Hajdú-Bihari Napló, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-19 / 272. szám
BALÁZSHÁZY JÁNOS 1797—1857 Ma száz éve, 1857. november 19-én halt meg Balázsházy János, a Magyar Tudományos Akadémia egykori debreceni tagja, mezőgazdaságtudományunk sokoldalú munkása. Fiatalkori működése Sátoraljaújhelyhez kapcsolódik. Az idős Kazinczy Ferenc pártfogolja írói pályája kezdetén. Első tanulmánya a juhtenyésztésről jelent meg 1826-ban a Felsőmagyarországi Minervában. Kossuth Lajossal együtt kezdi pályafutását a megyei közéletben Ujhelyen. 1829-ben országos feltűnést kelt Tanácslatok c. munkája, melyben a Széchenyi Hitele előtt egy évvel élesen bírálja elmaradott közlekedésügyünket, hitelviszonyainkat, az igazságszolgáltatás és közigazgatás hibáit. Az 1331-es felvidéki parasztfelkelést riportszerű munkában írja le, s azzal a tanulsággal fejezi be, hogy a nép nehéz helyzetén feltétlenül segíteni kell. Okos gazda címmel mezőgazdaságtan könyvet írt a parasztság számára. A sátoraljaújhelyi haladó ellenzék kaszinójának szállása az ő házában van, s a kaszinónak könyvtárosa. Debrecenbe Balázsházy 1836- ban költözött át. Előbb a Varga, később a Hatvan utcán lakott. Elepi tanyáján korszerű váltógazdálkodást vezet be. Szikes földjeit televénnyel javítja meg, takarmány- és ipari növényeket termeszt: bükkönyt, lencsét, borsót, dohányt, sáfrányt, burgundi répát, lóherét stb. Azokban az években lendült fel Debrecenben a nagyobb méretű sertéshizlalás, foglalkozott ezzel is, s mint a juhtenyésztés régi szakértője, nagy birkaállománnyal rendelkezett. Debrecen mint van s jövendője címmel 1844-ben Balázsházy a város életéről írt könyvet. A munka az „elaljasodott’“ polgárság és városi háztartás kérdésével foglalkozik. Az „elaljasodás“ alatt a polgárok és a város nagymértékű eladósodását érti. A század elején, a napóleoni háborúk konjunktúrája idején Debrecen nemcsak kulturális téren ért el újabb virágzást, hanem gazdasági téren is. A háborút követő gazdasági válság után azonban már nem tudott magához térni a város. Nagyszámú kisiparos volt munka nélkül, megállott a város lakossága számának növekedése, is. A háborús konjunktúra idején bérbe vett Ohat, Zám most teherré válott a magas bérösszeg folytán. Sok föld bérlő nélkül maradt és nagy összeggel tartoztak a gazdák a városnak. A város adóssága az 1840-es években már a millió forint felé közeledett. A városi vezetés tehetetlen, Bécset kiszolgáló hivatalnokokból állott, akik mit sem törődtek a város adósságának növekedésével, csak a saját vagyonuk gyarapításán járt eszük. Balázsházy könyvének fő kérdése az, hogyan lehetne a város és a polgárság adósságát rendezni. Mivel a birtokoknak házi kezelése veszteséges volt, a nagy bérletek pedig a polgárság tömegeire semmi haszonnal nem jártak, azt javasolta, hogy a zálogos pusztákat kisbirtokokra osszák fel, hogy a szegényebb polgári rétegeken segítsenek. Javasolta azt is, hogy létesítsen a város mintagazdaságot az állattenyésztés támogatására. A könyvet az 1844-es debreceni városi tisztikari választások előtt írta Balázsházy. De a várost vezető klikk Bécs támogatásával elég szilárdan tartotta pozícióját, s Balázsházy csak a nagytanácsba került be, a szenátorok közé nem. A városi tanácsüléseken így is jelentős szerepet játszott 1845— 46-ban. A könyv felhívta a figyelmet, hogy egyes tisztviselők hűtlenül kezelik a város javait, most néhányat felelősségre vonnak, s eltávolítanak állásából. Az ohati birtok rendbehozására kiküldött bizottság magáévá teszi Balázsházy elgondolását, a városi tanács azonban nem járul hozzá az ohati birtok parcellázásához, továbbra is nagybérlőnek adták ki. Sok kárral járt a házi kezelés a város erdeinél is. Balázsházy ajánlotta, hogy termeljenek ki vargafát, a