Hajdú-Bihari Napló, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

A MAGYAR SAJTÓ NAPJA immár hetedik esztendeje, a nogy ünnepélyes keretek között megemlékezünk a magyar sajtó napjáról. A nép ügyéért suti a szálló sajtó ünnepe ez, amely ebben a hazában az elnyomott népek hangját hallatta. Büszkén valljuk magunkénak a dicső múltat, elődöket, a demokratikus és a kommunista sajtó úttörőit, a Táncsics Mihály 1848-ban megjelent lapját, a „Munkások Ujsága"-t, vagy a kommunista „Munkás Heti Króniká”-t, amelyet Frankel Leó irányított. Büszkén valljuk magunkénak a Magyar Tanácsköztársaság dicső „Vörös Ujság”-át. De sorolhatnánk még többet is, amelyek ugyancsak a forradalmi hagyomány kimagasló példái: a „Kommün”-t, az „Új március”-t, a „Kommunistá”-t és más lapokat. Amikor 1952-ben úgy döntött a párt és a kormány, hogy a magyar forradalmi sajtó ünneplésére minden év február 1-ét a sajtó napjának szenteli, akkor nemcsak az élő, hanem a régmúlt harcos újságokra is gondolt. A sajtó napjának nem véletlenül választották ki február 1-ét. Hiszen éppen az emberiséget pusztító II. világháború legvéresebb napjaiban jelent meg a Szabad Nép, 1942. február 1-én. Rózsa Ferenc elvtárs, aki életével , halálával mutatott példát a magyar sajtó munkásainak és minden kommunistának, szerkesztette ezt a lapot, amely felrázta a közvéleményt, hogy a reakció, a Horthy-fasizmus milyen katasztrófába sodorja az egész magyar népet. A burzsoázia kopói, Horthy csendőrei és rendőrei, eszeveszett üldözésbe kezdtek, hogy elfogják a szókimondó illegális kommunista újság szerkesztőit. De ez hosszú ideig nem sikerült. Vérdíjat tűztek ki, spiclik százait és ezreit építették be, hogy megsemmisítsék a komunista sajtót. Csak ideig-óráig lehetett elnémítni a kommunistákat. A felszabadulás után az első legális kommunista napilapként a Debrecenben megjelenő Néplap hirdette, hogy: íme eljött az a korszak, amikor a kommunisták a nép élére állva vezetik harcát a felemelkedésért a szocializmusért. A Néplap feladatának tartotta, hogy a marxizmus— leninizmus tanításai alapján állva hirdesse az igazságot és mutasson a szocializmus felé. De a párt helyes politikájának— a marxizmus—leninizmusnak — nem mindig sikerült érvényt szerezni, különösen, amikor a pártban egyre jobban előretörtek a revizionista erők, az ellenforradalmat megelőző esztendőben a magyar sajtó hasábjain, hol baloldali szektás eltorzítások, hol revizionista, itt-ott likvidátori hangok jutottak kifejezésre. Mégpedig különösen 1956 nyarától vagyis a Petőfi, illetve a Kossuth-i körök nyílt, pártellenes politikájának idején egyre nyíltabban. Talán ez alól egyetlen magyar kommunista lap sem volt kivétel. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom rögtön a kommunista újságokra vetette magát. Valamennyi politikai irányzat azonos lapot indított. Az ellenforradalom napjaiban már néhány tucat újság jelent meg, különböző politikai célkitűzésekkel és elgondolásokkal. