Hajdú-Bihari Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Mit várhatunk a genfi értekezlettől? „A három nyugati nagyha­talom és a Szovjetunió kül­ügyminiszterei május 11-én Genfben összeülnek, hogy megtárgyalják a vitás nem­zetközi kérdéseket és rész­ben, hogy előkészítsék ugyanezen nagyhatalmak kormányfőinek értekezletét.” (Újsághír.) Mi lesz Genfben? Ez a kérdés forog most közszájon a megyében. Mit le­het erre a kérdésre most válaszolni? Talán soha még egyetlen külügyminiszteri értekezlet sem volt ilyen bizonytalan kimenetelű, mint amilyen ez lesz. Azt azonban máris tud­juk, hogy Genfben ismét két álláspont, két vélemény, két világ fog összeülni a tár­gyalóasztalnál: a béke és a háború, a szocializmus és a kapitalizmus világa, a hideg­­háborús körök és a békét akaró népek véleménye. Más szóval: az Egyesült Államok uralmon levő hidegháborús köreinek képviselője ül le tárgyalni a Szovjetunió kép­viselőjével, a béke küldötté­vel. A népek szava is felhangzik Tudjuk azt is, hogy ezúttal — először — a nyugati nagy­hatalmak képviselői bizonyos tekintetben nem képviselnek teljesen egységes álláspontot. Elsősorban az angol külügy­miniszter véleménye tér el a többi nyugati küldöttétől. Az is bizonyos, hogy a világ né­pei már megelégelték a hi­degháborút, a fegyverkezési hajszát, a növekvő adóikat, mert mindez óriási terheket ró rájuk. Mindehhez még hozzá lehet tenni, hogy az elmúlt tíz év alatt a népek tudatába is belevésődött az a meggyőződés, hogy a világon levő két rendszer, a tőkés és a szocialista rendszer kö­zött a békés egymás mellett élés nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is. Ennek tu­lajdonítható, hogy a legutolsó időben Dulles amerikai kül­ügyminiszter lemondott hiva­taláról, és hogy Adenauer, a Német Szövetségi Köztársa­ság kancellárja szintén eltá­vozik posztjáról. Vélemé­nyünk szerint mindkettőt a népek békeakarata és moz­galma késztette vagy kény­szerítette a távozásra. Nő te­hát a népiek békemozgalma. Ezért tekinthetünk a genfi értekezlet elé bizonyos remé­nyekkel. Viszont azt is tud­niillik kell, hogy a világ sor­sa, a béke és a háború sorsa nem Genfben dől­ el, mert a világ sorsát minden eddigi­nél inkább maguk a népnek kezdik intézni. Öt esztendővel ezelőtt tár­gyaltak utoljára a külügymi­niszterek és emlékezhetünk arra, hogy a tárgyalások al­kalmával a nyugati külügy­miniszterek nemegyszer még saját javaslataikat is vissza­vonták, ha azokat a Szovjet­unió elfogadta. Más szóval, akkor eleve elhatározták, hogy semmi módon nem egyeznek meg a Szovjetunió­val ... Gyökeres változások Most teljesen más a helyzet és más a nemzetközi légkör. És ami a legfontosabb, most már mások a nemzetközi erő­viszonyok is, amelyek gyöke­resen megváltoztak. Ezelőtt öt esztendővel is legyőzhetetlen volt a Szovjet­unió. De nem volt olyan erős, mint ma, nem is beszélve a többi szocialista országról. Akkor még a szovjet techni­ka — köztudomás szerint — nem érte el az Egyesült Ál­lamok ipari technikáját. Ma pedig? Számos igen fontos téren nemcsak utolérte, ha­nem messze és utolérhetetle­­nül felülmúlta. A Szovjetunió bocsátotta fel az első szput­­nyikot, a Szovjetunióból küldték fel a világminden­ségbe az első mesterséges