudományos kapcsolatok fej­lesztésére. A békés egymás mellett élés szovjet külpolitikája maradéktalanul igazoló­dott. E külpolitika össz­hangban áll valamennyi ország és valamennyi nép létérdekeivel. Általában sikereseknek kell tartani tárgyalásaink és láto­gatásaink eredményeit. A Szovjetunió mindig öröm­mel vette az egyes államok barátságát, amikor e barátság alapjául békés és ne­mes célok szolgálnak. Az angol kormánnyal foly­ Csakis a reakciósoknak előnyös a munkásosztály különböző osztagainak el­különülése és a reakciósok félnek a legjobban ezek­nek az osztagoknak egysé­gétől. Egyes labourista vezetőknek azok a kijelentései, hogy a munkásosztály érdekeit védel­mezik, messze eltérnek tehát tetteiktől. Hiszen csak igen ritkán és félénken szállnak szembe a haladó személyisé­geket több­­ tőkés országban sújtó megtorló intézkedések­kel. A Labour-párt vezetőinek egy része nyilván úgy értette őszinte kijelentéseinket — amelyekben azért szóltunk hiányosságainkról és hibáink­ról, hogy kijavítsuk ezeket —,­­hogy ezeket gyengeségünk és a külső reakciós erők vala­milyen nyomása miatt tesz­­szük. Nem, uraim, önök mél­rsé­­gesen tévednek. Számolniok kell szocialista államunkkal, államunk vívmányaival, ame­lyeket népünk, a munkásosz­tály és élcsapata, a kommu­nista párt vezetésével ért el. Csak reménytelen oppor­tunisták nem látják és nem veszik tekintetbe azo­kat a sikereket, amelye­ket népünk a kommunista építés út­ján haladva ara­tott. Nem erőszakoljuk reá önök­re utunkat, de eltökélten vé­delmezni fogjuk országunk munkásosztályának vívmá­nyait, barátaink vívmányait, azokat a vívmányokat, ame­lyekért a dolgozók hatalmas árat fizettek. (Hosszas taps.) Bár a labouristák vendégei látott tárgyalásaink újból megmutatták, hogy jó ered­ményekkel jár a Szovjetunió bekeszeltető külpolitikája. A világ sok országéval alakult ki barátságos viszony és aktí­van fejlődik a politikai és gaz­dasági együttműködés, széle­sedik a kereskedelem, bővül­nek a tudományos és kulturá­lis kapcsolatok. Az ilyen poli­tika nemcsak reánk néz­ve hasznos, de kedvező befolyást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre is. A nemzetközi láthatár tisztul, fokozatosan szerte­­oszlik az embereknek a holnap miatt érzett aggo­dalma. A béke erői gyarapstanak le­szilárdulnak. Ezután A. N. Tupoljev aka­démikus, majd X. V. Kurcsad­­ov akadémikus mondott be­szédet. Vihart, éljenzés közepette N. Sz. Hruscsov lép a szónoki emelvényre, voltunk, határozottam vissza­­utasítottuk azokat a próbálko­zásokat, hogy beavatkozzanak a szocialista országok bel­­ügyeibe, visszautasítottuk az ezen országok dolgozóinak vívmányaira törő próbálkozá­sokat. Több országban a reakció elvakult képviselői azzal rá­galmazzák az SZKP-t, hogy mi ellenezzük a kapcsolatot a szocialista pártokkal, hogy a kommunisták és a szocialis­ták akcióegységének szüksé­gességéről szólva, valamilyen galád terveink vannak. Ez hazugság, amelyet a munkás­­osztály ellenségei terjeszte­­­ek és egyes gyász-szocialis­ták felkapják ezt a rágalmat. A munkásosztály különböző osztagainak egysége mellett foglalunk