Hajdú-Bihari Napló, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1957-09-06 / 208. szám

MÉG KÍSÉRT a ♦ | I igecsemáné-kert | \JL__________________| Egyre épül, egyre szépül Debrecen. Számtalan új, modern épület teszi szebbé, gazdagabbá. Nézzük meg a Petőfi teret, a Csapó utca elejét, a színház környékét, a Szabadság út végét. Mennyi új lakóházat emelt tizenkét év óta a néphatalom ! A város terei, parkjai is egyre gondozottabbak. A legnagyobb változás azonban mégis a Kossuth utca végén tapasztalható. A Meteor mozi környékét „Gecsemáné-kert”-nek nevezték régen, nem hivatalosan. A hajdani pesti Angyalföldhöz hasonlóan, itt sem volt tanácsos védtelen embernek naplemente után sétálni. Kifosztották, megkéselték, de jó esetben is megverték a jóhiszemű későnjárót. A Kossuth utcai öreg temető jó búvóhelyül szolgált a csavargók, munkakerülők, tolvajok számára. Elhanyagolt, vad és barátságtalan városrész volt ez. Mondom, negyvenöt óta felismerhetetlenül megváltozott e környék. A néhány Hajnal utcai bérház mellé tucatnyi többemeletes épületet húztak. Rendbeszedték a parkot, ízléses fűszer-csemege, húsbolt kínálja áruit. Megnyitás előtt áll (vajon meddig ?) egy szép étterem. Átalakítás alatt van a Meteor mozi, azt mondják, ez lesz a város legszebb mozija. Tehát szépségben és színvonalban közel került a volt „Geesemané-kert“ a belvároshoz. De ha mélyebben vizsgáljuk, rájövünk, hogy a külső látványosság mellett soksok rendbehozni való van még itt — az emberi agyakban, szívekben. S itt főleg a szóban lévő városrész ifjúságára gondolok. „Gyermeknyelv“ Kezdem az apróbbakkal, akik még iskolában sem járnak. Ott játszanak a bérházak udvarán a homokban, vagy a temető szélén a fák között. Hányszor hangzik ajkukról az a nem éppen hízelgő jelző: „Hülye-e-e !" Egymásnak mondják, legtöbbször nem is haragból, hanem csak úgy, megszokásból. Észre sem veszik és már kiszalad ajkuk között a szó. S a legnagyob hiba, hogy a szülők sem veszik észre és nem figyelmeztetik a gyermekeket! Az emeleti ablakból sokszor elgyönyörködhet az ember a nagyobb gyermekek játékában. Spontán összeállt, mezítlábas labdarúgó csapatok mérik össze erejüket. (Láttam már pályán is alacsonyabb színvonalú játékot, mint amilyet itt néha produkálnak.) De sajnos ugyanakkor tapasztalható, hogy 8—10 éves gyermekek egész raja veri a piszkos kártyát a temető bokrai alatt, trágár szavak kíséretében. Szájukban a cigaretta lóg. A moziban Hova fejlődik az ilyen gyermek ? Csak olyanná válhat (ha a felnőttek idejében közbe nem lépnek), mint amilyen fiatalembert tucatszámra lehet még látni a volt „Geesemanékert" környékén. Tessék csak körülnézni a Meteor kertmoziban este 7—8 óra körül, a műsorkezdés előtt ! Ötös- hatos csoportokban, csőnadrágokban, papagáj tarka nyakkendő- vel „ékesítve” lejtenek be a Sj moziba. A jegy rendszerint a 6? hátuljövőnél van — ha egy- í? általán van. Minden zsebét $ átkutatja, nyitja, csukja a h zippzárakat, végül előkotor? két-három jegyet. Ekkorra a $ „haverok“ azonban már elke- $ verednek a nézők között, rendszerint mások helyére ülíl nek. $ti — Nem lehet ezekkel bírni & — panaszkodnak a jegykezedjök. Nemcsak a mozi alkalma-zottait, hanem azokat a néző címét is trágár szavakkal illetik, akik figyelmeztetik őket. ízléstelen megjegyzéseket tesznek olyan jeleneteknél, ahol a gondolkozó ember elérzéke-nyül. Tenyérbemászó, szemtelen képpel tolakodnak