Hajdú-Bihari Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A beköszöntő új év alkal­mából a magyar és a szov­jet államférfiak az óév utol­só napján táviratban tolmá­csolták újévi jókívánságaikat, üdvözletüket. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első­titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása az újév alkalmából K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnöke a következő újévi üdvözletet küldte Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága elsőtitkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében üdvöz­letét és legszívélyesebb jókívánságait küldi önnek és az egész magyar népnek az új év beköszöntése alkalmából. A múlt évben testvérországaink méltóképpen elősegí­tették a békéért és a nemzetközi feszültség enyhüléséért folytatott harcot, a szocialista tábor egységének és hatal­mának erősödéséért. A szovjet nép őszintén örül a test­véri magyar nép sikereinek, amelyeket pártjának vezeté­sével a szocialista építésben elért. Az MSZMP VII. kong­resszusa is kifejezte, hogy a párt szorosan összeforrt a néppel, a magyar nép szilárdan felsorakozott az MSZMP, a magyar dolgozók elismert vezetője és győzelmeinek szer­vezője mögött. Nem kétséges, hogy a most beköszöntő új évben a magyar dolgozók újabb sikereket érnek el a szo­cializmus építésének nagyszerű ügyében, a világ békéjének megszilárdításában. Moszkva, Kreml, 1959. december 31. ★ Dobi István: Kádár János lovh­oz intézett újévi üdvöz­­és Münnich Ferenc II. Szü­lete így hangzik: Hruscsovhoz és K. J. Városi-Kedves Elvtársak! Országaink népei sikerekben gazdag év után örömmel és bizakodással lépnek az új esztendő küszöbére. Ebből az alkalomból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a magunk és az egész magyar nép nevében szívből jövő testvéri üdvözletünket és legőszintébb jókívánságainkat küldjük a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, személy szerint önöknek és önökön keresztül a testvéri szovjet népnek. Őszintén kívánjuk, hogy az új esztendő hozzon még nagyobb sikereket a dicső kommunista párt vezette szovjet népnek a kommunizmus építésében, a politikai, tudomá­nyos és kulturális élet minden területén — ügyünk, a marxizmus—leninizmus diadalára. Kívánjuk, hogy koro­názzák újabb sikerek a Szovjetuniónak világ­békéjéért és biztonságáért folytatott nagyszerű küzdelmét, hogy az 1960-as esztendőben tovább erősödjék a magyar és a szov­jet nép testvéri kapcsolata és együttműködése a szocialista tábor egysége és a szocialista országok népeinek javára. Kedves elvtársak, kívánunk Önöknek jó egészséget és sok sikert a Szovjetunió felvirágoztatásáért és az embe­riség­­ békéjéért folytatott munkájában. Boldog új évet! Budapest, 1959. december 31. A magyar professzorok kiváló munkára képesek A VIII. magyar—szovjet orvosi konferencia szovjet részvevői, akik tíznapos ma­gyarországi tartózkodásuk alatt részletesen tanulmá­nyozták több orvosi egyetem és kutatóintézet izotópmun­káját, elutazásuk előtt be­számoltak tapasztalataikról. A. V. Kozlova professzor, a delegáció vezetője elmon­dotta, hogy igen megnyugtató tapasztalatokat szereztek, mert bár Magyarországon még csak az elején vagyunk a radioaktív izotópok felhasz­nálásának, máris igen szép gyakorlati, eredmények mu­tatkoznak. A magyar tudó­sok mun­kája nem támaszkod­­hatik tíz év tapasztalataira, mégis az eredmények azt mutatják, hogy igen komo­lyan foglalkoznak a kérdés­sel. A magyar professzorok olyan jó felkészültséggel bír­nak — állapította meg Koz­lova —, hogyha a szükséges felszereléseket megkapják, minden bizonnyal