Hajdú-Bihari Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
Mit várhatunk a genfi értekezlettől? „A három nyugati nagyhatalom és a Szovjetunió külügyminiszterei május 11-én Genfben összeülnek, hogy megtárgyalják a vitás nemzetközi kérdéseket és részben, hogy előkészítsék ugyanezen nagyhatalmak kormányfőinek értekezletét.” (Újsághír.) Mi lesz Genfben? Ez a kérdés forog most közszájon a megyében. Mit lehet erre a kérdésre most válaszolni? Talán soha még egyetlen külügyminiszteri értekezlet sem volt ilyen bizonytalan kimenetelű, mint amilyen ez lesz. Azt azonban máris tudjuk, hogy Genfben ismét két álláspont, két vélemény, két világ fog összeülni a tárgyalóasztalnál: a béke és a háború, a szocializmus és a kapitalizmus világa, a hidegháborús körök és a békét akaró népek véleménye. Más szóval: az Egyesült Államok uralmon levő hidegháborús köreinek képviselője ül le tárgyalni a Szovjetunió képviselőjével, a béke küldöttével. A népek szava is felhangzik Tudjuk azt is, hogy ezúttal — először — a nyugati nagyhatalmak képviselői bizonyos tekintetben nem képviselnek teljesen egységes álláspontot. Elsősorban az angol külügyminiszter véleménye tér el a többi nyugati küldöttétől. Az is bizonyos, hogy a világ népei már megelégelték a hidegháborút, a fegyverkezési hajszát, a növekvő adóikat, mert mindez óriási terheket ró rájuk. Mindehhez még hozzá lehet tenni, hogy az elmúlt tíz év alatt a népek tudatába is belevésődött az a meggyőződés, hogy a világon levő két rendszer, a tőkés és a szocialista rendszer között a békés egymás mellett élés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Ennek tulajdonítható, hogy a legutolsó időben Dulles amerikai külügyminiszter lemondott hivataláról, és hogy Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja szintén eltávozik posztjáról. Véleményünk szerint mindkettőt a népek békeakarata és mozgalma késztette vagy kényszerítette a távozásra. Nő tehát a népiek békemozgalma. Ezért tekinthetünk a genfi értekezlet elé bizonyos reményekkel. Viszont azt is tudniillik kell, hogy a világ sorsa, a béke és a háború sorsa nem Genfben dől el, mert a világ sorsát minden eddiginél inkább maguk a népnek kezdik intézni. Öt esztendővel ezelőtt tárgyaltak utoljára a külügyminiszterek és emlékezhetünk arra, hogy a tárgyalások alkalmával a nyugati külügyminiszterek nemegyszer még saját javaslataikat is visszavonták, ha azokat a Szovjetunió elfogadta. Más szóval, akkor eleve elhatározták, hogy semmi módon nem egyeznek meg a Szovjetunióval ... Gyökeres változások Most teljesen más a helyzet és más a nemzetközi légkör. És ami a legfontosabb, most már mások a nemzetközi erőviszonyok is, amelyek gyökeresen megváltoztak. Ezelőtt öt esztendővel is legyőzhetetlen volt a Szovjetunió. De nem volt olyan erős, mint ma, nem is beszélve a többi szocialista országról. Akkor még a szovjet technika — köztudomás szerint — nem érte el az Egyesült Államok ipari technikáját. Ma pedig? Számos igen fontos téren nemcsak utolérte, hanem messze és utolérhetetlenül felülmúlta. A Szovjetunió bocsátotta fel az első szputnyikot, a Szovjetunióból küldték fel a világmindenségbe az első mesterséges bolygót, a Szovjetunióban vezettél be az interkontinentállis ballisztikus rakéták sorozatgyártását. S ezek a rakéták igen pontosak, oda találnak a Föld bármelyik pontjára ... Az elmúlt másfél év alatt számos megcáfolhatatlan tény bizonyította, hogy a Szovjetunió a technika ma legfontosabb területein, többek között a haditechnikában, nagy fölénybe került az Egyesült Államokkal szemben. A tőkések számára ez a kegyetlen valóság, mibe fogcsikorgatva kénytelenek beletörődni, akár akarnak, akár nem. Ez a fölény pedig nagyon nagy ... A New York Herald, az egyik legnagyobb amerikai lap, tavalyi augusztus 16— 17-i számában foglalkozott