Hajdú-Bihari Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

i párt és a formáíny az el­múlt években jelentős intéz­kedésekert hozott a termelő­­szövetkezetek gazdasági szi­lárdításának, erősítéseinek, va­lamint a mozgalom tovább­fejlesztésének segítésére. E célok megvalósítására adta ki a 3004/1958 számú kormány­­határozatot is.­­ E határozat végrehajtásánál szerzett ta­pasztalatok, a bevált és he­lyesnek bizonyult módszerek fenntartása mellett indokolt­tá vált néhány intézkedésnek a gyakorlati élet követelmé­nyeinek megfelelően kiegészí­tése és továbbfejlesztése an­nak érdekében, hogy a terme­lőszövetkezetek elsősorban saját erőforrásaikra támasz­kodva szorgalmas munkával. A kormány fontosnak tart­ja a termelőszövetkezetek megerősítését politikailag szi­lárd, a vezetésben jártas, a politikai és szervező munká­ban nagy gyakorlattal rendel­kező és a szocializmushoz hű, jól képzett szakemberekkel. Ezért azok a termelőszövetke­zetek, amelyek a vezetést sa­ját erejükből nem tudják ki­elégítően megoldani, valamint az újonnan alakuló vagy gyenge termelőszövetkezetek az elnöki feladatok ellátására kérjenek fel és válasszanak elnökké olyan dolgozót, aki képzettségé­nél, gyakorlati ismeretei­nél fogva a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás megszervezésére és irányí­tására alkalmas. A termelőszövetkezetekben a szabályszerű számvitel, a pénz- és hitelgazdálkodás megerősí­tése érdekében alkalmazzanak állandó jelleggel­­­ képzett könyvelőket. A mezőgazdászt vagy a könyvelőt a termelő­szövetkezet lehetőleg vegye fel tagjai sorába. A községekben és a mező­­gazdasági jellegű városokban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének segítése a közös vagyon állandó növe­lésével példamutató, sok árut termelő nagyüzemi gazdasá­gokká váljanak, s ezzel is hozzájáruljanak a termelői szö­vetkezeti mozgalom számsze­rű fejlődéséhez. Ennek érde­kében a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az alábbiakat határozza: érdekében készítsenek fej­lesztési terveket, s a köz­ségi tanács végrehajtó bi­­zotságának irányítása mel­lett a községi népfront­bizottságok bevonásával alakítsanak állandó jellegű fejlesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait felhasználva új alapokra kell helyezni a falu szocialista átalakítását támo­gató patronázs-mozgalmat. Kívánatos, hogy ipari üze­mek, állami, kísérleti,­­­ tan- és célgazdaságok a mezőgaz­dasági tudományos, kutató és oktatási intézetek, az erdé­szeti, valamint a vízügyi szer­vek a mezőgazdasági terme­lésre alakult szövetkezeteket a helyszínen részesítsék támo­gatásban. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban az eset­ben, ha egy község dolgozó parasztságának 70—80 száza­léka egyszerre lép a szocialis­ta gazdálkodás útjára, s így szocialista községgé válik —, valamint a területileg fejlődő termelőszövetkezetek a ked­vezményesen megállapított gépállomási díjból az első év­ben további 50 százalékos, a második évben 25 százalékos díjkedvezményt kapnak. A közös sertésállomány szaporulatán és a saját vá­sárlásokon kívül 1959-ben 13 000 tenyészkoca süldőt és 400 tenyészkant kell felvásá­rolni és átadni a termelőszö­vetkezeteknek. Az állami, kísérleti és tan­gazdaságok 6000 kocafürdőt adjanak át a termelőszövet­kezeteknek. A termelőszö­vetkezeti törzstenyészetek számát 1959-ben mintegy 8 százalékkal, az ellenőrzött törzskocák számát pedig mint­egy 400 darabbal kell növel­­ni. A juhtenyésztés fejlesztésé­re az érvényben levő termé­szetbeni juhtörlesztési akció­ban a termelőszövetkezetek­nek 1959-ben 40 ezer anyaju­hot kell átadni. Az állami, a kísérleti, cél- és tangazdasá­gok 5000, legalább ötkilós gyapjúhozamú jerke foklyát kötelesek átadni a termelő­szövetkezeteknek. Kétszáz nagy tenyészértékű, import­utód tenyészkos beszerzésé­hez kosonként 1000 forint ál­lami támogatást kell nyúj­tani. A minőségi baromfi törzs­­állomány kialakítása, illetőleg utánpótlása­­ céljából a ter­melőszövetkezeteknek 1959- ben 500 000 naposcsibe, 50 000 napospulyka, 30 000 naposka­csa, 15 000 naposliba és 15 000 gyentyűk naposcsibe árked­vezménnyel­­történő felvásár­lását kell lehetővé tenni. Az olyan termelőszövetkezetek részére, amelyek még nem rendelkeznek a tenyésztéshez szükséges feltételekkel, 1959- ben hathetes korig előnevelt, legalább 0,40 kilogramm sú­lyú és fajtiszta 150 000 férce árkedvezménnyel történő fel­vásárlását kell lehetővé ten­ni.