kiküldött városi bizottság azonban elutasította a javaslatot. Javasolta a sáros főutcák kövezésére vastégla égetését, de a bürokratikus útvesztőben ez a terv sem valósult meg. A sikertelenség elkedvetleníti, betegsége következtében pedig végleg visszahúzódik a közélettől. Földesre költözött ki, s csak akkor járt be Debrecenbe, ha könyvet akart vásárolni. Utolsó éveiben két könyvet ír még. A pincegazdászatról írt munkája azért érdekes, mert függelékében közli egy szövetkezet alapszabálytervét. Balázsházy már 1827-ben írt munkájában is javaslatba hozta a termelők szövetkezését a kereskedői spekulációval szemben. Mostani alapszabálytervénél megjegyzi, hogy ilyen szövetkezetet nemcsak bortermelők alakíthatnak, hanem állattenyésztők és földművelők is. Felmerül a szövetkezés gondolata a korabeli tagosításokkal foglalkozó másik munkájában is, így Balázsházyban a paraszti szövetkezés első kezdeményezőjét kell látnunk. Giday Kálmán dr. Emelkedett az építőipari munkások keresete A megye szocialista építőiparában a munkások átlagkeresete ez év III. negyedében 1421 forint volt, 31,6 százalékkal több, mint 1956-ban. A minisztériumi építőiparban az áltlagkereset 1407 forint, a tanácsi építőiparban 1367 forint, a szövetkezeti építőiparban 1493 forint volt. A fúvóshangszerek népszerűsítése érdekében az Országos Filharmónia Jeney Zoltán és Bige József közreműködésével kedden este hangversenyt rendezett a régi megyeháza dísztermében. A termet elsősorban a tanulóifjúság töltötte meg. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták Mészáros Aladár zenetanár fejtegetéseit a fuvola és a furulya történetéről. Az eladó nemcsak ismertette, hanem a művészekkel meg is szólaltatta a különböző hangszereket, kialakulásuk sorrendjében. Ezután Bige József lépett pódiumra és Sz. Ledinizky Erzsébet zongorai kíséretével régi magyar virágénekeket, XVIII. századból való magyar táncokat, Kossovits : „Lassúnagyar”-ját, Biseari: Hadik óbester nótáját, Gulyás László: „Pásztorsíp” c. szerzeményét és Bartók három Csík megyei népdalát adta elő. A furulya kedves, behízelgő hangszer, a pianókat különösen szépen hozza, de egyszerűségénél fogva rendkívül nagy figyelmet érdemel és a magas regiszterekben igen könnyű túlintonálni. Ezekben a hangfekvésekben több bántó, hamis hang is becsúszott. Meglepő, hogy az egyszerű furulya virtuóz futamokra is képes és szerkezeténél fogva alkalmas előnyékre és cifrálatokra. Igen telten hangzanak alt szólamai. A kicsi hangszer fürgesége különösen Gulyás László dunántúli népdalának variációiban érvényesült. A műsor második részében , a fuvola fejlődésének tárgyalása során Jeney Zoltán mutatkozott be, aki nemrégiben szerepelt a Zeneművészeti Szakiskolában az európai hírű Budapesti Fúvósötös debreceni bemutatkozása kapcsán. Jeney megszólaltatta többek között Bach híres fuvolaszonátáját. Az előadó ezután arról szólott, hogyan jutott el a fuvola fejlődésében a teljesen kiépült kromatikáig, a trillabillentyűkig, az egyre fejlettebb technikai, már-már üres csillogású ügyeskedésekig, amikor mind kevesebb szerep jut az érkezésnek. A fuvolának valóban lényegesen meg kellett változnia, ha a hangszerek versenyében tartani akarta a helyét. A hirtelen kitágult technikai lehetőségek azonban sok szerzőt csábítottak különletünk ízelítőt, bár itt is megcsodálhattuk Jeney Zoltán fúvástechnikáját, fúvással intonált tremolóit, lágyan suhanó futamait , pianisszimóit pedig Debussy művében, melyet zongorakíséret nélkül, a fuvolahang minden szépségét kifejtve adott elő. S mindezt Böhm szellemes, mechanikus megoldása, leleményesen megszerkesztett billentyűrendszere tette lehetővé, amellyel már minden regiszter bő hangzást biztosít. A fuvola Böhm zsenialitása révén egyszeriben virtuóz