bolygót, a Szovjetunióban ve­zettél­ be az interkontinentá­l­­lis ballisztikus rakéták soro­zatgyártását. S ezek a raké­ták igen pontosak, oda talál­nak a Föld bármelyik pont­jára ... Az elmúlt másfél év alatt számos megcáfolhatatlan tény bizonyította, hogy a Szovjet­unió a technika ma legfonto­sabb területein, többek kö­zött a haditechnikában, nagy fölénybe került az Egyesült Államokkal szemben. A tőké­sek számára ez a kegyetlen valóság, mibe fogcsikorgatva kénytelenek beletörődni, akár akarnak, akár nem. Ez a fö­lény pedig nagyon nagy ... A New York Herald, az egyik legnagyobb amerikai lap, tavalyi augusztus 16— 17-i számában foglalkozott az Egyesült Államok megadási tervével, amelyet a hadügy­minisztérium illetékesei készí­tettek el az esetleges háború esetére. Ezzel a hírrel a sze­nátus is foglalkozott és hosz­­szú vita után cáfolatot adott ki. Azonban az ilyen cáfo­latnak az ördög sem hisz. Te­hát — tekintve, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb intézménye vitatta meg ko­molyan, napokon át a hírt — valami alapja mégiscsak volt a közleménynek. Az is bizo­nyos, hogy ha elkészítették­ a megadási tervet, nem a győ­zelem reményében tették ezt... Pedig ekkor még csak azt tudták, hogy a Szovjet­uniónak interkontinentális ballisztikus rakétái vannak, de azt még nem, hogy ezeket sorozatban gyártják, s ellát­hatják kolosszális erejű atom­fegyverekkel. Azt sem tud­ták, hogy ezek a rakéták ig­en pontosak... Még egy figyelemre méltó hírrel foglalkoztak az ame­rikai lapok a múlt év decem­berében: azt írták, hogy a Szovjetunióban megépítették a világ első atommeghajtású repülőgépét, amely két és fél napig képes a levegőben ma­radni és 2000 kilométeres óránkénti sebességgel repül. Ezzel a hírrel az Egyesült Államok hadügyminisztériuma foglalkozott és egyik vezető tisztviselője kinyilatkoztatta, hogy ez ellen a gép ellen semmiféle eredményes véde­kezést nem lehet kifejteni, mert a legjobb radarkészülé­kek is csak akkor jelzik, amikor már késő... Mérhetetlen erő Ilyen hírek jelennek meg mostanában az amerikai la­pokban. Ezek a hírek talán minden másnál jobban jel­lemzik azt a nagy fordulatot, ami a világ két rendszeré­nek erőviszonyaiban megtör­tént a szocialista tábor javá­ra. Ismeretes, hogy az Egye­sült Államok kiterjedt tá­maszpont rendszert épített ki a háború óta a Szovjetunió és a szocialista tábor körül. Az első években feltétlenül támadó jellege volt a külön­féle támaszpontok létesítésé­nek. A tavaly már azonban egy elképzelt háborútól való félelem és védekezés sarkallta a hidegháborús köröket, hogy újabb és újabb támaszponto­kat létesítsenek. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lé­péssel — mondja a régi spár­tai közmondás, de a rövid kardot hiába toldják meg akár tíz lépéssel is, ha a puskagolyó áthidalja a távol­ságot. Ugyanígy vagyunk a támaszpontok kérdésében is. Az Egyesült Államoknak van­nak rakétái rövid távra. Hiá­ba toldják meg akár egy, akár száz támaszponttal, mégiscsak rövidtávúak maradnak azok — a szovjet rakétáik igen pontosak, a Föld bármely pontjáról oda találnak. Ez tény. Ezt tudják Nyugaton is, tudja Eisenhower, sőt maga Dulles is. De a rakéták mögött mér­hetetlen és legyőzhetetlen erő van. Az