Hajdú-Bihari Napló, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

32 új lakás várja gazdáját A Temető utcában az 1958 -as évre tervezett lakásépíté­sek befejeződtek. Az év folyamán elkészült lakásokból 80-at már szétosztottak, a most elkészült 32 szoba­­konyhás lakás műszaki átadá­sa ma, kedden történik meg. Ezek a lakások a tervezett időnél két héttel hamarabb készültek el, mert az eredeti terv szerint december 15-ig kellett volna befejezni azokat, így a boldog tulajdonosok egy héten belül hozzájuthatn­ak új lakásukhoz. Az új la­kók egy részét a Püspöki palo­ta életveszélyesnek minősített lakásaiból költöztetik át. Az 1959-es évre tervezett két új, kétemeletes bérház alapozási munkálatai a Teme­tő utcában előrehaladott álla­potban vannak. Ma reggel 8 órakor lesz az I. kerületi­­ Tanács ünnepi alakuló ülése A november 16-án lezaj­lott választások után ma ke­rül sor Debrecenben az első ünnepi tanácsülésre. Az I. ke­rületi Tanács reggel 8 órai kezdettel tartja alakuló ülé­sét, melyen a Hazafias Nép­front kerületi elnöksége ja­vaslatot tesz a végrehajtó bi­zottság tagjainak megválasz­tására, ugyanekkor kerül sor az állandó bizottságok elnö­keinek, titkárainak és tagjai­nak megválasztására is. Az ünnepi ülés a városi tanács nagytermében zajlik le. A III. kerületi Tanács szer­dán reggel 8 órakor a kerü­leti tanácsháza 23. számú ter­mében, a II. kerületi Tanács pedig csütörtök reggel 8 órai kezdettel a Kossuth utca 12— 13. szám alatti kultúrterem­ben tartja ünnepi alakuló ülé­sét. Kibővítették a villanyhálózatot Hagylétán Nagyléta ez évben saját erejéből történő beruházás­ból 3 kilométer és 300 méter villanyhálózat bővítést haj­tott vég­re. Ennek következté­ben a község már majdnem teljes egészében bekapcsoló­dott a villanyvilágítási háló­zatba. Mindössze egy jelen­téktelen kis területet, a Szil­erdőt nem látták el még vil­lanyhálózattal. Hogy ezt a villamosítási tervet még no­vember első felében meg tud­ták valósítani, abban nagy része van a TITÁSZ szerelő brigádjának, mely a rossz idő ellenére, szinte embertelenn munkát végezve befejezte a munkálatokat. A községi ta­nács végrehajtó bizottsága ezúton is elismerését fejezi ki ezeknek a dolgozóknak, el­sősorban Kiss Imre mérnök­nek, Páskuly Márton,­­Juhász Tibor és Víg Lajos szerelők­nek, valamint a csoport többi munkásának, akik a terv megvalósítása érdekében leg­többet tettek. Nutria tenyésztési tanfolyam Debrecenben Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy milyen előnyö­ket jelent a nutria tenyészté­se. Ez iránt az új „foglalko­zás” iránt Debrecenben is nagy az érdeklődés, s már a mezőgazdasági kiállításon is számosan határozták el, hogy nutria tenyésztéshez kezdenek. A k­isálattenyésztők egyesüle­tének ritr­a tenyésztési szak­osztálya a megnövekedett ér­deklődés kielégítésére az or­szág más városaiban is te­nyésztői tanfolyamokat rendez. Debrecenben december 6-án és 7-én rendezik meg ezt a tanfolyamot a Déri Múzeum előadótermében. A tanfolyam díjtalan, bárki részt vehet raj­ta. Jelentkezni a helyszínen lehet. Az előadásokat 6-án, szombaton délután 4 órától 7 óráig és vasárnap délelőtt 9 órától 