Hajdú-Bihari Napló, 1957. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1957-02-01 / 26. szám

1950 FEBRUÁR 1., PÉNTEK HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ A megye állami gazdaságaiban kevés az abrakta kormány a juhok számára A hajdú-bihari állami gazdaságok juhainak téli takarmányozása igen nagy gondot okoz. Szálastakarmányból csak éppen annyi van, hogy szűkösen elég lesz tavaszig. Abraktakarmányból viszont csak március elejéig van készlet. A meglevő abraktakarmányt elsősorban a teheneknek adják így a juhoknak csak egész kevés mennyiség jut. A juhok átteleltetésénél fokozza a nehézséget, hogy az elmúlt év őszén nagy mennyiségű, a törzsállományból kiselejtezett juhot kellett volna leadniuk, de nem vették át, mert van elegendő marha- és sertéshús az üzletekben. Emellett még a termelőszövetkezetekből is vettek át juhokat, olyan helyekről, ahol felbomlott a szövetkezet. Kiutalás ugyan már van abraktakarmányra, de az exportszállítmányok beérkezésétől függ, hogy mikor kapják meg. Sürgős, nagyon sürgős intézkedésre van szükség. Az ellés már megkezdődött és az anyajuhok gyenge kondícióban vannak. A bárányok nevelése és a tejtermelés egyaránt veszélyben van. Ilyen körülmények között, ha hosszú lesz a tél, a tavalyi gomolyamennyiségnek és egyéb tejterméknek csak a felét tudják adni a megye állami gazdaságai. Sgl Szaluisiá! méhkaptár Derecske nemcsak arról híres, hogy kitűnő hagymát termel a földje, hanem arról is, hogy kitűnő méhészek laknak a járási székhelyen. A derecske méhészeti szakcsoportba tömörültek, hogy így eredményesebb legyen a méhészkedés. A földművesszövetkezetnek volt gondja arra, hogy megkapják a szakcsoportnak járó kedvezményeket, a műlépet, viaszt és több más méhészkedéssel együtt járó felszerelést. A derecskeméhészeknek több mint 200 méhcsaládjuk van. A közel száz tagot számláló méhész szakcsoport a földművesszövetkezettel kötött szerződés alapján száz mázsa mézet adott be eddig. Karalyos István, Jánvári István, Balogh Imre és a többi méhész példamutatóan szorgoskodik, hogy még eredményesebb legyen a méhészkedés a derecskei határon.Újítást is vezettek be, melynek lényege az, hogy szalmából préselnek kaptárt fakeretek közé. Ez igen olcsó és amellett a téli időben melegebb is, mint a sok faanyagot igénylő deszkakaptár. Az újítás annyira bevált, hogy a préselt szalmából készült kaptárak gyártását nagyobb méretekben kezdik meg a közeljövőben és a szakcsoporton kívülállók részére is adnak el belőle. A tervezés múltja, jelene és jövője Barbal Kálmán eltárs, a városi tanács vb. tervosztály vezetőjének nyilatkozata Az elmúlt években komoly hibákat követtünk el a tervek előkészítésében is. A túlzott centralizmus, a hozzá nem értés és nem utolsó sorban a nemzeti sajátosságok semmibevevése odavezetett, hogy az élet nagyon sok esetben nem igazolta a papiros terveket, állandóan változtatni, módosítani kellett az előirányzatokat. Felkerestük Barbai Kálmán elvtársat, a városi tanács vb. tervosztály vezetőjét és kértük, hogy tájékoztasson bennünket az osztály munkájáról. A következőket mondotta: Hogyan terveztek a múltban? — Eddig a tervezés a felső szervektől kapott keretszámok alapján történt. A Minisztertanács megadta a minisztériumoknak, ezek pedig a különböző vállalatoknak a keretszámokat, amelyeken belül elkészültek a tervek. A városi tanács megfelelő osztályai a hozzájuk tartozó üzemek adatait összesítették és ezt eljuttatták a tervosztályhoz. Itt sem történt más, mint egy újabb összesítés. A tüzetesebb vizsgálatra, a beruházások szükségességének megállapítására már nem futotta az erőből és ehhez a megfelelő jogkör sem volt biztosítva. A tervek ezután jóváhagyás céljából viszszakerültek