Hajdú-Bihari Napló, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

A község népével együtt 3 párt politikájának megvalósításáért harcolnak az egyeki kommunisták Az egyeki kommunisták egészen ez év elejéig főleg az­zal voltak elfoglalva, hogy az innen-onnan fellobbanó intri­kákat eloltsák, kivédjék. Na­gyon kemény és hosszú harc­ba került, amíg az egyeki pártéletben az egészséges párt­­szerű politika érvényesült. Mag József elvtárs, ak­i hat évi távollét után visszakerült a falujába, a kommunisták bi­zalmából párttitkár lett. A fia­tal párttitkár körül egészséges pártvezetőség kezdett kialakul­ni Egyre javult a kapcsolat a pártvezetés és a párttagság között is. Egymásután oldot­ták meg a legbonyolultabb feladatokat. Többek között si­került helyreállítani a termelő­dö­vetkezetek normális életét, munkáját, s megindult a köz­ségben az egészséges fejlődés. Tavaly télen fellendült a KISZ-élet, s a parasztfiatalok­­lágy számban bekapcsolódtak a kutúrrmunkába, és segítet­ték a pártszervezetet. Mag elvtárs igen halkszavú, higgadt ember, mindenkivel szót tud érteni, szívesen for­dulnak hozzá az emberek ta­nácsért, s nem húzódoznak at­tól sem, ha véleményt kell mondani valakiről. A pártbi­zottságnak is, de az alapszer­vezetek vezetőségének is min­den párttagra van gondja, mindenkiről tudnak, s minden egyes elvtársnak pártmenbiza­­tása van, akármilyen csekély. Mag elvtárs a munkát számon is kéri, és segít, ahol kell. En­nek a munkamódszernek híre ment nemcsak a párttagok kö­zött, hanem a községben is. Ma már, az azelőtt húzódozó párttagok is sűrűbben jelent­keznek a pártba, a taggyűlé­sekre rendszeresen eljárnak, s a különböző tömegszervezeti gyűlések is népesebbek. Mag elvtárs s a pártbizottság tagjai úgy intézték munkáju­kat, hogy mindenüvé eljuthas­sanak és szükség esetén fel is szólaljanak, s magyarázzák a párt politikáját és mozgósítsa­nak a legfontosabb feladatok­ra, ügyeken az utóbbi két év­ ,­ben nem volt megfelelő helye­­ a pártszervezetnek és a párt-­ bizottságnak. A felsőbb párt-i szervekkel egyetértésben a | községi pártbizottság tervet? dolgozott­­, s ez a terv az őszi folyamán meg is valósult. A| község főutcáján egy elhanya­s­zolt épület helyén újat építet-­­tek. A párttagok jelentős tár­s­­adalmi munkát ajánlottak fel, s s attól kezdve, hogy kiásták az? épület fundamentumának he-1 ívét, két hét múlva már tetőf a­lá is került a párt új ottho-? aá. Szinte kivétel nélkül min-­ den párttag részt vett az épí-S lésben. S ebben az építő mun­? kában mutatkozott meg, hogy­ milyen lényegesen javult a­ párt és a dolgozó közötti kap-? csolat. Anélkül, hogy bárme-l­lyik pártonkívüli dolgozó pa-S r­asztot, vagy más foglalkozású m­egyeki lakost felhívtak volna«, segíteni, igen sokan önként je-S tentkeztek. Hol az egyik, hol ■" a másik fogattal rendelkező* egyénileg dolgozó paraszt je-S­entette be Mag elvtársnak. —í ha nem vennék rossznéven —a­z is szívesen tenne egy pár fu-S vart az építkezéshez Szabó­­ Károly pártonkívűli asztalos* Iparos, aki Érveken közismer-S *en félrehúzódó ember hírében­­ állt, egyszer bekopogtatott a* pártbizottságra és hosszadés-S más, körülményes beszélgetési •tján kiderült, hogy ő is szíve-* on segédkezne a pártház épí-S •sén. Szabó Károly mintegy k­étezer forint értékű munkát* áldozott az új pártházra.