1 óráig tartják. A tan­folyam elvégzéséről minden hallgató bizonyítványt kap, amely a tenyésztéssel kapcso­latos fontos kedvezmények elnyerésére is jogosít. Érdek­lődők számára a TIT titkár­ság ad bővebb felvilágosítást. Hogyan lesz a veszteségből nyereség ? Gyökeres fordulat a Vasipari és Kazánszerelő Vállalat életében . Sok rossz vélemény hang­­­­zott már el a Vasipari és 2 Kazánszerelő Vállalatról, s 2 nem véletlenül. Ez a helyi­■ ipari vállalat évről évre nem ■ teljesítette a tervét, túllépte ■ a béralapját, kevés volt a ■ munkája, s szinte mindazt el­­ lehetne mondani, ami jellem­■ zője egy deficites vállalatnak. Amit a statisztika bizonyít Ebben az évben, de külö­nösen az utóbbi hónapokban sok minden megváltozott. Ezt a statisztika is bizonyít­ja: a teljes termelési érték emelkedett, az egy főre eső termelési érték is jóval magasabb, mint korábban volt. A harmadik negyedév­ben az év elején mutatkozó 164 ezer forintos vállalati veszteséget megszüntették, nyereséggel fordultak az utolsó negyedbe. Mind­ebből már következik, hogy a mun­kások keresete is nőtt. Míg egy munkás azelőtt egy ne­gyedévben átlagosan 4152 fo­rintot keresett, addig a har­madik negyedévben ez 4320 forintra emelkedett. Hogyan érték el ezeket az eredményeket? Az új vállalati vezetőség mindenekelőtt nagy gondot fordított ebben az évben a munkások nevelésére. Mert itt egy kicsit divat volt, hogy mindenki azt csinált, amit akart — természetesen mun­kaidőben. Ha dolgozott, így is jó volt — ha nem, azért sem szólt senki. Ez ma már teljesen megszűnt, s ez min­denekelőtt a jobb ellenőrzés, a dolgozókkal való fokozot­tabb törődés eredménye. Hi­szen tó nem dolgozik szíve­sen, ha abból haszna van? Régebben a munkaellátott­sággal is baj volt. Sokszor az a veszély feny­egette a válla­latot, hogy a létszámot csök­kenteni kell. Van munka révén A termelés 66 sz­­­ékát szolgáltatás teszi ki. Csikó­­tűzhelyeket készítenek a la­kosság részére. Ebben az év­ben 6 ezer darabot. Ezt jövő­re is gyártják, bár kisebb mértékben. Ezenkívül a la­kosság igényének megfelelően 70 tonna füstcsövet készíte­nek. A zárak gyártása is itt történik, bár az előirányzott 36 ezer darabot anyaghiány miatt nem tudják teljes mér­tékben elkészíteni. Jövőre már ezzel sem lesz gond, hi­szen az anyagbeszerzést a jövő évi termeléshez m­ár most végzik. Ajtókat, abla­kokat is készítenek a lakos­ság részére. A Ruhagyárnak szintén ajtókat és ablakokat szállítanak, a TITÁSZ-nak határidőre gyártják a magas­­feszültségű villanyoszlopokat. A kazánszerelőknek annyi a munkájuk, hogy alig győ­zik. Ők tartják rendben a kórházakat, egészségügyi in­tézmények, lakóházak kazán­jait, nemcsak a Tiszántúlon, hanem az ország más terüle­tén is vállalnak munkát. Leg­utóbb Baján, Kaposvárott, Miskolcon javítottak hazán­o­kat. Új remények a jövő évre Van munka ,bőven, s ép­pen ezért új reményekkel in­dulnak az 1959-es évnek. A régiek mellett új cikket is gyártanak. Közületek részére csővázas bútorokat, kórházak­nak 36 ezer darab ágyat és más kisebb lemezbútort ké­szítenek. A további perspek­tíva : lakberendezési csőbú­tort is gyártani. S az üzem előtt megvan a fejlődési le­hetőség. Ebben az évben fél­millió forintos költséggel a csőbútor-gyártáshoz csarnok épül, december 31-re el is­ készül, s ugyancsak ekkor­ adják át a vállalat új raktá­ is­rát is. A csőbútor-gyártáshoz? s a gyártás technológiájának? tökéletesítéséhez 1 millió fo­­­rint értékű gépeket kapnak­,­ többek között olyan csőhúzó-­ gépet, amelyből eddig csak­ egy van az országban.