Hajdú-Bihari Napló, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1957-09-06 / 208. szám

» Világ proletárjai egyesüljetek! 1957. SZEPT. 6., FENTEK fejfia Silal ARA: 50 FILLER IMI JßÄ BpF H lg II. ÉVFOLYAM. 208. SZÁM JBt tffiliÉI JEgT gf^f J$ 111 f|p A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az őszi betakarítás feladatai Végefelé jár a nyár, s el­mondhatjuk, Hajdú-Bihar földjein talán évek óta nem végezték ilyen jól a munkát. A föld is meghálálta ezt, mert az egész megyében nagyobb termést takarítottunk be ka­lászosokból, mint a megelőző esztendőkben. A jól végzett nyári munka után most az a feladat, hogy az őszi betakarítás is hasonló ütemben történjen. A felada­tok itt is nagyobbak, mert a kapásokból szintén jobb ter­mést várunk. Gondot okozott az állam ál­tal felvásárolt gabona és az adóba beadott gabona elhe­lyezése. Szükségraktárakat kellett igénybe venni, iskolák padlóin állt garmadában a ga­bona, mert nem volt elegendő a tárolóhely. Ugyanez a szük­ség következhetik be az egyik legfontosabb növényünknél, a kukoricánál is. Az elmúlt esz­tendőkben tapasztalhattuk, hogy a földre borogatva, priz­mákban tárolták a tengerit, mert nem volt góré, ahol tető alatt száradt volna ki a friss törésű tengeri. Ez a szükség­­megoldás azt eredményezte, hogy jelentős mennyiségű tengeri romlott, penészedett meg. El kell kerülni, hogy ha­sonló kár érje a népgazdasá­got ebben az esztendőben. Ahhoz azonban, hogy ezt elérjük, alaposan fel kell ké­szülni az őszi betakarításra. Nem helyes az a felfogás, amely azt vallja: nem lesz itt semmi baj, most már nem seprik le a dolgozó paraszt padlásáról a terményt. Meg­van a kölcsönös bizalom és a felvásárolt tengeri maradhat a dolgozó parasztnál, tehát nincs raktározási gond. Az igaz, hogy megvan a köl­csönös bizalom. Az is igaz, hogy most már bátran marad­hat a dolgozó paraszt padlá­sán a­ felvásárolt tengeri. Dol­gozó parasztságunk tettekkel bizonyította be, hogy bizalom­mal viseltetik pártunk, kor­mányunk iránt. Eleinte akad­tak számosan, akik aggódásu­kat fejezték ki a begyűjtés el­törlése miatt, és a munkás­paraszt szövetséget úgy értel­mezték, hogy az szépen hang­zik papíron, de a valóságban nem az a helyzet, mert a pa­raszt nem fogja eladni az ál­lamnak a gabonáját, vissza­tartja, „parasztvalutát” csinál magának, hogy magasabb ára­kat kérjen majd érte. A tények bebizonyították, hogy nem volt igaza a bizal­­matlankodóknak. Nemcsak a megyében, de az egész ország­ban még azok is terménnyel fizették a földadót, akiknek pedig megadták azt a kedvez­ményt, hogy pénzzel rendez­zék. Ha tehát a gabonánál bebi­zonyosodott a dolgozó paraszt­ság egyöntetű, becsületes ál­lásfoglalása, be fog ez követ­kezni a kapásoknál is. Ezt figyelembe véve azonban nem elegendő a tárolás szempont­jából a paraszti lakások pad­lása. Bőséges a tengeri termés, és bizony ennek a termésnek az elhelyezésére a legtöbb he­lyen nincs hely. Nincs elegen­dő góré, legfeljebb annyit tud padlásán, kamrájában eltenni, amennyi saját szükségletére, állata neveléséhez, hizlalásá­hoz elegendő. A felesleg tárolása tehát vál­tozatlanul súlyos feladatot je­lent e felvásárló szervek szá­mára. A Hajdú-Bihar megyei Termény­forgalmi Vállalat ve­zetője kijelentette, hogy 500 vagon tengerit tud szabályos górékkal tárolni. Működtetni fogják a szárítógépeket is, de ezek nem tudnak annyit szá­rítani, hogy lépést tartsanak majd a raktárak felé áramló tengerivel. A legfontosabb feladatok egyike tehát elegendő tároló­helyről gondoskodni már azonnal. A derecskei járásiban például a végrehajtó bizott­ság legutóbbi ülésén megálla­pították, hogy a legnagyobb hiányosság a tengeri raktáro­zásánál mutatkozik. A