Hajdú-Bihari Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A beköszöntő új év alkalmából a magyar és a szovjet államférfiak az óév utolsó napján táviratban tolmácsolták újévi jókívánságaikat, üdvözletüket. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elsőtitkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása az újév alkalmából K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke a következő újévi üdvözletet küldte Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága elsőtitkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében üdvözletét és legszívélyesebb jókívánságait küldi önnek és az egész magyar népnek az új év beköszöntése alkalmából. A múlt évben testvérországaink méltóképpen elősegítették a békéért és a nemzetközi feszültség enyhüléséért folytatott harcot, a szocialista tábor egységének és hatalmának erősödéséért. A szovjet nép őszintén örül a testvéri magyar nép sikereinek, amelyeket pártjának vezetésével a szocialista építésben elért. Az MSZMP VII. kongresszusa is kifejezte, hogy a párt szorosan összeforrt a néppel, a magyar nép szilárdan felsorakozott az MSZMP, a magyar dolgozók elismert vezetője és győzelmeinek szervezője mögött. Nem kétséges, hogy a most beköszöntő új évben a magyar dolgozók újabb sikereket érnek el a szocializmus építésének nagyszerű ügyében, a világ békéjének megszilárdításában. Moszkva, Kreml, 1959. december 31. ★ Dobi István: Kádár János lovhoz intézett újévi üdvözés Münnich Ferenc II. Születe így hangzik: Hruscsovhoz és K. J. Városi-Kedves Elvtársak! Országaink népei sikerekben gazdag év után örömmel és bizakodással lépnek az új esztendő küszöbére. Ebből az alkalomból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a magunk és az egész magyar nép nevében szívből jövő testvéri üdvözletünket és legőszintébb jókívánságainkat küldjük a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, személy szerint önöknek és önökön keresztül a testvéri szovjet népnek. Őszintén kívánjuk, hogy az új esztendő hozzon még nagyobb sikereket a dicső kommunista párt vezette szovjet népnek a kommunizmus építésében, a politikai, tudományos és kulturális élet minden területén — ügyünk, a marxizmus—leninizmus diadalára. Kívánjuk, hogy koronázzák újabb sikerek a Szovjetuniónak világbékéjéért és biztonságáért folytatott nagyszerű küzdelmét, hogy az 1960-as esztendőben tovább erősödjék a magyar és a szovjet nép testvéri kapcsolata és együttműködése a szocialista tábor egysége és a szocialista országok népeinek javára. Kedves elvtársak, kívánunk Önöknek jó egészséget és sok sikert a Szovjetunió felvirágoztatásáért és az emberiség békéjéért folytatott munkájában. Boldog új évet! Budapest, 1959. december 31. A magyar professzorok kiváló munkára képesek A VIII. magyar—szovjet orvosi konferencia szovjet részvevői, akik tíznapos magyarországi tartózkodásuk alatt részletesen tanulmányozták több orvosi egyetem és kutatóintézet izotópmunkáját, elutazásuk előtt beszámoltak tapasztalataikról. A. V. Kozlova professzor, a delegáció vezetője elmondotta, hogy igen megnyugtató tapasztalatokat szereztek, mert bár Magyarországon még csak az elején vagyunk a radioaktív izotópok felhasználásának, máris igen szép gyakorlati, eredmények mutatkoznak. A magyar tudósok munkája nem támaszkodhatik tíz év tapasztalataira, mégis az eredmények azt mutatják, hogy igen komolyan foglalkoznak a kérdéssel. A magyar professzorok olyan jó felkészültséggel bírnak — állapította meg Kozlova —, hogyha a szükséges felszereléseket megkapják, minden bizonnyal kiváló munkára képesek, örvendetes jelenség, hogy a magyar tudósok sokkal szerényebb felszereléseikkel is igyekeztek lépést tartani a nemzetközi rádioizotóp-módszerekkel, sőt sokszor maguk konstruáltak és gyártottak új vizsgáló eszközöket. (MTI) ■■ - t az angol közütemény elítéli az Egyesült Államok döntését összeállítást közöl az elítélő nyilatkozatokból. Colling kanonok, a londoni Szent Pál székesegyház főpapja, a Hadjárat az atomleszerelésért nevű szervezet elnöke kijelentette: „"Nagy kár, hogy az amerikai kormány olyan lépésre szánta el magát, amely gyengítheti a világ népeinek leszerelési reménységeit 1960-ban”. Reméli, hogy ez a lépés nem jelenti az Egyesült Államok kormánya részéről a kísérletek folytatásának szándékát. Jim