a nézőtéren ülő nők felé. Hogy egy példát említsek a sok közül, ami jellemző ezekre a sokszor emberi mivoltukból kivetkőző ifjakra: Augusztus 20-án két artistapár szórakoztatta a szünetben a nézőket, lélegzetelállító mutatványokkal. A legnehezebb számnál az első sorokból 16— 18 év körül jampecek szemtelen hangos megjegyzéssel illették az egyik artistanőt, aki sírva jött le a színpadról. Szóval, van még itt „tatarozni való” bőségesen! Sokkal nehezebb feladat ez, mint az emeletes bérházak felépítése. De meg kell oldani! Találjon rá módot a KISZ, hogy eljusson a szava ezekhez a fiatalokhoz. — len — I Az apával beszélek. Susz-" tér mester, derék, családszerető. Kicsit italozó hajlamú, de hetekig is meg- I állja, hogy ne vegyen borospoharat a szájához, tehát I nem iszákos. * Most üveg van előtte, I csendesen kvaterkázik, nem háborít senkit, és beszél. I A családjáról mesélget, hat gyereke van, de most csak a két legnagyobbat emlegeti. •— Mihály — mondja — most tizenhat esztendős. Nehézfejű gyerek volt, nem lehetett iskolába törni, el- ■í végezte a nyolc általánost, s most már pályára kellett adni. A hentes mesterséghez húzta a kedve, hát most a vágólegénységet tanulja. Becsületes, derék gyerek, szülőszerető. De vágólegénye lesz. Csizma mellett hordja majd a kést, s a vágóhíd melletti kocsmában majd a talán az apját is megkéseli. Úgy mondja az utolsó mondatot, hogy maga sem hiszi, mert szereti a fiút, önt magát is szereti benne, de valahol a mélyből saját inasévei sodródnak elő. Aztán a másik gyerekre térül a szó. Tizennyolc esztendős, Szegedre megy, vasit útmérnöki iskolára. Azt képzeld, most, hogy csomagolási, így szól hozzám a fiú: „Édesapám, van néhány könyvem, szeretném, ha megőriznék, míg hazajövök, hogy a kicsik szét ne hurcolják.” Hát én ezt akkor hallottam először, hogy ennek a fiúnak könyvei vannak. Hogy olvasni szokott. Kérdem, hol vannak azok a könyvek, hát előhúz az ágy alól egy teknőt, amelyet régen nem használunk, abban vannak. Meg a sifonban. Ott is ... Számlálom, van vagy háromszáz kötet. Honnan vehette mindezt ez a kölyök? Mondom neki: az apád istenit, nekem csak egy könyvem van, a személyazonossági ... Most megpárosul a szeme, köddé sűrűsül a csillogás. Ez arról árulkodik: büszke vagyok a kölyökre, „különb" lesz, mint az apja, tudós ember, művelt fő. Ez a fiú iskolára megy, a másik „közönséges” tanuló. Na, igen. Az apák szándéka, célja az, hogy többre, nagyobbra neveljék a gyermeket, mint maguk voltak. Én úgy érzem, emberré kell nevelni a gyermeket. Becsületessé, mint a szülő, s akkor legyen vágólegény, vagy mérnök belőle — mindkettőjükre egyaránt szükség van. (b—r) I I I ( 1 ) mondja róla: Hét testvér I I — Erről írjon — fogad Kovács Kálmán, a kábai Béke Tsz elnöke, őszintén mondva nem azért kerestem fel a Béke Tsz-t, demár kíváncsi voltam, mi az, ami ennyire felháborította az elnököt." A történet még az elmúlt évre nyúlik vissza. A kábai Béke Termelőszövetkezet tag-ai november 31-én zártak. A papirosokból kimutatták, hogy a szövetkezet aktív. Az elmúlt hetekben a banktól rej vízért kaptak. Október 31-ig vették figyelembe a tsz mint 300 000 forint a passzíva. Ez- I után pedig az történt, hogy s káját, s kimutatták, hogy s minden munkaegységre, amit tavaly teljesítettek a termelőszövetkezetben, a 300 000 forintot szétosztották, s munkaegységenként 6 forintot viszsza kell fizetni. MIK A JÖVŐ TERVEI ! S Kovács Kálmán lassan meg£ nyugszik, majd kiderül az igazság a tartozást illetően. Most már én is elmondhatom, ,, mi az, amiért felkerestem a I szövetkezetét. A faluban I ugyanis az a hír járja, hogy I a Béke Termelőszövetkezetében nem becsülik a mezőgazdasági szakembert, s nem is akarnak agronómust tartani. 