Hajdú-Bihari Napló, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
32 új lakás várja gazdáját A Temető utcában az 1958 -as évre tervezett lakásépítések befejeződtek. Az év folyamán elkészült lakásokból 80-at már szétosztottak, a most elkészült 32 szobakonyhás lakás műszaki átadása ma, kedden történik meg. Ezek a lakások a tervezett időnél két héttel hamarabb készültek el, mert az eredeti terv szerint december 15-ig kellett volna befejezni azokat, így a boldog tulajdonosok egy héten belül hozzájuthatnak új lakásukhoz. Az új lakók egy részét a Püspöki palota életveszélyesnek minősített lakásaiból költöztetik át. Az 1959-es évre tervezett két új, kétemeletes bérház alapozási munkálatai a Temető utcában előrehaladott állapotban vannak. Ma reggel 8 órakor lesz az I. kerületi Tanács ünnepi alakuló ülése A november 16-án lezajlott választások után ma kerül sor Debrecenben az első ünnepi tanácsülésre. Az I. kerületi Tanács reggel 8 órai kezdettel tartja alakuló ülését, melyen a Hazafias Népfront kerületi elnöksége javaslatot tesz a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására, ugyanekkor kerül sor az állandó bizottságok elnökeinek, titkárainak és tagjainak megválasztására is. Az ünnepi ülés a városi tanács nagytermében zajlik le. A III. kerületi Tanács szerdán reggel 8 órakor a kerületi tanácsháza 23. számú termében, a II. kerületi Tanács pedig csütörtök reggel 8 órai kezdettel a Kossuth utca 12— 13. szám alatti kultúrteremben tartja ünnepi alakuló ülését. Kibővítették a villanyhálózatot Hagylétán Nagyléta ez évben saját erejéből történő beruházásból 3 kilométer és 300 méter villanyhálózat bővítést hajtott végre. Ennek következtében a község már majdnem teljes egészében bekapcsolódott a villanyvilágítási hálózatba. Mindössze egy jelentéktelen kis területet, a Szilerdőt nem látták el még villanyhálózattal. Hogy ezt a villamosítási tervet még november első felében meg tudták valósítani, abban nagy része van a TITÁSZ szerelő brigádjának, mely a rossz idő ellenére, szinte embertelenn munkát végezve befejezte a munkálatokat. A községi tanács végrehajtó bizottsága ezúton is elismerését fejezi ki ezeknek a dolgozóknak, elsősorban Kiss Imre mérnöknek, Páskuly Márton,Juhász Tibor és Víg Lajos szerelőknek, valamint a csoport többi munkásának, akik a terv megvalósítása érdekében legtöbbet tettek. Nutria tenyésztési tanfolyam Debrecenben Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy milyen előnyöket jelent a nutria tenyésztése. Ez iránt az új „foglalkozás” iránt Debrecenben is nagy az érdeklődés, s már a mezőgazdasági kiállításon is számosan határozták el, hogy nutria tenyésztéshez kezdenek. A kisálattenyésztők egyesületének ritra tenyésztési szakosztálya a megnövekedett érdeklődés kielégítésére az ország más városaiban is tenyésztői tanfolyamokat rendez. Debrecenben december 6-án és 7-én rendezik meg ezt a tanfolyamot a Déri Múzeum előadótermében. A tanfolyam díjtalan, bárki részt vehet rajta. Jelentkezni a helyszínen lehet. Az előadásokat 6-án, szombaton délután 4 órától 7 óráig és vasárnap délelőtt 9 órától 1 óráig tartják. A tanfolyam elvégzéséről minden hallgató bizonyítványt kap, amely a tenyésztéssel kapcsolatos fontos kedvezmények elnyerésére is jogosít. Érdeklődők számára a TIT titkárság ad bővebb felvilágosítást. Hogyan lesz a veszteségből nyereség ? Gyökeres fordulat a Vasipari és Kazánszerelő Vállalat életében . Sok rossz vélemény hangzott már el a Vasipari és 2 Kazánszerelő Vállalatról, s 2 nem véletlenül. Ez a helyi■ ipari vállalat évről évre nem ■ teljesítette a tervét, túllépte ■ a béralapját, kevés volt a ■ munkája, s szinte mindazt el lehetne mondani, ami jellem■ zője egy deficites