Hajdú-Bihari Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

HAJDÚ-BtHABl \Jdiuj. ytxaUiDA^ai, ufetAUljzUk! Jg I -------M VTfeW A xvrr. évi.... szám KptSBkHI Ára 50 fillér M Hfl M p|§ f§f§F 1960. JANUAR 12. jfffig fjgp3| a|f Kincset ér a mesterséges eső Egy esztendő érdekes, tanulságos kísérletei Az öntözéses gazdálkodás szakemberei azt vallják, hogy az öntözés legjobb „propa­gandistája“­­ egy aszályos esztendő. Olyankor a paraszt­­ember sóhajtva néz az égre, azt lesi, mikor jön az esőt hozó felleg. Az aszály rémét semmi mással nem lehet el­űzni, a kárt csökkenteni, csak ha pótoljuk az esőt. Az utób­bi években a mi megyénkben­­— amely az ország egyik leg­aszályosabb szeglete — egyre nagyobb lehetőség van már arra, hogy nagy területekre terjesszük ki a mesterséges esőt, az öntözést. Az elmúlt év nem volt ugyan aszályos, sőt a nyár egy bizonyos szakában bősé­érdemes számba venni, milyen eredményeket hoznak a kísérletek, amelyeket ki­sebb, 2—3—4 holdas táblákon folytattak. A megye nyolc szövetkezeteiben állítottak be öntözési kísérleteket, főkép­pen kukoricára, de a hajdú­­szoboszlói Haladásban és a hajdúnánási Új Életben lu­cernát, is, a nádudvari Béke Tsz-ben cukorrépát is öntöz­tek. Mint említettük, az el­múlt nyáron általában jól el­oszlott a csapadékmennyiség,­­ így a nem öntöző­­ táblák­ra is jutott megfelelő eső. Több helyütt az esős idő miatt ki is kellett hagyni egy­­egy tervezett öntözést. De még így is igen szembetűnő terméskülönb igék mutatkoz­tak. Nézzük meg közelebbről, először a kukoricával kapcso­latos öntözési kísérletek ered­ményeit. A hajdúnánási Dózsa Tsz-ben négy hold kukoricát öntöztek. A mellette levő ön­­tözetlen kontroll táblán 32 mázsás, az öntözött területen pedig 53 mázsás átlagtermést értek el. Két ízben került sor öntözésre, egyszer június ele­jén (30 mm), másodszor augusztus közepén (20 mm). Az öntözött táblára — min­dent felszámítva — 2480 fo­rint többletköltséget fordítot­tak, ezzel szemben a többlet­­termés értéke 10 920 forint lett. Úgy véljük, ezek az ada­tok szembetűnően bizonyít­ják, érdemes volt öntözni a négy hold kukoricát, s érde­mes kiterjeszteni az öntözést nagyobb táblákra. A hajdú­­böszörményi Béke Termelő­szövetkezetben ugyancsak négyholdas öntözött parcellán a többlettermés 102 mázsa kukorica és 132 mázsa kuko­ricaszár volt — ez egymagá­ban is beillik egy közepes ter­mésnek. Leszámítva az öntö­zés költségeit, 13 000 forint volt a tisztán megmaradó többletjövedelem. Hasonló eredményeket is­mertethetnénk más szövetke­zetek kísérleteit elemezve is. A görbeházi Ságvári Tsz-ben a kontroll tábla 20 mázsás termésével szemben az öntö­zött területen 35 mázsás volt a termésátlag. A nádudvari Vörös Csillagban négy hol­don végzett kísérlet egyéb­ként is tanulságos. Itt ugyan­is az, történt, hogy a kontroll tábla földje jobban volt elő­készítve, mint a kísérleti ön­tözött terület. Az előbbi ugyanis ősszel szántott terü­let volt, az öntözött területet pedig csak tavasszal szántot­ták fel. Mégis a 43 mázsával szemben az öntözött terüle­ten 55 mázsa kukorica ter­mett. A különbség: 96 mázsa cukorrépa Rendkívül meggyőző ered­mények születtek a pillangó­sok önözésében is. A hajdú­­szoboszlói Haladás lucerna­­földjéből 3 holdat öntöztek. ges volt a csapadék. De még egy ilyen esztendőben is si­került bebizonyítani jó né­hány kísérlettel, hogy való­ban érdemes öntözni a növé­nyeket. A Földművelésügyi Minisztérium határozata ér­telmében a Debreceni Talaj­javító Vállalat megbízást ka­pott arra, hogy a megye több termelőszövetkezetében min­taparcellákon kísérleteket folytasson. A kísérletek egyik célja az volt, hogy megmu­tassák az öntözés termésfoko­zó hatásait, a másik célja pe­dig az, hogy a