­­ A tervszerűbb munka tette­ lehetővé, hogy javuljon a mi­? nőség is. A Belkereskedelmi­ Minisztérium dicsérő levele­ bizonyítja, hogy az iratszek­s­vényeket kifogástalan minő-5­ségben készítették el. Az­ utolsó három hónapban csök­­­kent a selejt is. Ehhez per­ 5 sze hozzájárult az is, hogy a­ selejtgyártókkal megfizetteti a ték a kár egy részét. 1. A Vasipari és Kazánszerelők Vállalat most az év végén bi­c­sakodva tekint az új gazda-e sasi év elé. u (K. MJS A házakba költözött hatalom Ünnep van Tiszacsegén. "Nem afféle hangoskodó csin­nadrattái, mégis az egész fa­lu ügyel rá, figyelemmel kí­séri. Alakuló ülését tartja az újonnan megválasztott köz­ségi tanács. A megyében is párját ritkító pompás kul­túrterembe egymás után ér­keznek meg a népbizalom le­téteményesei. Szövetkezeti gazdák, dolgozó parasztok, ér­telmiségiek, akik a község ügyes-bajos dolgait a követ­kező években képviselik. A tanácstagok legtöbbjén ünne­pi ruha, tekintetükben az öröm és méltóság érzete. Nem afféle hetvenkedő és felle­gekbe kalandozó gőg, inkább csak annak tudata, hogy a dolgozó ember a mai Ma­gyarországon az államhatalom gyakorlásának legfőbb ténye­zője. Nézem az embereket. Ke­mény arcélek, határozott mozdulatok, önkéntelenül is az jut az eszembe, hogy a házakba költözött hatalom találkozója zajlik most itt. Mint ahogy így is van. Mert ugyan ki állíthatja manap­ság, hogy az emberek ügyes­bajos dolgait csak a főutcá­ról intézik ? Ez a világ már a múlté! Ahány tanácstag, annyi hivatal, annyi intézke­désre méltó fórum, és a ha­talom tulajdonképpen a mun­kás- és parasztházak során a nép dolgos két kezében nyug­szik. Felemelő érzés ilyesmit papírra vetni. Felemelő, mert ez a mi demokráciánk lénye­ge. Ezt vágyta József Attila is, ezt a kort, ezt a mait, mi­kor végre az okos nép gyüle­kezetében hányhatjuk, vethet­jük meg száz bajunk. Miután Simon István kor­elnök elfoglalja helyét, kez­detét veszi az ünnepi ta­nácsülés. Úttörők üdvözlik a régi és új tanácstagokat, ar­cukon pír, szavuk melegen cseng. Aztán a végrehajtó bizott­ság tagjainak megválasztásá­ra kerül sor, majd a v. b. sa­ját soraiból kijelöli a tiszt­ségviselőket. Minden mozza­nat megfontolt, öntudatos, számvetésekben gazdag, mint az a beszéd, amit Molnár Já­nos a korábbi tanács nevében mond. Négy év munkáját idé­zi, és micsoda négy év volt ez . Tettekben, eredmények­ben gazdag. Még az ellenfor­radalmi dúlás sem tudta le­fékezni a község fejlődését. Négy év alatt — hogy csak a legfontosabbakat említ­sük — Csegén két kilométer hosszúságú betonjárda, más­fél kilométer kövesút, számos híd és áteresz épült, 680 ezer forintba került az új kultúr­otthon, amely épp ezt a be­szédet hallgatja — tovább bővült a villanyhálózat, és hogy a lakosság szorgalmá­ról