hangszerré alakult. Hosszú az út, amit ez az instrumentum a népi furulyától a Böhm fuvoláig bejárt, jogos és eredményes az a küzdelem is, melyet a fuvola eredeti hangszínének visszaszerzéséért vívott. Örvendetes tény, hogy ma már nálunk is egyre többen komponálnak fúvóshangszerekre. A modern zene jól érvényesíti a fúvós hangzatok éles rajzát, Sztravinszki, Hindemith, Schönberg új hangzatok kiteljesítését bízták a fúvósokra, a magyar Szervánszky bemutatott koncertje meg már azt bizonyította, hogy a magyar fuvolairodalom világai- v■ szonylatban is megállja a helyét s a művek sajátos népi hangvételükkel a Kodály— Bartók által kijelölt úton ha-ladnak. Dr. Tóth Ervin! Az Országos Filharmónia I. bérleti ifjúsági hangversenyéről Csapatzászlóavató ünnepély a munkásőrség kultúrtermében A napokban tartotta zászlóavató ünnepélyét a Füvészkert utcai Általános Iskola Diószegi Sámuel úttörőcsapata. Az úttörőcsapat szép zászlót kapott patronálójától, a munkásőrségtől. Malcsinszki elvtárs, a munkásőrség helyettes parancsnoka beszélt a pajtásokhoz. — Soha még a fiatalság enynyi jóban nem részesült az állam részéről, mint a népi demokráciában — mondotta. — Remélem, ha nagyok lesztek, majd lelkes, ,jó munkával fizetitek ezt vissza államunknak. A munkásőrség egyik tagja átadta a zászlót Kalas Ferenc csapatvezetőnek, aki ígéretet tett, hogy a csapat tagjai méltók lesznek a zászlóhoz, híven fognak dolgozni népköztársaságunkért. Az Úttörő Szövetség részéről Szabó Imre osztályvezető avatta fel a zászlót. Az ünnepélyes fogadalomtétel után a csapatvezető beszélt a pajtásokhoz, majd az iskolapatronások a szülői munkaközösség részéről pedig Kertész Sándorné elnök kötöttek szalagot a zászlóra. T. E. A „Legenda a szerelemről" nagy sikere November 2-án mutatta be a színház Nazim Hikmet: Legenda a szerelemről c. mesejátékát, mely a mai napig 3 előadásban került színre. Valamennyi előadást telt ház nézte végig. Az elmúlt hét végén a rádió teljes egészében felvette a darab előadását és december 28-án vagy 29-én tűzi műsorára. Megnézték az előadást a televízió munkatársai is. Filmfelvételek szintén készültek az előadás egyes részeiről. A Legenda a szerelemről a továbbiakban 19, 22, 23-án és még néhány alkalommal kerül színre. Ugyanakkor új szereplő mutatkozik be a mai előadáson. Mehmene Banu, a szerelmes uralkodónő szerepét az oly nagy sikerrel vendégszerepelt Sütő Irén helyett — a vendégművésznő filmfelvételei miatt — a mai napon Szabó Ibolya, a színház tehetséges fiatal drámai színésznője veszi át. Szabó Ibolya a darab próbáin kezdettől fogva részt vett Ezzel az alakításával remélhetőleg ismét kiérdemli a közönség szeretetét és elismerését. Vonat és villamos karambolja a Salétrom utcán Súlyos kimenetelű összeütközés történt szombaton este 9 óra körül a Salétrom utcán. Az állomás felől a kocsiszínbe tartott két pótkocsiból és egy motorkocsiból álló villamosszerelvény, amelyet Orbán Katalin vezetett. A Salétrom utca keresztezőnél az előírásoknak megfelelően Orbán Katalin megállt és kiküldte a sarokra az egyik kalauzt: nézze meg, nincs-e akadály. A kalauz látta, hogy a kocsiszín állomás felé eső kapujában, a kitérőben, egy mozdony ,áll, a városi bérházak előtt pedig több tehervagon. Megadta tehát a jelt: a villamosszerelvény — amely úgy volt összeállítva, hogy a motorkocsi tolta a két pótkocsit — áthaladhat a Salétrom utcán, a kocsiszín irányába. A villamos elindult, de csak az elöl lévő két pótkocsi jutott át a síneken, a motorkocsit a maguktól mozgó vasúti kocsik elkapták és felborították. A MÁV úgynevezett angol tolatási módszert alkalmazva, a mozdonyt a városi bérházak felőli vagonhoz akarta kapcsolni. E célból húztak egyet a mozdonnyal az állomás irányába, majd lekapcsolták és a