­­ Hogy Egyeken mennyire si-5 került egyeztetni és egyesíteni a a szocialista erőket, arra né­ a hány, nammn ér­deke*s ipl­o-érí a bizonyíték. Régen felvetődött! a községben az az igény, hogy! g különböző tömegszervezetek 5 ■s mozgalmak egyesítsék erői-! két és minden nagyobb hord-! erejű, községet érintő problé-í mát közösen oldjanak meg.­ Így jutottak el addig a gondo-S latig, hogy megrendezzék a tö-S megmozgatom találkozót. Októ­­­ber 29-én ezt meg is valósítot-t­ták. Egyek életében talán elő-r ször fordult elő hogy egyszer-S re találkozzanak a népfront-­ mozgalom, a szakszervezetek, jí a termelőszövetkezetek, a vö­r­öskereszt, a nőtanács, a ■ KISZ és a párt­alapszerveze­­tek vezetői. Mintegy 130 kom­­­­munistát és pártonkívülit hív­tak össze, akik egy-két kivé­teltől eltekintve meg is jelen­tek. Ezt megelőzően a pártbi­zottság, különböző szakmai és kulturális emberekkel egyetér­tésben programtervezetet ké­szített el, amit Mag József elv­társ terjesztett be ezen a tö­megmozgalmi találkozón. Ez a programtervezet magában fog­lalta a községet érintő problé­mákat, politikai, kulturális, egészségügyi és más kérdése­ket. Az előterjesztett prog­ramtervezetet hosszú és na­gyon értékes vita fogadta, majd végül megállapodtak ab­ban, hogy ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatják és a ta­lálkozót lehetőleg három ha­vonként megrendezik, s min­den alkalommal közös akció­­programmal indulnak a továb­bi feladatok megoldására. Kézzelfogható, szép eredmé­nyei vannak már ennek a megmozdulásnak. A program szerint már megkezdte műkö­dését egy 15 tagú népi zenekar, amelyben közreműködnek pe­dagógusok, dolgozó parasztok, idősek és ifjak egyaránt. Népi táncegyüttes, színjátszók és szavalókórus kezdték meg mű­ködésüket, az énekkar már a negyedik foglalkozást is meg­tartotta. Eddig, ha volt is va­lamilyen kulturális munka, teljesen elszigetelt volt, mert vagy az egyik vagy a másik tömegszervezet akarta ezt egyedül végezni. Az erőket széthúzták, s gyakran sikerte­lenségbe fulladtak a legna­gyobb tervek is. Eddig a tudo­mányos előadásokra sem tud­tak mozgósítani, most sikere­sek és népszerűek lettek ezek az előadások is. Az orvosok és az állatorvosok közegész­ségügyi-politikai és szakmai előadásokon nevelik a falu né­pét. Nagyszerű tisztasági ver­sen­ymozga­lom van kialakuló­ban. Az a címe: tiszta udvar, rendes ház — mozgalom. S már jónéhány ház falán ott díszeleg a csinos tábla, mely hirdeti, hogy ebben a mozga­lomban máris vannak példa­mutatók. A nőtanács széleskö­!