ember, aki igazsá­gáért, az emberiség jövőjéért küzd. Ezek az emberek s nem a rakéták teszik a Szovjet­uniót legyőzhetetlenné. Ezt is tudják. Mindezekhez jön még a hétéves terv. A tőkés rend­szer legyőzésének és felül­­múlásának terve. Ma már nincs olyan tőkés lap, amely gúnyolódni merészelne a Szovjetunió tervei fölött. S mi több, a lapok már azt la­tolgatják Nyugaton is, hogy melyik rendszer lesz erősebb tíz év múlva? A News Week meglehetősen reakciós lap. Legutóbb nagy cikkben tár­gyalta, hogy a két rendszer közül melyik lesz az erősebb tíz év múlva. S azt állapítot­ta meg, ha az Egyesült Álla­mokban nem lesznek gyöke­res változások, a Szovjetunió lesz az erősebb. Mi nem ezt mondjuk. Mi azt mondjuk, ezernyi tényre támaszkodva, hogy a Szovjetunió, a szocia­lista rendszer már most nem­csak legyőzhetetlen, hanem sokkal erősebb, mint a tőkés rendszer. Ezért lehetséges már most is a háború elkerülése, és ezért lehetett a nyugati hatalmakat arra kényszeríte­ni, hogy elküldjék külügymi­nisztereiket a genfi értekez­letre. És azért reménykedünk a genfi értekezlet sikerében, mert bebizonyosodott a Szov­jetunió fölénye, és mert ele­ve reménytelen a tőkés or­szágoknak háborút indítani a Szovjetunió ellen. Ma már a háború elkerülhető Ma még így áll a dolog: a háború elkerülhető. De a hét­éves terv végére annyira meg fognak változni majd az erő­viszonyok, hogy a tőkéseket kényszeríteni tudjuk majd rá, hogy letegyenek a háború gondolatáról. Akkor majd le­hetőség nyílik arra, hogy a világháborút örökre kiküszö­böljük az emberiség törté­nelméből. Micsoda rémséges dolgok ezek minden fegyver­­gyáros és nagytőkés számára! Viszont az emberiség ezek­től az eredményektől, a Szov­jetuniótól várja a tartós béke biztosítását s az általános em­beri jólét megteremtését. Mi várható hát a genfi ér­tekezlettől? Ha megvan a készség a nyugati nagyhatal­mak külügyminisztereiben a megegyezésre, és a vitás nem­zetközi kérdések, elsősorban a német kérdés rendezésére, akkor eredményes munkát fog kifejteni az értekezlet. Ez esetben Genfben megteszik a szükséges lépéseket a nemzet­közi helyzet feszültsége eny­hítésére. Ha azt mondjuk, hogy reméljük Genfben véget vetnek a háborús feszültség­nek, ezt abban a reményben tesszük, mert bízunk a béke­mozgalom erejében és a Szovjetunió békeakaratában. Reméljük, hogy most, több mint tízéves hidegháború után eljönnek a béke meg­szilárdításának hónapjai és évei. A Szovjetunió XXI. kong­resszusán a háború megelő­zése érdekében fokozottabb éberségre hívta fel a népiek figyelmét. Bizonyos, hogy si­kerül megőrizni a békét, ha a népek éberek, és a béke­­mozgalom kényszeríteni tud­ja a nyugati kormányokat, hogy lemondjanak a háború kirobbantásának gondolatá­ról. De azt a lehetőséget is számba kell venni, hogy a népiek ellenségei mégiscsak kirobbanthatnak háborút. Nos, ez esetben ez a háború nemcsak az emberiség utolsó háborúja lesz, hanem elke­rülhetetlenül magával hozza a tőkés rendszer teljes pusz­tulását is, mert a népek nem fogják tűrni, hogy bárhol a földön fennmaradjon egy olyan rendszer, amely egy emberöltő leforgása alatt há­rom ízben sodorta az­ embe­riséget a temérdek áldozattal járó háborúba. Ami p­edig a Szovjetuniót