Hajdú-Bihari Napló, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

Mindenfajta közömbösség és semlegesseg inkább ártalmas, mint hasznos Tiíó efwöá: wyifMífíoxftlH w Yc ír f Tímea íwdóaííó/ówaí! Belgrad (MTI) Mint a Tan­­jug jelentette, Tito jugoszláv államelnök február 28-án fo­gadta Sulzbergert, a New York Times tudósítóját. Tito vála­­szolt az amerikai tudósító kér­déseire. A jugoszláv elnök a többi között elmondotta, hogy a ju­goszláv—amerikai viszony­tó­l a katonai segély felmondá­sa sem befolyásolta sem a köl­csönös kapcsolatokat, sem a két ország egyébirányú együtt­működését. A katonai segély felmondásának az volt az egyik alapvető oka — folytat­ta a jugoszláv elnök —, hogy e segély elfogadása már nem állott összhangban külpoliti­kánkkal, mert mi az összes országokkal való együttműkö­désre, jó viszonyra törekszünk. Ez a segély­politika más okok miatt is alkalmatlan volt, mert az amerikai kongresszus gyakran a jugoszláv külpoli­tika fe!üi' *'?"gálását követel­­te, külön a Szovjetunióval és a többi keleteurópai orszá­gokkal való viszony tekinteté­ben. Az ilyen követelések sér­tették külpolitikánk független állásfoglalását. szik. Egy bizonyos időszakban Sztálint is becsültem, sőt egyes érdemeit ma is elisme­rem. Ma Hruscsovot­ becsülöm, mert a belső fejlődés tekinte­tében elég bátor koncepciói vannak és külpolitikája rugal­mas. Nagyon becsülöm Neh­­rut, akinek sikerült a szétta­golt nemzeti egységeket egyet­­len indiai nemzetben egyesí­tenie. Az indiai nép követi őt, becsülöm őt úgy is, mint a béke nagy harcosát, mnt béke­szerető politikát követő állam­férfit. Ugyanúgy becsülöm Nasszert is, aki szintén meg­látta a nép óhajait és a szét­tagolt arab országok egyesíté­sén fáradozik — mondotta. Arra a kérdésre pedig, hogy szerintem les volt a múltban a legnagyobb ember, azt felel­hetem, hogy elragadtatással tekintek Marxra, Engelsre. Legnagyobb példaképem Le­nin volt, s ma is nagyra be­csülöm őt. yMgMszftíviM (esz wz rű&é(M(*tmnss%nnt(o& ügyében Ezután a balkáni egyez­ményről, a jugoszláv—görög— török kapcsolatokról szólott. Hangsúlyozta: Érdekünk, hogy az atom­fegyvermentes övezet széle­sebb legyen a Lengyelország javasolta térségnél, mert Ju­goszlávia közvetlenül is érin­tett e tekintetben. Olaszország már beleegyezett abba, hogy területén rakéta támaszpon­to­ka létesítsenek, s úgy hiszem, már építik is ezeket a kilövő­pályákat- Jugoszlávia a tá­maszpontok miatt közvetve veszélyeztetve érzi magát. A rakéták Jugoszláviánál távo­labbi területre irányulhatnak, a kilövőpályák pedig arccal Jugoszlávia felé fordulnak. Általában egy olyan ország, amely területileg a két szem­benálló oldal között fekszik, ilyen esetben veszélyeztetve érzi magát, mert ha összetű­zés lenne, az ország felett el­repülő rakéták is megsértik a területi integritást. Jugo­szláviának állást kell foglalnia és konkrét intézkedéseket kell tennie megfelelő helye­ken. Az amerikai tudósítónak ar­ra a kérdésére, ez azt jelenti -e, hogy Jugoszlávia diplomáciai lépéseket kíván tenni ebben az ügyben, Tito igennel vála­szolt. Így ors­zág sem lehet se­tleges Sulzberger azt kérdezte Ti­­tótól, hogy lehetségesnek tart­ja-e egy