a minisztériumokba, illetve a tervhivatalhoz. S ekkor kezdődött a kálvária, az alkudozás, a huzavona. Mi azt állítottuk, hogy kell a beruházás, odafent pedig kijelentették: nincs rá szükség. Hosszú heteikig tartott a harc, még végre (legtöbbször az erősebb fél javára) eldőlt. — Különösen éreztette káros hatását ez a helytelen tervkészítési módszer a beruházási és felújítási feladatok meghatározásánál. Csak pár példát említek. Még annak idején kértük, hogy tegyék lehetővé a faipari vállalatoktovábbfejlesztését, hogy ezzel is több bútorhoz juttassuk a város, a megye lakosságát. Kértük a cipőipari vállalat bővítését is. Szerettük volna a finommechanikai vállalatot is fejleszteni, hogy értékes rádiókat, elektronikus műszereket és más, kevés anyagot igénylő, de sok . A legjelentősebb változás, hogy végre nincsenek keretszámok. A terv alulról, a vállalatoktól indul ki és a tanács tervosztályával egyetértésben születik meg. A felső irányítás most átesett a ló másik oldalára, mert például az ez évi első negyedévi terv elkészítéséhez sem a minisztériumok, sem a tervhivatal semmi segítséget nem adott. Igen jelentős változás az is, hogy a különböző osztályokat most — jelenleg munkánk legnagyobb gátja, hogy nincs összefogó képünk a városban működő, a megyei tanács, vagy valamelyik minisztérium hatáskörébe tartozó üzemek, vállalatok munkájáról, termelési, építkezési, bérkifizetési és egyéb terveiről. Erre pedig terveink elkészítésénél szükségünk volna, mert csak ígykapnánk reális képet városunk szükségleteiről. Másik akadály, ami munkánkat nehezíti, hogy a különböző határozatok ellenére a minisztériumok még mindig nem akarnak „megszabadulni“ Debrecenben létesített vállalataiktól. Városunkban van egy modernül felszerelt ecetgyár, összesen 6 alkalmazottja van. Eddig az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozott, most átadták a Könnyűipari Minisztériumnak, ahelyett, hogy a tanácsnak juttatták volna. Ez az üzem a bükkfaforgácsot Budapestről szerzi be, pedig a Hajlított Bútorgyár vagonszámra ellátná anyaggal. De nem kell messze mennünk példáért. A megyei tanács illetékes szervei is görcsösen ragaszkodnak debreceni vállalataikhoz. A Műanyaggyárat, a Vasipari munkát adó cikkeket állítsanak elő. Sajnos, egyik tervünket sem sikerült megvalósítani, pedig csak kisebb beruházásokra lett volna szükség, kikapcsoltuk a tervezésből. A programot a beruházási feladatokkal együtt közösen állítjuk össze, de a tervezés a mi osztályunkra hárul. Ennekmegfelelően szerveztük át az osztályt is. Eddig 2 fő foglalkozott az osztályon beruházási ügyekkel, jelenleg öten dolgoznak ebben amunkakörben. A létszámemelkedés csak látszólagos, mert a különböző osztályokon 12 fő foglalkozott beruházással. Vállalatot és más üzemeket még mindig nem adták át a városi tanácsnak. — Akadályozza munkánkat a vállalatok és a minisztériumok közé iktatódott iparigazgatóságok ténykedése is. Egy telephelyen működő, rokon szakmához tartozó Vágóhíd, Húsüzem, Hűtőház ellenőrzése és irányítása 3 iparigazgatósághoz tartozik. A megyei tanács is jelentkezik mint negyedik dirigens és hogy az ötödik is meglegyen, a Külkereskedelmi Minsztérium egyik osztálya is beleszól az ügyek intézésébe. A legilletékesebb, a városi tanács azonban jóformán semmit sem tud a vállalatok munkájáról. Ezen véleményünk szerint sürgősen változtatni kell. A felesleges szerveket fel kell számolni. Persze alaposan meg kell vizsgálni, hogy melyik szerv felesleges. Nem szabad még egyszer előfordulnia annak, ami 1952-ben történt. Debrecenben működött a Beruházási Igazgatóság, öszszesen 29 munkaerővel. Megszüntették és mindenhová bombázási és pénzügyi előadókat állítottak be, körülbelül 140 