illeti, 1919-ben gyenge volt és szegény, de visszaverte 14 ország inter­venciós háborúját, 1945-ben még mindig fejletlen volt és szegény, de szétzúzta a világ legerősebb hadseregét, a náci hadsereget. Most p­edig erős, hatalmas és gazdag. Tizenkét szocialista országból álló megbonthatatlanul egységes szocialista tábor küzd a bé­kéért. Van-e olyan épeszű ember ma a földön, aki a győzelem legcsekélyebb re­ményével meg merné támad­ni? Ilyen ember nincs! Ez a tény a békének legbizto­sabb záloga: a Szovjetunió hatalmas, fejlett, gazdag, a szocialista tábor egységes, megbonthatatlan és legyőzhe­tetlen! G. L 3NAPLÓ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'Tni 1959. MÁJUS 1. II szaktanács elnökségének má­­s elsejei üdvözlete a szervezett munkásokhoz Magyar dolgozók! Szerve­zett munkások! Nők! Férfiak! Fiatalok! Május 1. alkalmából szív­ből köszöntjük a szervezett munkásokat, minden magyar dolgozót. Hét évtizede im­már, hogy május elseje a világ munkásainak ünnepe. Azóta évről évre mind na­gyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biztosítéka is az a harc, amelyet a munkás­­osztály vezet mindenféle el­nyomás, kizsákmányolás el­len — hangzik többek között az üdvözletben. Ma csaknem egymiliárd ember — közöttük mi magya­rok is — már a néphatalom birtokában ünnepeljük e na­pot. A felvonuló magyar munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek már nem kell félniök a szuronytól, a puskatustól, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor. Má­jus 1. a mi számunkra is har­ci nap! Együtt küzdünk a földkerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, sza­badságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és teljes szívvel támogatjuk a népek küzdelmét szabadság­­jogaikért, megvetjük és elítél­jük az embertelen, vad gyar­mati rendszert. Mi felszabadult magyar dolgozók teljes szívvel támo­gatjuk a Szovjetunió kezde­ményezését az atomenergia békés célokra való felhaszná­lására, az atomfegyver kísér­letek betiltására. Minden eszközzel erősítjük a Szak­­szervezeti Világszövetség és a Béke-Világtanács akcióit, a nukleáris fegyverkísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért. Magyar dolgozók! Szak­­szervezeti munkások! A szocializmus építésében elért minden sikerünk nem­csak azt jelenti, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra ju­tottunk, hanem ezzel a világ népeinek békéért, szabadsá­­gáért folytatott harcát is erő­sítjük! Magyar dolgozók! Gyorsítsuk meg a szocializ­­mus építését. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága célkitűzéseinek megvalósításával, a kongresz­­szusi verseny sikereivel már az idén érjük el az 1960-ra tervezett életszínvonalat! Ün­nepeljük úgy a nemzetközi munkásünnepet, hogy növel­jük és erősítsük a béke ere­jét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidaritást, a világ dolgozóinak összefogását, óv­juk, erősítsük hazánkban a munkások hatalmát. Az üdvözlést a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának elnöksége írta alá. Az Alföldi Nyomda kultúr­termében április 30-ára, csü­törtökön délután 2 órakor bensőséges ünnepségre gyűl­tek össze a gyár vezetői és az üzemi KISZ-szervezet