« Az persze nem fijság,­­ hogy a bor kiforrt, hiszen no­­­­vember végét írjuk, András "nap, Ferenc nap — ilyenkor »már újborral koccintgatunk. S­­ mivel, hogy a bankiforrás­t ilyenkor nem újság, nem is­­ kellene megírni az újságban,­­ha nem járna ez az állapot ér­­­­dekes kísérő jelenségekkel. ■ Hosszú péluá­ban hallottuk a­­ tanácselnöktől a legkitűnőbb­­ jellemzést arra, hogy milyen­­jó volt és bőséges az idei ter­­­més. Azt mondotta :•­­ — Volt idő a mostani őszön, tantikor Hosszúpályiban több (Volt a bor, mint amennyi a svíz a kutakban... ) Most csak azért nem az a­­hasonlat, mert az esős idő­­megnövelte a kutakban a víz­állást — a száraz torkok vi­­­szont leapasztották a hordók­ban a bor szintjét. De az sem érdektelen kísé­­­­rő jelenség, amit a vendéglő­ben hallottunk. Szép sorjában, söröshordók sorakoztak a fal­­ mentén. Betér a vendég : sört kér. Jön a másik, az is. Min- Idenki sört iszik. Miért? : — Azért, mert mindenkinek .Van otthon bora. Arra a ven­dégre, aki mihozzán­k bort vi­nni jön — csudálkozva nézünk.­­Bizonyos, hogy nem idevalósi.­­ A vendéglő havonta száz­ezer forintnál nagyobb forgal­mat csinál, de amióta kiforrt a bor, felényire csökkent a forgalom.­­ Hosszúpályi, Monostorpályi, Nagyléta, Vértes, Kokad, Al­­mosd, Bagamér, Ujléta, Vá­­rmospércs — ezen a tájon most­­rengeteg az újbor. De a leg­több, aminek láttán a leg­józa­nabb életű ember is szédülni kezd, Uj­létán van, a nagy ál­lami borpincében. Akkora­­ üveghordók állnak szépen, két ■sorjában, hogy mindegyikben­­elmulatozhatna egy jókedvű­­ asztaltársaság é­s még a ze­nekar is elférne mellettük, a hordó sarkában. őszintén megváltjuk, , azért jöttünk idáig, mert né­­­­hány kényes kérdést sze­■ tettünk volna tisztázni , a borral kapcsolatban. Elő­­­­ször is az iránt puha­tolóztunk : mi történik itt ’ a borral ? Valaminek történe rű főző-, varró-, szabástanfo­­lyamot indított a legképzet­tebb asszonyok vezetésével. Az itt­ említett példa és eredmény minden ékesszólás­­nál jobban hirdeti, hogy ha a pártszervezetek megértik, ko­molyan veszik és alkalmazzák is a maguk területére a párt általános politikáját, akkor az egész dolgozó nép együtt dol­gozik velük a legfontosabb kérdések megoldásában. Nem véletlen, hogy az utóbbi idő­ben olyan emberek nyitják be a pártbizottság ajtaját, akik azelőtt soha nem tették ezt. Egyeken két orvos és két ál­latorvos működik, akik azelőtt valami oknál fogva restellked­­tek betérni a pártbizottságra, ha valamilyen javaslatuk vagy véleményük volt. Ma már az orvosok sűrűn megfordulnak a pártbizottság épületében. Mag József elvtársat a fél­halmi választókerületben jelöl­ték tanácstagnak. A szó igaz értelmében oda meg is hívták őt. Hogy mennyire egyöntetű volt az itteni dolgozók Mag elvtárs iránti tisztelete és megbecsülése, az bizonyítja, hogy a választás napján már délelőtt tíz órakor befejező­dött a szavazás, s a választó­­kerület szavazatszedő bizottsá­ga magához kérette őt és át­nyújtotta neki tanácstagi meg­bízólevelét. Tények és bizonyítékok egész sora igazolja azt, hogy Egyeken a párt vezetésével megalakult a népi összefogás, ennek alapján a párt az egész község dolgozó népének támo­gatásával építi, szépíti a köz­ség politikai, gazdasági, kul­turális és egészségügyi életét. Ezek a sikerek azonban köny­­nyen elbizakodottá tehetnek egyes vezetőket. Ezek az ered­mények azonban ne az elbiza­­kodáshoz adjanak tápot, ha­nem inkább széles alapot