Hajdú-Bihari Napló, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Békés esztendőt vár a világ Egy esztendő roppant cse­kély idő a világtörténelemben, melynek néhány lapjára hatal­mas korszakok férnek, mely­nek pár sora elegendő arra, hogy méltassa dinasztiák tün­döklését és bukását, évtizede­kig tartó háborúk jelentőségét. De azért egy esztendőben is van 12 hónap, van 365 nap ; az élet minden napjának van­nak eseményei. Ezek közül igen sok alkalmas arra, hogy bekerüljön az év krónikájába. Egyik-másik talán arra is, hogy megszüretve az idő ros­táján, majdan adatot szolgál­tasson a világtörténelemnek Mi is történt 1958-ban ? Pon­tosabban melyek voltak azok a lényegesebb események, amelyekre leginkább felfi­gyelt a világ ? Az elmúlt esztendőben — sokkal inkább, mint addig bár­mikor — az életet napról nap­ra újjáteremtő és gazdagító munkára, a termelésre terelő­dött a világfigyelem, fénnyel világítva meg a politikai gaz­daságtan tételét : az új társa­dalom akkor arat végleges győzelmet a régin, ha többet termel. Az új és a régi társadalom — a szocializmus és a kapita­lizmus — ilyen küzdelme vi­lágméretekben folyik. Negy­ven esztendő alatt kiszorult a tőkés rendszer a föld egyne­gyedéről, s a világnak eme ré­szén szilárd alapokon épül a szocializmus, a kommunizmus A fejlődésben messze elma­radt országok törnek most az élre, évek vagy évtizedek alatt pótolva rab évszázadok mu­lasztásait Az elmúlt esztendőben, pon­tosabban az elmúlt hetekben ismertette és kommentálta a világsajtó a Szovjetunió hétéves tervét a kommunizmus építésének nagyszabású programját, amelynek jelszava : utolérni és elhagyni a legfejlettebb tőkés országot nemcsak a megter­melt javak mennyisége, hanem­­ az egy főre jutó termelés te­kintetében is. Tíz esztendővel ezelőtt Kí­nában még fegyveres harcok folytak az ország felszabadítá­sáért, az idegen tőke és helyi ügynöksége, Csang Kai-sek hatalma ellen. És ma? A kínai gazdaság ugrásszerű fejlődé­séről írnak az egész világon a vezető lapok, arról az „ug­rásáról, amelynek célja utol­érni és elhagyni egyelőre Nagy-Britanniát, később pedig az Egyesült Államokat is. Akik hallottak már a kínai kuli nyomoráról, az éhező, marék­nyi rizsen tengődő kínai száz­milliók helyzetéről, akik hal­lottak arról, hogyan rabolta ki az elmúlt évszázadokban Kínát a nemzetközi tőke, akik tudják, hogy mi a félgyarmat — azok a közelmúlt ismereté­ben méltóképpen értékelhetik a közeljövő fényes távlatait. Méreteiben kisebb, de jelen­tőségében hasonló nagy ered­ményeket, terveket mutatnak fel a többi szocialista orszá­gok is. Azonban az sem ér­demtelen, ha említést teszünk arról, hogy bizonyos tőkés kö­rökben­­hajlandóság mutatko­zik felvenni a békés versenyt a szocializmussal, több terme­léssel hosszabbítani meg a tő­kés rendszer életalkonyát. De a hajlandóság és a lehetősé­gek között lényegbevágó kü­lönbség van. Tőkés viszonyok között megvalósíthatatlan a tervgazdálkodás. Az ország termelését a véletlen irányítja. S ha sikerül is valamelyest fokozni a termelést, ez köny­­nyen vezethet gazdasági ka­tasztrófához, válsághoz. Erre is példa volt az 1958-as esz­tendő : számszerű adatokat szolgáltatott a tőkés — első­sorban az amerikai — gazda­sági élet hanyatlásáról, a mun­kanélküliek számának növeke­déséről, a válság félreismer­hetetlen jeleiről. Van aztán az életnek szá­mos területe, ahol máris nyil­vánvaló, mindenki számára tapasztalható a szocializmus fölénye a kapitalizmus felett. Ide tartozik a Szovjetunió ra­kétatechnikája, amely immár a világmindenséget ostromol­ja. 1957 októbere óta három mesterséges hold fellövése jelzi e fölényt, ennek túl­szárnyalására tett — eddig­­elé hiábavaló — kísérleteket az Egyesült Államok. Ha csupán a gazdasági és tudományos versengés jelen­tené a világpolitikát, itt ta­lán abba is lehetne hagyni az újévi krónikát, s rábízni a jövőt az 1959. és a további évek gazdasági és tudomá­nyos csodáira. A dolog azon­ban nem ilyen egyszerű. 