vállalatnak. Amit a statisztika bizonyít Ebben az évben, de különösen az utóbbi hónapokban sok minden megváltozott. Ezt a statisztika is bizonyítja: a teljes termelési érték emelkedett, az egy főre eső termelési érték is jóval magasabb, mint korábban volt. A harmadik negyedévben az év elején mutatkozó 164 ezer forintos vállalati veszteséget megszüntették, nyereséggel fordultak az utolsó negyedbe. Mindebből már következik, hogy a munkások keresete is nőtt. Míg egy munkás azelőtt egy negyedévben átlagosan 4152 forintot keresett, addig a harmadik negyedévben ez 4320 forintra emelkedett. Hogyan érték el ezeket az eredményeket? Az új vállalati vezetőség mindenekelőtt nagy gondot fordított ebben az évben a munkások nevelésére. Mert itt egy kicsit divat volt, hogy mindenki azt csinált, amit akart — természetesen munkaidőben. Ha dolgozott, így is jó volt — ha nem, azért sem szólt senki. Ez ma már teljesen megszűnt, s ez mindenekelőtt a jobb ellenőrzés, a dolgozókkal való fokozottabb törődés eredménye. Hiszen tó nem dolgozik szívesen, ha abból haszna van? Régebben a munkaellátottsággal is baj volt. Sokszor az a veszély fenyegette a vállalatot, hogy a létszámot csökkenteni kell. Van munka révén A termelés 66 székát szolgáltatás teszi ki. Csikótűzhelyeket készítenek a lakosság részére. Ebben az évben 6 ezer darabot. Ezt jövőre is gyártják, bár kisebb mértékben. Ezenkívül a lakosság igényének megfelelően 70 tonna füstcsövet készítenek. A zárak gyártása is itt történik, bár az előirányzott 36 ezer darabot anyaghiány miatt nem tudják teljes mértékben elkészíteni. Jövőre már ezzel sem lesz gond, hiszen az anyagbeszerzést a jövő évi termeléshez már most végzik. Ajtókat, ablakokat is készítenek a lakosság részére. A Ruhagyárnak szintén ajtókat és ablakokat szállítanak, a TITÁSZ-nak határidőre gyártják a magasfeszültségű villanyoszlopokat. A kazánszerelőknek annyi a munkájuk, hogy alig győzik. Ők tartják rendben a kórházakat, egészségügyi intézmények, lakóházak kazánjait, nemcsak a Tiszántúlon, hanem az ország más területén is vállalnak munkát. Legutóbb Baján, Kaposvárott, Miskolcon javítottak hazánokat. Új remények a jövő évre Van munka ,bőven, s éppen ezért új reményekkel indulnak az 1959-es évnek. A régiek mellett új cikket is gyártanak. Közületek részére csővázas bútorokat, kórházaknak 36 ezer darab ágyat és más kisebb lemezbútort készítenek. A további perspektíva : lakberendezési csőbútort is gyártani. S az üzem előtt megvan a fejlődési lehetőség. Ebben az évben félmillió forintos költséggel a csőbútor-gyártáshoz csarnok épül, december 31-re el is készül, s ugyancsak ekkor adják át a vállalat új raktá isrát is. A csőbútor-gyártáshoz? s a gyártás technológiájának? tökéletesítéséhez 1 millió forint értékű gépeket kapnak, többek között olyan csőhúzó- gépet, amelyből eddig csak egy van az országban. A tervszerűbb munka tette lehetővé, hogy javuljon a mi? nőség is. A Belkereskedelmi Minisztérium dicsérő levele bizonyítja, hogy az iratszeksvényeket kifogástalan minő-5ségben készítették el. Az utolsó három hónapban csökkent a selejt is. Ehhez per 5 sze hozzájárult az is, hogy a selejtgyártókkal megfizetteti a ték a kár egy részét. 