kommunista ország semlegességét A jugoszláv el­nök azt válaszolta, hogy nem­csak a kommunista ország, hanem más ország sem lehet semleges, mert az államok egy világközösségben­ élnek, a minden fajta közömbösség és semlegesség inkább ártalmas, semmint hasznos a közösségre. Az amerikai tudósító ezután kifejtette, hogy az Egyesült Államokban a jugoszláviai rendszert ,,nemzeti kommu­nizmusnak" nevezik. Megkér­dezte Titótól, hogy szerinte milyen jövője van a „nem­zetközi kommunizmustól" kü­lönböző „nemzeti kommuniz­musnak". Tito nyomatékosan kiemel­te, hogy „nemzeti kommuniz­mus" nincs. A jugoszláv kom­munisták nemzetköziek. A rendszerek nem külön­böznek, hanem csupán a szo­cialista rendszerhez vezető utak. Az amerikai tudósító vége­zetül azt kérdezte meg Tito elnöktől, hogy véleménye sze­rint ki a legnagyobb ember a világon és ki gyakorolta rá a legnagyobb hatást akár gyermekkorában, akár később, példaképe­n Temin vol." Tito azt válaszolta, teljesen lehetetlen kiválasztani vala­kit, és azt mondani rá, hogy ez a legnagyobb ember. A maga környezetében és a ma­ga sajátos feltételei között minden ember nagy, ha sike­rül találkoznia népének törek­véseivel és munkáját ilyen irányban tudja kifejteni. A kortársakról nehéz véleményt mondani. Elismerem, hogy Angliában Churchill nagy ember volt, mint államférfi és mint politikus is. Nagyrabe­csülöm Eisenhower elnököt, mint katonát és mint embert, aki a béke megőrzésére törek­ (56. folytatás.) " Én gyaloghintómban kapaszkodva ültem a helyemen és rábámultam a Hold-mogulra, képtelen voltam le­venni róla a tekintetemet. És végül, amikor körülbelül 10 lépcsőfok vá­lasztott már csak el a tróntól, gya­­loghintóm megállt, a zene hirtelen elhallgatott, s én ott maradtam az óriási térség középpontjában, úgy­szólván csupaszon kiszolgáltatva a Hold-mogul élesen fürkésző tekin­tetének." — „Szemügyre vette az első em­bert, akivel életében találkozott..­­ ..Végül átsiklott a tekintetem a Hold-mogul nagyságáról a sápadt alakokra, akik ott voltak körülötte a kék ködben, s azután le a lépcsőn a szelenitek sokezernyi sokaságára, amely alant zsúfolódott csendben, várakozón, megint felém nyújtotta hideg kezét az imént említett esz­telen borzongás... De aztán tova­tűnt." . ..A szünet után az üdvözlés kö­vetkezett. Kisegítettek a gyaloghin­­tóból, s én megálltam egy helyben esetlenül, miközben két karcsú ud­vari tiszt egy csomó furcsa, de két­ségtelenül mély szimbolikus jelen­tőségű mozdulatot végzett helyet­tem. A tudósok enciklopédikus gyü­lekezete, amely az utolsó csarnok bejáratáig kísért, két lépcsőfokkal fölöttem és tőlem jobbra-balra he­lyezkedett el hogy kéznél legyen, ha a Hold-mogulnak szüksége lesz rá. Fi­u sápadt agya pedig körül­belül középütt állt meg köztem és a trónus között oly helyzetben, hogy könnyen közvetíthette a beszélge­tést közöttünk, anélkül, hogy akár a Hold-mogulnak, akár nekem, há­tat kellett volna fordítania. Csi-puff mögötte állt. Ügyes rendezők köze­ledtek felém oldalról. Miközben arc­cal a Hold-mogul színe felé voltak fordulva. Leültem törökös módra Fi­u és Csi-puff pedig letérdelt fö­löttem. Szünet következett. A köze­lebbi udvari méltóságok, hol