3 Nehéz kibogozni az igazságot, de az elnök a végletekig tiltakozik ellene, hogy ez így * lenne. I 1 1 * szövetkezetnek agronómusa legyen. De ... Kiderül aztán, hogy pár hónappal ezelőtt Simon Imre 1 agronómus volt a tsz-ben. Ma I sem tiltakoznak az ellen, hogy ,%1 jó szakember volt, értettük— igenis — mondja — mi becsüljük a szakembereket és * akarjuk is, hogy a termelő Százhuszonöt embert érint ez az intézkedés, harmincat olyat, akik még ma is bent vannak a tsz-ben, kilencvenötért pedig, akik azóta az egyéni gazdálkodást választották ismét. Az elnök tiltakozott, hogy nem helyes a számítás, nem jól van, s mégis az történt, hogy elkezditek foglalni, többek között Varga Lajosninál, Hornyák Antalnál, Erdei Andrásnál, Király Gábornál. Az is megtörtént, hogy felszólítást sem küldtek, csak egyszerűen foglaltak. Ezért van hát a nagy felháborodás, mert mint ahogy mondják — és ezt be is tudják bizonyítani — jogtalan a banknak az a kimutatása, hogy ők 300 000 forinttal adósokhoz, hogyan kell irányítani a termelőszövetkezetben a mezőgazdasági munkákat. Egyszer azonban — hogy, hogy nem — nézeteltérésre került sor az elnök és az agronómus között. Az elnök szerint azért, mert az agronómus a fizetésén kívül munkaegység jóváírást, a motorkerékpárja használatáért külön díjat követelt. Ócsárolta az elnököt, amiből aztán természetesen egymásután következtek a nézeteltérések. Végül odáig fajult a dolog, hogy közgyűlésnek kellett dönteni, ki maradjon a termelőszövetkezetben, az elnök vagy az agronómus. Mert ha mindketten maradnak, ennek csak a szövetkezet látná kárát. A közgyűlés döntött, Simon Imre agronómust elküldték a termelőszövetkezetből, s helyette Jámbor Lászlót vették fel, aki hajdanában a Petőfi Termelőszövetkezetben is dolgozott. Hát ő ellene mi a kifogás? Az elnök és a tagság szerint csupán az, hogy nem végzi el megfelelően a feladatát. Többször mondták már neki, hogyan, s mit csináljon, változtasson magatartásán, de eddig még semmi látszatja nincs a figyelmeztetéseknek. S most Jámbor István úgy döntött, megválik a tsz-től, a „szakmájától“ is. Máshová, más be-Hosszú ideig beszélgetünk még, s a gondok, bajok egész sora vetődik fel. Egyrészt nem is csodálkozunk rajta, hiszen az elmúlt év őszén eléggé megzilálódott a kábai Béke Tsz. A tagság döntő részét a középparasztság tette ki akkor. Októberben azok elmentek a szövetkezetből, otthagyták, s az agrárproletárok élesztették ismét újjá. Ma a hetven tag közül mindössze egy a középparaszt. Persze azok közül, akik akkor kiléptek, nem egy arról beszél már, hogy visszajönne a szövetkezetbe. Majd a tagság dönti el, felveszik-e, vagy nem. A munkáskézre szükség van a kábai Békében is. Tizenkét hold szántó jut most minden egyes növényápolóra. Ez bizony sok. Különösen sok akkor, ha megismerjük a terveiket is, hogyan akarnak gazdálkodni az elkövetkezendő évben. Arra már maguk is rájöttek a tsz tagjai, hogy csupán búzát és kukoricát termelni nem kifizetődő. Belterjesekké kell tenni a gazdaoosztásba megyolgozni. Most aztán azon fő a szövetkezet feje, honnan vegyen egy mvaio