Hajdú-Bihari Napló, 1957. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1957-06-23 / 145. szám
Előre nézzünk! Pártunk első országos értekezletére készülünk. Igaz ugyan, hogy ez az esemény még nem kongresszus — nem is akarjuk túlértékelni — de mégis nagy jelentőségű a párt életében. Pártunk életének sok viharral, súlyos harcokkal teli időszakát zárja le és komoly harcok újabb korszakát nyitja meg. Lezárja az ellenforradalom után bekövetkezett ideiglenes állapotot, véglegesíti és megerősíti a párt felső vezetését, elemzés alá veszi a közelmúlt eseményeit, megfelelő következtetéseket fog levonni belőle és kijelöli a párt előtt álló legfontosabb tennivalókat. Anélkül, hogy felfokoznánk a pártértekezlettel szembeni várakozást, megállapíthatjuk, hogy a dolgozók sokat várnak tőle. Mindenekelőtt a legfontosabb kérdésekben útmutatást, a politikai, gazdasági és kulturális élet konszolidálódása további perspektívájának felvázolását várják. A párt és a forradalmi munkás- paraszt kormány részéről eddig sem nélkülöztük a világos állásfoglalást és ha nem is mindenre kiterjedően , a legfőbb kérdésekre vonatkozóan világos utat jelölt meg. Egyebek között ennek is köszönhető a társadalmi és gazdasági életünk eddigi konszolidálódása. A ma legfontosabb követelménye Pártszervezeteinknek és minden kommunistának már most meg kell tenni mindent, hogy a konferencia útmutatásait, határozatait megvalósítsa. Ma a legfontosabb teendő: felszámolni az ellenforradalom minden következményét, jelentkezzék az akár a fejekben, vagy bármely területen. Külön ki kell emelni az ellenforradalom gazdasági kártevésének súlyos következményei elleni küzdelmet. Ma már egyre több ember előtt válik világossá, hogy a társadalmi kibontakozás úgy válik teljessé, úgy haladhatunk tovább a szocializmus építésének útján, ha megjavítjuk az üzemek, termelőszövetkezeteik, állami gazdaságok és gépállomások munkáját, ha lankadatlanul küzdünk népgazdaságunk, állami gazdaságunk bürokratikus kinövései ellen. Vajon eleget tesznek-e már pártszervezeteink e feladataiknak, értik-e már módját, hogyan vonják be e küzdelembe a tömegeket, folyik-e a kommunisták részéről megfelelő felvilágosító munka a dolgozók között? Leleplezik-e a káros nézeteket, elszigetelik-e terjesztőit? Tagadhatatlan, hogy a pártszervezetek, a kommunisták nagy része helyesen tolmácsolta eddig is a tömegek felé a párt politikáját, súlyos harcok közepette épültek a szervezetek, összehasonlíthatatlanul többet vagyunk a dolgozók között, mint azelőtt, és pártszervezeteink harcosabbak, mint az MDF volt. Egyes helyeken kezdenek már törődni a termeléssel, a gazdálkodással. A megyei pártaktíván örömmel hallottuk Tóth Gábor elvtárstól, a hajdúnánási párttitkártól, hogy ők milyen behatóan foglalkoznak a termelőszövetkezetek gazdálkodásával, milyen életre való útmutatást adtak az állatállomány fejlesztésére. A Hajlítottbútorgyárban a pártszervezet termelési szaktanácsot hozott létre, amely a termelés alakulását vizsgálja. Időnként beszámolót készít a tapasztaltakról, tájékoztatja a pártvezetőséget és a párttagságot is. A taggyűlés is részletesen foglalkozik a termelés problémáival és a termelés helyzetének megfelelően állapítják meg a legfontosabb tennivalókat. Nő a kommunisták felelősségérzete A pártszervezetek kezdenek foglalkozni a dolgozók apróbb, de fontos problémáival, egészségvédelemmel, munkavédelemmel, stb. Például a GÖCS egyik dolgozója panaszt tett a pártvezetőségnél, hogy nemlétező földre adót vetettek ki. A pártvezetőség egyik tagja megkereste az illetékes kerületi tanács pénzügyi osztályát, kérvényt írtak az adó törlésére, sőt utasították a bérelszámolót, hogy amennyiben fizetésletiltás jönne ki, ne vonják le a dolgozó fizetéséből. Az Elepi Állami Gazdaság pártvezetősége foglalkozik a dolgozók egészségügyi viszonyaival és a dolgozók bevonásával