sem feledkezzünk meg, adjuk tudtul: Tiszacsege dol­gozói 900 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el az említett 4 esztendő alatt! Nem mi, hanem idős tanácstagok mondják: a fel­­szabadulás 14 éve alatt töb­bet fejlődött a község, mint előtte egy fél évszázadig. A jó munkát a tanácstagok az­zal honorálják, hogy ismét Molnár Jánost és közvetlen munkatársait, Sallai Mihályt és Molnár Jánost bízzák meg a vezetéssel. Polgáron — ahová még alko­nyat előtt eljutunk — megint­­csak lépten-nyomon kifejezés­re jut a tanácstagok felelősség­­érzete. Az ünnepi ülés részve­vői gondosan elemzik az elvég­zett munkát, s egyben a meg­oldásra váró problémákról sem feledkeznek meg. Tud­ják, a tanács csak úgy dol­gozhat jól, ha szüntelen ma­ga mellett tudja a nép bizal­mát. A V. b. tagjai különösen a tömegkapcsolat további ki­­szélesítését tartják fontosnak. A felszólalók: Kállai Imre járási párttitkár, Vígh József, a megyei tanács elnökhelyet­tese stb., is ilyen értelemben üdvözlik az ünnepi ülés rész­­­vevőit. Majd a tanács veze­tőinek megválasztására ke­­­rül sor. Ezt követően pedig, fehér asztalok mellett folyta-­ tódik az idősebb és újonnan­ megválasztott tanácsagok ba-; rátkozása. Inni és harapni­: való van bőven, a zenekar, meg csak húzza, húzza. Így: megy ez éjfél utánig, közben', a tanácstagok egészségére és', jó munkájára koccannak a', poharak.­­ És hadd írjak csak ide: a', jókívánságokat elsősorban a'­­község dolgozó parasztjai tol-' mácsolják. Már hogyisne tol-i mácsolnák, mikor a községi vezetésébe pont azok kerül-­ tek, akik legméltóbbak erre a­ tisztségre, akiknek neve ga-­ rancia arra, hogy Polgár né-; hány év alatt városias jelle­­­gű nagyközség lesz. És, hogy­ befejezésül eláruljuk, mi is; erre ürítettük poharunkat,­ most is azzal búcsúzunk:­ szívből kívánjuk, hogy minél­ előbb így legyen!­­ (K. T.) Gyermekek kívánságládája December az ajándékozás hónapja, a népszokások avatták azzá. Felnőttek is, de különösen a gyerekek várják éppen ezért külö­nös izgalommal a hónap beköszöntét. Mindjárt az elején Télapó látogatja meg az arra érdemeseken és ki­nek személyesen adja át, kinek pedig az ablakba ki­tett cipőjébe teszi jutalmát. A Debreceni Kiskereske­delmi Vállalat az ajándéko­zás gondjain segíteni kíván. E célból játéküzletei bejá­ratánál kis levélszekrényt helyezett el „Gyermekek kívánságládája“’ felirattal. A gyerekek ezekbe a ládák­ba dobhatják Télapóhoz címzett levelüket nevük és pontos lakcímük aláírásá­val, s a levélben előadhat­ják kívánságaikat. A bol­tok dolgozói az „illetékese­ket” levelezőlapon értesítik a kívánságok felől. A kívánságládák a kará­csonyi ünnepekre is kinn­­maradnak. Befejeződött a Polgár és Böszörmény közötti útszakasz építése Régi kívánságuk teljesült Polgár és a környékbeli köz­ségek lakóinak. Befejeződött a Polgár és Hajdúböször­mény közötti 39 kilométer hosszú útszakasz építése, síz új bitumen burkolatot ka­pott. Az új közlekedési vonal átadására előreláthatólag a hét folyamán kerül sor. AsztalawU, IcéntuvesiU, budapasszU U&zott Látogatás a berettyóújfalui kisipari termelőszövetkezetben Berettyóújfaluban, Dózsa György út 