állást. Meggyőződésünk, hogy az egyszerű Labour-pártiak nem osztják a labourista párt egyes vezetőinek ki­rohanásait és hogy a labouristák egyes vezetőinek álláspontját a tö­megek nem támogatják. Készek vagyunk felül­emelkedni a személyes sértéseken és provokációs kirohanásokon, amelyeket a labouristák egyes veze­tői a Szovjetunió Kommu­nista Pártja ellen elkövet­tek és ennek ellenére bele­­mehetünk abba, hogy kap­csolatokat teremtsünk az angol labouristákkal, ha részükről megnyilvánul a kellő megértés és kíván­ság. Világos, hogy az ilyen kapcso­latok igen fontosak Anglia és a Szovjetunió dolgozóinak ér­dekében Bulganyin elvtárs beszéde Hruscsov elvtárs beszéde ! Bár a hangulat az egész erdőn májusi volt, az­­ időjárás délután I egy kicsit mégis elfeledkezett ma­gáról. A kora dél- 5 utáni nyári záport I hűvösebb idő,­­ majd szitáló eső követte. A ..sátor­­lakók“ nemigen *í zavartattak maguk I­­kat. Estefelé már­­ mindenütt víg I ( 1 * énekszótól, itt-ott amolyan „magya­­r­ros“ mulatós za­­j­­aitól volt hangos / w ■■ w*—»x\t— az erdő. A ,,sátor­­talanok“ egy ré­sze megunta az esőt és hazament, de voltak, akiken nem fogott ki az eső, és „kívül­­belül“ eláztak. Sőt, egy ünneplő csoport egy tisz­táson tüzet rakott és körül guggol­tak — ahogy szokták mondani — a fényképük jó lett volna makk­asznak. Dicsére­tükre legyen —v­­l­t mondva, dacoltak az esővel. Az italsátrak­nál és más árus­­bódéknál nemigen volt nagy tolon­gás, volt elég be­lőle, de csónaká­­zó tó csak egy volt, ott bizony nagy volt a tö­meg. A ,, vad eve­zősöket“ sem igen zavarta az eső, csak estefelé csap­pant meg a forga­lom a tavon, mert bizony az eső csak nem engedett . P. I. *\\*✓ »W »XX» X X\—\\1 ■xx* „MAKK­ASZ A NAGYERDŐN“ A májusi ünnepen kö­zel 400 holdon vetették el a tengerit a polgári járásban A megye két járásában, a derecskéiben és a berettyó­újfaluiban befejezéshez közeledik a tengeri vetése. Elmaradt a vetéssel a polgári járás. Vizes földjei miatt nem tudták ott a szántást idejében elvégezni, nem tudták a tavaszi kalá­szosokat sem elvetni és ezért a tavaszi búza helyett 2000 holdon tengerit vetnek. A polgári járás községei tekintettel a sürgős munkára az ünnepi napok alatt is vezettek. Az eső megzavarta ugyan a munkát, de ahol a nehéz vetőgép nem tudott a földekre menni, fogatos vetőgépekkel dolgoztak és így sikerült a járás területeit közel 400 holdon elvetni a ten­gerit. Több község határában a traktorosok is dolgoztak és közel 200 holdon végezték el a talajmunkát. A polgári járás jól igyekszik, hogy a lemaradást behozza. Ötödször is álüzem lett a Debreceni Fürdők V. A Debreceni Fürdők Vállalata eredményes és jó mun­kája nyomán, az 1956. évii első negyedéves terv túlteljesíté­­séért immár ötödször elnyerte az élüzem címet. A vállalat dolgozói a fürdőik bevételi tervét 103,6 százalékra teljesítet­ték, önköltségüket 1 százalékkal csökkentették. Mezőgazdasági és kisgép kiállítás és ankét Hajdúböszörményben MEZŐGAZDASÁGI KIS­ KÉPEK, SZERSZÁMOK BEMUTATÁSA ÉS ÁRUSÍTÁSA 1956. MÁJUS HO G­ AR A TERMÉNY­FORGALMI VÁLLALAT UDVARÁN, PETŐFI U.

Next