szövetkezeteik­ben megtanítsák az öntözés gyakorlati fogásaira a tsz tagjait. Az öntözetlen területről 59,6, az öntözött tábláról pedig 74,6 mázsa lucernát kaszáltak le. A hajdúnánási Új Élet lu­cernaföldjén ké­tholdas táblát mindössze kétszer öntöztek meg. Az öntözött területről 59, az öntözetlenről pedig 32 mázsás termést takarítottak le. Az öntözés költsége 300 forint volt, ezzel szemben a többlettermés értéke 6480 fo­rint. Cukorrépával csak egyetlen helyen, a nádudvari Béke Tsz-ben folytattak kísérletet egy négyholdas táblán. Mi volt az eredmény? A kontroll területen 224 volt az átlagter­més — ami bizony a tavalyi hosszú és száraz ősz miatt igen kitűnő eredmény —, de az öntözött területen ■ 320 má­zsát értek el. Ez a terület háromszor kapott mesterséges esőt, júniusban 30, július­ban 40, augusztusban 25 millimé­tert. Ez az összesen 95 milli­méteres csapadék azt jelen­tette, hogy a négy holdnyi ön­tözött terület több mint 18 000 forint többletjövedelemhez juttatta a termelőszövetkeze­tet. Elképzelhető, mekkora lett volna a szövetkezet több­letjövedelme a cukorrépa ter­meléséből, ha nem négy hol­don, hanem a szövetkezet egész vetésterületén öntözés­sel termeltek volna. 1000 holdra nő az alagcsöves öntözés területe A megyénkben elvégzett kísérletek, de a már nagy­üzemi méretben 1013­­ öntö­zéses gazdálkodás eddigi ta­pasztalatai rendkívül meggyő­zően bizonyítják az öntözés hasznát, termést fokozó hatá­sát. Ez a magyarázata annak, hogy megyénkben egyik év­ről a másikra hatalmas mér­tékben megnőtt az érdeklődés a szövetkezetekben az öntö­zéses gazdálkodás iránt. Míg 1959-ben mindössze 180—200 holdon építettek, illetve üze­meltettek alagcsöves öntözé­ses berendezést — 1960-ban az ilyen módon öntözött te­rület mintegy ezer holdra növekszik. Az elmúlt évben 23 szövetkezetben dolgozott — inkább kisebb, mint na­gyobb területeken — perme­tező öntöz­éses berendezés —, de már most, év elején tud­juk, hogy legalább 20 további szövetkezet vásárol ilyen ön­töző garnitúráit és mindenhol nagymértékben kiterjesztik a permetező öntözéses terüle­teket. Sok helyütt az öntözés olcsóbb módszereit alkalmaz­zák majd, az ideiglenes csa­tornákból történő csörgedez­­tető öntözést. 10-13 000 forintos többletjövedelem tfyty a sok közü­i Neve: Mile István. 43 éves, bár ránézésre kevesebbnek tűnik. Foglalkozására nézve a Hajdú-Bihar megyei Álla­mi Építőipari Vállalat mun­kája, de most, történetünk idején tsz-agitátor a berettyó­újfalui járásiban, Szentpéterszegen hozott össze vele a sors. Azokban a napokban igen sok népnevelő tartózkodott a faluban, ami­nek a magyarázata egyszerű: Péterszeg volt a járásban a kisparaszti életforma utolsó végvára. A járási szervek ter­mészetesen nagy erőt össz­pontosítottak e helyre. Egy napon együtt ebédel­­---------------­tünk a népnevelőikkel. Vol­tak ott sokfelől: Újfaluból az állami gazdaság és a gép­állomás munkásai, a környe­ző községekből termelőszö­vetkezeti tagok, sőt még deb­receni munkások,is Azoknak egyike volt Mile István. Míg társai hangosan mesélték él­ményeiket a leves kanalazása közben, ő szerényen, hallga­tagon ült az asztal végén. Szótalan embernek látszott. Márpedig egy népnevelő jól tudjon beszélni — ez szinte törvényszerű követelmény. Ebéd után az egyik paraszt­­gazda házánál mindjárt he­lyesbíteni kellett a látszatra épített véleményt. Kiderült, hogy Mile István jól tud be­szélni is, nem érdemtelenül mondták kiváló népnevelő­nek. Modora biza­lomkeltő, hangja kimondottan kelle­mes. Egyetlen frázis sem hagyta el az ajkát. Folyt a párbeszéd, szóba jött még a meteorológia is, márpedig az közel jár a paraszti élethez, mert az eső, a jég, meg a többs­égi jövevény nem ép­pen érdektelen tényező a