Gardner, az angol békebizottság főtitkára nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok elhatározása „hidegháborús fellobbanás” volt olyan időpontban, amikor Genfben az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről tárgyalnak és a világ várja a kormányfők értekezletét. Zilliacus munkáspárti képviselő kijelentette: „Ha az amerikaiak egyoldalúan megkezdik a kísérleteket, ez bűn lesz az egész emberiség ellen, s az amerikaiak saját magukra sütnek szégyenbélyeget”. London (TASZSZ) Neves angol közéleti személyiségek elítélik az Egyesült Államok kormányának azt a bejelentését, amely lehetővé teszi az atomfegyverkísérletek egyoldalú folytatását. A Daily Worker Egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az új év alkalmából fogadta a római katolikus püspöki kar tagjait az Országos Béketanács katolikus bizottságának vezetőit a református egyház püspökeit és főgondnokait, az evangélikus egyház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetéseken mindkét fél részéről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helyeslik és támogatják a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját Orősz József, kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az emberek, köztük a katolikus hívők jólétét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság kiépítése, a termelőszövetkezet a parasztság további felemelkedésének útjaA megjelent egyházi vezetők újévi jókívánságaik mellett kifejezésre juttatták, hogy az 1960-as évben is készségesen támogatják a kormánynak a szocializmus építésére, a népjólét emelésére irányuló politikáját (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön délelőtt ülést tartott. Megvitatta az Országos Árhivatal jelentését az ipari termelői árrendezés közgazdasági értékelésről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Országos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tiszavidéki Vegyikombinát nitrogén műtrágya gyárával kapcsolatos, 1958 decemberében hozott intézkedések végrehajtásáról. Elfogadta a Művelődésügyi Minisztériumnak a művelődési otthonok létesítésével és működésével kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjezésát, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A lap vezércikkét Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára írta Pártunk hetedik kongresszusáról címmel. A 15 éves lakásépítési tervről Fonál Sándor tollából olvashatunk részletes ismertetést. A kétlakiság és a mezőgazdaság szocialista átszervezése című tanulmány segítséget nyújt a pártszervezeteknek a falu szocialista átalakulása során adódó munkájukhoz. A modern burzsoá filozófia és a vallás problémáiról I. Ojzerman cikke gazdagítja az új számot. A leszerelés távlatairól, az akcióegység problémáiról Nyugat-Európáiban és Algériáról gazdag szemleanyagot nyújt az olvasóknak a Társadalmi Szemle most megjelent száma. Árvíz Jugoszláviában Belgrád (MTI) A horvátországi városok és falvak lakossága a hadsereg és a tűzoltóság alakulatainak támogatásával két napja kemény küzdelmet folytat a Száva árjával. Az esőzésektől megáradt folyó elöntötte az odarszki és a lenszkopolei mezőséget, a Kulpa torkolaténál levő helységeket, valamint Jaruna, Kaszerica és Obrezsja környékét. Víz alá került több iparvállalat is. A sziszaki és a Nova Graddska-i járás lakossága éjjelnappal dolgozik a töltések megerősítésén. Az anyagi károk jelentősek. 1960 ígérete: a csúcstalálkozó Ha az elmúlt 1959. év újesztendei újságait lapozgatjuk, mindenütt megtaláljuk azokat a nyilatkozatokat, köszöntőket, beszédeket, melyek reménykedést és óhajt fejeznek ki a következő 12 hónapra. A mindennapi munkáiban részt vevő, a tudós és a politikus beszéde mind-mind azzal zárul": reméljük, egy boldogabb és békésebb esztendő virrad ránk, így volt 1959-ben. Reménykedtek az emberek, s most, miután magunk mögött tudjuk ezt az évet, vessünk számot azzal, mi valósult meg a vágyakból, mi történt 1959-ben. Nemcsak időrendbe, hanem jelentőségénél fogva is elsősorban AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSÁVAL kell kezdenünk. Mindenirányú fontosságával most nem éll módunkban foglalkozni, csupán két, a világpolitika szempontjából is igen lényeges eredményét emeljük ki. Az egyik a kongresszuson elfogadott és jóváhagyott hétéves terv, a másik Hruscsov