­ A természetbeni törlesztés­re és a hitelből felvásárolt állatokat elsősorban azoknak az új és a területileg fejlődő termelőszövetkezeteknek kell juttatni, amelyek az állatte­nyésztés fejlesztéséhez szük­séges feltételekkel rendelkez­nek. szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik, vagy túlhaladják a meg­határozott egységnyi terület­re megállapított szintet, ked­vezményben részesülnek. Gépi munkák A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzák a feldolgozó üzemi tevékenység körének szélesítésével is. En­nek érdekében segíteni kell, hogy a termelőszövetkezetek végezzék saját termelésű ter­ményeik és termékeik elsőd­leges feldolgozását. A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szempontjából három cso­portba kell sorolni. Az első csoportba a megszilárdult termelőszövetkezetek, a má­sodikba a 1958. január 1. előtt alakult, de még gyen­ge termelőszövetkezetek,­­ a harmadikba az 1958. január 1. után alakult új termelőszövet­kezeteket és a fejlődő terme­lőszövetkezetek tartoznak. A termelőszövetkezeteket az ér­vényben levő legnagyobb gépállomási díjkedvezmény abban az esetben illeti meg, ha a gépállomással március 10-ig szerződést kötnek — egy hold szántóra számítva — az első csoportba tartozó termelőszövetkezeteknél 4,5, a második csoportba 3,5, a harmadik csoportban 2 nor­mál hold gépi munka elvégzé­sére. Azok a jól működő mező­­gazdasági termelőszövetkeze­tek, amelyek 1000 holdon vagy ennél nagyobb területen gaz­dálkodnak, árutermelésüket az állami vagy szövetkezeti felvásárló szervek útján ér­tékesítik és az egy holdra eső állóeszközeik értéke legalább 4000 forint, kombájn és cséplőgép ki­vételével minden mező­gazdasági gépet vásárol­hatnak. A termelőszövetkezeti csopor­tok egytengelyes traktorokat és legfeljebb 15 lóerős moto­rokat, valamint az azokhoz szükséges munkagépeket vá­sárolhatnak. A szakszövetke­zetek és a termelői szakcso­portok részére lehetővé kell tenni saját erőforrásaikból kis traktorok, különleges me­zőgazdasági gépek vásárlását. Beruházás Az 1959. évben a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csopor­­tok saját erőből végzendő 165 millió forint értékű beruhá­zásait az állam hosszúlejára­tú hitellel jelentős mértékben kiegészíti. A termelőszövetke­zetek építkezéseihez, felújítá­si és tatarozási munkáihoz mintegy 43 millió téglát, 19 500 tonna cementet, 5700 mázsa meszet, 189 000 folyó­méter vasbeton gerendát, 364 000 négyzetméter palát, 3,1 millió darab cserepet, 9700 köbméter épületfát és 6000 köbméter egyéb, az épít­kezésekhez felhasználható fát, valamint tehergépkocsira va­ló 5400 gumiabroncsot és sze­mélygépkocsihoz való 1675 gum­i­miabroncsot, 2200 tonna eter­nit nyomócsövet, valamint szí­­vattyúkat, szórófejeket kell biztosítani. A termelőszövetkezetek hal tenyésztésének előmozdításán ra az Országos Vízügyi Fő­­igazgatóság 500 hold tógazda­sági területen végezte el a tervezési és építési munkákat. A műszakilag igényesebb termelőszövetkezeti magas­építkezések kivitelezéséhez 1959-ben az Építésügyi Mi­nisztérium 77 millió, a taná­csi építőipari vállalatok 32 millió, az OKXSZ 81 millió forint vállalati kapacitást biz­tosítson. Az 1959. évben 505 kilométer hosszúságú távve­zetéket és 270 transzformátort kell megépíteni, illetőleg a termelőszövetkezetek rendel­kezésére bocsátani. A terme­lőszövetkezetek részére 1959- ben 100 kilométer bekötőutat kell építeni. A