Hajdú-Bihari Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
A hétéves terv és a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának teljesítése (IV. Sz. Hruscsov kongresszusi beszédéből) A hétéves terv teljesítésével a Szovjetunió megteszi a döntő lépést, hogy teljesítse alapvető gazdasági feladatát: történelmileg rövid idő alatt utolérje és túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre jutó termelésben. A kapitalizmussal folytatott verseny első szakaszában, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, hazánkban, a szocializmus javára dőlt el a Lenin által megfogalmazott „ki kit győz le?” kérdése. Ezzel a szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott és bebizonyította döntő fölényét a kapitalizmussal szemben. A szocializmus már ebben a szakaszban is nagyszabású sikereket aratott a nemzetközi küzdőtéren. Később a Szovjetunió tovább gyarapította sikereit, s az ipari termelés volumene tekintetében messze túlszárnyalta Nyugat-Európa fejlett országait 1s; világviszonylatban a második helyre került 1958-ban a Szovjetunió ipari termelése számottevően túlszárnyalta Franciaország, Anglia és Nyugat-Németország együttes ipari termelését. A szocializmus kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a termelés fejlődésének üteme szempontjából teljes fölényben van a kapitalizmussal szemben. Most a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny új szakaszába lépünk. Most az a feladat, hogy a szocialista rendszer fölényre tegyen szert a kapitalista rendszerrel szemben a békés termelésben, hagyja maga mögött a legfejlettebb kapitalista országokat a társadalmi munka termelékenysége s az egy főre jutó termelés tekintetében és a világon a legmagasabb életszínvonalat biztosítsa. A versenyben a Szovjetunió gazdaságilag túl akarja szárnyalni az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok termelési színvonala az a plafon, ameddig a kapitalista gazdaság fel tudott emelkedni. Tudjuk, hogy ebben szerepet játszottak a kedvező történelmi és természeti adottságok. Az Egyesült Államok színvonalának túlszárnyalása a kapitalizmus legnagyobb eredményének túlszárnyalását jelenti. S ha mi most ezt a feladatot tűzzük magunk elé, ezzel megmutatjuk, mennyire megnövekedtek erőink, lehetőségeink. Volt idő, amikor országunk a népgazdaság és a kultúra sok mutatója tekintetében elmaradt a tőkés országok többségétől, Amerikával pedig össze sem hasonlítottuk magunkat. Most már más szinten állunk, más potenciállal, más lehetőségekkel rendelkezünk. A lenini úton haladó szovjet nép a múltban elmaradott országunkat gigantikus munkával olyan magaslatra emelte, hogy most már a legerősebb tőkés hatalommal is „megmérkőzhet”. Pártunk már akkor tudta, amikor a szocializmus alapjait raktuk le, hogy múlhatatlanul eljön a kapitalizmussal folytatott döntő gazdasági verseny szakasza, s akkor a szocializmus megmutatja majd teljes erejét. Most már elmondhatjuk, hogy beköszöntött ez a szakasz! A Szovjetuniónak a termelőerők jelenlegi fejlettségi foka, a társadalmi munka magas termelékenysége, a korszerű technika, a szocialista tervgazdaság és a népalkotó aktivitása alapján minden lehetősége megvan, hogy megnyerje ezt a békés versenyt. Mik a két világrendszer gazdasági fejlődésének közeli kilátásai? A Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásához szükséges időt elsősor- ■ ban a Szovjetunió és az Egyesült Államok termelési színvonalának kiindulási aránya hozza meg. Mi a helyzetezen a téren? A Szovjetunió ipari termelésének volumene mintegy fele az Egyesült Államok ipari termelési volumenének, mezőgazdasági termelésének volumene pedig 20—25 százalékkal kisebb. Az Egyesült Államok az egy főre jutó ipari termelésben több mint kétszeresen múlja felül a Szovjetuniót, az egy főre jutó mezőgazdasági termelés tekintetében pedig mintegy 40 százalékkal. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy ez a különbség eltűnjön, s utolérjük, majd túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat ezen a területen? A termelés növekedési üteme játssza itt a döntő szerepet. Ebből a szempontból pedig a szocialista gazdasági rendszer van fölényben! Az ipari termelés évi átlagos növekedése a szovjethatalom éveiben mindig háromszor-ötször nagyobb volt, mint a fejlett tőkés országokban. Az ipari termelésnek a hétéves tervben előírt évi átlagos 8,6 százalékos növekedését biztosítjuk, sőt, túl is szárnyaljuk. Persze, a tőkés országok sem fognak egy helyben topogni. Feltételezhető, hogy az Egyesült Államok ipari termelése az elkövetkező időszakban évente mintegy 2 százalékkal fog növekedni. Ilyen volt az amerikai ipar fejlődési üteme az utóbbi években. Ráérlegelni kell * még egy *v ‘ fontos mozzanatot. Az Egyesült Államok termelésének lassú növekedési üteme ellenére, a Szovjetunió előtt járt az ipari termelés évi abszolút növekedése tekintetében. De ez már a múlté. A legutóbbi nyolc évben a Szovjetunió néhány igen fontos termékfajta (acél, nyersvas, vasérc, kőolaj, szén, cement, gyapjúszövet) termelésének abszolút növekedése tekintetében felülmúlta az amerikai mutatószámokat. Beköszöntött tehát ebben a vonatkozásban is a verseny minőségileg új szakasza: országunk most felülmúlja az Egyesült Államokat mind a termelés növekedésének ütemében, mind pedig a termelés évi abszolút növekedésében. Négyszer olyan gyorsan haladunk és évről évre jobban növeljük a termelést. Most már lényegesen könynyebb lesz utolérnünk az amerikaiakat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ipari fejlődésének ütemét alapul véve, a Szovjetunió a hétéves terv teljesítésével néhány igen fontos termékfajtában túlszárnyalja, más termékfajták tekintetében pedig megközelíti az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi színvonalát. Erre az időpontra a legfontosabb mezőgazdasági termékek összes, és egy főre jutó termelésében is meghaladjuk az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. A lakosság száma mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban növekedni fog, de nálunk előreláthatólag gyorsabban növekszik majd. A Szovjetunió lakossága hoz ,závetőleg 15—20 százalékkal lesz nagyobb az Egyesült Államokénál Ezért ha az egy főre jutó termelést számítjuk, a hétéves terv teljesítése után, valószínűleg még öt évre lesz szükség, hogy az ipari termelésben utolérjük és túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat. Erre az időpontra tehát, sőt, lehet, hogy még előbb, a Szovjetunió világviszonylatban az első helyre kerül mind a termelés volumene, mind az egy főre eső termelés tekintetében. A szocializmus világtörténelmi győzelme lesz ez a nemzetközi porondon, a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. A polgári közgazdászok bizonygatni próbálják, hogy bizonyos szakaszban elkerülhetetlen lesz a szovjet ipar fejlődési ütemének „csillapodása". Ámde hiábavaló kísérlet a kapitalista gazdasági életből vett analógia alapján megítélni a szocializtust. A kapitalizmus valóban leküzdhetetlen akadályokat gördít a termelőerők fejlesztése elé, ezért lassúbbá válik az ipar fejlődése, de a szocializmus minden szükséges feltételt megteremt a termelőerők szakadatlan növekedéséhez. A háború után az Egyesült Államokban és a többi kapitalista országban nem győztek eleget szónokolni a „virágzásról”, a kapitalizmus „válságmentes” fejlődési szakaszának beköszöntéséről. De mi a tényleges helyzet a kapitalizmus gazdasági életében a háború befejezése óta? Mintegy 12 év alatt az Egyesült Államokban három ízben következett be a termelés válságjellegű visszaesése — 1948—1949-ben, 1953-1954- ben és különösen 1957—1958- ban. A legutóbbi válság példázza, hogyan hat ez a gazdaságra. Az Egyesült Államok ipari termelése 1957-ben lényegében az előző év szintjén maradt, 1958-ban pedig, 1957- hez képest körülbelül 6,5 százalékkal