főt. Máskülönben megtudtuk, hogy az osztály jelenleg az 1957-es első negyedévi tervet vizsgálja felül és rövidesen végleges formába öntik a feladatokat. A mai tervezés Mi akadályozza a tervosztályt munkája elvégzésében, milyen tervei vannak ? AZ EXPRESSZLEVÉL Január 24-én az egyik budapesti külkereskedelmi vállalat expresszlevelet tett fel Kollich László, Debrecen, Rákóczi u. 9. szám alatti lakos részére. A levél, mint ahogy a bélyegző is igazolja az expressz szóval, nagyon gyors volt, mert csodák csodájára január 30-án délelőtt 9 órakor Kollich László mér kézhez is kapta a levelet. Igaz, hogy egy kicsit késve, no de, hát miért ne örülne az ember, ha a hó végén mégis megkap egy várva várt levelet. Kollich László viszont nem örült. Érdeklődött először a 46—90-es telefonszámon, vajon kitől lehetne megtudni, miért késett az expresszlevél ? Onnan elutasították, a 34—73 tud rá válaszolni. Nem tudott. De viszont telefonszámot ott is adtak : a 34—61 -et. Az sem tudott választ adni. De telefonszámot azt ismét mondtak egyet, a 34—62-et. És mit gondolnak mi történt. Ez a szám is mondott egy telefonszámot, amit Kollich László dühében már meg sem jegyzett. Most mi szeretnénk viszont megkérdezni, vajon hány nap alatt érkezik Budapestről Debrecenbe az a levél, amit nem is expressz szignálással adnak fel ? A PIROS SÁRKÁNY A valóságos csoda volt. " Január végi csoda. Most, néhány napja, hogy szinte azt hittük, már tavasz lesz, egyszerre tömzsi kis emberfejek bújtak elő a fülledt szobák világából, a homályból a csillogó, melengető napfénybe. Eleinte kábultan hunyorogtak a szokatlanul heves sugárzásban s aztán nem volt csoda a tavaszias melegség, a hólágyító, tócsaszülő aranyzuhogás, e tavszias szél, mely a kisemberkék orrlikán betölti a tüdőt. Kint, a városvégen, ahol már a házak sorát térségek váltogatják, vígan folyt a lelkes hajsza, az örök játék, a rabló-pandúr. Nekiszabadult sivalkodás, meszsze csattanó kacagás feledtette velünk felnőttekkel, hogy tél van. Mert a gyermekinek sokkalta érzékenyebb , a télben is tavaszjöttét érzi. Itt-ott, a száraz, partos részen felívelt a bige, repült vagy húsz métert is, oly lelkesen verték a kihegyezett seprűnyelet. Az ágy alól, az eldugott játékosládákból meg ezekben a csodálatos napokban előkerültek a krémszínű „elefántcsont”-golyók, az írásos márványgolyók, az ezerszín agyaggolyók, a szivárványos, óriás üveggolyók, melyek úgy tüzelnek a fényben akárcsak a Nap. Két lurkó „gricces-hargot” próbált, mert egy kicsit már el is felejtették, olyan régen volt, tavaly. Éhes szemek figyelték a játszmát, egész kis szurkoló sereg, amely szintén részt kívánt a csodás passzióból. — Csere-bere, fogadom ... S megtörént az első üzletkötés is, akárcsak komoly felnőtteknél. Akárcsak két komoly, igazi ország között: fáért búzát. Itt golyóért, gombot, pléhkanalat, amivel olyan szép golyólyukat lehetett fúrni a puhuló föld hátába.Játsszunk griccre. — indítványozta az egyik. — Hatról kettőt, vagy háromról egyet, — hangzottak a felnőtt számára rég feledett titokzatos szavak. Még az, hogy : utsó, meg az, hogy: utsóelőtti, meg az, hogy: azelőtti, meg az, hogy: még azelőtti... így pattogtak a különös szavak. S a január vég tavaszában előkerültek a törött tükördarabok, megvillantani a fényben, megtréfálni a gondokba burkolt felnőtteket. A tágas szabad téren pedig, ahol gyönyörködtem bennük, inni, már ott lengett diadalmasan, repült, könnyedén gyermekkorunk emléke, egy meggypiros sárkány. Szabályos, csillagformájú alkotmány, tavaszi kora hírnök. S száll, egyre magasabbra s már olyan pici, akár egy igazi csillag... Nekünk, felnőtteknek még tél van, mi ragaszkodunk a naptárhoz, de az apró emberkék szívében már