föld­művesszövetkezetek példáin alig tettek még valamit, hogy­ a meglevő górékat rendbehoz­zák. Nemcsak a derecskei já­rásban probléma a tenger raktározása, hanem az egész megyében. Minden községi ta­nács adjon segítséget, támo­gatást a földművesszövetkeze­teknek, a Terményforgalmi Vállalatnak, hogy szükségrak­tárakat tudjanak megnyitni rendbe tenni minél előbb. A szorgalmas munka gaz­dag termését nem szabad pré­dára engedni, földre borogat­ni, rothadásnak kitenni. Az időjárás esősnek ígérkezik Nincs tehát semmi biztosíték arra, hogy nyugodtan tárol­hatunk szabadban tengerit. A kukorica betakarításán kívül másik nagy feladatunk a cukorrépa felszedése. A rendkívül kedvező időjárás eredményeképpen alaposan felfúvódtak a cukorrépák, ott ahol más időben 150 mázsa termett, most 200 mázsás hol­danként­ terméssel számolnak. A szállítás tehát nagy felada­tot jelent. Lényegesen na­gyobb a termés, s többször kell fordulni, szekerezni, hogy az állomáshoz jusson a répa A feladat nagyságából követ­kezik, hogy igen alapos szer­vezéssel, a megállapított ütemterv pontos betartásával ássák majd fel s szállítsák el a cukorrépát. A jó szervezés fontosságát az is kidomborít­ja, hogy a várható esőzések miatt a felázott földekről igen nehéz lesz majd beszállítani a cukorrépát, ha elkésnek. Ki kell tehát használni a kedvező időt, s minden erőt összpon­tosítani a cukorrépa ásására, szállítására, nehogy sárin­gerbe vesszen a drága ter­més. Az elmúlt években tapasz­talhattuk, hogy az országutak mentén, átvevő helyeken, ál­lomások közelében óriási mennyiségben hevert a répa a kemény hideg időben is. En­nek nem szabad előfordulni az idén. Az a termelési kedv, amelynek jó hatását ebben a gazdasági évben éreztük, nem szabad, hogy­­ megtorpanjon azon a látványon, amelyet a nem helyesen tárolt, veszély­nek kitett tengeri és cukor­répa halmok jelentenének. Be­csüljük meg, amit fáradságos munkával megtermeltünk, és idejében gondoskodjunk a dol­gozó nép ellátását biztosító terményeknek nemcsak felvá­sárlásáról, hanem gondos rak­tározásáról is. Az őszi betakarítás felada­ta a kertek, gyümölcsösök ter­méseinek gondos leszedése szállítása. Az elmúlt eszten­dőhöz viszonyítva most több gyü­mölcsszállító láda segíti a felvásárlás munkáját. Neri elég azonban a láda, a szedés és berakás munkája is fon­tos. A gyümölcs kényes por­téka, a gondatlan szedés, ütő­­dés és sérülés nagy kárt okoz­hat. A gyümölcs nem lesz exportképes, ez pedig nagy kárt jelent a nemzetgazdaság­nak, összegezve: örömöt okoz most az őszi betakaríás, mert van bőven mit betakarítani mindenféle terményből. Óvjuk ezt a termést mind a szállítás­nál, mind a tárolásnál. Ez a termelőnek is érdeke, de ér­deke az egész dolgozó népnek mert a nemzetgazdaság javát szolgálja. Egy elfektetett újításról Mai szám­ciklatt: A közép-keleti feszültség okai öttagú magyar küldöttség megy az ENSZ-közgy­űlésre Megyénk egyházi vezetőinek tiltakozása az ENSZ ötösbizottságának jelentése ellen A Hazafias Népfront me­gyei és városi bizottsága, va­lamint az Egyházügyi Hivatal megyei képviselője szeptem­ber 5-én, csütörtökön délelőtt 0 órakor megbeszélésre hív­ta meg megyénk egyházi ve­zetőit. A megnyitó elhangzása ,s az elnökség megválasztása után Sárközi István, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­gának titkára mondott előadói beszédet. A megbeszélésen felszólalt dr. Regős Gyula róm. kat. kanonok, Kiss József refor­mátus esperes, dr. Bartha Ti­bor professzor, ref. lelkész, dr. Varga Zsigmond teológiai­rofesszor, Demeter István íjszentmargitai róm. kat. plé­bános, Jáhossy Imre hajdúbö­­szörményi ref. lelkész és Var­ga János hajdúböszörményi tör. kat. esperes. A megbeszélésen