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmár Dudás éppen a Szabad Nép székházát támadta meg és foglalta el fegyveres banditáival. Az ellenforradalmárok nagyon jól tudták, hogy a fennálló népi demokratikus rendszernek először a fegyveres erőt kell kiütni a kezéből, s aztán a legfontosabb fegyverétől kell megfosztani a sajtótól. Az ellenforradalom legsötétebb terrorjának idején nem jelenhetett meg kommunista tan. ^sak a debreceni esemé nyekre visszaemlékezve is, elég bizonyíték van arra, hogy a legelső pillanatot felhasználták az ellenforradalmi erők, a párt lapjának szétzúzására. Még ma is sokan vitatkoznak azon, hogy ellenforradalom, vagy forradalom-e. Az ellenforradalmárok jobb bizonyítékot nem szolgáltathattak volna céljaik megmutatására, mint azt, hogy egy tollvonással egyik óráról a másikra, egy 18 tagú kommunista szerkesztőségből minden további nélkül 14-et törvénytelenül azonnali hatállyal elbocsátottak és elfoglalták a szerkesztőséget, betiltották a párt lapját. Másnap már megjelent a Debreceni Hírlap, a „forradalmi bizottmány” ellenforradalmi lapja és szemforgató módon vezércikkében a sajtószabadságról fecsegett, miután előtte valóban tiltották be a kommunista lanot. Az elkövetett súlyos hibák hatása alól sem egyik, sem másik pártlap nem tudta kivonni önmagát. Voltak a Néplapnak is súlyos hibái, de elvitathatatlanul voltak nagy érdemei, többek között különösen abban, hogy a felszabadulás utáni években keményen, megalkuvás nélkül harcolt a fasizmus, a reakció ellen. Harcolt a földreform véghezviteléért, a föld védelméért, harcolt a proletárdiktatúra megteremtéséért, a szocializmus építéséért sajátos, szerény eszközeivel is. A kommunista sajtó becsületes munkásai minden idegszálukkal, minden tudásukkal és teljes szívükkel akarják a jövőben is szolgálni a párt és a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét. A kommunista sajtónak az a feladata, hogy megalkuvás nélkül harcoljon a hibák ellen, segítsen feltárni a hibák gyökerét, hogy a szociaizmus építésének akadályait minél előbb kiirthassuk a mindennapi munkánkból. Első helyen kell járnia abban hogy a sót, és a szénét, az előre mutatót, a dolgozó nép elé állítsa. A Hajdú-Bihar megyei Napló az ellenforradalom után indult el. Az első napokban és hetekben, sőt hónapokban, a legnehezebb körülmények között, itt-ott eszmei zűrzavarban kellett megoldani feladatát. Voltak és vannak hibáink, de eredményeink is. Azonban híven és őszintén valljuk magunkénak a nagy múltú kommunista sajtó történelmi érdemeit. Büszkén valljuk magunkat a Szabad Nép és a Néplap forradalmi hagyományai örökösének. Folytatni akartuk mindazt, amiben a szocializmus ügyét, a dolgozó nép ügyét szolgálták. Is ismertet a népi ellenőrzésről szóló törvényt A Hajdú-Bihar megyei népfront-bizottság kezdeményezésére több mint 20 népfrontos gazdakörben ismertetik ezekben a napokban a népi ellenőrzésről elfogadott törvényt s annak fő célkitűzéseit. Több községi népfrontbizottság ezenkívül azt is tervbe vette, hogy előadásokat rendez a népi ellenőrzési törvényről. Az első ilyen előadást Markut Tibor, a megyei népfront-bizottság titkára tartotta meg szerdán este A QtyéppászaU sepédeszUSczZtchlllllllllMIIHIIIttlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIHHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIM a béna gyermekek szolgálatában A töeskeny helyiségben hatesztendős kisfiú lábát nézegetik. Bénult a kis emberke. A paralízis tragikus végrendeletet írt a futkározni kívánó lábra, melyen most már nem lehet állani. Mi lesz veled emberke, milyen terhelt szívvel nősz emberré? Hogy elfoglald helyed a világban, járná, mozogni tudj, dolgozni tudj, üzembe, hivatalba tudj járni? Manapság, egy szülői szíveket