1. A Vasipari és Kazánszerelők Vállalat most az év végén bicsakodva tekint az új gazda-e sasi év elé. u (K. MJS A házakba költözött hatalom Ünnep van Tiszacsegén. "Nem afféle hangoskodó csinnadrattái, mégis az egész falu ügyel rá, figyelemmel kíséri. Alakuló ülését tartja az újonnan megválasztott községi tanács. A megyében is párját ritkító pompás kultúrterembe egymás után érkeznek meg a népbizalom letéteményesei. Szövetkezeti gazdák, dolgozó parasztok, értelmiségiek, akik a község ügyes-bajos dolgait a következő években képviselik. A tanácstagok legtöbbjén ünnepi ruha, tekintetükben az öröm és méltóság érzete. Nem afféle hetvenkedő és fellegekbe kalandozó gőg, inkább csak annak tudata, hogy a dolgozó ember a mai Magyarországon az államhatalom gyakorlásának legfőbb tényezője. Nézem az embereket. Kemény arcélek, határozott mozdulatok, önkéntelenül is az jut az eszembe, hogy a házakba költözött hatalom találkozója zajlik most itt. Mint ahogy így is van. Mert ugyan ki állíthatja manapság, hogy az emberek ügyesbajos dolgait csak a főutcáról intézik ? Ez a világ már a múlté! Ahány tanácstag, annyi hivatal, annyi intézkedésre méltó fórum, és a hatalom tulajdonképpen a munkás- és parasztházak során a nép dolgos két kezében nyugszik. Felemelő érzés ilyesmit papírra vetni. Felemelő, mert ez a mi demokráciánk lényege. Ezt vágyta József Attila is, ezt a kort, ezt a mait, mikor végre az okos nép gyülekezetében hányhatjuk, vethetjük meg száz bajunk. Miután Simon István korelnök elfoglalja helyét, kezdetét veszi az ünnepi tanácsülés. Úttörők üdvözlik a régi és új tanácstagokat, arcukon pír, szavuk melegen cseng. Aztán a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására kerül sor, majd a v. b. saját soraiból kijelöli a tisztségviselőket. Minden mozzanat megfontolt, öntudatos, számvetésekben gazdag, mint az a beszéd, amit Molnár János a korábbi tanács nevében mond. Négy év munkáját idézi, és micsoda négy év volt ez . Tettekben, eredményekben gazdag. Még az ellenforradalmi dúlás sem tudta lefékezni a község fejlődését. Négy év alatt — hogy csak a legfontosabbakat említsük — Csegén két kilométer hosszúságú betonjárda, másfél kilométer kövesút, számos híd és áteresz épült, 680 ezer forintba került az új kultúrotthon, amely épp ezt a beszédet hallgatja — tovább bővült a villanyhálózat, és hogy a lakosság szorgalmáról sem feledkezzünk meg, adjuk tudtul: Tiszacsege dolgozói 900 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el az említett 4 esztendő alatt! Nem mi, hanem idős tanácstagok mondják: a felszabadulás 14 éve alatt többet fejlődött a község, mint előtte egy fél évszázadig. A jó munkát a tanácstagok azzal honorálják, hogy ismét Molnár Jánost és közvetlen munkatársait, Sallai Mihályt és Molnár Jánost bízzák meg a vezetéssel. Polgáron — ahová még alkonyat előtt eljutunk — megintcsak lépten-nyomon kifejezésre jut a tanácstagok felelősségérzete. Az ünnepi ülés részvevői gondosan elemzik az elvégzett munkát, s egyben a megoldásra váró problémákról sem feledkeznek meg. Tudják, a tanács csak úgy dolgozhat jól, ha szüntelen maga mellett tudja a nép bizalmát. A V. b. tagjai különösen a tömegkapcsolat további kiszélesítését tartják fontosnak. A felszólalók: Kállai Imre járási párttitkár, Vígh József, a megyei tanács elnökhelyettese stb., is ilyen értelemben üdvözlik az ünnepi ülés részvevőit. Majd a tanács vezetőinek megválasztására kerül sor. Ezt követően pedig, fehér asztalok mellett folyta- tódik az idősebb és újonnan megválasztott tanácsagok ba-; rátkozása. Inni és harapni: való van bőven, a zenekar, meg csak húzza, húzza. Így: megy ez éjfél utánig, közben', a tanácstagok egészségére és', jó munkájára koccannak a', poharak. És hadd írjak csak ide: a', jókívánságokat elsősorban a'község dolgozó parasztjai tol-' mácsolják. Már hogyisne tol-i mácsolnák, mikor a községi vezetésébe pont azok kerül- tek, akik legméltóbbak erre a tisztségre, akiknek neve ga- rancia arra, hogy Polgár né-; hány év alatt városias jellegű nagyközség lesz. És, hogy befejezésül eláruljuk, mi is; erre ürítettük poharunkat, most is azzal búcsúzunk: szívből kívánjuk, hogy minél előbb így legyen! (K. T.) Gyermekek kívánságládája December az