részvevő lelkipásztorok egyhangúan a következő határozatot fogad­ók el és írták alá. ..Mi, Debrecenben és Hajdú- Bihar megyében működő ró­mai katolikus, görögkatolikus, református és evangélikus lel­készek, 1957. évi szeptember hó 5-én tartott közös értekez­letünkön teljes egyetértéssel megállapítjuk, hogy hitvallási különbözőségeink ellenére is, teljes mértékben egynek tud­juk magunkat a ránk bízott hívek, magyar népünk, az egész emberiség jólétéért, bé­kességéért érzett felelősség­ben. Ezt a felelősséget az em­berszeretet isteni parancsa­iu hozza ránk. Egyházaink, történetük legáldottabb idő­szakaiban ezt a felelősséget mindig világosan felismerték te bátran vállalták. Legszen­tebb hagyományaink közé so­roljuk mindazt, amit egyhá­zaink hazánk történet­e során népünk emberibb életéért, fel­virágoztatásáért tehettek. Ez a­z isteni parancsból következő felelősség és legszentebb ha­gyományaink arra késztetnek bennünket, nép között élő telkipásztorokat, hogy magyar népünk és az egész emberiség igazi érdekei mellé állva együttesen is kinyilvánítsuk a következőket: A legteljesebb mértékben aggodalommal tölt el bennün­ket az a törekvés, amely az ENSZ-en belül az 1956. őszén hazánkban történt fájdalmas eseményeket arra kívánja fel­használni, hogy a népek meg­békélését akadályozza és ha­zánk békés építőmunkáját megzavarja. Csak fájdalom­mal tudunk beszélni ezekről az eseményekről, amelyek százezrek életét rendítették meg és pusztulással fenyeget­ték megyénkben is mindazt az eredményt, amit népünk a háború okozta sebek gyógyí­tásában, az emberibb életért folytatott küzdelemben elért. Világossá lett előttünk, hogy ezt a szenvedést olyan erők készítették elő, amelyek nem tudnak belenyugodni a népek megbékélésének gondolatába és céljaik érdekében készek nemcsak népünket, hanem az egész embervilágot a legsúlyo­sabb megpróbáltatásoknak ki­tenni. Éppen ezért mélységes aggodalommal látjuk, hogy ugyanezek az erők — miután mérhetetlen szenvedést és kockázatot jelentő kísérletük hazánkban kudarcba fulladt — most az ENSZ-et akarják felhasználni további kísérlete­zéseik céljára és az ötösbizott­ság egyoldalú, célzatos jelen­tésének napirendre tűzésével óhajtják hazánkat rágalmaz­ni.K­­érem .Akadályozni Ez a törekvés, amellett, hogy a gyógyuló sebek fel­szaggatásával, hazánk meg­szilárdult életét, békés építő­­munkáját akarja zavarni, fo­kozza a népek közötti bizal­matlanságot és a nemzetközi feszültséget. Aggodalommal látjuk, hogy az ENSZ, a ma­gyar ügy napirendre tűzésével ezeknek a törekvéseknek a számára lehetőséget biztosít. Nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy ezzel az ENSZ súlyos csalódást okoz a népek nagy családjában. Millióknak és millióknak, amely milliók az ENSZ-ben az igazság, a jog, az emberies­ség és békesség őrhelyét kíván­ják látni, nem pedig lelki­ismeretlen és embertelen erők eszközét. Mindezek alapján nemcsak aggodalmunkat fejezzük ki, hanem egyértelműen elítéljük és helytelenítjük az ötösbizott­ság célzatos jelentésének napi­rendre tűzését. Örömmel álla­pítjuk meg, hogy egyházaink vezetői határozottan és egy­értelműig ebben az értelem­ben foglaltak állást a magyar nép és a világ békéjének ügye mellett. E közös nyilat­kozatban is kifejezésre kíván­juk juttatni, hogy egyházi hatóságaink állásfoglalása a mi véleményünket fejezi ki, és az ő iránymutatása szelle­mében mi is kívánatosnak tartjuk népünk és a világ bé­kéje érdekében, hogy az úgy­nevezett „magyar ügyi’ tár­gyalását az ENSZ vegye le a napirendről. Debrecen, 1957. szept. 