a munkásszállásokkörnyékét parkírozzák, a tisztaságra nagyobb gondot fordítanak most a nyár folyamán, rádiókat szerelnek fel, hogy a szórakozási, nevelési lehetőséget is biztosítsák. örömmel látjuk, mennyire nő a kommunisták felelősségérzete, például az ifjúság neveléséért, milyen lelkesen törődnek a KISZ-szervezetekkel. Mindezek következtében ma már kézzelfoghatóan növekszik a párt tömegbefolyása, nő a dolgozók bizalma is a párt irányában. De mi a saját tapasztalatunkon ismertük meg annak a lenini tételnek igazát, hogy a néptömegek bizalmát sem lehet egyetlen kijelentéssel vagy aktussal megnyerni, a tömegek bizalmáért mindennap, sőt minden órában csatát kell vívni. Nos, ebből a szempontból nem lehetünk teljesen nyugodtak. Pártszervezeteink egyik-másikában a befelé zárkózásnak bizonyos jeleit figyelhetjük meg. Májusig ezt még úgy ahogy azzal magyaráztuk, hogy folynak az átigazolások, folyik a pártszervező munka és ez bizony a párt erejét meglehetősen leköti. Igaz, hogy egy-egy taggyűlésen, ahol lelkiismeretük szerint jártak el a kommunisták, bizony az átjelentkezésre kerülő párttagok személyét alapos vizsgálat alá vették, így nem jutott elég idő arra, hogy a pártszervezet ablakán kitekinthessenek. Többen megfigyelték mág, ha a kommunisták, vagy a párthoz közelállók összejönnek akár baráti beszélgetésre, akár taggyűlésre, pártnapra vagy tanácsülésre, a második mondatban már úgyszólván oda lyukadnak ki, hogy és mint volt októberben, mi okozta csűrik, variálják , és nem ritkán nézeteltérések is adódnak Mindjárt hozzá kell tenni, hogy a nézeteltérések ma már egyre kevésbé az országos események értékelése körül adódnak, sokkal inkább a helyi események egy-egy epizódja körül. Ezek a visszatekintések — nem egy helyen — aztán valamiféle köldöknézésé fajulnak, máshol szubjektív indulatoktól vezérelt személyeskedéssé süllyednek. Amiről nem szabad elfeledkezni Félreértés ne essék, visszanézni októberre és október előttre természetesen szükséges és fontos. Hiszen nem lehet egykönnyen napirendre térni az egyes emberek és társadalmi rétegek életében súlyos nyomot hagyó események felett. Ha semmi mást nem tekintünk, csak népgazdaságunkat, még azon is ott van az októberi ellenforradalom nyoma, nem könnyű elfelejteni a húszmilliárdos kárt, mint ahogy nem lehet napirendre térni a korábbi gazdaságpolitika következményei felett sem. Nem lehet — és nem is szabad — elfelejteni a Nagy Imre féle csoport gaztetteit, akiknek lelkén szárad a pártegység megbontása, majd a párt likvidálása, az ellenforradalom eszmei előkészítése és az ellenforradalom alatt számos elvtársunk ártatlanul kiömlött vére. De nem lehet napirendre térni olyan könnyen a korábbi vezetés súlyos törvénytelenségei és azok áldozatai felett sem. Foglalkoznunk kell októberrel, október okaival és gyökereivel. A kérdés azonban az, hogyan, milyen módon, milyen formában foglalkozzunk. Lehet úgy is, hogy rég lezárt dolgokban újra elkezdenek turkálni, de lehet úgy is — ésszerintünk ez a helyes —, hogymiután megvan az alapos elemzés, megfelelő tanulságokat vonunk le. E tanulságosat aztán a napi munkában, a pártszervezetek ezerformájú tevékenységében értékesíteni is kell. A párt felső vezetése, a nemzetközi munkásmozgólír segítségével, ilyen értelenbenfoglalkozott és foglalkozik októberrel és annak okaival és megfelelő tanulságokat vont le. Említsünk néhányat ezek közül a taxus közül. Az október előtti hibák egyik elméleti és gyakorlati kiinduló pontja a szubjektivizmus volt. Mindebből az a tanulság, hogy küzdenünk kell a dogmatizmus és a szubjektivizmus ellen. A tanulságok közé tartozik az is, hogy a pártban nem folyt megfelelő elméleti küzdelem a marxizmussal szemben álló revizionista nézetek ellen, nem leplezték le megfelelő módon a revizionizmus hirdetőit. Ez a párt egységének teljes megbomlásához vezetett. Ezért egyik