a Hold­mogulra, hol rám tekintettek, alul pedig a sokaság sorain a vágyako­zás sivító sziszegése morajlott végig, majd csend támadt." — „Megszűnt a zümmögés is." — ,,A Hold, amióta megfigyelhet­tem, most némult el először és utoljára." — „Halk, ziháló nesz hangzott a fülembe. A Hold-mogul megszólí­tott. Olyan hangja volt, mint mikor valaki egy üveglapot dörgöl az ujjá­­val." — „Egy ideig feszülten figyeltem, majd a résen álló Fi­ura pillantot­tam. Ezek között az ösztövér lények között nevetségesen vastagnak, hú­sosnak és tömörnek éreztem maga­mat. A fejem csupa állkapocs és fe­kete szőr volt. A tekintetem vissza­­siklott a Hold-mogulra. Elhallgatott. Szolgái sürögtek-forogtak és agytok­jának felülete csillogva fény lett a hűsítő csöppek árjában." — „Fi­u gondolkozott egy ideig, majd Csi-pujral tanácskozott, s vé­gül elkezdett sivitani a maga felis­merhető angol nyelven — eleinte egy kissé idegesen, úgyhogy nem fe­jezte ki magát nagyon világosan." — „M'm... a nagymogul azt akar­ja mondani... azt akarja mondni... hallja, hogy ön... m'm... embe­rek. .. hogy On ember a Föld-boly­góról. Azt akarja mondani, hogy szí­vesen látja ... és azt szeretné meg­tudni, szíves engedelmével... mi­lyenek az állapotok az ön világá­ban és miért jött ön ide hozzánk." „Elhallgatott. Éppen felelni akar­tam már, amikor újra megszólalt. Megjegyzéseket tett, amelyeknek a célja nem volt túlságosan világos, de azt hiszem bókoknak szánta őket. Kijelentette, hogy a Föld az a Hold számára, ami a Nap a Föld számára és­ hogy a szelenitek nagyon szeret­nének megtudni egyet-m­ást a Föld­ről és az emberekről. Közölte velem, kétségtelenül szintén mint bókot, a Földnek és Holdnak relatív nagysá­gát és átmérőjét és megemlítette, hogy a szelenitek szakadatlanul töp­rengő csodálattal szemlélik boly­gónkat. Lehánytam a szemem és gondolkoztam, majd azt feleltem, hogy az emberek is szerették volna tudni mi van a Holdban, azt gon­dolták, hogy nincs rajta élet és bi­zony sejtelmük sincs arról a nagy­szerű pompáról, amelynek én ma ta­núja lettem. A Hold-mogul, elisme­rése jeléül, a fényszórók hosszú kék sugaraival nagy köröket vetítettek bele a csarnokba, úgyhogy nagyon meghökkentem a tömeg pedig sziszeg­ve és suttogva vett tudomást arról, amit beszéltem. Majd egész sor olyan kérdést intézett a Hold­ mogul Fi­uhoz, amelyre könnyebb volt vá­laszolnom." — „Értesült róla — mondotta —, hogy mi a Föld felszínén élünk és­ hogy a levegőnk, meg a tengerünk a gömbön kívül van. (Ezt bizonyára csillagász szakértőitől tudta már ...) Nagyon szeretné, ha részletesebben tájékoztatnám őt a dolgoknak mint ő mondta — erről a rendkívüli állapotáról, mert a Föld tömörségé­ből eddigelé hajlandók voltak azt a következtetést levonni, hogy a Föld lakhatatlan. Először is arra volt ki­váncsi, hogy milyen hőmérsékleti szélsőségeknek vannak a földi lé­nyek kitéve és nagyon érdekelte őt az is, amit a felhőkről és az esőzé­sekről mondtam. Fantáziáját meg­lendítette az a körülmény, hogy a Hold légköre, a Hold éjszakai felé­nek külső folyosóiban gyakran igen ködös szokott lenni. Azon mintha csodálkozott volna, hogy a földi szem nem érzi túlságosan erősnek a napfényt