tag­jai. Megjelent Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottság titkára, Epri Sándor, a KISZ Hajdú-Bihar megyei bizottsá­gának titkára, Fülöp János, a KISZ városi bizottságának titkára és számos meghívott vendég. Az ünnepségen Pullai Ár­pád, a KISZ Központi Bi­zottság titkára köszöntötte a nyomda ifjúmunkásait és KISZ tagjait abból az alka­lomból, hogy a KISZ tagsági könyv elkészítésében hatha­tós segítséget nyújtottak és a munkaigényes KISZ tag­sági könyvek kötését a leg­szebb kivitelben készítették el. Az Alföldi Nyomda veze­tősége, valamint a KISZ- szervezet ezért a munkáért dicséretet érdemel. Ezután Nyíri Jenő, az Alföldi Nyom­da üzemi pártszervezetének titkára, majd Tóth Mihály, az MSZMP debreceni városi végrehajtó bizottsága tagja a városi pártbizottság nevében köszöntötte a fiatalokat. A legújabb típusú lemez­játszós rádiót, a KISZ Köz­ponti Bizottság ajándékát a KISZ tagsági könyveik elké­szítéséért Pullai Árpád elv­társ nyújtotta át, melyet a nyomdai kiszistá­k nevében Kosztyu Ernő ifjúmunkás köszönt meg. ■ ■■ A KISZ Központi Bizottságának ajándéka az Alföldi Nyomda KISZ szervezetének (PAu­l)t­i­pU n menetben s­zép időt reméltünk i­mám. Ihren szép és nagysze­rű ünnepre mást nem is vár­hattunk, talán. Hadd süssön a nap akár hetedmagával is! Volt, amikor hiába sütött. Amikor május elsején, 1929 ben csak felbőgött a vagon­gyár dudája és odasorakozott a sok ember a blokkoló órák elé. — Próbálta volna ne azt tenni — emelte fel fejét a munkáról Matura Ferenc, a járműjavító idős üzemlakato­­sa. — Másnap már repült a gyárból és harmadnap vagy a háromszázadikon is hiába kilincselt állás után. Mert ugye, kommunista gyanús... Az „öreget” — így szólítják — sokan ismerik a gyárban. Sokat próbált és úgyszólván a gyár nevelte. Gondoljuk csak el: alig fél esztendeje 40 éves szolgálati idejét ünne­pelte. Amit mint üzemlakatos, végig ott töltött a Járműjaví­tóban­ .— Nehéz volt? — Nézze kérem, a munka nem könnyű. De szép. És én most kétezer forint fizetést kapok. Higgye el, lett volna időm megutálni a munkát, tízszer is. De az ember ölhe­tett kézzel nem ülhet. És hogyne tartanám most szép­nek a munkát, amikor ennek ünnepet is ülünk. — Nyilván, nincs itt a fő­nök úri’ se. — Az sincs. „Eltávozott” a kötelező május elsejei mun­kával. .. Matura szaki ma ott halad a Járműjavító megbecsült idd­e-vel, a törzsgárda tagjai­val. Nem méltatlanul. * T­egnap még ott dolgozott a Tóthfalusi téri „tánc-­ parketten”. A vastag­ kátrányfüstben, koromban, hőségben. Ott forgatta a jó pár mázsa súlyú nagy kazánt, etette a masinát. Körülötte fortyogott, füstölt és sister­­gett az olvadt szurok. Gallyas Bálintról van szó. A debreceni Közúti Üzemi Vállalat egyszerű kazánosá­ról. Ő és nyolc társa napi 10—12 órai munka árán is vállalta, hogy május 1-én es­te ott táncolhat a város fia­talsága a Tóthfalusi téri sza­badtéri táncparketten. — Megéri a fáradtság? — Fáradság? — kérdezte vissza Bálint. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gye­rekjáték. Viszont nem is csi­nálnám, ha nem lenne hozzá kedvem. Meg aztán... én se vagyok több 22 évesnél. — Ezt jó lesz tudtul adni a lányoknak. — Ó, én már, hogy is mondjam... udvarolok. — Értem. De az ünnep es­téjén itt fog táncolni a ... hogy is mondjam... a saját munkáján? — Ennek a betonnak ké­rem, nem árt meg a tánc. Erős ez. Hát akkor hadd kívánjunk ma estére jó szórakozást Gallyas Bálintnak és társai­nak. Megérdemlik a pihenést. Jó munkát végeztek, a TITÁSZ debreceni egyes számú üzemve­zetőségének első embe­reihez igyekeztem. Akik most a felvonuláson is az elsők között haladnak. Csakhát a munkában ne­héz velük szót váltani. Ott szorgoskodnak a Nyíl utcai villanynóznák tetején. Háló­zatszerelők. A címük ennél is komolyabb: szocialista ifjúsá­gi­ mu­nkabrigád. Érdemeik? Kinyújtott tenyerének út­jain számolja Székely Jenő brigádvezető helyettes, akit megkértünk, lépjen le hoz­zánk. — A vezető, Luczi István, sztahanovista és a szakma ki­váló dolgozója. Nekem az él­­üzemavatón adták meg a ki­váló dolgozó oklevelet. A bri­gád tagjai közül többen kap­tak már pénzjutalmat a mun­káért. — Most mire vállalkoztak? — Arra, hogy 200 órával a határidő előtt elvégezzük a korszerűsítést ezen a terüle­ten. A terület: 20 ezer méter villanydrót. Ezt kell kicserél­ni, mert a régi vezeték nem bírja a mosógépekkel, resók­­kal és más háztartási gépek­kel megterhelt fogyasztást. S ha szél fúj, ha hőség van, a brigád minden tagja és veze­tője fent dolgozik a házfala­kon, a póznák tetején. Az eredmény? A­ havi átlagkereset 1350-től 1700 forintig terjed. Székely Jenő most vett egy 125-ös Danuviát, Luczi. István egy Bervát magának, egyet a fe­leségének. Jó dolguk van? Tessék a munkában is együtt haladni velük. H­alad a menet, elérkezik a Kossuth szobor előtti díszemelvényhez. On­,­nan köszöntik az öreg Matu-É­ra Ferencet, Gallyas Bálintot, és a TITÁSZ szocialista ifjú-­ sáni munkabrigádját. " Mert mind értik, a munkát, és értelemmel végzik azt. S­ ennél ma nincs különb dolog.­ Hiszen a naptár is jócskán­ meghaladta azt a szerfeletti kellemetlen napot, amire Ma-­ túra szaki nem gondol szíve­s­­en. A mai nap pirosbetűs:­ 1959. május­­­­ —sütő— ★ Méret szerint készítik el az ingek gallérját és a kézelőjét a 3-as­­ Ruházati Boltban­ ­ Budapesten a Bástya Fehér­nemű Kst néhány hónappal­­ezelőtt újításként bevezette,­­hogy az ingekre nem teszik fel­­ előre a gallért és a kézelőt, ha­ji nem azt a vevő méretei szerinti (a vásárlás után készítik el . Budapesten ezt a módszert igen ? megkedvelték és sokan igény­­­be veszik a Bástya Ksz újítá­­­sát. ) A Ksz kezdeményezésére a s Debreceni Ruházati Bolt is­­ megvalósít­ja ezt a módszert. A­­Ruházati Bolt 3-as számú üz­­­­letébe már megérkezett a­z Ksz első szállítmánya, mely­ében félkész állapotban érkeztek­­meg az ingek, a gallérnak és a kezelőnek való anyag pedig , mellékelve. Ebben a debreceni (üzletben néhány nap múlva )már méret szerint is vásárol­ható ing. Jelenleg kilenc féle­­ inggallér fazon között válogat­hatnak a vásárlók. Készítenek (kívánság szerint szimpla és­­ dupla kézelőt is. A méret­­, szerinti gallér és kézelő készí­tése nem növeli az ingek árát. JA vásárlástól számítva a mé­­­ ret szerinti ing két napra ké­­­­szül el. | Az érdeklődés már Debrecen­­­­ben igen nagy.­­ — Repülőgépről vetik a P rizst Szarvas környékén. Ezen­­ a héten a Pest megyei Növény­­­­védő Állomás repülőgépével kétszáz hold földbe került így eredményesen a mag.

Next