legfőbb tanulság számunkra, hogy a revizionista nézetek ellen kemény küzdelmet kell folytatnunk és nem szabad megtűrnünk a párt egységének semmiféle megbontását. Kínai elvtársaink segítségével megállapíthattuk, hogy 1956 októbere előtt a proletárdiktatúra nem megfelelő módon érvényesült nálunk. Emiatt az osztályellenség erői nem semmisültek meg, a gazdasági és politikai hatalmuktól megfosztott burzsoá földesúri elemek és a régi államapparátus tagjai akkora vitalitással bírtak, hogy a népgazdaság különféle posztjain elhelyezkedve, felkészülhessenek számukra kedvező időpontban a néphatalom elleni támadásra. Vonjuk le októberből a szükséges tanulságokat De nem volt megfelelő a proletárdiktatúra másik oldalának értelmezése és megvalósítása sem. Nem kértük ki megfelelőm a néptömegek véleményét, nem fejlődött megfelelő formában a proletárdemokratizmus. Ezért feltétlenül helyes és szükséges volt a párt Központi Bizottságának és a kormánynak az az eltökéltsége, hogy a proletárdiktatúrát keményen alkalmazza ez osztályellenség és az ellenforradalom minden formája ellen. Ugyanakkor sokkal szélesebben kíván támaszkodni a munkás és paraszt tömegekre, behatóbb figyelemmel veszi tekintetbe a tömegek véleményét és a tömegek érdekeit akarja szolgálni. Így válik a tömegek igazi vezetőjévé, így tudja a jövő építésében betölteni a vezető, szervező szerepét. Ez nemcsak a párt egészére vonatkozik, hanem érvényes ez a párt alapszervezeteire is a maga területén. Ha visszanyúlunk októberre és az októbert megelőző időszakra, akkor véleményünk szerint csakis ebben a formában helyes visszanyúlni. Vonjunk le megfelelő tanulságot helyileg is, de semmiképpen sem engedhető meg, hogy októberi tragédiánkat arra használják fel - többnyire olyanok, akik azokban a napokban sehol nem voltak láthatók, így hibát sem volt módjuk elkövetni —, hogy most a pártszervezeteken belül a kialakuló egységet megbontsák, céltalan és elvtelen személyeskedésig vigyék a dolgot. Ha pártnapot, vagy tanácstagi beszámolót, vagy bármilyen más gyűlést tartunk és a szónokok elmondják, ez meg ez történt októberben, ez meg ez volt az oka ilyen meg ilyen tanulságot kell levonni, ezeket az egyszerű emberek legtöbbször helyesléssel fogadják, de ugyanakkor várva várják, hogy a szónokok elemezzék azt, hogy mi van most, hol tartunk az ellenforradalom felszámolásában, a korábbi hibák gyökerének felszámolásában; hol tart népgazdaságunk, mi jelenleg hazánk helye a nagyvilágban; erősödünk-e vagy sem; milyen a kapcsolatunk a szocialista tábor többi országaival; hányadán állunk a jugoszláv elvtársakkal. Gondoljunk a jovore is És legfőképpen: az emberek epedve várják, hogy felvázoljuk anélkül, hogy felelőtlen jóslásokba bocsátkoznánk azt, hogy mi lesz, mi a szocializmus építésének perspektivikus útja, hogyan és milyen formában folytatódik további kibontakozásunk a politikai, a gazdasági és a kulturális élet területén. Egyben útmutatást várnak abban az irányban is pártszervezeteinktől, hogy mik az előfeltételei annak, hogy népgazdaságunk mihamarabb egyenesbe jöjjön, mik a feltételei az életszínvonal állandó, fokozatos emelésének. És éppen ezekre a kérdésekre kell válaszolnunk, ebbe az irányba kell fejleszteni a pártéletet, ezáltal teljesítik pártszervezeteink azt a követelményt, hogy most már előre, a jövő gondjaira tekintve harcoljanak a legfontosabb célokért. A pártszervezeteknek ezekre a problémákra kell összpontosítani erejüket. A tömegek égető, jogos kérdéseire , nem ritkán jogos kívánságára feltétlenül iránytmutató választ kell adni —, de a pártszervezeteknek nem csupán iránymutató szerepük van, hanem feltétlenül fontos szervező szerepük is. A pártszervezetek szénája — bármilyen területen működjenek is — nem lehet közömbös az, ami körülöttük történik. De ez nemcsak és ma már nem is elsősorban személyi kérdésekre vonatkozik. Ma már