visszaesett. A válság az 1953-as szintre vetette vissza Amerika ipari termelését. A kapitalista gazdaság labilis. Ezt bizonyítja a válság jellegű visszaesések és a lázas emelkedések szüntelen váltakozása. Az Egyesült Államok és más kapitalista országok gazdaságát sem a fegyverkezési verseny, sem egyéb intézkedések nem menthetik meg a túltermelési válságoktól. A kapitalista államok tehetnek, amit akarnak, nem tudják megszüntetni a válságok okát. A kapitalizmus nem szabadulhat önnön ellentmondásainak halálos szorításából. Ellentmondásai mindinkább halmozódnak és mélyülnek, s új gazdasági megrázkódtatásokkal fenyegetik. Nyilvánvalóan tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. Ez a válság a szocialista világrendszer és a kapitalista világrendszer erőviszonyainak gyökeres megváltozása, a gyarmati rendszer széthullása és a kapitalista országok társadalmi ellentmondásainak kiéleződése folytán fokozódott Igen fontos a termelés növekedése ahhoz, hogy a szocializmus legyőzze a kapitalizmust. De ha meg akarjuk ítélni, melyik rendszer van fölényben a másikkal szemben, elsősorban azt kell megfontolnunk, mit ad a termelés növekedése a társadalomnak, az embernek. Valóban, mi haszna van, mondjuk, az amerikai , munkanélkülinek abból, hogy hazájában egy lélekre számítva átlagban sok húst, vajat, televíziós készüléket és gépkocsit állítanak elő? ,hiszen a kapitalista országokban a termelt javak oroszlánrésze a kizsákmányolóké és tányérnyalóiké, a szocializmusban viszont a lélekszámhoz visznyított termelés méreteinek növekedése ténylegesen a dolgozók életének megjavítását szolgálja. Képletesen szólva, ha fokozzuk a termelést, úgy ez valóban minden „léleknek” javára válik, a kapitalista országokban ellenben a termelés fokozása csupán annak a „léleknek” előnyös, aki gazdagabb, akinek tőkéje van. Hiába nő a termelés, a tőkével nem rendelkező „lélek” akkor is tengődni fog így festenek hát a kapitalista rendszerben az „egyenlő feltételek” — az egyik gazdagszik, a másik pedig éhenhal. Ez a helyzet teljesen megfelel a kapitalizmus törvényeinek, s ott normálisnak, természetesnek számít. A szocializmusban elképzelhetetlen az olyan ellentmondás, amely abban nyilvánul meg hogy a termelés fokozódik, a lakosság többségének fogyasztási színvonala viszont nem emelkedik. A szocialista társadalomban a termelés éppen azért folyik terv szerint, hogy növeljék az anyagi javak tömegét és egyre teljesebben kielégíthessék a társadalom valamennyi tagjának szükségleteit. Hangsúlyoznunk kell, hogy jóllehet a termelés színvonala a szocialista és a kapitalista országban, például a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban azonos lehet, ennek szociális következményei mégis annyira különbözni fognak egymástól, mint az ég és a föld. Éppen ebben mutatkozik meg a szocializmus fölénye, mert itt a termelés nem a profitszerzés céljait, hanem a társadalom valamennyi tagja szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ortutay Gyula üdvözlői átirata a Naplóhoz a sajtó napja alkalmából Hajdú-Bihari Napló DEBRECEN A magyar sajtó napja alkalmával köszöntöm önöket és kívánom, hogy szép és áldozatos munkájuk még több sikert, megbecsülést hozzon. Kívánom, hogy közös erőfeszítésünk mihamarabb meghozza a legszebb jutalmat, a boldog, szép, szocialista Magyarországot. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos főtitkára 11 magyar sajtó napján Február elseje — a magyar jog a nép állhatatos és követsajtó napja. 