1958- ban semmivel sem lett kissebb az imperializmus — különösen az amerikai impe­rializmus — válsághatalmi vágya. A dullesi külpolitika az elmúlt évben többször is a háború szakadékéig sodorta a világot. 1958 számos meg­oldatlan kérdést hagyott a további esztendőkre. Üresen maradtak a kormányfői tár­gyalóterem székei, nem ke­rült sor az elmúlt évben a legmagasabb szintű értekez­­­­letre. Amikor már jó úton volt az előkészítés, nyugati részről újabb és újabb aka­dályokat gördítettek a ta­nácskozások elé. Folytak vi­szont nemzetközi tanácskozások, ha alacsonyabb szinten is az atomleszerelésről, a nemzet­közi biztonság hathatós esz­közeinek kidolgozásáról. Genf­­ben jelentős lépéseket tettek azon az úton, mely elvezet­het a nukleáris fegyverek el­tiltásához. A célt azonban még nem közelítették meg. 1959- nek tehát ezt az­ adós­ságot is át kell vennie. 1959-ben változatlanul fi­gyelemmel kell kísérnie a békeszerető emberiségnek azo­kat a tűzfészkeket, amelyek világháborúval fenyegetnek. Nyugat-Európában például a háborús­­ veszély kifejezett növekedését jelenti, hogy az elmúlt esztendőben megkezd­ték a Német Szövetségi Köz­társaság atomfegyverrel való felszerelését. És az sem biz­tat sok jóval, hogy Francia­­országban diktátor kezébe került a hatalom, aki már uralma első hónapjaiban meg­indította hadjáratát Francia­­ország demokratikus intéz­ményei ellen, aki csalárd tör­vénnyel meghamisította a vá­lasztópolgárok akaratát, s lé­pésről lépésre szűk körre szo­rítja — talán meg is semmi­síti — a demokratikus sza­badságjogokat. A nemzetközi biztonságot szorgalmazó szovjet javaslak között kiemelkedő helyet fog­lal el a berlini kérdésben tett hruscsovi indítvány. A Szov­jetunió miniszterelnöke abból a tarthatatlan tényből indul ki, hogy Berlin státusza 14 évvel a háború befejezése után is rendezetlen, a német főváros a nagyhatalmak meg­szállása alatt áll. A Szovjet­unió elhatározta, hogy a ma­ga hatáskörében megszünteti a megszállási statútumot, s Kelet-Berlint átadja a Német Demokratikus Köztársaság­nak, az új típusú, békeszerető, szocializmust építő német ál­lamnak, amelynek területén tulajdonképpen Berlin fek­szik. A nyugati megszálló hatalmaknak pedig azt aján­lotta a Szovjetunió, hogy vo­nuljanak ki Nyugat-Berlin­­ből, s nyilvánítsák ezt a te­rületet szabadvárossá. Front­városból a béke városává lenne így Berlin, eggyel ke­vesebb háborús góc, eggyel kevesebb sötét folt a térké­pen. A probléma megoldása el­maradt 1958-ban, megfenek­lett a terv a nyugati hatal­mak csökönyösségén, a háborús feszültség fenntartására irányuló igye­kezetükön. Sőt. Az elmúlt év folyamán sokkal kézzelfogha­tóbb tettekkel is „szolgálták” a háborús pszichózis ügyét. Amikor az iraki nép forra­dalmi úton megbuktatta a királyt és kikiáltotta a köz­társaságot — az amerikai és angol hadsereg nagyarányú felvonulást rendezett a Közel- Keleten, s megszállt két álla­mot Irak szomszédságában: Jordániát és Libanont. A ha­talmas méretű nemzetközi felháborodás láttán azonban kénytelenek voltak retirálni. Ezután a Távol-Keleten kí­sérleteztek a népi Kína elleni fenyegető felvonulásokkal, Iling Kai-seknek a Kínai Népköztársaság elleni hábo­rújával. A népi Kína azon­ban visszaverte a kalandoro­kat. A kudarcot vallott provo­káció annak a vereségsoro­zatnak része, amelyet az im­perialisták szenvednek el most sorra-rendre Európában és Ázsiában, az egykor telje­sen