mezőgazdálkodásban. S las­san kéznél volt a valóságos téma: a termelőszövetkezet is. Kétségtelenül elismerésre méltó elmemunka volt a gon­dolat fonalának ilyenforma vezetése. Ennek az ügyes gondolat­vezetésnek az objektív ma­gyarázata saját bevallása sze­rint a nagy gyakorlat. — November 27 óta vagyok népnevelő. Tizenegyen jöt­tünk el aznap Debrecenből, hogy segítsünk az átszerve­zésben. Gáborjániba irányítot­tak bennünket, ott két hétig dolgoztunk, aztán átmentünk Újfaluba, ahol megint vagy tíz napig voltunk. Hencidán jó egyhetes munka volt, most pedig itt vagyunk Szentpéter­szegen. Ha valahová beme­gyek, persze bizalmatlanul néznek rám. Idegen vagyok, aki most beleavatkozom az életükbe. Ennek a bizalmat­lanságnak a feloldása a leg­fontosabb, de a legnehezebb is. Hirtelenkedő, türelmetlen­kedő ember ilyen helyzetben nem használ, csak árt. — Hány tsz-tagot szerve­zett emlékezése szerint? — Nem emlékszem ponto­san. Körülbelül negyvenet. — Voltak „nehéz esetei”? — Minden községben. De a legérdekesebb talán egy be­rettyóújfalui esetem volt, egy 64 éves, tízholdas paraszt bácsival. Úgy látszott, nem boldogulunk vele. Hosszan elbeszélgettünk, s elmeséltem neki egyet-mást az életemből. Én is úgy nőt­tem, mint cselédgyermek. Az elemi iskolát ki sem járhat­tam, egy 50 holdas gazdánál voltam bojtérgyerek, aztán lettem szolgalegény, részes­arató, minden. Negyvenöt után fejeztem be az iskolát is — az általánost —, sőt a Mezőgazdasági Techniku­mot is elvégeztem később, mint levelező. Míg mindezt elmeséltem, éreztem, hogy közelebb ke­rültünk egymáshoz. A sors­közösség érzése olyan, mint a fonál, összefűzi az embert. A bácsi is bizalmasabb lett, elpanaszolta kisebb-nagyobb bajait. A belépést azért ala­posan meggondolta, csak ak­kor írta alá a nyilatkozatot, amikor már harmadszor jár­tam náluk. — Persze, máshol sem volt könnyű a helyzet. Különösen az átszervezés elején. De ha az ember megérti, milyen sokba kerül a parasztember­nek az elhatározás és türel­mes, eloszlatja a bizalmatlan­ságot meg a csüggedést —, akkor megvan a fáradság eredménye. Ha feltámasztjuk az emberekben a bizakodást, a reménykedést, akkor már nincs baj. Sokat láttam, ta­pasztaltam eddig is az élet­ben, de emberismeret szem­pontjából soha annyit, mint mostanában. Nagyon jó isko­la volt ez nekem is. Szerényen hozzáfűzte még: — Egyébként jobb lenne, ha a brigádról írnának, hi­szen mindenki színes­ lélek­­kel teljesíti itt a kötelessé­gét. A cím már sejteni engedte, hogy nem különleges egyéni­ségről lesz szó, hanem olyan emberről, amilyen sok van. Mile István egyszerű városi munkás: egy azok közül, akik most segítenek a dolgozó pa­rasztságnak megtalálni a he­lyes utat. Bármennyire nem nagy ember is, egy bizonyos: sok-sok társával együtt segít történelmet írni. (B. B.) Egy kis tapasztalatcsere. Agi­tálás közben sok érdekesség történik, amiről érdemes be­számolni a népnevelőtársakn­ak Agitárló tengeri hántással egybekötve. Mile István és nép­nevelő társa, Csatlós István Haraszti Gyula házában, Szentpéterszegen Január 21-én folytatódik a Sabin-féle oltás A múlt évben december 14 és 19-e között zajlott le a Sabin-oltás első része. A má­sodik oltás január 21-én az ország egész területén meg­kezdődik. Ezúttal azokat a 3 hónap­tól 14 éves korig terjedő ko­­rúakat oltják be, akik decem­berben megkapták az első vakcinát. Felmerül a kérdés: Mi törté­nik azokkal, akik betegség, vagy egyéb ok miatt decem­berben nem részesülhettek oltásban. Amennyiben az ol­tást kizáró ok elmúlt, ezeket is be lehet és be kell oltani. Hasonlóképpen részt vesznek majd a februárban sorra ke­rülő harmadik oltáson is, az elmaradt első oltást pedig még a nyár előtt az időköz­ben oltásra kerülő 3 hónapos kort