és érdeklődéssel figyelt, mikor igyekeztem megmagyarázni, hogy az égbolt színét a levegő sugár­törése kék színűvé enyhíti, bár azt hiszem, hogy ezt nem egészen ér­tette meg. Kifejtettem, hogy az em­beri szem szivárvány hártyája össze tudja húzni a pupillát és ily módon megvédelmezi a szem finom belső szerkezetét a napfény túlságos heve ellen. Erre aztán szabad volt né­hány lábnyira közelednem a Hold­mogulhoz, hogy megfigyelhesse sze­memnek ezt a szerkezetét. Ez viszont a holdi és a földi szem összehasonlí­tását vonta maga után. A holdbéli lények szeme nemcsak túlságosan érzékeny oly fénnyel szemben, amelybe az emberi szem belenézhet, hanem látja a meleget is és a Hold­ban minden hőmérsékleti különbség láthatóvá teszi a holdbéli számára a tárgyakat." — „A szivárványhártya teljesen új szerv volt a Hold-mogul számára. Egy ideig azzal szórakozott, hogy su­garait az arcomba villantotta és úgy figyelte a pupilláimnak az össze­húzódását. Ennek következtében egy ideig káprázott és elvakult a sze­mem .. . „De minden kényelmetlenség ellenére is, volt valami, ami egyre jobban megnyugtatott, a kérdezős­­ködésnek és válaszolgatásnak ebben az ésszerű módjában. Lehunyhattam a szememet, gondolkozhattam a fele­letemen és csaknem megfeledkeztem arról, hogy a Hold­mogulnál­ nincs ábrázata.. . „Mikor visszamentem újra ere­deti helyemre, megkérdezte a Hold­mogul, hogy miképp védekezünk a forróság és a viharok ellen. Vála­­szul kifejtették neki az építés és a berendezkedés művészetét. Ezen a ponton több félreértés támadt kö­zöttük, de meg kell vallanom, hogy főképp azért, mert nem fejeztem ki magamat elég szabatosan. Csak nagy üggyel-bajjal tudtam megértetni ve­le a ház mivoltát. A körülötte lévő szelenitekkel együtt kétségtelenül ő is a legnagyobb dőreségnek tartotta, hogy az emberek házakat építenek, amikor barlangokban lakhatnának. Még bonyolultabbá vált a dolog, mi­kor igyekeztem megmagyarázni, hogy az emberek eredetileg barlangokban laktak és mostanában vasutaikat és sok egyéb berendezkedésüket a Föld felszíne alatt kezdik elhelyezni. Nagy zavart okoztam azzal az okta­lanságommal is, hogy elkezdtem a bányákat magyarázgatni. A Hold­mogul végül abbahagyta ezt a témát elintézetlenül és azt kérdezte, mit csinálunk gömbünknek a belsejével.­­ „A csipogás és sivítás valóságos áradata hullámzott végig a nagy gyülekezeten, mikor végül kiderült, hogy mi, földi emberek, egyáltalán semmit sem tudunk annak a világ­nak a belső tartalmáról, amelynek a felszínén őseink nemzedékeinek beláthatatlan sora kifejlődött Há­romszor el kellett ismételnem, hogy abból a 4000 angol mérföld átmérő­jű anyaghalmazból, amely a Föld felszíne és középpontja között van az emberek csak egy angol mér­­földnyi mélységű réteget ismernek és ezt is csak nagyon bizonytalanul. A Hold-mogul azt kérdezte, hogy ak­kor miért jöttem a Holdra, hogy ha úgyszólván hozzá sem értünk még a saját bolygónkhoz sem, de azúttal nem sürgette még a választ erre a kérdésre, mert egyelőre sokkal job­ban érdekelték őt annak a világnak a részletei, ahol minden tébolyító visszája volt annak, amit ő helyes­nek tartott." (Folytatjuk.) Vorosilov távirata René Cotyhoz