ott tartunk — ott kell tartanunk —, hogy sokkal többet és behatóbban kell foglalkozni az általánosabb politikai és gazdasági kérdésekkel is, az adott terület sajátos területének termelési, vezetési, szervezési problémáival is. Ha azt mondjuk, hogy az életszínvonal emelése attól függ, hogy a termelékenység emelkedik-e, hogy nem fizethetünk ki több bért, mint amennyit megtermeltünk, akkor a munkások elvárják tőlünk azt is, hogy a pártszervezet konkrétan mutasson utat arra, hogyan és miképpen kell megszervezni az üzemekben a gazdaságos termelést. Az üzem kommunistáinak ebből a szempontból érezniük kell a felelősséget az üzem egész kollektívájával szemben. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy sokkal többet nézzünk előre, minden idegszálunkkal vizsgáljuk a mai problémákat, segítsük minden erőnkkel azok megoldását, legyünk ki véletlenek ellenségeinkkel szemben, de nyújtsuk baráti jobbunkat barátaink és a pillanatnyilag megtévesztettek felé, mert így vívjuk ki a dolgozó tömegek tartós bizalmát. Kulcsár Ferenc Romániai sportolókkal Debrecenben Péntek óta a baráti Román Népköztársaságból, Marosvásárhelyről népes sportküldöttség tartózkodik Debrecenben. A D. Bocskai és a D. Dózsa füves vendéglátását élvezi a Marosvásárhelyi Progresul női és a Marosvásárhelyi Dinamó férficsapata. Itteni tartózkodásuk alatt két-két mérkőzést játszanak a debreceniekkel, pihenő idejük alatt pedig megtekintik a város nevezetességeit, ellátogatnak több üzembe. A városlátogatás során beszélgettünk a román sportküldöttség tagjaival. Ruszovics Teodor, a Progresul országos elnökségének tagja, Bakó József, a marosvásárhelyi Progresul elnöke, Jecu Emil professzor, Lungu Erzsébet csapatatvezető, Bogdán István szakosztályvezető elragadtatással beszél Debrecenről. Szép, kulturált, az utcái rendezettek, tiszták — mondják. Végtelenül örülnek a kedves vendéglátásnak, amit augusztusban igyekeznek majd Marosvásárhelyen viszonozni. Debreceni útjuk célja az, hogy az ősszel Romániában kezdődő kispályás bajnokságra tapasztalatokat gyűjtsenek az általuk nagyra tartott debreceni kézilabdázóktól — eddig ők csak nagypályán szerepeltek. A román nemzeti bajnokságban 1954-ben és 1955-ben elsők voltak, 1956- ban 1 pont hátránnyal foglalták el a második helyet. Mind a Progresul, mind a Dinamo sportszerű, lelkes játékkal igyekszik megörvendeztetni a debreceni közönséget és csapatokat. Már az eddig eltöltött idő alatt igen megszerették a debreceni kézilabdázókat, megkedvelték e szép alföldi várost és nem felejtik el a szíves, magyaros vendéglátást — mondották búcsúzóul a román sportküldöttség vezetői. (F) Román sportolók a Déri Múzeum előtt Mi lesz a felújítandó harminc lakás sorsa? Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium a napokban közös rendeletet hozott, mely szerint azokat az építkezéseket, amelyekre kellő anyagi fedezet nincs, le kell állítani. Több hibából következett be, hogy ez a rendelet súlyosan érinti a Tanács Építőipari Vállalatát és a DIK-et, mert egy régebbi szerződés értelmében az építőipari vállalat a DIK, illetve a város részére Debrecenben 30 házat tataroz, három és félmillió forintos költséggel. Azaz ma már csak tatarozna, mert a rendelet értelmében június 21-én több építkezéssel együtt a harminc lakóház felújítási munkálatai is abbamaradtak, mert ezekre nincs költség, anyagi fedezet. Nem a rendelettel, azok megalkotóival akarunk vitázni, mert minden bizonnyal a rendeletre az ország nehéz gazdasági helyzete miatt szükség volt, csak egy kicsit debreceni szemmel szeretnénk annak kihatásait megnézni. A harminc felújított ház közül legtöbb olyan, éppen a tatarozási munkák miatt, hogy vagy teteje nincs, vagy a padlója van felszedve, de több helyen találunk olyat is, ahol több közfal van kiszedve. A lakók a javítási időre fáskamrákba, vagy más kisebb helyiségekbe zsúfolódtak