az Egyesült Államok megadási tervével, amelyet a hadügyminisztérium illetékesei készítettek el az esetleges háború esetére. Ezzel a hírrel a szenátus is foglalkozott és hoszszú vita után cáfolatot adott ki. Azonban az ilyen cáfolatnak az ördög sem hisz. Tehát — tekintve, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb intézménye vitatta meg komolyan, napokon át a hírt — valami alapja mégiscsak volt a közleménynek. Az is bizonyos, hogy ha elkészítették a megadási tervet, nem a győzelem reményében tették ezt... Pedig ekkor még csak azt tudták, hogy a Szovjetuniónak interkontinentális ballisztikus rakétái vannak, de azt még nem, hogy ezeket sorozatban gyártják, s elláthatják kolosszális erejű atomfegyverekkel. Azt sem tudták, hogy ezek a rakéták igen pontosak... Még egy figyelemre méltó hírrel foglalkoztak az amerikai lapok a múlt év decemberében: azt írták, hogy a Szovjetunióban megépítették a világ első atommeghajtású repülőgépét, amely két és fél napig képes a levegőben maradni és 2000 kilométeres óránkénti sebességgel repül. Ezzel a hírrel az Egyesült Államok hadügyminisztériuma foglalkozott és egyik vezető tisztviselője kinyilatkoztatta, hogy ez ellen a gép ellen semmiféle eredményes védekezést nem lehet kifejteni, mert a legjobb radarkészülékek is csak akkor jelzik, amikor már késő... Mérhetetlen erő Ilyen hírek jelennek meg mostanában az amerikai lapokban. Ezek a hírek talán minden másnál jobban jellemzik azt a nagy fordulatot, ami a világ két rendszerének erőviszonyaiban megtörtént a szocialista tábor javára. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kiterjedt támaszpont rendszert épített ki a háború óta a Szovjetunió és a szocialista tábor körül. Az első években feltétlenül támadó jellege volt a különféle támaszpontok létesítésének. A tavaly már azonban egy elképzelt háborútól való félelem és védekezés sarkallta a hidegháborús köröket, hogy újabb és újabb támaszpontokat létesítsenek. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — mondja a régi spártai közmondás, de a rövid kardot hiába toldják meg akár tíz lépéssel is, ha a puskagolyó áthidalja a távolságot. Ugyanígy vagyunk a támaszpontok kérdésében is. Az Egyesült Államoknak vannak rakétái rövid távra. Hiába toldják meg akár egy, akár száz támaszponttal, mégiscsak rövidtávúak maradnak azok — a szovjet rakétáik igen pontosak, a Föld bármely pontjáról oda találnak. Ez tény. Ezt tudják Nyugaton is, tudja Eisenhower, sőt maga Dulles is. De a rakéták mögött mérhetetlen és legyőzhetetlen erő van. Az ember, aki igazságáért, az emberiség jövőjéért küzd. Ezek az emberek s nem a rakéták teszik a Szovjetuniót legyőzhetetlenné. Ezt is tudják. Mindezekhez jön még a hétéves terv. A tőkés rendszer legyőzésének és felülmúlásának terve. Ma már nincs olyan tőkés lap, amely gúnyolódni merészelne a Szovjetunió tervei fölött. S mi több, a lapok már azt latolgatják Nyugaton is, hogy melyik rendszer lesz erősebb tíz év múlva? A News Week meglehetősen reakciós lap. Legutóbb nagy cikkben tárgyalta, hogy a két rendszer közül melyik lesz az erősebb tíz év múlva. S azt állapította meg, ha az Egyesült Államokban nem lesznek gyökeres változások, a Szovjetunió lesz az erősebb. Mi nem ezt mondjuk. Mi azt mondjuk, ezernyi tényre támaszkodva, hogy a Szovjetunió, a szocialista rendszer már most nemcsak legyőzhetetlen, hanem sokkal erősebb, mint a tőkés rendszer. Ezért lehetséges már most is a háború elkerülése, és ezért lehetett a nyugati hatalmakat arra kényszeríteni, hogy elküldjék külügyminisztereiket a genfi értekezletre. És azért reménykedünk a genfi értekezlet sikerében, mert bebizonyosodott a Szovjetunió fölénye, és mert eleve reménytelen a tőkés országoknak háborút indítani a Szovjetunió ellen. Ma már a háború elkerülhető Ma még így áll a dolog: a háború elkerülhető. De a hétéves terv végére annyira meg fognak változni majd az erőviszonyok, hogy a tőkéseket kényszeríteni tudjuk majd rá, hogy letegyenek a háború gondolatáról. Akkor majd lehetőség nyílik arra, hogy a világháborút örökre kiküszöböljük az emberiség történelméből. Micsoda rémséges dolgok ezek minden fegyvergyáros és nagytőkés számára! Viszont az emberiség ezektől az eredményektől, a Szovjetuniótól várja a tartós béke biztosítását s az általános emberi jólét megteremtését. Mi várható hát a genfi értekezlettől? Ha megvan a készség a nyugati nagyhatalmak külügyminisztereiben a megegyezésre, és a vitás nemzetközi kérdések, elsősorban a német kérdés rendezésére, akkor eredményes munkát fog kifejteni az értekezlet. Ez esetben Genfben megteszik a szükséges lépéseket a nemzetközi helyzet feszültsége enyhítésére. Ha azt mondjuk, hogy reméljük Genfben véget vetnek a háborús feszültségnek, ezt abban a reményben tesszük, mert bízunk a békemozgalom erejében és a Szovjetunió békeakaratában. Reméljük, hogy most, több mint tízéves hidegháború után eljönnek a béke megszilárdításának hónapjai és évei. A Szovjetunió XXI. kongresszusán a háború megelőzése érdekében fokozottabb éberségre hívta fel a népiek figyelmét. Bizonyos, hogy sikerül megőrizni a békét, ha a népek éberek, és a békemozgalom kényszeríteni tudja a nyugati kormányokat, hogy lemondjanak a háború kirobbantásának gondolatáról. De azt a lehetőséget is számba kell venni, hogy a népiek ellenségei mégiscsak kirobbanthatnak háborút. Nos, ez esetben ez a háború nemcsak az emberiség utolsó háborúja lesz, hanem elkerülhetetlenül magával hozza a tőkés rendszer teljes pusztulását is, mert a népek nem fogják tűrni, hogy bárhol a földön fennmaradjon egy olyan rendszer, amely egy emberöltő leforgása alatt három ízben sodorta az emberiséget a temérdek áldozattal járó háborúba. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, 1919-ben gyenge volt és szegény, de visszaverte 14 ország intervenciós háborúját, 1945-ben még mindig fejletlen volt és szegény, de szétzúzta a világ legerősebb hadseregét, a náci hadsereget. Most pedig erős, hatalmas és gazdag. Tizenkét szocialista országból álló megbonthatatlanul egységes szocialista tábor küzd a békéért. Van-e olyan épeszű ember ma a földön, aki a győzelem legcsekélyebb reményével meg merné támadni? Ilyen ember nincs! Ez a tény a békének legbiztosabb záloga: a Szovjetunió hatalmas, fejlett, gazdag, a szocialista tábor egységes, megbonthatatlan és legyőzhetetlen! G. L 3NAPLÓ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'Tni 1959. MÁJUS 1. II szaktanács elnökségének más elsejei üdvözlete a szervezett munkásokhoz Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Nők! Férfiak! Fiatalok! Május 1. alkalmából szívből köszöntjük a szervezett munkásokat, minden magyar dolgozót. Hét évtizede immár, hogy május elseje a világ munkásainak ünnepe. Azóta évről évre mind nagyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biztosítéka is az a harc, amelyet a munkásosztály vezet mindenféle elnyomás, kizsákmányolás ellen — hangzik többek között az üdvözletben. Ma csaknem egymiliárd ember — közöttük mi magyarok is — már a néphatalom birtokában ünnepeljük e napot. A felvonuló magyar munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek már nem kell félniök a szuronytól, a puskatustól, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor. Május 1. a mi számunkra is harci nap! Együtt küzdünk a földkerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, szabadságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és teljes szívvel támogatjuk a népek küzdelmét szabadságjogaikért, megvetjük és elítéljük az embertelen, vad gyarmati rendszert. Mi felszabadult magyar dolgozók teljes szívvel támogatjuk a Szovjetunió