szakembert, egy agronómust, hiszen itt van az őszi munkák kezdete, a szántás, a vetés. Szakember nélkül bizony nehéz ezt a nagy gazdaságot vezetni. Szó sincs arról, hogy nem akarnak a Békében agronómust tartani, de olyat szeretnének alkalmazni, aki amellett, hogy nagyszerű szakember, nem egy-két hónapig lenne a szövetkezetben, hanem az évek hosszú során, megismerné annak legapróbb problémáját is. Kotlást, amivel már ez évben is próbálkoztak, öt holdon hagymát, sok takarmányt termeltek, többet, mint az elmúlt években bármikor. Elsősorban az állatállományt kívánják fejleszteni. Egy szarvasmarhaistálló építése most van befejezés előtt. Ezt jövőre már szarvasmarhákkal szeretnék megtölteni, hiszen a takarmányalpot biztosították. A jövedelem? Azt nem mondhatjuk, hogy a legjobb. Két kiló 90 deka búzát osztottak előlegképpen munkaegységenként, s ahogy számolják, kb. 40 forintot fog érni egy munkaegység. Nem elégedetlenek vele a tagok, de ha megvan az adottság — mondják — miért ne lehetne több? S ez az, ami sarkallja a Béke tagjait: a jövedelem, meg az, hogy egyszer már ők is szeretnének hírnevet szerezni. Van tehát lendület, kedv a kábai Béke Tsz tagjaiban ahhoz, hogy valóban többet termeljenek, még jobban éljenek. RAcz bélA sz«TMITSi“?“b» a kahói Béke Tsz-bel Miért cserélődnek az agronómusok ? Tervek és gondok l Tiszta Debrecenért?. 3 Mostanában, hogy a posta átjárója zárva van, , a Déri tér felé igyekvők ? az út kurtitása érdekében 1 a püspöki palota udvarán 3 „veszik a kanyart ’. Né- 3 hány lépéssel így rövi- 3 debb az út. 3 Megyek az udvaron, s 3 felbukom egy halom asz- 3 faluban. Tápászkodik az 3 ember, de nem soká ha- 3 lad, mert egy nyitott pin- 3 ceablak előtt meg kell 3 torpanni a járdán. 5 Ha ezt a veszélyt elkel hitte, a nyugati kapunál, a Déri tér felől szörnyű 3 bűzbe ütközik, a járókelő. Tyúkbél, dinnyehéj rot, had a kapu alatt a nyári 3 melegben. A Köztisztasági Vállalat úgy látszik, ke- 3 veset ügyel a tisztaságra — még itt, a tér környék 3kén is, még itt a püspöki - palota táján, ahol számos gyermek növekszik — a 3 szemét szinte hétszámra 3 a kapu alatt díszeleg. 3 Panaszkodtak már a 3 Köztisztasági Vállalatra 3 az Arany János utca lakói 3 is — jogos a panaszuk. 3 Fizetik a szemétpénzt, 3 ugyanakkor napszámra 3 senki nincs, aki elvigye. 3 A nyár, különösen a 3 késői nyár sok betegség 3 hozója. Miért tűrjük hát, 3 hogy a városban bacillus- 3 fészkek álljanak napokig? 3 (b. f.) Porosodó akták, kárbaveszett mit V. Imre kovácsmester három évvel ezelőtt gondolt egy nagyot: megszerkesztett egy univerzális cserélhető élű kapát és kultivátort. Az elméleti munkán túl gyakorlatban is elkészítette ezt gyomirtó kapát és elvitte a szakemberekhez. Éspedig: a debreceni kertészet faiskolájába, a bellegelői Lenin, és Ujj Világ Tsz-hez, meg a cserei Dózsa Tsz brigádvezető kertészének. Mindenütt kipróbálták. Az elsorolt termelőszövetkezetek hivatalosan tanúsították: a kapa jó, kifogástalanul működik, segítségével a munkaidő negyedére csökkenthető, többirányú vágóéle lehetővé teszi a terület teljes gyomtalanítását. V. Imre, miután igazolva látta elképzeléseit, újítását 1954 májusában elküldte a Találmányi Hivatalba. Azóta már a negyedik kapálási szezont is elhagyták, de az újítás kivitelezéséből, alkalmazásából semmi sem lett. Illetve ... Egy csomó levél, éles felirat, elutasítás, válasz és viszontválasz. Az aktatömeg