kiváló munkára képesek, örvende­tes jelenség, hogy a magyar tudósok so­kkal szerényebb felszereléseikkel is igyekeztek lépést tartani a nemzetközi rád­io­i­zotóp-móds­zerekkel, sőt sokszor maguk konstruáltak és gyártottak új vizsgáló esz­közöket. (MTI) ■■­ -­ t az angol kö­zütemény elítéli az Egyesült Államok döntését összeállítást közöl az elítélő nyilatkozatokból. Colling kanonok, a londoni Szent Pál székesegyház főpap­ja, a Hadjárat az atomleszere­lésért nevű szervezet elnöke kijelentette: „"Nagy kár, hogy az amerikai kormány olyan lépésre szánta el magát, amely gyengítheti a világ népeinek leszerelési reménységeit 1960-ban”. Reméli, hogy ez a lépés nem jelenti az Egyesült Államok kormánya részéről a kísérletek folytatásának szán­dékát. Jim Gardner, az angol béke­bizottság főtitkára nyilatkoza­tában kijelentette, hogy az Egyesült Államok elhatározása „hidegháborús fellobbanás” volt olyan időpontban, amikor Genfben az atomfegyver-kísér­letek beszüntetéséről tárgyal­nak és a világ várja a kor­mányfők értekezletét. Zilliacus munkáspárti kép­viselő kijelentette: „Ha az amerikaiak egyoldalúan meg­kezdik a kísérleteket, ez bűn lesz az egész emberiség ellen, s az amerikaiak saját maguk­ra sütnek szégyenbélyeget”. London (TASZSZ) Neves an­gol közéleti személyiségek el­ítélik az Egyesült Államok kormányának azt a bejelenté­sét, amely lehetővé teszi az atomfegyverkísérletek egyolda­lú folytatását. A Daily Worker Egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke az új év alkalmából fogadta a római katolikus püspöki kar tagjait az Országos Béketanács ka­tolikus bizottságának vezetőit a református egyház püspö­keit és főgondnokait, az evan­gélikus egyház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarorszá­gi izraelita egyház vezetőit A szívélyes légkörben le­folyt beszélgetéseken mindkét fél részéről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helyeslik és támogatják a for­radalmi munkás-paraszt kor­mánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját Orősz Jó­zsef, kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház he­lyesli és támogatja a szocializ­must, mert az emberek, köz­tük a katolikus hívők jólétét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egy­ház vezetői és papjai egyetér­tenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság kiépítése, a ter­melőszövetkezet a parasztság további felemelkedésének út­jaA megjelent egyházi vezetők újévi jókívánságaik mellett kifejezésre juttatták, hogy az 1960-as évben is készségesen támogatják­ a kormánynak a szocializmus építésére, a nép­jól­ét emelésére irányuló poli­tikáját (MTI) A Minisztertanács ü­lése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön délelőtt ülést tartott. Megvitatta az Országos Ár­hivatal jelentését az ipari ter­melői árrendezés közgazda­­sági értékelésről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Or­szágos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghall­gatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Ne­hézipari Minisztérium és a Külkereskedelmi Miniszté­rium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tisza­­vidéki Vegyikombinát nitro­gén műtrágya gyárával kap­csolatos, 1958 decemberében hozott intézkedések végrehaj­tásáról. Elfogadta a Művelődésügyi Minisztériumnak a művelődé­si otthonok létesítésével és működésével kapcsolatos kér­dések rendezéséről szóló elő­­terje­z­ésát, majd folyó ügye­ket tárgyalt. (MTI) Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A lap vezércikkét Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára írta Pártunk hetedik