nyiladozik a tavasz. (barna) „GYERMEKEINK ÉRDEKÉBEN" vagy „él©t¥esséSybesiÉI A téli örömök között talán legkedvesebb a gyermek szármára a korcsolyázás. Szeretem látni a jégen vidáman tovasikló kipirult arcú fiúkat, lányokat. Egészséges és szép sport. Azt gondolná az ember, csak a Duna jegén életveszélyes, itt Debrecenben nem. Mégis ami a napokban az erdőn történt, megrendített. Szülők és gyermekek okulására elmesélem. Az utam az erdőn a Vígadó tőszomszédságában levő hasastó mellett vitte. Úgy tudom a fürdő vizét szokták ebbe a tóba levezetni. A messziről keménynek látszó jégtükrön két fiú korcsolyázott. Minden nap lehet itt korcsolyázó fiatalokat látni. A kisebbik fiú ügyes, gyakorlott mozdulatokkal a túlsó part felé haladt, mikor váratlanul beszakadt alatta a jég és elmerült. Futva siettem a segítségére. Már akkorra a nagyobbik fiú is ott termett és a fuldokló gyermeket igyekezett kihúzni. De jaj, a jég tovább repedt! Ő is majdnem belemerült a lékbe. Lábam alatt is hajlott már a jég. Nagy üggyel-bajjal tudtam csak a két egymásba kapaszkodó fiút kivonszolni a szárazra. A jéghideg fürdőtől és a kiállott izgalmaktól reszkettek. A nagyobbik fiú, aki élete kockáztatásával társa mentésére sietett, a bátorságnak igazán szép példáját adta. Nagyon bánt, hogy elfelejtettem megkérdezni a nevét. Kérem, hogy jelentkezzék a Napló szerkesztőségében. Megérdemli, hogy mindenki megismerje a nevét. Akkor a szörnyű élménytől szinte bénultan, csak egy gondolatom volt, hogy egy alapos megfázást megelőzve, a csuromvizes gyermekek mielőbb hazakerüljenek. Borzasztó még elgondolni is, mi lett volna, ha a nagyobbik fiú és én véletlenül nem tartózkodunk a közelben ! Kit terhelt volna a felelősség a gyermek haláláért? Valóban kevesen tudják Debrecenben, hogy a halastó milyen mély. Én sem hittem volna. Mind a két fiú pár percnyire lakik az erdőtől. Mi indítja az erdő környékén lakó gyermekeket, hogy a befagyott halastavon korcsolyázzanak ? A nagyerdei csónakázótó, amelyiken még pár héttel ezelőtt is veszély nélkül lehetett korcsolyázni, most gondozatlan. Ha a gyermekek korcsolyázni akarnak, be kell menniük villamossal a városba, az amúgy is zsúfolt DKASE pályára. A jegy villamossal együtt fejenként három forint. Gondoljuk csak el azt egy sokgyermekes családnál ! Pedig a gyermekek minden nap vágynak a jégre ! Gyermekeink érdekében kérjük az illetékes szerveket, hogy a korcsolyázásra alkalmas nagyerdei csónakázótavat helyezzük üzembe, a halastó partjára pedig helyezzenek táblát ezzel a felírással: „A korcsolyázás a tavon életveszélyes !“ Karas Ferencnél fi nádudvari Utónktól élének a 2713 islermélységes Nádudvar határában jelentős kutatómunkát végeznek : olaj után fúrnak. A munkálatokat a legnagyobb téli hidegben is végezték és végzik és átlagosan naponta tíz métert tudnak előrehaladni a föld mélyébe. Az egyik legmélyebb kútnál, ahol már elérték a 2719 méter mélységet a kutatók nehéz feladat előtt állnak. Olyan rétegen kell áthaladótok, amely duzzadó réteg. Ez a váratlan természeti akadály meglassította ennek a kútnak a fúrását és így a tervek szerint csak márciusban tudják elérni a 3000 méter mélységet. S hásztistiek Debrecet. Debrecenben a napokban elkészült annak a törperádiónak harmadik prototípusa, amelyet Kiss Tibor, a debreceni Finommechanikai Vállalat rádióműszerésze alkotott. A törperádió súlya 132 deka. Hossza mindössze 17, magassága pedig 14 centiméter. A törperádióban beépített antenna van. A készülék négylámpás. A törperádió középhullámú műsorokat vesz. Elmés szerkezetet talált fel egy betörő, aki jelenleg is bür,ntetését tölti. A münsteri szabadalmi hivatal szakért® a bőrtörtben tárgyalták meg a feltalálóval az Új szerkeift