1942-ben a háború keretes szolgálata. Ez különtombolása közepette ezen a na- közteti meg a kommunista lapon jelent meg először az il-pekat minden újságtól, a prolegális Szabad Nép. Ez volt az ist megszerzésének alávetett egyetlen lap, amely merre vál burzsoá sajtótól, látni, hogy a nemzetvesztő A Napló büszkén emlékezik háborúból való kivezető utat meg a kommunista sajtó hősi megmutassa a magyar népnek, harcairól, vértanúiról, és a Ezen a napon új hang csen debreceni kommunista lap, a dúlt fel közéletünkben, bá- Néplap küzdelmeiről. A Néptár és tiszta, előremutató és lap volt a második világháborgaz.rú után a felszabadult Ma-Az eltelt 17 év alatt a komagyarországon a szabad sajtó munista sajtó teljesen egybe- első terméke, amely követkeforrt a néppel, mert mindig tetesen küzdött a haza és a igyekezett híven kifejezni a megye felemelkedéséért. A nép igazi és legbensőbb erdék sajtó napján és mindenkor embert. Harcolt a földesúri búr-lékezünk a Néplap nemes és zseb reakció ellen, a munkás jó hagyományaira és valljuk, hatalom kivívásáért, majd hogy ezeknek örökisee a Napló, megvédéséért, küzd a szocia- Mivel pedig a Napló a Néprapizmus felépítéséért, az atom minden jó hagyományai örőfegyverek eltiltásáért, a leszökésének tartja magát, ezt a srelésért, a békéért és az élet- zal is ki akarjuk fejezni, hogy színvonal szakadatlan emele- mától fogva lapunk első oldáséért. Küzdelem az emberiség tán a Néplap megjelenésétől legszebb céljaiért, — elválaszt- számítjuk a lap évfolyamát, hatatlan ez a kommunista saj- A magyar nép legjobbjaival tótól. Most már valóban két- továbbra is összeforraszt benségbevonhatatlanabbak a kéz- nünket a marxizmus—leninizzelfoghatóbbak a legszebb cé mus tanítása a munkásosztályók, hiszen most már a komhatalma erősítésének, a hazamunizmus ragyogó távlatai tá- további felemelkedésének rulnak elénk a szocialista né nagy, közös célja, a szocializmek akarata és alkotómunka- más felépítésének gondja, az jó nyomán: emberiség békjéért vívott harc. A kommunista sajtó előtt Ezek voltak céljaink, ezek is mindig mint legfőbb követei maradnak. Nincsenek szebbmény áll és ezután is állni célok a világon. A Külügyminisztérium közleménye az amerikai követséghez küldött jegyzékről Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma kormánya nevében 1959. január 28-án jegyzéket adott át az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége ügyvivőjének. Ebben a jegyzékben a Magyar Népköztársaság kormánya ismételten rámutatott a budapesti amerikai követségnek és az illegális amerikai szerveknek a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen folytatott tevékenysége és aknamunkája következtében előállott helyzet tarthatatlan voltára, s annak orvoslása céljából felajánlotta diplomáciai tárgyalások megkezdését a normális kapcsolatokat gátló körülmények kiküszöbölése érdekében. A budapesti amerikai követség január 31-én a jegyzéket viszszautasította a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumához azzal az indokolással, hogy a jegyzék „fenyegető” jellegű. Ebből a Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem hajlandó a felmerült problémákat a szokásos diplomáciai úton rendezni, s ezzel arra kényszeríti a Magyar Népköztársaság kormányát, hogy — annak ismételt kifejezése mellett, hogy készsége a kapcsolatok normalizálására változatlanul fennáll — megtegye a szükséges intézkedéseket a népköztársaság állami és társadalom rendjét veszélyeztető tevékenységek korlátozására. (MTI). Hajdú-bihari olajbányászok Fúrótornyok emelkednek az ég felé az ország több pontján és szűkebb hazánkban, Hajdú-Biharban is. Nádudvar Kuba, Hajdúszoboszló, Zsáka, Fúrta és Biharnagybajom térségében erősen kileng a műszer , gazdag kincset ígér a föld. Olajat, gázt, hővizet. Valaha, illetve 45 előtt — mondta egy öreg fúrómester — a Dunántúl olaja az amerikaiaké, a Tiszántúl a németeké volt. A magyar kincstárnak a Duna—Tisza köze jutott. Ott bányászhattak olaj után. Ott, ahol nem volt... Hát most van, és nekünk van! A Kőolajipari Tröszt Alföldi Kőolajfúrási Üzemének vezetői szerint, tekintélyes mennyiségben. Ahol pedig olaj nem tör fel, ott gazdag gázmezőkre lelnek és felszökken a meleg víz is. Csak a múlt esztendei eredményeket vettük számba hamarjában Íme : Fúrta és Kaba térségében hét kutat mélyített az üzem, több helyen alapos rétegvizsgálatot