elérő gyermekekkel együtt kapják. (MTI.) Miért késlekedik Debrecen legszebb terének kiképzése? Ismeretes, hogy a Csoko­nai Színház mögötti terüle­ten alakítják ki Debrecen legszebb terét, a Liszt Fe­renc teret. A tervezés szerint a Déri térhez hasonló sül­lyesztett, parkosított teret ké­peznek ki. Szép szökőkút és szobor díszíti majd a teret, melyen nem lesz kocsiforgó­Kérdései fordultunk ezzel kapcsolatban a városi tanács V. b. építési és közlekedési osztályának vezetőjéhez, K­a­­sza Jánoshoz, aki a Liszt Ferenc tér rendezésével kap­csolatban a következőket mondotta: — Ennek a szép térnek a teljes beépítése 2 millió fo­rintba kerül. Erre az évre a költségvetésben 800 ezer fo­rint áll rendelkezésre. A munkálatokat a tér végleges rendezésére, szeretnénk is minél előbb megkezdeni, mert valóban nem tartható fent a mai helyzet. Nem vál­na Debrecen díszére a jubi­leumi évben a jelenlegi álla­pot megtartása. Határozat van arról, hogy 1961-re készen kell lenni a rendezett, parkosított térnek, melynek a tervei már elkészültek. Ahhoz azonban, hogy a munkálatokat el tudják vé­gezni, szükséges, hogy a ta­lajlaboratóriumot elhelyezzék, mert ez a csonka és rozoga épület most beékelődik a térbe és miatta nem tudják összekötni a már megépült lom, csak gyalogos átjárás. Közeledünk Debrecen vá­rossá alakulásának 600. év­fordulójához és jogos a kér­dés: mikor készül el végre a Liszt Ferenc tér a város kel­lős közepén? Valóban tűrhe­tetlen látvány lenne, hogy a szép épületekkel környezeti téren sártenger éktelenked­nek a jubileumi évben, és lakókkal benépesült bér­­házat. Ha az összeköttetés, amelynek megvalósítására a pénz is rendelkezésre áll, létrejön az épületek között, akkor tizenkét új lakáshoz is jut Debrecen, a város kellős közepén. Eddig tart a nyilatkozat. Érthető tehát a sürgetés egy­részt, hogy egy szép parkkal gazdagabb legyen Debrecen, másrészt, hogy tizenkét új lakást tudjanak építeni a belvárosban. A végleges megoldás terve A Liszt Ferenc téri épít­kezéssel kapcsolatban meg­kérdeztük Gál István elvtársat is, a városi tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettesét, aki éppen eb­ben az ügyben tárgyalt leg­utóbb Budapesten a Földmű­velésügyi Minisztériumban. " Az OMMI talajlabora­tóriumának jelenlegi elhelye­zése nem felel meg annak a jelentős tudományos kutató­munkának, amit ott végez­nek — mondotta —, de már azért is szükséges a talajla­boratórium áthelyezése, hogy az épület lebontásával a mo­dern bérház építkezése ott befejeződhessen és a Liszt Ferenc tér kiépítésének mun­kája is megindulhasson. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága felajánlotta a napokban a Hatvan utca 32. sz. alatt levő 230 négyzetmé­ter alapterületű épületet a talajlaboratórium elhelyezé­sére. Ez az épület tatarozás­ra szorul és a laboratórium megfelelő elhelyezésére csak úgy lenne alkalmas, ha eme­letet építenének rá. Az épí­tési osztálynál ezt az épü­letet úgy tartják nyilván, hogy alkalmas az emeletrá­építésre. Az előzetes számí­tás szerint egymillió forint elegendő lenne az emeletrá­építéshez. A városi tanács is adna esetleg 300 ezer forin­tot, így már megfelelő he­lyen folytathatná működését egy éven belül a talajlabo­ratórium. Az épület önálló udvarral rendelkezik, nagy beépítetlen terület van mö­götte, s ezt is tudnák hasz­nosítani. Ezzel a talajlabora­­tórium teljesen önálló épü­lethez, telekhez jutna. A Földművelésügyi Minisz­tériumon a sor, hogy ezt az évek óta húzódó ügyet vég­legesen rendezni segítse. Kö­zös érdek, hogy a talajlabo­­ratórium — ahol külföldi tu­dósok is gyakran megfordul­nak — ne maradjon a mai elriasztó környezetben és el­helyezésben. Bencze Mihály El kell helyezni a talajlaboratóriumot

Next