a további szívós, az egész köz­ség dolgozó népének érdekeit kifejező és megvalósító politi­kai munkához. Erre képes is lesz az egyeki pártvezetés. Fábián Sándor nie kell, mert — ezt a járatos olvasók bizonyíthatják — amíg a korcsmái,a vendéglős pultig eljut... talán a termelője se ismerne rá. Megváltozik. Még­hozzá a hátrányára. — Remélem, tudják az elv­társiak, hogy ma már nincsen csinált bor. Se zsuplé, se cső­­vitírika, se szérüskertek ki­rálynője. Amit a vendéglőben mérnek, mind garantáltan tő­kén termett, valódi bor. — Jó, jó, de akkor meg mi az oka, hogy... — Kérem, mi arról nem te­hetünk. .. A pince vezetője, Deák Je­nő régi borszakember, nem azért mondom, de ez az orra színén is meglátszik, s ez mindjárt hitelt ad a szavai­nak. Ám a döntő bizonyítékot mégis a tetthelyen, a pince­hús mélyén szereztük. Itt ugyanis úgy döntöttünk, hogy a közvélemény helyes és pon­tos tájékoztatása érdekében megkóstoljuk a készletet. S miután­­ ez megtörtént, most már hitelesen válthatjuk és bizonyíthatjuk : ez nem az a bor, amit egyik-másik vendég­lőben mérnek. Nem, mert en­nek­ a pincebeli új­bornak annyi, de annyi íze, oly kitű­nő zamata van, pedig még új­­bor, még nem tisztult le telje­sen. Milyen lesz ez kétszer fejtett, teljesen kiérlelt bor ko­rában ? — De akkor meg mi az oka, hogy... — A vendéglőkben kezelik rosszul a bort. Előfordul, hogy este benne hagynak az edény­ben pár liternyit, az a levegőn elromlik, ecetes lesz, elveszti ízét, elillanak belőle a zama­tok, illatot adó anyagok. Eh­hez aztán reggel hozzáöntik az újabb adagot — a legjobb bort is el lehet rontani ezáltal. — De viszont mindenki úgy tudja, hogy itt a pincében csi­nálnak valamit a borral. Köz­ismert szóval mondva : pan­csolják ... — Pancsoljuk ... dehogyis pancsolju­k. Ez rágalom. Kü­lönben — győződjenek meg ró­la. Minden módon meggyő­ződtünk. Még a létrára is fel­másztunk, mert ezekre a hor­dókra csak létrán lehet fel­jutni. Láttuk, hogy a borszi­vattyú működtetése által megy át egyik hordóból a másikba a bor , s közben semmiféle pancsolás nem történik. Szó­val : itt az újbor a maga va­lóságában forrva, fejlődve érik óborrá. Előrelátható, hogy kitűnő bor lesz belőle. Szüret idején messzi falvakból is hordták ide a bort — hajh, akkor ment itt igazán a mun­ka! Volt olyan nap, hogy két-három­­száz szekér sorakozott a pin­ce elé. Mustot hoztak. A ter­melők nem tudták mibe tenni a mustot, jöttek átadni az ál­lamnak. Volt olyan hét, ami­kor 2600 hektó must került bele a rettenetesen nagy hor­dókba. Kétszázhatvanezer li­ter . Jött egy újlétai ember, mustot hozott eladni. — Honnan való ez a must ? Hiszen magának nincs is sző­lője ... — Nincs hát. Mégis van, mert szüretelést vállaltam, fe­libe. Annyi volt a szőlő, hogy a gazda nem győzte leszedni, kiadta — felibe. Csakhogy le­gyen, aki leszüreteli. Naponta kellett jelenteni innen Sátor­aljaújhelyre, a pincegazdaság központjába, a napi átvételt, a mennyiséget is, a minőséget is. S amikor a kitűnő, magas cu­kortartalmú mustokat hord­ták, a drót másik végén, Sá­toraljaújhelyen nem is akar­ták elhinni, hogy