öszefüggő gyarmatokon Lapunk mai számában térkép jelzi, hogy 1958-ban is több ország cserélte fel önállóság­gal a gyarmati állapotokat. Más helyeken a gyarmati uralom különféle módszerei­vel kísérleteznek a gyarmat­­tartók. Néhol látszatfügget­lenséget hirdetnek (például Franciaország egyes afrikai gyarmatain). Másutt katonai terrorral fojtják el a szabad­ságküzdelmeket (Algéria, Cip­rus). Megint másutt (Indoné­zia) katonai lázadást szervez­tek az aktív semlegesség po­litikáját folytató, békeszerető kormány ellen. Azonban a gyarmatosítást minden mód­szerével együtt megsemmisü­lésre ítélte már a történelem. Ázsia és Afrika sok népe máris tekintélyes tényezője a világpolitikának. S amint fe­kete Afrika ébredése mutatja, nincs már messze az idő, amikor a kolonialistáknak ki kell takarodniuk az összes gyarmatokról. Végül szerénytelenség nél­kül megállapíthatjuk, hogy Magyarországra is felfigyelt a világ 1958-ban. Felfigyelt Hruscsov elvtárs látogatása alkalmával, amikor a Szov­jetunió miniszterelnöke itteni megnyilatkozásában felhívta az egész világot az atomfegy­ver-kísérletek megszünteté­sére. És Magyarországon volt a világ szeme az őszi válasz­tások idején, amikor ,a ma­gyar nép szinte egyöntetűen foglalt állást a párt, a kor­mány politikája mellett. Ez az elsöprő választási győze­lem visszavonulásra késztette az ENSZ-ben is a nyugati diplomatákat, akik két esz­tendeje fáradhatatlanul rá­galmazták a magyar népet és kormányát, újra és újra napi­rendre tűzték a „magyar kér­dés” tárgyalását. Röviden ezek voltak 1958 leglényegesebb nemzetközi eseményei. Hogy aztán 1959 mit hoz, az egyelőre a jövő titka. Az emberiség boldog, békés esz­tendőt vár. A százmilliók akarata meg tudta eddig őrizni a világbékét. E hallat­lan nagy erő ezután is képes visszautasítani a háborús ka­landorok próbálkozásait. Nem elérhetetlen vágyálom 1959- ben az atomleszerelés és más, békét szilárdító nemzetközi egyezmény születése. Nem lehetetlen, sőt sok re­mény van rá, hogy egy esz­tendő múltán a béke, a sza­badság, a demokrácia, a szo­cializmus erőinek további nö­vekedésére emlékezhetünk. Az elmúlt évben a követ­kező jelentősebb események változtatták meg a világ poli­tikai térképét (az alábbi fel­sorolás sorszámainak a térké­pen ugyanazon karikába fog­lalt számok felenek meg): Január 1. A nyugat-afrikai spanyol birtokokat közigaz­gatásilag két tartományra, IFIIRE (1) és SPANYOL­­SZAHARÁRA (2) osztják fel a spanyol imperialisták. Január 3. NYUGAT-INDIA (3) néven létrejön a nyugat­indiai szigetvilághoz tarto­zó 12 brit gyarmat szövet­sége. E szövetség létrehozá­sa a brit impérium megtar­tására irányuló lépések egyike azzal a céllal, hogy a gyarmatoknak látszat­önállóságot adva, gazdasá­gi, valamint adminisztratív kötelékkel szorosabbra fűz­zék a Brit Nemzetközösség­hez. Február 1. Egyiptom és Szí­ria egyesüléséből létrejön az EGYESÜLT ARAB KÖZ­TÁRSASÁG (4). Az új arab szövetségi köztársaság te­rülete 1 millió 185 ezer négyzetkilométer, lakosai­nak száma 28,2 millió fő. Február 14: Jordánia és Irak reakciós királyai a nyugati imperialista hatalmak su­­galmazására országaikat ARAB SZÖVETSÉG (5) né­ven egyesítik. Március 13: Az Egyesült Arab Köztársaság és Jemen ál­lamszövetségre lép egymás­sal. Az államszövetség ne­ve: EGYESÜLT ARAB ÁL­LAMOK (6). Március 14: A 260 négyzet­kilométer nagyságú, 330 000 lakosú GAZA (7) terület Egyiptomon belül autonóm közigazgatási egység lesz. Április 10: Spanyolország kénytelen átadni Marokkó­nak a 26 000 négyzetkilo­méter nagyságú úgyneve­zett dél-marokkói zónát, amely TARFAYA (8) néven Marokkó új tartománya lesz. Július 30: A Kalmük Auto­nóm Terület a Szovjetunió­ban átalakul KALMÜK AUTONÓM