Dzsamita Buhired ügyében MOSZ Att­­i­rminem Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke táviratot intézett René Cotyhoz, a Francia Köztársa­ság elnökéhez. Hangsúlyozta, hogy so­k kérés érkezett a szovjet kormányhoz Dzsamila Buhired halálra ítélt algériai diáklány életének megmenté­se ügyében. Kifejezem azt a reményemet, hogy lehetsé­gesnek fogja találni Dzsamila Buhired életének megóvását s­zolgáló intézkedések fogana­tosítását. Párizs (AFP) A „terroriz­musért" halálraítélt Dzsamila Buhired algériai muzulmán lány ügyének iratait áttették a bíróság legfelső tanácsának kegyelmi bizottságához. A bi­zottság — jól tájékozott­ körök szerint — az ügyet különös­képpen behatóan és a lehető leggyorsabban tanulmányozza. Lacoste algériai miniszter­­rezidens szóvivője közölte, hogy Lacoste kérte Cofy el­nököt, kegyelmezzen meg Dzsamila Bu hírednek, a halál­raítélt algériai lánynak. A ------------­szóvivő cáfolta azokat a híre­ket, hogy Dzsamilát szomba­ton felakasztják. „Francia te­rületen már több mint egy fél évszázada nem végeztek ki nőt" — mondotta. Moszkva (TASZSZ) A szov­jet nők bizottsága tiltakozott az ellen, hogy a francia ható­ságok végre akarják hajtani a halálos ítéletet Dzsamila Buhired algériai lányon, akit a nemzeti felszabadító mozga­lomban való részvétel miatt ítéltek el. A szovjet nők követelik az algériai kérdés haladéktalan megoldását békés tárgyalások útján. Kairó (Reuter) Az Egyesült Nemzetek kairói tájékoztató központja előtt több száz egyiptomi nő és diáklány tün­tetett a francia katonai tör­vényszék által halálra ítélt Dzsamila Buhired 22 éves al­gériai lány érdekében. A tün­tetők ezt kiáltozták: „Ham* marskjöid, mentsd meg Dzsa­milát!". A fellőtt amerikai műhold nem kering Washington (Reuter) Az amerikai tudósok lázasan igye­keznek megoldani a második amerikai műhold rejtélyét. Az Explorer II. szerdán reggel repült fel a Cape Canaveral-i támaszpontról az égbe­n és eltűnt. A Jupiter-C. rakéta, amely majdnem 16 kg súlyú Explorer 11-t vitte volna fel pályájára, minden jel szerint rendben vé­gezte el repülését, de az új mű­holdról semmiféle jelzést nem sikerült, mindeddig észlelni. Dr. William Pickering, a hadsereg pasad­enai rakétala­boratóriumának igazgatója, kit a második műhold pályájá­nak ellenőrzésével bíztak meg, a következő nyilatkozatot ad­ta : „Minden jel arra mutat, hogy a szerdán fellőtt mes­terséges hold nem műkö­dött rendesen, és nagyon valószínű, hogy nem ke­ring pályáján. Semmilyen további tájékozta­tást nem adhatunk addig, amíg a technikai adatokat fel nem dolgozzuk. Ez valószínűleg né­hány napot is igénybe vesz". Az újságírók kérdésére vála­szolva Pickering még hozzá­tette, lehetséges, hogy a m­űhold leesett, „talán az óceánba". Dr. Richard Porter, a nem­zetközi geofizikai év amerikai­­ bizottságának szóvivője szintén­­ azt mondta, hogy jelek szerint a műhold nem­ működött rend­i­desen, és feltehetőleg a tenger- I be zuhant. „Ha a műhold nem kering pályáján, ennek valószí­nűleg az az oka, hogy nem volt elég nagy a sebessége, vagy talán rossz irányban indították el". A tudós hozzátette, hogy bizonyos jelek szerint a Jupiter-C rakéta negye­dik lépcsője, amely