itt Újlétán 22 cukorfokos mustot hoztak a pincébe. Hisz ez még a hegy­alján is ritkaság ! Deák Jenő kilenc éve vezeti ezt a pin­cét — nem emlékszik ilyen bét­séges és jó termésre. Persze, a must sokféle fajta szőlőből származik. Itt aztán ,,tipizálták”, külön szórták a hazai fehér fajtákat, külön a sillert, az othellót s a direkt­­termőket. — Direkttermőket ? Noh­át ? Elvirát ? Konkordit ? Nahát — borzadtunk el. — Hiszen ak­kor már értjük, mi rontja el a jó borokat, mire a pultig jut! — Megint tévednek, mert a direktter­mék­ből pálinka ké­szül .. Az újlétai állami pincé­ben tehát nem sikerült kide­ríteni, mitől változnak meg ezek a mostani, jó ízű újborok, míg a talponálló vendéghez el­jutnak. Illetve: azt sikerült megtudnunk, hogy nem a pin­ce a hibás. Elindultunk to­vább nyomozati, elmentünk szőlőtermelő gazdákhoz is. Példának okáért Kál­mánés Gergely bátyánk­hoz, Újlétára. Ott is azt kellett megállapítanunk, hogy bora tisztán kezelt, ere­deti, igazi jó borocska. De mire ezt megállapítottuk — s máshol is gyűjtöttünk tapasz­talatokat, kizárólag a magunk és a közvélemény megnyugta­tására — akkorra már ott tar­tottunk, hogy csak akadozó nyelvvel tudtuk kicserélni gondolatainkat. A nyomozást kénytelenek voltunk abbahagyni. De a reményt nem adtuk fel, a cél most is a szemünk előtt lebeg :­­ki akarjuk deríte­­ni, addig nem nyugszunk, míg ki nem derítjük, miért nem illatnak olyan jó bort a tal­ponállók talponálló vendégei, mint amilyet derék, szorgal­mas és hozzáértő gazdáink megtermelnek. Azt akarjuk, hogy öntsenek végre tiszta bort a poharakba. Annyit már megállapítottunk, hogy van miből. S ha most csak fél eredményt tudtunk elérni, az minket nem tántorít el. Tovább folytatjuk a közre nézve áldásos tevé­kenységünket. Ha látnak a homoki falvak pincéi körül néhány borszagú alakot jár­kálni, akik szapora csuklások között mindenféle furfangos kérdéseket tesznek fel — nyo­mozati okokból — a borter­­melők­nek, nos, azok a ki­tar-­ tóan jövő-m­mnő alakok mi le-­ szitok. Tekintsenek ránk meg-­ értéssel és támogassanak ben­nünket : közügyekben fogunk­ fáradozni. Míg lábaiók teljesen össze nem akadnak.­­ M. G. i. DCiferrt a bor A V­fPs* rés?! rverysi vezetőg­épnek ülése A Hajdú-Bihar megyei Vö­röskereszt vezetősége 29-én délelőtt 11 órai kezdettel veze­tőségi ülést tartott. Az ülésen, melyet a Megyei Közegészség­­ügyi és Járványügyi Állomás Tóthfalusi téri központjában tartottak, a Hajdú-Bihar me­gyei Vöröskereszt kongresszu­sán hozott határozatok meg­valósítását beszélték meg és megválasztották a vöröskereszt új megyei elnökségét. Elsősegély nyújtó tanfolyamok Elsősegély nyújtó és köz­egészségügyi tanfolyamokat indít a debreceni üzemekben a vöröskereszt debreceni tit­kársága. Az üzemi tanfolya­mokra a Gördülőcsapágy­gyárban 130, a Ruhagyárban 100, a Hajlított Bútorgyárban 30 hallgató jelentkezett. A Burgundia utcai ipari tanuló­iskola elsősegély nyújtó tan­folyamán 80-an vesznek részt. Az általános és középisko­lák vöröskeresztes csoportjá­nak ifjúsági felelősei a jövő héten ülnek össze, hogy ha­sonló tanfolyamok indítását