tartott. Nádudvar közelében feltárt egy új kutat. Ez a huszas számú 24 óránként 20—30 ezer köbméter gázt ad, a 19. számú még 80 000 köbmétert is adna 7—8 ezer kalóriásat ! (A mi debreceni gázunk 3800 kalóriás, napi fogyasztásunk 32— 34 ezer köbméter.) Kaba térségében a múlt esztendőben gázos meleg vizet találtak, 63 fokosat, egy másik kábai kútnál 44 fokosat. Szóval nagy kincse van Hajdú-Biharnak. A munkálatok pedig tovább folynak Többek között a hajdúszoboszlói 2. sz. túrásnál is. Ide látogattunk el. — Jó szerencsét! — így köszöntöttek bennünket. A fúrótoronyba invitálták. Ez a torny 48 méter magas. Merészen és karcsún emelkedik ki a szántóföldből, körülötte eltörpül ember, fa, ház. Karcsún magasodik az ég felé és óvatosságra is int. Fent ugyanis szabadon jár a szél, a védőkorlát kicsiny, és a hatalmas gépek munkája, a fúrófej mozgása állandóan ingatja ezt a vasalkotmányt. Jobbra és balra. Negyvennyolc méteren ez az ingás arra készteti az embert, hogy erősen kapaszkodjon. Annyira, hogy elfehéredjen a kezefeje. . . E hét keddjén itt nagy gázkitörés volt. — Ilyesmi előfordul más kútnál is, nem újság nálunk — mondta az egyik fúrómunkás. — De ahogy történt — az kellemetlen volt. ... Ezerkétszáz méteren jártak a fúrással. Békésen dolgozott az öt hatalmas szovjet motor, 1500 lóerő hajtotta a kompresszort és a fúrófejet. A műszerek semmi komoly akadályt nem jeleztek. Az iszapnyomás is rendes volt, de hirtelen — minden átmenet nélkül — iszonyú recsegés-ropogással feltört a gáz. Kidobta a csövet, karikába hajlította és mint a kolbászt szokás a rúdra, úgy akasztotta a torny vasvázára. Ez a cső 30 méter hosszú volt, és méterenként nyolc kiló. — Tetszik ismerni a teherautó gumiját ? — kérdezte közben valaki. — Nos, ha 75 kocsikereket összevulkanizálnánk, akkor kapnánk egy olyan atmoszféra nyomást mint ami itt volt. Ha egy ilyen gumi kipukkan, tíz méterre mindent elseper... • . .A gáznyomás veszedelmes. Dolgoznak a gépek, azokat nem lehet elállítani. És ha szikra pattan a gázhoz, ha szikra éri , ezt a visszaszorított erőt — felrobban a kútnál minden... Az emberek elsápadtak. A gáz meg „dolgozni" kezdett Kiverte a fúróiszapot, 30 méteres körzetben telefröcskölte a csutkakúpokat, a szomszédos tanyát, és beborította a fúrótornyot. Sistergett, zúgott úgyhogy a szomszéd tanya gazdája lóhalálban futott el. A kezelőszemélyzet maradt. Nézte, hogy a gáz felcsapja az iszapot olykor 30 méterre is. Mint valami gejzír úgy csapkodott és zuhogott, meg morgóit, csak nem forrt. Valamit tenni kellett De mit ? És ki álljon oda elsőnek ? Bereczky József fúrómester indult a termelő csőhöz. Követte őt hű segítője, Szabó Imre fúrómunkás. Bereczky vágni kezdte, fűrészelte a csövet. Vastag ez a cső és vastag a fala is. De megint ott a vész: mi lesz, ha közben szikrát kap a gáz ? Akkor itt minden tönkremegy. Közel kétmillió forint érték sorsáról volt szó ! Meg kellett menteni a kutat. Locsolták a csövet, fűrészeltek. Sírt, nyöszörgött a fűrész, lihegett a két ember és a lent állóknak valami összeszorította a torkát. Fél óra múltán kész voltak. Elzárták a gáz útját. Sikerült! ... Nem égbekiáltó dolog ez, mindennapos is lehetne. Az olajbányász naponta szembeszáll az elemekkel. És mindig győzni kell. Mindig! SÜTŐ GYULA Koszorúzási ünnepség Rózsa Ferenc emléktáblájánál A magyar sajtó napja alkalmából szombaton koszorúzási ünnepségeket rendeztek a Népszabadság székházában, Rózsa Ferencnek, az illegális Szabad Nép mártírhalált halt első főszerkesztőjének emléktáblájánál. Dobi István a paksi munkás-paraszt találkozón Az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat 50 tagú küldöttsége szombaton meglátogatta a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetet. A munkás-paraszt találkozón megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Vasz Istvánné, az országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront országos titkára. (MTI).