magát a műholdat vitte magával, nem műkö­d­ik kielégítően. PASADENA (AFP—Reuter) A szerdán kilőtt „Jupiter-C" , rakéta utolsó lépcsőit gyártó­­ cég csütörtökön a következő­­ kommünikét közölte : „Az ed­digi értesülések szerint a ra­kéta utolsó lépcsője nem fej­tette ki nyomóhatását. Ez azt­­ jelenti, hogy nem kapott kellő hajtóerőt és így a mesterséges hold sejt jutott el kijelölt pá­lyájára. Cape Canaveralban rakéta­­szakértők úgy vélekednek, hogy a Béta vagy az afrikai szárazföldre zuhant, vagy az indiai, esetleg a Délatlanti­­óceánba hullott. A Fehér Ház szóvivője csü­­­­törtökön kijelentette, hogy Ei­­s­senhower elnök csalódott, mint­­ gründen amerikai. Vasszer új kormánya Kairó (AFP) Nasszer elnök csütörtökön aláírta az Egye­sült Arab Köztársaság kor­mányának tagjait kinevező rendeletet — jelentette a kai­rói rádió.­­ A köztársaságnak négy alelnöke lesz: Abdel La­­tif el Baghadi, az egyiptomi nemzetgyűlés volt elnöke, Ab­del Hakim Amer tábornok, aki egyben a honvédelmi tár­cát is megtartja, Akram Hau­­rani, a szíriai parlament volt elnöke és Szabi­ Asszál­ volt szíriai miniszterelnök. Nasszer elnök által ma meg­alakított új kormánynak 31 miniszter tagja van, közülük 19-en egyiptomiak, 12-en szí­nálak. Legújabb sporthírek Az I. Asztalitenisz Európa Bajnokságon, csütörtökön a délutáni órákban, valamint este a férfi egyesben a 32-ig jutottak el, a nőknél azonban már „előbbre járnak", mert ott már a legjobb 16-ig bo­nyolították le a mérkőzése­ket. Több meglepetés volt. El­sősorban a férfiaknál, mert a nőknél általában az esélyesek győztek, így például meglepe­tésnek számít a svéd Larsson biztos győzelme a többszörös világbajnok angol Leach fe­lett, a nyugatnémet Köhler győzelme a francia Roothort, ellen és Földi sikere a román Harasztosival szemben. I­­­S Oslóban a jégkorong világ-és Európa-bajnokság küzdel­mei során csütörtökön az­­ alábbi érdekesebb eredmé­nyek voltak: Szovjetunió—­­ Lengyelország 10:1 (3:0, 5:1,­­ 2:0), Finnország—Norvégia 2:1­­ (0:0, 0:1, 2:0). A finnek ezzel­­ az eredménnyel szerezték meg első győzelmüket. --------------­ Hitel Sándor andrás író-újságíró ellenforradalmi bű­nü­gyb­en Az 1956 októberéiben kitört ellenforradalom előkészítésé­ben szerepet vitt írók közül is kiemelkedő volt Sándor András író­ újságíró tevékeny­sége. Budapesten, majd Sztá­­linvárosban különböző nacio­nalista, soviniszta és ellenfor­radalmár elemeikből álló mun­kástanácsokra támaszkodva ellenforradalmi beállítottságú nemzeti bizottságot szervezett. Ez a nemzeti bizottság az ÁVH-tagok letartóztatásával, elítéltek kiszabadításával, dü­hödt szovjetellenes rágalma­zással foglalkozott. Sándor­­ András közben Sztálinváros-­­­ban az akkor már teljesen el­­l­lenforradalmi szócsővé vált , újság szerkesztését is átvette. Az ellenforradalom fegyveres leverése után tovább terjesz­tette rágalmait és akadályoz­t­ta a kibontakozást, november 4-e után pedig fegyveres el­­­lenállási csoportot szervezett.­­ A fővárosi bíróság népbí­­rósági tanácsa Sándor And­rást a ném­ demokra­tikus rend megdöntésére irányuló mozga­lom kezdeményezésével elkö­vetett bűntett miatt nyolc évi börtönbüntetésre ítélte.

Next