5. Dévényi Tihamér apátplébános Debrecen, Árkosi István gör. kat. kanonok esperes. Debrecen, Var­ga János gör. kát. esperes, Haj­­dúböszörmény, Turányi Miklós gör. kát. esperes Nagyléta, dr. Balogh Imre róm. kat. plébános, Debrecen, Kiss József ref. espe­res Hajdúböszörmény, Király Kálmán római kát. esperes Haj­dúszoboszló, Bánlaki Imre római kát. plébános Görbeháza. Tempfli Gyula róm. kat. helyettes espe­res Nyíradony, dr. Regös Gyula róm. kat. kanonok, c. esperes Debrecen. Demeter István római kat. plébános Ujszentmargita. üte­mes Ferenc református lelkész. Kaba... Mak­arm­ar Jójzseif ref. lel­kész Debrecen, dr. Pusze Lajos ref. gimnáziumi igazgató Debr­­e­cen, Andó Ferenc ref. esperes Berettyóújfalu, dr. Farkas Pál ref. esperes Debrecen, Rédei Jó­zsef ref. lelkipásztor Debrecen, Szabó László püspöki titkár Deb­recen, Tankó István ref. f. lelkész Debrecen, dr. Dezső László ref. lelkész Debrecen, Kulcsár Dezső ref. lelkész Debrecen, Fehér Já­nos ref. lelkész Hajdúszoboszló, Kállai Imre ref. lelkész Balmaz­újváros, Kiss Antal ref. lelkész Nádudvar, Kiss Antal Jenő ref. lelkész Szentpéterszeg, dr. Tornai Dezső ref. lelkész Monostorpályi. Bálla Árpád ref. lelkész Hajdú­nánás, Márton Károly ref. lel­kész Földes, dr. Pákozdy László professzor Debrecen, dr. Varga Zsigmond teológiai professzor Debrecen, dr. Bartha Tibor pro­fesszor, református lelkész Deb­recen. Vlagy a­­ovgato-tn, de igazdaty a baldac az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat' 160 bóltjában A debreceniek fűszert, cse­megét és vegyesárut az Élel­­miszer­kisikereskedelmi Válla­lat boltjaiban vásárolnak. Könnyű ilyen egyszerű mon­datban kifejezni a vállalat munkájának m­agvát. Nem ilyen könnyű azonban a több mint 160 boltegységben dolgo­zó több száz kereskedelmi alkalmazott munkájának irá­nyítása és összefogása. A vá­mosban pókhálószerűen szerte­ágazó boltok dolgozóinak nap, mint nap figyelemmel kell kísérniük a fogyasztó közön­ség igényeit. Nem könnyű székét a szükségleteket kielé­gíteni. A vásárlók ma már nem fogadnak el akármilyen stött-kopott, állott árut, in­kább kedvelik a csomagolásá­ban is jól mutató árufélesége­ket. Egy fél év: 107 millió forint Az Élelmiszerkiskereskedel­­mi Vállalat dolgozóinak be­csületére legyen mondva, az elmúlt hónapokban derekas munkát végeztek. Az ellen­­forradalom által okozott fel­­vásárlási láz szinte teljes ege­rében „kifosztotta” a vállalat raktárait. _Az országunk belső ketében bekövetkezett válto­zást az is híven tükrözi, hogy ez év július hónapjára már nemcsak sikerült elérni a múlt évi árukészletet, hanem jelenleg több áru található a raktárakban. Számokban kife­jezve: a múlt év júliusában 9,2 millió forint volt a raktár­­készlet, ez év júliusában pe­dig 11 millió forint. A vásárló közönség megnövekedett fo­gyasztásáról tanúskodik, hogy fél év alatt 107 millió forintos forgalmat bonyolítottak le a boltok. Kereken számolva ez 7 millió forinttal több, mint a múlt évben volt. Több áru — nagyobb választékban Városunk lakossága is ta­pasztalhatja, hogy az alapvető élelmiszerekben nincs hiány. Az ellenforradalmi megráz­kódtatás után néhány hónap­pal biztosítani tudta államunk a lakosság kenyér, liszt, hús és más élelmiszer-cikkekkel való ellátását. Érdemes meg­jegyezni, hogy az utóbbi hó­napokban jelentősen emelke­dett az édességfélék fogyasz­tása. Három hónap alatt négy vagon cukrot vásároltak, ugyanakkor elfogyott 100 má­zsa csokoládéáru és 200 mázsa kekszféleség. A nagy fogyasz­tás ellenére a raktári kész­letet két vagonnal növelték úgy, hogy nem lesz fennaka­dás a cukorellátásban. Vajból ezelőtt negyedévenként 80—90 mázsa fogyott, most egy hó­nap alatt adják el ezt a meny­­nyiséget. Júliusban 85 mázsa vajat vásároltak a debrece­niek , pedig januárban még csak 37 mázsa volt a fogyasz­tás. Hasonlókat tapasztalunk