kitérőbe állították. A világítás nélküli kocsik nesztelenül gördültek az állomás irányába és vasúti biztosító nem állt a sarkon. Orbán Katalin ki akart ugrani a villamosból, de nem tudta az ajtót kinyitni, így bal karja odaszorult az ajtó szögvasához, amely keze fejét leszakította. Ezenkívül több sérülést állapítottak meg a fiatal lánynál. Kezét könyökből amputálni kellett. A felelősség megállapítására az illetékes szervek megindították a vizsgálatot. Lokálpatriotizmus vagy farizeusság ? Hogy senki sem próféta saját hazájában, azt már rég tudjuk, de amikor ennek igazságát saját városunk bizonyítja, az egy kicsit elszomorító. Történt pedig a következő: A Vendéglátó Vállalat tisztes küldöttsége felkereste a debreceni képzőművészek csoportját, s ama óhaját terjesztette elő, hogy képeket szeretnének vásárolni. Mondták, van 8 ezer forintjuk s reprezentatív üzlethelyiségeiket a debreceni művészek képeivel szeretnék hangulatossá tenni. Képzőművészeink ekkor még semmi farizeusságot nem sejtettek, s fölötte örültek eme ajánlatnak. — Mert ugyebár a művészet mégis csak azért van, hogy eljusson az emberekhez és a művész olykor azért is alkot, hogy abból valamit profitáljon. Legfeljebb azt furcsállották, hogy a Vendéglátó Vállalat a nyolcezer forintért kb. húsz darab képet szeretett volna. — Na, hát az sem lesz probléma — vágta végét a vitának a tisztes küldöttség vezetője. — Majd csak megegyezünk valahogy. Mi most annyit kérnénk, hogy néhány képet mutatóban magunkkal vihessünk. Ugyanis ma nyílnak egyes üzlethelyiségeink, s az ünnepségre a képek nagyon jól jönnének. S ezek a képzőművészek csodálatosan jóhiszemű emberek. — Tessék, vigyenek — mutattak jónéhányra, s a tisztes küldöttség egyáltalán nem mutatkozott valami szemérmesnek. Amit megfoghattak, vitték, s az ünnepségeken talán még dicsekedtek is ezekkel a képekkel. Miután pedig egyes reprezentatív üzemek megnyitója sikeresen lezajlott, a debreceni képzőművészek várták, hogy újra felkeresik őket. Nem így történt. Csak a képeiket kapták vissza. Azzal az üzenettel, hogy a Vendéglátó Vállalat nem tart tovább rá igényt. De miért ? — töprengtek jóhiszemű művészeink. — Nincs pénzük ? Váratlan akadályok jöttek közbe ? — Erre is fény derült. A Vendéglátó Vállalat ugyanis egy másik küldöttséget menesztett Budapestre, s ott több mint tízezer forintért le is kötött hét darab képet. A képzőművészeti alap közreműködésével és rábeszélésére. Állítólag az alap azokat a képeket sózta el, amelyek Pesten már a kutyának sem kellettek. A fenti történettel kapcsolatban nem sok megjegyezni valónk van. Legfeljebb annyi, hogy a farizeuskodást, s a farizeusokat mi sem szeretjük. Vagy jólesnék talán a vállalatnak, ha a debreceniek Pestre járnának bort inni, ha a hazai vendéglőkben azt mondanák: „Igyák meg maguk a borukat.” (b. i.) VÁLASZ A NAPLÓ CIKKÉRE Amikor nagyon-nagyon hiányzik a segíteni akarás Hivatkozással a Napló november 14-i cikkére, az alábbiakat kívánjuk magyarázatképpen közölni: Helytállóak a cikkben foglaltak addig, amíg a cikkíró azt a következtetést nem vonja le, hogy emberileg nincs igaza az igazgatónak. Köztudomású, hogy a vállalat három műszakban , dolgozik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelés nem fokozható. A vállalat minden egyes cikke kooperációs munkákhoz készül. Ha nem gyártunk gyógyszercsomagoló anyagot, vajon a betegek, hogy jutnak hozzá a gyógyszerekhez? Ha nem gyártunk gyermekkocsi kerekeket, vajon a vásárló mit szól hozzá? És mit szól hozzá az Orion Telefongyár, ha egy-két darab alkatrész hiánya miatt nem tudja a rádiókat a közönségnek szállítani? Bakelitüzemünk túl van terhelve. A tárgyi igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy még a mai napig sincs minden szerszám a vállalat