három kilóra tehető. Hajdúböszörményben jó esztendeje kisgép kiállítást tartottak. A MESZÖV elvitt ebből a kapufajtából ötöt. — Mind elkelt. A vásárlók dicsérték az újító eszét, és sürgették a tömegyártást. De még egyedi darabokat sem készítettek azóta. V. Imre baját növelte, hogy cgg másik újítását is elfektették. Ugyanis olcsó és jó módszert talált a kopott lópatkó villanyhegesztéssel történő felújítására. Módszerét bemutatta a hivatalos közegek előtt. Nem részletezzük az újítást, de talán elég annyi, hogy a várost vezető állatorvos ezt írta ezzel kapcsolatban jelentésében: „Azonnal be kell vezetni a módszert.” Halaszthatatlannak tartotta elfogadását. Ez a vélemény 1955 tavaszán íródott... Eltalálta, kedves olvasó ! Az újítást elutasították. Elutasították, mert annak idején a helyi szervek a magánszektor kovácsainak vélemé- l nyét vették alapul, s ők bizony tekintélyes keresettől estek volna el az újítás alkalmazása esetén. Úgy látszik, az már nem számított, hogy V. Imre módszerével 40 patkó helyett csak nyolc kell évente, hogy tekintélyes mennyiségű kokszot, kovácsszenet, patkószeget takarítanak meg, hogy a patkoltató vállalatok egy patkolás után 40—45 forint helyett csak ötöt fizetnek, . Bármennyire is ridegen szólt az elutasítás, V. Imre nem hagyta magát. 1956-ban az Állami Ellenőrzés Minisztériumához fordult. A minisztérium foglalkozott az üggyel, bűnügy nyomaira akadt, s ennek kivizsgálását a Belügyminisztériumra bízta. Az utóbbi kivizsgálás is megtörtént, erről értesítették V. Imrét. Aztán jött október, az ellenforradalom. Az ügy természetesen nem haladt. De rendeződött a helyzet, s ez év tavaszán újítónk újra nekigyürkőzött. Itt Budapestre, onnan a megyei ügyészségre utasították. Az ügyészség május elején azt írta V. Imrének, hogy beszerzi a szükséges Iratokat. Azóta négy hónap telt el. V. Imre egyedül maradt gondjaival. Nem tudja, milyen szervhez forduljon. — Nem tudja, hogy az államnak miért nincs szüksége pénzre. Kérdésünk: meddig halogatják újításának megvalósítását ? Egyáltalán: miért kell várni négy hónapot egy ki-i vizsgálással, néhány irat beszerzésével ? Nem csináltunk pontos számítást, de tény, hogy eddig is több millió forintot vesztettünk az ügy elhúzódása miatt. Vagy talán nem volt elég az eddigi veszteség ? S. GY. Békeaktíva nagygyűlés A Hazafias Népfront debreceni városi bizottsága és a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának békebizottsága szeptember 6-án, pénteken délután 5 órai kezdettel a városi tanács nagytermében a békeaktívák részére nagygyűlést tart. Az aktívaülésen az üzemi, intézményi és területi békebizottságok vezetői vesznek részt. A nagygyűlés előadója: Hantos János, az Országos Béketanács titkára. Megkezdőttön-e a tanítás a Református Gimnáziumban? Köztudomású, hogy Hajdú- Bihar megyében a tanév kezdetét szeptember 16-ra halasztották el egészségi okokból. Több szülő aggódva értesült, hogy a Református Gimnázium diákjai a rendelkezés ellenére, iskolába járnak. Megkérdeztük dr. Pősze Lajost, az iskola igazgatóját, mi az igazság a hírrel kapcsolatban. — Csak a kollégium lakói tanainak az iskolában — hangzott a felelet. Tanítás tulajdonképpen nem folyik, csak a múlt évi anyag átismétlésével foglalkoznak a tanulók. A tanítást kénytelenek voltunk megkezdeni a bentlakó diákokkal, mert sokan igen messziről jöttek és a visszautazás költséges lett volna a szülőknek.