remegtető járvány után, szinte napirenden néma kérdőjellé formálódik az aggodalom a szerető hozzátartozókban ... A Gyógyászati Segédeszközök Gyára a bénultak, rokkantak, nyomorékok, testi fogyatékosok segítését szolgálja, az ő életüket akarja a lehetőségekhez képest kellemesebbé, elviselhetőbbé tenni. — Ezeket mondja az üzem vezetője, majd így fűzi tovább a tájékoztatót: Járógépek, művégtagok üzeme — Fűzők, cipőbetétek, járógépek, művégtagok, sérv- és haskötők készülnek itt, de az utóbbi hónapokban legnagyobb számban járógépekre volt szükség. Sajnos, a paralízis országszerte számos áldozatot követelt, a kis betegeket pedig mielőbb szeretnénk talpra állítani, ha gépi segítséggel is — járná tanítani újból S ezt a feladatot nemcsak Hajdú-Bihar megyében kell ellátnunk, de Szabolcs- Szatmárban is s ennek érdekében a gyár üzemrésze minden héten Nyíregyházára utazik, hogy a szakrendelés kívánalmainak eleget tehessünk Csak így látható, hogy a Gyógyászati Segédeszközök Gyára milyen hatalmas, nagy humanitást követelő feladatot vállal magára nyolc dolgozóból álló debreceni részlegével. Ha csak a száraz adatokat nézzük, már ezekből is bizonyságot kaphatunk erről. Egy hónapban átlagban 300 pár lúdtalpbetétet, másfélszáz gyógyhaskötőt, fűzőt, számos speciális művégtagot kell elkészíteni, ez pedig időt kíván, lelkiismeretes munkát. — Sajnos — mondja az üzemvezető — az is komoly gondunk, hogy a korszerű ortopédiában erősen hátul kullogunk, egyszerűbb, jobb megoldásokra lenne szükség. Ezzel kapcsolatosan örömmel látjuk, hogy a probléma az orvosokat is erősen foglalkoztatja. Dr. Papp Károly egyetemi tanár például a nehézkes, munkában szinte teljesen használhatatlan gerincfűző újmegoldásán kísérletezik , az első példányok sokkal kényelmesebbeknek, orvosi szempontból viszont a régiekkel azonos hasznúnak bizonyultak. A fájdalmak enyhítse Örömmel halljuk sok-sok beteg érdekében azt is, hogy a budapesti központ ebben az esztendőben célul tűzte üzemei, gyártási eljárásai korszerűsítését, ennek eredményeként sok beteg panaszát sikerül majd orvosolni, azt nevezetesen, hogy a jelenlegi hathónapos készítési időt lényegesen csökkenteni lehet. A betegek panasza a mostani hosszas várakozás miatt teljesen érthető. Ha tekintetbe vesszük az említett nehézségeket, a gyermekbénulással mutatkozó fokozott követelményeket s nem utolsósorban azt, hogy a betegek 95 százaléka SZTK-tag, s hogy a gyógyászati eszközök közületi költségen készülnek, s hogy azok a betegek, akik eddig, mint magánosok, saját költségeik voltak kénytelen beszerezni az egészségüket javító szereket, amihez jóformán ingyenesen juthatnak már érthető a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának feszített munkája, hogy minden jó szándékú törekvése mellett is hosszú hónapra van jelenleg szükség az igényelt dolgok elkészítéséhez. A Gyógyászati Segédeszközük Gyárának debreceni üzeme emberi fájdalmak enyhítője. S hogy ez az enyhítő szándék minél gyorsabb valósulássá lehessen, arra az üzem minden dolgozójában becsületes a szándék, a törekvés. (b. t.) A megyei kisipari termelőszövetkezetek vezető szerveinek újjáválasztása elé 1948-ban indult országosan fejlődésnek a kisipari szövetkezeti mozgalom. Hajdú-Bihar megyében a szövetkezeti gondolat erős gyökeret eresztek és a megalakult szövetkezeten eredményes munkájuk alapján