birtokában, amelyek a villamos kézilámpák gyártását lehetővé tennék. Ezen túlmenően a szükséges ezer kilogramm textilbakelit helyett csak 65 kiló van raktáron. Ezért nem indulhatna meg a gyártás még akkor sem, ha más szempontból minden lehetőség meglenne. És ezért van a Műanyaggyár igazgatójának és vezetőségének emberileg is igaza. Itt kívánjuk a Napló hasábjain felhívni a Finommechanikai Vállalatot, hogy dolgozzunk együtt. Adunk mi annyi munkát, hogy csak győzzék csinálni. De fogadják el egy nagyobb tömeggyártási tapasztalattal rendelkező vállalat tanácsait, segítségét, és akkor lesz együttműködés, lesz gyártás, lesz fejlődés. A Hajdú-Bihar megyei Mechanikai és Műanyaggyártó Vállalat vezetősége A szerkesztőség megjegyzése : Egyetértünk a válaszszal addig, amíg arról nem írnak a vállalat vezetői, hogy emberileg nekik van igazuk. Tudniillik olyan példákat hoznak fel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy alkatrész hiánnyal nem lehet árukat kiadni. Természetesen a Finommechanikai Vállalat által készített villamos kézilámpát sem. Ezekre pedig igen nagy szükség volna, a pesti cég sürgeti is őket éppen elégszer. A hozzánk eljuttatott levél s— bár erősen rövidítve tudjuk közölni, úgy érezzük — mégis hoz eredményt. Véleményünk szerint csak megvalósul a két vállalat sikeres együttműködése. S nekünk ez volt a célunk. Közgazdasági napló JÓL DOLGOZIK A HAJDÚSÁGI GYÓGYSZERGYÁR A Hajdúsági Gyógyszergyár Vállalat októberben 3,2 százalékkal több munkással 39 százalékkal magasabb termelési értéket ért el, mint egy évvel korábban. A gyár teljes termelési értéke megközelíti a 11,5 millió forintot. Az egy ipari munkásra jutó teljes termelési érték is jelentősen emelkedett, 34,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban volt. Ugyanezen időszakban 57,5 százalékkal emelkedett a száz forint ipari munkásbérre jutó termelési érték is. KIELÉGÍTŐ az Élelmiszerellátás Az elmúlt negyedévben a kiskereskedelem kielégítette a lakosság élelmiszerszükségletét. A megyei tanács és a városi tanácsok, valamint a MÉSZÖV irányítása alatt működő élelmiszerboltok a harmadik negyedévben 2209 mázsa zsírral, 55 mázsa étolajjal, 3629 mázsa cukorral és 316 mázsa hús és húskészítménynyel többet adtak el, mint az előző negyedévben. A húsból azonban nem volt nagy választék. Lisztből és kenyérből kevesebbet vásároltak a dolgozók az elmúlt negyedévben. Elkártyázta a sikkasztott 48 ezer forintot A rendőri szerveknek tudomására jutott, hogy az utóbbi időkben Debrecenben több helyen, magánlakásokban nagyobb összegekben kártyacsaták folynak. Feltűnt az, hogy miből telik egyeseknek arra, hogy több ezer forintot is elveszíthetnek egy-egy éjjel. A nyomozás aztán nagyarányú sikkasztásról rántotta le a leplet. Az Arany János utca 2. szám alatt Schwartz Sámuelnél folyt leginkább a játék. Megtörtént, hogy az egyik részvevő kártyás, Nyári cukrász egyetlen éjjel 10 000 forintot nyert. Ide járt játszani Kovács Sándor, a MALÉV debreceni városi irodájának vezetője is. Kovács 1956 óta játszik nagyobb tételekben. Egy alkalommal félhavi fizetését vesztette el, de mindenképpen vissza akarta nyerni az összeget, „futott” a pénze után. A kezelésére bízott repülőjegyek eladásából származott pénzből elvett 1000 forintot, de ezt is elvesztette. Hónapokon keresztül folyt a kártyacsata, megrögzött kártyások nap, mint nap elnyerték Kovács Sándor pénzét, aki,, hogy szenvedélyének hódolhasson újból és újból a MALÉV pénzéből fedezte a veszteséget, addig, amíg a hatóság rá nem jött üzelmeire. A vasúti rendőrkapitányság az eljárás során megállapította, hogy Kovács Sándor 48 000 forintot sikkasztott és játszott el a zug kártyabarlangokban. Kovácsot előzetes letartóztatárba helyezték. NJ* P 1óm 1937. NOVEMBER 19. |