ajándékozás hónapja, a népszokások avatták azzá. Felnőttek is, de különösen a gyerekek várják éppen ezért különös izgalommal a hónap beköszöntét. Mindjárt az elején Télapó látogatja meg az arra érdemeseken és kinek személyesen adja át, kinek pedig az ablakba kitett cipőjébe teszi jutalmát. A Debreceni Kiskereskedelmi Vállalat az ajándékozás gondjain segíteni kíván. E célból játéküzletei bejáratánál kis levélszekrényt helyezett el „Gyermekek kívánságládája“’ felirattal. A gyerekek ezekbe a ládákba dobhatják Télapóhoz címzett levelüket nevük és pontos lakcímük aláírásával, s a levélben előadhatják kívánságaikat. A boltok dolgozói az „illetékeseket” levelezőlapon értesítik a kívánságok felől. A kívánságládák a karácsonyi ünnepekre is kinnmaradnak. Befejeződött a Polgár és Böszörmény közötti útszakasz építése Régi kívánságuk teljesült Polgár és a környékbeli községek lakóinak. Befejeződött a Polgár és Hajdúböszörmény közötti 39 kilométer hosszú útszakasz építése, síz új bitumen burkolatot kapott. Az új közlekedési vonal átadására előreláthatólag a hét folyamán kerül sor. AsztalawU, IcéntuvesiU, budapasszU U&zott Látogatás a berettyóújfalui kisipari termelőszövetkezetben Berettyóújfaluban, Dózsa György út 41. Az udvarból zaj hallatszik ki, zúgás, sivítás, csattogás és még mindenféle lárma rohanja meg az ember dobhártyáját a nyitott kapun keresztül. Egy kis lármagyár ez itt, persze nem egész Újfalut, csupán a környezetét látja el zajjal, lármával. Valaha sokkal halkabb volt ez a ház, délelőttökön egészen elnéptelenedett, délutánokon pedig a szilencium mély csendje honolt itt, mert bent a falak mögött diákok tanulták a latin leckét, meg a polinomok egymással való osztását. Diákotthon volt e helyen, benne laktam én is, amikor a gimnázium padjait koptattam. Kilenc esztendeje, 1949 végén hurcolkodtunk át egy másik épületbe, a helyünkre aztán a mezőgazdasági iskola bennlakói kerültek, de ők is csak addig tartottak ki itt, míg intézetestül, mindenestül át nem költöztek Békéscsabára. Ez 1951- ben történt. Még abban az esztendőben a Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz ütött tanyát az épületben, s ott székel ma is. Sok minden történt azóta. Az utcafronton álló épület, amely a mi tanyánk volt, még a szemre csak a régi, de amit az udvarban látok, miközben Varga Gyula, a kisz elnöke és barátom, Illisz Pista végigkalauzolnak „üzemükön” — az már újdonság számomra. A nagy, hosszú udvar egyik oldala például végig be van építve. A főépület mögött mindjárt egy hosszú üzemház van, mint mondják 1954 óta. Asztalosok, kerékgyártók és bádogosok dolgoznak benne. Utána egy garázs következik, ez az idén épült a kisz teherautója számára. Az udvar végében, a bejárattal szemben pedig egymáshoz simuló épületek állnak: az üveges, műszerész, gumis és kovácsrészleg helye. — Hopp, erre emlékszem! Igen, határozottan emlékszem, hogy annak idején is itt volt ez a kovácsműhely, — kiáltok fel örvendezve, hogy végre valami ismerős dologra bukkantam. Nagyot nevetnek. — Ez bizony nem a régi kovácsműhely, az különben se az udvar hátulján volt, hanem valamivel előrébb. Ez az egész üzemrész 1956-ban épült ide. Tévedtem tehát. Való igaz, hogy nem lehet annyi év után ráismerni az udvarra. Nagy változás történt itt, ahogy az esztendők egymást siettetve eliramodtak, nekik talán, akik benne éltek e változás folyamatában, fel sem tűnik ez annyira, mint nekem, ők, akik hét esztendő alatt apránként rakták össze, építettek fel itt mindent, meglehet nem is érzik ezt olyan erősen, mint én. 1951-ben alig több, mint húsz ember kezdte meg itt a munkát. Akkor csupán négy részlege volt a ktsz-nek. Azóta alaposan megszaporodtak: ma a segédmunkásokkal és tanulókkal