ügyét,amely véd a betörés ellett. éjimadác, néhmadác, néhmadác... Az austobuSZ indulásáig tíz perc van még hátra. A MALÉV városi irodájában együtt áll az utazóközönség. Szám szerint tizenegyen indulnak el. Rajtuk kívül né,hány bőrkabátos férfi. Beszélgetésbe kezdünk egyikőjükkel, Gárgyán Gyulával, akiről később kiderült, hogy a magyarországi repülőterek vezetője. Kölcsönösen megörvendünk a szerencsének. Az örvendezés után arra terelődik a szó: a több mint háromhónapi kiesés után erősen megnövekedett az utasforgalom. Hogy bizony a vasúti közlekedés nem tudja tökéletesen kielégíteni az utazóközönség igényeit. És ezért fordulnak — egyre nagyobb bizalommal — a MALÉV-hez, s az oly közismert HA—LID gépek szárnyaira, illetve a vezető karjaira bízzák magukat. Kik hát ezek a bátor emberek, akik elhatározták magukat, hogy megnyergelik a levegőeget? Akad köztük több is olyan, aki „öreg utazó”, aki nem egyszer megjárta már a nagy légteret. A többség „újonc”. Láthatóan izgatottak, felkészültek a legrosszabbra is, konyakot és rumot készítettek elő gyomorbántalmak esetére. Tény viszont, az utasforgalom növekedéséhez az is hozzájárul, hogy új, közvetlen járatot indítottak Debrecen és Budapest között. Egy óra alatt a fővárosba érni, igazán csábító dolog. Még Nagy Sándornénak is, pedig ő gyorsvonaton sem utazott gyakran. Férjével együtt repül Pestre. A hajdúböszörményi II. Kongresszus Termelőszövetkezet tagjai. Nagy néni először száll repülőgépbe. — Ferene hivatalos és sürgős ügyben utaznak — kockáztatom meg óvatosan. —• Nem, nem — tiltakozik élénken a férj. — Akkor az asszonyt nem vinném magammal ... Ha nem tudja, motort akarok venni és Debrecenben sajnos nincs. Nekem viszont az az elhatározásom, hogy motorkerékpárt veszek. Mindenképpen ! Délre fent leszünk, este meg indulhatunk vissza. Persze, csak motorral... Első útját teszi meg Egri Alajos is, a berettyóújfalui Útfenntartó Vállalat könyvelője. A kismarjai bekötőút befejezéséhez szükséges pénzt hozza majd magával. A pénzt már nagyon várták, az utolsó kifizetői nap viszont éppen ma van. Jól jött tehát a MALÉV közvetlen járata. Az Útfenntartónál joggal mondhatják majd fizetésnél: ezt a pénzt egyenesen az égből kaptuk. Beszélgetés közben alaposan eltelt az idő. Felszállunk a MALÉV autóbuszára és negyedóra múlva már ott is vagyunk a repülőtéren. Hamarosan megérkezik a nagy utasszállító gép is Budapestről. — Nem sokat áll itt, kevés az idő, hogy a gép személyzetét megkérdezzük munkájukról. Egyedül az első pilótával válthatunk néhány szót. — A nevét lenne szíves ... — Góré János vagyok, Góré, Góré ... Góré. De is i*merős ez a név. Honnan is vajon? Megvan ! Olvasóink bizonyára emlékeznek még az elmúlt évek egyik legnagyobb szenzációjára, amikor egy fegyveres banda légiúton, állami repülővel akarta elhagyni az ország területét. Ő volt, aki az elrablott gépet vezette. E kellemetlen emlékek mellett persze sokkal több a kellemesebb. Az, hogy például öt esztendeje vezető már és 700 000 kilométert repült. Sokféle utassal találkozott, sok élménye volt az 5000 levegőben eltöltött óra alatti Munkáját nagy örömmel végzi, most is bocsánatot kér, hogy tovább nem maradhat, s már indít is. Felbőg a hatalmas motor, az állomás vezetője tárcsájával a kifutó felé int. — Start! Kis idő múltán már csak apró pontnak tűnik a nagy utasgép. Elszállt... Pontosan indult, háromnegyed tízkor. Az utasok ebédjüket már valamelyik pesti vendéglőben fogyaszthatják. Bizonyára erre az eshetőségre gondolva, búcsúztatták úgy őket : — Kellemes utazást és jó étvágyat ! A jókívánságokból ezúton csatlakozunk — mindennemű rosszmájúság nélkül, j.ngy! Közvetlen légijárat indult Budapest—Debrecen között Utasokról—utamlatokról