kezdeményezését az atomenergia békés célokra való felhasználására, az atomfegyver kísérletek betiltására. Minden eszközzel erősítjük a Szakszervezeti Világszövetség és a Béke-Világtanács akcióit, a nukleáris fegyverkísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért. Magyar dolgozók! Szakszervezeti munkások! A szocializmus építésében elért minden sikerünk nemcsak azt jelenti, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra jutottunk, hanem ezzel a világ népeinek békéért, szabadságáért folytatott harcát is erősítjük! Magyar dolgozók! Gyorsítsuk meg a szocializmus építését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága célkitűzéseinek megvalósításával, a kongreszszusi verseny sikereivel már az idén érjük el az 1960-ra tervezett életszínvonalat! Ünnepeljük úgy a nemzetközi munkásünnepet, hogy növeljük és erősítsük a béke erejét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidaritást, a világ dolgozóinak összefogását, óvjuk, erősítsük hazánkban a munkások hatalmát. Az üdvözlést a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége írta alá. Az Alföldi Nyomda kultúrtermében április 30-ára, csütörtökön délután 2 órakor bensőséges ünnepségre gyűltek össze a gyár vezetői és az üzemi KISZ-szervezet tagjai. Megjelent Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottság titkára, Epri Sándor, a KISZ Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkára, Fülöp János, a KISZ városi bizottságának titkára és számos meghívott vendég. Az ünnepségen Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottság titkára köszöntötte a nyomda ifjúmunkásait és KISZ tagjait abból az alkalomból, hogy a KISZ tagsági könyv elkészítésében hathatós segítséget nyújtottak és a munkaigényes KISZ tagsági könyvek kötését a legszebb kivitelben készítették el. Az Alföldi Nyomda vezetősége, valamint a KISZ- szervezet ezért a munkáért dicséretet érdemel. Ezután Nyíri Jenő, az Alföldi Nyomda üzemi pártszervezetének titkára, majd Tóth Mihály, az MSZMP debreceni városi végrehajtó bizottsága tagja a városi pártbizottság nevében köszöntötte a fiatalokat. A legújabb típusú lemezjátszós rádiót, a KISZ Központi Bizottság ajándékát a KISZ tagsági könyveik elkészítéséért Pullai Árpád elvtárs nyújtotta át, melyet a nyomdai kiszisták nevében Kosztyu Ernő ifjúmunkás köszönt meg. ■ ■■ A KISZ Központi Bizottságának ajándéka az Alföldi Nyomda KISZ szervezetének (PAul)tipU n menetben szép időt reméltünk imám. Ihren szép és nagyszerű ünnepre mást nem is várhattunk, talán. Hadd süssön a nap akár hetedmagával is! Volt, amikor hiába sütött. Amikor május elsején, 1929 ben csak felbőgött a vagongyár dudája és odasorakozott a sok ember a blokkoló órák elé. — Próbálta volna ne azt tenni — emelte fel fejét a munkáról Matura Ferenc, a járműjavító idős üzemlakatosa. — Másnap már repült a gyárból és harmadnap vagy a háromszázadikon is hiába kilincselt állás után. Mert ugye, kommunista gyanús... Az „öreget” — így szólítják — sokan ismerik a gyárban. Sokat próbált és úgyszólván a gyár nevelte. Gondoljuk csak el: alig fél esztendeje 40 éves szolgálati idejét ünnepelte. Amit mint üzemlakatos, végig ott töltött a Járműjavítóban .— Nehéz volt? — Nézze kérem, a munka nem könnyű. De szép. És én most kétezer forint fizetést kapok. Higgye el, lett volna időm megutálni a munkát, tízszer is. De az ember ölhetett kézzel nem ülhet. És hogyne tartanám most szépnek a munkát, amikor ennek ünnepet is ülünk. — Nyilván, nincs itt a főnök úri’ se. — Az sincs. „Eltávozott” a kötelező május elsejei munkával. .. Matura szaki ma ott halad a Járműjavító megbecsült idde-vel, a törzsgárda tagjaival. Nem méltatlanul. * Tegnap még ott dolgozott a Tóthfalusi téri „tánc- parketten”. A vastag kátrányfüstben, koromban, hőségben. Ott forgatta a jó pár mázsa súlyú nagy kazánt, etette a masinát. Körülötte fortyogott, füstölt és sistergett az olvadt szurok. Gallyas Bálintról van szó. A debreceni Közúti Üzemi Vállalat egyszerű kazánosáról. Ő és nyolc társa napi 10—12 órai munka árán is vállalta, hogy május 1-én este ott táncolhat a város fiatalsága a Tóthfalusi téri szabadtéri táncparketten. — Megéri a fáradtság? — Fáradság? — kérdezte vissza Bálint. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyerekjáték. Viszont nem is csinálnám, ha nem lenne hozzá kedvem. Meg aztán... én se vagyok több 22 évesnél. — Ezt jó lesz tudtul adni a lányoknak. — Ó, én már, hogy is mondjam... udvarolok. — Értem. De az ünnep estéjén itt fog táncolni a ... hogy is mondjam... a saját munkáján? — Ennek a betonnak kérem, nem árt meg a tánc. Erős ez. Hát akkor hadd kívánjunk ma estére jó szórakozást Gallyas Bálintnak és társainak. Megérdemlik a pihenést. Jó munkát végeztek, a TITÁSZ debreceni egyes számú üzemvezetőségének első embereihez igyekeztem. Akik most a felvonuláson is az elsők között haladnak. Csakhát a munkában nehéz velük szót váltani. Ott szorgoskodnak a Nyíl utcai villanynóznák tetején. Hálózatszerelők. A címük ennél is komolyabb: szocialista ifjúsági munkabrigád. Érdemeik? Kinyújtott tenyerének útjain számolja Székely Jenő brigádvezető helyettes, akit megkértünk, lépjen le hozzánk. — A vezető, Luczi István, sztahanovista és a szakma kiváló dolgozója. Nekem az élüzemavatón adták meg a kiváló dolgozó oklevelet. A brigád tagjai közül többen kaptak már pénzjutalmat a munkáért. — Most mire vállalkoztak? — Arra, hogy 200 órával a határidő előtt elvégezzük a korszerűsítést ezen a területen. A terület: 20 ezer méter villanydrót. Ezt kell kicserélni, mert a régi vezeték nem bírja a mosógépekkel, resókkal és más háztartási gépekkel megterhelt fogyasztást. S ha szél fúj, ha hőség van, a brigád minden tagja és vezetője fent dolgozik a házfalakon, a póznák tetején. Az eredmény? A havi átlagkereset 1350-től 1700 forintig terjed. Székely Jenő most vett egy 125-ös Danuviát, Luczi. István egy Bervát magának, egyet a feleségének. Jó dolguk van? Tessék a munkában is együtt haladni velük. Halad a menet, elérkezik a Kossuth szobor előtti díszemelvényhez. On,nan köszöntik az öreg Matu-Éra Ferencet, Gallyas Bálintot, és a TITÁSZ szocialista ifjú- sáni munkabrigádját. " Mert mind értik, a munkát, és értelemmel végzik azt. S ennél ma nincs különb dolog. Hiszen a naptár is jócskán meghaladta azt a szerfeletti kellemetlen napot, amire Ma- túra szaki nem gondol szívesen. A mai nap pirosbetűs: 1959. május —sütő— ★ Méret szerint készítik el az ingek gallérját és a kézelőjét a 3-as Ruházati Boltban Budapesten a Bástya Fehérnemű Kst néhány hónappalezelőtt újításként bevezette,hogy az ingekre nem teszik fel előre a gallért és a kézelőt, haji nem azt a vevő méretei szerinti (a vásárlás után készítik el . Budapesten ezt a módszert igen ? megkedvelték és sokan igénybe veszik a Bástya Ksz újítását. ) A Ksz kezdeményezésére a s Debreceni Ruházati Bolt is megvalósítja ezt a módszert. ARuházati Bolt 3-as számú üzletébe már megérkezett az Ksz első szállítmánya, melyében félkész állapotban érkeztekmeg az ingek, a gallérnak és a kezelőnek való anyag pedig , mellékelve. Ebben a debreceni (üzletben néhány nap múlva )már méret szerint is vásárolható ing. Jelenleg kilenc féle inggallér fazon között válogathatnak a vásárlók. Készítenek (kívánság szerint szimpla és dupla kézelőt is. A méret, szerinti gallér és kézelő készítése nem növeli az ingek árát. JA vásárlástól számítva a mé ret szerinti ing két napra készül el. | Az érdeklődés már Debrecenben igen nagy. — Repülőgépről vetik a P rizst Szarvas környékén. Ezen a héten a Pest megyei Növényvédő Állomás repülőgépével kétszáz hold földbe került így eredményesen a mag.