a húsfogyasztásnál is. Július­ban 4 százalékkal emelkedett a­ húsvásárlás és 11 százalék­kal a hentesáru fogyasztás. A választék is szinte minden árunál bővült. A társadalmi tulajdon védelme Mostanában különösen sok szó esik a társadalmi­­ tulaj­don védelméről. Az Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak zöme a becsületes kereskedők elvét vallja, és minden tudásával igyekszik a legjobban kielégíteni a fo­gyasztók kívánságait. Erről ta­nús­kodnak az ellenőrök által hétről hétre megismétlődő lel­tározások is. A második ne­gyedévben 291 boltnál készí­tettek leltárt, és a nagy több­ségnél mindent rendben talál­tak. Tizenkét boltnál volt lel­(Folytatás a 2. oldalon­! Ma kezdődik a Csokonai Színház új idénye Az államosítás óta immár nyolcadszor gördül fel a füg­göny az évadkezdő előadáson a színház öreg, Kossuth utcai épületében. Ez a mai évad­­nyitás és egyben bemutató előadás a már-már hagyomá­nyossá váló piros szekfűs né­ző térdíszít­és mellett még egy egész sor másféle ünnepet is egyesít magában. A színház két tagja, Hortobágyi Artúr és Thuróczy Gyula ezen az előadáson ünnepli ötven éves színészi jubileumát. Zakar István pedig, a színház kitűnő maszkmestere huszonöt, éves művészi jubileumát üli, s ő ezt az eredményes huszonöt évet mindvégig a Csokonai Színházban töltötte el. És teg­napelőttt múlt 15 éve, hogy a magyar nép nagy is­merője, az utolsó évtizedek legnagyobb magyar írója, Móricz Zsigmond lehunyta a szemét. Neki áldoz, rá em­lékezik a Csokonai Színhád együttese Nyálas Misi szavai­val, a Légy jó mindhalálig ma esti bemutatójával. Az utóbbi napokban a Kos­suth utca járókelői még a késő esti órákban is nem min­dennapi sürgés-forgást figyel­hettek meg a színház tájé­kán. A szokott évi nagytaka­rításon és a Légy jó mindha­lálig főpróbáin túl néhány — reméljük — kellemes megle­petést készítettek elő a szín­házban. Átalakították pédául a büfé helyiségét és néhány­ újítást vezetnek be. Lesz például fekete — ami estéig nem volt , de nem lesz n­ű, pálinka­­és fröccs — ami ed­­dig — elég helytelenül — volt. Az italkedvelők azonban nem járnak rosszul, mert ehelyett bőséges választékban állnak likőrök rendelkezésre. Az átalakítás a kényelmen kívül a büfé fokozott tisztán­tartását és ízlésességét is elő­segíti. Az eddigi rendtől elté­rően viszont a büfé az elő­adás megkezdése előtt nem lesz nyitva. A színház igazgatósága ,a pontos színházba j­áró közön­ség érdekében elhatározta, hogy a pontos kezdés rendjé­nek már az ú­j idény első elő­adásaitól kezdődően érvényt fog szerezni. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy­ a nézőté­ren ülő százak megnyugvás­sal veszik tudomásul, hogy az elkésők az előadás megkezdése után még az oldalpáholyok­ba sem mehetnek be. Bizakodással és nagy­ vára­kozással tekintünk a színház új évadja elé. Reméljük, újra vért hódít a debreceni szín­házlátogatók szívében a Cso­konai Színház együttese. A debreceni Líra a Gyermekvárosért­ A Közalkalmazottak Szak­­szervezete Hajdú-Bihar me­gyei területi bizottságának zenekara 1957. szeptember 8-án, vasárnap este 8 órai kezdettel hangversenyt rendez a Gyermekváros javára a volt vármegyeháza dísztermében. A műsor keretében fellép­nek Hankiss Ilona, Varga Magda, Bartha András, Tessé­­nyi János és Tánczos Tibor, a Csokonai Színház művészei. A zenekart Papp Lajos és Tóth László vezényli. Jegyek elővételben az Or­szágos Filharmónia kirendelt­ségénél válthatók.­­ A Vnukovci repülőtér­ről elindult útjára a TU­-1 104 lökhajtásos repülőgép. Útjának célja az Atlanti­óceánon át New York. A TU—104 az első szovjet utasszállító repülőgép, amely az Egyesült Államok terüle­tén száll le. A gép 60 utast visz magán­ak

Next