határozat a továbbiakban vegyes rendelkezéseket tartal­maz. Elmondja többek között, hogy a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai az állami beruházások kommunális lé­tesítményeit (bekötőút, kór­ház, villamosítás, művelődési otthon stb.) elsősorban azok­nak a községeknek biztosít­sák, amelyekben a dolgozó pa­rasztság többsége a szövetke­zeti gazdálkodás útjára tért. Az ilyen községeket vagy já­rásokat nagyobb mértékben kell ellátni nemcsak gépekkel, hanem tenyészállatokkal, műtrágyával, építőanyag­gal is, annak érdekében, hogy ezzel megalapozzák a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága csökkentheti vagy megvonhatja a kedvezménye­ket az olyan termelőszövetke­zettől, amely az alapszabályt vagy a termelőszövetkezetek működésére vonatkozó jog­szabályokat megsérti. (MTI)­ ­ * Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a tsz mozgalom fejlesztéséről Szervezeti megerősítés és fejlesztés A növénytermesztés fejlesztése A termelőszövetkezetek bel- , terjes gazdálkodásának segí­tésére, a termésátlagok növe-­ lésére és a termelési költsé­gek csökkentésére a határozat előírja többek között, hogy a zöldtrágyázott területekre i­s termelőszövetkezetek vet ál­ma­iszükségletét állami vető­magakcióval kell biztosítatni. Zöldtrágyázás céljára az új és a területileg fejlődő termelő­­szövetkezeteknek további 50 százalékos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amlyek a haszná­latukban levő területen a nö­vénytermelés valamennyi munkáját közösen végzik, s az egy hold szántóra számít­va — a gabonacséplés kivéte­lével — két normál hold el­végzésére március 10-ig szer­ződést kötnek a gépállomá­­sokkal, a munkadíjakból a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket megillető kedvezmé­nyek 70 százalékát kapják. A kedvezmények további fel­tétele, hogy a termelőszövet­kezeti csoportok alapszabály szerint működjenek, a jövede­lem 50 százalékát munkaegy­ség alapján fizessék ki, to­vábbá a jövedelem 10 száza­lékát beruházásokra fordít­sák. Ezek a termelőszövetke­zeti csoportok a műtrágya vé­teli árából is ugyanilyen mér­tékű kedvezményben részesül­nek. El kell érni, hogy az 1­ és a területileg fej­lődő termelőszövetkezetek az első évben területük 10 százalékán, a második év­ben pedig 15 százalékán évelő pillangós virágú ta­karmánynövényeket ter­meljenek és már az első évben megkezdjék a siló­­kukorica termesztését. A pillangós virágú évelő ta­karmánynövények termelésé­hez szükséges vetőmagot az állam kedvezményes hitelfel­tételek mellett biztosítja. Az ország legfontosabb zöldségtermelő tájai a nagy­városok, ipari központok és üdülőhelyek környékén egy­­egy, már jól működő terme­lőszövetkezet zöldségtermesz­tését példamutató nagyüzem­mé kell fejleszteni. A nagyüzemi gyümölcsös és szőlőtermesztés további fej­lesztésére a jelenlegi hitelked­vezményeken túl további en­gedményekben kell részesíte­ni azokat a termelőszövetke­zeteket, amelyek a rendszer­telenül telepített sűrű gyümölc esősöket felújítják vagy új üzemi gyümölcsöst telepíte­nek. 1959-ben 5000 hold új ön­tözőtelep létesítését kell segíteni. Termelőszövetkezeti gazdasá­gok talajjavítási és talajerő­gazdálkodási tevékenységé­nek javítására az igényekhez képest 1959-ben mintegy 35 000 hold savanyú és szikes talaj javításához kell támo­gatást adni. Az állattenyésztés fejlesztése A közös szarvasmarha állo­mány szaporulatán és a saját erőből történő vásárlásokon kívül ebben az évben 20 000 tenyészszarvasmarhát — te­henet, vemhes és tenyész­­üszőt — kell a termelőszövet­kezetek részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövet­kezetek árkedvezményt kap­nak. A termelőszövetkezetek hiz­lalása igényének kielégítésére folyamatosan biztosítani kell igm­­-a 25 000 húzónak való növendék és felnőtt szarvas­­marha felvásárlását. A szarvasmarha állomány és vágómarha hústermelés nö­velésére 1959-től kezdve ak­ciót kell indítani az eladásra felkínált borjak tovább neve­lésére a termelőszövetkeze­tekben. Az akcióban az állat­forgalmi vállalatok 1959-ben az igényeknek megfelelően mintegy 7000 borjút vásárol­janak fel és két-három hóna­pos korban olyan termelőszö­vetkezetbe helyezzék el, ame­lyekben megvannak a borjú­neveléshez szükséges feltéte­lek. A szarvasmarha tenyésztés minőségi javítására 1959-ben további, legalább 50 termelőszövet­kezetben szarvasmarha törzstenyészetet kell kiala­kítani. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fi­zetett export felár, ha az ál­lami gazdaságok részére meg­szabott feltételek mellett ex­portra alkalmas hízómarhát­­ adnak át |""T W11 IP t ^ 1 ‘'ünnniiiiiiiiniiiiiiüitwiiininiiBifflHiiif 193S, BTEBR. 1. Árutermelés és közös értékesítés A termelőszövetkezetek össztermelésének és áruterme­lésének növelése, valamint a munkaegység-részesedés pénz­beli arányának emelése útján jelentősen fokozni kell a kö­zös értékesítést, elsősorban a központi árualapok számára. Ennek érdekében termelési szerződést elsősorban a ter­melőszövetkezetekkel kell köt­ni. Már az 1958—1959-es gaz­dasági évben meg kell hatá­rozni azokat a növényeket és vetőmagvakat, amelyeket szer­ződés alapján kizárólag az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek termel­hetnek. Az 1959—1960-as gazdasági évtől kezdődően a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­kel kötött termelési és ter­ményértékesítési szerződések alapján járó pénzbeli előle­geket a szerződtető vállala­tok helyett a Magyar Nem­zeti Banik folyósítja. Arra a többlettermésre, amelyet a termelőszövetkezet zöldségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pótszerződést kötni és a több­lettermést a szerződés, feltéte­lei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség- és gyümölcsellátásának bizto­sítása, illetőleg javítása érde­kében szélesebb körben lehetővé kell tenni a termelőszövet­kezetek számára a zöldség és a gyümölcs árusítását, és azt, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közvet­lenül kössenek áruértékesítési szerződést a kiskereskedelmi vállalatokkal, a földműves­­szövetkezetekkel, valamint a felhasználó állami vállalatok­kal és intézményekkel. A mezőgazdasági termelő- Az SZKP XXI. kongresszusának szombati ülése (Folytatás az 1. oldalról) elvtárs beszámolójának az a következtetése —■ folytatta Mikojan — hogy ,vj . még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor a világ egy részén még fenn­marad a kapitalizmus, megteremtődik az a reális­­ lehetőség, hogy a világhábo­rút kiküszöböljük a tár­sadalom életéből. Mikojan hangsúlyozta: A Szovjetunió Kommunista Pártja ma egységesebb, mint valaha. A XX. kongresszus ragyogóan tanúsítja a Szov­jetuniónak, az egész nemzet­közi kommunista és munkás­­mozgalomnak soha nem látott egységét. A párt által elítélt pártel­lenes csoportról szólva Miko­jan rámutatott, hogy ez a csoport leleplezése óta egyetlen emberrel sem gyarapodott. Ezen a kongresszuson csupán azért beszélünk róla, hoggy bebizonyítsuk a csoporthoz tartozó szsmélyek álláspont­jának teljes helytelenségét, s pártunk lenini Központi Bi­zottsága politikájának helyes­ségét. Az Egyesült Államokban tett látogatásom idején — foly­tatta Mikojan — azt kérdez­ték tőlem, milyenek a kap­csolatok a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. Ezt a kérdést nyilvánvalóan nem jóakaratú célzattal vetet­ték fel. Megnyilatkozott ben­ne az a kívánság, hogy kifür­késszék, nincs-e valami re­pedés országaink kapcsolatai­ban, és ezt a Jugoszláviában folytatott Kína-ellenes propa­ganda alapján tették. Meg­mondottam nekik, hogy ez csupán álom. A Kínai Kommunista Pártnak Mao Ce-tung elv­társ által aláírt, a kong­resszushoz intézett üzene­te, valamint Csou En-laj elvtárs kongresszusi beszé­de újabb bizonyítéka a megrendíthetetlen szov­jet-kínai barátságnak. Úgy vigyázunk erre a ba­rátságra, mint a szemünk fé­nyére, ne nyúljon hozzá