41. Az udvarból zaj hallatszik ki, zúgás, siví­­tás, csattogás és még min­denféle lárma rohanja meg az ember dobhártyáját a nyi­tott kapun keresztül. Egy kis lármagyár ez itt, persze nem egész Újfalut, csupán a kör­nyezetét látja el zajjal, lár­mával. Valaha sokkal halkabb volt ez a ház, délelőttökön egé­szen elnéptelenedett, délutá­nokon pedig a szilencium mély csendje honolt itt, mert bent a falak mögött diákok tanulták a latin leckét, meg a polinomok egymással való osztását. Diákotthon volt e helyen, benne laktam én is, amikor a gimnázium padjait koptattam. Kilenc esztendeje, 1949 végén hurcolkodtunk át egy másik épületbe, a he­lyünkre aztán a mezőgazda­­sági iskola bennlakói kerül­tek, de ők is csak addig tar­tottak ki itt, míg intézetes­tül, mindenestül át nem köl­töztek Békéscsabára. Ez 1951- ben történt. Még abban az esztendőben a Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz ütött tanyát az épületben, s ott székel­­ ma is. Sok minden történt azóta.­­ Az utcafronton álló épület,­­ amely a mi tanyánk volt, még a szemre csak a régi, de amit az udvarban látok, miközben Varga Gyula, a kisz elnöke és barátom, Illisz Pista végig­kalauzolnak „üzemükön” — az már újdonság számomra. A nagy, hosszú udvar egyik oldala például végig be van építve. A főépület mögött mindjárt egy hosszú üzemház van, mint mondják 1954 óta. Asztalosok, kerékgyártók és bádogosok dolgoznak benne. Utána egy garázs következik, ez az idén épült a kisz teher­autója számára. Az udvar vé­gében, a bejárattal szemben pedig egymáshoz simuló épü­letek állnak: az üveges, mű­szerész, gumis és kovácsrész­leg helye. — Hopp, erre emlékszem! Igen, határozottan emlékszem, hogy annak idején is itt volt ez a kovácsműhely, — kiáltok fel örvendezve, hogy végre valami ismerős dologra buk­kantam. Nagyot nevetnek. — Ez bi­zony nem a régi kovácsmű­hely, az különben se az udvar hátulján volt, hanem valami­vel előrébb. Ez az egész üzem­rész 1956-ban épült ide. Tévedtem tehát. Való igaz, hogy nem lehet annyi év után ráismerni az udvarra. Nagy változás történt itt, ahogy az eszten­dők egymást siettetve elira­modtak, nekik talán, akik benne éltek e változás folya­matában, fel sem tűnik ez annyira, mint nekem, ők, akik hét esztendő alatt aprán­ként rakták össze, építettek fel itt mindent, meglehet nem is érzik ezt olyan erősen, mint én. 1951-ben alig több, mint húsz ember kezdte meg itt­ a­ munkát. Akkor csupán négy részlege­ volt a ktsz-nek. Azóta alaposan megszaporod­tak: ma a segédmunkásokkal és tanulókkal együtt 13 rész­legen 118 ember dolgozik. A ktsz munkájáról még nem is szóltam, pedig arra igen büszkék az itteni embe­rek, eredményeiket mint fé­nyes fegyvertényeket sorol­ják, s kimondatlanul is az a gondolat vezérli szavaikat, hogy lám, milyen fontos ipari tényező a mi szövetkezetünk. Ami alapjában véve igaz is. Az építőrészleg például az újfalusi Új Világ Tsz-nek egy 50 férőhelyes lóistállót készí­tett el nemrég. Hasonló mun­kát végeznek most a szent­­mártoni Hajnal Tsz-nek is, 324 ezer forintért. A szövetkezet gerince az asztalosrészleg. Ez a legnagyobb, ez szerzi a jövedelem tetemes részét. El­sősorban