bizonyították be életerejüket a magánkisiparral szemben. A megyében működő 79 szövetkezet 3009 tagjának a szövetkezeti élet nyugodtabb megélhetést biztosít, mint a korábbi egyéni termelés. Az 1956. évi októberi ellenforradalom alatt a népi demokrácia, valamint a szövetkezeti mozgalom ellenségei azt jósolták, hogy gyorsan szét fognak hűlni a kisipari termelőszövetkezetek, mert ezok nem az önkéntesség elvén alapultak és a tagok ki fognak lépni a szövetkezetből. A szövetkezetek tagjai azzal válaszoltak az ilyen jóslatokra, hem az ellenforradalom legkritikusabb időszakában összefogtak, megvédték szövetkezetüket, nem engedték széthordani a közös szövetkezeti vagyont. Utána az első lehetőséget felhasználták arra, hogy megindítsák a termelőmunkát és az ellenforradalom okozta károk mielőbbi felszámolásával, a munkásparaszt kormány intézkedései alapján a népgazdaság stabilizációját elősegítsék. A munkás-paraszt kormány 1010/1957. számú határozata az eddigieknél is nagyobb segítséget adott a szövetkezeteknek, ennek alapján akiterjesztett nagyobb önállósággal, de nagyobb felelősséggel is végezték munkájukat. A megye szövetkezeteinek tízéves munkája nyomán a szövetkezetek közös vagyona 16 millió forintra gyarapodott, az 1957. év gazdasági eredménye alapján a szövetkezeti tagság között nyereségrészesedés formájában milió forint kerül felosztásra. 1953 első felében a kisipari szövetkezetek vezetőségválasztásaira a megalapozott gazdasági eredményeken nyugvó tisztultabb légkörben kerül sor. A szövetkezeti tagság túlnyomó többsége tisztán látja az ellenforradalmi események összefüggéseit és nem hagyja magát félrevezetni sem a szocializmus ádáz ellenségeitől, sem a demagóg önjelöltségtől, sem a háttérben meghúzódó uszítóktól. A szövetkezeti szervek újraválasztása mindig nagy jelentőségű esemény volt, a megye kisipari szövetkezeteinek életében, ezek a választások mindig kedvezően hatottak a szövetkezetek további megerősödésére, a tagok munkakörülményeinek, életszínvonalának fejlődésére. A most sorra kerülő választások jelentőségét növeli a jubileumi év és az, hogy egy újabb évtized felelősségteljes munkára vár a kisipari termelőszövetkezetekre és azok tagjaira. A fennállásának tízéves évfordulóját ünneplő kisipari szövetkezeti mozgalom eddigi múltja és jövőbeli fejlődése elválaszthatatlanul összeforrt a szocializmus ügyével. A kisipari szövetkezeti tagság tudatában van annak, hogy a szocialista rendszerben valósul csak meg a dolgozókról való gondoskodás, ebben zárulnak ki a korlátlan fejlődés lehetőségei és ebben vannak biztosítva a gondtalan és nyugodt élet feltételei. A kisipari szövetkezet tagjai demokratikus jogaik legfelelősségteljesebb gyakorlása során azokat választják meg vezetőikül, akik kitartottak a szövetkezetek ügye mellett, bátran védelmezték a közös vagyont, eddig is szakmai hozzáértéssel és politikai érettséggel tettek bizonyságot rátermettségükről és hűségükről. A szövetkezeti tagság zömében eddig is ezek közül választotta vezetőit. Ezért nem egy szövetkezeti elnök a megalakulás óta vezeti szövetkezetét. Ezek a vezetők sok értékes tapasztalattal rendelkeznek és az alapszabályoknak megfelelően, tagságukkal egyetértésben nemcsak a saját szövetkezetük, hanem a szövetkezeti mozgalom fejlődéséért és annak nagyobb megbecsüléséért is dolgoznak. Ilyenek a berettyóújfalui Szabó