SZOVJET SZO­CIALISTA KÖZTÁRSA­SÁGGÁ (9). Augusztus 2: Az iraki forra­dalom eredményeként lét­rejön az IRAKI KÖZTÁR­SASÁG (10). Az új köztár­saság megalakulása után a reakciós Arab Szövetség felbomlik. Augusztus 26: ALASZKA (11) az USA 49. tagállama lesz. Szeptember: Pakisztán, vala­mint Maszkat és Omán kö­zötti megállapodás értelmé­ben GWADAR (12) kikötőt és környező területét Nyu­­gat-Pakisztánhoz csatolják­. Szeptember 28. A Francia Nyugat-Afrikához tartozó Francia Guinea lakossága a Francia Unió új alkotmá­nyával kapcsolatos népsza­vazáskor kifejezésre juttat­ta, hogy az unióból kilép. A 246 ezer négyzetkilomé­ter nagyságú, 2,3 millió la­kosú terület GUINEA (13) néven önálló állammá ala­kul. Szeptember: BILDCHEN és LOSHEIM (14) német fal­vak, melyek a második vi­lágháború óta belga kato­nai közigazgatás alatt áll­tak, újra Nyugat-Németor­­szág fennhatósága alá ke­rülnek. Október 1: Ausztráliához csa­tolják az Indiai-óceán­ban fekvő KARÁCSONY­­, (Christmas) szigetet (15). Október 14: Madagaszkár szi­getén autonóm köztársaság alakul, mely a Francia Unió helyébe lépő Francia Kö­zösség tagállama marad. Az új autonóm köztársaság ne­ve: MALGAS KÖZTÁRSA­SÁG (16). November—december: A fran­cia imperialisták számára a növekvő felszabadító moz­galmak következtéiben egy­re nehezebbé válik gyarma­taik megtartása. Ezért kény­telenek azoknak más stá­tust és valamelyes létszat­­függetlenséget megadni, azonban gazdaságilag ezek a területek továbbra is az anyaország függvényei. E látszatfüggetlenségi fo­lyamat eredményeként Francia Nyugat-Afrika te­rületeiből az alábbi auto­nóm köztársaságok alakul­tak: DAHOMEY KÖZTÁR­SASÁG (17), ELEFÁNT­CSONTPART KÖZTÁRSA­SÁG (18), FELSŐ-VOLTA KÖZTÁRSASÁG (19), MAU­RITÁNIA ISZLÁM KÖZ­TÁRSASÁG (20), NIGER KÖZTÁRSASÁG (21), SZE­NEGÁL KÖZTÁRSASÁG (22), SZUDÁNI KÖZTÁR­SASÁG (23). Francia Egyen­lítői Afrikában pedig az alábbi autonóm köztársasá­gok jöttek létre: CSÁD KÖZTÁRSASÁG (24), GA­­BONI KÖZTÁRSASÁG (26), KÖZÉP-AFRIKAI KÖZ­TÁRSASÁG (27), (volt Ubangi-Sari).­­ ■ a világ térképén 1958-ban WKK­GTKSTIK­K VILÄG TEUftEMFN IfllfrBÄP n apkó nri |í!l!H!IH!!llil!lllilllNn!!!llimimi!IIUimitl £ KO. JANUA* L l«J h írek — Várható időjárás csütör­tök estig. Felhőátvonulások, több helyen kisebb esővel. Megélénkülő délnyugati szél. A nappali enyheség tovább tart, gyenge éjszakai fagyok lesznek. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet csü­törtökön 5—8 fok között. (MTI) — Az 52. heti öttalálatos, millió forintot érő lottószel­vény ismeretlen tulajdonosa továbbra sem kívánja megne­vezni magát. Szilveszter nap­ján a veje jelentkezett a nyer­tes szelvénnyel, s csak annyit árult el, hogy az öttalálatos szelvény tulajdonosa XX. ke­rületi lakos, idősebb vágóhídi munkás.­­ A MÁV Vezérigazgatósá­ga­­felhívja az utazó közönség figyelmét, hogy január 2-án, pénteken és 3-án, szombaton Budapestről hétvégi távolsági munkásvonatok nem indulnak, ellenirányban pedig január 4-ről 5-re — vasárnapról hét­főre virradó éjjel nem érkez­nek. — Értesítjük a fürdőző közönsé­get, hogy január 1-én, csütörtökön a fedett uszoda reggel 7 órától es­te 6 óráig, déli megszakítással, a termál- és kádfürdők mindkét fürdőben reggel 7 órától 1 óráig üzemelnek. (x) — Boldog új évet kíván Weisz László férfiszabó Debrecen, Csapó utca 18. udvarban. (x) — A Kiskereskedelmi Válla­lat december 31-i hirdetése gé­pelési hibával jelent meg. A villanyvasaló nyerőszáma nem 169, hanem 469. — Helyreigazítás. Lapunk szerdai számának első oldalán képcsere történt. A csapágy­­gyári cikk felső képe Balogh Imre gépészmérnököt és két kollegáját ábrázolja.