elvtárs azon fontos megállapítása, amely szerint „... a népeknek — az államok társadalmi berendezkedésétől függetlenül — békében kell élniök, s az államok között felmerülő vitás kérdéseket nem háborús, hanem békés úton kell megoldani." A hétéves terv több, sokkal több, mint egy ország gazdasági fejlődésének programja. Lenin nemegyszer kifejezte azt, hogy a szocializmus országa a világtörténelem menetére, a szocialista átalakulás folyamatára gazdasági tevékenységével gyakorol döntő hatást és fog a jövőben is ilyen hatást gyakorolni. Ez a lenini megállapítás teljes mértékben igazolódik most, amikor a szocialista világrendszer, mint rohamosan fejlődő gazdasági tényező a legfejlettebb tőkés országok utolérésének és túlszárnyalásának nagyszerű feladatán oly ragyogó eredményekkel munkálkodik. A XXI. kongresszus célkitűzéseinek megvalósítása, a termelés fejlesztése békét kíván meg. Természetes ez, bővebb magyarázatra nem szorul, így még érthetőbbé válik az a KÖVETKEZETES ÉS EGYÉRTELMŰ BÉKEPOLITIKA, mely fennállása óta jellemzője a szovjet államnak, s mely politika az utóbbi évben oly nagy sikereket könyvelhet el. A különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés versengése — a népek jólétének növelése terén — a népek békés egymás mellett élése : ebben foglalható össze az, ami az SZKP kongresszusa után az egész világon az érdeklődés középpontjába került, ami meghatározta az eseményeket Keleten és Nyugaton egyaránt. Ami a Szovjetuniót és a szocializmust építő országokat illeti, nagyon egyértelmű az eredmények számbavétele. Azok a termelési és munkasikerek, melyek a szocialista brigádmozgalom eredményeként születnek, azok a szédületes és soha nem látott technikai szenzációk, melyek szinte az ember kezébe helyezik a világűrt, azok a gazdasági sikerek, melyekről éppen az SZKP plénuma adott számot néhány nappal ezelőtt, szűkebb körben nézve azok a sikerek és lehetőségek, melyeket pártunk VII. kongresszusa tárt a nép elé, hírek és jelentések baráti szocialista országokból, előrelépésükről — mind bizonyítják, hogy a békés versengés első éve számos nagy eredményt hozott. S mi a helyzet a kihívott tőkés fél táborában? A megdöbbenés és a hitetlenkedés után felismerték, hogy a Szovjetunió által előterjesztett javaslat ŐKET IS FELADATOKRA KÉSZTETI. Egységről, egyértelmű állásfoglalásról azonban nem beszélhetünk. Erőik jelentős részét leköti az egymással való viaskodás, a piacért, a nyersanyagért folytatott harc. A gazdasági tömbök és övezetek megszületése, az ebből adódó gazdasági és politikai ellentétek szembeállítják egymással a legfejlettebb országokat, s nem túlzás általánosítani a Financial Times című angol burzsoá lap Angliára vonatkoztatott megállapítását, mely szerint „az ipari helyzet jelenleg körülbelül ott tart, ahol négy évvel ezelőtt”. A gazdasági erőviszonyokban beállott és bekövetkező változások tették nyilvánvalóvá azokat a következményeket, melyeket az alábbiakban összegezünk : 1. A gyarmati népek és elnyomott országok szabadságmozgalmainak erősödő lendülete ; 2. Változás a nyugati politika módszerében, hangnemében, irányában ; 3. Változás az Egyesült Nemzetek Szervezetének életében. Lássuk ezeket külön-külön. A GYARMATI NÉPEK felszabadulásra irányuló törekvései az elmúlt esztendőben jelentősebbek voltak mint valaha. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy spontaneitásukból sokat veszítettek, ma az imperialistaellenességű egységes platformot teremtett az ázsiai és afrikai országok között. Az algériai szabadságharc sikerei, a kongói, nyaszaföldi események, a Francia Unió válsága, az önálló nemzeti államiság fejlődése a felszabadult gyarmati országokban, a gazdasági fejlesztés, önállósodása mind azt mutatják, hogy az imperializmus egyre több gyarmati bázisát veszíti el, hogy a gyarmati sorban levő országok vágya meggátolhatatlanul valósul meg: sorban és rohamosan választják a szabadságot, a független életet. Jóllehet nem kimondottan gyarmat volt Közép- Ameriában Kuba, de itt említjük meg népének szabadságharcát, amely ma egy esztendeje döntötte meg Batista országot kiárusító uralmát. A gazdasági — és tegyük hozzá : technikai és katonai — erőviszonyok kedvező változása a szocialista világrendszer javára eredményezte azt is, hogy kezdetben néhány, később több nyugati