a BÚTORÉRT-nek dolgozik. Negyedévente 80 garnitúra festetlen kony­habútort, s 1958 eleje óta tíz garniúra fényezett szobabútort készít el. Minden gyártmá­nyuk megfelel a követelmé­nyeknek, soha egy fillér ké­sedelmi vagy minőségi köt­bért nem kellett fizetniük. A környékbeli lakosság ki­elégítéséről táj igényes szoba­bútorok készítésével gondos­kodnak. Péterszegről, Gábor­­jánból, Bakonszegről, s ki tudja még melyik faluból, szinte mindig keresik ezt az árucikket, ezért a kisz terven felül e negyedévben is el­készít hét garnitúra festett szobaberendezést. Régen Deb­recenbe kellett menni, ha egy újfalui családnak tükörre, vagy tolóüvegre volt szüksé­ge, most nem kell menni egy tapodtat sem, mert olcsón íz­lésesen előállítja a ktsz. A szövetkezet dolgozik a mozinak is. A filmszínház belsejét átalakították, préselt lemezekkel látták el, minek következtében sokkal jobb a terem akusztikája. És a ktsz fejlődik, egyre fejlődik, berendezésben, gépekben, szerszámokban egyre gazda­gabb lesz. Az asztalosok ez év februárjában új csiszolót kaptak, egy politúrozó gépet pedig most e hónap végén ál­lítanak be, így árasztanak el adatok, számok özönével, míg feltar­tott kézzel meg nem állítom őket: — És a ktsz-beli emberek? Hogy élnek? Elégedettek-e? Ismét az udvar elejére ve­zetnek, s mutatják a „jár­mű standot”: kerékpárok tár­saságában egy sereg motor pihen ott. 250-es Pannóniát is látni köztük. — Egy esztendő leforgása alatt nyolc ktsz-tag vásárolt motorkerékpárt. Két villany­szerelőnk, Karácsony Mihály és Béler Endre pedig házat épített, mióta nálunk dolgo­zik. — De ne is ezt vegyük ala­pul, inkább azt, hogy minden két hétben, vezetőségi gyűlés alkalmával két-három ember jelentkezik a szövetkezetbe. Nemcsak Újfaluból, hanem a környékbeli falvakból is. Saj­nos, egyelőre helyszűke miatt el kell utasítani őket. Vagy nézzük azt, hogy hányan jöt­tek át a kisiparosoktól hoz­zánk dolgozni. Miért? Bizo­nyára nem azért, mert itt ke­vesebbet keresnek. Bartha Gyula asztalos tavaly kilépett a ktsz-ből és elment Pestre kisiparosnak. Az idén vissza­jött és kérte felvételét Je­met. . Lám, egész komoly üzem­mé fejlődött a hajdani kis szövetkezet, szinte a különbö­ző iparágak góca lett Újfalu­ban. A helybeli magánipar már nem veheti fel vele a versenyt. Mennyit változott a világ néhány esztendő alatt! Azért nem minden új, nem minden ismeretlen itt szá­momra. Ismerős arcok villannak elém, ahogy a mű­helyeket járom. Sok fiatal­ember dolgozik itt. Az aszta­losok közt például Illisz Pista. Huszonhét esztendős, és a szövetkezet elnökségének tagja. Azt mondja, nem hagy­ná itt a ktsz-t a világért sem. Itt látom az öccsét, Lacit is. Első gimnazista volt, amikor érettségiztem, most asztalos­tanuló. — Nini, az meg ott Fuchs Árpi, a futballista. Ő is itt asztaloskodik. Milyen jó érzés, amikor régi cimborákra, ked­ves ismerősökre találunk! Az üzemház előtt beszélge­tünk még egy kicsit az elmúlt esztendőkről, felfrissítve a közös emlékeket, aztán elbú­csúzunk, ők dolguk után néz­nek, én pedig kilépek a ka­pun A lárma elkísér még egy darabig. A munka mostani, a csend egykori hajlékából. Bodó Bálint

Next