együtt 13 részlegen 118 ember dolgozik. A ktsz munkájáról még nem is szóltam, pedig arra igen büszkék az itteni emberek, eredményeiket mint fényes fegyvertényeket sorolják, s kimondatlanul is az a gondolat vezérli szavaikat, hogy lám, milyen fontos ipari tényező a mi szövetkezetünk. Ami alapjában véve igaz is. Az építőrészleg például az újfalusi Új Világ Tsz-nek egy 50 férőhelyes lóistállót készített el nemrég. Hasonló munkát végeznek most a szentmártoni Hajnal Tsz-nek is, 324 ezer forintért. A szövetkezet gerince az asztalosrészleg. Ez a legnagyobb, ez szerzi a jövedelem tetemes részét. Elsősorban a BÚTORÉRT-nek dolgozik. Negyedévente 80 garnitúra festetlen konyhabútort, s 1958 eleje óta tíz garniúra fényezett szobabútort készít el. Minden gyártmányuk megfelel a követelményeknek, soha egy fillér késedelmi vagy minőségi kötbért nem kellett fizetniük. A környékbeli lakosság kielégítéséről táj igényes szobabútorok készítésével gondoskodnak. Péterszegről, Gáborjánból, Bakonszegről, s ki tudja még melyik faluból, szinte mindig keresik ezt az árucikket, ezért a kisz terven felül e negyedévben is elkészít hét garnitúra festett szobaberendezést. Régen Debrecenbe kellett menni, ha egy újfalui családnak tükörre, vagy tolóüvegre volt szüksége, most nem kell menni egy tapodtat sem, mert olcsón ízlésesen előállítja a ktsz. A szövetkezet dolgozik a mozinak is. A filmszínház belsejét átalakították, préselt lemezekkel látták el, minek következtében sokkal jobb a terem akusztikája. És a ktsz fejlődik, egyre fejlődik, berendezésben, gépekben, szerszámokban egyre gazdagabb lesz. Az asztalosok ez év februárjában új csiszolót kaptak, egy politúrozó gépet pedig most e hónap végén állítanak be, így árasztanak el adatok, számok özönével, míg feltartott kézzel meg nem állítom őket: — És a ktsz-beli emberek? Hogy élnek? Elégedettek-e? Ismét az udvar elejére vezetnek, s mutatják a „jármű standot”: kerékpárok társaságában egy sereg motor pihen ott. 250-es Pannóniát is látni köztük. — Egy esztendő leforgása alatt nyolc ktsz-tag vásárolt motorkerékpárt. Két villanyszerelőnk, Karácsony Mihály és Béler Endre pedig házat épített, mióta nálunk dolgozik. — De ne is ezt vegyük alapul, inkább azt, hogy minden két hétben, vezetőségi gyűlés alkalmával két-három ember jelentkezik a szövetkezetbe. Nemcsak Újfaluból, hanem a környékbeli falvakból is. Sajnos, egyelőre helyszűke miatt el kell utasítani őket. Vagy nézzük azt, hogy hányan jöttek át a kisiparosoktól hozzánk dolgozni. Miért? Bizonyára nem azért, mert itt kevesebbet keresnek. Bartha Gyula asztalos tavaly kilépett a ktsz-ből és elment Pestre kisiparosnak. Az idén visszajött és kérte felvételét Jemet. . Lám, egész komoly üzemmé fejlődött a hajdani kis szövetkezet, szinte a különböző iparágak góca lett Újfaluban. A helybeli magánipar már nem veheti fel vele a versenyt. Mennyit változott a világ néhány esztendő alatt! Azért nem minden új, nem minden ismeretlen itt számomra. Ismerős arcok villannak elém, ahogy a műhelyeket járom. Sok fiatalember dolgozik itt. Az asztalosok közt például Illisz Pista. Huszonhét esztendős, és a szövetkezet elnökségének tagja. Azt mondja, nem hagyná itt a ktsz-t a világért sem. Itt látom az öccsét, Lacit is. Első gimnazista volt, amikor érettségiztem, most asztalostanuló. — Nini, az meg ott Fuchs Árpi, a futballista. Ő is itt asztaloskodik. Milyen jó érzés, amikor régi cimborákra, kedves ismerősökre találunk! Az üzemház előtt beszélgetünk még egy kicsit az elmúlt esztendőkről, felfrissítve a közös emlékeket, aztán elbúcsúzunk, ők dolguk után néznek, én pedig kilépek a kapun A lárma elkísér még egy darabig. A munka mostani, a csend egykori hajlékából. Bodó Bálint