politikus szemléletében változás ment végbe a békés egymás mellett élés lehetőségét illetően. Ez a változás tette lehetővé azt, hogy a két társadalmi rendszer országai között NÉMI KÖZELEDÉS mutatkozzék, majd ez fejlődjék is. Ez vezetett oda, hogy szőnyegre került a hidegháború, mint a jelen helyzet első leküzdésre váró problémája. Tehát az erőviszonyok eltolódása, a tőkés országok népeinek hangulata, az évtizedes békeharc gyümölcsei értek be az elmúlt év derekára, ezek késztették a nagyhatalmakat arra, hogy újra leüljenek Genfben barátkozni, tapogatózni, keresni , mi a közös, mi az, amiben egy nevezőn vannak. A nyugatiak magatartására ekkor még igen erősen rányomta bélyegét a Dulles által képviselt hidegháborús szemlélet. Döntő változást HRUSCSOV AMERIKAI UTAZÁSA hozta, mely során a nemzetközi életre vonatkoztatva a szemleírók a meteorológia összes kifejezését kijátszották a nemzetközi légkörben beállott változás szemléltetésére. S valóban : a szovjet kormányfő látogatása „olvasztani kezdte a jeget”, az ENSZ-ben elmondott beszéde nyomán, mely az ágalémos leszerelést sürgette, „kedvező szelek kezdtek fujdogálni", a Camp David-i megbeszélések után „tisztult a levegő", „enyhült a légkör”, „felmelegedett a dermesztő hidegség" a nemzetközi életben. Egy ellenséget se, de sok barátot szerzett Nyikita Szergejevics az USA-ban azokkal az eszmékkel, melyeket a békéről hirdetett. Hosszú évek fáradságos erőfeszítéseire tette fel a koronát Hruscsov elvtárs útja. Elérte azt, hogy Nyugaton is belátták : tárgyalni kell, béke kell. Fáradhatatlan munkája gyümölcseként nyert kifejezést; a népek azon régi vágya: üljenek össze a nagyhatalmak vezetői és tárgyaljanak. A jobb érzésű nyugati vezetők ilyen belátása azonban nem mindenünnen kapta meg a támogatást. Azok, akik fáradhatatlanul készülnek harcra és rendületlenül fegyverkeznek a vélt ellenség ellen, a NATO és más támadó tömbök katonái, politikusok és hadivállalkozók nemet kiáltanak mindenre, ami megegyezést, békét és jó viszonyt helyez kilátásba. Nyugat- Németország, az őket támogató amerikai és francia körök még ma is kutatják az eszközöket, hogy meggátolják a békés rendeződés folyamatát. Táboruk, ha nem is túl nagy, éppen elég befolyással rendelkezik, és éppen elég fejtörést okoz a megegyezés amerikai és angol híveinek. A gazdasági szakadozottság mellett itt jelentkezik újra elemi erővel a Nyugat megosztottsága. Tárgyalni a békéről és a leszerelésről. Ez a probléma állt AZ ENSZ idei közgyűlésének középpontjában is. A hidegháború erőinek meg-megújuló zavart keltő kísérletei mellett ez volt a domináns a felszólalásokban, ez tett lehetővé olyan közös szovjet—amerkai javaslatokat, melyekre a szervezet, fennállása óta volt példa. A világszervezet mintha eszmélt volna arra, mi is a tényleges feladata. Évek hosszú és medő vitái után más hangnem, más szemlélet uralta az üléseket, s talán még soha ennyien és ennyiszer nem mondották ki ezt a szót : béke. Reméljük, az idei ülésszakon még többször kimondják, s végleg elállnak attól a szándéktól, hogy magyar, koreai, kínai belügyekbe ártsák magukat. A XXI. kongresszus káprázatos gazdasági célkitűzéseiből indultunk ki, s most, értékelésünk végén újra emlékeztetni szeretnénk arra: 1959 világpolitikai események nem jöhettek volna létre a Szovjetunió békét és megértést követelő programja nélkül. Ez volt mondhatni — a döntő lökés abba az irányba, mely elvezet A CSÚCSTALÁLKOZÓ FELÉ Csúcstalálkozó! Ebben a szóban sűrűsödik a szovjet békepolitika elmúlt években kifejtett erőfeszítéseinek eredménye. Ebben a szóban van 1960 ígérete. A zöld asztal mellett ülő politikusok személye többet testesít ma meg, mint kormányok képviselőit. Alakjuk szimbolizálja a béke lehetőségét, a gazdasági felemelkedés ígéretét. Jósolni nem lehet, hisz a jövőt még az elkövetkező hónapok sűrű fátyola fedi. Annyit azonban nyugodtan elmondhatunk, hogy 1960 még 1959-nél is többet tartogat az emberiség számára. Mint magban a csíra, úgy rejlik benne a jobb élet, a biztonság, a kiküszöbölt háború, a felemelkedés. Kívánjuk, járjon minél teljesebb sikerrel a csúcstalálkozó, az egész emberiség óhaja szerint tanácskozzék, így lesz az 1960. esztendő még szebb, még boldogabb, emlékezetes mindenki számára, aki ma él. BÜRGET LAJOS NAPLÓ, 1960. JANUÁR 1. PÉNTEK