Ktsz, a biharkeresztesi Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz, a debreceni Fémfeldolgozó Ktsz, a balmazújvárosi Faipari Ktsz, a hajdúhadházi Ruházati Ktsz és még számos szövetkezet vezetői. Jó munkájuk hatékonyan közrejátszott abban, hogy például a berettyóújfalui Szabó Ktsz az 1957. évi eredménye alapján 43 tagja között 140 000 forintot, a hajdúhadházi Ruházati Ktsz 19 tagja között 43 000 forintot oszt szét nyereségrészesedésként. A szövetkezeti tagság helyesen teszi, ha az ilyen eredményeket felmutató, hozzáértéssel és felelősségteljesen működő vezetőségeket újból megválasztja, tisztségükben megerősíti. De semmiképpen nem szabad bizalmát olyanokra elfecsérelni, akik szemben állnak a dolgozók boldogulásának ügyével, szocialista társadalmi rendszerünkkel, kormányunk intézkedéseivel, akik az elleniforradalmi időkben elárulták a szövetkezetek közös ügyét, hangoskodásukkal, cselekedeteikkel bomlasztották azok életét. Kz ipari szövetkezteinkben szép számai vannak olyan tagok, akik megfelelnek a fejlődés megnövekedett követelményeinek is. Ezeknek helyes kiválasztása gondos előkészítést igényel A tagság lelkiismeretességén, éberségén, saját és a közösség ügye iránti felelősségén múlik a választás helyes eredménye. A választáson el kell érnünk a kisipari szövetkezeti szektor további politikai és gazdasági megszilárdulását, a termelés újabb fellendülését, a lakosság igényeinek még jobb kielégítését, az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítését, a szövetkezetek belső, mozgalmi életének kibontakozását és mindezek eredményeként a szövetkezetek megbecsülésének, vonzóerejének megnövekedését a szövetkezeten kívüli kisiparosság felé. Becski Ede, a Hajdú-Bihar megyei KISZÖV elnöke Sokan látogatják a szakszervezeti könyvtárat az Orvosi Műszergyárban Az elmúlt évben az Orvosi Műszergyár szakszervezeti bizottsága az üzemi könyvtár fejlesztésére is gondot fordított. Több mint 6 ezer forint értékű könyvet vásároltak, hogy a választékot bővíteni tudják. Az orvosi műszergyári dolgozók szívesen forgatják, olvassák Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Karinthy és más neves írók műveit. Az üzemi könyvtárnak jelenleg 450 könyve van, melyből átlagosan 300—350 közkézen forog. A leghűségesebb könyvtár látogatói. Tóth János, Incze László, Nagy László, Győrösi Lajosnié. A szakszervezeti bizottság terve, hogy az 1958-as évben is tovább fejlesztik az üzemi könyvtárat. H ** PlC "3] _ m, FEBRUcB LJ Az ember beül a színházba azzal a tudattal, hogy ott illúziót kap. Dehát azért színház a színház, hogy illúziót adjon. S olyan jó is, hogy ad, hiszen az úgy megszépíti az életet, úgy telesziporkázza szépséggel azt a három órát, amit azzal tölt az ember, hogy soha meg nem történt, soha meg nem történő, ám mégis — vagy tán épp emiatt — gyönyörűséggel ringató mesét lát és hall. Teszem: a Varázsfuvola mese- és dallampompájában gyönyörködik. Már az első percekben tudja, hogy amit kap, amit lát, az illúzió, mese, játék, vagyis: színház. Opera. Mindjárt az elején egy borzasztó pofájú sárkány mászik be a színpadra, villog, világít a két szeme, s fel akarja falni azt a rokonszenves fiatalembert, aki áriázva menekül előle. És aztán kijön a hegyből három gyönyörű hölgy, gyönyörűen énekelnek és ledöfik a sárkányt. A sárkány ott adja ki csúf lelkét — ha ugyan van