össze, mert egyszóval ezek a lakások ma lakhatatlanok, így érthető az is, hogy két nap alatt több küldöttség kereste fel az építőipari vállalatot, rimánkodván lakásuk építkezésének befejezéséért. A felújítási munkák leállítása gazdaságilag sem kifizetős. A levonulás, későbbiekben pedig a visszavonulás, az odaszállított anyagok elszállítása, megvétele stb. hozzávetőleges számítás szerint is közel 1 millió forintba kerül. Szakemberek véleménye szerint ebből a költségből a harminc lakásépítkezésnek egy jó részét be tudnák fejezni, s ebben a pénztelen helyzetben nem úszna el feleslegesen az egymillió forint... Az építkzések leállítása milyen nehézségeket, milyen következményeket hoz az építőipari vállalatnak? Kérdésünkre Hevesi elvtárs, a Tanács Építőipari Vállalat vezetője elmondta, hogy nemcsak 30 lakásról, családtagról, hanem jóval többről van szó. A vállalat munkáslétszámából négyszáz felújítási munkát végez. Az építkezések egyik napról a másikra történő leállításával ma 300 munkásnak kell új munkaalkalmat biztosítani. Eddig közel 100 munkás kenyérkeresetét átcsoportosítással sikerült megoldani, kőművesek és főleg segédmunkások munkabeállítása azonban még ma is megoldatlan, mert ilyen rövid idő alatt a legjobb indulattal sem tudnak 200 dolgozónak kenyeret biztosítani. A város vezetői sem akarják, hogy harminc család őszre és télre fedél nélkül maradjon, hogy 200 építőipari munkás munkanélkülivé váljon. E hét elején a városi tanácstól küldöttség utazik fel Budapestre, hogy az Országos Tervhivatalban tárgyalást folytassanak 4 millió 100 ezer forint hitelért, melyből a legfontosabb és már félkész állapotban levő lakásfelújításokat befejezhetnék. Ismeretes, hogy az októberi események és az ország amúgy is rossz gazdasági helyzete miatt, az Országos Tervhivatal lehetőségei korlátoltak, de mégis reméljük, hogy a kért hitelt a város megkapja. Megnyílt „A magyarországi ellenforradalom 1956. október 23—november 4“ című kiállítás A Legújabbkori Történeti tette népi demokratikus állam bizonyítékait, s az amerikaiak Múzeumban szombaton dél- mank megdöntésére törő bel- által pénzelt Szabad Európaben ünnepélyesen megnyitotsó reakciós erőket. rádió szerepét, rák „A magyarországi ellen- . . ....... . . . . forradalom 1956. október 23- A kiállítás dokumentumai Mi nemcsak azért vagyunk november 4.” című kiállítást, minezért bizonyítják. A kom- hálásak a Szovjetuniónak — Mihályfi Ernő művelődés- mumstáknak, a munkáshoz- mondotta a továbbiakban —, ügyi miniszterhelyettes kö-harcosainak ^ bestiális mert forradalmi munkás-paszöntötte a megnyitó ünnep- 'egyilkolasa, s az elegetett váraszt kormányunk kérésére fég 'részvevőiT,majd Siros **szlók, a máglyára do- fegyveres segítséget nyújtott Sándor, az országgyűlés elnöbott könyvek, a lerombolt vö népünk szocialista erőinek, ke mondott megnyitó beszélös csillagok — mind azt bi- hogy legyőzhessük az ellenbizonyítják, hogy a horthysta forradalmat, hanem azért is, mondottam többek között - fasiszták népi államunk meg- mert a szocialista tábor többi szemléltetően mutatja be azt döntésére törtek, országaival együtt minden a szörnyűséget, amelyet múlt Ha végignézzük a kiállítás eszközzel , nyersanyaggal, év októberében az ellenforró dokumentumait, itt látjuk ki élelmiszerrel és hitellel sietett halmi fegyveres lázadás tűzemlíítékait annak is, hogy a népünk segítségére, hogy ordított hazánkra, népünkre. A 7íőkíszít7s7ben° mígerozzé számunkban az ellenforradókiállítás meggyőzően bizésében és vezetésében végig i°m okozta bénultság után nyitja az októberi fegyveres közreműködött a nemzetközi megindulhasson az élet. lázadás ellenforradalmi jelle látjuk Rónai beszed® után «gét, s azt, hogy a nemzetközi zánk ellen folytatott imperia- jelentek meg. Tették a ! . ^ 'reakció fegyverekkel is segí- lista felderítő munka tárgyi állítást. (MTI) map3