megbeszéljék. Nőtanács 1111 HÍRES Isfljs A nagyrábéi nőtanács szak­körein különböző babaruhákat készít és az óvoda díszítésére kézimunkákat, amellyel a fe­nyőünnepen fogják a gyerekei­ket megajándékozni. A körösszakálli és berekbö­szörményi nőtanács az iskolai kézimunka köröket segíti ta­nácsaival, hogy a gyerekek a népi kézimunkákat sajátítsák el. A berettyóújfalui nőtanács jól sikerült kultúrrendezvé­­nyén a vendégeknek és a jól dolgozó asszonyoknak kedvenc daluk küldésével­­ kedvesked­tek az asszonyok. A napok­ban vezetőségi ülésen beszél­ték meg a további feladatokat. Elhatározták, hogy összehív­ják a pedagógusnőket és a kisiparos feleségeket megbe­szélésre a karácsonyi ünnep megrendezése érdekében. FALUSI TANÁCSADÓ Változatosan takarmá­­ nyozzuk a baromfit Télen, amikor a baromfi takarmánya nagy részét zsák­ból kapja, nagyon fontos a változatos takarmányozás. A rossz tojástermelési eredmé­nyek, főleg az egyoldalú ku­koricaetetés következményei. Sok helyen a háziasszonyok még csaknem kizárólag a ku­koricát ismerik el baromfi­­eleségnek, pedig ez a tojás­­termelésre csökkentően hat. Érdemes rátérni a tojóállatok változatosabb takarmányozá­sára. A kukorica helyett ad­junk az állatoknak árpát, za­bot, kölest és kissé megned­vesített búzakorpát, mert a felsoroltak igen jó tojáskép­ző takarmányok. Ha ezeket daráltan és enyhén megned­vesítve apróra vagdalt, zöldta­karmánnyal keverten etetjük, legalább napjában egyszer, tojástermelésünk nagymérték­ben emelkedik. Különösen jó, ha a takar­mányok nedvesítésére fölö­zött tejet használunk. Érde­mes a tojóállatoknak ősszel és télen csíráztatott zabot és árpát is adni. Ennek hatásá­ra jelentősen emelhetjük to­­jáshozamunkat. A baromfiólak téli előkészítése Sokan vannak, akik a tél tojástermelést egyedül a me­leg óltól várják. A baromfi jók tűri a hideg ólat is, ha az jól szellőzött és páratartalma nem nagyobb a külső levegő­nél, de a huzatos ólat kár nélkül egyetlen baromfi sem viseli el. Ha a huzatos ól mellett, még nagyobb a pá­ratartalom is, elkerülhetetlen az állomány meghűlése. A le­gyengült, megbetegedett álla­tokból a nátha könnyen ki­váltja a himlőt, kolerát, egyéb veszedelmes baromfi­­betegségeket, ami az állomány pusztulásával járhat. Készít­sük ezért elő a baromfiólakat a téli idényre. Ne hanyagoljuk el az ólak almozását. Aljazzuk be 10— 35 cm vastag száraz szecská­val. Az ülő rudak aljára erő­sítsünk dróthálót és az ülő­­rudak alját kerítsük el, vagy válasszuk el drótfonattal. Ez­zel elkerülhetjük, hogy a ba­romfi a felgyűlt trágyán jár­jon vagy kaparjon. Ilyen elő­készület mellett nem szük­séges a napi takarítás sem. Az ülő alatti elkerített rész­ben összegyűlt trágyát elég havonta kitakarítani. Hozzuk rendbe a kerítése­ket is. A nevelőházak kifutok és a baromfiudvarokat fel kell ásni és érdemes bevetni akit­ fűkeverékkel, rozs­ocsával. Növendékmarha hizlalási akció Nagy érdeklődés mutatko­zik a növendékmarha hizla­­lási akció iránt a megyében. Eddig az 1959. évi növendék­­marha akcióra a termelőszö­vetkezetek és egyéni termelők 5600 drb-ot szerződtek