neki — előttünk. Mindenesetre, megdöglik. Szemében kialszik a villogó fény, a néző tudja, hogy alighanem zseblámpa égő világított a sárkány szemében s azt is tudja, hogy a sárkány papírból van és egy ember van benne. Ezt onnan is tudhatja, hogy a döglött sárkány néha moccan egyet, hát persze, hogy moccan, hiszen ki a csuda bírná ki egy teljes felvonáson át négykézláb guggolva, egy sárkány — pláne egy döglött sárkány — gyomrában, moccanás nélkül. Ezt a néző mind tudja, látja, de azt is tudja, hogy ez opera, ez színház, ez nem megy másképp. Tudja, hogy illúzió, mégis elkapja őt a műélvezet magas láza. Azt is tudja a némileg járatos színházlátogató, hogy az égzengés, amelynek hangjaira megnyílnak a sziklák és teljes pompában áll a színpadon, fenn a magasban az Éj Királynője, tudja, hogy ezt az égzengést vaslemezek mozgatásával szokták előidézni, s hogy az Éj Királynőjének világító, csillagos fejdísze közönséges villanyégőkből van, s azt is tudja, hogy prózai lépcsőn baktatott fel oda, a magasba. De mindegy, a színház azért szimaz, hogy meglegyenek a maga eszközei az illúzió keltéséhez és ezt a közönség nagyon szívesen el is fogadja. De amikor begurul a színpadra egy kis hordó s Papagéné üdvrivalgással ölbe kapja, magasba emeli, s jót húz belőle, akkor a nézőtéren sokan oldalba bökik, a szomszédjukat: „Nézd csak, ott a kishordó... ott a kishordó.” Miféle kishordó? Miért bökik egymást oldalba a nézők? Miért nem bökték akkor, amikor a zseblámpa égője kialudt a sárkány szemében? Miért fogadták el azt illúziónak, s miért nem fogadják el ezt? Miért andalítja el őket a dallam és a mese, amikor különböző csodás tehetetlenségek történnek a színpadon, s miért törik meg a mese, amikor — ugyancsak meseszerű megoldásként — begurul egy kis hordó a színpadra? A magyarázat a következő: A Csokonai Színház pár héttel ezelőtt napokon át hirdetett az újságban, a Naplóban. Apróhirdetett. Keresett egy kis hordót kölcsön vagy megvételre. Az emberek olvasták az újságot s a szemük megakadt a hirdetésen. És azt mondták magukban: nézd csak, hordót keres a színház. Vajon minek azoknak a kis hordó? A járatosabbak mindjárt kitalálták: biztosan valamelyik színdarabhoz keresik kelléknek. S amikor a Varázsfuvolában begurul a kis hordó a színpadra, megbökik egymást az emberek. „Nézd csak, ott a kis hordó... mégis csak tudtak keríteni egy hordót...* Jfiri ! S amikor hazafelé menek, nemcsak arról beszélnek, hogy milyen kedves volt Haltkiss, milyen jópofa volt Tessényi, meg milyen szép hangja van Bartha Andrásnak, hanem azt is találgatják: vajon kölcsön kapta-e a színház azt a kis hordót, vagy pedig megvásárolta? S ha igen, vajon mennyibe kerülhet egy ilyen kis hordó? Mindez arról jutott eszembe: a színház a napokban megint apróhirdetett. De most nem kis hordót, hanem medvebőröket keres. Az emberek — a majdaniszínházlátogatók — olvassák a hirdetést. „Nini, most meg medvebőrt keres a színház" — mondogatják. Aztán elmennek a színházba, megnézik az Éva lányit, s amikor a második kép előtt felmegy a függöny, ott ülnek szemtől szemben a keresett medvebőrrel. Egy idősebb néni kefélgeti, pucorálja majd a bőrt. A nézőknek pedig eszébe jut az apróhirdetés és megbökik egymást a könyökükkel: „Nézd csak, ott a medvebőr ... Sikerült nekik megszerezni .. Ilyen az illúzió, amikor éppen feltűnik. GÁBRI Ok,, illúzió...