mocskos kézzel senki, hogy bepiszkítsa ezt a barátságot — hangsúlyozta Mikojan. Mikojan hangsúlyozta : vé­leménye szerint az Egyesült Államokban sok mindent el­­­­torzítva látnak a­ Szovjetunió­­­­ életéből, de hozzáfűzte : talál­kozásaink után levonhattuk azt a következtetést, hogy az amerikai nép s az üzleti kö­rök képviselői torkig vannak a „hidegháborúval”. Az ame­rikaiak belátják, milyen ször­nyű lehet az a háború, ame­lyet korszerű fegyverekkel vívnak. E háborúban nem­csak a „business” lesz lehetet­len, hanem végérvényesen el­veszíthetnek mindent, mert a korszerű háború mérhetetlen veszteséget okozna az ameri­kai népnek. A K­asztasz Mikojan beszélt az amerikai államférfiakkal való találkozásairól. Már nem hallottam a megfékezés, a visszaszorítás stb. politikájára vonatkozó korábban hangozta­tott kijelentéseket — mon­dotta. Az a benyomás támadt, hogy az Egyesült­ Államok nem óhajt beavatkozni a szo­cialista országok belügyeibe. Ebből levonhatnék azt a kö­vetkeztetést, hogy az ameri­kai államférfiak hajlandók a békés együttélés politikáját követni. Ha ez így van, ak­kor a szavakat tetteknek kell követniök — hangoztatta Mi­kojan. A továbbiakban Mikojan Dullesnek, az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterének a január 27-i sajtóértekezletén tett legutóbbi kijelentéseivel foglalkozott. E kijelentések éppen a XXI. kongresszus megnyitásának napján hang­zottak el, s belőlük nem tűnt ki, hogy Dulles hű maradt volna a találkozások idején tett nyilatkozatainak szelle­méhez. Mikojan ezután a szovjet— amerikai kereskedelmi kap­csolatokkal foglalkozott. A Roosevelt életében kötött szovjet—amerikai kereskedel­mi egyezmény 1951-ben tör­tént egyoldalú felbontása a Szovjetuniót sértő módon megkülönböztető helyzetbe hozta más országokhoz ké­pest. Az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a diszkriminációs vámtarifá­kat, s a hagyományos szov­jet exportcikkek tilalmát, hogy az Egyesült Államok­kal folytatott • kereskede­lem révén szerzett dollá­rokon nagy megrendelése­ket tehessünk Ameriká­ban — mondotta a szónok. Egyes nyugati személyisé­gek — folytatta — azt állít­ják, hogy a Szovjetunió, amely saját gazdasági életét fejleszti, semmit sem fog külföldről­ vásárolni. A tapasz­talat azonban azt mutatja, hogy minél fejlettebb egy or­szág, annál jobban fokoz­hatja külkereskedelmét A hétéves terv azzal a lehe­tőséggel számol — hangsú­lyozta —, hogy kétszeresére növelhetjük a Szovjetunió külkereskedelmét. Most nemcsak a szovjet nép, nem csupán a szocialista­­országok népei, hanem az em­berek világszerte egyre in­kább meggyőződnek róla, hogy helyes a mi külpoliti­kánk, amely a háborús ve­szély ellen vívott harcra, a kapitalista rendszerrel folyta­tott békés versenyre irányul — mondotta Mikojan. A délutáni ülés második felszólalója Nyikolaj Onyis­­csenkov, a Krasznoje Szor­­movo (Gorkij) nagy szov­jet gyár olvasztára volt. Majd Pjotr Poszpelov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, a Központi Bi­zottság elnökségének póttagja emelkedett szólásra. Felszólalásában hangoztat­ta, hogy az SZKP XX. kong­resszusa óta eltelt három év úgy kerül be a kommunizmus történetébe, mint annak egyik legdicsőbb fejezete. Alekszandr Tve­rdovszkij, az ismert költő az irodalom­nak a társadalmi életben be­töltött szerepéről és rendelte­téséről beszállt. A délutáni ülésen a testvéri kommunista pártok képvise­lői közül üdvözlőbeszédet mondott: Max Belmann Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, Johann Kop­­lenig,­ Ausztria Kommunista Pártjainak elnöke, Harry Pol­list. N-b en-_Britanni­a Kommu­nista Pártja végrehajtó bizott­ságának elnöke, Knut Jesper­­son, Dánia Kommunista Pár­jának elnöke, Emil Lövbien,, Norvégia Kommunista Párt­jának elnöke és Kendzi Mi­ja­­moto, Japán Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára. Az SZKP XXI. . kong­resz­­szusa február 2-án, hétfőn­n folytatja munkáját.

Next