kongresszu­sáról címmel. A 15 éves lakásépítési terv­ről Fonál Sándor tollából olvashatunk részletes ismer­tetést. A kétlakiság és a mezőgaz­daság szocialista átszervezése című tanulmány segítséget nyújt a pártszervezeteknek a falu szocialista átalakulása során adódó munkájukhoz. A modern burzsoá filozófia és a vallás problémáiról I. Ojzerman cikke gazdagítja az új számot. A leszerelés távlatairól, az akcióegység problémáiról Nyugat-Európáiban és Algé­riáról gazdag szemleanyagot nyújt az olvasóknak a Tár­sadalmi Szemle most megje­lent száma. Árvíz Jugoszláviában Belgrád (MTI) A horvát­országi városok és falvak lakossága a hadsereg és a tűzoltóság alakulatainak tá­mogatásával két napja ke­mény küzdelmet folytat a Száva árjával. Az esőzések­től megáradt folyó elöntötte az odarszki és a lenszkopolei mezőséget, a Kulpa torkola­ténál levő helységeket, vala­mint Jaruna, Kaszerica és Obrezsja környékét. Víz alá került több iparvállalat is. A sziszaki és a Nova Gra­­ddska-i járás lakossága éjjel­nappal dolgozik a töltések megerősítésén. Az anyagi ká­rok jelentősek. 1960 ígérete: a csúcstalálkozó Ha az elmúlt 1959. é­v új­esztendei újságait lapozgat­juk, mindenütt megtaláljuk azokat a nyilatkozatokat, kö­szöntőket, beszédeket, melyek reménykedést és óhajt fejez­nek ki a következő 12 hónap­ra. A mindennapi munkáiban részt vevő, a tudós és a po­litikus beszéde mind-mind az­zal zárul": reméljük, egy bol­dogabb és békésebb esztendő virrad ránk, így volt 1959-ben. Reménykedtek az emberek, s most, miután ma­gunk mögött tudjuk ezt az évet, vessünk számot azzal, mi valósult meg a vágyak­ból, mi történt 1959-ben. Nemcsak időrendbe, ha­nem jelentőségénél fogva is elsősorban AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSÁ­VAL kell kezdenünk. Mindenirá­­nyú fontosságával most nem éll módunkban foglalkozni, csupán két, a világpolitika szempontjából is igen lénye­ges eredményét emeljük ki. Az egyik a kongresszuson el­fogadott és jóváhagyott hét­éves terv, a másik Hruscsov elvtárs azon fontos megálla­pítása, amely szerint „... a népeknek — az államok tár­sadalmi berendezkedésétől függetlenül — békében kell élniök, s az államok között felmerülő vitás kérdéseket nem háborús, hanem békés úton kell megoldani." A hétéves terv több, sokkal több, mint egy ország gazda­sági fejlődésének programja. Lenin nemegyszer kifejezte azt, hogy a szocializmus or­szága a világtörténelem me­netére, a szocialista átalaku­lás folyamatára gazdasági tevékenységével gyakorol döntő hatást és fog a jövőben is ilyen hatást gyakorolni. Ez a lenini megállapítás tel­jes mértékben igazolódik most, amikor a szocialista vi­lágrendszer, mint rohamosan fejlődő gazdasági tényező a legfejlettebb tőkés országok utolérésének és túlszárnyalá­sának nagyszerű feladatán oly ragyogó eredményekkel munkálkodik. A XXI. kongresszus célki­tűzéseinek megvalósítása, a termelés fejlesztése békét kí­ván meg. Természetes ez, bő­vebb magyarázatra nem szo­rul, így még érthetőbbé vá­lik az a KÖVETKEZETES ÉS EGYÉRTELMŰ BÉKEPOLITIKA, mely fennállása óta jellemző­je a szovjet államnak, s mely politika az utóbbi évben oly nagy sikereket könyvelhet el. A különböző társadalmi és gazdasági rendszerű orszá­gok békés versengése — a népek jólétének növelése te­rén — a népek békés egymás mellett élése : ebben foglal­ható össze az, ami az SZKP kongresszusa után az egész világon az érdeklődés közép­pontjába került, ami megha­tározta az eseményeket Ke­leten és Nyugaton egyaránt. Ami a Szovjetuniót és a szocializmust építő országo­kat illeti, nagyon egyértelmű az eredmények