le. A nádudvari Béke Termelőszö­vetkezet ez évben 250 darab­ra kötött szerződést és még további 150 darabot akar le­szerződni. «Irinyi Gyula ösz­tén lakos minden évben hiz­lal növendékmarhát, jelenleg is 2 bikája hízik. A kábai Béke Tsz vezetői elmondot­ták, hogy mindig elsőosztályú és kiváló minőségű hízóálla­­tot igyekeznek átadni, hogy a legmagasabb vételárat, vala­mint minőségi felárat kapja­nak. A hizlalási szerződés felté­telei igen előnyösek. Az ál­latforgalmi vállalat szerződést köt minden ,hizlalásra alkal­mas 70—300 kilogramm sú­lyú tinó- és bikaborjúra, il­letve 50—280 kilogramm sú­lyú üszőborjúra vagy növen­dékre. A lekötött borjú a szerződéskötéstől számított 4—18 hónapon belül legalább 400 kg-os élősúlyban, üszőt a szerződéskötéstől számított 4— 18 hónapon belül legalább 360 kilogrammos élősúlyban, második osztályzatú minőség­ben a szerződésben feltünte­tett szállítási hónapban kell átadni. A szerződés alapján a vállalat darabonként 300 forint előleget folyósít. Egy éves tartási idő után úgy a termelőszövetkezet, mint az egyéni termelő 400 forint adó­­kedvezményben részesül. A feltételek nyilvánvalóan imi­tálják, hogy érdemes hizlalá­­si szerződést kötni, mert a­­mindenkori szabadárnál ezek jó feltételek­­ jóval magasabb 5 árat biztosítanak. 5 Most biztosítsuk tavaszi ?műtrágya szükségletünket 5 Ez év tavaszán több kör­űségben az egyéni temnesek 5 nem jutottak hozzá időben a­­ nitrogénműtrágyához, mert­­ közvetlenül a felhasználás­­időszakában március—április 11 hónapban rendelték meg, il­­­­let­ve vásároltak műtrágyát.­­A tavaszi kiszórásra szükséges­­ műtrágyát feltétlenül most, a december hó folyamán kell­­ megrendelni, hogy a korai ki­­stavaszodás esetén már feb­­­ruárban a szükséges mennyi­­­ségű műtrágya mindenütt úgy­­a termelőszövetkezetek, mint­­az egyéni termelők részére­l rendelkezésre álljon. Előre­­­­lá­tóan gondoskodott a hajdú­­­szoboszlói Haladás, a kábai­­Petőfi, a macsi Arany János­­ Termelőszövetkezet elnöke akkor, amikor már novem­berben megrendelte tavaszi­­ műtrágy­aszükségletét.­­ Az egyéni termelők, szak­csoportok, termelői társula­tok szükségleteinek megren­deléséről a helyi földműves­­­ szövetkezetek gondoskodnak.­­ Ezekben a napokban a föld­­­­műves­ szövetkezet és a közsé­­­gi tanács gazdasági felügyelő­ije vessen számot a várható­­ szükségletekkel, állapítsa­­meg, hogy mennyi műtrágya­­tárolására alkalmas raktár­­­­helyiség van a községben és­­a megrendelésre vonatkozóan­­haladéktalanul tegyenek in­­­­tézkedést. Gondosan szervez­te meg a­­ műtrágya ellátást a nyíradonyi földművesszövet­kezet. A dolgozó parasz­tok emlékeztek a tavaszi ne­hézségekre, és most, novem­ber végén a megérkezett 100 méter mázsa nitrogén műtrá­gyát tavaszi felhasználásra napokon belül felvásárolták,­­így a földművesszövetkezet újabb szállítmányoknak tu­dott helyet biztosítani. A nyíradonyi példa valamennyi földművesszövetkezet számára követendő. Jelenleg a me­gye földművesszövetkezetei­­nek raktáraiban 25 százalékos ha­tóanyagtartalmú nitrogén­műtrágya métermázsánként 120 forintért kapható.

Next