­­ Hosszas betegség után elhunyt Kenyeres Júlia elv­társnő, újságíró, a párt egyik alapító tagja, a spanyol nem­zetközi brigád volt harcosa, a Magyar Partizánszövetség tagja. Kenyeres Júliát a párt saját halottjának tekinti. Te­metésének időpontját később közöljük. — Új vendéglő, étterem nyílt Tiszacsegén. Régi kívánsága tel­jesül most a tiszacsegei dolgozó parasztságnak, amikor a földmű-­vesszövetkezet közel 500 000 forin­tos költséggel új, modern, minden igényt kielégítő vendéglő — étter­met nyitott. A vendéglő — étterem december 20-án nyitotta­ meg ka­puit a szórakozni vágyó lakosság részére. Már az első napokban mintegy 50 előfizetéses étkező je­lentkezett napi étkezésre, ami azt bizonyítja, hogy erre a most meg­nyílt vendéglő — étteremre szük­sége van Tiszacsegének. (x) mm Ülést tartott a városi békebizottság A Hazafias Népfront Debre­cen városi békebizottsága ülést tartott, amelyen az elmúlt esz­tendő eredményeit, hiányossá­gait mérték fel, valamint megtárgyalták az 1959. évi fel­adatokat. Az ülésen Czirják Ferenc, a békebizottság titkára ismertet­te a városi békemozgalom munkáját. Mindenekelőtt le­szögezte, hogy az elért ered­mények a Szovjetunió állandó békeharcának és a béketábor ereje fokozatos növekedésének köszönhetők. A továbbiakban a népek ba­rátsági hónapjával foglalko­zott, ami lényegesen kiszélesí­tette a helyi békemozgalmat. A barátsági hónapban baráti találkozókat és baráti esteket rendeztek.. A nemzetközi hely­zetet ismertető előadássoroza­ton Debrecen felnőtt lakossá­gának mintegy 30 százaléka vett részt. Nagy lökést adott a munká­nak a május folyamán Buda­pesten megrendezett V. ma­gyar békekongresszus. Ennek határozatait a dolgozók széles tömegei tették magukévá és számtalan kisgyűlésen tiltakoz­tak például a libanoni és jor­­dániai invázió ellen, követelve az imperialista hadseregek ki­vonásét e területekről. Távira­tok özönével tiltakoztak a dol­gozók az atomrobbantás kísér­letek ellen és követelték az atomerőnek békés célokra va­ló felhasználását, a tárgyalá­sok felvételét annak érdeké­ben, hogy a népek egymás mellett élése megvalósuljon. A moszkvai békekiál­vány nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy a népek felismerjék : a háború nem elkerülhetetlen és kitörését az emberiség ösz­­szefogása megakadályozhatja. Ezután az előadó a béke­harcosoknak a választások al­kalmával kifejtett tevékenysé­gét ismertette, majd a jövő évi feladatokat vázolta. Esze­rint tervbe vették a nemzetkö­zi helyzetet ismertető előadá­sok szaporítását, amelyek a háborús veszély elleni harc szükségességének tudatosítását célozzák. A magyar—szovjet barátsági hónap keretében a népek barátságának ápolása a fő cél, és ezt szolgálja a leve­lezés megindítása testvérváro­sunkkal, Lublinnal is. 1959-ben 10 éves lesz a bé­­kemozgalom. Az évforduló al­kalmából ünnepi békeesteket, békegyűléseket szerveznek. A munka eredményesebbé tétele céljából újabb­­ békebizottságo­kat hívnak életre azért, hogy Debrecen lakói minél nagyobb számban és minél aktívabban kapcsolódjanak be a békemoz­galomba. Végezetül a Hazafias Nép­front városi békebizottsága ezúton is eredményes, békés és boldog új esztendőt kívánt Debrecen dolgozóinak, béke­­harcosainak. — Fogadóórák: Szűcs Géza II. kerületi tanácstag január 2- án délután 5 órától 7 óráig az Alföldi Nyomda helyiségé­ben, Kovács Béla II. kerületi tanácstag 2-án délután 5 órá­tól 7 óráig a Nagy Sándor-te­­lepi kultúrotthonban, Balogh József városi, Pétervári György és Tóth Sándor kerületi ta­nácstagok 2-án délután 6 órá­tól 8 óráig a Mester utcai is­kolában, Lengyel Imre város­, Faragó Sándor és Torma Ti­­borné kerületi tanácstagok 3- án délután 4 órától 6 óráig a Simonyi úti általános iskolák­ban tart fogadóórát.

Next