számba­vé­tele. Azok a termelési és munkasikerek, melyek a szo­cialista brigádmozgalom ered­ményeként születnek, azok a szédületes és soha nem lá­tott technikai szenzációk, melyek szinte az ember ke­zébe helyezik a világűrt, azok a gazdasági sikerek, melyekről éppen az SZKP plénuma adott számot né­hány nappal ezelőtt, szűkebb körben nézve azok a sikerek és lehetőségek, melyeket pártunk VII. kongresszusa tárt a nép elé, hírek és je­lentések baráti szocialista országokból, előrelépésükről — mind bizonyítják, hogy a békés versengés első éve számos nagy eredményt ho­zott. S mi a helyzet a kihí­vott tőkés fél táborában? A megdöbbenés és a hitet­lenkedés után felismerték, hogy a Szovjetunió által elő­terjesztett javaslat ŐKET IS FELADATOK­RA KÉSZTETI. Egységről, egyértelmű állás­­foglalásról azonban nem be­szélhetünk. Erőik jelentős ré­szét leköti az egymással való viaskodás, a piacért, a nyers­anyagért folytatott harc. A gazdasági tömbök és öveze­tek megszületése, az ebből adódó gazdasági és politikai ellentétek szembeállítják egy­mással a legfejlettebb orszá­gokat, s nem túlzás általá­nosítani a Financial Times című angol burzsoá lap Ang­liára vonatkoztatott megálla­pítását, mely szerint „az ipa­ri helyzet jelenleg körülbe­lül ott tart, ahol négy évvel ezelőtt”. A gazdasági erőviszonyok­ban beállott és bekövetkező változások tették nyilván­valóvá azokat a következmé­nyeket, melyeket az aláb­biakban összegezünk : 1. A gyarmati népek és el­nyomott országok szabadság­mozgalmainak erősödő len­dülete ; 2. Változás a nyugati po­litika módszerében, hangne­­­­mében, irányában ; 3. Változás az Egyesült Nemzetek Szervezetének éle­tében. Lássuk ezeket külön-külön. A GYARMATI NÉPEK felszabadulásra irányuló tö­rekvései az elmúlt esztendő­ben­ jelentősebbek voltak mint valaha. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy spon­taneitásukból sokat veszítet­tek, ma az imperialistaelle­­nességű­ egységes platformot teremtett az ázsiai és afrikai országok között. Az algériai szabadságharc sikerei, a kon­gói, nyaszaföldi események, a Francia Unió válsága, az önálló nemzeti államiság fej­lődése a felszabadult gyar­mati országokban, a gazda­sági fejlesztés,­ önállósodása mind azt mutatják, hogy az imperializmus egyre több gyarmati bázisát veszíti el, hogy a gyarmati sorban levő országok vágya meggátolha­­tatlanul valósul meg: sor­ban és rohamosan választják a szabadságot, a független életet. Jóllehet nem kimon­dottan gyarmat volt Közép- Ameri­­ában Kuba, de itt említjük meg népének sza­badságharcát, amely ma egy esztendeje döntötte meg Ba­tista országot kiárusító ural­mát. A gazdasági — és tegyük hozzá : technikai és kato­nai — erőviszonyok kedvező változása a szocialista világ­rendszer javára eredmén­yez­­te azt is, hogy kezdetben né­hány, később több nyugati politikus szemléletében vál­tozás ment végbe a békés egymás mellett élés lehető­ségét illetően. Ez a változás tette lehetővé azt, hogy a két társadalmi rendszer or­szágai között NÉMI KÖZELEDÉS mutatkozzék, majd ez fejlőd­jék is. Ez vezetett­ oda, hogy szőnyegre került a hideghá­ború, mint a jelen helyzet első leküzdésre váró problé­mája. Tehát az erőviszonyok eltolódása, a tőkés országok népeinek hangulata, az évti­zedes békeharc gyümölcsei értek be az elmúlt év dere­kára, ezek késztették a nagy­hatalmakat arra, hogy újra leüljenek Genfben barátkozni, tapogatózni, keresni , mi a közös, mi az, amiben egy nevezőn vannak. A nyuga­tiak magatartására ekkor még igen erősen rányomta bélyegét a Dulles által kép­viselt hidegháborús szemlé­let. Döntő változást HRUSCSOV AMERIKAI UTAZÁSA hozta, mely során a nemzet­közi életre vonatkoztatva a szemleírók a meteorológia összes kifejezését kijátszották a nemzetközi légkörben beál­lott változás szemléltetésére. S valóban : a szovjet kor­mányfő látogatása „olvaszta­ni kezdte a jeget”, az ENSZ-ben elmondott beszé­de nyomán, mely az ágalémos leszerelést sürgette, „kedve­ző szelek kezdtek fujdogál­­ni", a Camp David-i megbe­szélések után „tisztult a le­vegő", „enyhült­ a légkör”, „felmelegedett a dermesztő hidegség" a nemzetközi élet­ben. Egy ellenséget se, de sok barátot szerzett Nyikita Szergejevics az USA-ban azokkal az eszmékkel, melye­ket a békéről hirdetett. Hosszú évek fáradságos erőfeszítéseire tette fel a ko­ronát Hruscsov elvtárs útja. Elérte azt, hogy Nyugaton is belátták : tárgyalni kell, bé­ke kell. Fáradhatatlan mun­kája gyümölcseként nyert ki­fejezést; a népek azon régi vágya: üljenek össze a nagy­hatalmak vezetői és tárgyal­janak. A jobb érzésű nyugati ve­zetők ilyen belátása azonban nem mindenünnen kapta meg a támogatást. Azok, akik fá­radhatatlanul készülnek harc­ra és rendületlenül fegyver­keznek a vélt ellenség ellen, a NATO és más támadó töm­bök katonái, politikusok és hadivállalkozók nem­et kiál­tanak mindenre, ami meg­egyezést, békét és jó viszonyt helyez kilátásba. Nyugat- Németország, az őket támo­gató amerikai és francia kö­rök még ma is kutatják az eszközöket, hogy meggátol­ják a békés rendeződés folya­matát. Táboruk, ha nem is túl nagy, éppen elég befo­lyással rendelkezik, és éppen elég fejtörést okoz a meg­egyezés amerikai és angol híveinek. A gazdasági sza­­kadozottság mellett itt je­lentkezik újra elemi erővel a Nyugat megosztottsága. Tárgyalni a békéről és a leszerelésről. Ez a probléma állt AZ ENSZ idei közgyűlésének közép­pontjában is. A hidegháború erőinek meg-megújuló za­vart keltő kísérletei mellett ez volt a domináns a felszó­lalásokban, ez tett lehetővé olyan közös szovjet—amer­­­kai javaslatokat, melyekre a szervezet, fennállása óta volt példa. A világszervezet mintha eszmélt volna arra, mi is a tényleges feladata. Évek hosszú és medő vitái után más hangnem, más szemlélet uralta az üléseket, s talán még soha ennyien és ennyiszer nem mondották ki ezt a szót : béke. Reméljük, az idei ülésszakon még több­ször kimondják, s végleg el­állnak attól a szándéktól, hogy magyar, koreai, kínai belügyekbe ártsák magukat. A XXI. kongresszus káp­rázatos gazdasági célkitűzé­seiből indultunk ki, s most, értékelésünk végén újra em­lékeztetni szeretnénk arra: 1959 világpolitikai események nem jöhettek volna létre a Szovjetunió béké­t és megér­tést követelő programja nél­kül. Ez volt mondhatni — a döntő lökés abba az irány­ba, mely elvezet A CSÚCSTALÁLKOZÓ FELÉ Csúcstalálkozó! Ebben a szóban sűrűsödik a szovjet békepolitika elmúlt években kifejtett erőfeszítéseinek ered­ménye. Ebben a szóban van 1960 ígérete. A zöld asztal mellett ülő politikusok sze­mélye többet testesít ma meg, mint kormányok képviselőit. Alakjuk szimbolizálja a bé­ke lehetőségét, a gazdasági felemelkedés ígéretét. Jósol­ni nem lehet, hisz a jövőt még az elkövetkező hónapok sűrű fátyola fedi. Annyit azonban nyugodtan elmond­hatunk, hogy 1960 még 1959-nél is többet tartogat az emberiség számára. Mint magban a csíra, úgy rejlik benne a jobb élet, a bizton­ság, a kiküszöbölt háború, a felemelkedés. Kívánjuk, járjon minél tel­jesebb sikerrel a csúcstalál­kozó, az egész emberiség óhaja szerint tanácskozzék, így lesz az 1960. esztendő még szebb, még boldogabb, emlékezetes mindenki számá­ra, aki ma él. BÜRGET LAJOS NAPLÓ, 1960. JANUÁR 1. PÉNTEK

Next